Kelet-Magyarország, 1983. március (43. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-06 / 55. szám

2 Kelet-MagyarorszÁg 1983. március 6. Szépen fejlődik a paradicsom- és paprikapalánta Mátészal­kán Soltész Gyula fóliasátrai alatt. A palántákat február végén ültették ki a 800 négyzetméteres területre. A gazda a városi tanács dolgozója, ha ő nem ér rá, felesége gondoz­za a fűtött fóliasátor alatt a növényeket. (E. E. felv.) Visszakapta a vevő Egy magánkereskedő a kö­zelmúltban kilónként ötven forintért adta a narancsot. Alaposan megbírságolták ár­drágításért és az úgynevezett hiányhelyzet kihasználásáért. A nagyhalászi és a demecse- ri áfész húsboltjában a gyen­gébb minőségű húst a meg­engedettől jóval drágábban árulták. A tarpai és a tisza- szalkai áfész több árucikknél is jócskán felsrófolta az ára­kat ... Az árdrágítások az utóbbi időben különösen érzékenyen érintik a lakosságot. Ezért, és persze nemcsak ezért, a me­gyei tanács vb kereskedelmi osztályán politikai ügyként kezelik ezt. Megnőtt az ellen­őrzés társadalmi szerepe, a helyi tanácsok, a szakszerve­zetek és a Hazafias Népfront bizottságai is aktívabban be­kapcsolódtak az ellenőrzés­be. Az ellenőrzés „gazdája”, szakirányítója a megyei ta­nács kereskedelmi osztálya. Általános tapasztalatuk, hogy megyénkben a tavalyi, viszonylag sok árváltozást fe­gyelmezetten, szakszerűen hajtották végre. Sok válla­latnál és szövetkezetben tar­tósan korrekt, megbízható az árpolitika. A jó példák közt említhető a SzaboLcs-Szatmár megyei Élelmiszer-kiskeres­kedelmi Vállalat, a mátészal­kai és a tiszavasvári áfész. Az is általános tapasztalat, hogy többnyire a vendéglátó- helyeken követnek el több szabálytalanságot, az iparcikk boltokban nagyobb részt rend van. Tavaly a megyei tanács vb kereskedelmi osztálya 1130 ellenőrzést tartott a megyé­ből. A helyi tanácsok 1790 alkalommal ellenőriztek'. A következmény: két büntető feljelentés, 160 szabálysértési bírság, 106 pénzbírság, 11G fegyelmi eljárás, és 202 egyéb jellegű, „vegyes” szankció. Elgondolkodtató a kép. Ha utánaszámolunk, látjuk, hogy az ellenőrök csaknem min­den ötödik intézkedését vala­milyen büntetés követte. A megkárosított vásárlók­nak visszafizettettek 130 ezer forintot. Természetesen csak azoknak, akiknek megvolt a neve és címe. A múlt évben megalakult fogyasztók tanácsának ered­ményes az ellenőrző tevé­kenysége. A társadalmi ellen­őrök — csakúgy, mint a ke­reskedelmi osztály ellenőrei — nemcsak az árak szintjét ellenőrzik, hanem az áruk minőségét is. Azt is vizs­gálják, hogy az árak kifeje­zik-e az áruk minőségét. (At­tól még nem első osztályú a paprika, hogy első osztályt jelző cédulát tesznek ki a láda végére.) Gond, hogy a magánkereskedőket a helyi tanácsok nem mindenütt szakszerűen és hatékonyan ellenőrzik. Ugyanakkor az elmúlt- egy év alatt kettő­százzal nőtt megyénkben a magánkereskedők száma, s ma már több mint 250 szer­ződéses kereskedelmi egység is működik a megyében. A magánkereskedők árai jogi­lag is szabadabbak, de nem­csak felfelé, lefelé is. A tisz­tességtelen haszonszerzést a jog a magánkereskedőknek is tiltja. Az is gond, hogy a vál­lalatok, szövetkezetek belső ellenőrei elnézőbbek. Ök ugyanazon a „terepen” 5—6 százalékos hiányosságot álla­pítanak meg, míg a megyei tanács ellenőrei 18—20 szá­zalékosat. A maximum 10 ezer forin­tos bírságnak nincs kellő el­rettentő hatása. A társadal­mi ellenőrzés fokozása, a ve­vők körültekintőbb vásárlása is hozhat további javulást. (nábrádi) Ahogy közeleg a jó idő, úgy nő a forgalom a nyíregyházi áfész növényvédőszer-üzletében. A különféle műtrágyák permetezőszerek, talajfertőtlenítők és a műanyag fóliák a legkelendőbbék a kora tavaszi napokban. Képünkön a két személyes bolt eladói: Petrovánszki Béla és Rozsnyai László. (Elek Emil felvétele) Drága vasárnapok Sok családban központi té­ma, mi legyen a hét végi menü, s mire megvásárolják a hozzávaló dolgokat, néhány száz forinttal könnyebb lesz a pénztárca. Bizony sokba kerül a hétvégi „terülj asz­talkám”, amiből jószerivel hétfőre már alig, vagy nem is marad. Sokat költünk a kosztra Benicsák Jánosné a nyír­egyházi háziipari szövetkezet meósa, hatodmagáról gon­doskodik. — Nálunk nincs vasárnap csigaleves nélkül. Minden héten élő baromfit veszek, ebből és kevés tőkehúsból készül a leves, de marad a csirkéből rántani, vagy pap­rikásnak. Szombaton bable­ves, gulyásleves, gombóc és derelye készül, ezek olcsó, de főzés- vagy munkaigényes ételek, amire hétköznap nem vállalkozhat egy dolgozó nő. Sokat költünk a kosztra, még úgy is, hogy évente disznót ölünk, s a kertünkből is sok minden kikerül. Még így is a keresetünk több mint a fe­lét megesszük. — Én már a hét elején tö­röm a fejemet, mit főzzek hét végén — kezdi a beszél­getést Várhalmi Istvánná, a konzervgyár munkásnője. Sokba kerülnek a vasárna­pok, bár baromfit, zöldségfé­lét nem kell vennem, így is elmegy 500 forint, mert hi­szen öten vagyunk. Én hiá­ba hallom, hogy milyen ízle­tes a tengerikásából készült étel, az én férjem meg nem enné. Nálunk az én fizetésem a kosztra megy el, a férje­méből veszünk ruhát, meg ami kell. Lehet praktikusan! Hanusi Jánosné bérelszá­moló három gyermek édes­anyja. A gyerekek korából ítélve jó étvágyat feltételez­hetünk. Mégis ők viszonylag mérsékelten költenek koszt­ra. — Én a férjemnek — mert ő a bevásárló — egy ötszá­zast adok a hét végi bevásár­lásra. Ebből aztán futja ká­véra, mosószerre is. Egy kiló húst veszünk hét végén. Eb­ből készül a vasárnapi ebéd. Szombaton ugyanis általában tésztaféle van, no meg gu­lyás-, bableves, mikor mi. A gyerekek nem szeretik a kö­vér húst, ezért én a fasíro- zottat úgy készítem, hogy előbb a húsból leves fő, majd ledarálom és ízesítem. Soha nem öntöm ki a krumplile­vet, felhasználom például le­vesnek. Egy kis hagymás, paprikás zsírt öntök hozzá, s kockatésztát főzök bele, vagy gríznokedlit, jó étvággyal fo­gyasztja a családom, bár meg kell mondani, nem vagyunk nagy étkűek. Vagy például a rizst én sokféle fűszerrel íze­sítem, így a gyerekek akár hús nélkül is szívesen meg­eszik. Ez igazán nem kerül sokba. Az a bizonyos derékszíj... Kungler Józsefné admi­nisztrátor úgy vélekedik, hogy 15 évi házasság után már nem kell a koszton spó­rolniuk. Ha esetleg nem győznék két jó étvágyú és a finomságokat, primőröket kedvelő gyerekeket, hajlan­dók lennének másodállást vállalni azért, hogy a derék­szíját ne kelljen összébb húzni. — ötszáz forintot költők hétvégeken kosztra. Egy csir­ke és egy kiló tőkehús szük­séges nekünk. Sok főzeléket fogyasztunk, ehhez gyakran veszek mirelit dolgokat, és primőr árut is, ha elérhető áron kapható. Minden héten sütök tésztát, mert ha pél­dául 70 forintért a cukrász­dában veszünk, az nem ki­adós, sokkal inkább kifizető­dő az otthon készített almás lepény, (s. á.) „Igen“—egy életre? Az anya könyvvezető búcsúja A nászinduló kíséretében az ifjú pár az anyakönyvve­zető elé vonul, hogy a bol­dogító „Igen” után házassá­guk hivatalosan is megköt­tessék. fgy volt ez szombaton is a nyíregyházi házasságkötő teremben, ahol Bán György - né anyakönyvvezető most is a tőle megszokott módon fo­gadta az ifjú párokat, akik­kel mindig együtt örül éle­tük nagy pillanatában. Valamiért mégis más volt a tegnapi nap Bán György- nének. Ezúttal utoljára töl­tötte be az anyakönyvvezető szerepét, mely poszton 23 évig dolgozott, s most 31 évi tanácsi munka után nyugdíj­ba vonul. — Papíron az anyakönyvi hivatalban kezdődik az élet, és itt fejeződik be — vall munkájáról Bán Györgyné —. Mi állítjuk ki a születési anyakönyvi kivonatokat, ná­lunk történik a házasságkö­tés, és a szomorú esemény­nyel, a halálesettel kapcsola­tos adminisztráció is a mi feladatunk. Részesei vagyunk olykor például a névadóknak is. A huszonhárom év alatt változtak az esküvői szoká­sok, történhettek érdekes dolgok is.- • — Nagyon sok kedves pár- Ta emlékszem vissza. Volt rá eset, hogy a fiatalok szüleit is én eskettem. Körülbelül 8—9 ezren kötöttek házassá­got előttem, de megítélni azt, hogy melyek lesznek tartós házasságok, ennyi tapaszta­lat után sem tudnám meg­mondani. Nem felejtem a Bolíviából származó fiatal orvost, akinek szempilláin a hivatalos rész alatt végig ott ült egy-egy könnycsepp. Ez kifejezett valamit... A kö­zelmúltban találkoztam vele néhány év után, s megtud­tam, boldog családapa. — Változtak az öltözködé­si szokások is. Az ötvenes években ritkaság számba ment a hosszú menyasszonyi ruha, ma ez a természetes, sőt az is, hogy nem mindig fehér, lehet bármilyen szí­nű. Érdekes, vagy meghök­kentő történetem sincs. Ta­lán egy mégis volt: a meny­asszony a házasságkötés után a folyosóról visszatért és megérdeklődte, hogy hol le­het elválni? Az emberek általában egy életen át megtartják emléke­zetükben az anyakönyvveze­tőt. így vannak ezzel több ezren a megyében is, akiknek emlékezetében marad Bán Györgyné anyakönyvvezető bölcs, útbaindító szavai, ked­ves mosolya. Soltész Ágnes Meglehetősen nagy felháboro­dást váltott ki Nyíregyházán, hogy fényes nappal támadnak meg iskolás gyerekeket, közép- iskolás diákokat, s meglopják őket, kitépik kezükből a táskát, vagy nyakukból az értékes lán­cot. Szerencsére az eseményso­rozat rövid ideig tartott, mert a rendőrség hamar őrizetbe vette a tettest: Kiss András 20 éves nyíregyházi lakost. Kisst 1980-ban két évre ítélték rablásért, de alig szabadult, né­hány hét múlva gyermekkorú öccsével újból bűncselekményt követett el. A Szarvas utcán be­mentek egy lakásba, ahonnan egy SzokoL rádiót loptak. Né­hány nap múlva Kiss a Holló utca egyik nyitott ablakán ug­ratta be öccsét egy lakásba, in­nen azonban csak egy gázön­gyújtót lopott el, mert a tulaj­donos az értékek keresése köz­ben megzavarta. Egy hét múlva az egészségügyi szakközépiskolás tanulókat fi­gyelték meg: mikor jönnek ki az iskolából, majd egy kislány nyomába eredtek, s Kiss öccsé­vel kitépette nyakából a 2500 fo­rint értékű medállal ellátott lán­cot. A lány szerencsére nem ijedt meg, a gyerek után futott, és sikerült is visszavenni tőle a láncot. Még aznap este a ruha­gyárból hazatérő nőkre támad­tak: Kiss öccse ki akart tépni egy lány kezéből. egy táskát, s mivel az nem sikerült, egy má­sik lány táskájával próbálkozott. Rablás fényes nappal Kitépte a láncot Ekkor sikerrel is járt, s a táska gazdája hiába vette üldözőbe, sikerült elmenekülni. A táskából 1600 forintot, egy 3200 forint ér­tékű karikagyűrűt loptak el, a táskát pedig letették a guszevi aluljáróba, így a sértett leg­alább igazolványait visszakapta. Három nap múlva a Petőfi parkban loptak el egy autóstás­kát, de mivel csak igazolványok voltak benne, egy kukába dob­ták. Ugyanezen a napon a Kiss Ernő utcán felfedezték, hogy a fűben fekszik egy férfi. Kiss odament hozzá, le akarta venni az óráját, de nem sikerült. Ek­kor csatlakozott hozzá Glonczi Piroska 18 éves rakamazi lakos, aki cigarettára kért pénzt a föl­dön fekvő embertől, s amikor az elővett zsebéből 60 forintot, a lány kikapta a kezéből, és elsza­ladt. A férfi, vissza akarta sze­rezni a pénzét, de előbb Glonczi Piroska ütötte meg egy üveggel, majd Kiss találta el úgy az ar­cát, hogy földre zuhant és mint később kiderült, orrcsonttörést szenvedett. Innen Kiss és öccse a Malom utcára mentek, ahol két egész­ségügyi szakközépiskolás lányt szemeltek ki áldozatul. A gye­reknek nem sikerült kitépni a lányok nyakából az ezüstláncot, ekkor Kiss ment oda hozzájuk, és ő már eredménnyel járt, majd az öccsét megfogó lányt meg is ütötte. A rablás után összebeszéltek, hogy ha a rend­őrség elfogja őket, akkor K. Ti­bor nyíregyházi lakosra kenik a bűncselekmény elkövetését. A rendőrség el is fogta K. Tibort, kiderült azonban, hogy Kissék csak azért próbálták bemártani az ügybe, mert haragudtak rá. A Nyíregyházi Járásbíróság Kiss Andrást 4 és fél év börtön­re, Glonczi Piroskát 2 év sza­badságvesztésre ítélte. Kisst öt, Glonczit két évre tiltották el a közügyek gyakorlásától, és köte­lezték őket az okozott kár meg­térítésére. Kiss öccsét a bíróság nem vonhatta felelősségre, mert még gyermekkorú. Az ítélet jog­erős. Heti bosszúságunk Ismétlés Bevallom, egy kicsit kényel­metlenül! érzem magam, hogy két hete is a zugban mért pá­linka miatt füstölögtem és most is ez lesz a téma, de mentsé­gemre szolgáljon: nem én szü-' löm a bosszúságot, az élet gon­doskodik róla hetenként. Most például borítékban érkezett Ib- rányból, ahol — a levélírók szerint — már reggel hatkor mérik a pálinkát az óvoda melletti kocsmában, pedig él még a rendelet, amely kiencig tiltja a szeszes italok árusítá­sát. Teheti — hangzik a levél —, mert Krisztus a barátja, s meg se kísérlik bejelenteni, mert úgyse szünteti meg a pálinka­mérést. A levél írója meglehetősen bosszús volt mikor mondatait fogalmazta, én meg akkor vál­tam azzá, amikor hajnali négy­kor csörgött az óra, mert ugye a pálinkamérésről csak úgy le­het meggyőződni, ha bekap egy féldecit belőle az ember. Később aztán féldeci nélkül is elszállt a mérgem. Mivel fogalmam sem volt, hol van Ibrányban az óvoda, s hol van a mellette lévő kocs­ma, bizony keresgetni kellett. De a türelem, rózsát terem. Felfedeztem, hogy néhány ke­rékpáros és gyalogos ember merre tart, csak követni kel­lett őket, meglett a kocsma is. Fordultam vagy kettőt, s nem is mentem egészen az ajtóigj hátha feltűnő egy bóklászó idegen, miközben láttam, hogy egymásnak adják a kilincset az emberek. Némelyik a kocsi­ra nézett, némelyiknek rajtam akadt meg a tekintete, s ami­kor beléptem az italboltba, a következő szöveget hallottam. Tessék parancsolni egy kóla, tessék parancsolni még egy kóla, tessék egy doboz ciga­retta, majd tőlem is megkér­dezte: mit parancsolok? Hát mit? Pálinkát. És kérem ek­kor nagyon fontos dolgot tud­tam meg. Itt nem árulnak reggel kilencig szeszes italt. Csak azért nyitnak hatkor, hogy az emberek cigit vehesse­nek, meg úgy rászoktak már a kólára, hogy reggel hatkor se tudnak nélküle élni. Most jövök rá, hogy ez nem is ismétlés. Két hete a pálin­káról beszéltem, most meg a kóla volt a főszereplő ... B. J. Mellesleg Csalják a nőket Amerikában — csodál­kozhattunk el lapunk tegnapi számának egyik közleményén, amely hírül adta azt is, hogy a tömegméretű csalással új ve­szély fenyegeti az amerikai házasságokat. Arról van szó ugyanis, hogy mind több asz- szony marad egyedül estén­ként, vagy a hét végén. A férjek azonban nem a hálószo­bájukat tévesztik össze a ne­gyedik szomszédéval, nem is meccsre vagy kocsmába men­nek, hanem a pincébe vagy a padlásra. Van aki a házasság­törés színhelyéül a garázst használja, oda vonul el estén­ként szíve választottjával. Amíg idáig jutottam a hír olvasása közben —, töredelme sen bevallom —, éreztem némi irigységet tengerentúli sorstár­saim iránt. Hát most tessék el­képzelni, azok a szerencsés fickók nem bujkálnak a város­széli kis sötét presszók mé­lyén; nem autóznak el a szom­szédváros félreeső szállodájá ba, nem az országút szélén kell leállniuk egy energiatakarékos miniautóval és ott megejteni a házasságtörés évezredek óta is mert módját. Nem. ök szépen hazamennek, megvacsoráznak, felhörpintik a doboz sörüket és aztán a fátyolos tekintetű anyuka tudtával indulnak el a romlás útján. Mellesleg valamit majdnem elfelejtek. Azt, tudniillik, hogy az amerikai férfiak ízlésével azért valami probléma lehet az utóbbi időben. Tessenek el képzelni: ők esténként nem feszülő húsú, észbontóan esi nos szőke, vagy barna nőt vá lasztanak maguknak, hanem egy közönséges elektronikus minikomputert, népszerűbb ne vén videojátékot és azzal tűn nek el a padlás zugában, pince mélyében, vagy a ga rázs meghitt sarkában, s mi közben rávetik magukat a gé pesített örömautomatára, bol­dogabbnak érzik magukat a videojáték közben, mint egy koron a saját nászéjszakáju kon. Mint hírlik, több magára maradt feleség megpróbált kel lően visszavágni erre a csele kedetre, maga is vásárolt ilyen videojátékot, de mit tesz a te remtés koronája: apuka nem volt hajlandó elárulni, miként is kell űzni a játékot a gép pel. Mindenütt jó, de legjobb otthon — tartja a mondás, ezt a mostani hír hallatán bi zonyára nagyon sok magyar apuka alátámasztja. Nálunk ugyanis még kevés a kompu tér, nálunk még a házastársak hagyományos módon szarvaz zák fel egymást, (angyal)

Next

/
Thumbnails
Contents