Kelet-Magyarország, 1983. március (43. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-06 / 55. szám
2 Kelet-MagyarorszÁg 1983. március 6. Szépen fejlődik a paradicsom- és paprikapalánta Mátészalkán Soltész Gyula fóliasátrai alatt. A palántákat február végén ültették ki a 800 négyzetméteres területre. A gazda a városi tanács dolgozója, ha ő nem ér rá, felesége gondozza a fűtött fóliasátor alatt a növényeket. (E. E. felv.) Visszakapta a vevő Egy magánkereskedő a közelmúltban kilónként ötven forintért adta a narancsot. Alaposan megbírságolták árdrágításért és az úgynevezett hiányhelyzet kihasználásáért. A nagyhalászi és a demecse- ri áfész húsboltjában a gyengébb minőségű húst a megengedettől jóval drágábban árulták. A tarpai és a tisza- szalkai áfész több árucikknél is jócskán felsrófolta az árakat ... Az árdrágítások az utóbbi időben különösen érzékenyen érintik a lakosságot. Ezért, és persze nemcsak ezért, a megyei tanács vb kereskedelmi osztályán politikai ügyként kezelik ezt. Megnőtt az ellenőrzés társadalmi szerepe, a helyi tanácsok, a szakszervezetek és a Hazafias Népfront bizottságai is aktívabban bekapcsolódtak az ellenőrzésbe. Az ellenőrzés „gazdája”, szakirányítója a megyei tanács kereskedelmi osztálya. Általános tapasztalatuk, hogy megyénkben a tavalyi, viszonylag sok árváltozást fegyelmezetten, szakszerűen hajtották végre. Sok vállalatnál és szövetkezetben tartósan korrekt, megbízható az árpolitika. A jó példák közt említhető a SzaboLcs-Szatmár megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat, a mátészalkai és a tiszavasvári áfész. Az is általános tapasztalat, hogy többnyire a vendéglátó- helyeken követnek el több szabálytalanságot, az iparcikk boltokban nagyobb részt rend van. Tavaly a megyei tanács vb kereskedelmi osztálya 1130 ellenőrzést tartott a megyéből. A helyi tanácsok 1790 alkalommal ellenőriztek'. A következmény: két büntető feljelentés, 160 szabálysértési bírság, 106 pénzbírság, 11G fegyelmi eljárás, és 202 egyéb jellegű, „vegyes” szankció. Elgondolkodtató a kép. Ha utánaszámolunk, látjuk, hogy az ellenőrök csaknem minden ötödik intézkedését valamilyen büntetés követte. A megkárosított vásárlóknak visszafizettettek 130 ezer forintot. Természetesen csak azoknak, akiknek megvolt a neve és címe. A múlt évben megalakult fogyasztók tanácsának eredményes az ellenőrző tevékenysége. A társadalmi ellenőrök — csakúgy, mint a kereskedelmi osztály ellenőrei — nemcsak az árak szintjét ellenőrzik, hanem az áruk minőségét is. Azt is vizsgálják, hogy az árak kifejezik-e az áruk minőségét. (Attól még nem első osztályú a paprika, hogy első osztályt jelző cédulát tesznek ki a láda végére.) Gond, hogy a magánkereskedőket a helyi tanácsok nem mindenütt szakszerűen és hatékonyan ellenőrzik. Ugyanakkor az elmúlt- egy év alatt kettőszázzal nőtt megyénkben a magánkereskedők száma, s ma már több mint 250 szerződéses kereskedelmi egység is működik a megyében. A magánkereskedők árai jogilag is szabadabbak, de nemcsak felfelé, lefelé is. A tisztességtelen haszonszerzést a jog a magánkereskedőknek is tiltja. Az is gond, hogy a vállalatok, szövetkezetek belső ellenőrei elnézőbbek. Ök ugyanazon a „terepen” 5—6 százalékos hiányosságot állapítanak meg, míg a megyei tanács ellenőrei 18—20 százalékosat. A maximum 10 ezer forintos bírságnak nincs kellő elrettentő hatása. A társadalmi ellenőrzés fokozása, a vevők körültekintőbb vásárlása is hozhat további javulást. (nábrádi) Ahogy közeleg a jó idő, úgy nő a forgalom a nyíregyházi áfész növényvédőszer-üzletében. A különféle műtrágyák permetezőszerek, talajfertőtlenítők és a műanyag fóliák a legkelendőbbék a kora tavaszi napokban. Képünkön a két személyes bolt eladói: Petrovánszki Béla és Rozsnyai László. (Elek Emil felvétele) Drága vasárnapok Sok családban központi téma, mi legyen a hét végi menü, s mire megvásárolják a hozzávaló dolgokat, néhány száz forinttal könnyebb lesz a pénztárca. Bizony sokba kerül a hétvégi „terülj asztalkám”, amiből jószerivel hétfőre már alig, vagy nem is marad. Sokat költünk a kosztra Benicsák Jánosné a nyíregyházi háziipari szövetkezet meósa, hatodmagáról gondoskodik. — Nálunk nincs vasárnap csigaleves nélkül. Minden héten élő baromfit veszek, ebből és kevés tőkehúsból készül a leves, de marad a csirkéből rántani, vagy paprikásnak. Szombaton bableves, gulyásleves, gombóc és derelye készül, ezek olcsó, de főzés- vagy munkaigényes ételek, amire hétköznap nem vállalkozhat egy dolgozó nő. Sokat költünk a kosztra, még úgy is, hogy évente disznót ölünk, s a kertünkből is sok minden kikerül. Még így is a keresetünk több mint a felét megesszük. — Én már a hét elején töröm a fejemet, mit főzzek hét végén — kezdi a beszélgetést Várhalmi Istvánná, a konzervgyár munkásnője. Sokba kerülnek a vasárnapok, bár baromfit, zöldségfélét nem kell vennem, így is elmegy 500 forint, mert hiszen öten vagyunk. Én hiába hallom, hogy milyen ízletes a tengerikásából készült étel, az én férjem meg nem enné. Nálunk az én fizetésem a kosztra megy el, a férjeméből veszünk ruhát, meg ami kell. Lehet praktikusan! Hanusi Jánosné bérelszámoló három gyermek édesanyja. A gyerekek korából ítélve jó étvágyat feltételezhetünk. Mégis ők viszonylag mérsékelten költenek kosztra. — Én a férjemnek — mert ő a bevásárló — egy ötszázast adok a hét végi bevásárlásra. Ebből aztán futja kávéra, mosószerre is. Egy kiló húst veszünk hét végén. Ebből készül a vasárnapi ebéd. Szombaton ugyanis általában tésztaféle van, no meg gulyás-, bableves, mikor mi. A gyerekek nem szeretik a kövér húst, ezért én a fasíro- zottat úgy készítem, hogy előbb a húsból leves fő, majd ledarálom és ízesítem. Soha nem öntöm ki a krumplilevet, felhasználom például levesnek. Egy kis hagymás, paprikás zsírt öntök hozzá, s kockatésztát főzök bele, vagy gríznokedlit, jó étvággyal fogyasztja a családom, bár meg kell mondani, nem vagyunk nagy étkűek. Vagy például a rizst én sokféle fűszerrel ízesítem, így a gyerekek akár hús nélkül is szívesen megeszik. Ez igazán nem kerül sokba. Az a bizonyos derékszíj... Kungler Józsefné adminisztrátor úgy vélekedik, hogy 15 évi házasság után már nem kell a koszton spórolniuk. Ha esetleg nem győznék két jó étvágyú és a finomságokat, primőröket kedvelő gyerekeket, hajlandók lennének másodállást vállalni azért, hogy a derékszíját ne kelljen összébb húzni. — ötszáz forintot költők hétvégeken kosztra. Egy csirke és egy kiló tőkehús szükséges nekünk. Sok főzeléket fogyasztunk, ehhez gyakran veszek mirelit dolgokat, és primőr árut is, ha elérhető áron kapható. Minden héten sütök tésztát, mert ha például 70 forintért a cukrászdában veszünk, az nem kiadós, sokkal inkább kifizetődő az otthon készített almás lepény, (s. á.) „Igen“—egy életre? Az anya könyvvezető búcsúja A nászinduló kíséretében az ifjú pár az anyakönyvvezető elé vonul, hogy a boldogító „Igen” után házasságuk hivatalosan is megköttessék. fgy volt ez szombaton is a nyíregyházi házasságkötő teremben, ahol Bán György - né anyakönyvvezető most is a tőle megszokott módon fogadta az ifjú párokat, akikkel mindig együtt örül életük nagy pillanatában. Valamiért mégis más volt a tegnapi nap Bán György- nének. Ezúttal utoljára töltötte be az anyakönyvvezető szerepét, mely poszton 23 évig dolgozott, s most 31 évi tanácsi munka után nyugdíjba vonul. — Papíron az anyakönyvi hivatalban kezdődik az élet, és itt fejeződik be — vall munkájáról Bán Györgyné —. Mi állítjuk ki a születési anyakönyvi kivonatokat, nálunk történik a házasságkötés, és a szomorú eseménynyel, a halálesettel kapcsolatos adminisztráció is a mi feladatunk. Részesei vagyunk olykor például a névadóknak is. A huszonhárom év alatt változtak az esküvői szokások, történhettek érdekes dolgok is.- • — Nagyon sok kedves pár- Ta emlékszem vissza. Volt rá eset, hogy a fiatalok szüleit is én eskettem. Körülbelül 8—9 ezren kötöttek házasságot előttem, de megítélni azt, hogy melyek lesznek tartós házasságok, ennyi tapasztalat után sem tudnám megmondani. Nem felejtem a Bolíviából származó fiatal orvost, akinek szempilláin a hivatalos rész alatt végig ott ült egy-egy könnycsepp. Ez kifejezett valamit... A közelmúltban találkoztam vele néhány év után, s megtudtam, boldog családapa. — Változtak az öltözködési szokások is. Az ötvenes években ritkaság számba ment a hosszú menyasszonyi ruha, ma ez a természetes, sőt az is, hogy nem mindig fehér, lehet bármilyen színű. Érdekes, vagy meghökkentő történetem sincs. Talán egy mégis volt: a menyasszony a házasságkötés után a folyosóról visszatért és megérdeklődte, hogy hol lehet elválni? Az emberek általában egy életen át megtartják emlékezetükben az anyakönyvvezetőt. így vannak ezzel több ezren a megyében is, akiknek emlékezetében marad Bán Györgyné anyakönyvvezető bölcs, útbaindító szavai, kedves mosolya. Soltész Ágnes Meglehetősen nagy felháborodást váltott ki Nyíregyházán, hogy fényes nappal támadnak meg iskolás gyerekeket, közép- iskolás diákokat, s meglopják őket, kitépik kezükből a táskát, vagy nyakukból az értékes láncot. Szerencsére az eseménysorozat rövid ideig tartott, mert a rendőrség hamar őrizetbe vette a tettest: Kiss András 20 éves nyíregyházi lakost. Kisst 1980-ban két évre ítélték rablásért, de alig szabadult, néhány hét múlva gyermekkorú öccsével újból bűncselekményt követett el. A Szarvas utcán bementek egy lakásba, ahonnan egy SzokoL rádiót loptak. Néhány nap múlva Kiss a Holló utca egyik nyitott ablakán ugratta be öccsét egy lakásba, innen azonban csak egy gázöngyújtót lopott el, mert a tulajdonos az értékek keresése közben megzavarta. Egy hét múlva az egészségügyi szakközépiskolás tanulókat figyelték meg: mikor jönnek ki az iskolából, majd egy kislány nyomába eredtek, s Kiss öccsével kitépette nyakából a 2500 forint értékű medállal ellátott láncot. A lány szerencsére nem ijedt meg, a gyerek után futott, és sikerült is visszavenni tőle a láncot. Még aznap este a ruhagyárból hazatérő nőkre támadtak: Kiss öccse ki akart tépni egy lány kezéből. egy táskát, s mivel az nem sikerült, egy másik lány táskájával próbálkozott. Rablás fényes nappal Kitépte a láncot Ekkor sikerrel is járt, s a táska gazdája hiába vette üldözőbe, sikerült elmenekülni. A táskából 1600 forintot, egy 3200 forint értékű karikagyűrűt loptak el, a táskát pedig letették a guszevi aluljáróba, így a sértett legalább igazolványait visszakapta. Három nap múlva a Petőfi parkban loptak el egy autóstáskát, de mivel csak igazolványok voltak benne, egy kukába dobták. Ugyanezen a napon a Kiss Ernő utcán felfedezték, hogy a fűben fekszik egy férfi. Kiss odament hozzá, le akarta venni az óráját, de nem sikerült. Ekkor csatlakozott hozzá Glonczi Piroska 18 éves rakamazi lakos, aki cigarettára kért pénzt a földön fekvő embertől, s amikor az elővett zsebéből 60 forintot, a lány kikapta a kezéből, és elszaladt. A férfi, vissza akarta szerezni a pénzét, de előbb Glonczi Piroska ütötte meg egy üveggel, majd Kiss találta el úgy az arcát, hogy földre zuhant és mint később kiderült, orrcsonttörést szenvedett. Innen Kiss és öccse a Malom utcára mentek, ahol két egészségügyi szakközépiskolás lányt szemeltek ki áldozatul. A gyereknek nem sikerült kitépni a lányok nyakából az ezüstláncot, ekkor Kiss ment oda hozzájuk, és ő már eredménnyel járt, majd az öccsét megfogó lányt meg is ütötte. A rablás után összebeszéltek, hogy ha a rendőrség elfogja őket, akkor K. Tibor nyíregyházi lakosra kenik a bűncselekmény elkövetését. A rendőrség el is fogta K. Tibort, kiderült azonban, hogy Kissék csak azért próbálták bemártani az ügybe, mert haragudtak rá. A Nyíregyházi Járásbíróság Kiss Andrást 4 és fél év börtönre, Glonczi Piroskát 2 év szabadságvesztésre ítélte. Kisst öt, Glonczit két évre tiltották el a közügyek gyakorlásától, és kötelezték őket az okozott kár megtérítésére. Kiss öccsét a bíróság nem vonhatta felelősségre, mert még gyermekkorú. Az ítélet jogerős. Heti bosszúságunk Ismétlés Bevallom, egy kicsit kényelmetlenül! érzem magam, hogy két hete is a zugban mért pálinka miatt füstölögtem és most is ez lesz a téma, de mentségemre szolgáljon: nem én szü-' löm a bosszúságot, az élet gondoskodik róla hetenként. Most például borítékban érkezett Ib- rányból, ahol — a levélírók szerint — már reggel hatkor mérik a pálinkát az óvoda melletti kocsmában, pedig él még a rendelet, amely kiencig tiltja a szeszes italok árusítását. Teheti — hangzik a levél —, mert Krisztus a barátja, s meg se kísérlik bejelenteni, mert úgyse szünteti meg a pálinkamérést. A levél írója meglehetősen bosszús volt mikor mondatait fogalmazta, én meg akkor váltam azzá, amikor hajnali négykor csörgött az óra, mert ugye a pálinkamérésről csak úgy lehet meggyőződni, ha bekap egy féldecit belőle az ember. Később aztán féldeci nélkül is elszállt a mérgem. Mivel fogalmam sem volt, hol van Ibrányban az óvoda, s hol van a mellette lévő kocsma, bizony keresgetni kellett. De a türelem, rózsát terem. Felfedeztem, hogy néhány kerékpáros és gyalogos ember merre tart, csak követni kellett őket, meglett a kocsma is. Fordultam vagy kettőt, s nem is mentem egészen az ajtóigj hátha feltűnő egy bóklászó idegen, miközben láttam, hogy egymásnak adják a kilincset az emberek. Némelyik a kocsira nézett, némelyiknek rajtam akadt meg a tekintete, s amikor beléptem az italboltba, a következő szöveget hallottam. Tessék parancsolni egy kóla, tessék parancsolni még egy kóla, tessék egy doboz cigaretta, majd tőlem is megkérdezte: mit parancsolok? Hát mit? Pálinkát. És kérem ekkor nagyon fontos dolgot tudtam meg. Itt nem árulnak reggel kilencig szeszes italt. Csak azért nyitnak hatkor, hogy az emberek cigit vehessenek, meg úgy rászoktak már a kólára, hogy reggel hatkor se tudnak nélküle élni. Most jövök rá, hogy ez nem is ismétlés. Két hete a pálinkáról beszéltem, most meg a kóla volt a főszereplő ... B. J. Mellesleg Csalják a nőket Amerikában — csodálkozhattunk el lapunk tegnapi számának egyik közleményén, amely hírül adta azt is, hogy a tömegméretű csalással új veszély fenyegeti az amerikai házasságokat. Arról van szó ugyanis, hogy mind több asz- szony marad egyedül esténként, vagy a hét végén. A férjek azonban nem a hálószobájukat tévesztik össze a negyedik szomszédéval, nem is meccsre vagy kocsmába mennek, hanem a pincébe vagy a padlásra. Van aki a házasságtörés színhelyéül a garázst használja, oda vonul el esténként szíve választottjával. Amíg idáig jutottam a hír olvasása közben —, töredelme sen bevallom —, éreztem némi irigységet tengerentúli sorstársaim iránt. Hát most tessék elképzelni, azok a szerencsés fickók nem bujkálnak a városszéli kis sötét presszók mélyén; nem autóznak el a szomszédváros félreeső szállodájá ba, nem az országút szélén kell leállniuk egy energiatakarékos miniautóval és ott megejteni a házasságtörés évezredek óta is mert módját. Nem. ök szépen hazamennek, megvacsoráznak, felhörpintik a doboz sörüket és aztán a fátyolos tekintetű anyuka tudtával indulnak el a romlás útján. Mellesleg valamit majdnem elfelejtek. Azt, tudniillik, hogy az amerikai férfiak ízlésével azért valami probléma lehet az utóbbi időben. Tessenek el képzelni: ők esténként nem feszülő húsú, észbontóan esi nos szőke, vagy barna nőt vá lasztanak maguknak, hanem egy közönséges elektronikus minikomputert, népszerűbb ne vén videojátékot és azzal tűn nek el a padlás zugában, pince mélyében, vagy a ga rázs meghitt sarkában, s mi közben rávetik magukat a gé pesített örömautomatára, boldogabbnak érzik magukat a videojáték közben, mint egy koron a saját nászéjszakáju kon. Mint hírlik, több magára maradt feleség megpróbált kel lően visszavágni erre a csele kedetre, maga is vásárolt ilyen videojátékot, de mit tesz a te remtés koronája: apuka nem volt hajlandó elárulni, miként is kell űzni a játékot a gép pel. Mindenütt jó, de legjobb otthon — tartja a mondás, ezt a mostani hír hallatán bi zonyára nagyon sok magyar apuka alátámasztja. Nálunk ugyanis még kevés a kompu tér, nálunk még a házastársak hagyományos módon szarvaz zák fel egymást, (angyal)
