Kelet-Magyarország, 1983. március (43. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-04 / 53. szám

4 K elet- M agyarország 1983. március 4. Kommentár Zimbabwei testvérharc Joshua Nkomo, akiről szin­te naponta érkeznek hírek mostanában, a rhodésiai fe­hér kisebbségi uralom ellen fegyverrel harcoló helyi afri­kaiak kétségkívül ismert ve­zetője volt. Társa, Robert Mugabe talán kevesebb hírt szerzett akkoriban a világ előtt. Nem úgy odahaza. Ami­kor 1980-ban végre az egész lakosság választhatott új ve­zetést, Mugabe pártja (fel- szabadítási szervezete) mesz- sze lekörözte Nkomoét. Már akkor látszott, hogy a faj­üldözők ellen vívott harcban kovácsolódott egységük pil­lanatok alatt elszáll a hata­lomban. De hogy három esz­tendővel később odáig fajul­nak a dolgok, hogy Mugabe emberei letartóztatják Nko- mót, azt akkor kevesen jö­vendölték volna. 1983 febra árjának vége pedig ezzel az eseménnyel szolgált. Nkomo, aki tavaly február óta már nem szövetségese Mugabénak, hanem nyílt el­lenlábasa, két hete határozta el, hagy Európába utazik. A rendőrség a Bulawayoi repü­lőtéren tartóztatta le. Bár pár órás kihallgatás után el­engedték, útlevelét nem kap­ta vissza. Tehát gyakorlati­lag, ha nem is fogságban, de tágabb értelemben őrizetben tartják. Azóta lassan kiraj­zolódtak az ellene szóló vá­dak is. A napokban maga Mugabe miniszterelnök je­lentette ki: a zimbabwei ha­tóságoknak bizonyítékaik vannak arra, hogy Nkomo a szomszédos Dél-afrikai Köz­társaság fajüldöző rendsze­rének támogatását keresve, próbálkozott a törvényes kormány megdöntésével. Nkomo erre így reagált: „Ha egy politikus errefelé úgy találja, hogy nem boldogul, gyakran hozza összefüggésbe ellenfeleit Dél-Afrikával, így akarván lejáratni őket.” A pretoriai rendszernek pedig érdeke kihasználni ezt a helyzetet. Mindez pedig olyan időkben történik, ami­kor kétévi virágzás után Zimbabwe gazdasági nehéz­ségekkel küzd, a kormányel­lenes fegyveresek merényle­tei miatt kérdésessé vált a fűtőanyag-ellátás. A kormány súlyos gondokkal birkózik, tehát idegesebb, erőteljesebb fellépését mindez kellőkép­pen indokolja. Maga a test­vérharc azonban, ami most csak fokozza a nehézségeket Zimbabwében, egyértelműen a fiatal afrikai állam ellen­ségeinek a kezére játszik. Folytatja munkáját az OKP kongresszusa Milánóban folytatja mun- Párt főtitkárától. Craxi to­káját az Olasz Kommunista Párt XVI. kongresszusa. Nagy várakozás előzte meg a tegnapi vitát: a sportpalota szónoki emelvényén ugyanis válaszoltak más olasz pártok képviselői Enrico Bér ling uer főtitkár szerdán elhangzott beszédére, a KB beszámoló­jára. A legfőbb téma az úgy­nevezett demokratikus alter­natíva, amelynek megvalósí­tása alapvetően a szocialisták magatartásától függ. Szerdán este az olasz tele­vízió interjút kért Bettina Craxitól, az Olasz Szocialista tért a valasz elöl, mondván, csütörtökön a kongresszuson ismerteti pártjának állás­pontját a demokratikus alter- «natíváról. A milánói tanács­kozáson szólalt fel a keresz­ténydemokrata, a republiká­nus, a szociáldemokrata és a radikális párt egy-egy vezető képviselője is. A 140 külföldi delegáció között részt vesz az OKP kongresszusán az MSZMP küldöttsége is, amelyet Ko­rom Mihály, a Politikai Bi­zottság tagja, a Központi Bi­zottság titkára vezet. A nyugatnémet Rendsburgban több ezer fiatal tüntetett béremelést követelve. A képen az ifjú fémmunkások a vá­ros utcáján vonulnak. Ismét kiéleződött a feszültség India Asszam államában. A képen ottbonukból elmenekült bevándorlók egy menekült­táborban. (Kelet-Magyarország telefoto) TAJVAN — ELEFÁNTCSONTPART ELLENTÉT Tajvan megszakítja diplo­máciai kapcsolatait Elefánt­csontparttal, ha az diplomá­ciai viszonyt létesít Peking­gel — közölte a tajvani kül­ügyminisztérium szóvivője. A napokban olyan hírek ter­jedtek el, hogy az afrikai or­szág és a Kínai Népköztár­saság megállapodott a diplo­máciai kapcsolatok felvéte­lében. PEDAGÓGUSSZTRÁJK KOLUMBIÁBAN Több mint 180 000 pedagó­gus lépett sztrájkba Kolum­biában. A fizetések emelését és az oktatásra szánt kiadá­sok növelését követelik. DÁNIÁI RABLÁS Két fegyveres Koppenhá­gában fényes nappal kira­bolt egy pénzszállító autót, amelyben nyolc bank egész napi bevétele volt. A táma­dók magukkal vitték a gép­kocsit és elrejtőztek. Zsák­mányuk 8,3 millió korona. Ez volt eddig a legnagyobo rablás Dániában. OROSZLÁN AZ AUTÓBAN Jól megtermett hím orosz­lánnal találta magát szem­ben egy nyugatnémet rend­őr, amikor Bielefeldben fel • nyittatta az egyik szabályta­lanul parkoló kocsi csomag­tartóját. Tüzetesebb vizsgá­latra kitűnt, hogy az orosz­lán már kimúlt. Az is kide­rült, hogy a súlyosan meg­betegedett vadállatot, az egyik vándorcirkusz tulajdo­nát, állatkórházba akarták szállítani, ám már útközben belepusztult betegségébe. SPANYOLORSZÁG ÜJ KATONAI SZERZŐDÉSE A spanyol kormány szer­dán jóváhagyta az Egyesült Államokkal kötött katonai szerződést és ratifikálásra a parlament elé terjesztette. A szerződést, amelynek értel­mében Washington továbbra is négy katonai támaszpon­tot tarthat fenn az ország területén, a két kormány ta­valy írta alá és az amerikai szenátus már korábban rati­fikálta. Rigai kaszkadőrök A dűlőúton öreg teherautó robog. A teherautó platóján a reggeli hidegtől összekuporo­dott emberek ülnek. Az au­tó egy gödör miatt megug­rik, jobbra-balra cikázik, majd oszlopba ütközik. Rob­banás — és a lángoktól kö­rülvett teherautó továbbgu­rul a lejtőn. A meredek kö­ves hegyoldalon száguld, ma­gával ragadva az embereket. A menekülés a tűzből egy el­hagyatott kőbánya mélyén ér véget. íme egy epizód a rigai filmstúdióban éppen most készülő játékfilmből, amely Kaszkadőr munkában „A leghosszabb szalmaszá­lacska” (Szamaja dlinnaja szolominka) nevet viseli.-Eb­ben is, mint rendszerint, a képekről ismert színészek helyett a legbonyolultabb trükkökben a rigai kaszka­dőrök csoportja vesz részt. E csoport hét évvel ezelőtt mutatkozott be a „Robin Hood nyila” (Sztrelü Robin Guda) című filmben, s azóta az ország számtalan stúdiója hívta meg őket. Ma már a rigai kaszkadőrök filmjeinek száma eléri a negyvenet. A kaszkadőrök között kü­lönböző foglalkozású embe­rek találhatók, más-más jel- leműek, különböző tempe- ramentumúak, s nem egy­formák az élettapasztalat te­rén sem. Janisz Broksz egy elektromos gépeket gyártó vállalat esztétikai irodájának vezetője, Jurisz Krasztyinys a „Daugava” sportegyesület edzője, Edgar Verner pedig a Rigai Kerületi Tanács Vég­rehajtó Bizottsága titkárának helyettese. Ezeket az em­bereket a szokatlan szenve­dély hozta össze, és persze a sport iránti hűség, hiszen an­nak idején mindannyian si­kereket értek el valamilyen sportágban. De közös ben­nük a film iránti szenve­dély, a kalandvágy, és az, hogy kipróbálhassák magu­kat a rendkívüli helyzetek­ben. Minden trükk pontosan előkészített. Emellett termé­szetesen elengedhetetlen az állandó testedzés: futás, az akrobatika elemeinek, a dzsúdófogások gyakorlása, gyakorlatok korláton és bor­dásfalon. Az edzésprogramban sze­repelnek továbbá a különbö­ző magasságokból vízbe vég­rehajtott ugrások, lovaglás, vágtató lóról és nagy sebes­séggel száguldó autóból való ugrások. Jelenleg a rigai kaszkadő­rök egy új, éles kérdéseket felvető film forgatásában vesznek részt, melynek cí­me: „Káprázat” (Mirazs). A filmet James Headley Jase amerikai író „Az egész világ egy zsebben” című regénye alapján Aloiz Brencs rendező készíti a rigai filmstúdióban. A vágtató lovon Imant Lajbinys kaszkadőr, a polgári repü­lés pilótája hajtja végre mutatványát. Amerikai külpolitika Reagan a Az amerikai elnök a mi­nap sapkában jelent meg a washingtoni Hilton Szálloda nagytermében. Az elnök ezúttal átfogó világpolitikai beszámolójá­hoz választotta ezt a sapkát. Áttekintése nem adhat okot különösebb derűlátásra. Fej­tegetésednek középpontjában érthető módon a közép-ha­tótávolságú rakéták vitája áldott, hiszen 1983 ebből a szempontból döntő esztendő. A genfi szovjet—amerikai tárgyalásoknak az év végéig valamiféle megegyezéssel kellene zárulniuk ahhoz, hogy az USA lemondjon a 108 Pershing—2 rakéta nyu­gat-németországi telepítésé­ről és a körülbelül félezer cirkálórakéta elhelyezéséről a NATO különböző európai országaiban. A tárgyalásokon azonban a felszínen egyelőre nincs semmiféle haladás. Az USA ragaszkodik a hírhedt „nullamegoldóshoz”, azaz, hogy a Szovjetunió semmi­sítse meg a maga SS 20-as rakétáit, az amerikai telepí­tésről való lemondás fejé­ben^ Ez olyan helyzetet te­remtene, hogy a „nulla” csak a szovjet oldalon je­lentkezne, miközben Nyugat- Eunópában megmaradna az angol és francia független atomütőerő 162 rakétája. Ez a Szovjetunió számára el­fogadhatatlan. Jurij Andro­pov, az SZKP főtitkára fel­ajánlotta, hogy a Szovjet­unió 162-re (tehát az angol és francia rakéták együttes számára) hajlandó csökken­teni a maga közép-hatósu- giarú rakétáinak mennyisé­gét, ezt viszont az Egyesült Államok elutasította. Reagan azonban kényte­len volt számításba venni, hogy Bush alelnök nyugat­európai útja során az Egye­sült Államok szövetségesei valamiféle „közbeeső megol­dást” sürgettek: azt, hogy Washington ne ragaszkodjék mereven az eredeti „nulla­megoldáshoz”. Reagan tett egy fél lépést ebbe az irány­ba, amikor ezúttal először felsorolt bizonyos feltétele­ket is. Ezek a következők: 1. Ragaszkodik a rakétatele­pítéshez, de a rakéták szá­máról lehet vitatkozni. 2. A brit és francia atomütő­erőt nem lehet belerakni a mérleg nyugati serpenyőjé­be — ez az Andropov-javas- lat ismételt visszautasítása és eleve tartalmazza a „be­épített egyenlőtlenséget” az európai rakétaegyensúlyba. 3. Az esetleges megegyezés által érintett szovjet raké­tákat meg kellene semmisí­teni. (Ez Shultz külügymi­Hiltonban A megnyugtató mosoly Rea­gan szónoki kelléktárához tartozik. niszter távol-keleti útján Pekinginek és Tokiónak tett amerikai ígéretekkel van összefüggésben.) így érthe­tő, miért nyilatkozta a mi­nap Gromiko szovjet kül­ügyminiszter a Pravdának: „Teljes határozottsággal mondható, hogy az Egyesült Államok és a NATO részé­ről mindeddig semmilyen olyan javaslat nem érkezett, amely megfelelne az egyen­lőség elvének”. Összességében megállapít­ható: az amerikai elnök is­mételt élesen szovjetellenes kijelentéseit nem lehet egy­szerűen a szélsőjobboldali hallgatóság kedvére tett szó­noki fordulatoknak tekinte­ni. Reagan személyében (aki a jelek szerint indulni akar az - 1984-es választásokon) olyan mereven konzervatív, az erőpolitikának fegyértel- műen elkötelezett politikus ül a Fehér Házban, mint a hidegháború óta még soha­sem. A washingtoni Hilton- szállóban mondott beszéd­nek — a rakétakérdéstől, el­tekintve — ez a legfőbb ta­nulsága. Végső soron nem módosította ezt a képet az a néhány, az említettekhez viszonyítva másodrendű kül­politikai kérdés (Közel-Ke­let, Közép-Amerika), amely- lyel Reagan a beszédben foglalkozott. Az általános kép tehát semmiképpen sem biztató. A Reagian-beszéd újabb bizo­nyítéka annak, hogy 1983 nehéz világpolitikai év lesz. Az elkövetkező hónapokban fog kiderülni, hajlandó-e Washington visszalépni az erőegyensúly megbontását célzó politikától és tárgyila­gos álláspontot kidolgozni. — ie — Bűnösök mentegetése A háborús bűnösök kö­vetkezetes felelősségre vonását követeli a Pravdában Alekszandr Rekunkov, a Szovjetunió leg­főbb ügyésze. A lap csütörtöki számában megjelent cikkében felhívja a figyelmet, hogy több ország, élükön az Egyesült Ál­lamok, a maga vállalta kötele­zettségeket is semmibe véve menedéket ad ezeknek a sze­mélyeknek, és igyekszik men­tesíteni őket a megérdemelt büntetéstől. A szovjet főügyész cikkében emlékeztet rá, hogy a Hitler- ellenes koalíció tagjai már a második világháború idején kötelezték magukat: felelős­ségre vonnak, megbüntetnek minden náci bűnöst. Nagy-Bri- tannia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió 1943. októberi moszkvai nyilatkozatában vál­lalta, hogy az emberiség elleni bűntetteket végrehajtókat fel­kutatja, s kiadja annak az or­szágnak, ahol e bűnöket elkö­vették. A Németország vere­ségéről 1945. június 5-én aláírt nyilatkozat kimondja, hogy a háborús bűnök elkövetőinek letartóztatására és kiadására bármikor sor kerülhet, függet­lenül attól, mennyi idő telt el tettük elkövetése óta. A Szov­jetunió szigorúan tartja magát ezekhez az elvekhez, s még ma, csaknem 40 évvel a hábo­rú vége után is előfordul, hogy évtizedeken át rejtőzködött há­borús bűnösöket vonnak fele­lősségre. A szovjet nyomozó- szervek jelentős segítséget ad­nak más országok hatóságai­nak is e személyek felkutatá­sához, a bizonyítékok össze­gyűjtéséhez. A nyugati országok és min­denekelőtt az Egyesült Álla­mok agresszív erői azonban arra törekszenek, hogy ment­sék a háborús bűnösöket. Kü­lönböző ürügyekre, „jogi aka­dályokra” hivatkozva megta­gadják kiadatásukat. A Szov­jetunió például 1976—1982 kö­zött meggyőző bizonyítékok alapján több mint 140 személy kiadását kérte az Egyesült Ál­lamok igazságügyi szerveitől. Egyet sem adtak át a szovjet igazságszolgáltatásnak, s ame­rikai állampolgárságától is csak hetet fosztottak meg kö­zülük, bár bizonyított tény, hogy mindannyian emberek százainak, ezreinek haláláért felelősek. A háborús bűnösök mente- getésének oka,. hogy védelme­zőik eszközt látnak bennük. Mindent megtesznek, hogy a Szovjetunió elleni harc hősei­nek feltüntetve kommunista­ellenes hisztériakeltésre hasz­nálják fel őket — állapítja meg a Szovjetunió legfőbb ügyé­sze.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents