Kelet-Magyarország, 1983. március (43. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-26 / 72. szám

HÉTVÉGI MELLÉKLET 1983. március 26. O ív ___ ggj __ fi;; mmmmz&m&m I tv. ;v,%%5 OIL AI LI A Pattog a pettyes a Város­major úti tornateremben. A nyíregyházi „Regálé” mér­kőzésre készül. A csapat leg­fiatalabb tagja, Szilágyi Zsolt a tornapadon cipőjét igazítja. — Katona vagyok, a Zrí­nyi Hona Gimnáziumban érettségiztem. Irodalom­órákra — emlékszem — gyakran jöttek vendégek. Járt nálunk Bory Zsolt, Rat- kó József és mások is. Cseh András közgazdász, tizenöt éve végezte a közép­iskolát. Mozgásán látszik a labdarúgómúlt. Bekapcsoló­dik a beszélgetésbe. — Én inkább a szaktár­gyakat kedveltem, pénzügyi­be jártam. Az irodalom­órákról nincsenek emlékké­peim. Nem voltak rendhagyó órák, nem voltak művész­vendégeink sem. Simon Béla hét éve játszik az öregfiúkban, civilben kö­zépiskolai tanár. — Miskolci diák voltam. Inkább a nyelvtant szeret­tem. Az közelebb áll a mate- ■ matikatanári szakomhoz is. Jó irodalomtanárunk volt. Nem emlékszem, hogy szí­nész mondott volna verset a katedrán. Kinek közelebbiek, kinek távolabhiak a középiskolás évek. Általában szerették az irodalmat, de arról nem tud­tak számot adni, hogy vala­ha is művészek fordultak volna meg az iskolában. Kis tranzitfalu Székely a 4-es számú főútvonal men­tén. A tsz elnöke mérnök­közgazdász. — Középiskolai tanulmá­nyaimat a Pallagi Mezőgaz­dasági Technikumban végez­tem. Szerettem az irodalmat, de nem az volt a legfonto­sabb tantárgy számunkra, írók, művészek nem láto­gattak iskolánkba. Kirilla Miklós ágazatveze­tőt a kacsatelepen találjuk, a gondozóknak tartott eliga­zítást. — Négy éve érettségiztem a Zrínyiben. Élményszerű irodalomóráink voltak, de színművészt nem láttunk vendégül. A kertészeti ágazatvezető Bujdosó László, debreceni gimnáziumban végzett 1972- ben. — Voltak rendhagyó iro­dalomóráink, maradandó él­ményt nyújtottak. Berek Ka­talin színművész versmon­dására ma is szívesen vissza­emlékezem. Forgony Mihályné sze­mélyzeti vezető a tsz-irodán válaszolt a kérdésre. — Nem voltak művész­vendégek az órákon. Akkor nem is hiányoltuk őket. A mostani középiskolások örül­hetnek, hogy ilyen lehetősé­geik is vannak. Zentai József: — Kapcsolatom az iroda­lomórákkal a négy év során gyakran változott. Most, hogy visszagondolok, fel sem ve­tődött bennünk rendhagyó órák tartásának az igénye. Tanárunk jó előadó volt, megszoktuk a verseket tőle. Zana Zsuzsa: — Annyira egyformák vol­tak az órák, hogy egyet sem tudok felidézni. A tanár be­jött, letette a naplót az asz­talra, az ablakpárkányhoz sietett, és mondta a magáét. Miskolcon régóta van szín­ház, de színészt az órákon nem láttunk vendégül. Néző István: — A tanártól nem várható az el, ami a művésztől. Ép­pen ezért nyújthat maradan­dót a színész által tartott óra. Szívesen vették volna az ilyen órákat a többiek is. Akik részt vettek rendhagyó órán, élményszerűbbnek tartották a többinél. Ebben az évben százéves a szakmunkásképzés Szabolcs- Szatmárban. A megye első ilyen iskolája a nyíregyházi 110-es számú volt. Százéves történelmük során mindig fogékonyak voltak az újra, kulturális rendezvényeik se­Mennyien voltatok egy- egy rendezvényen? — 120—150-en, osztályon­ként öt—hat diák. Nem magasak ezek a lét­számok? — Kisebb csoportokban jobb lett volna, de akkor sok tanuló kívül reked a rendez­vényeken. Mi a haszna az ilyen fog­lalkozásoknak? — Olyan témákról hallha­tunk előadásokat, amelyek­ről ismereteket szerezni ne­künk más úton nincs lehető­ség. Bachát tanár úr órája például arra volt jó, hogy elgondolkozzunk. Az anya­nyelvet mindennap használ­juk, mégsem figyelünk rá. A buli és a balhé szavakon be­mutatta, hogy nem megfele­lően. Az előadás meghallga­tása nem jelentette, hogy másnap beszédünkben min­den rendben, de mégis hasz­nos volt. A rendezvények után elbeszélgettünk, el­mondtuk tapasztalatainkat, és kiértékeltük a hallotta­kat. Esztergályos szakma és irodalom? — A kettő összeegyeztet­hető. Szeretem az irodalmat, romantikus beállítottságú vagyok. Nagy Ilona tanárnő megszerettette velünk a tan­tárgyat. Szakmunkásképzőbe szükségesek a rendhagyó i 1 * ^ V m Miért hasznosak a rend­hagyó órák és fellépések? — Mi nem tanulunk raj­zot, zenét, olyan tantárgya­kat, amelyek az ember álta­lános intelligenciáját növel­nék. Csak a magyar és a tör­ténelem tantárgy foglalkozik művészetekkel. Ezért a rend­hagyó órák fontosak. A mű­vészek személyes kapcsola­tot tudnak teremteni a diá­kokkal. Az ilyen órák átfogó jellegűek, érdekesek, színe­sek, olyan ismereteket is nyújtanak, amelyek nem szerepelnek a tananyagban. Ha órán feldolgozott témáról van szó, az előadásmód más. Lakatos István fellépése annyira jól sikerült, hogy március 21-i diáknapunkra meghívtuk előadónak. A „közgazdasági” más te­rületeken is nagy gondot for­dít az esztétikai nevelésre. — Szabó Dénes karmester rendszeresen tart zenetörté­neti előadást. A tantárgyak keretében nekünk nincs le­hetőség zenét hallgatni. A gimnazistáknak van. Az is­kola művészeti területeken is képez bennünket. Hang­versenybérleteseink és mozi­bérleteseink is nagy szám­Temesvári István, Király Emese, Cervénák László, Lázár Miklós A tanárképző főiskola fo­lyosóján első éves történe­lem—népművelő szakos hall­gatók beszédművelés órára készülnek. Ök egy éve érett­ségiztek, nézzük válaszaikat. gítették a szakmunkásneve­lést. Temesvári István harmad­éves esztergályos tanuló al­bumot forgat a kezében. A borítón „110. sz. Ipari Szak­munkásképző Intézet Diák­színpad eseményei képekben 1970 ...”. Néhány részlet az albumban található okleve­lekből: „Anyanyelvűnk játé­kai. Az órát tartotta Grétsy László”, „1976. jún. 2. Alá­írás Móricz Virág”, „Hogyan beszél a szabolcs-szatmári ember? Imre Samu”, „1977. márc. 26. Fábián Zoltán”, „Ady Endre költészete. Az órát tartotta Keresztúri Eri­ka”. Az utóbbi években kik voltak még az iskola vendé­gei? — Czine Mihály irodalom- történész, Sánta Ferenc író, Bachát László, Bánszki Ist­ván, Margócsy József főisko­lai tanárok, Stettner Ottó és Berki Antal színművészek. Stettner Ottó József Attila költészetéről beszélt, Bachát tanár úr az ifjúság nyelvéről tartott előadást. rendezvények, mert kevés az irodalomóra, és művészeti tantárgyak nincsenek. ban vannak. Tanárainknak köszönhető, hogy magyarból és történelemből sem mara­dunk el a gimnazisták mö­gött. A nyíregyházi közgazdasá­gi szakközépiskolában min­den tanulónak van színház- bérlete. A diákok el is men­nek az előadásokra. A rend­hagyó órákkal kapcsolatos tapasztalatairól Király Eme­se 4. A osztályos tanuló mon­dott véleményt. — Lakatos István színmű­vész József Attila életéről és költészetéről tartott előadást. Idézett az Ódából, az Elégiá­ból, A város peremén és a külvárosi éj című versekből. Járt nálunk Horváth István színművész is. Az ő óráján sajnos nem, vehettem részt. Radnótiról beszélt, mondta verseit. Társaim szerint az ő szereplése is maradandó él­ményt nyújtott. Nálunk már régebben is voltak ilyen fel­lépések. Elsős koromban például a debreceni Csoko­nai Színház művésze tartott órát Puskin műveiből. Em­lékszem, szinte játszott a katedrán. Miért hasznosak ezek az órák? — Élményszerűek és ma- radandóak. Fantasztikus ha­tása volt például a József Attiláról szóló előadásnak. Lakatos Istvánnal utána ri­portot is készítettünk. A ren­dezvényeken gyarapítjuk is­mereteinket, műveltségün­ket. Megismerjük a művé­szeket, megkedveljük a szín­házat. Tanáraink felmérése­ket végeztek. Az eredmény: legyenek rendhagyó órák jö­vőre is, és szélesíteni kell a programot. A vasvárisok járnak szín­házba? — Rendszeresen. A test­nevelő tagozaton mindenki­nek van színházbérlete. Mely darabok tetszettek? — Népszerű volt körünk­ben az Űri muri, az Ez aztán szerelem, tetszett a Fehér karácsony is. Rendszeresen járunk hangversenyekre is. Volt nálunk a rádió gyer­mekkórusa. A művészeti he­tek keretében két debreceni színész és egy zenész is. Egy- egy iskolai hangverseny előtt verset is hallgatunk. így is kedveltetik velünk az iro­dalmat. Hogyan zajlott le a rend­hagyó óra a Vasvári Pál Gimnáziumban? Cervenák László 4. B osztályos testne­velés tagozatú tanuló vála­szol, aki az iskola újságjá­nak, a Vasvári lapoknak a főszerkesztője. — A rendezvényeket osz­tályonként tartottuk. Az órák kötetlenek voltak. Bármikor közbe lehetett szólni. A mű­vész mindig lekötötte figyel­münket. A színészek Mese, monda, mítosz, Csokonai költészete, Arany János, Jó­zsef Attila művészete témák­ból tartottak foglalkozást. A magyar nyelv hete kereté­ben Szende AladdPr főiskolai tanár a szavak eredetéről, Katona Béla Babits költői nyelvéről, Jeney István főis­kolai tanársegéd Juhász Gyula és Tóth Árpád költé­szetéről tartott rendhagyó órát. A kezdeményezés tehát sikeresnek bizonyult. A múlt fél évben öt vidéki és hat nyíregyházi középiskolában száznegyvennégy rendhagyó tanítási órát tartottak. A programban a színház nyolc művésze vesz részt: Albert Éva, Fekete Györgyi, Györgyfalvay Péter, Horváth István, Jancsó Sarolta, La­katos István, Palotai István, Varsa Mátyás és Tilles Ág­nes előadóművész. Egy-egy irodalmi korsza­kot vagy költői életművet mutattak be. A témák a kö­vetkezők voltak: Arany-em- lékműsor, halálának 100. év­fordulójára. Petőfi és Arany barátsága. Illyés költői vilá­ga. Ars poeticák a magyar irodalomban. Radnóti-mű- sor. összeállítás a magyar antifasiszta lírából. Költé­szetünk a reformkor sodrá­ban. József Attila élete és költői világa, összeállítás a mai magyar lírából. Lakatos István színművész rendszeresen járta az isko­lákat: — Húsz órát tartottam. Rövid időre tagja lettem né­hány vidéki és nyíregyházi középiskola tanári karának. A Pedagógiai Műhelyben részletesen írok tapasztala­taimról. Emeljünk ki néhányat ezekből. — A művészet, a színház szeretetére való nevelés szempontjából nem kis je­lentőségűek az előadások. A ma iskolapadban ülő diákok lesznek a jövő színházi kö­zönsége. Ha az előadónak si­kerül olyan élményt adó órá­kat tartani, hogy azok em­lékezetesek maradnak a di­ákok számára, jó indítás a színház nézőterére vezető úton is. A pedagógusok is szükségesnek, hasznosnak ítélték a rendhagyó órákat. Lázár Miklós középiskolai szakfelügyelő nap nap után látogatja az iskolákat. — Ezek az órák változa­tossá teszik az irodalomtaní­tást. Az előadóművész köz­vetlen kapcsolatot tud te­remteni a diákokkal és a tanárokkal. Ez a kapcsolat mással nem pótolható, a rá­dió hallgatásával és a tele­vízió nézésével sem. Felkelti a tanulók érdeklődését. Al­kalmas az irodalomtanítás felfrissítésére. Olyan mű elő­adására is sor kerül, ami nincs a tantervben, de a személyiség formálásában mégis jelentős. Egy-egy ilyen rendezvény új szempontokat ad a tanároknak is a költői életmű tanításához. A diákoknak tetszettek az órák. Milyen volt az órave­zetés módszere? — Jó légkör alakult ki. A tanulók kérdéseket tettek fel, egy-egy művész személyes kapcsolódásairól is beszélt. Egy-két téma túlfeszítette az időkeretet, a 45 perc kevés­nek bizonyult, de nemcsak magyaróra van az iskolában. A vidéki iskolákba is eljut a művész? — Igen. De a vidéki isko­lák ebből a szempontból hát­rányos helyzetben vannak. A színház közelében lévő nyír­egyházi középiskolák lehető­ségei jobbak. A szakfelügyelő osztályá­ban is volt ilyen óra? — Volt. Járt Nyírbátorban Györgyfalvay Péter, igen jó órát tartott. Sokáig emléke­zetes marad a gyerekeknek. A jövő? — Tudatosabbá tenni a kapcsolatteremtést a vidéki iskolákkal is. Az intézmé­nyekben ne vonjanak össze osztályokat, mert akkor már gondok is jelentkeznek. A jö­vőben szélesíteni kell ezt á mozgalmat. A rendhagyó irodalomórák két szempontból jelentősek: segítik a tanulói személyiség sokoldalú fejlődését, formá­lódik a jövő színházi közön­sége is. írók, költők, főisko­lai tanárok alkalomszerűen korábban is látogatták az is­kolákat. A Móricz Zsigmond Színház belépésével a rend­hagyó irodalomóráknak a rendszere van kialakulóban. A színház nem kis feladatot vállalt magára. Az intézmé­nyeknek is vannak gondjai. A diákközönség és a szín­ház egymásra találása bizta­tó a jövőre nézve is. Tóth László

Next

/
Thumbnails
Contents