Kelet-Magyarország, 1983. március (43. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-26 / 72. szám
1983. március 26. Kelet-Magyar orrezág 3 Az iskola rangja NEM VÉLETLEN, hogy az oktatást, kiváltképp az általános iskola alapozó, illetve a szakképzést folytató középfokú iskolák szakmai műveltséget adó tevékenységét az utóbbi időben kitüntetett érdeklődés kíséri. A közvélemény is számon tartja az új tanterveket, intézkedéseket, a nevelés és oktatás új dokumentumait, s ennek nyilvánvalóan az az oka, hogy mind szélesebb körben tudatosul; gazdasági, társadalmi és politikai fejlődésünk egyik legfontosabb alapfeltétele OZrál- talános és szakmai műveltség emelése. Az oktatás fő irányát az 1972-es oktatáspolitikai párt- határozat szabta meg, ennek érvényesülését vizsgálta és mintegy az ezredfordulóig újabb feladatokat jelölt meg a tavaly áprilisi központi bizottsági állásfoglalás. Az állami oktatásról szóló 1972-es párthatározat után megyei feladatterv és nyíregyházi városi intézkedési terv is készült, mely a megyeszékhely oktatási hálózatának fejlesztésével, annak személyi és tárgyi feltételeivel, pedagógiai-módszertani vonatkozásaival is foglalkozott. Mint azt a városi pártbizottság tegnapi ülésén hallottuk — melyen ezt a témát dolgozták fel — az oktatáspolitikai határozat megfelelően hatott az iskola és a pedagógusok társadalmi megítélésére, a közvélemény figyelmét kedvezően irányította a közoktatásra. Nagy eredmény, hogy a viták, az iskolával, a neveléssel, vagy a pedagógusokkal szemben olykor tapasztalható negatív megítélések ellenére is egyértelműen nőtt az oktató-nevelő munka, az iskola rangja. KIEMELKEDŐ EREDMÉNYEK, s ugyanakkor gondok, feszültségek egyaránt jelentkeztek az elmúlt évtizedben. Erőteljesen fejlődött az intézményhálózat, korszerűsödő iskolaszerkezet alakult ki. Kedvezően alakultak a személyi feltételek, teljessé vált az általános iskolai ellátás, javult a gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenység, a 10 évvel ezelőtti 90,5 százalékkal szemben tavaly 93,7 volt a tankötelezettségi arány — azaz enyien fejezték be időben az általános iskolát. Ez országosan is szép teljesítmény. Ugyanakkor számos gond nehezíti a munkát. Az elmúlt tíz esztendő alatt 18 új óvoda épült, s mégis zsúfoltak az óvodák, a kihasználtság jelenleg több, mint 120 százalékos. Szépen gyarapodott az általános iskolai hálózat, az évtizedben nyolc általános iskola készült el 124 tanteremmel, két iskolát bővítettek, ötöt korszerűsítettek, s ennek ellenére iskolán belül 40, iskolán kívül pedig 30 úgynevezett szükségtanteremre szorultak. Nehezíti az eredményes oktatást egyes iskolák magas csoportlétszáma, a napközik telítettsége. Hat új középiskola, illetve kollégium épült fel, négyet korszerűsítettek. Eddig a középfokú oktatás még nem küzdött helyhiánnyal, a fakultáció bevezetésével viszont ez már mutatkozik, néhány év múlva pedig a középiskolába ér el az általánosból a demográfiai hullám — hamarosan ott kell a zsúfoltság megelőzésével, vagy enyhítésével számolni. KOMOLY FELLENDÜLÉS jellemezte az évtized elején a felnőttoktatást, később azonban ez megállt. Jelenleg Nyíregyháza aktív korú lakosságának mintegy 5 százaléka nem rendelkezik nyolcosztályos végzettséggel — ez nem rossz arány —, erőltetni nem lehet a tanulást, de a kapuk mindenki előtt nyitva állnak. Az iskola alapvető funkcióit — a korszerű műveltség megalapozása, a világnézeti, a hazafias, az erkölcsi és a testi nevelés — nagyrészt teljesítette. Javult a családok és az iskolák közötti kapcsolat. A jövőben mégis több területen érdemes okulni a tíz esztendő tapasztalataiból. Továbbra is nagy gond, hogy nem csökkentek a művelődési hátrányokból adódó szintkülönbségek sem az általános, sem a középiskolákban. Nem sikerült előlépni ázr alapkészségek fejlesztésében — ez az anyanyelvi blokk és a matematika tanítására vonatkozik. S egyik legsúlyosabb figyelmeztető jel: nincs mindig összhangban az új tanterv és dokumentumok által adott lehetőség a nevelői módszerekkel. Fontos a továbbiakban a tanórán kívüli tevékenység erősítése, a napközis foglalkozások tartalmasabbá tétele, az önképzés igényének felkeltése, illetve a művelődési intézményekkel együtt a korszerű művelődési szokások megalapozása. Sok zavart okozott a családi funkciók változása — a szülői ház is tükrözi a társadalomban fellelhető új feszültségeket, az anyagiasságot, a protekcionizmust, az önzést, a közömbösséget — azaz nehezebb ma nevelni, mint tíz évvel ezelőtt. NYÍREGYHÁZA diákváros, hiszen a 115 ezer lakosból 30 ezer az általános és középiskolás. Feszültségekkel, anyagi nehézségekkel a jövőben is számolni kell, s ezek az iskolát sem kerülik el. Az oktatás továbbra is családok ezreinek lesz napi témája — remélhetően az együttműködés jó szándékával — s nem marad ezután sem az iskola magánügye. Baraksó Erzsébet Kisvárdáról Zakó Kuvaítba Kisvárdán a ruházati szövetkezetben minden hónap végén NSZK-kaimionok jelennek meg, hozzák a feldolgozásra kerülő anyagokat, s megrakottan készáruval indulnak vissza. Az év első két hónapjában sikerrel teljesítette időarányos tervét a szövetkezet. Az NSZK Freizeit Moden cég részére már leszállítottak 10 ezer férfidzsekit. Ugyancsak az NSZK-ba az Elkont cég részére közel hatezer női pantallót készítettek és szállítottak el. Eleget tettek a kétezer darabos férfizakó megrendelésének is egy kuvaiti cég részére. Képünkön: a készáruraktárban a cég üzemmérnöke, Bernadette Tölle darabonként veszi át a munkát. Ebben az évben húsz százalékkal növeli termelését a nyírtassi Dózsa Termelőszövetkezet konzervüzeme. Képünkön szovjet exportra vegyes gyümölcsbefőttet készítenek. falusi tyúkólba venz dég érkezett a városból — egy vörös fajkakas. Körülnézett, bólogatott, és ezt mondta: — Jó itt. A levegő tiszta, a föld pedig bővelkedik vitamindús kukacokban. A tyúkok körbe szaladozták és titokban vörös taréja után epedeztek. — El tudjátok képzelni, hogy tud kukorékolni? — suttogták. — Valami bámulatos és csodálatos lehet. Másnap reggel, még hajnalhasadás előtt, már mindenki a fülét hegyezte, hogy hallja a városi kakas hangját. A falusi kakasok, mint nyájas házigazdák, várták a becses vendég kukorékolását, hogy megcsattogtathassák a szárnyaikat és hogy utána kukorékolhassanak. Az idő azonban telt-múlt, de a vendég hallgatott. A falusi kakasok zavarodottan összenéztek, de a végén felbátorodtak. Kiterjesztették szárnyaikat és harsány hangon az emberek tudomására hozták, hogy hamarosan feltűnik a hatalmas aranyló napkorong, amely elűzi a sötét éjszakát, és fényt permetez a világra. Felébredtek az emberek, és mire a mező fölött felragyogott a nap, már munkához láttak. Csak ekkor áradt szét a városi kakas hangja. Felugrott a legmagasabb palánkra, szétterjesztette a szárnyait és mindenki tudtára adta, hogy az imént kelt fel a hatalmas aranyló napkorong, amely elűzte a sötét éjszakát, és fényt permetez a világra. A tyúkak eltátották a szájukat és összenéztek. — Ez valami új divat — döntötték el, és befogták a csőrüket. De amikor másnap reggel mindez megismétlődött —néhány fiatalabb jószág elkezdett kuncogni. Harmadnapra pedig már az egész tyúkól csak úgy rázkódott a kacagástól. Bármennyire is rájuk ri- pakodtak a falusi kakasok, bárhogy is kergették őket, és csipkedték taréjukat, a tyúkok nem hagyták abba a kotkodácsolást, és majd megpukkadtak a nevetéstől. Ekkor a falusi kakasok fölkeresték a városi kakast, aki büszkén és rendíthetetlenül álldogált, és megkérdezték tőle: — Bocsáss meg, bátya, de nem értünk valamit. Miért napfelkelte után kukorékolsz? Nem veszed észre, hogy az egész tyúkól rajtad nevet? — Hát mikor kukorékoljak? — Mikor? Mikor? Napfelkelte előtt! — Hohó — kacagott fel a városi kakas. — És ha nem kel föl a nap? Akkor ki lesz a felelős? Vaszil Gonev „Hogy vagy elnök?" — kérdeztem egy cikkemben a nyáron Gáli Gedeontól, a tiszabecsi tsz elnökétől. Egyenes válasz helyett csak a közösről, a kilátásokról, reményekről beszélt. Amikor most ott jártam, a tsz ügyében távol volt, de megmondta, adják át üzenetét az újságírónak. Ez ennyi: * Köszönöm, jól vagyok! — És jogos az elnök üzenete? — Mindenképpen. És én is csatlakozom hozzá, mégpedig nagy örömmel — mondja nevetve Engi Sándor főagro- nómus. — A helyzet az, más talán mosolyog azon, hogy a múlt évben 1,3 milliós nyereségünk volt, de ez nálunk nagy szó. Immár bizonyos, talpraálltunk, s bebizonyítottuk, hogy meg tudunk élni e mostoha tájon is. Csak annyit ehhez: a becsi határban 7—8 aranykoronás földek vannak. A Túrig terjedő vidéken még az éghajlat is más. S még ha mindez pászol is, messze vannak mindentől, a szállítás még azt is megdrágítja, amit olcsón termelnek. Szívós munkával — Sok mindent kellett itt tenni azért, hogy a korábbi évek gondjait feledtessük — magyarázza Gyulai Gáspár, a pártbizottság titkára —, többek között el kellett érni, hogy az új, alig hároméves vezetés teljes bizalmat kapjon. A dolog ugyanis nagyon féloldalas marad, ha a szakvezetés okos, tervez, törekszik, közben a tagság csak várakozik. Azt hiszem a siker titka abban is rejlik, hogy létrejött az összhang. A valamivel több mint 2200 hektáros területen, három községben — Tiszaibecsen, Uszkán és Magosligeten — termelő tsz először is eldöntötte: nem foglalkozik mindennel. Marad a búza, a kukorica, a takarmány, ragaszkodnak a 23 hektár régi és 50 hektár új almáshoz. Emellett az állattenyésztés képezi majd az alaptevékenység magját. — Ez így egyszerűen hangzik — magyarázza a főkönyvelő, Sarkadi Károly közgazdász —, de mindezt úgy kellett a gyakorlatba átültetni, hogy a megváltozott és nem könnyű körülmények ellenére is haszon képződjön. Jó volt, hogy 'betársultunk az IKR-be, mely szaktanácsot adott. Okos dolog volt az a nézet, amely szerint nekünk nem kicselezni kell az új szabályozókat, hanem azokkal együtt kell élni. Szabályozók erdejében — Az világos volt, hogy a gazdaságnak a melléküzemek •nélkülözhetetlen hátországai. Minden téren nőttek a költségek, felül kellett és kell még most is vizsgálni a bérhelyzetet, szembe kell nézni egy általunk nagyon is merevnek ítélt bankpolitikával. S amit mondok — folytatja Engi Sándor —, az állt a múlt évre, de jellemzi az ideit is. Hiába »értünk el tavaly rekorderedményt búzából, kukoricából, hiába sikerült eladni minden almát, a növénytermesztés éppen csak nullára jött ki. Az állattenyésztés deficites volt. A mérleget a már említett melléküzemek hozták egyensúlyba, onnan származik a nyereség is. — Mindebből következik — vonja le a konzekvenciákat Sarkadi —, először is az állattenyésztést kell az idén egyenesbe hozni. Megszüntetjük a tejet termelő tehenészetet, átállunk húsmarhára. A növénytermesztésnél legalább az elmúlt évi eredményeket kell hozni. A melléküzemeknél még van lehetőség, de végtére is valahol mindig szegények maradunk. — Ez így van — fejtegeti Engi —, hiszen a képződött nyereségből lényegében nem futja fejlesztésre, saját erőnk a hitelekhez nincs, így aztán éppen a szállítás fejlesztésére — ami a sóderkitermelésnél alapkérdés — nem futja. — Ha nem tudunk egy saját szállítókapacitást létrehozni — magyarázza a főkönyvelő —, akkor az a furcsa helyzet áll elő, hogy hasznunk javát a bérszállí- tók fölözik le, náluk képződik a fejlesztési alap. — Hadd tegyem hozzá mindehhez — kapcsolódik be a beszélgetésbe Gyulai Gáspár —, hogy a tsz tagsága ugyanakkor nagyon reménykedő lett. A siker fellelkesített Kétségtelen szükség lenne, főleg az állattenyésztésben több fegyelemre, több szakemberre, de összességében a hangulat nagyon jó lett. Ez aztán különösen komoly feladatot jelent. Egyszerűen nem engedhetjük meg azt, hogy egy esetleges kudarc tönkretegye az elért jó kedvet. Melioráció — három évig — Éppen ebből adódott — veszi át a szót Engi —, hogy a mi gyakorlatunkban nem lehetséges a máról holnapra való élés. Belevágtunk a juhtartásba, a világpiaci igények bátorítottak fel erre. Örömmel társulunk be szerény eszközeinkkel a meliorációba, mely komplex voltával az uszkai és ligeti határt teszi teljesen rendbe. Bátran belevágtunk abba, hogy Sokféle melléküzemmel próbáljuk megteremteni a bővített újratermeléshez szükséges tőikét. — A TÜZÉP-pel erre az évre 50 ezer köbméter sóderre szerződtünk, de más megrendelésekkel együtt legalább a dupláját tudjuk értékesíteni. Működik a ládaüzem, van egy harisnya-ösz- szevarró üzemünk, az építő- brigád saját és közületi munkákat, családiház-építéseket vállal — sorolja Sarkadi Károly —, vállalunk földmunkát, gátépítést — szóval mindent, ami foglalkoztatást, pénzt jelent. De így sem könnyű. Kicsit úgy fest a mai közgazdasági helyzet, hogy minden erőfeszítés legfeljebb a szintet tartja, de a szegény nem lesz gazdagabb. — Kétségtelen probléma az is — így a párttitkár —, hogy a tsz egy évben 13,8 millió bért fizet ki. A tagság, illetve a falu bevétele a háztájiból ezzel szemben 14 millió volt a múlt évben. Lényegében nem rossz, hogy van bevétel, de bizony kérdőjelek is vannak akkor, amikor kiderül, hogy a közösből kevesebb származik, mint a háztájiból. Mit ígér f83? Tökéletesen világos, hogy Tisza becsen sincs kevesebb gond, mint másfelé. Végtelen tiszteletre méltó, hogy hazai és külgondjaink ellenére állnak, s átvészelték egy nem könnyű évet. De vajon mit hoz az idei ? — Én nem gondolkodnék csak egy évben — így Engi —, hiszen az alapkérdés, hogy 1983-ban legalább a múlt évi eredményt el kell érni. A legtöbb és néha nem várt áremelés tavaly volt, a bérszabályozást is megkezdtük, a termelési struktúra is kialakult az idénre. A vezetőség legfőbb gondja, hogy a bizony szerény alapokat s az alig javuló lehetőséget számítva, hosszabb távra tervezzen. ' — Ehhez viszont az is kellene — így a pénzügyek szakembere —, hogy méltányolják a tsz piacérzékenységét, s ha kell, ezt rövid lejáratú hitellel segítsék. Végtére is a mi jobb eredményünk nép- gazdasági érdek is, s ha mi csak vegetálunk, abból aligha jut az államkasszába. — Alapelvünk, hogy a melléküzemből származó nyereség — s ebből több kellene! — szolgálja az alaptevékenységet, amelynek még vannak ki nem aknázott lehetőségei — mondja Gyülai Gáspár. Jó gondok — Valahogy úgy van az — mondja Engi —, hogy visz- szatérjek ahhoz, hogy jól vagyunk!, ezek a gondok lényegében jó gondok. Egészen más érzés lelkileg is úgy bajlódni ezekkel, hogy volt sikerünk, s ha az idő is kegyes, akkor lesz is. — Ilyen még nem volt itt — mondja jókedvűen Gyulai —, mint a zárszámadáskor, megéljenezték a vezetőséget. — Ha az éljenzés lelkesedése kitart a munkában is — meditál Sarkadi —, akkor nem is lesz baj. Csak még teherautó kellene, sok teherautó — réved maga elé, s nem kétlem, a pénzügyi szakember pontosan tudja, a tsz mai legfontosabb problémáján vívódik. „JÖL VAGYOK!’’ — ÜZENTE AZ ELNÖK. PERSZE AZÉRT NEM IRIGYLEM. TUCATNYI SZÁL FUT ÖSSZE A KEZÉBEN. S DÖNTENIE KELL, MÉGPEDIG GYORSAN. A HELYI ÉS VILÁGGAZDASÁGI ÉRDEKEK SZÖVEVÉNYÉBEN SEGÍTŐJE A JO SZAKGÁRDA. S MIND JÖL TUDJÁK: A GAZDASÁG TÖRVÉNYEIT NEM KIKERÜLNI KELL. A DRIBLI, A CSEL NEM SEGlT. A KOR SZABÁLYAIVAL, HA KEMÉNYEK IS, EGYÜTT KELL ÉLNI. Bürget Lajos
