Kelet-Magyarország, 1983. március (43. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-03 / 52. szám
%983. március 3. Kelet-Magyarország 3 ■ ■■ ww Jovoalapozás Vádijuk, hogy a jövő az ifjúságé, az új nemzedéké. S ez így természetes, hiszen a leginkább és legtermészetesebben őket érinti, s érdekű, hogyan alakul holnapjuk, sorsuk, miiképpen, s mire alapítható család, egzisztencia stb. Ennek a felismerése azonban nemcsak az ö dolguk. Gondja az idősebb nemzedéknek, a fiatalokat „befogadó”, jövőjüket alakító, meghatározó vállalatoknak, intézményeknek is. Úgy tűnik, a HAFE gazdasági, társadalmi vezetése újabban különösen nagy gondot fordít erre. lA közelmúltban a pálya- tkezdő egyetemet, főiskolát végzettek részére és a fiatal szakmunkások támogatására olyan ösztönzési rendszert alakított ki, amelynek eredményeként „parátasipénzhez" jutnak az életbe indulók. Kötődni a gyárhoz, kötődni a kollektívához! így fogalmazható meg annak az új ösztönzési rendszernek a lényege,, amelynek célja segíteni a fiatal, pályakezdő értelmiségiek és szakmunkások beilleszkedését, jövő- alapozását. A HAFE nyíregyházi gyárában minden pályakezdő első munkahelyes szakember minimális besorolási bére, ha egyetemet végzett akkor 3400 forint, főiskolai végzettsége esetében 3000 forint. Ezek a tanulmányi eredményektől függően a kategória felső határáig növelhetők! Nem mellékes, hogy az ösztönzési rendszernek megfelelően a kiemelt vasipari szakmában az órabér 14. míg az egyéb szakmákban 13 forint. A HAFE-nél, minden első munkahelyes pályakezdő fiatalnak az első munkaviszonyuk létesítését követő naptári évre január 1-tól december 31- iig az alábbi pályakezdői támogatást biztosítják. Az egyetemet végzett pályakezdőnek 5 ezer forintot, a főiskolát végzettnek és a szafkmunkás-bizonyít- vánnyal rendelkezőnek 4000—4000 forintot. Ezeket az. összegeket a belépésüket követó egy hónapon belül megkapják. Oj kezdeményezésről van szó. Eddig 38 fiatal pályakezdő részesült támogatásban a HAFE nyíregyházi gyárában. Közöttük 33 szakmunkás és 5 mérnök. A tapasztalatok kedvezőek. Egy sem távozott a gyárból. Ügy tűnik nem csupán az anyagiak miatt kötődnek ide ... F. K. Elnök jött, elnök ment... Nem káprázat: a buji Üj Élet Termelőszövetkezet a múlt évi munkája után ötmillió forint nyereségre tett szert. Ki hinné el első látásra ezt egy olyan gazdaságról, amelyben lassan egy évtizede csak elvesztek a milliók, sőt tízmilliók, ahelyett, hogy teremtek volna. Azóta elnökök jöttek, elnökök mentek, Búj pedig maradt ahol volt, a sereghajtók között is erősen lemaradva. Széthordták a tsz-t A termelőszövetkezet jelenlegi elnökét Borsodból ka- pacitálták ide, helyből aranyért sem vállalta volna senki. Szulics Imre asztalán árulkodik is előző munkahelye megyéjének újságja. Amikor szóvá teszem, rögtön mutatja a debreceni Naplót is, a Kelet-Magyarországgal együtt. — Nem lehet ma már „egy megyében” gondolkodni — mondja a termetes, barátságos ember. — Értem én, azt hiszi, visszahúz a szívem. Nem mintha nem így lenne, de higgye el, tudtam, mire vállalkozók. Akik hívtak, a világért sem titkoltak volna el semmit sem előlem, ők látták volna kárát. Ennek ellenére egyik ámulatból a másikba estem, amikor megkezdtem a munkát. Ezt a tsz-t széthordták kérem — így szó szerint. Nemhogy bocsánatos bűnnek számított, hogy a határból azt. vittek haza, ami kézre esett —, és nemcsak onnan —, hanem egyenesen szokássamba ment. Egyedül tavaly több mint nyolcvan fegyelmit osz- tottjunk ki, de ebben benne voít-az italozás is. Ä szám annál is inkább figyelemre méltó, minthogy az előző évi kilencmillió mérleghiány rendezésekor a vizsgálatot végzőknek feltűnt, hogy mindössze két olyan fegyelmezetlenség esett az évben, ami fegyelmi után kiáltott. Afölött sem legyinthe- tünk, hogy ez emberi gyarlóság, mert a társadalmi tulajdon védelme a vezetők egyik iegfontosabb feladata. De nem figyelemmel kísérni a munkadíj-színvonai alakulását, közgazdászkörökben a hanyagság netovábbja. A népgazdaság legtöbb ösztönzője ugyanis ennek a kordában tartására ügyel a legjobban, és büntet legszigorúbban túllépéséért. Csak 1981-ben több millió forint büntetést róttak ki a tsz-re Mindig év végén» döbbentek rá az elődök, hogy már megint túlmentek a határon.-Az új elnök aztán havonta mérleget követelt. Á falnak füle "van — Az előzd vezetésnek nagy gondja volt, hogy munkájukban valamiféle fallal találták szembe magukat. Idős tapasztalt emberekkel, akikre inkább hallgatott a tagság, mint az ide került emberekre. És hiába akarták a jót, a továbbvivőt, ezeknek az embereknek a bizalmatlansága megakadályozta, hogy a vezetők mögé felsorakozzon a tagság. — Tényleg így volt, —helyeselt az új elnök. — Ahogy azonban az elődeim reagáltak, nem volt helyes. Munkajogilag nem egészen megalapozottan rögtön nekik mentek és hiába akartak létező problémák* felróni az embereknek, eljárási hiányosságok miatt nem tudták végigvinni az ügyet, így még a rokonszenv is a megvádoltak oldalán maradt. Ezek az emberek tényleg falat képeztek, de meg kell védeni őket: nem rosszhiszeműek, sőt! Csak éppen régi reflexek élnek bennük. De hát emberek ők, fülük van, beszélni kell velük. Szulics Imre meg is tette. Méghozzá ittléte alatt látástól vakulásig — ahogy mondani szokták. És nem hiába. Mindenki megütközött, amikor ő maga ütközött meg azon, hogy itt szombat, vasárnap nem aratnak, akármekkora a kánikula. Az is elgondolkoztatta, hogy miért hordják el innen a hízott bikát a szomszéd községbe eladni, amikor a tsz hivatott az értékesítést megszervezni. Itt ugyanis sajnálták a nagyüzemi felárat a taggal megosztani, mert minden fillér kellett a másutt elúszott forintok pótlására. Mindezt Bujon, ahol az állattartásnak kiváló hagyományai vannak. Az utolsó dobós (hatos?) — Csak ültünk ott nyolcán, a megye legbetegebb tsz- einek vezetői a megyetanácson — emlékezik az elnök. Világosan értésemre adták, hogy nem szándékoznak továbbra is sárba szórni a milliókat. hiszen legutóbb három éve rendezték soron kívül itt a veszteségeket. Tiszta lappal kezdhettek az akkor itt dolgozók, sőt még néhány millió fejlesztési alapot is adtak. Ha most nem fordult volna a kocka, akkor, azt hiszem, a felszámolás lett volna az újabb rendezés. Az alapokig leástak tehát, és mint azt már az elején elárultam, sikerrel. A vetés- szerkezet a gecsemánei kertre emlékeztetett változatosságával, nem csoda, hogy szétforgácsolódtak. az erők. Felhagytak tehát a köles, a I borsó, a csillagfürt termeié* sével, csökkentették a napraforgó területét A gabonaprogramra koncentráltak és búzából, kukoricából rekord- termést arattak. Erősödtek a melléküzemágak, a varroda és a lakatosüzem. Most már az apróságokkal is törődhetnek: a tanyarend ... a gépek ápolása . .. És egy év után 2,8 százalékos bérfejlesztés, hatszázezer forint nyereség szétosztása. Ez már alap a bizalomra. Talpra állunk — Nem fog kifulladni a lendület? — Búj már-mar példaszámba ment, ha az eredménytelen gazdálkodást kellett illusztrálni. Remélem, hogy még nem kövesedett meg a gondolkodásban, mint Pap. Az eredmények mellett alapokat is teremtettünk. Az elvonások ellenére ismét-nye- reséget tervezünk. Persze, nem csillagászati a szám, csupán hárommillió forint. Több bért azonban nem nagyon tudunk adni, de alakítottunk egy szakcsoportot, ameiy dohányt termel, és bérbe adtuk nekik a szárítónkat. Egyéb módon is segíteni kívánjuk a háztáji termelést, kapjanak onnan több pénzt az emberek. — A népgazdaságnak ez is többletjövedelem-kiáramlás. — Az biztos, de a korlátozás szelleme nem érinti a pluszforintokat, ha több munka és termék áll mögötte, így mindenki jól jár. És talpra állunk. Befejeződik a melioráció, és terem majd a határ. Én nagyon bízok a jobb jövőben. Érzem, hogy befogadtak. A minap bejött hozzám egy traktoros és gratulált a tavalyi eredményes évhez. Ismerem, nem hízelegni akart. Esik Sándor Az Üvegipari Művek vásárosnaményi gyára belföldi és külföldi piacra egyaránt készít háztartási fúvóit üvegeket, centrifuga és présárut, valamint különféle dísztárgyakat. Képünkön: Tóth Istvánné a hűtőszalagról szedi le a modern vonalú poharakat. (Császár Csaba felvétele) Az elnök varakozó pillantást vetett az össze- gyűltekre. — Kérjük az első felszólalót — mondta. Síri csend. „Mindig ugyanaz" — gondolta hangosan az elnök. — Tessék, várjuk az első felszólalót — folytatta kérlelő hangon. — Hiszen valakinek elsőnek is kell 'ennie! A jelenlévők tartózkodóan hallgattak. A gondosan feldíszített emelvény magányosan állt a helyén — az előtér jobb sarkában. A vízzel telt csiszolt pohár szintén magányosan állt a szokott helyén —, az emelvény jobb oldalán. Tehát minden készen állt arra, hogy megkezdődjenek a szép szónoklatok, de senki nem akart elsőnek megszólalni. Ekkor hirtelen mintegy segélykérőén egy kéz nyúlt a fejek tengere fölé. . — Tessék kifáradni az emelvényre — mondta örvendezve az elnök. — Tehát az első felszólaló... — Kruglikov. — Kruglikov elvtárs a... — A hetedik tröszttől. — Kruglikov elvtárs a hetedik tröszttől. A felszólaló öt percet kap. Kruglikov felment az emelvényre. Ivott a pohárból, azután beszélni kezdett. Elég gyorsan 'kiderült, hogy tulajdonképpen nincs mondanivalója, reégis mindenki jóindulatúan hallgatta, az elnök pedig barátságosan nézegette a szónokot. A Herbaria nagyhalászt üzemében évente több, mint húsz tonna borsmentát dolgoznak fel az egyéb teakeverékeken és fűszereken kívül. Képünkön: Pipoly Andrásné műszakonként 3—3500 darab flakont tölt meg majoránnával. (Császár Csaba felvétele) Arvízjelzés számítógéppel — Ma már komplett a berendezés — mutatott körbe a vízügyi igazgatóság számítógépközpontjában Bálint Zoltán vízmérnök, a központ vezetője, aki Halász Ferenc csoportvezető villamosmérnökkel egyetemben próbált eligazítani a laikus számára sokszor felfoghatatlan számítógépek birodalmában. Az, hogy ez a berendezés teljes, azt is jelenti: a vízügyi igazgatóság számítóközpontja a maga nemében páratlan az országban. Mit jelent ez? Nézzük, mit képes felfogni a hozzá nem értő abból, amit lát. Némi magyarázat után tudja, hogy egyebek közt adatokat kap a központ a kijelölt helyeken mert, vízállásról, a lehullott ‘csapadék mennyiségéről, bizonyos vízminőségi mutatóktól. — Azon a térképen — mutatják a szakemberek — azok a pontok láthatók, ahol Pontosan öt perc múlva Kruglikov lement az emelvényről. Általános tetszésnyilvánítás kísérte. Azután minden úgy ment tovább, ahogy szokott. A szónokok egymást követték az emelvényen, mindegyikük ivott egy kortyot a pohárból, azután beszélni kezdett. A felszólalásokból fokozatosan kibontakoztak a problémák, és magas színvonalú vita alakult ki. Később a ruhatárban az elnök meglátta Krug- likovot. Odament hozzá, megszorította a kezét, majd karonfogta és megkérdezte tőle: — Kérem, mondja meg őszintén, miért maga szólalt fel először — őszintén szólva ,— mondta Kruglikov —, az én szervezetem nagyon érzékeny. Teljesen védtelen vagyok a fertőzésekkel szemben. — Ezért igyekszem mindig elsőnek inni az emelvényen lévő pohárból. Fordította: Lipcsey Júlia az állomások lesznek, melyek közvetlen kapcsolatban állnak-a központtal: 22—26 ilyen állomás lesz, ezek közül három már működik is. A berendezések különféle ciklusokban mérik' az adató-< kát. Ha kell, huszonnégy? óránként, ha szükséges, nehány percenként. A központ három országgal — Románia, Csehszlovákia, Szovjetunió — van kapcsolatban, ami azt is jelenti, hogy pontosabb lehet az elő-, rejelzés, gyorsabb — ha keli' — a védelmi készülődés, hiszen köztudott, ami csapadék tegnap a Kárpátokban lehullott, az ma Tiszabecsnél már mérhető is, ^ — A berendezés folyamatosan értékel, tájékoztál, s ami fontos, szükség esetén manuálisan is működtethető. Már említettük: ilyen berendezés — egyelőre —, J»ak itt működik Mert számítógép másutt is van, ezekre a feladatokra azonban még nem használják őket. De az is igaz, ha valahol, hát ebben a térségben, szükség is van rá. Mert — mondták a szakemberek —, Szabolcs- Szatmár megyében 200 milli- árdot messze meghaladó értékek fekszenek az árvédelmi területeken. — Árvízvédelem esetén a gyorsaság mellett a megbízhatóság is az egyik fő erénye ennek a rendszernek — fejtegeti a központ vezetője —. hiszen a gátőr tévedhet is. Ráadásul a gyakorlat azt mutatta, hogy tíz riasztásból nyolc felesleges volt, s most ez is kiküszöbölődik. Ez pedig, jelentős költségek megtakarítását is jelentheti. De, nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a vízügyi igazgatóságra az információk oly tömege érkezik, melyeket fejjel értékelni, szinte lehetetlen. A központ, természetesen nemcsak az árvízvédelemmel foglalkozik, hanem fontos gazdasági számításokat is végez, ráadásul nemcsak saját használatra. A feladat tehát sokrétű, ezért jól képzett szakembereket igényel. Hiány ezekben sincs, hiszen az itt dolgozó tizenhat vízügyes között tíz a felsőfokú végzettségű. S. Z.
