Kelet-Magyarország, 1983. március (43. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-03 / 52. szám

%983. március 3. Kelet-Magyarország 3 ■ ■■ ww Jovo­alapozás Vádijuk, hogy a jövő az ifjúságé, az új nemzedé­ké. S ez így természetes, hiszen a leginkább és leg­természetesebben őket érinti, s érdekű, hogyan alakul holnapjuk, sorsuk, miiképpen, s mire alapít­ható család, egzisztencia stb. Ennek a felismerése azonban nemcsak az ö dolguk. Gondja az idő­sebb nemzedéknek, a fia­talokat „befogadó”, jövő­jüket alakító, meghatáro­zó vállalatoknak, intéz­ményeknek is. Úgy tűnik, a HAFE gazdasági, társadalmi ve­zetése újabban különösen nagy gondot fordít erre. lA közelmúltban a pálya- tkezdő egyetemet, főiskolát végzettek részére és a fia­tal szakmunkások támo­gatására olyan ösztönzési rendszert alakított ki, amelynek eredményeként „parátasipénzhez" jutnak az életbe indulók. Kötődni a gyárhoz, kö­tődni a kollektívához! így fogalmazható meg an­nak az új ösztönzési rendszernek a lényege,, amelynek célja segíteni a fiatal, pályakezdő értel­miségiek és szakmunká­sok beilleszkedését, jövő- alapozását. A HAFE nyír­egyházi gyárában minden pályakezdő első munka­helyes szakember mini­mális besorolási bére, ha egyetemet végzett akkor 3400 forint, főiskolai vég­zettsége esetében 3000 fo­rint. Ezek a tanulmányi eredményektől függően a kategória felső határáig növelhetők! Nem mellé­kes, hogy az ösztönzési rendszernek megfelelően a kiemelt vasipari szak­mában az órabér 14. míg az egyéb szakmákban 13 forint. A HAFE-nél, minden első munkahelyes pálya­kezdő fiatalnak az első munkaviszonyuk létesí­tését követő naptári évre január 1-tól december 31- iig az alábbi pályakezdői támogatást biztosítják. Az egyetemet végzett pálya­kezdőnek 5 ezer forintot, a főiskolát végzettnek és a szafkmunkás-bizonyít- vánnyal rendelkezőnek 4000—4000 forintot. Eze­ket az. összegeket a belé­pésüket követó egy hóna­pon belül megkapják. Oj kezdeményezésről van szó. Eddig 38 fiatal pályakezdő részesült tá­mogatásban a HAFE nyíregyházi gyárában. Közöttük 33 szakmunkás és 5 mérnök. A tapasztalatok kedve­zőek. Egy sem távozott a gyárból. Ügy tűnik nem csupán az anyagiak mi­att kötődnek ide ... F. K. Elnök jött, elnök ment... Nem káprázat: a buji Üj Élet Termelőszövetke­zet a múlt évi munkája után ötmillió forint nyere­ségre tett szert. Ki hinné el első látásra ezt egy olyan gazdaságról, amely­ben lassan egy évtizede csak elvesztek a milliók, sőt tízmilliók, ahelyett, hogy teremtek volna. Az­óta elnökök jöttek, elnö­kök mentek, Búj pedig maradt ahol volt, a se­reghajtók között is erősen lemaradva. Széthordták a tsz-t A termelőszövetkezet je­lenlegi elnökét Borsodból ka- pacitálták ide, helyből ara­nyért sem vállalta volna sen­ki. Szulics Imre asztalán árulkodik is előző munkahe­lye megyéjének újságja. Ami­kor szóvá teszem, rögtön mu­tatja a debreceni Naplót is, a Kelet-Magyarországgal együtt. — Nem lehet ma már „egy megyében” gondolkodni — mondja a termetes, barátsá­gos ember. — Értem én, azt hiszi, visszahúz a szívem. Nem mintha nem így lenne, de higgye el, tudtam, mire vállalkozók. Akik hívtak, a világért sem titkoltak volna el semmit sem előlem, ők látták volna kárát. Ennek el­lenére egyik ámulatból a má­sikba estem, amikor meg­kezdtem a munkát. Ezt a tsz-t széthordták kérem — így szó szerint. Nemhogy bo­csánatos bűnnek számított, hogy a határból azt. vittek ha­za, ami kézre esett —, és nemcsak onnan —, hanem egyenesen szokássamba ment. Egyedül tavaly több mint nyolcvan fegyelmit osz- tottjunk ki, de ebben benne voít-az italozás is. Ä szám annál is inkább figyelemre méltó, minthogy az előző évi kilencmillió mér­leghiány rendezésekor a vizs­gálatot végzőknek feltűnt, hogy mindössze két olyan fe­gyelmezetlenség esett az év­ben, ami fegyelmi után kiál­tott. Afölött sem legyinthe- tünk, hogy ez emberi gyarló­ság, mert a társadalmi tulaj­don védelme a vezetők egyik iegfontosabb feladata. De nem figyelemmel kísérni a munkadíj-színvonai alaku­lását, közgazdászkörökben a hanyagság netovábbja. A népgazdaság legtöbb ösztön­zője ugyanis ennek a kor­dában tartására ügyel a leg­jobban, és büntet legszigo­rúbban túllépéséért. Csak 1981-ben több millió forint büntetést róttak ki a tsz-re Mindig év végén» döbbentek rá az elődök, hogy már me­gint túlmentek a határon.-Az új elnök aztán havonta mér­leget követelt. Á falnak füle "van — Az előzd vezetésnek nagy gondja volt, hogy mun­kájukban valamiféle fallal ta­lálták szembe magukat. Idős tapasztalt emberekkel, akik­re inkább hallgatott a tag­ság, mint az ide került em­berekre. És hiába akarták a jót, a továbbvivőt, ezeknek az embereknek a bizalmat­lansága megakadályozta, hogy a vezetők mögé felso­rakozzon a tagság. — Tényleg így volt, —he­lyeselt az új elnök. — Ahogy azonban az elődeim reagál­tak, nem volt helyes. Munka­jogilag nem egészen megala­pozottan rögtön nekik men­tek és hiába akartak létező problémák* felróni az em­bereknek, eljárási hiányossá­gok miatt nem tudták végig­vinni az ügyet, így még a rokonszenv is a megvádoltak oldalán maradt. Ezek az em­berek tényleg falat képeztek, de meg kell védeni őket: nem rosszhiszeműek, sőt! Csak éppen régi reflexek él­nek bennük. De hát emberek ők, fülük van, beszélni kell velük. Szulics Imre meg is tette. Méghozzá ittléte alatt látástól vakulásig — ahogy mondani szokták. És nem hiába. Min­denki megütközött, amikor ő maga ütközött meg azon, hogy itt szombat, vasárnap nem aratnak, akármekkora a kánikula. Az is elgondolkoz­tatta, hogy miért hordják el innen a hízott bikát a szom­széd községbe eladni, amikor a tsz hivatott az értékesítést megszervezni. Itt ugyanis saj­nálták a nagyüzemi felárat a taggal megosztani, mert min­den fillér kellett a másutt el­úszott forintok pótlására. Mindezt Bujon, ahol az ál­lattartásnak kiváló hagyo­mányai vannak. Az utolsó dobós (hatos?) — Csak ültünk ott nyol­cán, a megye legbetegebb tsz- einek vezetői a megyetaná­cson — emlékezik az elnök. Világosan értésemre adták, hogy nem szándékoznak to­vábbra is sárba szórni a mil­liókat. hiszen legutóbb három éve rendezték soron kívül itt a veszteségeket. Tiszta lap­pal kezdhettek az akkor itt dolgozók, sőt még néhány millió fejlesztési alapot is adtak. Ha most nem fordult volna a kocka, akkor, azt hi­szem, a felszámolás lett vol­na az újabb rendezés. Az alapokig leástak tehát, és mint azt már az elején el­árultam, sikerrel. A vetés- szerkezet a gecsemánei kert­re emlékeztetett változatos­ságával, nem csoda, hogy szétforgácsolódtak. az erők. Felhagytak tehát a köles, a I borsó, a csillagfürt termeié* sével, csökkentették a nap­raforgó területét A gabona­programra koncentráltak és búzából, kukoricából rekord- termést arattak. Erősödtek a melléküzemágak, a varroda és a lakatosüzem. Most már az apróságokkal is törődhet­nek: a tanyarend ... a gépek ápolása . .. És egy év után 2,8 százalékos bérfejlesztés, hat­százezer forint nyereség szét­osztása. Ez már alap a biza­lomra. Talpra állunk — Nem fog kifulladni a lendület? — Búj már-mar példa­számba ment, ha az ered­ménytelen gazdálkodást kel­lett illusztrálni. Remélem, hogy még nem kövesedett meg a gondolkodásban, mint Pap. Az eredmények mellett alapokat is teremtettünk. Az elvonások ellenére ismét-nye- reséget tervezünk. Persze, nem csillagászati a szám, csupán hárommillió forint. Több bért azonban nem na­gyon tudunk adni, de alakí­tottunk egy szakcsoportot, ameiy dohányt termel, és bérbe adtuk nekik a szárí­tónkat. Egyéb módon is se­gíteni kívánjuk a háztáji ter­melést, kapjanak onnan több pénzt az emberek. — A népgazdaságnak ez is többletjövedelem-kiáramlás. — Az biztos, de a korláto­zás szelleme nem érinti a pluszforintokat, ha több mun­ka és termék áll mögötte, így mindenki jól jár. És talp­ra állunk. Befejeződik a me­lioráció, és terem majd a határ. Én nagyon bízok a jobb jövőben. Érzem, hogy befogadtak. A minap bejött hozzám egy traktoros és gra­tulált a tavalyi eredményes évhez. Ismerem, nem hízeleg­ni akart. Esik Sándor Az Üvegipari Művek vásárosnaményi gyára belföldi és külföldi piacra egyaránt készít háztartási fúvóit üvegeket, centrifuga és présárut, valamint különféle dísztárgyakat. Képünkön: Tóth Istvánné a hűtőszalagról szedi le a mo­dern vonalú poharakat. (Császár Csaba felvétele) Az elnök varakozó pil­lantást vetett az össze- gyűltekre. — Kérjük az első fel­szólalót — mondta. Síri csend. „Mindig ugyanaz" — gondolta hangosan az elnök. — Tessék, várjuk az első felszólalót — foly­tatta kérlelő hangon. — Hiszen valakinek első­nek is kell 'ennie! A jelenlévők tartózko­dóan hallgattak. A gondosan feldíszített emelvény magányosan állt a helyén — az elő­tér jobb sarkában. A vízzel telt csiszolt pohár szintén magányosan állt a szokott helyén —, az emelvény jobb oldalán. Tehát minden készen állt arra, hogy megkez­dődjenek a szép szónok­latok, de senki nem akart elsőnek megszó­lalni. Ekkor hirtelen mintegy segélykérőén egy kéz nyúlt a fejek tengere fölé. . — Tessék kifáradni az emelvényre — mondta örvendezve az elnök. — Tehát az első felszólaló... — Kruglikov. — Kruglikov elvtárs a... — A hetedik tröszttől. — Kruglikov elvtárs a hetedik tröszttől. A felszólaló öt percet kap. Kruglikov felment az emelvényre. Ivott a po­hárból, azután beszélni kezdett. Elég gyorsan 'kiderült, hogy tulajdonképpen nincs mondanivalója, reégis mindenki jóindu­latúan hallgatta, az el­nök pedig barátságosan nézegette a szónokot. A Herbaria nagyhalászt üzemében évente több, mint húsz tonna borsmentát dolgoznak fel az egyéb teakeverékeken és fűszereken kívül. Képünkön: Pipoly Andrásné műsza­konként 3—3500 darab flakont tölt meg majoránnával. (Császár Csaba felvétele) Arvízjelzés számítógéppel — Ma már komplett a be­rendezés — mutatott körbe a vízügyi igazgatóság számí­tógépközpontjában Bálint Zoltán vízmérnök, a központ vezetője, aki Halász Ferenc csoportvezető villamosmér­nökkel egyetemben próbált eligazítani a laikus számára sokszor felfoghatatlan számí­tógépek birodalmában. Az, hogy ez a berendezés teljes, azt is jelenti: a víz­ügyi igazgatóság számítóköz­pontja a maga nemében pá­ratlan az országban. Mit je­lent ez? Nézzük, mit képes felfogni a hozzá nem értő abból, amit lát. Némi ma­gyarázat után tudja, hogy egyebek közt adatokat kap a központ a kijelölt helyeken mert, vízállásról, a lehullott ‘csapadék mennyiségéről, bi­zonyos vízminőségi mutatók­tól. — Azon a térképen — mu­tatják a szakemberek — azok a pontok láthatók, ahol Pontosan öt perc múl­va Kruglikov lement az emelvényről. Általános tetszésnyilvánítás kísér­te. Azután minden úgy ment tovább, ahogy szo­kott. A szónokok egy­mást követték az emel­vényen, mindegyikük ivott egy kortyot a po­hárból, azután beszélni kezdett. A felszólalások­ból fokozatosan kibon­takoztak a problémák, és magas színvonalú vi­ta alakult ki. Később a ruhatárban az elnök meglátta Krug- likovot. Odament hozzá, megszorította a kezét, majd karonfogta és megkérdezte tőle: — Kérem, mondja meg őszintén, miért ma­ga szólalt fel először — őszintén szólva ,— mondta Kruglikov —, az én szervezetem nagyon érzékeny. Teljesen véd­telen vagyok a fertőzé­sekkel szemben. — Ezért igyekszem mindig első­nek inni az emelvényen lévő pohárból. Fordította: Lipcsey Júlia az állomások lesznek, me­lyek közvetlen kapcsolatban állnak-a központtal: 22—26 ilyen állomás lesz, ezek kö­zül három már működik is. A berendezések különféle ciklusokban mérik' az adató-< kát. Ha kell, huszonnégy? óránként, ha szükséges, ne­hány percenként. A központ három ország­gal — Románia, Csehszlová­kia, Szovjetunió — van kap­csolatban, ami azt is jelenti, hogy pontosabb lehet az elő-, rejelzés, gyorsabb — ha keli' — a védelmi készülődés, hi­szen köztudott, ami csapadék tegnap a Kárpátokban lehul­lott, az ma Tiszabecsnél már mérhető is, ^ — A berendezés folyama­tosan értékel, tájékoztál, s ami fontos, szükség esetén manuálisan is működtethető. Már említettük: ilyen be­rendezés — egyelőre —, J»ak itt működik Mert számító­gép másutt is van, ezekre a feladatokra azonban még nem használják őket. De az is igaz, ha valahol, hát eb­ben a térségben, szükség is van rá. Mert — mondták a szakemberek —, Szabolcs- Szatmár megyében 200 milli- árdot messze meghaladó ér­tékek fekszenek az árvé­delmi területeken. — Árvízvédelem esetén a gyorsaság mellett a megbíz­hatóság is az egyik fő erénye ennek a rendszernek — fej­tegeti a központ vezetője —. hiszen a gátőr tévedhet is. Ráadásul a gyakorlat azt mutatta, hogy tíz riasztásból nyolc felesleges volt, s most ez is kiküszöbölődik. Ez pe­dig, jelentős költségek meg­takarítását is jelentheti. De, nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a vízügyi igazgatóságra az in­formációk oly tömege érke­zik, melyeket fejjel értékel­ni, szinte lehetetlen. A központ, természetesen nemcsak az árvízvédelemmel foglalkozik, hanem fontos gazdasági számításokat is vé­gez, ráadásul nemcsak saját használatra. A feladat tehát sokrétű, ezért jól képzett szakembereket igényel. Hiány ezekben sincs, hiszen az itt dolgozó tizenhat vízügyes között tíz a felsőfokú vég­zettségű. S. Z.

Next

/
Thumbnails
Contents