Kelet-Magyarország, 1983. március (43. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-22 / 68. szám
2 Kelet-Magyarosszág 1983. március 22. Napórát, távcsövet gyűjtenek Kitárul a csillag világ Ha különböző korosztályú és foglalkozású hallgatóság gyülekezik az ismeretterjesztő előadás színhelyén, akkor a legnagyobb valószínűséggel csillagászati témájú rendezvény kezdődik hamarosan. Ennek az örök tudománynak sok barátja van megyénkben is. A nagyapa unokájával kézenfogva érkezik, az iskolások diáktársaikat hívják a foglalkozásokra. A szabolcs-szatmári csillagászati baráti körök jelenleg több mint kétszáz aktív tagot számlálnak. A TIT megyei csillagászati szakosztálya izgalmas és érdekes világot tár ki a tagság előtt, kiegészíti a rendkívül fogyatékos általános és középiskolai csillagászati anyagok A Szovjetunióban és az NDK-ban az alsófokú oktatás felsőbb osztályaiban ez önálló tárgy, míg nálunk ezekre az ismeretekre csak KI TISZTÍTSA meg az ablakot? képző főiskola csillagvizsgálójának, planetáriumának és más megyében található csillagászati eszközöknek a jobb hasznosítását. Távcsőbemutatókat, kísérleteket terveznek. Szeretnék összegyűjteni a megye csillagászati emlékeit, a múltból fennmaradt régi távcsöveket, napórákat. Felkutatják azokat az épületeket, építészeti megoldásokat- is, amelyek a csillagászati törvényszerűségek mérésére alkalmasak. Nyomára szeretnének bukkanni azoknak a környékünkön élt tudós tanároknak, csillagászoknak, akik alapos felkészültséggel, gyakran a magúk készítette eszközökkel igyekeztek behatolni a csillag világ titkaiba. (rg) Naponta 100—150 ezer forintot forgalmaz a kisvárdai vas- műszaki szaküzlet, ahol bőséges a választék virág- és vetőmagvakból is. (Elek Emil felvétele) néhány óra jut a földrajz és a fizika keretében. A hol élünk és kik vagyunk kérdésekre az univerzum faggatásával adható válasz. Lakástakarítók aranykora Ma 100 milliárdra becsülik a teret betöltő csillagrendszereket, amelyek több millió fényév távolságra vannak egymástól. Ha az égre tekintünk, megszámlálhatatlanul sok csillagot látunk, pedig a szabad szemmel egyszerre megszámlálható csillagok száma csak mintegy kétezer. — Üj rejtélyek megoldásához is hozzájárulhat ez a tudomány — magyarázta Göőz Lajos főiskolai tanár, a TIT megyei csillagászati szakosztályának elnöke. — A két óriási talány, az univerzum és az élet eredete. A megismerés útján az űrkutatás vihet bennünket előre. Eddig az életnek csak a földi megnyilvánulásait ismerjük, és ennek a tanulmányozása egyáltalán nem jelenti azt, hogy az élet egyetemes törvényeinek felismeréséhez jutottunk el. A nagy űrállomásokon folytatható kísérletek talán majd közelebb visznek a titokhoz. De nemcsak ilyen és hasonló témákról esik szó a csillagászati szakkörök foglalkozásain. A tagok megismerik az alapvető eszközök, műszerek kezelését is. A csillagászati szakosztály fontos feladatának tekinti a tanár A közelgő húsvét a tavaszi nagytakarítást is bizonyára eszébe juttatja a háziasszonyoknak. Évszázadok óta húsvétig igyekeztek megszabadulni a tél végéig felhalmozódott lomoktól, az ablak- tisztítás és a nagytakarítás is húsvétra elkészült. A városiasodás azonban új igényeket is szült: sok családnak nem volt kedve, ideje, ereje a nagyobb munkákra, azért inkább fizetett valakinek ezért. Évekkel ezelőtt Nyíregyházán a Tempó Ipari Szövetkezet egyik részlege foglalkozott lakástakarítással, mára megszüntették ezt a szolgáltatást. Bizonyára nem találta meg a szövetkezet anyagi számítását, hiszen a családok túlnyomó többsége még ma is külső segítség nélkül takarít. A magánvállalkozások természetesen érintették ezt az ágazatot. Míg évekkel ezelőtt a kisiparosok megyei szervezete mindössze két nyíregyházi lakástakarító kisiparosról tudott, tavaly öten kértek engedélyt erre a tevékenységre. Retten főállásban takarítanak, négyen Brikett kukoricaszárból Száz tonna kukoricaszárból gyártott kísérletképpen tüzelőanyagot, úgynevezet pelle- tet az Agrokomplex. A préselt rudacskák, a próbatüzelés során igen jól vizsgáztak: magas a fűtőértékük, kéntartalmuk alacsony, s kevés hamuval, bűz nélkül égnek el. Minden tüzelőberendezésben használhatók, a hagyományos széntüzelésű kályhákban éppúgy elégnek, mint a korszerű kazánokban. Egy kilogramm kukorica- szár pellet, vagy brikett — az elnevezés attól függ, hogy milyen nagyságúvá préselik össze az alapanyagot — harminc-negyven dekagramm tüzelőolajjal ér fel, felhasználása jól szolgálja az energiatakarékosságot, hiszen a gyártáshoz szükséges alapanyag pedig igen nagy mennyiségben található a szántóföldeken. Előnye még az új tüze lőanyagnak az is, hogy jól tárolható, s akár előrecsoma- goltan árusítható. A vállalat szakemberei nemcsak a gyártási technológiát dolgozták ki, hanem a nagyüzemi gyártás előkészítéséhez is hozzákezdtek. Két megoldás közül választanak majd, vagy a meglévő lucer- naszáritó berendezéseket alakítják át úgy, hogy azok alkalmasak legyenek pelletálás- ra is, vagy pedig külföldről vásárolnák gépet. A kukoricaszár pellet és a brikett iránt igen nagy az érdeklődés, az olcsó mezei energiahordozókra nemcsak itthon volna igény, hanem exportálni is lehetne belőle. Mód nyílna a pellet további feldolgozására is: az Ásvány- és Földgázkutató Intézet kísérletei ugyanis azzal biztatnak, hogy a kohászatban is használható, alacsony kéntartalmú szén előállítására is alkalmas lenne. A kukoricaszárból előállított tüzelőanyagot jelenleg az energiafelügyelet szakemberei vizsgálják. Az új fűtőanyag nagyüzemi gyártását, a berendezések beszerzésétől függően előreláthatóan még az idén megkezdik. Készitése nemcsak az Agrokomplex-nél lehetséges, a hazai lucernás zár ító üzemek többsége ugyanis — megfelelő átalakítással, s gépek beszerzésével — alkalmas erre a célra. A tárgyalóteremből Szűcs László 20 éves újfehértói lakos korához képest hamar elnyerte a különös visszaeső bűnöző címet, mivel több alkalommal is összeütközésbe került a törvénnyel. Először 1981-ben az országot akarta elhagyni, amikor lopás miatt felelősségre vonták és 10 hónapi szabadságvesztésre ítélték. Alig telt el a büntetés kiállásától egy kis idő, Szűcs László ismét lopásra adta a fejét, de ezúttal sem volt szerencséje, mert leleplezték és ismét elítélték 1 évi szabadságvesztésre. Az elmúlt év őszén Szűcs László ismét bűncselekmények elkövetésének sorozatába kezdett. Október 21-én egész nap Nyíregyházán szórakozott, italozott, majd autóstoppal indult lakára unka mellett, egy kérelmet ped/ig nyugdíjas adott be. Mind a heten megélnek ebből a szolgáltatásból, mert a 113 ezer lakosú nagyvárosban egyre több az olyan emiber, aki inkább anyagi áldozatot hoz egy hét végi kirándulás reményében. A lakástakarító kisiparosok legtöbbje lakótelepien él, s a környékükön kérik a legtöbben: tisztítsák meg az ablakot, pucolják ki a bútorkár- pltot, fényesítsék ki a lakást festés, tapétázás, parkettcsiszolás után. A gazdasági munkaközösségek száma hihetetlen mértekben nőtt Nyíregyházán, tavaly piéldául 50 (!) újra adtak ki engedélyt, de lakástakarítást egyetlen munkaközösség sem tartott jövedelmezőnek. Már többször bebizonyították a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola Kapcsolótábla elnevezésű szolgáltatásának résztvevői, hogy hiányt pótolnák, amikor takarítást, ablakmosást is vállalnak. Rendszerint megegyeznek a ház tulajdonosával, mennyit kémek ezért a tevékenységért, s a kért határidőben — ha szükséges, több főiskolás mozgósításával — vállalják el a megbízatást Tavasz táján nemcsak a lakás, hanem a kert rendbetételét is több idős ember kérte tőlük, gereblyézik, égetik a száraz avart kapálják, bevetik a virágoskertet. (t) Pongyola Szamossályiból Fólszáznyi leány és asszony talált munkaalkalmat Szamos- sályiban a közelmúltban. A Debreceni Ruhagyárral kialakított jó kapcsolat eredménye, hogy a hazai piac mellett exportra, így szovjet megrendelésre is gyártanak női ruhákat. A belkernek gyártott pongyolát az alkalmi manöken mutatta kollegáinak. (M. K.) A betörő névjegye Sára. Útközben Császárszállásnál meggondolta magát és kiszállt a gépkocsiból. Elhatározta, hogy megnézi a tóparti ví- kendházakat belülről is, ilyen cselekmény még úgysem volt a számláján. Szűcs László barbár módon törte fel a házakat, és amit lehetett, azt jól meg is rongált. Italt talált, megitta, majd gyűjtögetni kezdett, ami keze ügyébe akadt. Ventillátort, hősugárzót, televíziót, gázpalackot, horgászfelszereléseket, díszdobozt, papucsot és sok más egyéb használati tárgyat hordott össze egy közeli rejtekhelyre. Az est folyamán 11 rendbeli bűncselekményt követett el és észre sem vette, hogy az egyik háznál a pakolás hevében otthagyta névjegyét, vagyis szabaduló levelét. Szűcs László eleinte még azt is tagadta, hogy járt volna Császárszálláson, sőt azt hangoztatta, hogy neki ott semmi keresnivalója sem volt. Arra viszont már nem tudott mit kitalálni, hogy a szabaduló levele, amit a börtönben kapott, hogyan került az egyik vrkendházba. A Nyíregyházi Járásbíróság Sándor Vilmos tanácsa halmazati büntetésként Szűcs Lászlót 1 év és 4 hónap szabadságvesztésre ítélte és kötelezte,, hogy a bűncselekmény során okozott 8360 forint kárt a sértetteknek 15 napon belül fizesse meg. Az ítélet jogerős. (m. f.) Nem hiszem, hogy sok olyan néző akadt széles e hazában, aki ne nézte volna esténként Agatha Christie-t, pontosabban: a regényéből készült négyrészes tévéfilmsorozatot, a Miért nem hívták Evanst? Az esti főidőben ez volt a hét másik slágere, a Mint oldott kéve című Sárközy—Nemeskürty- sorozat mellett. Erről a csaknem két hete indult, a magyar történelem jeles szakaszát idéző filmsorozatról, illetve az első részéről már írt kollégám, a második és a többi részéről p>edig majd a sorozat befejeztével lehet (szabad) véleményt formálni. Éppen ezért, bár sokak szemében komolytalannak tűnhet, Agatha Christie krimijéről teszek néhány megjegyzést. Úgyse nagyon szoktunk (hogy mi okból nem?!) a krimikről írni. Mintha valami szégyenletes dolog lenne. Pedig az is a szórakoztató műfajhoz tartozik. Igaz viszont, hogy igen kevés a jó, az ötletekben gazdag bűnügyi film, amely ráadásul szellemesés olykor humoros is. A krimi koronázatlan királynőjének írásai ilyenek. Azonban ennek a négyrészes sorozatnak láttán olyan gondolataim támadtak, hogy a mai tévénéző vagy már bizonyára elszökött az igazi, hosszan tartó elmetornától, vagy valóban nem is való ilyen sokszor megcsavart és túlbonyolított, olykor homályosan előadott történet a képiernyőre, vagy piedig nekünk magyaroknak (de lehet, hogy csak nekem) idegenek, tehát fárasztóak az angol humornak (film- humornak?) a különféle patentjei. Így hát. bár magam is estéről estére néztem a Lady Fanois Derwent, Bobby Jones és a (dadogó) Badger Beádon amatőr nyomozásának fordulatait, nem találtam valódi nagy élvezetet ebben a túlméretezett sorozatban, melynek részei önmagukban is epikusán terjengősek, fölösleges részletekkel terheltek. Lehet, hogy a regény ellenállt a film műfajának? Lehet, hogy Agatha Christie-t csak olvasni lenne érdemes? Akkor meg mi a magyarázata annak, hogy a mű színpadi változata több mint két évtizede telt házzal megy Londonban? Mégis a tévéfilmsorozatban lenne valami hiba? A magyar szinkron viszont igen jó volt. S most egy komoly témáról, az energiáról. Ez volt a témája a Hatvanhat című sorozat múlt heti adásának. Ezt is a teljes őszinteség jellemezte, mint a legtöbbjét ennék a műsornak. Nemcsak tudnunk kell, hogy igen rossz hatásfokkal használják fel termelőegységeink az energiát (20—40 százalékkal többet, mint az optimális), hanem éppien ennek a ténynek a tudatában mielőbb minden lehetségest el kell követnie minden gazdálkodási egységnek, hogy minél jobban javuljon ez a hatásfok. Az energia, ezen belül a fűtési energiahordozók ésszerű felhasználásában a háztartások is sokat telhetnek. S végül egy megjegyzés egy most kezdődött sorozat adásidejéről. Az átlagnéző napi időbeosztását tekintve korai órára tették a szak- szervezeti mozgalom történetéről szóló az Ez az a munkásság ... című tanulságos sorozat adásait. Seregi István ÜJrÁDIÓ MELLETT Ki ne olvasott volna cow- boyregényt (legalább is serdülő korában), ki ne látott volna westernfilmet a moziban vagy akár a képernyőn? Egy mítizált, helyesebben idealizált legenda kifejeződései az ilyen — a többnyire sekéiyes művészi színvonalú — alkotások mindegyikének főhőse a rettenhetetlen cowboy, az igazság hősies, mélyérzésű bajnoka. A legenda úgy jó 100 évvel ezelőtt keletkezett (s azóta egyre színesedik) az észak-amerikai egyszerű és bizony nehéz életű marhahajcsárokról. Mi lehetett a keletkezésének oka, mi táplálja ma is az USA- ban? A férfias tulajdonságok tisztelete mellett talán a múlt keresése egy fiatal nemzetnél, erősen romanti- zálva. Talán a természetközeli szabad élet utáni nosztalgiák, illúziók visszavetí- tése a múltba. A Rádiószínház múlt heti bemutatója, Joshua Darsa amerikai szerző érdekes dokumentumösszeállítása ennek a legendának eredt a nyomába, mégpedig egy ma is élő álcowboy életforma, a bikalovaglás és a szilajló- betörés professzionistáinak nyilatkoztatásával. A cirkuszi üzleti vállalkozássá süllyedt mítosz éltetése, a több napos rodeó bajnokai sokkal inkább viszik vásárra a bőrüket, mint hajdani primitív (mint a műsorban elhangzott: „bunkók”) tehénpásztor elődeik — a népszórakoztatás jegyében. S a valóság? A tudós kutatók szerint a cowboyok száma a hőskorban mintegy 6—700 lehetett, s életkörülményeik korántsem voltak irigylésre méltók. Ugyanakkor kétségkívül volt szerepük az amerikai népesség nemzetté ko- vácsolódásában, nyilván a más tisztes foglalkozást űzőkhöz hasonlóan, tehetjük hozzá. Ennyit a reális megbecsüléssel leleplező dokumentumösszeállítás tanulságairól. A művészi feldolgozás, a megvalósítás módjáról — sajnos — kevés jót írhatok. Hibája volt a túlságosan hosszú narrátorszöveg, melyet csak jóformán jelzésszerűen illusztráltak a valódi dokumentummértékű riportok. Viszont hiteles hangulatot teremtettek a régi és a mai cowboydalok, mint hatásos összekötő elemek. A „magyarítás” is kitűnően sikerült. Áll ez Mesterházi Márton fordítói munkájára, Vajda István rendezésére és színészeink (elsősorban a produkciót „hátára vevő” Sinkovits Imre) teljesítményére egyaránt. A dokumentumösszeállítás dramaturgiai gyöngeségein még ők sem segíthettek, noha a műfaj egyik legjobb hazai mestere, Borenich Péter ezúttal is minden bizonnyal megtette a magáét. Merkovszky Pál
