Kelet-Magyarország, 1983. március (43. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-20 / 67. szám

1983. március 20. Kelet-Magyarország 3 Népszerű kurzusok Nyári egyetemekről tanácskoztak Június 22-től augusztus 27- ig huszonhárom nyári egye­tem nyitja meg kapuit az or­szág különböző városaiban. A nyári egyetemek idei sze­zonjának az előkészítése volt a témája a minap Hajdúszo­boszlón megtartott országos tanácskozásnak, amelynek megnyitójában Nádor György, a Nemzetközi Kulturális In­tézet főigazgatója és az 1982 decembere óta működő Or­szágos Nyári Egyetemi Ta­nács elnöke a TIT nyári egyetemeinek helyzetéről, programjairól és a temati­kák továbbfejlesztésének le­hetőségéről adott tájékozta­tást. Az ország legrégibb és leg­rangosabb nyári egyeteme a debreceni, amelyet 1927 ta­vaszán állítottak először a magyar nyelv és művelődés határainkon túli népszerűsí­tésének szolgálatába. A szomszédos megyeszékhely szünidei kurzusa esztendőről esztendőre több kontinens húsz-harminc országából ér­deklődők százait fogadja. A rangidős nyári egyetem mellé évről évre több város csatlakozott hasonló rendez­vényekkel. Az idén elsőként RAJT E lballagott Sándor, Jó­zsef, lassan Benedek­től’ ' is elbúcsúzunk. Kitettek magukért. Ha a tél tavasziam volt, ez a tavasz egyenesen nyárias. Mikor is volt hasonló időjárás? Talán kilenc éve, 1974-ben. Akkor, ha rekord nem is dőltek Celsiusban, ugyanics^‘ padékszegény, enyhe Ó5Z Sí tél örvendeztette a mező gaz­dáit. A folytatás annál ke­servesebbre sikerült: dider- gett, ázott nyár és ősz egy­aránt. Elfeledtük azt a rossz emlékű évet, következtek jobbak, sőt az utóbbi egy- kettő kivételes. Az ideiből lassan eltelik három hónap, de már las­sacskán fél éve folynak a ta­lálgatások: milyen szájízzel fejezzük be ezt a gazdasági évet. Megismétlődik-e a ta­karmánybőség? Még mindig tucatjával állnak megyeszer- te a megbontatlan széna- és silókazlak. Jön-e kéthetente „megrendelésre” az eső, pon­tosan akkor amikor a talaj már éppen kezd kitikkadni. Figyeli-e az „időjárásfele­lős”, hogy végeztek-e már a kombájnok a napraforgóval, a kukoricával, hogy eljöhes­sen a tél? Létezhet-e még egyszer, hogy a búzákat egy igazi fagy csak március ele­jén csípi meg, úgy ahogy illik? Csapadékos májust igér az előrejelzés. Az persze mész sze van még, és lehet hogy az ellenkezője lesz igaz. A a balatoni nyári egyetem kezdi meg munkáját június közepén Veszprémben. Utá­na a debreceni, majd Eszter­gomban a Kodály-módszert népszerűsítő . Duna-kanyar művészeti nyári egyetem és július végén az eszperantis- ták gyulai kurzusa népesedik be. Augusztusban Egerben a filmművészet, a keszthelyi Georgikon nyári egyetemen az állattenyésztés, Salgótar­jánban az ifjúság jövője, Bu­dapesten a magyar és a vi­lággazdaság összefüggései, Miskolcon a munkahely szo­ciológiája, Egerben (egy má­sik kurzuson) a műemlékvé­delem, Szegeden (ahol szin­tén két nyári egyetem lesz) a művelődéselmélet és a peda­gógia, Pécsett pedig a népek barátsága lesz a téma. Nyíregyházán az idén júli­us 24-től augusztus 6-ig tart a nyári egyetem. A kéthetes rendezvény témája: hazánk társadalmi-gazdasági fejlődé­se. A német nyelven tartan­dó előadások Magyarország történelmi múltját az euró­pai fejlődés folyamatába ágyazva vizsgálják, és szá­mos program foglalkozik a jelenkori hazai viszonyok társadalmi, gazdasági, politi­kai, illetve kulturális szem­pontból történő elemzésével. Az említetteken kívül még Zalaegerszegen, Kecskemé­ten, Szombathelyen, Székes- fehérváron, Sopronban, Szarvason, Győrben és Baján lesz nyári egyetem ebben az évben. (Juhani) A vásárosnaményi faforgácslapgyárban műszakonként kilencven köbméter forgácslap ké­szül. (Jávor László felvétele) Egy lakótelep kálváriája Endresz István, a SZÁÉV csoiportvezetője, aki egyben az MTESZ Építéstudományi Egyesület ifjúsági tagozatá­nak. titkára, kezdettől tevé­keny szerepet játszik az ak­ció sikerében: — Azzal a céllal kezdtünk hozzá, hogy nagy alapterü­letű, elfogadható árú és le­hetőleg végleges lakást ad­junk a beköltözőknek. Amit csak lehet, társadalmi mun­kában igyekeztünk elvégez­ni, ám a leglényegesebbet, kivitelezőt sokáig nem sike­rült megnyerni. A SZÁÉV a munkaigényes — téglából ké­— Miért be építhetnénk mi magunknak egy lakótele­pet?! — töprengett néhány nyíregyházi fiatal 1980 egyik szép napján. Az építkezésben részt vevők közt van terve­ző, beruházó, kivitelező, van, aki a közművekhez, a gáz­hoz, a vízhez, az elektromos dolgokhoz ért. Megszületett az elhatározás: felépítenek egy olyan ifjúsági lakótelepet Nyíregyházán, amely később mintául is szolgálhatna má­soknak is. A nagy nekibuzdulást kilátástalannak tűnő helyzet követte, majd ismét elérhető közelségbe került a lakótelep ügye. Arra kerestük a választ: kimozdult-e a holtponttról az ifjúsági lakásépítő akció? MORZETÁVfRÓ, „KÁVÉDARÁLÓ”, EGYENRUHA A SZÁZAD ELEJÉRŐL Százhuszonöt éves a nyíregyházi Százhuszonöt éves jubileu­mára készül a nyíregyházi vasút. A jeles ünnepséget 1983. szeptember 5-én tartják Nyíregyházán, melyre máris megkezdődtek az előkészüle­tek. Szervezője a körzeti köz- művelődési bizottság, amely elhatározta, hogy ebből az al­kalomból az idei vasutas­napon kiállítást rendeznek a nyíregyházi vasút történeté­ből. Erre a kiállításra sok vas­utas dolgozó készül, melyet a MÁV nyíregyházi pályaud­var diákvárótermében ren­deznek meg. A múltat idéző gyűjtőmunkát megkezdték. Régi kinevezési okmányokat, menetjegyeket, arcképes iga­zolványokat ajánlottak, fel öreg vasutasok. Előkerült egy matuzsálem korú morzetáv- író is, amelyet az 1900-as évek elején használtak a nyíregyházi állomáson, s 1965-ben selejtezték ki. Különösen nagy segítséget ad a jeles jubileumra meg­nyíló kiállításhoz a nyugdí­jas vasutasok klubja. Tagjai vasutas-egyenruhákat aján­lottak fel, amelyeket a vi­lágháború előtti időkben használtak. Őriznek fotót a régi tornyos nyíregyházi ál­lomásról, a madzagvasúton közlekedő „kávédaráló”-moz- donyokról, a nyíregyházi vil­lamosokról, amelyekét szin­tén kiállítanak. Láthatók lesznek a kézi jelzésű lám­pák és a régen használt pá­lyamesteri hajtókocsi is. Különösen gazdag lesz a fényképkiállítás. Történel­met idéző értékes fotókat lát­hat majd a közönség. (farkas) szül — megoldás miatt elzár­kózott. Végül a KEMÉV igaz­gatója felajánlotta: ők meg­építik ezeket az otthonokat. Akkor úgy látszott, minden sínen van, egy év múlva már beköltözhetnek az első la­kók! — Gyakran leültünk a rész­vevőkkel egyeztetni az el­képzeléseket — összegez Ke­rekes Imre, a KEMÉV igaz­gatója. — A megkapott ter­vek már nem fértek bele a vállalati koncepcióba. így is egyetlen fillér nyereségre sem számítottunk ebből az építkezésből. Durván har­mincmillió forintba kerül az 56 lakás, s azokkal a dolgo­zókkal más, nyereséges tevé­kenységet is végeztethetett volna a vállalat. Ennek elle­nére kerestük az útját, ho­gyan vehetnének részt a fia­talok saját munkájukkal az otthonuk felépítésében. Mi alakítottunk a vállalaton be­lül két gazdasági munkakö­zösséget azokból a fiatalok­ból, akik ott fognak lakni. A tömegmunkákat, a betono­zást, falazást, vakolást így gyorsabban végezhetjük. Ezt a pénzt kifizetjük nekik, hi­szen az OTP nem számíthat­ja be a hitelbe ezt. De kettős a haszon: halad a saját laká­sa és pénzt is keres vele, hogy többet tudjon befizetni a beugróba. Időközben többször át kel­lett tervezni az egész lakó­telepet. A Ságvári-lákótele­pera kijelölt lakások száma egyre fogyott, míg végül a KEMÉV-vei már csak 56 felépítésére kötöttek szerző­dést. A nehézkes ügyintézés, a többszörös tervmódosítás miatt feleslegesen teltek a hónapok... — Kerestünk egy építő­ipari kisszövetkezetet — a kemecsei Expressz lett az — akik alvállalkozóként fel­építenek hat lakást — így Márkus Gyula, a KISZ nyír­egyházi bizottságának titká­ra. Két nappal ezelőtt ezt lát­hatta az idegen: háromszor nyolc lakást lealapozott a KEMÉV, az egyiknek a fa­laihoz odakészítették a tég­lákat: A kemecsei kisszövet­kezet lealapozta a vállalt ti- zetkettőt, négyet szerkezeti­leg is befejeztek. Az ÉTÉ if­júsági tagozata által kijelölt és a résztvevők, a KEMÉV, a SZAVICSAV, a NYIRTERV, a NYIRBER, az AGROBER, a SZÁÉV üzemi négyszögei támogatását élvező majdani tulajdonosok kezdhetik is a költözési előkészületeket. 1983. szeptember 30-án ad­nak át műszakilag 18 lakást, októberben költözhetnek be­le. A legutolsó lakást 1985. július 31-ére vállalta a KE­MÉV, de arra törekszenek, hogy még 1984. végén vala­mennyibe költözzenek be a lakók. Tóth Kornélia tűk, igényes írás, helyesírási lelem. Aki ismeretlen biro- hiba nincs, bizonyára ötöst dalmakiba vezeti, kézen fog­kapna rá a tanító nénitől, va kicsi barátait, a matema- akitől így tanulta. Azóta az tika, a nyelv, a természettu- újságot elküldtük, talán a raj dományok világába. Aki azt bizakodó embert egyik sem lepi meg majd. Ö csak a szélsőségektől tart, de olyan­kor is higgadt marad, ö az az agronómus, aki mosolyog. Azt mondja: miért ne lehet­ne hét bő esztendő? De sür­geti a traktorost, mondván, ki tudja mit hoz a jövő hét? Sietség nélküli, de gyors és pontos az idei rajt. Sok mindenben utolérte magát a föld művelője, ami legtöbbször reménytelen volt. Soha ennyi terület ősszel fel­szántva, ennyi trágya kihord­va, ennyi szépen telelt őszi kalászos, és ennyi jó tengeri­föld. Ennyi ígéret! Esik Sándor „Kedves Szerkesztőség! Egy nagy kérésem van. Lé­vai tanító néni Karcagról ment el Nyíregyházára. Mi nagyon szerettük őt. Az új iskolában most elsősöket tanít, és megtudtuk, hogy benne van az újságban a tanító néni fényképe. Tes­senek nekünk küldeni egy újságot, hogy újra láthas­suk a tanító nénit és az új elsős tanítványait. A Ga­garin raj nevében köszö­nöm: Olajos Gabriella, Kar­cag, Rákóczi út 2.” Ennyi áll a levelezőlapon. Ceruzával megvonalkázott papíron szépen formált foe­falára is kikerült, s időnként, ha rápillantanak a gyere­kek felr-felvillan az első ta­nítói emléke... Aki mosolyogva fogadja a riadt kis emberkéket, ami­kor először lépnek be az is­kola kapuján, az évnyitón, az első napon,, héten, hónap­ban, míg el nem oszlik a fé­is észreveszi, hogy a láztól csillogóbb egy-egy szempár, vagy ha az első „világra­szóló bánat” nyomja a csepp szíveket. Akinek természe­tes, hogy tanítványai, téve­désből eleinte még gyakran szólítják anyukámnak. S aki tartásra, emberségre és a jóra is oktat. Egy-egy erős tanáregyéni­ség életre szóló indíttatást adhat, egy-egy jó tanár em­léke, végigkíséri pályánkat, olykor, a nehéz percekben, tálán észre sem vesszük, s tőlük „kérünk” tanácsot: ho­gyan is mondta akkor, s ma vajon hogyan mondaná? Fel­nőttként is elevenen emlék­szünk a legtöbben néhány, vagy lehet, hogy csak egyet­len tanárunkra, akire felnéz­tünk, akitől féltünk, akit tisz­teltünk. Félő, hogy mostanában el­személytelenedik az oktatás a sok szemléltetőeszköz, a technikai szemlélet, a tesz­tek miatt. Ezért volt jó, ér­zés olvasni a karcagi kislány levelét. (baraksó) VANNAK AKIK KRITI­ZÁLNAK, VANNAK AKIK SIRÁNKOZNAK, DE A LEGTÖBBEN TENNI AKARNAK. Ezért kérdeztük Pozsonyi Györgyöt, a Minőségi Cipő­gyár nyírbátori gyárának ke­reskedelmi osztályvezetőjét, amikor a termelés egyik leg­problémásabb területéről, az anyagellátásról beszélgettünk. Tud jobbat — Nálunk évente kétmillió pár lábbeli készül, így köny- nyű elképzelni, mennyi ener­giába kerül a hatalmas meny- nyiség alapanyag-szükségle­tét előteremteni. Még qssze- számlálni is sok mindazokat a vállalatokat, szövetkezete­ket, melyekkel kapcsolatban állunk, s éppen itt jelentke­zik az első gond: ha csak egyikük nem tesz eleget a szerződésben vállalt kötele­zettségeinek, máris megsza­kad a lánc, s rohangálha­tunk fűhöz-fához. — Így indult 1983 is? — Az idén változtattunk üzletpolitikánkon, nem aka­runk úgy járni, mint az el­múlt esztendőkben. Nemrég útrakelt a gyár vezérkara, végigjártuk szinte az egész országot, felkerestünk min­den olyan üzemet, mellyel kapcsolatban állunk. — Milyen céllal keltek út­ra? — Hogy biztosítsuk a szükséges alapanyagot. Mi akkor már tudtuk, hogy az idén milyen feladatok vár­nak ránk, azt viszont nem, hogy akiktől az anyagot be­szerezek, mire képesek. Tisz­tán akartunk látni. De a hazai lehetőségek feltérké­pezésével azt is el akarjuk érni, hogy csökkenjen az im­portból származó anyagok aránya. — És van ennek reális esé­lye? — Feltétlenül. A múlt év­ben például kapcsolatba ke­rültünk az Iparművészeti Vállalattal, az exportra gyár­tott cipőinkhez már ők ké­szítették a különféle dí­szeket, de az idén már a csa­tokat is tőlük szerezzük be. Ezeket eddig főleg külföldről kaptuk, ám az ellátás nem volt mindig zökkenőmentes. Itt kell elmondanom, hogy a BÖRKER sajnos monopol­helyzetben van, s ennek mi isszuk meg a levét. — Mondana példát is? — A cipőgyártás kellékei­nek egy részét külföldről, a vállalat közvetítésével sze­rezzük be. Ám ha a külföl­di partner valamilyen oknál fogva nem szállít, ők nem gondoskodnak más forrásról. — Hogyan védheti ki a gyár az anyagellátás za­varait? — Állandóan figyeljük a partnereink tevékenységét, s ezerszer meggondoljuk, ki­től, mennyit, mit kérünk. Ed­dig általában az alapapyag- hoz kellett igazítanunk a ter­melést, most változtatunk ezen. Áz elmúlt hónapokban tett lépyéseimk azt igazolják, továbbra is ezen az úton kell' járnunk. Balogh Géza.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents