Kelet-Magyarország, 1983. március (43. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-19 / 66. szám

KM HÉTVÉGI melléklet 1983. március 19. Szavakból szőtt történelem... Egy nyíregyházi tanácskozás margójára könyvek lapjain betűkbe, szavakba, mondatokba I öntött múltat nem könnyű megérteni. Igaz, hogy I az elmúlt századok leírói a hétköznapokban, a j mindennapi életben használt szavakból is építkeznek, mi­kor gondolataikat papírra vetik, mégis akadnak jócskán olyan kifejezések, amiket kidobott magából a köznyelv, illetve mást ért rajta az átlagolvasó és a szakember. Az el­térő értelmezés köztudott, nem erre kívántak ráébreszteni bennünket azok a történetkutatók, akik az elmúlt évben > két kézikönyvvel léptek elő. Gyorsan és nagy haszonnal forgatható segédkönyvek- ben igen szegényes a hazai történettudomány. Sokáig hi- j ányzott a magyar történelem egészét átfogó részletes kro­nológia. Az Akadémia Kiadónál közelmúltban napvilágot látott négykötetes munka szerzői gárdája évekig szorgos- s kodott a hiány pótlásán. A kiemelkedő történeti személyi- • ségek legtöbbjének életútját szerencsére fellelhetjük a i szintén tavaly három kötetre teljesedett Magyar életrajzi ; lexikonban, ám továbbra sem lenne haszon nélküli egy is- ■ kólái használatra szánt történelmi névlexikon. (A Tan- > könyvkiadó terveiben már szerepel hasonló, talán nem so­kára a boltokban hozzáférhető lesz.) S nem utolsósorban régi nagy hiány a történeti foga- j lomtár vagy fogalomgyűjtemény. Az akadémiai műhe- ! lyekben ennek az elkészítése azért került le időről időre ; | a napirendről, mert az avatottak nem érezték magukat • elég felkészültnek ehhez a feladathoz. Dicséretesen önbizalomért nem mentek a szomszédba sem Egerben, sem Nyíregyházán. A Heves megyei Levél­tár munkatársai Bán Péter vezetésével hozzáláttak egy magyar történelmi fogalomgyűjtemény elkészítéséhez. Kri- veczky Béla, a nyíregyházi tanárképző főiskola történe­lem tanszékének oktatója pedig összeállította történelmi fo­galommagyarázó szótárát. Üttörő feladatot vállaltak ma­gukra a szerzők, és első nekifutásra sikerrel — állapíthat­ták meg a két könyv január eleji nyíregyházi vitájának résztvevői. Mi lehetett a „szerzők” szándéka? Bán Péter bevezető mondataiból idézünk: „A kislexikon szerkesztésekor ha­tározott célt tűztünk magunk elé: magyar történelmi fo­galomgyűjteményt készíteni kimondottan történelemtaná­rok számára. A címszavak kiválasztása során a kiindulási alapot az iskolai oktatásban igényelt fogalmak képezték.” j A kétkötetes munkát forgatva rögtön kiderül, hogy a He­ves megyei Levéltár munkatársai a címszavakat tudatosan a pillanatnyi és közvetlen iskolai szükségletnél szélesebb körből merítették. Erre ösztönözhette őket a tankönyvek most zajló cse­réje, a tantervmódosítás, a fakultatív oktatás közelgő be­vezetése. A fogalmak számát gyarapította az is, hogy a már beválogatottak újabbakat „vonzottak magukkal” a teljésébb megértés érdekében. A Magyar történelmi foga­lomgyűjtemény készítésénél olyan szemléleti és stílusbeli elveket alkalmaztak, amik feltételezik az olvasó történelmi alapképzettségét, azaz a gyűjtemény mindenekelőtt az ál­talános és középiskolai tanárok, valamint a főiskolai és egyetemi hallgatók munkáját szeretné megkönnyíteni. Az utóbbiak tanulását, felkészülését kívánta elősegíteni Kriveczky Béla is a fogalommagyarázó szótárával. Ezért nem véletlen, hogy az hallgatóknak szánt jegyzetként lá­tott napvilágot. Tartalmazza azokat az idegen vagy idegen eredetű szavakat, amik megértése nélkül az értelmező ta­nulás magolásba válthat. Szótárakhoz illő tömörséggel, rövidséggel oldja fel, világítja meg Kriveczky Béla a fogalmak jelentését. A címszavak egy jelentős része az ókori görög és római tör­ténelem tanulásánál hasznosítható, de a középkori anyag­részeknél is nélkülözhetetlen, Annál is inkább, mert a latin eredetű kifejezések, szókapcsolatok a régi kultúr- nyelvet nem tudók körében ismeretlen. A vitaülés neves történészelőadói a két művet a tudo­mány és az oktatás szemszögéből egyaránt értékelték. A dicsérő megállapítások mellől nem hiányozhattak a kriti­kai észrevételek sem, amik semmit nem vontak le az út­törő munkák értékéből. A javító szándék, a későbbi eset­leges javított kiadások segítése volt az elsődleges cél. A jegyzőkönyvszerű hibalajstrom felsorolása itt most felesleges. Az elemző értékelésekből kiderült a vitaülésen, hogy a fogalomgyűjtemény- és szótírkészítők legjobb szándékuk ellenére hol hibázhatnak.. Á hibák forrása lehet a fogalmi kör lehatárolása, azaz annak az eldöntése, mi il­lik bele és mi nem a kötetekbe. Az államszervezettel, in­tézményekkel, erőszakszervezettel, társadalommal, gazdál­kodással, művelődéssel összefüggő fogalmak köre történeti szempontból csak nehezen behatárolható. Veszélyt hordoz 1 magában a címszavak meghatározási módja is. Vita tárgya lehet: elegfendő-e a lényegi tartalmi je- gyek, valamint az évszázadok alatt bekövetkezett jelentés­beli módosulás megfogalmazása, és a fogalomhoz kapcsoló­dó történeti háttér már elhagyható? A történészek és a pe- , d.Sgógusok többsége erre bizonyára ellentétes választ adna, j mert az oktatásban olykor hasznosabb a „kismonográfia- J szerű” enciklopédikus feldolgozás, ami a tankönyv által j elnagyolt, homályban hagyott fogalmak értelmezésén át- J segíti a tanulót, a tanárt. A Nyíregyházán íródott műnek legnagyobb fogyaté- ; kosságát többek között abban látták a vitázók, hogy a ma- j gyár múlt elavult szavai — például a csöbörön, vékán, bo- I ronaházon át egészen a lófőig — kimaradtak. Mások azt < kifogásolták mindkét könyv esetében, hogy bár az iskolai j igényeken túli elvárásokat is próbálták kielégíteni, a tan- | órákon előforduló fogalmak töredékét válogatták csak be i Ű vekbe. történeti szótár és a fogalomgyűjtemény készítői- j nek érdemeit ezek az észrevételek nem csorbítják, i A lényeg, hogy végre léteznek az eddig hiányzó j kézikönyvek és van min finomítani, javítani. A Heves I megyei Tanács művelődési osztálya anyagi támogatásával J négyezer példányban kinyomtatott kötet mind egy szálig j elfogyott, a szótárat is rövid időn belül utánnyomták. El- j jutottak tehát azokhoz, akik a történelem megismerteié- | sében és megismerésében naponta hasznát vehetik. Hat- i nak a mindennapokban, hogy azonos nyelven beszélhes- | sünk múltunkról. R. G.; Reneszánsz díszítőelemek Bokály és szilke Juhász Gyula: Március idusára A keleti országrészt cserép­áruival ellátó egyik legjele­sebb fazekasközpont Bereg- újfalu volt. Értékesítési te­rületei között Nyírbátor és környéke is szerepelt. Vásá­rozás során eladásra kerül­tek tárolóedények, szilkefé- lék, vizeskorsók, kanták, kancsók, pálinkát tartó butykoskorsók és bokályok. E kerámiatárgyakkal a rene­szánsz díszítőelemek népies változatai is elterjedtek a fa­zekasok értékesítési terüle­tén, így a Nyírségben is. Az edény felületén az egy­szerűen stilizált írókás inda­díszítések népies tolmácso­lásban idézik a reneszánsz kori motívumokat. A beregújfalui fazekask'öz- pont egyik legkecsesebb ké­szítménye volt a bokály, a karcsú, egyfülű borosedény. Manapság többfelé — így Nyírbátorban is — elsősorban díszedényként ismeretes, rendszerint virágvázának használják. Kívül-belül má­zas, festett díszítésű, ritkán évszámos és feliratos. For­májára nézve körtéhez ha­sonlít, hasa alacsonyan te­rebélyesedik, nyaka össze­szűkül és ismét kiszélesedik. A száj átmérője csak vala­mivel kisebb mint a hasé. Enyhén ívelt függőleges füle a szájperemtől jóval lentebb kezdődik. Az edény feneke viszonylag kis átmérőjű, sok­nak kis talpa is van. Szája kör alakú, pereme és kiöntő­csőre nincs — ez is megkü­lönbözteti a kancsótól. Az itt bemutatott beregúj­falui bokály díszítése íróká­val készült. Váll- és mellfe­lületén három egyirányú, nagy ívelésű, majdnem spi­rálba futó indadíszítés lát­ható. Az indavonal kiinduló pontjánál és találkozásánál, valamint azok külső mezői­ben három-négy tagból álló levélerezet kapcsolódik. Az indavonal által majdnem tel­jesen közrefogott mezőben pontokból telt háromszögű díszítmény látható. A bokály nyakáról három függőleges és hét-nyolc víz­szintes vonalkából álló díszí­tőegyüttes fut le a váll felü­letéig. Ez a díszítőelrendezés hét cikkelyre bontja a nyak felületét. Az egész díszítést a hasfelületen körbefutó hu'_- lámdísz fejezi he. Az itt látható szilke anya­ga világos, fehér agyagból égetett cserép. Formája fenn­álló öblös edény, rámás szélű szájperemmel. A nyak és a váll találkozásánál egy széle­sebb sávú tagolás, ún. kör­gallér észlelhető. Lapos füle középen kissé horpadt. Színe fehér angóbon, a felületet tört fehér ólommáz vonja be. Az edény váll- és mellfelüle­tén az egyszerűen stilizált írókás indadíszítések motí­vumai a reneszánsz kor or­namentikájára emlékeztet­nek. Az említett felületen ellen­tétes ívelésű (három alsó, három felső) hullámvonalat alkotó, sárga színű stilizált indamezőben és -közökben négy-, illet\íe ötágú, a két szélsőn spirál formában futó sötétbarna színű stilizált le­véldíszek helyezkednek el, éspedig úgy, hogy az ívekben vízszintes és dőlt, az ívközök­ben pedig függőleges helyez- kedésűek. Mindkét ívközt az inda vonalától két-két zöld behajló levél teszi teltebbé. Az indaívekből középen há­romtól hat kis vonaldísz, le­vélke hajlik ki. Az egész dí­szítőegyüttesen a nyak alatt záró ornamensként körbeíve­lő — öt kisebb megszakítás­sal — hullámdíszítés látha­tó. Alul a has felületén pe­dig három barna körbefutó csík fejezi be az egész díszí­tést. A fülét tíz vízszintes barna vonaldísz tagolja. Szalontai Barna^"s Vannak napok, melyek nem szállnak el, De az idők végéig megmaradnak, Mint csillagok ragyognak boldogan S fényt szórnak minden születő tavasznak. Valamikor szép tüzes napok voltak, Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak. Ilyen nap volt az, melynek fordulója Ibolyáit ma a szívünkbe szórja. Ó, akkor, egykor ifjú Jókai És lángoló Petőfi szava zengett, Kokárda lengett, zászló lobogott; A költő kérdett, és felelt a nemzet. Ma nem tördel bilincset s börtönajtót Lelkes tömeg, de munka dala harsog, Szépség, igazság lassan megy előre, Egy szebb, igazabb, boldogabb jövőbe. De azért lelkünk búsan visszanéz És emlékezve mámoros lesz tőled, Tűnt március nagy napja, szép tavasz, Mely fölráztad a szunnyadó erőket, Mely új tavaszok napját égre hoztad, Ö nagy nap, szép nap, légy örökre áldott, Hozz mindig új fényt, új dalt, új virágot! Illyés Gyula: A tél ellen örök forradalomban Látom a lelkem: itt a fagy, szemmel látom a telkemet, ahogy mellemből ki-kicsap. Kardként küzd értem, úgy szeret. Töményebb lettem, igazibb, hogy a fény s meleg itthagyott. Minden szervem viaskodik. Szüntelen diadal vagyok. ölni akart? Éltet a Tél! Rám rontott? Hátrál a ttalál! Kard volt? — M-st _ , . nő a Veszély! — t’^licígyót vet az orr, a száj. Egész szívemmel dohogok és forrongok és pörölök. Mint a teleírt szalagok, szentek szájából libegők, dől belőlem az érv örök melegért, mihelyt vactyook. És Váncélto* onyfánt f0r0g szive^ a hó és a jég fölött isten-jussunkért, emberek: ne haljon sose meg, ki egyszer a világra jött. Szovjet művészbarátaink Tóth Sándor érmei Kazarjan Gagik Oganeszovics örmény szob­rász, Jereván. Anna Muradov Babaszari türkmén szob­rász, Aschabad. Bencze József versei APÄM Mikor villanyt kaptunk, ő lámpának vélte, s elfújni ráhajolt pislákolva, félve. RÁCSOS TALICSKÁN... Rácsos talicskán ül anyám, mint istennő, angyal libái közt szenvedéstől szent ö. HOLDDÁ SÁPADOK... Kíntól Holddá sápadok, nehéz földdé fáradok, csillagokért lázadok. ÜGY BELECSILLANTAM... Ügy belecsillantam kalászok szemébe, ott élek azóta a fehér kenyérben. Bahtügaljev Aman Bahtügatü-Ulü kazah Gulamov Farman Szameafilü azerbajdzsán grafikus, Alma-Ata. festő, Baku.

Next

/
Thumbnails
Contents