Kelet-Magyarország, 1983. február (43. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-05 / 30. szám

2 Kelet-Magyarország 1983. február 5. SENKI TÖBBET HARMADSZOR! Presszókarrier Leveleken Baktalórántháza, január utolsó péntekje. A községi párt­ház nagytermében foglalt már minden szék, egy gombos­tűnek Ss nehezen lehetne helyet szorítani. Reggel kilencet matat az óra, hamarosan kezdődik a versenytárgyalás: a helyi áfész hat presszót, illetve italboltot kínál szerződéses üzemeltetésre, vagy ahogy a köznyelv mondja, ad ki „bér­be” a vállalkozó kedvű embereknek. Az asztaloknál egészen fi­atal és egészen idős férfiak, asszonyok ülnek, mindjárt kiderül, vállalkozók-e vagy csak érdeklődők. Végre itt a szövetkezet vezérkara. A tö­meg elcsendesedik, Csorba István kereskedelmi főosz­tályvezető ismerteti a tárgya­lás lebonyolítási rendjét: Licit kétszázzal — Mind a hat egységre van jelentkező — mondja. — A nyírtéti, az apagyi, a ra- mocsaházi italboltra, vala­mint a nyírjákói presszóra csak egy-egy vállalkozó akadt, fölösleges tehát a ver­seny, megkapják. A nyírib- ronyi és leveleki presszóra viszont négyen pályáznak, kezdődjék tehát a licit! A főosztályvezető az ibro- nyi pályázókat szólítja. Kiss Gyula az apjával, Imre Er­nőmé a férjével érkezett. Úgy tűnik kell majd menet közben a bátorítás. Bemutatják az ötezer forintos nevezési díj­ról szóló csekket, s kezdődik a verseny. A kikiáltási ár 17 700 fo­rint (ennyit kellene majd ha­vonta befizetniük az áfész pénztárába), a licit minimum kétszáz forinttal emelked­het. — Tartom — bólint Kiss Gyula. — 17 900 — emeli az össze­get Imréné. — 18100 ... — 18 300 . .. Röpködnek a számok, már, a húszezerhez közelednek. Imréné következik újból, 19 900 forintot mond. Kiss Gyula összedugja a fejét apjával, felemeli a ke­zét: — Nem tartom tovább! A nyíribronyi presszó üze­meltetésének jogát Imre Er- nőné nyerte el tehát három esztendőre, a vesztes pedig mehet a pénztárba, vissza­kapja az előlegként letett öt­ezer forintját. Váltani akartam... Míg elvégzik a szükséges adminisztrációs munkákat, Kiss Gyulát kérdezzük: most pedig hogyan tovább? — Mi lenne? — kérdez vissza. — Folytatom a mun­kát az ibronyi téeszben, ahol gépszerelő vagyok. — S miért akart kocsmá- ros lenni? — Most szereltem le, vál­tani akartam. Jobban szere­tem a mozgalmas életet. — Legközelebb is a pályá­zók között találhatjuk majd? — Természetesen — veszi át a szót az apja, de a fiú közbevág: — Dehogy próbálkozom én többet ilyennel! Csak egy biztos, maszek leszek. Majd kitalálunk valamit. Közben a többiek már ké­szülnek a leveleki presszó licitálására. Ez jóval nagyobb forgalom lebonyolítására ké­pes, a kikiáltási ár is tekin­télyes: 43 700 forint. Az egyik vállalkozó, Bakii Ferenc egé­szen fiatal, húszéves sincs még talán, a bátyjával érke­zett. Az ellenfél, Juhász Pál- né egyedül ül a tárgyalóasz­talhoz, magabiztos. Férje a tömegben marad, onnan fi­gyeli a küzdelmet. Különleges szolgáltatások a művelődési házban Építési tanács, társkeresés Pár évvel ezelőtt még rit­kaság volt, sőt, olykor meg­döbbentő is, ha például vi­rágkötészeti bemutatónak, vagy más hasonló furcsaság­nak adott helyet a művelő­dési ház. Aztán egyre inkább felhagytunk ezzel a szemlé­lettel, s rájöttünk, nem fel­legvárként kell elképzelni a kultúra házát. Újabban vannak klub­könyvtárak, művelődési köz­pontok, stb., de tudjuk, nem a név, hanem a tartalom határozza meg, vonzó-e egy ilyen intézmény, vagy sem. Vásárosnaményban példá­ul abból indulnak ki, hogy a népművelő az utca emberét figyeli, miről beszélnek, mi érdekli őket, s erre tervezik a művelődési ház program­jait. Üj megyei és városi műve­lődési központunk is egyre inkább ezt a szemléletet vall­ja, amikor a most még kü­lönlegesnek tartott szolgálta­tásokat bevezette. A közön­ség ezeket nagyrészt ismeri már, igényli, s elégedett ve­lük. Minden héten hétfőn és szerdán pszichológus ad ta­nácsokat a „kiborultaknak”, a lelki bajoktól szenvedők­nek, a konfliktusokkal küz­dőknek. Céljuk: segítséget adni az egészséges emberek önismeretének, lelki egyen­súlyának, magatartáskultú­rájának kifejlesztéséhez, a mindennapi ütközések he­lyes feldolgozásához. Csütörtökön a jogász ad felvilágosítást, a legkülönbö­zőbb kérdésekre. Építési ta­nácsokkal hetente egyszer, pénteken szolgálnak a szak­emberek. Szabás-varrás ta­nácsadásra minden negyedik hétfőn, gyermeknevelésre minden hónap utolsó kedd­jén várják az érdeklődőket. Minden tanács díjtalan. Egyik népszerű szolgálta­tásuk a 32. szoba néven is­mert „Te meg én” társkere­ső munkaközösség vállalko­zása. Magányosok, házastár­sat, élettársat, kapcsolatot keresők kopogtatnak, hogy némi kis segítséggel párjuk­ra leljenek. Ki időhiány, ki félszegség miatt nem talál egyedül a nagy ő-re, s az okokat még oldalakon ke­resztül sorolhatnánk, ki mi­ért fordul irodához, intéz­ményhez ilyen céllal. Mindenesetre azt mutatja az eddigi tapasztalat, az em­berek szívesebben mennek be egy művelődési házba, ha személyes problémáikra ke­resnek megoldást, mint ilyen feladatokkal foglalkozó iro­dákba, intézményekbe. Egy­szerű, lélektani ok a magya­rázat: ha ismerős látja, így nem tudja, mi a baj, mert művelődési házba bármiért be lehet menni. Kisváros vagyunk még — előítéletek, jelentéktelen int­rikák is munkálkodnak. A művelődési központ azzal szintén formálja a szellemi­séget, ha újfajta szokások ki­alakítását segíti, az egyelőre még különlegesnek számító szolgáltatásaival is. B. E. Bakti közben 43 900-ra emeli az összeget, Juhászné szorosan a nyomában. A fia­talember taktikát változtat, megpróbálja lerázni ellenfe­lét, hat-nyolcszáz forintokat is emel a téten, sikertelenül. Már jóval túl vannak az öt­venezren, a nézők közül egy­re többen csóválják hitetlen- kedve fejüket, a küzdelem azonban csöppet sem lany­hul. Csak annyi változott, hogy Bakti visszaállt az ere­deti kétszáz forintra, majd hirtelen gondol egy nagyot, hétszáz forinttal, 54 ezerre emeli a tétet A fiatalasszony rövid ideg töpreng, s int, hogy feladta. — Nagyon mérges? — kér­dezzük tőle a tárgyalás vé­gén. — Nem mérges, csak ta­nácstalan. Én voltam ugyan­is eddig a leveleki egység ve­zetője, a férjemmel dolgoz­tunk a presszóban. Az áfész alkalmazottai vagyunk, s most nem tudjuk mi lesz ve­lünk. A győztes Bakti Ferenc nagy kör közepén áll, máris kapja a kibicektől a „jobb­nál jobb” tanácsokat. Bólo­gat, mosolyog, csak azt nem mondja: bízzátok rám. — Lehet, sokan őrültség­nek tartják az 54 ezer fo­rintot, de én tudom, mi van abban a boltban — véleke­dik. — Ott lakom leveleken, nem lesz gond a kötelezett­ségek teljesítésével. ötletek garmadája — Min kell változtatni? — Mindenen. A nyitva­tartási hosszabbítani, a sza­badnapokat minimálisra csökkenteni, a termet han­gulatosabbá tenni, az áruvá­lasztékot bővíteni, szóval vissza akarjuk szerezni a törzsvendégeket. — Egyedül bírja majd? — Besegít a család. Anyám is a kereskedelemben dolgo­zik, az én szakmám felszol­gáló, szóval nem lesz gond. A veszteseket kivéve tehát elégedett mindenki. Nagyobb forgalmat, s nagyobb jöve­delmet vár az eredeti és az új „tulajdonos” is. Reméljük, nem csalódnak. Mert annak mi is innánk a levét... Balogh Géza Lehet 70 ezerrel kevesebb... Több alkalommal is fog­lalkoztunk már lapunk ha­sábjain azzal, hogy milyen segítséget kapnak a tanácsok­tól az építkezni szándékozók. Olvasóinktól az utóbbi na­pokban is kaptunk ilyen jel­legű kérdéseket, amelyekre a megyei tanács vb építési, közlekedési és vízügyi osz­tálya segítségével válaszo­lunk. Hol kapnak segítséget — pénzt — a tanácsok a ma­gánlakás-építést elősegítő telkek kialakítására? A megyei tanács végrehaj­tó bizottsága az elmúlt évek­ben is adott pénzügyi segít­séget néhány olyan váro­sunkban, ahol az adott idő­pontban a legnagyobb volt a •telekellátási gond. így kapott 1981-ben 2—2 millió forintot Kisvárda, Mátészalka és Nyíregyháza. 1982-ben Nyír­bátor 2 milliót, Nyíregyháza 13 milliót kapott terület-elő­készítésre. 1983-ban 19 millió forint áll rendelkezésre ilyen célra. Annak pontosítása, hogy me­lyik település milyen mér­tékben részesüljön anyagi segítségben, most van folya­matban, tehát konkrét össze­geket még nem tudunk adni. Elkötelezettség nélkül meg kell azonban említeni, hogy elsősorban Nyíregyháza, Vá- sárosnamény, Fehérgyarmat, valamint a megyeszékhely agglomerációs övezetében lé­vő Nyírtelek, Nyírpazony, Nagykálló jöhet szóba a pénzügyi támogatás során. Csak Nyíregyházán és ezen belül csak a Korányi Fri­gyes út környékén ad tá­mogatást a tanács azoknak, akik a tanácsi bérlakásu­kat leadják és építenek maguknak? A megyei tanács végrehaj­tó bizottsága intézkedett ar­ról, hogy Nyíregyháza és a vonzáskörzetében lévő Nyír teleken és Nyírpazonyban nagyobb léptékű telekalakí­tások valósuljanak meg. Ezen belül azt is rögzítette, hogy Nyíregyházán 300, Nyírtele­ken 120 és Nyírpazonyban 80 építési telket úgy kell tartós használatba adni — a taná­csi bérlakásukat leadó és építeni szándékozó állampol­gárok részére —, hogy a te­lekingatlan használatba vé­teli díjának felére a megyei tanács végrehajtó bizottsága vissza nem térítendő kedvez­ményt ad. Ez az összeg azon­ban Nyíregyháza városban 70 000 forintnál, Nyírteleken és Nyírpazonyban 50 000 fo­rintnál nem lehet magasabb telkenként. Feltétlenül meg kell még említeni, hogy a Nyírteleken és Nyírpazonyban kialakí­tandó építési telkek 70 szá­zalékán a kijelölési jogot Nyíregyháza város gyakorol­ja. Nyíregyházán nemcsak a Korányi Frigyes utcai telek- alakításnál adható a kedvez­mény, hanem minden olyan területen, ahol nagyobb te­lekszámot eredményező te­lekalakítás történik. A ked­vezményezett telkek száma azonban összességében a há­romszázat nem haladhatja meg. (b. j.) A Székesfehérvári Tejipari Vállalat megrendelésére 100 tonna félkész befőttet gyár­tanak ezekben a napokban a Nyíregyházi Konzervgyárban. Képünkön: Kriser Jánosné szállításra készíti elő az üve­geket. (Császár Csaba felvé­tele) Jogosítvány háztól a szőlőig ? Idősebb néni tipegett bi­zonytalan léptekkel be az Autóközlekedési Tanintézet nyíregyházi irodájára és így kérlelte a vizsgabiztost: „Ne­kem csak olyan jogosítvány kellene, amely a házamtól a szőlőmig érvényes”. A vizs­gabiztos enyhe mosoly kísé­retében megmagyarázta, hogy csak egyféle jogosítvány lé­tezik, az amelyiket a tokaji szőlőktől a rajnai szőlőkön át a híres francia bortermelő vidékekig mindenütt elfo- ©aidinaik. Egyszer például teljesen hasonló ikerfiúk érkeztek Megtámadta a tanácstitkárt Bicskával intézte ügyeit Babes András nyíregyházi lakost a Nyíregyházi Járás- bíróság hivatalos személy el­len, felfegyverkezve elköve­tett erőszak bűntette miatt a napokban ítélte 1 év és 9 hó­napi szabadságvesztésre, mel­lékbüntetésül 2 évre eltiltot­ta a közügyek gyakorlásától, ugyanakkor elrendelte kény­szergyógyítását is. Mi is történt tulajdonkép­pen, ami Babos András nyíregyházi lakost a Nagy- cserkeszi Községi Tanács ve­zetői és dolgozói elleni fellé­pésre kíésiztette? Babos András nővérének — Balogh Andrásnénak — két gyermeke van. A gyermeke­ket azonban a szülők nem­törődömsége miatt a nagy­mama nevelte, kiderült azon­ban, hogy ott a gyermekek egészséges testi és szellemi fejlődésére nem volt biztosí­ték. Ismeretes, hogy nagyon sok családban a gyermekek­hez való ragaszkodás csak a családi pótlék, vagy egyéb más juttatás miatt van. A tanácsoknak fontos feladata, hogy feltárják az ilyen ese­teket, és megakadályozzák a pénzszerzésnek ezt a formá­ját, miközben segítik is a ne­velésre váró kiskorúakat. így vette a gyámhatóság állami gondozásba a történetünkben szereplő két gyermeket is, ami nem tetszett Babos And­rásnak, ezért „felelősségre akarta vonni” az eljárásban részt vevőket. Az egyébként italozó életmódot folytató Babos erősen ittas állapotban indult a tanácsházára. Itt először a vb-titkárhoz ment be, ahová társa, Ádám And­rás kísérte. A fellépést már Ádám is túlzottnak érezte, mert rövid idő múlva figyel­meztette a vb titkárát: vi­gyázzon, mert kés van Babos Andrásnál. A küzdelmes és veszélyes pillanatok ettől kezdődtek. Ádám ugyan jóra akarta in­teni Babost, de nem boldo­gult vele, ezért kiment a szo­bából. A vb-titkár egyedül maradt az önmagáról megfe­ledkezett férfivel. Babos elő­ször békés szándékát igazol­va, felszólításra a kést a sa­rokba dobta. Az állami gon­dozásba vétel miatt azonban tovább őrjöngött. Azonban közölték vele, hogy semmi beleszólása nem lehet más gyermekei sorsába — akik egyébként jó helyen vannak — és felkérték, hagyja el a tanácsházát. Babos András elindult, Ádám András is vele ment. Majd visszafordultak és kér­ték a Babos bicskáját. Azt az épületen kívül vissza is kap­ták. Ügy látszik, hogy a kés azonban ismét visszahozta erejét és bátorságát. Rövid idő múlva ugyanis ismét visszament káromkodó és egyéb becsületsértő kifejezé­seket hangoztatva. Ekkor azonban a kés már nyitott állapotban volt a kezében! A megriadt dolgozók egyike hívta fel erre a vb-titkár fi­gyelmét. A garázda jelenet­be még a tanácselnöknek is be kellett avatkoznia, de ő sem tehetett sokat a kést vil­logtató Babossal szemben. Végül mégis az ő határozott fellépése hátráltatta meg az életveszélyesen fenyegető tá­madót. A hivatalos személynek különös védelmet biztosíta­nak a jogszabályaink. Igaz­ságosan és törvényeink sze­rint jogosan. Aki a köz érde­kében tevékenykedő személy- lyel szemben lép fel hivatali munkájával összefüggő eljá­rása miatt, az számíthat a jogszabályok szigorúságán túl a társadalom roszallására és az igazságügyi szervek szi­gorúságára is. így van ez Babos András esetében is. Az ítélet nem jogerős. Dr. Toronicza Gyula vezető ügyész gyakorlati vizsgára, motor- kerékpárjukra akartak veze­tői engedélyt szerezni. Az öl­tözködésük is szinte azonos volt. Ám a gyakorlati tudá­suk nem. Egyikük ügyeseb­ben tudott manőverezni. Ép­pen ezért testvére helyett xs ő jelentkezett vizsgázni. A vizsgabiztos azonban jó meg­figyelő. Észrevette, hogy egyi­kük cipője fekete, másikuké világos színű. így a másod­szor is vizsgára jelentkező fekete cipős fiúnak le kellett szállni a nyeregből. Megrémültek az oktatók, amikor egy rövidlátó járó­kelő taxinak nézte az ATI oktatókocsiját. A tanuló ült a kocsiban és várta, hogy ok­tatójával elinduljon első két gyakorlati órájára. Egyszer csak beült mellé egy férfi és határozottan rászólt: „Me­hetünk, irány az Északi te­mető”. A tanuló a temető előtt megállt, s abban a pil­lanatban, a mellette ülő férfi megkérdezte: „Mennyit fi­zetek?” Ekkor derült ki a té­vedés, amely bizony kevésbé derűs módon is végződhetett volna... Egy javakorabeli szatmári férfi kereken öt esztendeig próbálkozott, hogy személy- kocsira jogosítványt szerez­zen. Az egyetem elvégzésé­hez is elegendő idő alatt het­venhatszor tett sikertelen el­méleti vizsgát, míg a közel­múltban hetvenhetedszerre sikerült a vizsgája. Az elméleti vizsgáknak a szabályok nem szabnak kor­látot. Aki viszont gyakorlat­ból nem vizsgázik le ötöd­szörre sem, az csak külön engedéllyel és csak Budapes­ten vizsgázhat le hatodszor. Évente 23—25 ilyen vizsgázó van megyénkben. Az sem de­rűs, inkább megdöbbentő, hogy Szabolcs-Szatmárban is megemelkedett a szigorított vizsgára kötelezettek száma. Akitől a hatóság bevonja a vezetői engedélyt, az később szigorított vizsgát köteles tenni. Többnyire azoktól vonják be a jogosítványt, akik ittasan vezettek. Sajnos, a szigorított vizsgákon nem­csak „úrvezetők”, „hölgyve­zetők” is egyre többen jelen­nek meg ... N. L.

Next

/
Thumbnails
Contents