Kelet-Magyarország, 1983. február (43. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-24 / 46. szám
4 Kelet-Magyarország 1983. február 24. ulius Fucik, csehszlovák kommunista újságíró, a nemzeti ellenállás hőse ma lenne 80 éves. „Üzenet az élőknek” című naplója, amelyet a börtönben írt apró papírdarabokra, világszerte ismert íróvá tette. Millióik olvasták lélegzetvisszafojtva művét, amely megrázó vallomás egy küzdelmes életpályáról. Mindössze 40 évet élt — ez a négy évtized megrázó szimbóluma annak a küzdelemnek, amely az‘erőszak és a jogfosz- tottság felszámolásáért folyt azokban az időkben világszerte. Julius Fucik Prágában született; tízéves csupán, mikor családjuk Plzenbe költözött. Itt ismerkedett meg a munkásság nehéz életével. 1921-től Prágában megkezdte egyetemi tanulmányait, s már akkor tagja volt a csehszlovák kommunista pártnak. Az Új$á£$(?íUk?le- inte irodalmi es színházi kritikái jelentek meg, majd az Alkotás, később pedig a Vörös Jog (Rudé Právo) szerkesztője volt. Julius Fucik mindenütt, egész életében a jobb jövőért küzdött. A Rudé Právo riportereként tudósított az 1929—33-as gazdasági válság idején kirobbant szociális küzdelmekről, 1930-ban pedig ellátogatott a Szovjetunióba. Utazásáról, ott szerzett élményeiről egy nagyszerű riportkötefben számolt be. 1934—36 között a Rudé Právo moszkvai tudósítójaként dolgozik. Az elsők között volt, aki felhívta a figyelmet a fasizmus növekvő veszélyére. Hazája fasiszta megszállásától, 1939. március 15-től állandó életveszélyben dolgozott, s egy év múlva illegalitásba kényszerült. 1941 tavaszán, amikor letartóztatták Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagjait, az új központi bizottságba ő is bekerült. Egy esztendő múlva, 1942. április 24-én a fasiszták elfogták és 1943. szeptember 8-án kivégezték. k _____________ Brazil expedíció Befejezte munkáját az első brazil Anitarktáse-expedíció. A két hajó, amelynek fedélzetén mintegy ötven napon át dolgoztak a tudósok, visz- szatért a brazil kikötőkbe. A hajók 18 ezer kilométeres utat tettek meg a jeges kontinens partjai mentén. A brazil tudósok meglátogattak egy sor antarktiszi kutatóállomást, és jelentős tudományos anyagot gyűjtöttek. Véget ért a palesztin parlament ülése Keddi utolsó munkanapján elfogadott határozatában a Palesztinái Nemzeti Tanács támogatásáról biztosította az ENSZ közgyűlésének azt a határozatát, amely szerint 1983-ban nemzetközi értekezletet kell rendezni a palesztin nép alapvető jogainak támogatására. A PNT felszólította az arab és a palesztin üggyel rokonszenvező országokat, hogy tevékeny részvételükkel biztosítsák a tanácskozás sikerét. A PNT támogatásáról biztosította továbbá a palesztin nemzeti jogok érvényesülését és az igazságos közel-keleti rendezést szorgalmazó ENSZ- határozatokat. A dokumentum külpolitikai részében a PNT tagjai elismerésüket fejezték ki a szocialista országoknak — elsősorban a Szovjetuniónak és Kínának — a palesztin ügy támogatásáért. A határozat Jasszer Arafat, a PFSZ vezetője beszél a zárótanácskozáson. sürgeti, hogy a palesztinok mélyítsék el kapcsolataikat e két országgal, valamint az el nem kötelezett mozgalom egészével. (Folytatás az 1. oldalról) Az igazán jó üzletnek azonban az állattenyésztés bizonyult, árbevételüknek és nyereségüknek is ez biztosította a nagyobbik hányadát. Emelkedett természetesen az eladott tej mennyisége is, huszonhét százalékkal többet értékesítettek 1981-hez képest, növelve ezzel a tejprémiumot, a hasznot. Rakamazon, a Győzelem Termelőszövetkezet háza táján hosszú idők óta senki sem csodálkozik már a sokmilliós nyereségen, nem volt ez másképp most sem. Múlt évi gazdálkodásuk csaknem hu- szonkétmillió forint nyereséget hozott, s majd mindegyik ágazatukat a megye legjobbjai között emlegetik a szakemberek. Búzából például ötvenöt, cukorrépából 518, kukoricából pedig nyolcvannégy mázsát takarítottak be hektáronként. Jelentős mértékben járult a tavalyi csaknem kétszáz- millió forintos termelési érték megvalósításához a szövetkezet állattenyésztési ágazata is. A jól szervezett munka, a technológiai fegyelem megtartásának eredménye: tehenenként megközelítették tavaly az ötezer liter tejet A múlt évben valósították meg a nedves kukoricára alapozott takarmánykeverést, és három termelőszövetkezet összefogásával hozzákezdtek egy napi 15 ezer liter tej feldolgozására képes üzem építéséhez. B. G. „Genf-t“, „Genf—2", „Genf-3" Fórumok és javaslatok Genfben egyidejűleg három megbeszéléssorozat folyik: az első a stratégiai fegyverzet korlátozásáról és csökkentéséről, a második az európai közép-hatótávolságú nukleáris rakétákról, a harmadik pedig az ENSZ leszerelési bizottság soron lévő rendes ülése. Természetes, hogy ezeknek a tárgyalások- sak van közös jellemzőjük: mindegyik a fegyverkezési hajsza megfékezését, a leszerelést szolgálja. Mindazonáltal mindegyiknek megvan saját feladata is. így „Genf—1” célja, hogy csökkentse a Szovjetunió és az Egyesült Államok nukleáris konfrontációját mieg- -nyítva a következetes és hatékony nukleáris leszereléshez vezető utat. „Genf—2” szovjet—amerikai megbeszélésen az európai rakétatelepítés áll a középpontban. „Genf—3” pedig kiegészítő, ám szerfelett fontos szerepet tölt be a mind veszélyesebb fegyverkezési hajsza megszüntetését szolgáló nemzetközi megállapodások előkészítéséb e n. Ám amíg a kétoldalú megbeszéléseken a Szovjetunió, a sokoldalú tárgyalásokon pedig a szocialista közösség minden országa és sok más állam is következetesen reális és konstruktív kezdeményezéseket tesz, az Egyesült Államok és néhány szövetségese a fékezés taktikáját alkalmazza. A szovjet javaslatok a meglévő arányosságok megőrzésének szükségességéből indulnak ki, ám a jelenleginél jelentősen alacsonyabb szinten. Moszkvában azit is többször hangsúlyozták, hogy a tárgyalások megkönnyítése érdekében hasznos lenne, ha azok idejére a jelenlegi szinten befagyasztanák a fegyverzeteket Az Egyesült Államok kormánya azonban eddig egyetlen javaslatot sem fogadott el. Washington egyoldalú engedményeket igyekszik kicsikarni a Szovjetuniótól, olyan engedményeket, amelyek veszélyeztetik a Szovjetunió biztonságát. Reagan elnök például csökönyösen ragaszkodik saját „nullamegoldá- sához”, ami teljesein elfogadhatatlan a Szovjetunió számára. Ez a tervezet ugyanis minden közép-hatótávolságú szovjet rakéta megsemmisítését követeld, s figyelmen kívül hagyja a brit és francia atomrakétákat. Az ENSZ leszerelési bizottságának munkájában mintegy 40 állam vesz részt. A Varsói Szerződés országai nemrég politikai nyilatkozat formájában terjesztették elő javaslataikat a résztvevőkjhöz. A Prágából elhangzott felhívás új impulzusokat adott a bizottság munkájának. A szocialista országok indítványozták, hogy a lehető legrövidebb idő alatt fejezzék be a megbeszélést a nukleáris fegyverkísérletek teljes és általános betiltásáról, gyorsítsák meg a vegyi fegyverek betiltásáról és megsemmisítéséről szóló egyezmény kidolgozását. Hozzá kellene kezdeni a neutronfegyver betiltásáról szóló megállapodáshoz, s meg kellene gyorsítani annak a megegyezésnek a tető alá hozatalát, amely a nem nukleáris államok biztonságának garanciáit erősíti meg. E néhány javaslat is hűen tükrözi azt a kitartó és konstruktív erőfeszítést, amelyet a Szovjetunió és a többi szocialista ország mindhárom genfi fórumon kifejt. Hasonló kezdeményezések az Egyesült államok és szövetségesed részéről egyelőre még váratnak magukra. Szvjatoszlav Kozlov Jurij Andropov a Szovjetunió szocialista építőmunkájáról Marx halálának 100. évfordulója alkalmából a Kom- munyiszt, az SZKP KB elméleti folyóirata márciusi számában Jurij Andropov cikkét közli. Az SZKP KB főtitkára „Marx Károly tanítása és a szocialista építő- munka néhány kérdése a Szovjetunióban” című cikkében megállapítja, hogy ma még szélesebben és mélyebben tárul fel a marxi tanítások gazdasági tartalma, mint azok megszületése idején. Más dolog ugyanis megérteni és elfogadni a szocializmus történelmi szükségszerűségének eszméjét, annak elméleti megfogalmazásában, s más dolog résztvevőnek, tanúnak lenni ezen eszmék megvalósításában. Marx szerint a kapitalizmust felváltó gazdasági-társadalmi rendszer alapja a termelőeszközök társadalmi tulajdona. A létező szocializmus történelmi tapasztalata azt mutatja, hogy a magántulajdonosi „enyémnek” közösségi „mienkké” változása nem következik be egyszerűen. A tulajdonviszonyok megváltoztatása nem egyszerűsíthető le arra az egyszeri aktusra, amelynek eredményeként az alapvető termelőeszközök társadalmi tulajdonba mennek át. A kollektív tulajdonosi szemlélet kialakulásáról szólva nem feledkezhetünk meg arról, hogy ez egy hosszan tartó, bonyolult folyamat, amelyet nem lehet leegyszerűsíteni. Az individualista szokások, az a törekvés, hogy mások, a társadalom kárára gyarapodjék, egyesekben még a szocialista termelőviszonyok létrejötte után is megmarad, vagy újratermelődik. A népgazdaságunk különböző területein végzett normális munkát megzavaró hiányosságok jelentős része éppen a termelőeszközök szocialista tulajdonán alapuló gazdasági élet normáinak, követelményeinek figyelmen kívül hagyásából fakad. Legfőbb gondunk jelenleg a termelés, az egész gazdaság hatékonyságának növelése. E kérdés fontosságát mélyen átérzi a párt, a szovjet nép. Ám ami a gyakorlati megoldást illeti, az nem megy olyan sikeresen, mint szükséges volna. Ennek több oka is van. Először is nem téveszthetjük szem elől, hogy a gazdasági mechanizmus, az irányítási formák és módszerek tökéletesítése és átalakítása érdekében végzett munkánk nem felel meg azoknak a követelményeknek, amelyeket a szovjet társadalom anyagiműszaki, szociális és szellemi fejlettségi szintje támaszt vele szemben. Ez a legfontosabb. Érezzük olyan tényezők hatását is, mint a szükségesnél lényegesen kisebb meny- nyiségű mezőgazdasági termék előállítása az utóbbi 4 évben, a fűtő-, az energetikai és a nyersanyagok kitermelésének egyre növekvő pénzügyi és anyagi ráfordításai az ország északi és keleti területein. A termelőerők fejlődésének meggyorsításához a gazdasági élet megfelelő szervezeti formáira van szükség. Át kell gondolnunk és következetesen végre kell hajtanunk azokat az intézkedéseket, amelyek felszabadíthatják a gazdaságunkban meglévő hatalmas alkotó erőket. A szocialista tulajdonon alapuló gazdaság fejlesztésében mindig a társadalom egészének érdekeit kell szem előtt tartam. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szocializmus az általános érdekek nevében elnyomja, vagy figyelmen kívül hagyja az egyéni, helyi érdekeket, a különböző társadalmi csoportok sajátos szükségleteit. Népgazdasági mechanizmusunk tökéletesítésének egyik legfontosabb feladata éppen az, hogy biztosítsuk ezeknek az érdekeknek pontos számbavételét, elérjük optimális összehangolásukat az össznépi érdekekkel. A szocialista népgazdaság hatékonyságát természetesen nemcsak gazdasági kritériumok alapján kell megítélni. Társadalmi ismérveket is szem előtt kell tartani, figyelembe véve a társadalmi termelés végső célját, amely a szocializmusban Marx megfogalmazása szerint a dolgozók jólétének biztosítása, a személyiség sokoldalú fejlődéséhez szükséges feltételek megteremtése. Bármilyen sokrétűek legyenek is a szovjet gazdaság előtt álló feladatok, megvalósításuknak egyetlen célt kell szolgálnia; azt, hogy javuljanak a dolgozók életkörülményei, létrejöjjenek a szellemi és kulturális élet, a társadalmi aktivitás még szélesebb kibontakozásának, felvirágzásának anyagi feltételei. Mindez nem egyszerűsíti le munkánkat, de lehetővé teszi, hogy az egész szovjet nép kimeríthetetlen erejére, tudására, alkotó energiájára támaszkodva végezzük el. A szocializmus nem kész formában születik meg. A tulajdonviszonyokban bekövetkezett változás önmagában még nem szünteti meg az emberi együttélés évszázadok alatt felhalmozódott valamennyi negatív vonását. A mindenki képességei szerint és mindenkinek munkája szerint elv hatalmas politikai súlyát ma már a gyakorlat, a szocialista országok tapasztalata alapján is meg tudjuk ítélni. Az elosztási viszonyok ugyanis közvetve, vagy közvetlenül mindenkinek az érdekeit érintik. E viszonyok jellege az egyik legfontosabb mutatója annak, milyen fejlettségi szintre jutott a társadalmi egyenlőség. Nálunk már hosszú ideje létrejött a munka anyagi és erkölcsi ösztönzésének rendszere. Ez jól-szolgálta és szolgálja a szocializmusért, és kommunizmusért vívott harc ügyét. Napjainkban azonban mind a rendszer, mind annak egyes formái, s azok alkalmazási módja nyilvánvalóan további tökéletesítésre szorul. Nemcsak arra van szükség, hogy a jó munkát kellőképpen honorálják és megfelelő társadalmi elismerésben részesítsék, hanem arra is, hogy az anyagi és erkölcsi ösztönzés gyakorlata szoros összhangban a példa- damutató munkaszervezéssel táplálja és fejlessze az emberekben a hasznosság érzését, azt a tudatukat, hogy szükség van arra, amit végeznek. Mindenkinek éreznie kell, hogy a közösség, a társadalom ügye egyben az ő ügye is, mert ennek a tudatnak nagyobb mozgósító és fegyelmező ereje van, mint bármelyik jelszónak, vagy felhívásnak. Országunkban, mint mindenhol, ahol a hatalom a munkásosztály, a dolgozók birtokába került, ez egyben a demokrácia győzelmét is jelentette a szó legigazibb, legpontosabb értelmében. A dolgozók olyan emberi és szabadságjogok birtokába jutottak, amelyeket a kapitalizmus mindig megtagadott és megtagad tőlük, ha nem is formálisan, de azok lényegét tekintve. A szovjet demokrácia, amely a belső és külföldi ellenforradalmi erők elkeseredett ellenállásába ütközött, becsületesen lépett színre. Nem titkolta el osztályjellegét, nem riadt visz- sza attól, hogy törvényesítse a dolgozó emberek privilégiumait a kizsákmányoló osztályoknak az új hatalom ellen harcoló képviselőivel szemben. Lényegét tekintve ez olyan demokrácia és olyan is marad mindig, amely a legszélesebb körű jogokat biztosítja a dolgozók számára, megvédelmezi azok érdekeit és kész megrendszabá- lyozni azokat, akik szembe- szállnak a nép szocialista vívmányaival. Az új társadalom építése során a szocialista demokrácia tartalmában gazdagabbá válik, megszűnnek a történelmileg önmagukat túlélt korlátozások és változásosab- bak lesznek a néphatalom érvényesítésének formái. Ez a folyamat elválaszthatatlan a minőségileg szintén változó szocialista államiság fejlődésétől. Az utóbbi években jelentősen megnőtt a helyi tanácsok jogköre a fennhatóságuk alá tartozó területen működő üzemek, intézmények munkájának irányításában. Természetesen mélységesen idegen tőlünk az önigazgatásnak olyan értelmezése, amely elválasztja egymástól a demokráciát és a fegyelmet, a jogokat és a kötelességeket. A szocialista rend a társadalmi haladás fő mozgatóerejévé teszi a dolgozók jogainak és kötelezettségeinek egyidejű érvényesítését. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem érvényesülnek az egyes ember érdekei is. Alkotmányunk széleskörű jogokat és szabadságot biztosít a szovjet állampolgároknak, ugyanakkor azonban hangsúlyozza a társadalmi érdekek elsőbbségét. Sajnos, még mindig vannak olyan emberek, akik önző érdekeiket megpróbálják szembeállítani a társadalommal, annak más tagjaival. Szükség van tehát az emberek nevelésére, sőt néha egyesek átnevelésére, a szocialista jogrend és közösségi életünk normái elleni támadásokkal szemben vívott hatéra. A szovjet párt és a nép előtt hatalmas feladatok állnak a XX. század utolsó évtizedeiben. Ezeket összességükben úgy lehet nevezni: a fejlett szocializmus tökéletesítése. Ahogy ez a folyamat előre halad, úgy valósul meg az átmenet a kommunizmusba. Országunk ma ennek a hosszú, történelmi korszaknak az elején áll, s e korszaknak természetesen meglesznek a maga szakaszai, fejlettségi szintjei. Hogy milyen hosszan fog tartani, milyen konkrét megvalósulási formákat ölt, azt a tapasztalait, a gyakorlat mutatja majd meg. Napjainkban helyesen cselekszik az, aki feltéve magának a kérdést, hogy „mi a szocializmus?” — válaszért elsősorban Marx, Engels és Lenin munkáihoz fordul. Ez azonban önmagában nem elegendő. A szocializmus lényegét nem lehet megérteni a Szovjetunió és más testvéri országok népei gazdag tapasztalatainak figyelembevétele nélkül. A világ társadalmi megújításának, a munkásosztály forradalmi céljai és eszmei megvalósításának útján nagy utat tettünk meg. Újjáalakult a föld politikai térképe. A tudomány hatalmas eredményeket szült, lélegzetelállítóak a technika vívmányai. Az emberiség ezzel együtt sok új, köztük igen bonyolult gonddal találta magát szemben. Megalapozottak azok a gondok, amelyek a globális nyersanyag-energetikai, elemzési és ökológiai problémákhoz fűződnek. A népeket ma leginkább nyugtalanító gond — hogyan őrizhető meg a béke, miként hárítható el a termonukleáris katasztrófa. Nemzetközi téren nincs ennél fontosabb feladat pártunk, a szovjet állam s a világ valamennyi népe számára. Eligazodni e bonyolult mai világban, megszervezni és irányítani a munkásosztály és minden dolgozó forradalmi jellegű társadalmi-történelmi alkotó munkáját — ez az a hatalmas feladat, amelynek megoldásán a marxista—leninista elmélet dolgozik, s amelynek megoldásáért az emberiség haladását szolgáló harc folyik — állapítja meg végül cikkében Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára.
