Kelet-Magyarország, 1983. február (43. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-22 / 44. szám

1983. február 22. Kelet-Magyarország 7 KISTERMEI K- KISKERTEK Jó kapcsolat: nagy és kisüzemek között Ajánlat háztájiba A magyar sárga Ma Szabolcs-Szatmár me­gyében összesen 140 ezer szarvasmarha található. En­nek több mint a harmada a háztáji gazdaságokban. Ezen belül az 56 ezer tehénből 24 ezret a kisgazdaságokban fej­nek. (Sajnos az utóbbi szám évről évre csökken, s nagy erőfeszítésbe kerül legalább a csökkenés megállítása.) Ha a sertések számát vesszük, akkor a 382 ezres megyei ál­lományból — a legfrissebb statisztikai adatok szerint — 211 ezer hízik kisállattartó gazdáknál. Ez a néhány összehasonlí­tás már önmagában is mu­tatja: a kistermelők nélkül sokkal szegényebb lenne a választék, sok esetben csor­bát szenvedne az ellátás. Ha csak a tejtermelést vesszük példának, akkor megállapít­ható, hogy a megyében fejt százhatvanmillió liter tejnek majd a felét a kisgazdaságok termelik meg. Éppen ezért nem véletlen, hogy a tejipari vállalat nagyon nagy gondot fordít a háztájikra. A tejter­melést segíti, hogy fejőgépet adnak a kistermelőknek, se­gítik a gabonaforgalmi válla­lattal közösen a takarmányel­látást, s ami a leglényege­sebb, értékesítési biztonságot nyújtanak. Az állatforgalmi vállalat is részt vállal e munkából. Az idén is — a múlt évihez hasonlóan — több száz vem­hes üszőt adnak át a kisgaz­daságoknak, s az igénylők élő állattal törlesztik az üsző árát. Hasonlóan, ötezer vem­hes kocát is kihelyeznek. Mindezek mellett jónak bizo­nyult a nyírcsaholyi Vörös Csillag Termelőszövetkezet kezdeményezése. A kevés fé­rőhely miatt a szövetkezet tu­lajdonát képező marhát adták át a tagoknak, ök tejet és borjút adtak vissza, megfe­lelő ellenszolgáltatásért. A nagyüzem és kisüzem jó kapcsolatára az állattenyész­tésen túl a gyümölcstermelés­ben is lehet példát találni. Ilyen a mátészalkai Szamos menti Állami Tangazdaság. Ott illetményterületként gyü­mölcsöst is kaphatnak a dol­gozók, a gazdaság pedig vál­lalja a talajmunkát, a nö­vényvédelmet és az értékesí­tést. (Különben a gazdaság­ban bikákat is adnak bérhiz­lalásra.) A legtöbb termelő- szövetkezeit átvállalja tagjai­tól a háztáji gyümölcsösök permetezését, az alma értéke­sítését. Bőkezűség-e a nagyüzemek részéről ez a segítség? Nem lehet így feltenni a kérdést, hiszen a kisüzemeknek fon­tos szerepük van a termelés, az ellátás bővítésében. Sok esetben nemcsak kiegészítik a nagyüzemi termelést, de az áru nagyobb részét adják. A háztáji és kisegítő gazdaságok joggal várják hát a termelte­tők, az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek segítsé­gét. Sipos Béla A nagyüzemi tenyésztésből kiszorult, a kisgazdaságokban azonban eredményesen te­nyészthető igénytelen barom­fi, a sárga magyar tyúk. En­nek fenntartására vállalko­zott Mosonmagyaróváron az Agrártudományi Egyetem ál­lattenyésztési tanszéke. A fajta törzsállománya: több mint 1200 tojó és 160 kaikas. Egy-egy tyúk évente átlago­san 220—230 tojást rak, ezek egy részét kikeltetik, a többit pedig tenyésztojásként érté­kesítik. A magyar sárga fajta jér- céi tízhetes korra 85—90, a kakasok pedig 105—110 de- kás súlyt érnek el, ami — csakúgy, mint a tojás tér me­lles — az igénytelen tartás mellett rendkívül kedvező eredmény. A mindmáig léte­ző és nagyra értékelt magyar tyúfcfajta különböző változa­tai évszázadokkal ezelőtt ala­kultak ki. Edzett szárnyasok: hús- és tojástermelésre egy­aránt alkalmasak, külterjes tartásuk olcsó, hiszen táplá­lékuk jó részét összekeresgé­lik. A palántaivédő Phytowax csökkenti a párolgást, így a száraz időjárás esetén is Dohány a A megye szabolcsi részén a háztáji termelés legnagyobb hányadát a dohánytermesztés adja. Vannak hagyományo­megvédi a kiszáradástól a belemártott palántákat és a vele bepermetezett növénye­iket. Az új szer a Magyar Ás­ványolaj és Földgázkísérleti Intézetnél kifejlesztett újdon­ság. A petrolkémiai iparban előállított anyagokból készülő paraffinviasz-emulzió kiváló hatását az elmúlt évek kísér­letei már egyértelműen be­bizonyították: alkalmazásá­val a paradicsom-, a papri­ka- és a dohányföldeken 8—10 százalékkal nőtt a ter­méshozam. ígéretes kísérle­teket végezték felhasználásá­val a vágott növények fris­seségének megőrzésére is, sőt karácsony táján az ezzel ke­zelt fenyőfák két héttel to­vább őrizték meg tűlevelei­ket A Magyar Ásványolaj és Földgázkísérleti Intézet kí­sérleti üzemében mintegy öt­ven tonnányit gyártanak be­lőle a tavaszi palántázások­hoz, gondolnak a kisterme­lőkre is: spray formájában és 130 grammos csomagokban is árusítják majd a szert. For­galmazására a kutatóintézet szerződést kötött a Pannónia Műszaki-Fejlesztő Agrár In­novációs Közös Vállalattal. háztájiból és a termésből 30—35 ezer forint jövedelemre számít Télen a dohány csomózása, elszállítása és értékesítése a Hasznos tanácsok Hogyan készítsünk fóliaágyat? Az utóbbi években egyre több házikertben láthatunk messziről fehérlő fóliaágya­kat. Azért terjedtek el gyor­san ezek a fóliaberendezé­sek, mert kezelésük egysze­rűbb, mint az üvegbetétes melegágyi ablakoké. Másik előnyük, hogy fényáteresztő képesség tekintetében kedve­zőbb viszonyokat teremtenek a zöldségfélék vagy dísznö­vények számára, mint az üveg. Ugyanis a fólia alá ju­tó fény összetétele jobban ha­sonlít a külső fény összeté­teléhez, mint az üveg alatti kultúráknál. A fóliaborítású növények több ultraibolya sugarat kapnak, így zömö- kebbek. A hősugarakból is többet enged át a fólia, mint az üveg, ezért a talaj és a levegő is jobban felmelegszik a fóliaágyakban. Fóliaágyak építésére jól beváltak a két milliméter vastag és húsz milliméter át­mérőjű műanyag csövekből készült tartóbordák. A 4,8 méter hosszúságú műanyag csöveket egymástól egy mé­ter távolságba úgy kell ív alakban meghajlítani, hogy mindkét végüket legalább 40—50 centiméter mélyen szúrjuk a talajba. Ezzel a módszerrel elérjük, hogy a fóliaágyak kétméteres alap- szélességűek és 70 centiméter gerincmagasságúak legyenek. A váz tartószilárdságát je­lentősen megnövelhetjük, ha a gerinc magasságában — az ágy hossztengelyével párhu­zamosan — egy műanyag csövet erősítünk a bordákhoz. Az ágy két végén akácfa oszlopokat állítsunk le, mely­hez rögzíthetjük a gerincen levő merevítőt. A bordák mellett az ágy két oldalán — kívülről — ássunk egy 30 centiméter mélységű árkot, melyben a 0,1—0,15 milliméter vastagságú fóliapalástot föl­delhetjük le, úgy, hogy az erősen feszüljön a bordákra. A tekercsből olyan hosszan kell a fóliát levágni — 12—15 méteres fóliaágy-hosszúság esetén is —, hogy mindkét végén jusson belőle az ágy végeinek lezárására. Tehát az ágy magasságának (pl. 70 cm) másfélszeresét célszerű az ágy hosszúságához — mindkét végén — hozzászá­mítani. Az ágy talaját 20—30 g'm* Orthocid bekeverésével fer­tőtlenítsük a gombabetegsé­gek ellen. A fóliaágyat átte­lelő zöldségfajok termesztésé­re, vagy kétszakaszos fűtés nélküli hideghajtatásra állít­hatjuk be. A fóliasátrak csak belmagasságukkal (1,8— 2—2,7 m) térnek el a fólia­ágyaktól. Hasznosítási lehető­ségük viszont szélesebb kö­rű, mert palántanevelésre és hajtatásra egyaránt felhasz­nálhatók. Dr. Széles Csaba san kialakult dohánytermesz­tő körzetek, mint Máriapócs, Bököny, Penészleik, avagy Napkor és Szakoly. Ezekben a községekben 100—200 hek­tár a háztáji dohánytermő terület. A dohány kora ta­vasztól tél végéig munkát ad a család aprajának, nagyjá­nak. , A dohány jól jövedelmez, erre példa a penészleki Papp Sándor gazdasága. 1982-ben 800 négyszögölön termesztet­te az értékes ipari növényt legnagyobb munka. A bevál­tás folyamatos, Papp Sándor Nyírbátorban értékesít. A Nyíregyházi Dohányfer­mentáló Vállalat beváltójá­ban most nagy a forgalom. A városkörnyéki tanyabok­rokból, közeli községekből tömegével érkezik az áru, sokan utánfutós személygép­kocsival fuvaroznak. A be­váltó szakemberei 300—320 mázsa dohányt vesznek át naponta. A minőség jó! Kocsisor a nyíregyházi dohánybeváltó előtt. A lófogat ma már na­gyon ritka. Hírek — események betegedett növényeket gyítani. gyo­NYÍRLUGOSI MÄLNATERMESZTÖK Tudósítás érkezett Nyír- lugosról’. Fekete József ar­ról írt, hogy a málnatermelő szakcsoport tagjai tanács­koztak. A Nyírbéltek és Vi­déke ÁFÉSZ szakemberei a nyírlugosi málnatermélő szakcsoport tagjainak a nyugellátás lehetőségeiről tartottak 'előadást. Elhang­zott, hogy a társadalombizto­sítás 1983. január 1-től ki­terjed az egyéni gazdálko­dókra is. A sz'akcsoportta- gok közül — mivel koráb­ban már megszerezték a jo­gosultságot — sokan már kapják a {nyugdíjukat. KAKTUSZGYÜJTÖK A kaktuszok rendszeréről, á növények tavaszi indításá­ról tart előadást és diafilm­vetítést dr. Nemes Lajos a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem botani­kus kert igazgatója február 24-én Nyíregyházán a Me­gyei és Városi Művelődési Központban. A nyíregyházi kaktuszgyűjtők klubja ez­úttal gyakorlati bemutatót is tart arról, hogyan kell a teleltetés ideje alatt meg­A NÖVÉNYVÉDELEMHEZ A Mezőgazdasági Könyv­kiadó gondozásában már­ciusban jelenik meg a „Nö­vényvédő szerek, Műtrágyák 1983” című könyv. A mű tar­talmazza a Magyar Népköz- társaság területén felhasz­nálásra engedélyezett nö­vényvédő szerek és műtrá­gyák (levéltrágyák) legfon­tosabb adatait. Az anyagot a felhasználók igényei szerint állították össze: a hatóanya­gok és készítmények ismer­tetését technológiai ajánlás és a balesetelhárítást, illetve elsősegélynyújtást leíró rész követi. HORGÁSZOKNAK Többet tettünk a zsákmányért Egyesületeinkben még folynak a közgyűlések, a közös teendő­ket megbeszélve új szezonra ké­szülnek a horgászok. A zárszám­adások adatai kellemes horgász- élményekre emlékeztetnek, de új feladatokat Is megjelölnek. Ta­nulságaik hasznosak az idei tennivalók meghatározásához. A MOHOSZ megyei intéző bizottsá­gánál összesítették az elmúlt év zsákmányát a beküldött fogási eredménynaplók alapján. Ugyan­így készült el az országos fogási eredmény is. Minden összesítés kiindulási alapja a fogási eredménynapló, amelynek beküldése körül bi­zony még mindig sok probléma van. A megyében például tavaly 6288 felnőtt és 1321 ifihorgász vál­tott horgászjegyet, de a fogási eredménynapló csak 5528 felnőtt és 861 ifihorgásztól érkezett be. Eszerint az egyesületek me­gyénkben 760 felnőtt és 460 ifi­horgásznak ebben az évben nem adhatnak horgász jegyet, hiszen az Országos Horgászrendelet és az egyesületi alapszabályt meg­szegve nem adták le fogási naplójukat. Érthető, hogy a naplók adatai statisztikai jelentő­ségükön túlmenően fontosak a vízkezelő szervek számára, hogy megítélhessék a halgazdálkodás eredményességét. A zsákmány pontos ismerete alapján lehet megszabni a vizek további hala- sltásának mértékét. A fogások­ról kialakult hamis kép károsan befolyásolhatja az elkövetkező idők zsákmányát, ami minden horgászt egyformán érint! AZ ORSZÁGOS ZSÁKMÁNY 4326,5 TONNA Az ország negyedmilliós hor­gásztábora az elmúlt esztendőben összesen 4 326 486 kiló halat zsák­mányolt. A megszákolt halak kö­zött országosan is a legtöbb a ponty, csaknem kétmillió kilóval. Sok-sok mázsa nemes hal mel­lett több, mint másfél millió kiló úgynevezett „egyéb” halat is fog­tak a horgászok: főként kárászt, keszeget. És ha ezeknek a né­hány tíz dekás darabonkénti sú­lyára gondolunk, akkor könnyen elképzelhetjük, hogy darabszám­ra hány millió ropogós sült hal került tányérra a horgászcsalá­dok konyháinak serpenyőiből. Egyáltalán nem lebecsülendő ez a lakossági élelmiszer-ellátásban! Az országos számadatokat néz­ve a legérdekesebb az, hogy a ki­fogott halmennyiség 71,2 százalé­ka, több, mint hárommillió kiló, a horgászkezelésű vizekből ke­rült ki. A Balaton a kifogott hal­mennyiségnek csak a 10,3 száza­lékát, a halászati termelőszövet­kezetek kezelésében levő vizek pedig a 16,3 százalékát adták. Azt jelenti ez, hogy az egyesületi hal­gazdálkodásnak nagy távlatai vannak, ez a követendő út. A horgászok lelkiismeretes és hoz­záértő munkája meghozza a kí­vánt eredményt! AZ EGYESÜLETI VIZEKEN IS NŐTT AZ EREDMÉNY Szabolcs-Szatmár horgászai az 1981. évivel közel azonos létszám­mal a tavalyelőtti 103 372 kiló hal­lal szemben tavaly már 121190 kiló halat fogtak. A leadott fo­gási naplók számával osztva ez 19 kilós átlagfogást jelent hor­gászonként. Az országos számok­kal összehasonlítva: a mi zsák­mányunk az összfogásnak alig három százaléka, ami azt jelenti, hogy sok halnevelő vízzel ren­delkező tájainkon bizony van még halasítanivaló. Sok kihasz­nálatlan lehetőség van még, bár az első lépéseink mindenképpen sikeresek. Hiszen a kifogott hal­mennyiség 36,7 százaléka már horgászkezelésű vizekből került ki, a 121 tonnából 44,4 tonna, az 1981. évi 20,5 tonnával szemben. De a halászati szövetkezetek ke­zelésében levő vizekről is több hal került a szákba, mint az elő­ző évben: 46 tonnányi, amely az összes megyei fogásnak még min­dig a 38 százaléka. Viszont javu­lást mutat az a tény, hogy az 1981. évi htsz-vízizsákmány csak 27 tonna volt! VEZET A PONTY! A megye horgászainak 121190 kilós zsákmányában a ponty ve­zet, mégpedig 30 678 kilóval. Eb­ből a mennyiségből 17 053 kilót a horgászkezelésű vizek adtak , (a mi egyesületeink vizei 12 673 ki­lót), a htsz-vizekből pedig 11216 kiló potyka került ki (a Tisza 7896 kilót adott). Pontyfogásban tehát a horgászegyesületi vizek vezetnek — és ez javuló gazdál­kodásuk mellett szól. Hasonló a helyzet az amurral is. A tavalyi 5528 kilós összes amurzsákmányból 3386 kiló egye­sületi vizekből került ki és csak 1654 kilót adtak a htsz-vizek. Ugyancsak beszédes szám, hogy az összesen kifogott „egyéb” hal (kárász, keszeg) 62 178 kilós össz- eredményéből a horgászkezelésű vizeken csak 18 324 kilót fogták. Azt jelenti ez, hogy az egyesületi vizeken elsősorban a nemes ha­lak állnak a gazdálkodás közép­pontjában. Az egyéb halak zöme: 22 780 kiló — még a htsz-vizek 18 213 kilós „egyéb hal” zsákmá­nyát is meghaladva — a terme­lőszövetkezeti vizekből került ki. Bizonyságul annak, hogy például Székelyben és Leveleken is in­kább az ezüstkárász a fő hal. Ne­mes halból alig 30 mázsát tett ki a zsákmány a termelőszövetkeze­ti vizeken. (Az is furcsa, hogy a levelekiek egyetlen kiló süllő fo­gását sem jelentették, pedig nem egy süllő zsákmányolásának vol­tunk ott szemtanúi.) HARCSÁZNI KELLENE! Szép zsákmányt adtak tavaly a ragadozó halak is. Fogtunk ösz- szesen 12 740 kiló csukát, 2222 kiló süllőt és 3429 kiló harcsát (még 223 kiló angolnát is). Ezek­nek zömét — a csuka kivételével — a htsz-vizek adták, főként a mi jó öreg Tiszánk. Az itt fo­gott 12 mázsa süllő és 24 mázsa harcsa arra biztat, hogy többet kellene próbálkozni a Tiszán ezekkel a ragadozókkal. Annál kevésbé a kecsegével, amelyből alig 8,5 mázsa került a szákba. Sokfelé jártak horgászaink ta­valy. A mályi tavaktól Raka- cáig, a zámolyi tározótól a Ve­lencei-tóig, a Balatonon is fogtak vagy 50 mázsa halat. Oldalakat tölthetne meg a sok beszámoló. Még a megyebeli egyesületek zsákmányainak részletezése is, de hát helyszűke is van a vilá­gon. Viszont azt el kell mondani, hogy a legjobb átlagfogást 30,6 kilóval a mátészalkai Szatmár vidéki He. érte el, 29 kilós a ko- csordiak és a kisvárdaiak átlaga, a SZÁÉV horgászaié 26, a levele- kieké 25, a gyarmatiaké 21,8 kiló. A székelyi horgászok ugyan 36 kilós átlagfogást értek el, viszont 71 felnőtt és 7 ifihorgász közül mindössze 35 felnőtt fogási naplót adtak le. Hasonlóan „szépséghi­bás” még több egyesület ered­ménye is — éppen a naplók mi­att. Az Elekterfém horgászai, a kocsordiak, a kisvárdaiak, a ti- szaszalkaiak és a tuzsér—komo- rői horgászok vezetnek a fegyel­mezetlenségben. A legpontosab­bak az ÉPSZER és a KEMÉV horgászai voltak. Ideje lenne el­érni, hogy a fogási eredmény- napló vezetésében és főként pon­tos leadásában ne legyen több hiba. Pristyák József

Next

/
Thumbnails
Contents