Kelet-Magyarország, 1983. február (43. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-18 / 41. szám
1983. február 18. Kelet-Magvaronszág 3 Igényes válogatás ALAPOSAN MEGTERHELTEK a középiskolások és a szakmunkásképző in tézetek diákjai. A közel múltban mégis új olvasási versenyt hirdettek közöt tűk. Rendhagyó ez a verseny, hiszen nem szépirodalmi, hanem politikai könyvek olvasása a cél. A meghirdetők és a tanárok is azt akar ják elérni, hogy a tanulók közelebb kerüljenek a politikai irodalomhoz. Nem titkolják: azt is szeretnék, ha ennek a közeledésnek gyakorlati haszna is lenne tanulás közben és főleg a vizsgákon. Ez a hasznosnak ígérkező kezdeményezés a Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltségéről indult el, s támogatja a megyei tanács művelődésügyi osztálya és a KISZ megyei bi zottsága is. Megyénk középiskoláiban és szakmunkásképző intéae teiben a politikai könyvek terjesztése már az elmúlt év végén megkezdődött. Az értékelésre ősszel kerül sor, a politikai könyvnapok alkalmával. az Érdeklődés jónak mondható. A középiskolák és a szakmunkásképző in tézetek több mint fele nevezett a versenybe. Az elmúlt két hónapban különösen kisvárdai Bessenyei György Gimnázium diákjai tettek ki magukért. Több mint 20 ezer forint értékű politikai könyvet vásároltak. A nyíregyházi Széchenyi István Szakközépiskolában 18 ezer forint értékű könyv fogyott, a nyírbátori 140. sz. szak munkásképző intézetben több mint tízezer forint értékű könyv talált gazdára. A SZAMOK ELISMERÉSRE MÉLTÓAK. Am a verseny eredménye nem számokkal, hanem a valóban elolvasott könyvekkel, a gyarapítóit tudással mérhető. Persze nehezen. A politikai műveltség az általános műveltség egyik fontos része. S ennek megszerzéséhez a Kossuth Könyvkiadó kiadványai nagyban hozzájárulhatnak. A könyvek egy része történelmet idéz, földrajzi ismereteket terjeszt, érdekes életutakat elevenít fel. Ezek a könyvek jól kiegészíthetik a tankönyveket. Versenyről van szó, de talán nem árt emlékeztetni: ebben a versenyben is szükség van a célirányos kiválasztásokra, sőt az igényes válogatásokra is. N. L. ZÁROLTÁK ▲ VALUTÁT Szükségből erény Alig hihető a szám: a Nyíregyházi Dohányfermentálóba került Virginia dohánynak csupán 0,7 százalékát tudják exportképessé tenni, ami abszolút mennyiségben pusztán néhány száz tonna. Pedig ez az árucikk a „kemény” jelzővel dicsekedhet, tudniillik bármelyik nyugati piacon kelendő. Zalai László műszaki osztályvezető szerint bármenynyit exportálni lehetne, de ülendő lenne legalább 10 százalékos exportkihozatalt elérni. Ennek az útjairól beszélgettünk vele, és dr. Gilá- nyi József szervezési osztályvezetővel. — A dohány útját célszerű két részre osztani — vélekedett Zalai László. — Amíg edjut a kapunkig, és kapun belül miként alakul a sorsa. Sajnos ezt a fajtát nem tudjuk egyéniekkel szerződni, mert nagyon kényes arra, hogyan bánnak vele. így aztán a nagyüzemek foglalkoznak termelésével, de sajnos nem a legmegfelelőbben. Több lépcsőben kellene törni, nagyobb gonddal szárítani, mert a megfelelő szín kialakulása döntő a minőségnél. Ezt nagyon kevés helyen teszik meg pedig egész Európában a legmagasabb árat fizetik érte, a legjobb minőségűért tizenkétezer forintot mázsánként. Az alacsony termésátlagok — 6—8 mázsa hektáronként — is jelzik a termelés alacsony színvonalát. Az USA-ban ugyanez a szám huszonhárom körül mozog. Már a gazdaságban is kikeltene válogatni a leveleket a szerződés szerint, de ezt úgyszólván sehol sem teszik meg. A beváltásnál emiatt a legalacsonyabb minőség szerinti árral is kifizethetnék a termelőt, mégsem teszik, mert ezzel tovább csökkenne az amúgy sem lobogó termelési kedv Az átvett dohányt az üzemben egy hosszú szállítószalagon dolgozzuk fel, — mondta dr. Gilányi József, az asszonyok körbeállják és arra a mintára irányul a figyelmük, amelyet a munkavezető felmutat. Ez a módszer alig fejlettebb a legegyszerűbbnél. Beszélgető társaim közben rajzokat, fotókat terítenek az asztalra és lassan kibontakozik, hogyan kellene ezíta munkát végezni. Egy színes felvételen olyan gép van, ami Debrecenben már üzemel. Egy hosszú szekrénysorból sorra bújnak elő a válogatószalagok. A szekrényből egyenletes vastagságban jön elő a dohány. A szalag mellett már csak az elszíneződött leveleket kell kikapkodni a már előválogatott anyagból az ott dolgozóknak. Pusztán ezzel megkétszereződik a munka gyorsasága. A következő fénykép már egy válogató- fejet ábrázol, amely az emÁLLÓESZKÖZ MM imaradt igy járat, zsúfolt a busz. Sok a felszál- fC ló, csüngnek a lépcsőn. Hideg van. Az emberek rétegesen öltöznek és rétegesen állnak, de nem laposan. .A busz áll, nem indul. Gorombán dörömböl a csengő. Nem cseng, üvölt, süvölt és birizgálja az idegeket. — Miért állunk? — kérdi egy hölgy. — Még el- kések! — Mert nem zárul az ajtó — mondja a mindent tudó középkorú férfi. — Dehogyis — sziporkázik a középiskolás lányka, — azért állunk, mert ez egy kimondottan álló eszköz. Hogy ez nekem 'tegnap nem jutott eszembe. Tegnap feleltetett a tancsi. Azt .mondja: csoportosítsam az állóeszközöket. — A leányok többen vannak )és kuncognak. A szőke érzi, hogy sikere van, rátesz egy lapáttal. — Kérdeztem, kinek a, minek az állóeszközét? — Na, ne! — nevet az egyik. — De, de. Adtam a bambát. Méghogy állóeszköz... Terjed a nevetés, a mosoly. Ki-ki gondolt valamire. Anyagra, gépre, épületre. Ez mind állóeszköz. És a busz is. Főként ha kimarad egy járat. Viszont jó volt reggelire a dühítő csengő után az üdítő kacagás. Talán a hölgy sem késett el. S. E. A dohányválogatás figyelmes munkát kíván. béri munkát teljesen kiküszöböli, mert szeme van, fotocellából, amely „látja” milyen színű a levél és a nem megfelelőt egyszerűen kifújja, — Ennek a két gépnek egy szépséghibája van — sóhajtott a műszaki osztályvezető. — Mindkettőt csak nyugatról lehet beszerezni, és illetékes helyen úgy döntöttek, hogy fontosabb dolgokra kell most a valuta, ezért zárolták az erre szánt összeget. Lépnünk azonban mindenképpen kellett, ezért már 1981- ben ellátogattunk a jugoszláviai Viroviticébe, megnézni az ott üzemelő berendezéseket. A látottak alapján a Nagykállói Vas- és Fémipari Szövetkezettel együttműködve kifejlesztettünk egy hasonlót, amely tavaly már ki- lencszáz kilós teljesítményre volt képes, de ezzel nem voltunk megelégedve, ezért ismét kimentünk, megnéztük, miként lehet még javítani a gép teljesítményén. Meg is találtunk számos finomítási lehetőséget, amivel az idén már 1300 kilóra emelkedik a teljesítménye. A fontosabb gép, a válogatófej pedig egyelőre csak álom. Pedig ez még tovább emelné a teljesítményt, ismét duplájára. De amíg a •válogatósort itthoni esakö. zökkel, hazai anyagból el tudták készíteni, ugyanezt a bonyolult műszerrel nem tudták megtenni. Ismét útra kelték tehát, ezúttal Plov- divba, Bulgáriába, mert ott nemcsak dolgozik hasonló, de a gyártásának megkezdését is tervezik. Bulgáriában sokkal nagyobb területen termelnek dohányt, ezért ott célszerű nagyobb sorozatban is készíteni, míg nálunk nem érné meg. Kint több bolgár gyártmányú gépet láttak dolgozni, az idén megkezdődik a sorozatgyártás. Érthető módon előbb saját üzemeiket szerelik fel, de a jövő évre ígéretet tettek magyar- országi szállításra. Ha ez meglesz, nemcsak az ipar, de a nagyobb termelők is hatékony eszközökhöz jutnak. A Virginia lassacskán már nem egy dohányfajtát jelentett, hanem „kérdést”, és jelent ma is. Végiggondolva a dolgot, bizonyos értelemben érthető is. Sokszor látszott már kiút. Lehet, hogy a mostani sem lesz teljes sikerű. Becsülendő azonban, hogy a szakembereink a nehézségek láttán sem mondtak le a megoldás kereséséről. Esik Sándor Megbízatás a „tréfacsinálónak" I gényes, szép, s igazán kedvére való megbízatása van a Volán nyíregyházi vállalatánál a kiváló gépjárműszerelőnek Fintor Mihálynak. Ez a fiatalember nemcsak a József Attila ötszörös aranykoszorús, tizennyolc tagot számláló szocialista brigádjának a tréfacsináló mestere, de mestere szakmájának, s a szakma iránt érdeklődő fiatalok nevelésének is. Tavaly az elsők között volt, aki tizennyolcójuk közül megszerezte a mesterszakmunkás kitüntető címet, s ma már vele együtt nyolc hasonló oklevéllel rendelkező autószerelő van a József Attila Szocialista Brigádban. Fintor Mihály képességét már tavaly próbára tette a brigád és a KISZ-szervezet is. Négy tanuló képzését-nevelését bízták rá. Sikeresen birkózott meg a nem is olyan egyszerű, emberformáló feladattal, ö készítette elő a lakatos- és szerelőtanuló fiatalokat a szakvizsgákra, s áldozott rájuk szabad idejéből, hiszen Ramocsaházá- ról jár be Nyíregyházára. Tavaly azonban nem csak a négy fiatal, Fintor Mihály is vizsgázott. Bizonyította, méltó a bizalomra, rábízhatják a leendő szakmunkások nevelését, képzését. S éppen ezért még valami pluszt köszönhet neki a szocialista brigád. Két — keze alatt tanult — fiatal „odaszegődött” hozzájuk. Az idén, hasznosítva a múlt esztendei tapasztalatokat —, s bízva Fintor Mihályban — tíz tanuló, másod- és harmadéves fiatal patronálását vállalta el a József Attila Szocialista Brigád. Ennek oroszlánrészét arra a Fintor Mihályra bízzák, aki avatott mestere a szakmának, a fiatalok nevelésének. O az oktatási csoport vezetője, tizenhárom esztendeje a szakma szerelmese, ismeri a gépjárműveknek még a rezzenéseit is. Idén minden második hét délutánján Fintor „tanár úr” tartja a foglalkozásokat a műhelyben tíz fiatalembernek gépjárműismeretből. És elkötelezettségre, ember- szeretetre, politikai helytállásra is neveli őket, mert Fintor Mihály ezt az embert és jellemet formáló munkát KISZ-megbíza tűsként végzi. Szalmás András, a József Attila Szocialista Brigád vezetője mondta: „Brigádunk azért szervez délutáni műszakot, hogy a ránk bízott tanulók nyugodt körülmények között tanuljanak Fintor Miskától.” Ha rajtam állna, lehetőleg minden fiatal szakmunkás KlSZ-fiatalnak ilyen, vagy hasonló párt- és KISZ- megbízatást adnék. Aligha van szebb megbízatás annál, amikor ifjú emberek pallérozásában serénykedik egy tapasztaltabb, és a szakmát szeretteti meg, sajátíttatja el velük elsősorban. Ezért érdemel különös ögyedmet Finltor Mihály megbízatása, aki ezt igazán jókedvvel, hozzáértéssel és odaadással végzi. F. K. Ha hiszik, ha nem: örültem, amikor szóltak, hogy jött a tűzoltó. Jött, s végignézte'a bérház pincéit. Rekesztől rekeszig araszolt, jó tanácsot adott, változtatásokat javasolt, figyelmeztetett. Szó ami szó, volt mit mondania. Mert a bérházi pincék rendje igencsak mérsékelt. Raktárak, mi több, tárolók, garázsok, szemétgyűjtők egy-egy esetben. És ami ebből következik: tűzveszélyesek. Jó volt tudni, hogy hoszszú évek után végre jött a hatóság, megelőzendő a bajt. Persze volt, aki nem örült. Sebaj. A lényeg, hogy ma már többen tudjuk, mit kell tenni, hogy megelőzzük a veszélyt. Volt tűz a Jósa városban is, nem is egy. Lényegében most azon fáradoztak, hogy ne legyen, s ha mégis előfordul, kisebb legyen a baj. Most már a lakókon múlik a többi. A tűzoltók a mi érdekünkben cselekedtek. Vajon mi is cselekszünk a sajátunkéért? (b) j * f' FOGLALKOZTATÓ SZÖVETKEZETIK NÉLKÜL Mit ér a munkás - ha ctaény ? „Sok jó intézkedés születik, de sokszor maguk a cigányok nem tudnak róla” — morücfFa Fehér Antal szociálpolitikai főelőadó Mátészalkán, aki évek óta foglalkozik ügyesbajos dolgaikkal. Érdemes végiggondolni, hol is szakadhat meg a papírforma szerint jól kiépített láncolat. Mert — tudott dolog — a megyei tanácson külön foglalkoznak ügyeikkel épp úgy, mórit saját tanácstagjaik, akik a helyi vezetésben kell (néha: kellene?), hogy viseljék érdekeiket. képNemcsak vezetők Kétoldalú persze ez a dolog, mert az is tudott, sokszor a legjobb szándék is megbukik az érdekelteken, s közhely szinte: jogaiknak mindnyájan ismeretében vannak, ugyanakkor ha a kötelességekről faggatjuk őket, már igencsak hiányosak a válaszok. De, mindezzel együtt is jogosnak tűnik egy másik felvetés is* amit ugyancsak a szociálpolitikai szakember fejtegetett mondván: „Joggal igényelnék (már mint a cigányok), hogy közéjük is menjen vezető. Még akkor is ide kell vinni az illetékeseket, ha a cigányok nem igénylik.” Nemcsak vezetőkről van szó. Talán nem szükséges statisztikákkal igazolni, hogy Mátészalkán, miként számos más helyen még a megyében — és az országban —, relative a legtöbb, iskolás korú gyermeket közöttük találjuk, akikkel számarányaikat messze meghaladók a gondok. Elég egyre utalni: rendkívül sokat mulasztanak. S a pedagógus, akinek pedig kötelessége lenne felderíteni az okokat, megnézni a körülményeket, könnyen mondja az arra hivatott tanácsinak, hogy „Nem jött a gyerek, büntesd meg”, ahelyett, hogy elmenne és megnézné őket. (Hadd tegyem hozzá zárójelben: tudom, hogy ezt íróasztal mellől könnyebb követelni, mint végrehajtani, hiszen esetenként például rendőri kíséretre is szükség lehet, márpedig minden családlátogató tanár mellé rendőrt adni, szinte kivihetetlen. Am ezzel együtt is meg kell találná a környezetükkel való jobb ismerkedés lehetőségét) Róluk, értük A róluk, értük való intézkedések tisztes hányadát különböző okok miatt, nem ismerik. Egy biztos, hogy ameddig a munkaképes korúak jelentős része egyáltalán nem rendelkezik állandó munkahellyel, ameddig a dolgozók többsége az ország egyik sarkából a másikba utazik hét végén és hét elején, addig vajmi kevés a lehetőség arra, hogy olyan közösségként működjenek, melyek képesek a rájuk vonatkozó intézkedésekkel nem csak megismerkedni, de hathatósan közre is működni azok megvalósításában. Hol léhet kenyeret adni a többnyire szakképzetlen cigányoknak, hiszen ä költségvetési üzemek felvevő- képessége igencsak korlátozott, s talán a munka jellege, részint ellenőrizhetetlen volta sem okvetlenül segíti a célt, hogy munkát szerető, helyhez kötődő közösségi, s ezzel együtt közéletibb enw berekké alakuljanak a cigányok. Ipar nincs mindenütt, ám érdemes javaslat szinten felvetni azt, amit Fehér Antal mond. Nevezetesen: ma is sok cigány foglalkozik téknővájással, kosárfonással és seprűkészítéssel — és sok minden egyébbel —, többnyire egyedül, ha éppen kedve és ideje van a munkára. S ha van hozzá anyaga is. Noha léteznek már az országban cigány szövetkezetek, igencsak jó lenne, ha ezek körét kiterjesztenék, természetesen megyénkre is, ahol köztudottan sok gondot okoz a cigányok munkába állítása. Nagyon sok cigány a társadalom segítségével és önmaga tisztességével, jó szándékával, szorgalmával részben már kiverekedte magának az őt megillető tisztes helyet De most a nagy többségről, s a velük kapcsolatos megoldandók egy részéről van csak szó. És ez sem kevés. Speidl Zoltán
