Kelet-Magyarország, 1983. február (43. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-15 / 38. szám

1983. február 15. Kelet-Magyarország 7 TUDOMÁNY TECHNIKA KÖZGAZDASÁG------------------------------------------------S Á ködtől a zúzmaráig Az évszakok közül talán legkevésbé népszerű a tél: nem szeretünk fázni, sok gonddal és költséggel jár a fűtés, jön az influenza, és még sorolhatnánk kellemet­lenségeit. Mindez azonban a télisportok szerelmesei szá­mára csak apró kényelmet­lenségek, nekik fontosabb a havas lejtőn, korcsolyapálya jegén való száguldás. A me­teorológusok számára pedig a tél szinte csemege: az év legérdekesebb, legváltoza­tosabb időszaka. Gyakran előfordul, hogy a tél fittyet hány a sokéves átlagoknak, és olyat produkál, amire még a legöregebbek sem emlékeznek. Az idei tél is olyan, amely különösségével tűnik ki majd sok év után is a meteorológiai évköny­vekben. De minden télnek, így az ideinek is, vannak ál­talános tulajdonságai. Az időjárás évszakos lehű­lésének egyik kísérőjelensé­ge például, hogy a felhők al­só határfelülete, a felhőalap egyre alacsonyabb szintekre kerül. Október folyamán a íelhőalap még gyakran ezer méter magasságban vagy még magasabban foglal helyet A felhőmagasság azonban no­vember első felében rendsze­rint már néhány száz mé­terre csökken, és november közepétől kezdve gyakran megtörténik, hogy a felhőalap leszáll a felszínre: a felhők egészen a földig érnek. Az ilyen felhőket ködnek nevez­zük. A gyakori köd az el- mült évszázadok telein nem okozott annyi kellemetlensé­get az emberiségnek, mint újabban. A nagyvárosok megnövekedésével és a gyár­ipar kialakulásával ugyanis a helyzet kedvezőtlen irányban változott meg. A régi időben a köd világosfehéres színű volt — ma már legfeljebb vi­déken, faluhelyen van ilyen köd — mert nem volt a le­vegőben szennyezettség. Ma a nagy ipari településeken a koromtól, füsttől, portól stb. a köd sokszor sárga, barna, vagy éppenséggel fekete szí­nű. Az ilyen köd nagyon ne­hezen oszlik szét, gyakran egy egész héten át megma­rad. Kedvezőtlen légmozgási viszonyok között alakul ki a füstköd vagy smog, ameiy miatt a városokra napközben is éjszakai sötétség borul. A tél másik általános je­lensége a hó. Már november végén találgatás tárgya, hogy fehér vagy fekete lesz a ka­rácsony. Tény, hogy hazánk­ban ritkábban fehér a kará­csony. Főleg Budapesten és a nagyvárosokban igaz ez, hi­szen a nagyvárosokban egy­két fokkal mindig magasabb a hőmérséklet, mint kint a szabad területeken, és ez a különbség már elegendő az esetleg lehullott nem vastag hóréteg eltüntetésére. A nagyvárosi utcákat ezért fe­hér hó helyett olykor sötét színű, nedves vízfilm borítja. Minden télen van négy-öt olyan nap, amikor a termé­szeti tárgyakat zúzmara bo­rítja. A zúzmara állhat apró, leheletfinom jégtűkből, de állhat hatalmas, alaktalan jégtömbökből is A városok belső területén ritkábban gyönyörködhetünk zúzmará­ban, mert csak ott képződik, ahol a tárgyak szabadon ki vannak téve a szélfúvásnak. A zúzmara keletkezését erő­sen hideg időszaknak kell megelőznie, amely több na­pig is eltart. A földfelszíni tárgyak hőmérséklete ilyen­kor mélyen a fagypont alá száll. A zúzmaraképződés második feltétele, hogy a hi­deg nagymértékben megeny­hüljön azzal, hogy enyhe és nagy páratartalmú levegő ér­kezik, élénk szél alakjában. Ez ködképződéshez vezet. A szélben hajtott ködcseppees- kék beleütköznek a földfel­színi tárgyak hideg felszíné­be, és ráfagynak. így képző­dik a zúzmara fákon, bokro­kon, villanyoszlopokon, vas­kerítéseken és egyéb, könnyen lehűlő tárgyakon. Vannak természetesen rend­ellenes időjárású évek is, amikor a hőmérséklet alaku­lása meglepő fordulatokat < hozhat. Emlékezetes' például az 1955—66. évi tél, amelynek első és középső része annyi­ra gyenge volt, hogy a Duna teljesen jégmentes maradt. A tél vége azonban váratlanul nagyon kemény hideget ho­zott, a Duna hirtelen befa­gyott és március folyamán pusztító, jeges árvíz alakult ki. Az idei tél első és közép­ső része hasonlít ehhez, de a végéről, reméljük, elmarad­nak az akkori kellemetlensé­gek. V _____________/ Tökéletes térhatás Ha egycsatornás (mono) hangfelvételt hallunk, az egész előadó együttest a hangszóró irányából halljuk. Hozzávetőleg meg tudjuk ál­lapítani, mekkora teremben és milyen akusztikai viszo­nyok között készült a felvé­tel. Az a benyomásunk, mintha nyitott ablak mellett ülnénk, s az együttest az ablakon át hallanánk. Mind­ebből nyilvánvaló, hogy a hangfelvétel nemcsak magát a hangeseményt, hanem olyan jeleket is tartalmaz, amelyek bizonyos térinfor­mációt nyújtanak, s így tér­érzetet keltenek. A jelek között olyan cso­portok is találhatók, ame­lyek az egyes hangforrások­nak a mikrofontól való tá­volságáról tájékoztatnak, ezekből alakul ki a hallga­tóban az ún. mélységérzet. Ezeken kívül természetes környezetben behunyt szem­mel még a hangforrás irá­nyát is megtudjuk állapítani — ez az irányérzet. Az irány- információk átvitelére már nem elég egy csatorna, eh­hez legalább két csatornára van szükség. Ha kétcsator­nás közvetítéskor a két hangszóró kb. fejmagasság­ban, 60—90 fokos nyílásszö­get bezárva helyezkedik el, a mélységérzeten kívül irányérzet is keletkezik ben­nünk, amely azonban csak a két hangszóró közötti terü­letre korlátozódik, de min­denképpen nagyobb élményt Lézerek az iparban A lézersugár felfedezése óta intenzív kutatómunka fo­lyik két fő irányban: a lé­zerek tökéletesítése és új lé­zerek kialakítása, valamint a lézersugárzásnak a legkülön­bözőbb területeken való al­kalmazása terén. E két terü­let kutatási eredményei ter­mészetesen kölcsönhatásban vannak egymással, a sokat ígérő alkalmazási lehetősé­gek ösztönzik az új lézertí­pusok kifejlesztését, a gyár­tott lézereket pedig egyre több célra használják fel. A lézer azonban a legutóbbi időkig elsősorban laboratóriu­mi eszköz maradt, az iparban pedig csak mérési és beállítá­si célokra kezdett elterjedni. A nagy teljesítményű lézerek kifejlesztése azonban megte­remti a széles körű ipari el­terjedés lehetőségét is, ahol elsősorban fémek hőkezelé­sére, vágására és hegesztésé­re lehet a lézersugárzást na­gyon előnyösen alkalmazni. Ipari anyagmegmunkálá­sok céljaira az 1 kW-nál na­gyobb teljesítményű lézere­ket szánják. Ezeknél az al­kalmazásoknál két alapvető paraméternek van döntő sze­repe, a lézer által szolgálta­tott teljesítménysűrűségnek (amit az anyag elnyel) és az úgynevezett műveleti vagy interakciós időnek. Mivel a hatás kifejtéséhez a sugár energiáját az anyagnak el kell nyelnie, fontos tényező az abszorpció hatásfoka is. A nagy teljesítményű CCh gáz lézerek sugárzását (ipari al­kalmazások szempontjából ezek a legérdekesebbek, ellen­tétben az elektronikus ipar­ban használt szilárdtest neo- dimium lézerekkel) a nemes­fémek jól elnyelik, azonban a fémek nem nyelik el mind­addig, amíg fel nem hevül- nek, sőt esetleg míg meg nem olvadnak. Ennek megfelelő­en olyan bevonatokra van szükség, amelyek megnövelik az abszorpció hatásfokát. Szá­mos olyan anyagot találtak már, amelyek megfelelőnek bizonyultak erre a célra. A képünkön látható 2,5 kW teljesítményű folyamatos üzemű széndioxid-lézer su­gárnyalábját a kúpos végén át vezetik a munkadarabra, egy atomreaktor üzemanyag­tartó elemére. nyerünk. Hogyan lehet to­vább tágítani az irányérzet „hallószögét?” Nyilván még több hangcsatornára van szükség. Négy csatornához kapcsolódó hangszóróval — kvadrofónikus technikával — szinte már teljesen körül­bástyázható a hallgató, s valóban úgy érezheti, mint­ha egy zenekar kellős köze­pén ülne. Nagy hátráltatója a kvadrofóniás rendszer el­terjedésének, hogy a négy­csatornás átvitelhez négy mágnescsíkos magnószalagok és négycsatornás hangleme­zek szükségesek. Képünkön egy kvadrofóni­kus erősítőt és lemezjátszót láthatunk és a speciális hangszóró-elrendezést, amellyel sokkal valósághűb- ben hozható létre és jobban szabályozható a térérzet. A JELEN Az igazgatóság területén a Tisza, a Szamos, a Túr fo­lyók, a Kraszna, a Lónyai- csatoma, és a VIII. sz. főfo­lyás (Ér-patak), valamint egyéb belvízcsatornák, táro­zók jellemző pontjain, na­gyobb szennyvízbekötések, mellékvízfolyások betorkol- lása alatt évente 36 mintavé­teli helyen 650—700 vízmin­tát vesznek. A mintákat át­lagosan 40—45 fizikai, fizikai­kémiai, kémiai és biológiai mutatókkal vizsgálják meg. E munka eredményeként évente 28—30 ezer adatot kapnak. Ez lehetővé teszi, hogy egy adott vízfolyás, vagy szakasz vízminőségét reálisan ítéljék meg. Lényeges azért is, hogy terveinket hosszú távon mind jobban megalapozhassuk. Nem mellékes az sem, hogy a szennyvíztisztító művek lé­tesítésére fordított pénz ho­gyan térül meg a befogadó (felszíni víz) vízminőségének javulásában. De nem utolsó szempont az egészséges ter­mészeti környezet fenntartá­sának igénye sem. Korábban a feldolgozásnak két alapvető akadálya volt. Egyik: hiányzott egy olyan átfogó feldolgozási módszer, amely a vízminőség-változás irányát és mértékét folyama­tában is reálisan fejezi ki számokban. A másik akadály a nagyszámú adat feldolgozá­sából következett, amely a számítógép elterjedésével egy csapásra megoldódott. Az angol Kendall matema­tikai statisztikai feldolgozási módszerét választották A módszer lényege, hogy bár­mely vízminta összképét Körkúp a holnapról Áram születik Geszti P. Ottó akadémikustól, a Budapesti Műszaki Egye­tem villamosmérnöki kara Erősáramú Intézetének ál­lami díjas igazgatójától, az Akadémia műszaki osztályá­nak elnökétől kértünk váaszt: az ezredfordulóra mi­lyen lesz Magyarország energiatermelése, áram­ellátása? — Az elektromos ener­giát tekintve a jövőbeni fejlődést éppen hogy nem a termelői kapacitás, ha­nem a fogyasztói igény, tehát a felhasználási ol­dal határozza meg. Hiszen nem termelhetünk akár­mennyi áramot, ha nincs, aki igénybe vegye. És a távlati áramigény éppen attól függ, hogy egyes népgazdasági ágazatoknak mennyire van szükségük, ez viszont az exportképes, gazdaságos termelés függ­vénye. Az exportképesség viszont a világgazdasági helyzet alakulásának függvénye. — De végül is a terme­lői oldalon is történhet változás? — Történhet, de nem ennyire meghatározó. Az például biztos, hogy meg­lévő erőműveinket las­sacskán le kell majd se­lejtezni, elérik az „erő­művi kor végső határát” — tehát ezek kapacitásá­nak kiesése indokolja például egy új, nagy sze­nes erőmű, a tervezett és egyelőre elhalasztott, az eocénszénre épülő bicskei centrálé megépítését. Szintén a termelői oldal szempont j a: szükséges lenne az egyenletesebb terhelés. Mert az atom­erőműnek nem használ, sem Pakson, sem Ukraj­nában az, hogy fel-le kell szabályozni a hullámzó igényeknek megfelelően. — Mi lenne a megol­dás? \ _______________________ — Mivel az áram nem tárolható, egy szivattyús tározó erőművet kellene építeni. Ez éjszaka, ami­kor kicsi az ország terhe­lése, a felesleges árammal felemelné a hegytetőn lé­tesített tározóba a vizet, csúcsterheléskor pedig a víz lezuhogva turbinát hajtana és visszaadná az általa tárolt energiát. A D'una-kanyarban, a Pré­dikálószéknél terveztek egy ilyet, kb. 1200 mega­watt (!) kapacitással, kár, hogy a terv elfogadása elég távoli még. — És a két hazai olaj­erőmű, Százhalombatta és Leninváros jövője? — Ha lehet, teljesen földgázra kellene átállí­tani azokat. — A távvezeték-rend­szer, amely az országban kiépült, elegendő? — Igen. De ismét csak a világgazdasági össze­függésekhez kell visszatér­ni: nehéz ma az energetika jövőjét tervezni. Mert ha a jelenlegi világgazdasági válság tovább mélyül, ak­kor esetleg feleslegesen építünk új erőműveket, távvezetékeket. Ha vi­szont gyors ütemben meg­oldódik a válság, akkor esetleg hiányozni fognak a meg nem épített ener­getikai létesítmények, és a fejlődés akadályaivá válhatnak ... Végül is annyi biztos: nem a ma­gyarországi terveken és elképzeléseken múlik mindez, hanem a világ- gazdaság sokkal maga­sabb rendű összefüggé­sein. Amit ha nehéz is, de meg kell próbálni jól elő­re látni. A Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság két fiatal szak­embere, Ferenc Béla üzemmérnök és Végvári György tech­nikus országos jelentőségű statisztikai* feldolgozást végzett a vízminőség-változás vizsgálatára. összemérhetővé teszi, objek­tív alapon. A víz minőségét 3 szám fejezi ki mintánként. A feldolgozást a Tisza ti- szabecsi, tivadari, vásárosna- ményi, záhonyi, balsai, tisza- tardosi, a Szamos csengeri, tunyogmatolcsi, a Kraszna mérki, vásárosnaményi, a Lónyai-csatorna kemecsei, kótaji, tiszaberceli, a VIII. sz. főfolyás kótaji szelvényei­ben vett vízminták vizsgálati adatainak felhasználásával végezték el, 20 vízminőségi mutatóra. A vízminőségi mu­tatókat a KGST ideiglenes irányelvek szerint csoportosí­tották. A csoportok: oxigén­háztartás mutatói, ásványi- anyag-tartalom mutatói, kü­lönleges mutatók. A fentiek alapján kapott „Kendall-indexek” nagysága a víz szennyezettségével egye­nesen arányos. A számításo­kat az igazgatóság TPA 70 típusú számítógépe segítségé­vel végezték el. A program hibátlan futtatásához a szá­mítástechnikai osztály dolgo­zói jelentősen hozzájárultak. Az értékelésbe bevont mintavételi helyek nagy ré­szén vízminőségromlás ta­pasztalható, azonban a rom­lás vízminőségi osztályon belül észlelhető. A Szamos és a Kraszna vízminősége a ma­gyar szakaszon javult. A VIII. számú főfolyás oxigén­háztartásában 1968—1974 kö­zött romlást, 1974—1980 kö­zött javulást mutattak ki. Ez arra utal, hogy a főfolyást érő szennyezőanyag-terhelés mértéke 1974—80 között csök­kent. A főfolyás (Ér-patak) víz­minőségi szempontból egyike a kritikus helyzetű vízfolyá­sainknak területünkön. Ezen a vízgyűjtőn él a megye la­kosságának közel 25 százalé­ka. Itt keletkezik a területen képződő szennyvíz mennyisé­gének 55—60 százaléka. Ezek miatt a megyében, illetve te­rületünkön vízminőség-vé­delemre fordított pénzösz- szegek hatását a főfolyás víz­minőségének javulásával rep­rezentálhatjuk. A nyíregyházi városi szennyvíztisztító telep kiépí­tése és üzemeltetésének meg­felelő színvonala jelentősen hozzájárult ehhez. A javulás annak figyelembevételével következett be, hogy a kép­ződő szennyvíz mennyisége növekedett. Az új, egységes országos értékelési, minősítési rend­szer felülvizsgálata és át­dolgozása most történik. A bevezetése a közeljövőben várható. Az ismertetett mód­szer eredményét több kér­désben hasznosítani tudták, így a szennyvízbírságok mű­szaki megalapozásánál, a nemzetközi kapcsolatokban a határvizek minőségi ten­denciájának meghatározásá­ra, valamint az új vízminő­ség-védelmi együttműködé­sek kidolgozásában. F. K.

Next

/
Thumbnails
Contents