Kelet-Magyarország, 1983. február (43. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-15 / 38. szám
1983. február 15. Kelet-Magyarország 3 r ( h étrtji bmamlÉ msiültrt lipisitaMaMI) ' Termékeny viták A városa-járási pártszervek jelzései és a megyei párt- bizottság tapasztalatainak összegzése ^lapján elmondhatjuk: az év végi beszámoló taggyűlések és a küldöttértekezletek jó politikai légkörben kerültek lebonyolításra. Az előkészítő, szervező tevékenységre a céltudatosság, tervszerűség volt a jellemző. Az irányító pártszervek testületéinek tagjai, az aktivisták, az apparátus az egész folyamatban aktívan részt vettek. Minden alapszervezetet szóban, vagy írásban minősítettek, azok előremutatóak voltak, a helyi gondok megszüntetésére irányultak. Találkoztunk azonban a feladatok túl általános megfogalmazásával és sablonossággal is, a minősítések nem mindegyikében hasznosult a munkamódszert tárgyaló testületi ülés következtetése. A vezetőség, a párttagság nagy felelősséggel készült a taggyűléseket megfőző pártcsoportülésekre, egyéni beszélgetésekre, amelyeket aktivitás, nyílt, őszinte légkör jel- rtnzett. A párttagsággal való beszélgetések rendszerességek igénye ismételten megfogalmazódott. Az észrevételek, .javaslatok lényege megegyezik a ko- évekével, de most a korábbinál is kritikusabban és önkritikusabban tették szóvá a hiányosságokat. A nehezebb helyzet a párttagság döntő többségénél a tettrekész- séget, a kivezető út keresését erősítette. Sok helyen bírálták, hogy előző észrevételeikre nem fordítanak megfelelő figyelmet, ezért néhány felvetés évről évre ismétlődik. Kérték a vezetőségektől: legyenek következetesebbek a szervezeti életet elhanyagolókkal szemben, a taggyűlések előkészítésénél jobban támaszkodjanak a pártcsoportokra; rendszeresebben értékeljék a pártmegbizatásokat. Elhangzott: élőbbé kell tenni a párttagok informálását, nagyobb figyelem, törődés kísérje az idős párttagokat. A beszámolók nagyrészt kollektív munkával, időben elkészültek. Többségük tartalmas volt, reális értékelést adott a területen végzett munkáról, önkritikusabban vetette fel a vezetőség hibáit is. Sajnos még mindig találkoztunk hosszúra nyúlt, magyarázó, vagy éppen számokkal, adatokkal teletűzdelt, illetve konkrétumot alig tartalmazó beszámolókkal is: A párt belső életéből a beszártiolók a pártegység további erősítését, a pártcsoportmunka színvonalának erősítését, az összetartozás, a közösségi érzés elmélyítését, az ifjúság tudatformálását, a kommunisták felelősségének fokozását, s a pártfegyelem következetesebb érvényesítését emelték ki. Szóltak a gazdálkodási vétségekkel és az anyagiassággal összefüggő fegyelemsértésekről, a munkaerkölcs helyi vonatkozásairól. Elsőrendű kérdésként foglalkoztak a gazdaságpolitikával, amelyben a pártszervezetek, az egyes párttagok, a szakszervezetek, a szocialista brigádok munkáját, szerepét elemezték. Kiemelték, hogy a nehezebb feltételek ellenére is teljesülő célok esetében mindig szerepet játszik a hatékonyabb, a rugalmasabb vezetés, a párt, a gazdasági és a társadalmi szervek jobb együttműködése, a párttagság példamutatása. Arról is szóltak, hogy a takarékosság, a minőség, a határidők betartása, a munkafegyelem területén még igen sok a tennivaló. A beszámolók többsége az ideológiai, az agitációs és propagandatevékenység fejlődéséről is szólt. Dicsérte a jól dolgozó propagandistákat, bírálták a pártoktatásról távolmaradókat. Szükségesnek tartják a szóbeli és a szemléletbeli agitáció javítását. A párt egysége, a párttagok példamutatása a munkában, a magánéletben, a párt politikája meletti nyílt, őszinte kiállás, a nagyobb elkötelezettség követelményei mindenütt megfogalmazásra kerültek. A kritikus beszámolók termékeny vitára ösztönöztek. A felszólalásokra a sokszínűség, az őszinteség, a munka javításának szándéka volt a jellemző. Nagyra értékelték az országos, a megye és az adott terület eredményeit, megértik a népgazdaság helyzetéből fakadó nehézségeket. Ugyanakkor szinte kivétel nélkül felvetették, hogy a meglévő eszközök, lehetőségek nincsenek kellően kihasználva, sokszor találkozni a közösség pénzével, eszközeivel való „nagyvonalúsággal”. A párttagság igényli a vezetők közötti kapcsolat javítását, a vezetők és a dolgozók közötti mindennapos találkozását. Támogatják o rendet, fegyelmet követelő vezetőket. Felhívták a figyelmet arra is, hogy a jelenlegi körülmények között, a fokozottabb helytállást követelő munkában gátolja a haladást a meg nem engedhető hangnem, a túlzottan operatív intézkedés, a kapkodás, a tervszerűt- 1 épség. Szóvá tették, hogy egyes vezetők részéről fúl sok a magyarázkodás és kevés a tett. Különösen a kommunista vezetőktől joggal kérik számon a példamutató munkát, a demokratikus stílust, a szavak és a tettek egységét. Sok helyen szóvá tették, hogy nem elég jól termelni, a felvásárlás, az értékesítés, a feldolgozás egész folyamatára nagyobb figyelmet szükséges fordítaniuk az illetékes szerveknek. Az alma és a burgonya értékesítési gondjainak megoldásához is intézkedést várnak. Érthetetlennek tartják egyes községekben az áruhiányt, más községekben pedig — ugyanazon cikkekből — az árubőséget. Kifogásolják a burkolt, illetve csak a vásárláskor kiderülő áremeléseket. Szenvedélyesen szóltak a munkaszervezés;, az anyagellátás, a megye üzemi és a törzsvállalatok közötti együttműködés hiányosságairól. S zámos hozzászóló fontosnak tartotta a pártonkívü- liek megnyerését, a párttagok fokozott példamutatását. Szorgalmazták, hogy a teljesítménybérben • dolgozók aránya növekedjen, a kisebb közösségek, hogy az egyes dolgozók feladatait konkrétan fogalmazzák meg. Felhívták a figyelmet a pártellenőrzés javítására, a hibák Okainak feltárására, megszüntetésére. Több felszólaló szólt aggodalommal az ifjúságiról, s arról, hogy a KISZ adjon vonzóbb programot a fiataloknak. Ezzel együtt a párttagok felelősségét is kiemelték. A beszámoló taggyűlések is jelezték: a párttagság többsége saját környezetét, munkahelyét egyre kritikusabban szemléli. Elvárja, hogy felvetésére reagáljanak és határozottan intézkedjenek. Az is kiemelhető, hogy a párttagság jónak, reálisnak tartja a párt politikáját, felelősséget érez érte és saját munkája megújításával kíván részt venni annak megvalósításában. Diczkó László, a megyei pártbizottság osztályvezetője ^___________________________________ _________________________________/ A Kender-Juta és Polytextil Vállalat nagyhalász! gyárában műszakonként 60—65 ezer folyóméter zsákszövet készül. (Császár Csaba felvétele) A megoldás: anyagtakarókosság Az egyensúlyozás művészete Az alkalmazkodás stratégiája a Szatmár Bútorgyárban — Annyi biztos, hogy nincs fix pontunk sem a gyártásban, sem a kereskedelemben. Ezért rajtunk múlik, hogyan alkalmazkodunk a körülményekhez — fogalmaz Kun István, a Szatmár Bútorgyár igazgatója. Itt-ott vészharangot kongatnak a bútoripar egésze fölött. Közismert, hogy az utóbbi hónapokban pang a piac, a kereskedelemben egyes garnitúrákból zsúfoltak a raktárok, míg más fajtáknál a vevők még mindig hiába ostromolják a boltokat. Ilyen körülmények között talpon maradni egymagában fegyverténynek számít. Azonban nemcsak a kereskedelem nehézségei szorítják a vállalatokat, hanem a gazdasági szabályozók is olyan irányban hatnak, amelyek drágítják például a tőkés import felhasználását, takarékosságra intenek az energiával, nehezebbé teszik a bérek kifizetését —, hogy csak néhány tételt említsünk. Ezek után akár úgy is lehet fogalmazni, hojy az egyensúlyozás művészete a korábbi jövedelmező termelési szint fenntartása, a negatív hatások kivédése. — Sok változás ér bennünket, néha szinte nehéz megismerni a legújabb szabályozókat, azonban alkalmazkodnunk kell hozzájuk a magunk érdekében — vélekedik Kertész István főkönyvelő. A két vezető véleménye adja azt a vállalati stratégiát, amelyet a Szatmár Bútorgyár követ. Azt könnyűszerrel megállapíthatták, hogy az életszínvonal változása a bútoriparban drasztikusabban jelentkezik, ugyanis a bútorcserét bárki köny- nyebben elhalasztja néhány évvel. Azt is tudják viszont, hogy kétfajta kereslet mindig megmarad. Az egyik a drága, exkluzív bútorok gyártása kis szériában — ez nem az ő profiljuk, — a másik pedig a praktikus, olcsó, egyszerűbb bútorok előállítása. Azzal, hogy a Szatmár Bútorgyár árszintje nem változik, éppen az ilyen igényeknek kívánnak eleget tenni. Mindez persze csak egy adott termelést tesz lehetővé. Ami többletet jelenthet, az az export. Az idén már közel 80 milliót tervezhettek, a teljes termelés tizedénél többet. — Persze a fix pontok hiányát néha a szabályozóknál is látjuk — folytatja Kun István. A főkönyvelő pedig sorolja a hatásokat. A bértömeg- tartalékok felhasználását visszamenőleg szabályozták. A gyár azzal nyert, hogy időarányosan használta fel a bért, így nem került be magasabb adósávba. A fejlesztési alap elvonása 700 ezer forintos kiesést hozott. Az energia drágítása, a közlekedési eszközök adója éves szinten 3 millióval teszi magasabbá a számlát. Mátészalkán viszont nem álltak meg a negatív tételek összeadásánál, hanem ahol lehetett, máris intézkedtek. Akkor például, amikor kijött a rendelkezés, hogy a tőkés importból beszerezhető tartalék alkatrészekre illetéket kell fizetni, rögtön Műszakonként 22—25 Szeréna típusú ülőgarnitúrát készítenek a gyárban. A képen: FQIesdi Ferencné, a kárpitos- üzem dolgozója. vállalati gazdasági munka- közösséget szerveztek ezek házon belüli gyártására. Így nem vesztettek el 600 ezer forintot. Bevezették az építési járulékot. A gyárnak szüksége lenne ugyan raktárokra, de helyette mint Kertész István mondja: — Hússzor is meggondoljuk, hogy építsünk vagy béreljünk. Mivel a közelben — Jó reggelt! — Jó reggelt! — Ma mintha kissé sápadtabban nézne ki... — Sápadtabban? Nevetnem kell. Mondja csak meg őszintén, hogy úgy nézek ki, mint egy kicsavart citrom. — Na ne túlozzon! — Én túlzók? Hát nézzen rám, ember! Ez a szín már nem is sárga, hanem szürke. Hozzám képest a nemes penész, olyan, mint a jonatánalma. — De hát mi baja volt? — Volt? Most is van barátom. Kétoldali mell- hártyagyulladás, azon túlmenően kideríthetetlen szívzörejek, általános legyengülés, és a többit nem is sorolom. — És maga ezzel járkál? — Miért, feküdjek a koporsóba? — Ember! Ne legyen morbid! — Kacagnom kell! Én morbid? Uram! Engem tanulmányoznak az egyetemen. Szinte nincs találunk bérletet, inkább ezt az utat választjuk. Említhetjük még az utazási költségek emelkedését, a bankköltségek növekedését a magasabb kamatok miatt, s máris lehet összegezni: — Tavaly körülbelül 11 millió forintot tett ki a szigorúbb szabályozók által elvont összeg — kalkulál Kertész István. — Ezt viszont leginkább az anyagtakarékossággal tudjuk ellensúlyozni, hiszen egyszázalékos megtakarítás 3,5 százalékos nyereséget jelent. Így a múlt évben — technológiai módosításokkal — a korábban felhasznált 19 milliméter vastag forgácslapokról a 16 milliméteresre tértek át. Ez egymaga 8 milliót hozott a „konyhára”. — Az idén 3—5 nagyobb területet fogunk át, ahol csökkenteni lehet az anyagfelhasználást. A terv összeállításánál a nyereség 15 százalékos csökkenésével számolnak. A belföldi piac hároméves szerződésekkel lekötött, erre alapozva igyekeznek növelni az exportot, ahogy azt a vállalati ötéves tervben meghatározták. A felmérés szerint az anyagellátás megfelelő, olyan munkásaik vannak, akik képesek megfelelni a követelményeknek. — A központi elképzelések azzal számoltak, hogy a vállalatoknak vannak tartalékai. Tudjuk, hogy ezek feltárása rajtunk múlik. S ha mindent megteszünk, akkor újabb egy év múlva sem panaszkodhat az, aki a Szatmár Bútorgyárnál dolgozik. Lányi Botond olyan betegség, amit én el ne kaptam volna. Vörheny, skarlát, kanyaró, szamárköhögés... — Deh át ezek gyerekbetegségek ... Milyet parancsolf — Na és? Én is akkor kezdtem. És onnan jutottam el idáig. A vizenyős mellhártyáig... Tudja, az orvosok már rég lemondtak rólam. A múltkoriban a körzeti orvos úgy nézett rám, mint Hamlet az apja szellemére Helsingőr- ben. — És milyen tünetekkel jár ez a vizenyős mellhártya? Tudja, nekem is szúr itt hátul, bal oldalt... — Csak ott? Akkor nem lehet nagy baj. Nekem szúr jobbról is, balról is, oldalról is, keF orog az idegen, kiváltképp nyáron az országnak ebben a sokáig ismeretlen részén, Szabolcs-Szatmárban is. Okkal mondta az idegen- forgalmi szakember nemrég: amíg az úgynevezett patinás kiránduló- és üdülőhelyek — főleg a Balaton környéke — agyonreklámozott és túlzsúfolt, addig az ország keleti csücskében sokhelyütt még jóformán érintetlen a természet és rendkívül gazdag népi építészeti emlékekben, amit főleg az utóbbi évtizedben kellően ápolnak is. Vonzza ide a kíváncsi, a pihenni és kikapcsolódni vágyó hazai és külföldi idegent a festői Tisza- part, a gyógyvizű Sóstó, a történelmi levegőt sugárzó Nyírbátor, Kisvárda, Petőfi, Kölcsey, Móricz Zsigmood, Krúdy Gyula emléke, s nem utolsósorban a Nyírségi ősz immár országos rangú vendéglátóprogramja. Több nyilvános jelzés hangzott már el: sajnos, az ide jövő idegen amiatt is „idegenül” mozog Szabolcsban, Szatmárban, mert kevés a nyelvet beszélő idegenvezető, a vendéglátóhelyi kiszolgáló. (Beismerte ezt többször korábban a vendéglátó vállalat is.) Gondolták a KPVDSZ megyei művelődési házában: ezen köny- nyű segíteni, ők majd megszervezik a több nyelvet oktató tanfolyamokat, s elmúlik ez a gond is. Csakhogy: a több nyelvre meghirdetett tanfolyamokra éppen a vendéglátásból, a kereskedelemből jelentkeztek a legkevesebben (egy kézen is meg lehet számolni). Kár. Pedig a népes külföldi csoportok tagjai szívesebben térnének vissza ide, ha nem kézzel-lábbal kellene elmagyarázni kívánságukat. (as) Kerékpárút Veszélyes a 41-es számú főútvonal baktalórántházi szakasza — szomorú statisztika bizonyítja ezt. A környékbeliek akár a Mezőgép gyáregységébe, a szakmunkásképzőbe, az áfész vagy a TÜZÉP telepére igyekeznek gyalogosan, illetve kerékpárral, kénytelenek a forgalmas főútvonalon közlekedni. Ezért határozta el a tanács, hogy a Mezőgéptől a TÜZÉP- ig a főútvonal mellett kerékpárutat építenek. resztül is. Néha úgy érzem magam, mintha a szamurájok késpárbajt vívnának bennem. De már fel sem tűnik. Megszoktam. — Megszokta? Az iszonyú fájdalmakat? — Naná. Ha éveken át treníroz az ember. Hozzám képest egy fakir olyan, mint a harci mén, ha meghallja a trombitaszót. Na, de nem is tartom föl, sietnem kell. Tudja, ki akarnak vinni az orvosi világkiállításra, és most intézem a vízumokat. Persze, ha megérem... Mert most is majd szétrobban a fejem ... Apropó, nincs valami tablettája? — De van. Nézze csak! Melyiket parancsolja? — _Azt a sárgát. Illetve Talán inkább azt a pirosat. — Köszönöm. Viszlát! — Örülök, hogy ilyen jól elbeszélgettünk... Kaposi Levente
