Kelet-Magyarország, 1983. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-13 / 10. szám

4 1983. január 13. Kelet-Magyarország Kommentár A jó ideológiai mnka segíti a gazdasági feladatit megoldását fl cél és a módszerek A világsajtóban máris élénk visszhangot keltett a hír, hogy Jasszer Arafat Moszkvában tárgyalt. A PFSZ vezetője kényes és fontos időpontban érkezett a szovjet fővárosba. Növekszik ugyanis a washingtoni nyo­más abbán az irányban, hogy a rendezés a Reagan- terv alapján, a „jordán meg­oldás” keretében jöjjön létre, és ennek megfelelően „Am­man képviselje a palesztin ügyet”. A nyomás természe­tes reakciójaként viszont fo­kozzák erőfeszítéseiket azok az arab országok is, amelyek úgy látják, hogy nem a Rea- gan-terven, hanem a fezi arab csúcsértekezlet határo­zatain keresztül vezet az út a közel-keleti probléma meg­oldása felé. Jordánia és a PFSZ együtt­működése valóban fontos le­het, de enyhén szólva nem mindegy, hogy ez az együtt­működés milyen cél felé ha­lad, milyen módszerekkel. Maga Husszein király is érzi, hogy az amerikai koncepció parttalan támogatása sem az igazi rendezés, sem Jordánia érdekét nem szolgálja, ezért igyekszik több húron játsza­ni. Decemberben ő vezette azt a Moszkvában járt dele­gációt, amelyet — az arab országok és a PFSZ képvise­lőiből — a fezi csúcs határo­zata nyomán állítottak össze. Moszkvai útját megelőző­en Arafat Ammanban járt. Itt komolyan. szóba került, hogy — kompromisszum­ként — a jordániai—palesztin delegációban az utóbbiakat két, Izrael által száműzött ciszjordániai polgármester képviselje. Ez önmagában még nem elég a sikerhez. A dolgok összefüggenek: jelen­leg minden továbblépés fel­tétele az lenne, hogy Izrael visszavonja csapatait Libá- nortból. H. E. (Folytatás az 1. oldalról) litikájának népszerűsítésé­ben, társadalmi céljaink kép­viseletében. Ez felelősségtel­jes feladat, amelynek az új­ságírók csak magas politikai, eszmei és szakmai színvona­lon tehetnek eleget. A párt és az állam vezetői értékelik ezt a munkát, és mind jobban kí­vánnak élni a tömegtájékoz­tatás adta lehetőségekkel — mondotta többek között Óvá­ri Miklós. Az eszmei-ideológiai kérdé­sek széles körét felvető beve­zető előadásnak megfelelően a vitában felszólalók nagy figyelmet fordítottak arra, hogyan tehetjük aktívabbá eszmei-ideológiai munkánkat. Hangsúlyozták: további poli­tikai sikereket csak akkor ér­hetünk el, ha az ideológiai szférában is következeteseb­ben, gyorsabban elemezzük és válaszoljuk meg a nemzet­közi helyzettel, a világgazda­sági változásokkal, a belső fejlődéssel kapcsolatos idő­szerű kérdéseket. Folytonosan változó vilá­gunk új kérdéseire senki sem várhat azonnali és végleges válaszokat, kész recepteket. Az új meg új kérdések meg­válaszolására azonban nem vagyunk mindig kellően fel­készülve. Ehhez — hangzott el — szükség lenne a világ­ban várható ideológiai válto­zások, illetve azok hazánkra gyakorolt hatásának tudato­sabb és tervszerűbb elemzé­sére. Az ideológia területén olyan új szintézisek megalko­tására lenne szükség, ame­lyek munkánkat segítve vá­laszkeresésre, gondolatébresz­tő tapasztalatcserére ösztö­nöznek. Sok szó esett a mar­xizmus hegemóniájáról, amelynek része múltunk marxista történelemszemléle­tű vizsgálata éppúgy, mint a múlt és a jelen kapcsolatá­nak megfelelő elemzése. Többen utaltak arra, hogy a szocialista demokrácia fej­lesztése sokrétű — többek között ideológiai — feladat. Ennek megoldása is hozzájá­rulhat ahhoz, hogy egy hi­telesebb, a valóságos fejlődé­si folyamatokat hűen tükröző, s egyben jövőbe mutató szo­cializmuskép alakuljon ki. Ebbe kell beleépítenünk áz elmúlt negyedszázad alatt szerzett alapvető tapasztala­tainkat, vívmányainkat, s az előremutató gyakorlati tö­rekvéseket. A vita megerősí­tette : szocializmus-képünk­nek hosszú távon érvényesü­lő történelmi tendenciákat kell tükröznie, folyamatosan lépést tartva a valóságos fej­lődéssel. E gondolatcsoporthoz is kapcsolható az a felszólalás, amely a tudomány népszerű­sítésére hívta fel a figyel­met. Különösen nagy érdek­lődés nyilvánul meg történel­münk, elsősorban Iegújabbko- ri történelmünk alapos fel­dolgozása iránt. Ennek része­ként adhatunk osztályszem­léletű, internacionalista, te­hát hiteles választ azokra a kérdésekre is, amelyek a ma­gyar társadalom a nemzeti kérdéssel kapcsolatban ve­tődnek fel. A tanácskozáson szóba ke­rültek művészeti, művelődés- politikai kérdések is, leg­többször azt vizsgálva: mit tehetnek az alkotók, a külön­böző művészeti, irodalmi mű­helyek a társadalmunk előtt álló feladatok megoldásáért. Többen szóltak az alkotómű­helyek felelősségéről, hangsú­lyozva: teremtsenek olyan eszmei-politikai légkört, amelyben eredményeinket és gondjainkat egyaránt tükrö­ző és eszméinket, értékeinket megfelelően képviselő és gaz­dagító alkotások születhet­nek. A műhelymunkában problémák ott keletkeznek, ahol jog és felelősség eseten­ként különválik, ahol a dön­tés joga nem párosul a dön­tés felelősségével. Az ideológiai munka leg­fontosabb területei között említették a felszólalók a tö­megtájékoztatást. Aláhúzták rendkívüli hatását, s ezzel kapcsolatos felelősségét a közvélemény formálásában. A sajtó, a rádió és a televí­zió munkáját elismerő sza­vak mellett észrevételek hangzottak el, amelyek kifo­gásolták a tájékoztatás hi­ányosságait, esetenként las­súságát. Kiemelték: a hazai tömegtájékoztatásnak is fel kell készülnie a kommuniká­ciós technika robbanásszerű fejlődésére, de a legfonto­sabb, hogy a tájékoztatási in­tézmények jól képviseljék eszméinket, politikánkat, művészi, kulturális értékein­ket. Megfogalmazódott, hogy e munka menetében sokkal nagyobb energiát kell fordí­tani az emberek meggyőzésé­re, a szocialista vitakultúra erősítésére. Gazdaságunk korszakos vál­tozásai ideológiai kérdéseket is felvetnek. Az ideológiának segítenie kell a gazdaság mű­ködő és alkalmazkodó képes­ségét, megújulási törekvéseit. Elméletileg is elő kell készí­teni és támogatni kell azokat a változtatásokat, reformokat, amelyekre gazdaságunknak az új körülményekhez való al­kalmazkodás érdekében szük­sége van. A hitelesebb és meggyőzőbb tájékoztatás, a színvonalasabb elméleti mun­ka, a mai nemzetközi és vi­lággazdasági kérdésekre adott helyes válaszok hozzásegít­hetnek ahhoz is, hogy lakos­ságunk reálisabban értékelje a szocialista világban végbe­menő változásokat, felismer­je, hogy azok a működési za­varok, amelyek egy-egy or­szágban ma jelentkeznek, nem a szocialista rendszer válságá­ból, hanem a sok szempont­ból megváltozott viszonyok közötti növekedés nehézsé­geiből fakadnak. Az emberi tényező jelentő­sége felbecsülhetetlen és nö­vekszik. Az ideológiai munka a maga eszközeivel segítse elő a gazdaság előtt álló fela­datok — egyebek között a ha­tékonyság növelése, a minő­ség javítása — megoldását. — Mindent összevetve a tanácskozás elérte célját — kezdte vitaösszefoglalóját Ac- zél György. — Valamilyen formában minden hozzászóló kifejezésre juttatta: egyetért a beszámoló fő mondanivaló­ival. Emelte az értkezlet szín­vonalát, hogy együtt tárgyal­tuk az ideológia, a politika, a gazdaság, a társadalom, a tör­ténelem időszerű kérdéseit. Az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára hangoz­tatta: a marxizmus ereje fe­jeződik ki abban, hogy a burzsoá nézetektől eltérően igaz választ tud adni az em­beriség nagy kérdéseire. A szocializmus az emberiség nagy lehetősége. Fel tudjuk vállalni a kor, a nemzetközi helyzet, belső feladataink ki­hívását. Van mit képvisel­nünk, embert felemelő fel­adatok várnak ránk, rajtunk, embereken múlik, hogy ott­honosabb legyen ez a szoci­alista haza! — zárta vitaösz- szefoglalóját Aczél György. San Sebastlanban elrabolták egy gyáros fiát. A képen: a fiú, Migu­el Ignacio Echevarria és az az épület, amelynek harmadik emeleté­ről elrabolták (Kelet-Magyarország telefotó) I Rosszul D iana hercegnő, Ká­roly brit trónörökös hitvese a legrosz- szabbul öltözött hölgy, de Nancy Reagan sem min­dig elég körültekintően választja meg öltözékeit — állítja Blackwel ameri­kai divattervező, aki is­mét összeállította és ked­den ismertette az év leg­rosszabbul és legjobban öltözött hölgyeinek listá­ját. Bár a Blackwel által megjelölt listán nem sze­repel az amerikai First Lady, Nancy Reagan ne­ve, a divattervező heves kirohanásokat intézett el­lene, mondván: az ameri­kai elnök felesége az év „divatbaklövését” követte el, amikor egy párizsi fo­gadáson buggyos térdnad­rágban jelent meg. A „rosszul öltözöttek” blackwelli listáján szere­pelnek továbbá olyan is­mert személyiségek, mint Christina Onassis, Bonnie Franklin színésznő és Bet­te Midler énekesnő. A 10. helyen egy férfi, Dustin Hoffmann neve található; a színész ugyanis nőnek öltözve szerepelt a Tootsie című sikeres filmben. A 10 legjobban öltözött hölgy között találjuk Joan Collins, Morgan Fairchild, Catherine Deneuve, Gábor Zsazsa, Dina Merül és Bernadette Peters nevét. Blackwel divattervező szorgalma dicséretes, még ha a listája nem is teljes. A „jól öltözöttek” névso­ra lehet tökéletes, de a „rosszul öltözöttek”-é hi­ányos. Mi több, rossz! A „divatbaklövést” elköve­tők és a „rosszul öltözöt­tek” névsorát nem Nancy Reagennel és Christina Onassissal kellett volna kezdeni. De ha mégis, ak­kor nem kellett volna a névfelsorolást olyan ha- mat abbahagyni. Vagy talán valóban olyan kevés a „rosszul öl­tözött” nő és férfi a vilá­gon? Szinte hihetetlen! IPintér István dokumentnmrinartla: A veréb is akció ÉRTHETETLEN DOLGOK 8. Hogy az amerikaiak Nagy­kanizsán töltöttek-e el két éjszakát, mielőtt a Hadik laktanyába vitték volna őket, vagy pedig a Hadik lakta­nyában aludtak kettőt addig, amíg a hitleristák megszáll­ták az országot, tulajdon­képpen mellékes körülmény. Az azonban nem, hogy vajon kitől értesülhettek a néme­tek már jó előre a Veréb­akció megkezdéséről? Felté­telezhető, hogy — bár írásos bizonyíték nincs rá — példá­ul Király Kornél repülőőr­nagytól. Több mint gyanús, hogy később amikor április közepén az amerikaiakkal való cimboraság miatt a Gestapo letartóztatta Ujszá- szy Istvánt, Kádár Gyulát, sőt helyettesét, Kern Károly őrnagyot is, Király Kornél­nak a haja szála sem görbült meg, s hogy ráadásul a hit­lerista megszállás idején még egy csillagot is kapott a parolinjára. Király Kornélon kívül tu­domást szerezhettek a hitle­risták a készülő Veréb-ak­cióról Hátszegi-Hatz Ottótól is. A bulgáriai magyar kato­nai attasé ugyanis — és er­ről vannak cáfolhatatlan do­kumentumok! — kettős já­tékot játszott. Erről sem Ujszászy. sem Kádár Gyula nem tudott. De hát ők maguk sem titkolódz­tak. Több vasat tartottak a tűzben. Amikor 1944. január 9-én Kádár Gyula — éppen Hátszegi-Hatz társaságában — Münchenben találkozott Canaris tengernaggyal, a hitleristák katonai hírszerzé­sének főnökével — amint azt a hitleristák külügyminiszté­riumának irattárából előke­rült feljegyzés rögzítette —; „lényegében tájékoztatták” őt. Megértést vártak. Tévedtek persze, de meny­nyire tévedtek! Amikor Hitler magához rendelte Horthyt — a „meg­hívást” egyébként éppen ab­ban a percben adta át Ja- gow birodalmi német követ a magyar kormányzónak, ami­kor Dukéék földet érhettek —, hogy közölje vele: nem tűri tovább az ingadozást, és elhatározta Magyarország megszállását, a mondandó­kat a külügyminisztérium Egy leganda nyomában Az ahaltekini ménes Jól ismertek Shakespeare Az ahaltekini ló szép példá­in. Richárdjának szavai: „Or- nya szágomat egy lóért”, melyek a király sorsát eldöntő csa- el a ló, egy perccel később tában hangzottak el. Még nap- szállt fel gazdája karjáról a napjainkban is,amikor életünk sólyom. Azt mondják, azóta eléggé megváltozott, a lovakat az ahaltekini lovaknak min- nagyra értékeljük. így példá- dig madárnevet adnak, ul az arab mének árfolyama Sokat mesélhetnénk az az elmúlt évek aukcióin elér- ahaltekini lovak sportsikerei- te a négyszázezer dollárt, ről. Így 1935-ben rendezték Nagy a kereset az ahaltekini meg az Ashabad—Moszkva fajta iránt. közötti versenyt, az ahalteki­Nemrégiben a moszkvai nemzetközi tenyész- és sport­ló aukción egy NSZK-beli vásárló 29 ezer dollárért vet­te meg a Kondurgen névre hallgató hollófekete mént, a Komszomol méntelep állatát. Ez a tenyésztelep nem mesz- sze van Ashabadtól, a Türk- mén SZSZK fővárosától. Az egyik legrégebbi faj, az ahaltekini ló őshazája Türk­menisztán, pontosabban a Ko- pet-Dag előhegység. Az ahal­tekini fajtára jellemző a büsz­ke tartás, hajlékony nyak, könnyed járás. Jó tulajdonsá­gai közé tartozik még a für­geség, az erő és a szívósság. Türkmenisztánban több le­genda kering az ahaltekini lo­vakról. ... Egyszer egy hagyomá­nyos lóversenyen az egyik pejnek nem volt vetélytársa. összedugták a fejüket az öre­gek és úgy döntöttek, hogy a pej egy sólyommal versenyez­zen. Hírnökök mentek az or­szág minden részére, hogy be­jelentsék a rendkívüli ver­senyt. Kíváncsiak ezrei jöttek el. Kivált a tömegből és fel­ment a domb tetejére a só­lyom gazdája, feldobta a csal­étket — egy darab húst — egyszerre indult a pej és a madár. Az ámuldozó nézők mellett villámként vágtatott ni es jomudi lovak számára. A türkmén lovasok 84 nap alatt tették meg a 4300 kilométe­res távolságot Valamennyi ló végig kitartott és elért Moszkvába. Tíz évvel később egy 500 kilométeres versenyt rendeztek, melyen a 16 legki­válóbb hazai fajta képviselői vettek részt. Első helyezett az ahaltekini Tarlan mén lett. Napjainkban a Szovjetunió több méntelepén tenyésztik az ahaltekini lovakat: Türkme­nisztánban, Kirgíziában, Da- gesztánban. A tenyésztők gon­dos munkával javítottak e fajta küllemén és állóképes­ségén. A nemzetközi aukció­kon elsősorban a fej feljaví­tása céljából vásárolják, ill. lóversenyzésre. Az egyik leghíresebb mén­telep, ahol ahaltekini lovakat is tenyésztenek, a türkme- nisztáni Komszomol. Az ahaltekini lovak színe: pej, hollófekete, fakó. Külföl­dön különösen nagy az érdek­lődés az aranyos színű mé­nek iránt, amelyek csak Türkmenisztánban fordulnak elő. Beszélik, hogy a lipcsei nemzetközi vásáron 1957-ben a közönség nem hitte el, hogy lehet ilyen színű ló. Azt kö­vetelték, hogy fürdessék meg a Melekus nevű versenylovat. De a fürdetés után az aranyos csillogás még fényesebbé vált. J. J. egy feljegyzésben összegezte a Führer számára. E szerint „ ... Hatz alezredes, a szófiai magyar katonai attasé, a ma­gyar kormány tudtával és megbízásából, bevallottan tárgyalást folytatott Törökor­szágban az angolokkal és amerikaiakkal. Saját közlése szerint Hatz 1943 októberé­ben kezdte el tárgyalásait, és azokat minden bizonnyal 1944 január végéig folytatta. Tárgyalásainak lefolyásáról bizalmas közlésben tájékoz­tatta a szófiai német elhárí­tás vezetőjét.” Ennek alapján Hitler ala­posan le is teremtette Hort­hyt: micsoda dolog, hogy csak késve és nem teljesen tájé­koztatják az ő embereit az ellenük készülő akciókról. Horthy tagadott, hebegett- habogott, és aztán — ez más téma, persze — végül is bele­egyezett abba, hogy a német megszállás idején is a he­lyén marad. Minderről azon­ban Duke és társai mitsem tudtak, ök továbbra is úgy képzelték, hogy átadják Horthynak Roosevelt elnök üzenetét, és aztán, mint ösz- szekötő törzs, megkezdik munkájukat. Hogy ez az üze­net pontosan mit tartalma­zott, írásban hozták-e ma­gukkal, vagy csak szóbelileg kellett volna átadniuk, eddig még nem derült ki. Lehet, hogy már soha nem is fog? „KELLEMETLEN..." 9. Az amerikai hírszerzés, amely Magyarország hitle­rista megszállásának küszö­bén útnak indította Duke ez­redest és társait, semmit iniem tudott arról, hogy Hit­ler Magyarország megszállá­sára készül. A kiválóan szervezett OSS, amely óriási apparátussal és hatalmas költségvetéssel dol­gozott, nem kapott értesülé­seket a meglehetősen széles körben elterjedt hírekről. Természetesen Király őrnagy sem említette Duke ezredes és társai előtt, hogy milyen veszély fenyeget. Türelmüket kérte, elszállásolta őket a nagykanizsai laktanyában, a tiszti részlegben. Itt töltöt­tek két éjszakát, aztán egy zárt katonai mentőautón Bu­dapestre vitték őket. A men­tőautóból semmit sem láttak, s amikor megállt a kocsi, kellemetlen meglepetés érte őket. Örök vették körül a kis csoportot, tagjait pedig bete­relték egy szobába. Négy fek­helyet, amolyan priccset ta­láltak benne. A szalmazsá- kukon lepedők, pokróc. Ügy hitték, hogy fogdában van­nak: az egész berendezés ar­ra vallott.

Next

/
Thumbnails
Contents