Kelet-Magyarország, 1983. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-13 / 10. szám
1983. január 13. Kelet-Magyarország Naprakész jelzések PÄRTFÖRTJMAINKON IS kört alakítani. Ez stílus kérELHANGZANAK olytkor észrevételek, kritikai megjegyzések, amelyeket nem lehet egyszerűen „megválaszolni”. Állandó figyelmet igényelnek, mert hatással vannak a pártszervezet belső életére, fegyelmére, s a légkör alakítására. Z. B., az egyik városi körzeti pártszervezet nyugdíjasa egyebek között ezeket mondta: „Ha az ember elér egy bizonyos kort, már arra is érzékenyebb, hogyan szólnak hozzá, milyen hangnemben közölnek vele valamit.” S elmondta, tudja, hogy mulasztott, mert esetenként fe- ledékenységből nem ment el a taggyűlésre. De ezért olyan (hangnemben vonta felelősségre a pártbizalmi, mintha főbenjáró bűnt követett volna el. Kioktatta, mintha most, és nem huszonöt évvel ezelőtt kötelezte volna el magát az eszmével, a párthoz való tartozással. Szinte valamennyi párt szervezetünkben állandó fi gyeimet igényel a párttagság részvétele a kötelező pártfó- rumokon, de elsősorban taggyűléseken. Egyik üzemi taggyűlésen a pártbizalmi szóvátette: „Hányszor lehet igazoltan hiányozni egy párttagnak a taggyűlésről?” Valóiban, hányszor? Legtöbb esetben okkal, de olykor megfelelő indok nélkül is igazolják X vagy Y távolmaradását. S ez az említett üzemi pártszervezetben többször előfordult a „bizalmihoz tar tozó” párttaggal. Ugyanis, a sorozatiban igazoltan távolmaradó is rontja a pártfegyelmet, mert úgy tűnhet, mintha egyesekre nem ugyanaz a szervezeti szabályzat lenne az érvényes. Nem ritka az olyan pártfórum sem, amelyen az őszinte, időben „érkező” politikai információkat hiányolták az emberek. Olykor bizonyos jólértesültség folytán egyes pá-rtonkívüli körök például esetenként jóval korábban értesülnek központi árintézkedésekről, mint a párttagság. NEM PRIVILÉGIUM JOGÁN SZÜKSÉGES, kell informálni elsőként a fontos politikai, gazdaságpolitikai, ár, bér, beruházási és más kérdésekről a párttagságot, hanem azért, hogy megfelelő muníció birtokában felkészüljön a szükséges politikai fel- világosító munkára. A naprakész politizáláshoz ugyanis elengedhetetlen a párttagság őszinte, sokoldalú háttérinformálása is. Egy, a szakmájában ugyancsak rangos ács, M. tette szóvá a taggyűlésen: „Előfordult, hogy gondok láttán annak megoldását segítve némely „szürke” párttag próbált szólni. Egyenesen letorkolták! Ez csupán az egyik módja a kritika elfojtásának. Sajnos akad durvább is. M. I. azt tette szóvá, hogy náluk elszürkült, rideg a kapcsolat az emberekkel. Nem lehet betervezni, hogyan is változtassák meg, s milyen módon lehet elvtársias légdése, mely a pártvezetőségtől állandó felkészülést, figyelmet igényel, azt, hogy az emberi gondokra érzékeny legyen. N. S. egyik építőipari vállalatunk szocialista brigádvezetője mondta a taggyűlésen, olykor ezt látja, hogy a nagy értékű gépek csupán néhány órát dolgoznak, mégis egész műszakot igazolnak vezetőiknek. Honnan, miből fizetik? Egyik szakszervezeti vezető főbizalmi B. meg azt kifogásolta, különösen hajrák idején egyes helyi gazdasági vezetők hangneme enyhén szólva durva, erősen kifogásolható. EZEKRE A JELZÉSEKRE, jelenségre figyelni szükséges, mert megengedh ete 0 enök — mégha csak elvétve fordulnak is elő. Farkas Kálmán Helikopterjavítás. A MÉM Repülőgépes Szolgálat nyíregyházi Üzemegységének javító hangárjában a tavaszi-nyári munkákra készítik fel a gépeket. Képünkön: Rádi László és Biró Antal KA—26-os helikopter ezer órás középjavításán dolgozik. (Gaál Béla felvétele) Gyár indul Gyarmaton Bizalom és kockázat Soha nem látott gyorsasággal indítja új gyáregységét az Ipari Műszergyár Fehérgyarmaton. A korábbi előzetes tárgyalások után a múlt év augusztusában vették meg a göngyölegellátó telepét, ahol már idén április 2-től indítják az üzemszerű termelést. A telepítésről, az ötéves terv végére a félezer dolgozót is foglalkoztatható gyáregység terveiről Kiss Kálmán műszaki igazgató adott tájékoztatást. A Pest megyei Ikladon, Aszód mellett székelő vállalat villamos forgógépek gyártásával foglalkozik. A kis teljesítményű elektromotorok, villamos forgógépek — mint a háztartási gépek motorai — kizárólag az IMI-ben készülnek hazánkban. A korábbi években kicserélték a gépHajrá - négy hónapon át gyár, mint akármelyik főnöknek. Itt lettünk munkások, ez az életünk, a megélhetésünk. w*-rres volt, vagy üresnek tűnt január első napjaiban II Mátészalkán a kötöttárugyár (BFK) készáruraktára. Ebben persze nincs semmi meglepő, hiszen az a jó, ha a kész áru nem pihen hosszan a gyárban. Ma már nevetős emlék, hogy szeptember óta minden napra jutott itt izgalom; tíz-tizenkét óráig tartott sokszor a műszak. Nem a megszokottság, hanem a szükség diktálta, hogy ki milyen munkához kezdjen. A gyárban most beszédtéma, a készáruraktárosok helytállása. Huszonegyen dolgoznak a raktárban, néhá- nyan évek óta, de sok közöttük az új. Szabó Gusztávné korábban a raktár vezetője volt, párttitkárrá választása óta értékesítési előadó: Büszkék lehetnek — Valóban jó a hangulat most a raktárban. Érzik a lányok és az asszonyok, hogy valami olyat csináltunk, amire büszke lehet az ember. Soha még ilyen nehéz évünk nem volt. Előfordultak hajrámunkák korábban is, de nem voltak ennyire feszesek a határidők, soha nem volt eny- nyire igényes a vevő. Mit mondjak? Elég egy méret, vagy színtévesztés, és már visszaküldik az árut. Elég egy-két napot késni, és már nem veszik át a csomagot. Nos, amire büszkék vagyunk: ha volt is néhány reklamációnk (az mindig volt és mindig lesz), rajtunk semmi nem múlt. Tizenkétóráztunk? Igen. Dolgoztunk éjszaka is, ha kellett, pedig a sok bejáró dolgozónk, vannak kisgyerekes édesanyák, akikre tekintettel kell lennünk. — Lehet-e valamiképpen A nyíregyházi ruhagyárban a svájci Maschma- yer cégnek 7 ezer darab férfinadrágot készítenek bérmunkában. Képünkön Baráth Lászlóné. Boros Zoltánné és Kozma Sándorné meósok a kész nadrágok minőségét ellenőrzi.k. (G. B. felv.) érzékeltetni, hogy mekkora munkát végeztek el? Gyorsmérleg — Nehéz. Netn ' vagyynk közgazdászok, de annyit mindenki tud manapság, hogy mit jelent az elfekvő anyagok értékesítése. Ezzel kezdődött szeptemberben. November 30-ra ki kellett adnunk a futókészletet. Közben kijártunk falukba, termelőszövetkezetekbe árusítani. December elején boltot nyitottunk Mátészalkán. Mindezt a napi munka mellett. Számot is mondhatok: 308 717 darab árut csomagoltunk belföldre, 77 177-et a Szovjetunió 18 városába. Számolja ki, hogy ha egy dobozba átlag tíz darab kerül, hány dobozt, mennyi súlyt kellett emelnünk, mozgatnunk ... — És most? — Most van egy szussza- násnyi időnk, de lehet, hogy érkezik egy telex és készülhetünk a következő hajrára. — Frissen, vagy fáradtan? — Kérdezze a lányokat... Varga Judit és Doblonyi Ágnes 1976 óta dolgozik a gyárban. Mindketten Fábián- házáról járnak be naponta. Judit menyasszony, Ágnes brigádvezető és szakszervezeti bizalmi. — Fáradtak? — Hát... — Nevetnek, mert mit is lehet ilyen kérdésre mondani? Persze, hogy azok. A nevetés viszont jó barátja a beszélgetésnek: — Tudja — mondja Jutka — én bízisten attól féltem néha, hogy a vőlegényem eltávozást kap, mert hát mit mondok akkor a többieknek? Akinek kisgyereke van, annak más ... Eljöttünk hazulról a hajnali négyes busz- szal és este értünk haza. Nem dicsértek otthon érte, de hát megértik ... — Igaz, hogy ez volt a legnehezebb, de nem volt az első hajrá, amit most csináltunk. Én napokig nem is láttam a szüléimét. Kiakasztották a kulcsot, hogy bemehessek este, hajnalban meg én jöttem előbb. — Szakmájuk szerint varrónők, most kereskedők is voltak... — Érdekes az is, csak sokat kellett menni, meg érteni az emberek nyelvén. Mi- lotán, Tyúkodon, meg sorolni is sok, hogy merre még. Viszont eredménye volt. Nekünk baj, ha rajtunk marad az áru. — Maguk a raktárban sokszor nehéz fizikai munkát végeznek, de nemcsak fizikai munkát... Mi a nehezebb? — Az, hogy amíg csomagol az ember, hihetetlenül kell figyelni. Színre, méretre, mert a legkisebb tévedés is hiba. — És megéri? — Mire gondol? A fizetésre? — Nem, azt havonta kapják. A hajrá megéri-e? — Mi azt szoktuk mondani, hogy olyan helyen dolgozunk, ahol rajtunk csattan az ostor, ahol igenis sok múlik rajtunk. Azt a kétezér- nyolcszáz-háromezer forintját ki-ki becsülettel megszolgálja. Ha aztán ilyenkor lejön valaki és azt mondja, hogy jól van lányok, vagy éppen azt, hogy köszönjük lányok, akkor már nincs semmi baj. Elhiheti, hogy nekünk legalább olyan fontos ez a Crzi azt az ember..." rr — És mondták azt, hogy „köszönjük”? — Érzi azt az ember, de mondták is. És, ami igaz az igaz: kétezer forint körüli jutalmakat kaptunk, a túlórákkal a pénzünk is több volt, de nem a pénz a legfontosabb. Az csak kell, a többi jólesik. ★ Adós vagyok még egy névvel. Kérték, írjam meg, hogy a szeptemberi hajrát még együtt "kezdte velük Jakabén Lajos is, a raktárban dolgozó kevés férfi közül a legkedvesebb. Közben került kórházba, azóta meghalt. Tizen- kétórázott a raktár, de aljjg van köztük olyan, aki a valamikor őket betanító Lajos bácsit Nyíregyházán ne látogatta volna meg. És prémiumosztáskor özvegyének vitték el a kiemelten nagy, megszolgálnak érzett prémiumot. Valóban nemcsak az anyagi elismerés a fontos, hanem valami más is. Más, amiért ugyanígy le lehetne írni, hogy köszönjük lányok. Bartha Gábor parkot, tőkés exportra is termelnek, s a termelési szint megtartása kívánta meg a terjeszkedést, hogy olyanhelyen telepítsenek gyáregységet, ahol megfelelő munkaerő-tartalék — javarészt lányok, asszonyok — áll rendelkezésre a főleg szerelő jellegű és betanított munka végzésére. A fehérgyarmati gyártelepítésben a megyei szervek is nagy segítséget adtak, míg a város azon munkálkodik, hogy minden feltétel adott legyen a mielőbbi indításhoz. Így az 57 milliós beruházáshoz a településfejlesztési alapból és megyei tanácsi támogatásból is segítséget adnak, a Pénzügyminisztérium pedig mentesítést adott az építési adó alól. A vállalat összesen tíznél több variációt dolgozott ki a telepítésre. A nagy távolság végül azt indokolta, hogy már rögtön készre szerelő tevékenységet is folytassanak. A helyi építőipari szövetkezet a meglévő épületek mellé egy 1300 négyzetméter alapterületű csarnokot emel. A technológiai szerelésre az Ipari Műszergyár 45 tagú brigádja február közepén érkezik. Mivel a terveket is a gyár készítette, így ez jelenti a gyorsítást a kivitelezésnél. Eldöntötték, hogy először a motortekercselést tanítják ■ be azokkal a dolgozókkal, akiket január végétől vesznek fel. A betanítás 1—2 hetes turnusokban a központban, Ikladon történik. A bizalom és kockázat a jelszava a gyárnak, amennyiben már az első éviben a házi vízellátó berendezésekhez az egy- és háromfázisú szivattyúk gyártását teljésen a fehérgyarmati gyáregységre bízza. Ázsiáén várhatóan lSO.rpunl^t vesznek fel, akik sikeres termelés esetén 50 millió forintos termelési »értéket-* produkálhatnak. Az új csarnok lehetővé teszi, hogy a Szovjetunióba exportra kerülő állattartó épületek szellőzőinek gyártását szintén ide telepítsék. Ez újabb 70 millió forintos termelési program, amit az év utolsó negyedében indítanak. A munkásoknak csak egy- harmada lesz férfi, inkább nőket foglalkoztatnak a gépek mellett. A vállalat a közelmúltban szerezte be azokat a gépeket, amelyek a szereléshez, az alkatrészek préseléséhez szükségesek. (lányi) G yermekkoromban hosszú téli délutánokon Kozma Feri (bácsi, Bartus Ida néni, meg a többiek kézbe vették a Kalendáriumot és böngésztek, érdeklődtek a világ furcsaságai iránt. A szatmári falucskában szinte minden házban megtalálható volt a színes Kalendárium. Volt, akihez egy évben csak egyszer kopogott be a postás, amikor az egész évre szóló olvasnivalót vitte. Keveseknek járt napi sajtó, még kevesebbek otthonában recsegett a néprádió. Bizton tudom: jó néhány házban csak egyetlen könyv volt megtalálható, a Kalendárium. Igaz, ezt az olvasnivalót az ügyes szerkesztők úgy állították össze, hogy volt abban mindenféle hír, orvosi tanács, új felfedezés, miegyéb. Fiatal és öreg egyaránt talált abban olvasnivalót. Kint recsegett a hó, a Kárpátok felől süvített a szél, nem volt „dologidő”. A szatmári ember könyvet vett kezébe. Emlékszem, egyik szomszédunk göcsörtös ujjúval kísérte a szavakat és félhangosan olvasott. Rövidlátó volt már öreg korától, másrészt csak két esztendeig koptatta az iskolapadokat. Mi, gyerekek néhány rajzot, fényképet ki is ollóztunk a könyvből. Valóban minden volt ebben a könyvben. Nem tudom, csak sejtem, hogy innen a mondás: „Az ember feje nem Kalendárium”. Azért jöttek elő most ezek az emlékeim, mert polcomon rendcsinálás közben kezembe került egy régi Kalendárium. Minden hónapra ad egykét soros rigmust. Decemberre például ezt: „December hava igen szeret kövér disznókat / Az jövendő nyárra besózza szallonnájokat”. Ma már Szatimárban sem lenne igaz ez a mondás, hiszen a zsíros, szalonnás mangalica sertések helyett ott is a hússertések a „divatosak”. A második téli hónapnál, januárnál ez olvasható a naptárban: „Vígan lakik Boldogasszony bő pénzével, / Vígan tartja ő vendégit jó borával”. Ez a mondás többnyire ma is helytálló. Februárnál ezt olvastam: „Jeget olvaszt Bőjt-előhó déli szelekkel, / Az mezőre ga- nét hordj, búzatermésre”. Ez utóbbi rigmus erre a télre valahogy nem látszik helytállónak A régi idők tova tűntek — de jólesik emlékezni. Boldogok voltunk mi, gyerekek, hogy heteken át kedvünkre korcsolyázhattunk a Túr befagyott jegén és szánkózhattunk egy patak meredek oldalán. A mai nyíregyházi gyerekek szánkóját szú eszi, s apukájukkal Debrecenbe, vagy Leninvárosba kell utazniuk, hogy jégre állhassa- mak. (nábrádi)
