Kelet-Magyarország, 1983. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-11 / 8. szám
1983. január 11 K^et-Magyarország 7 \WS?m KISTERMELŐK-KISKERTEK Yl£5l HORGÁSZOKNAK Bujtosi nosztalgia Rlmahámozás kalákában Egykor voltaik a kukorica- és a tollfosztók, a kenderfonók; ta- nyázásra, estézésre összehozták a falusi embereket. A hasznos munka mellett ezek a téli esték jó szórakozást, művelődést, a hagyományok ápolását is szolgálták. Mindez a múlté, a kukoricát kombájn takarítja be, a kendert jobbára csak magnak, madárele- ségnek termesztik. Ügy tűnik, tehát, hogy a naturális gazdálkodás megszűnésével, a televízió megjelenésével falun is kezdetét vette az „elidegenedés”. Ez csak részben igaz. A falusi összejöveteleknek máradt még néhány szép formája, mint a disznótorok, a lakodalmak, avagy a névnapok. Nyírbo- gáton ehhez még azt is mondták: újabban az almahámozás is ösz- szehozza esténként az embereket. Tavaly sok alma termett, ennek nagy részét a Nyíregyházi Konzervgyár részére hámozzák, szeletelik. Nem ritka tehát, hogy a szomszédok, rokonok almahámozás közben együtt estéznek. Ezek a találkozások szintén hasznosak és egy kicsit a toll- és a kukori- cafosztók hangulatára is emlékeztetnek. Egyébként az almaszeletelésnek egyéni és gazdasági haszna valóban nagy. A Nyíregyházi Konzervgyár 1982 deoember végéig *609 tonna hámozott almát vásárolt fel, ebből több mint 3600 tonnát az áfész-ektől és a kistermelőktől. A hámozott, szeletelt alma ára jó, minőség szerint öt forint nyolcvan fillérért, illetve hat forint nyolcvan fillérért veszik. Az almából a gyár kompótot és pudingport készít. Képünkön: Nyírbogáton gyakori látvány, hogy a kistermelők kalákában szállítják a hámozott almát az átvevőhelyre. Aprómagvalc milliókért Méregdrága, de megéri... Hol van még a tavasz, de a ■kertészkedni akaró és szerető ember felkészülésével, bevásárlásaival nem vár a „nyitnikék” jeladására. A kert télen, januárban is munkát ad, főleg azoknak, akik hajtatásra, palántanevelésrp is vállalkoznak. A paprika, paradicsom és egyéb palántaként kiültetett zöldségfélék magját — aki időben akar fólia alatt, vagy szabad földben zöldséget termeszteni — már most elveti. Hogy ebben mekkora a buzgalom, azt a nyíregyházi vetőmag mintaboltban tett látogatásunk is bizonyítja. Január első napjaiban is sok volt a vásárló. Gazdag választék A bolt vezetőjétől. Szabó Fe- renctől mindenek előtt az elmúlt év forgalmáról kértünk információt. A népszerű üzlet tavaly 11 millió forint értékű árut adott el, ebből 10 millió forint értékű volt a vetőmag. Most év elején csak ebben az egy boltban hatmillió forint értékű tasakos magot kínáltak. A választék teljes. A nagyját, a leginkább keresett cikkeket említjük. Paprikából 12, paradicsomból 10, káposztafélékből nyolc féle kapható. Van választék "gyö- kérfélékböl, retekből, hagymából, kígyóuborkából. Újdonság is akad a polcokon, mint a fekete gyökér, bimbós kel és más kevésbé ismert zöldségfajták. Vegyünk példaként egy paradicsomot a Balca-Fl hibridet. Borsos ára van, hiszen egy ötgrammos tasak 533 forintba kerül, de megéri. A Balca paradicsom korai fajta, üvegházban, fólia alatt és szabad földön egyaránt termeszthető. Termése kissé lapított, egységes méretű. A bogyók átlagos súlya 95—125 gramm. A szár 150— 170 centiméter magas, tehát valóságos paradicsomfa. Erénye, hogy dohánymozaikvirusra és Verticilliumra rezisztens, repedésre nem hajlamos. Szeretik a különlegességeket A virágok termékenyülése nagyon jó, alacsony hőmérsékleten is jól köt. Aki tehát nem sajnálja a magokért a magas árat, bő paradicsomtermésre számíthat. További hibridparadicsomok a Luca—F 1, a Lucy—F l, a Vemona —F 1, a Diegó—F 1. Valamennyi A kisgépek mellett is megállnak néhányan. Ebből nem nagy a választék. korai fajta, jó tulajdonságúak, érdemes kipróbálni őket. A kiskerttulajdonosok, kertészkedő emberek szeretik a különlegességeket, hiszen a kertművelés számunkra többet jelent az egyszerű gyümölcs- vagy zöldség- termesztésnél. A kert a kistermelő hobbija, büszkesége. Sok mindent termeszthetnek, például rengeteg uborkafajtát, csemegeuborkát, salátauborkát, féUio6Szú uborkát avagy kígyóalakú uborkát. Ez utóbbi hibrid, szintén újdonság, neve Pepinova F 1, holland hibrid. Erőteljes növekedésű, kiváló termőképességű. Ennek is megkérik az árát, száz szem 327 forint, de aki piacon is értékesíti az áruját, költsége és fáradtsága bőven megtérülhet. A kertekben a kertészkedéshez természetesen nemcsak magvakra van szükség. A gondos munkát, a jó és gyors talajmunkát egyre több gép segíti. Gépekből sajnos nem nagy a választék. A vetőmagboltban egyelőre csak az MF —70-es cseh kisgépet kínálják eladásra, amely adaptereivel univerzális. Keresik a már megismert és jól hasznosítható RK kisgépet, közismerten a Robit. Mint a boltvezető mondta. ígérik a gyártó cégek, hogy az ellátással, az igények kielégítésével nem lesz probléma. Kiállításon már bemutatták Van egy új magyar gyártmányú kisgép is, amelyet kiállításon már bemutattak, ezt is várják. Szó van arról is. hogy lesz az üzletekben az MM Soló típusú nyugatnémet kerti traktorból is. Ma még nincs, reméljük lesz. Egyéb kerti szerszámokból megfelelő a választék, habár tavasz- szal, amikor valóban megindul a kerti munka, nagyobb készletre és választékra lesz szükség. Hatmillió forint értékű aprómagban válogathatnak a vásárlók. Egyelőre a hajtáshoz szükséges magokat veszik és viszik. Pozsgásnövények a lakásban Á kaktusz világa Szabolcs-Szatmárban Is gyarapszik a kaktnizgyűjtők tábora. A felvétel egy igazán szép kollekcióról készült. A városiasodás, a szabadidő kulturált és hasznos eltöltésének igénye hívta életre Nyíregyházán a kaktuszokkal és a hozzájuk hasonló növények gyűjtésével foglalkozók közösségét 1982-ben. Jelenleg húsz fővel, havonta egyszer — minden hónap utolsó csütörtökjén fél hattól — tartanak klubfoglalkozásokat Nyíregyházán, a Megyei és Városi Művelődési Központban. Alkalmanként szakmai előadásokra, beszélgetésekre, vetítésekre, gyakorlati bemutatókra kerül sor. Lehetőség van nagy gyűjtemények megtekintésére, a szaporítóanyag beszerzésére, a cserére, a csodálatos kaktuszvirág tanulmányozására. A kaktuszok a növényvilág egyik népes családja. Jellemzőjük, hogy alakjuk és életműködésük az amerikai kontinens legkülönbözőbb földrajzi és éghajlati viszonyaihoz módosult. Használatos a szukkulens vagy pozsgás növény kifejezés is, amely alatt azt értjük, hogy a növény a szárazságtűréshez alkalmazkodott, a víztartó növényi szövetek révén. Tehát a szukkulens kifejezés nem rendszertani kategória. Szukku- Jens növény a karácsonyi kaktusz és a kövirózsa is, de ez utóbbi a varjúhájfélék családjába tartozik, tehát nem kaktusz. Miért gyűjtünk pozsgás növényeket? Mint minden hobbi, a növények gondozása szintén emberi igényt elégít ki. A természettől egyre inkább eltávolodó ember törekszik a civilizációs ártalmak kiküszöbölésére. A gyűjtés célja az élővilág, és a környezet alapos megismerése, a növénykülönlegességek és virágcsodák esztétikai élvezete. Az élő szervezettel való foglalkozás izgalmas és lehetőség az emberek közötti kapcsolatteremtésre. Sokak részéről fölmerül a kérdés, hogy milyen módon gyűjtsön növényeket, ha a lehetőség a házgyári lakásra, a hétvégi telekre, az erkélyre korlátozódik. Egyértelműen megállapítható, hogy a pozsgás növények gyűjtése elsősorban nem a lehetőségek függvénye, hanem a virágok szerete- te, az értük végzett munka eredménye. A sikeres teleltetés és a nyári virágzás felejthetetlen látványa az, amelyért szabadidőnket örömmel föláldozzuk. Központi fütéses házban jól teleltethető!: többek között a diny- nyekaktuszok (Melocactus), szabad téren telelnek a télálló füge- kaktuszok (Opuntia) és a kövirózsák (Semperirum). Igénytelenek, de szépen virágzók a törpekaktuszok (Rekutia) és a bolíviai kaktuszok (Lobivia). Akik a különben mutatós töviseket nem kedvelik, nekik ajánlhatók a papsapka kaktuszok (Astrophy- tum) és az egyéb pozsgás növények nagy része. Nyilvánvaló, hogy a növények sikeres tartásának egyik lényeges feltétele, az irántuk megnyilvánuló szimpátia mellett a hozzáértés is. A gyakorlat azt mutatja, hogy már néhány alapvető tudnivaló elsajátítását követően is nevelhetünk olyan növényeket, amelyeket örömmel mutathatunk meg vendégeinknek. Az ismeretek bővítése érdekében javaslom, hogy az érdeklődök látogassák a Megyei és Városi Művelődési Központban tartott klubfoglalkozásokat. Ilyen foglalkozás a közeljövőben január 27-én lesz. Februárban a növényeink tavaszi indítása, márciusban a kaktuszok és egyéb pozsgások a kertben, áprilisban a magvetés gyakorlati bemutatása, májusban a kövirózsák termesztése lesz a klubfoglalkozások témája. Kovács László Nyfregyh&za városszéle volt egykor a bujtosi vízi világ. Ma már szinte a nádbugák közé kúsznak a Kun Béla utca tízemeletes toronyházai. Uj műút sarlója hasít a vizek tükrébe és a Bujtos hátának támaszkodó rétek mögött a keleti városrész születő lakásblokkjait magasítják a toronydaruk. Az egymásba nyitott egykori kubikgödrök nádrengetege egyszercsak a városban találta magát. Markológépek tépték szét az andalító séták útjait hordozó töltéseket, titokzatos zegzúgok tűntek el, a bujtosi tavak romantikája megkopott. Mégis nosztalgiát ébresztenek a zizegő nádasok közt az eget tükröző vizek, amik nagyszerű horgászzsákmányoka1 adtak valaha. Hány meg hány nyíregyházi gyerek ismerkedett itt a vízi világ csodáival mezítlábas, glottga- tyás korában! A sóstói erdőből csent mogyoróvesszőink madzagjain itt ficánkoltak az első halak. És itt akasztottuk meg felnőttebb korunk „jobb” felszerelésével az első szebb pontyokat. Itt lestük mestereinket, Inzsöll papát, Hla- vati Lali bácsit, meg a többi „öreghorgászt”, akik már régen az örök horgászvizeken várják a kapást. Es mekkora halakat fogtak. Emlékszem, egyszer Inzsöll papa és Lali bácsi a „lófürösztő''-ben párosversenyre kelt. Egymás után szedték ki az öt-hat kilón felüli potykákat azon a hajnalon. Aztán az „anyás”, a „strand” pontyai, a növendék krokodilnak is beillő csukák, a „szivattyús”, a „csendőr”, a „veres”, meg a „fekete” vizek kárászai, és a „városi” kísértetfehér potykái! Azok csinálták már velünk a csudát! Hányszor ültünk húszán is egymás mellett a „városi” keleti partjának langyos homokján szúnyogdalos nyári éjszakákon! Aztán egyszerre öt-hat mogyoróbot is megugrott elbóbiskoló kezünk mellől és vágott neki a slfc- vlznek, mint a torpedó. Elcsenték őket tőlünk a vadul kapó ki- sértetpotykák.,. Felnőtt és immár nagyapakorba lépett a mi generációnk is és jó bujtosi fogások emlékeivel. Kupferschmidt Bandi, Hlavati Totyi, meg még jó páran szép zsákmányokra gondolnak vissza, az igazi jó halas Időkre, amik réges- rég elmúltak már. És most, amikor fiaink után unokáinkkal lessük a pedzőt néhány aprócska kárászra várva a bujtosi vizeknél, szép és igaz bujtosi horgász- történetekkel múlatjuk az időt. Az ötvenes évek nagy halpusztulásai, a vízszennyezés, az igazi gazda hiánya, vagy inkább a gazda megkötött keze — ezektől váltak halszegénnyé a bujtosi vizek. Sök éve már, hogy jövőjük bizonytalan. A megoldásra nagyszerű tervek vannak. Hiszen milyen remek lenne egy halban gazdag horgászvíz szinte a város közepén! De hát a tervek megvalósításához pénz is kell, és éppen annak nem vagyunk most bőviben. Pedig ha egyszer hozzálátunk. ezrekkel Indulunk neki. hogy két kezünk segítségével is újból a horgászok és 'a pihenni vágyók édenkertje legyen a Bujtos. Pristyák József Mozgalmas élet az egyesületekben A megye horgászegyesületeiben most folyik a fogási eredmények összesítése. Többfelé közgyűlésre készülődnek. A kisvárdai horgászok január 16-án, a tiszavasváriak 22-én, a nyíregyházi vasutasák pedig 30-án tartják közgyűlésüket, ahol — ez újdonság — horgászcikkeket is lehet vásárolni. A megyei IB-nél jóváhagyásra vár a császári halasítási terv. Bigecsi bundacsuka Rétközi horgászcimboránk, Pogácsa, kirándulásaink elmaradhatatlan résztvevője volt. Ki tudja már, hogy szerezte ezt a tréfás ragadványnevet a szelid gyári festő! Annyi bizonyos, hogy minden mókában benne volt. Békésen tűrte mindenkori ugratásainkat és szinte kitüntetésnek vette, amikor valamelyikünk még a doktori címmel is felruházta. „Pogácsa doktor” nélkül nem is volt igazán jó hangulatú egy-egy horgásztűra. Lehetőleg nem is hagytuk ki sosem, bár a rossznyelvek szerint ennek élete párja nemigen örült. Előre készítettük már a nevetőizmainkat, ha a „csapat" elfész- kelődött valamelyik vízparton, de mindig úgy, hogy „Pogácsa doktort” szemmel tarthassuk. Azt lestük, hogy mikor pattan fel ültéből és indul meg lassan farol- va hátrafelé. Mert abból a rossz szokásából nem tudtuk kinevelni, hogy ne kezdjen el „rükver- celni”, ha a horogra kapott halat fárasztani kell. Történt egyszer — még azokban a szép időkben, amikor a ti- szadobi Malom-Tiszát horgászok is látogathattak —, hogy csukáz- ni indult oda a „brigád”. Akkoriban is ilyen lágy idő volt, valahogy november végén, vagy december elején. De nekiöltöztünk azért, mert a vizek partja csalóka ám. Pogácsa barátunk pedig éppen vadonatúj bőrkabátban és dobozból frissen kihúzott bundacipőkben feszített. Az történt ugyanis, hogy „Pogácsa doktor” bevásárolni kéreszkedett el a feleségétől. Nem árulva el, hogy a megyeszékhely áruházai után a nagy vargabetű a tiszado- bi holtágnál végződik. Nagy nehezen összeszedve a dobi cimborákat, autónkat a parton hagyva, három ladikkal vágtunk neki a jó csukás holtágnak. Szelték a ladikok a mozdulatlan víztükröt, fel egészen a Bigecsig, ahol a legtöbb csuka szokott zsákmányra lesni a töklevelek alatt, hínárosok rejtekében. Aztán „megháromszögeltük” a vizet. Két ladik ezen a parton, a harmadik pedig — az új szerelésben feszítő Pogácsával — a háromszög csúcsában, a másikon. Bevetettük horgainkat és vártuk, mi fog történni. Legfőképp természetesen a háromszög csúcsán! Mert mondani sem kell, hogy Pogácsa barátunkkal mindig történt valami. Legfőképp az, hogy mindig neki volt kapása a leghamarabb. Most is így történt. Felpattant Pogácsa a ringó ladikban, két kézzel markolta karikába hajló botját és lassan farolva — megindult hátrafelé. Megmerevedett mosollyal figyeltük, vajon észbekap-e, hogy most nem a vízparton van ám?! Nem kapott észbe! Egyszerűen kifarolt a ladikból, a partközeli nádas elé. A nagy csobbanás után csak egy nagy fekete gömböt láttunk a víz tetején, ahogy a beszorult levegő felfújta a bőrkabátot. A nagy gömbön meg egy kisebbet. Pogácsa fejét az új bőrsapkában. A nagy gömb aztán egyre kisebb lett, ahogy a bőrkabát alól hátul nagy buborékokban kiszökött a levegő. Végül már csak Pogácsa feje látszott ki. ál- lig a töklevelek közt, éppen hogy a szájába nem folyt a víz. — A nyavalya törje ki, hun van ennek a feneke?! — ennyi volt „Pogácsa doktor” megjegyzése. De ha több is lett volna, úgyse’ hallottuk volna. Mert a tragikus helyzet ellenére is felcsattant a víz fölött a nevetés. Később, amikor a jól befütött Polski Fiatban ugrattuk pokrócok közt száradó puoér. cimboránkat, a nagy nevetések közti csendben megszólalt: — Haljátok, nem tóm, mit szól majd az asszony, hogy mingyán a bőt után meg is fürösztöttem a bundacsukát...! (pj.)
