Kelet-Magyarország, 1983. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-30 / 25. szám
4 Kelet-Magyarország 1983. január 30 A pennsylvaniai Chester kőolajfinomító üzeménél 800—900 jelentkező vár munkára. Az üzem mindössze 30 jelentkezőnek tud állást adni. ___________(Kelet-Magyarország telefotó)^ Események címszavakban HÉTFŐ: Teljes kudarccal végződött az OPEC genfi értekezlete — Paul Nitze, az eurorakétákról tárgyaló amerikai küldöttség vezetője Bonnban tájékoztatta az amerikai taktikáról Kohl kancellárt — Kadhafi líbiai vezető befejezte budakesti tárgyalásait KEDD: Kétnapos tárgyalás végén a közös piaci országok külügyminiszterei nyilatkozatot adtak ki az eurorakétákról — A Dél-afrikai Köztársaság és Angola ideiglenes tűzszünetben egyezett meg — Indiai—nigériai csúcstalálkozó Üj-Delhiben SZERDA: Reagan Washingtonban fogadta Genscher nyugatnémet külügyminisztert — Mubarak egyiptomi elnök Amerikába menet megállt Párizsban és Cheysson külügyminiszterrel ta- találkozott — Colombo olasz külügyminiszter hivatalos látogatásra Berlinbe érkezett CSÜTÖRTÖK: Finn és svéd vezető politikusok az északi atomfegyvermentes övezetről nyilatkoztak — Genfben megkezdődött a szovjet—amerikai tárgyalások újabb fordulója — Afganisztánba utazott az ENSZ-főtitkár helyettese PÉNTEK: Szovjet és NDK állásfoglalás az atomfegyvermentes övezettel kapcsolatban — Bukarestben egyeztették a Varsói Szerződés országainak külügyminiszter-helyettesei a madridi tanácskozás befejező szakaszával kapcsolatos elgondolásaikat — Indiai—kínai határtárgyalások kezdődtek Pekingben SZOMBAT: Lemondott az indiai kormány valamennyi tagja, hogy Gandhi asszony nagyméretű kormányátalakítást hajthasson végre a legutóbbi választási vereség után — Mitterrand francia elnök Marokkóban tárgyalt és atomerőmű építését ígérte meg — Nagy-Britanniában folytatódik a vízművek dolgozóinak sztrájkja, ezután csak forralt vizet ihatnak az angolok — Washingtonban elutasítják az európai atomfegyver- mentes övezettel kapcsolatos szovjet javaslatot A hét három kérdése O Mit ígér a genfi eurora- kéta-tárgyalások folytatása? A „karácsonyi—újévá szünet” elteltével Genfben folytatódlak: a szovjet—amerikai tárgyalások a közép-hatótávolságú rakétákról. (Ugyanekkor Bécsben a Varsói Szerződés és a NATO országainak haderőcsökkentési tárgyalássorozatának új fordulója is elkezdődött.) A világközvélemény és a világsajtó egyaránt nagy érdeklődést tanúsít e létfontosságú kelet— nyugati alkudozás iránt, s ebben az érdeklődésben derűlátás keveredik sötét pesz- szimizmussal, vagy éppen óvatos tartózkodással. Az optimizmus indítéka egyfelől az új szovjet vezetés több konkrét javaslata, másfelől az, hogy a nyugati közvélemény tekintélyes része nyomást gyakorol az USA-ra. „Reagan szálljon le a magas lóról!” Az amerikai elnök adja fel hajthatatlannak hirdetett magatartását, hogy csak a hírhedt „nullamegoldás” jöhet számításba ... Persze, egyszer- másszor már hallaná olyan amerikai vélekedést, hogy „minden komoly nagy szovjet javaslatot meg kell vizsgálná” s az ilyen ígéretek Washingtonból talán mégsem csak a szövetségeseik megnyugtatását célozzák, hanem mögöttük esetleg tényleges tárgyalási szándék is meghúzódik. Akik sötéten látnak, azok arra hivatkoznak, hogy Weinberger és a többi „héja” semmilyen engedményre nem hajlandó, s hogy például elérték az elnöknél a viszonylag rugalmasabb tárgyalási taktikát elfogadó Rostow menesztését a leszerelési kérdések legfontosabb amerikai hivatalának éléről. Az óvatos várakozást választó véleménynyilvánítók például azt mondják, hogy március 6-ig, a nyugatnémet választások napjáig Genfben csak egyhelyben topogás várható. Ha az NSZK polgárai voksailkikal megnyilatkoznak már vagy az eurora- ikéták mllett, vagy azok ellen, akkor a genfi tárgyalási pozíciók is tisztázottabbak lehetnek. Ugyanígy bizonyos (bár kisebb) hatással lehet a hollandok magatartása: mindeddig a nép megakadályozta, hogy a parlament és a kormány igent mondjon a rakétatelepítésre 1 S végül közvetett hatással lehet a nukleáris fegyverkezés kérdésére az a nagyjelentőségű svéd kezdeményezés is, amely európai atomfegy- vermentes övezet létrehozását célozza. A Szovjetunió kész megvitatni ezt a tervet, közölték Moszkvában, s konkrétan felvetették, hogy egy ilyen övezetnek 500—600 kilométer szélesnek kellene lennie, mind a Varsói Szerződés, mind a NATO területére 250—300 kilométer mélyen kellene benyúlnia! Az NDK kormánya szintén kijelentette, hogy Berlinben üdvözli k<, a svéd javaslatot. O Hogyan indult meg a választási küzdelem Ausztriában? Nyugati szomszédunkban április 24-én szólítják az urnához a választópolgárokat. Három hónappal a szavazás napja előtt már javában tart a küzdelem az eddig abszolút többség birtokában kormányzó szocialisták és a jobboldali néppárt, a liberálisak meg az újonnan jelentkező „zöldek” (a környezetvédők) között. Kreisky kancellár, az SPO pártelnöke bizonyos fokig meglepetéssel szolgált, amikor az év első napjaiban a válság.. hatásainak ellensúlyozására az adóterhek növelését jelentette be. Nem szokás tőkés országban közvetlen a választások előtt új adókat hozni ... A személy szerint rendkívül népszerű kormányfő viszont épp azzal érvelt, hű|gy ez az éljárás a becsületes, s hozzátette, hogy ő bízik az osztrák politika érettségében. Igen érdekes, hogy ilyen előzmények után a múlt vasárnap Graz városában a helyhatósági választásokon a szocialisták eggyel még növelni is tudták mandátumaik számát, s viszont a néppárttal együtt koalícióban volt szabadságpárt súlyos veszteségeket szenvedett, ugyanakkor pedig bevonult a városatyák közé a környezetvédők néhány küldötte is. Kreisky és szocialista pártja a kampányban mindegyre azt hangoztatta, hogy a semleges Ausztria az eddigi politikája alapján tudott talpon maradni a válságban is, a világban pedig így tudott tekintélyre szert tenni. Valóban akár a Közel-Keletre gondolunk, akár a leszerélés problémáira, a bécsi diplomácia igen sokszor tett po- ^ zitív lépéseket, hasznos kéz- | deményezéseket. Hogyan alakul a szovjet népgazdaság hely zete? A héten a szovjet sajtó is, a világsajtó is bőven foglalkozott azzal, hogy Mosizk- vábain közreadták a statiszti- • kai hivatal jelentését a népgazdaság! terv teljesítéséről. Mindenekelőtt az a szám is figyelmet érdemel, hogy a Szovjetunióban 1983. január elsején 271 millió 200 ember élt. Ennek a hatalmas nép- i nek a hétköznapjaira utalt a r statisztikai hivatal jelenté- T sének megannyi száma: közölve, hogy a havi átlagjöve- j delem mintegy 240 rubelre tehető, s hogy a nemzeti jövedelem tavaly 2,6 százalék- ( kai emelkedett, ami megfelel az általános világgazdasági irányzatnak. A legnagyobb ütemben — 5 százalékkal — a gépgyártás és a fémfeldol- J gozás terén növelték a tér- me lést. A terv szerint alakult áz • ipari robotok, a gázipari berendezésék, a programozott , vezérlésű szerszámgépek ellőállítása is. De őszintén szól j a gondokról is a statisztikai hivatal: nem teljesítették például a tehervagonok, továbbá a cement, a hús, a vaj, a hűtőgépek, a mosógépek termelési tervét. A, mezőgazdaságban a kedvezőtlen időjárás ellenére számos ágazatban jobb eredményt értek el, így több a szemes termény, mint 1981-ben. A készletek elegendők a lakosság ellátására kenyérből, pékáruból, A Szovjetunióban most nagy figyelmet fordítanak az úgynevezett agráripari komplexumok fejlesztésére, e célra tavaly 45 milliárd rubelt fordítottak. Ezzel öszefüggésben kell említést tenni a Pravda egy fontos cikkéről, amely nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a sajtónak meggyőzően, konkrétan kell megmutatni az eredményeket, ugyanakkor pedig elemeznie az új problémákat. A sajtó feladata és kötelessége, hogy a közvélemény elé tárja az emberéket foglalkoztató kérdéseket és bátran bírálja a fejlődést akadályozó negatív jelenségeket. A sajtóban megjelenő bírálatok után intézkedéseket kell hozni a hiányosságok ki- ' küszöbölésére. A Pravda megállapította, hogy az SZKP nagy bizalommal van az újságírók iránt, a sajtó pedig a párt igaz harcostársa. Ez is megköveteli a nyomtatott szó hatékonyságának további növelését. Pálfy József Történelmi krónika Kádár János gyűjteményes kötetéről a árt, szakszervezetek, szocializmus. Ez a címe a Kádár János válogatott beszédeit és felszólalásait tartalmazó gyűjteményes kötetnek, amely az 1982-es esztendő utolsó napjaiban jelent meg. Huszonöt év terméséből válogattak a kötet szerkesztői. Huszonöt olyan esztendőéből, amely ma már történelmi jelentőségű. Az első felszólalás az újjászervezett párt ideiglenes Központi Bizottságának első titkárától, akkor még egyben a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökétől 1957 januárjából való. Abból az időből, amikor a néphatalom hű fiai olyan hősies, nagy erőfeszítést igénylő forradalmi tettet hajtottak végre, amellyel sikerült úrrá lenni az 1956- os fegyveres ellenforradalmon, s újra elindítani hazánkat a szocializmus útján. Sok megtévesztett ember volt ez időszakban hazánkban, akik nehezen tudtak eligazodni az eseményeken. A tisztánlátáshoz nagy segítséget adtak Kádár János szavai: „Követeléseket összeállítani a világ legkönnyebb dolga. Csak egy nagyon kicsi szakszervezeti jártasság kell hozzá, hogy egy hatalmas költségvetés-listát össze lehessen állítani. A követelések realizálása, a megvalósítása már egy kicsit nehezebb... lépjünk sztrájkba! Sztrájkba lépni lehet... Volt itt olyan sztrájk, amelyet a világ soha nem látott: összkomfortos sztrájk, házhoz szállított ellátással... Ha ezt kapitalista országban csinálják, úgy hívják, hogy politikai sztrájk, harc a hatalomért. Ha a proletárdiktatúrában csinálnak ilyesmit, akkor is ugyanaz a tartalma: politikai harc, harc a hatalomért, de akkor a munkásosztály hatalma ellen ...” A megtévedt emberek, bizalmatlanságának a falát — olyanokét is, akik részt vettek a különböző sztrájkokban — az új forradalmi vezetés nyílt, őszinte szóval hamar áttörte. Ügyannyira, hogy 1975. május 1- én a budapesti dolgozók Hősök téri nagygyűlésén a párt első titkára már azt mondhatta: „A magyar népnek — az önzetlen és áldozatkész segítséget nyújtó Szovjetunió támogatásával — sikerült megvédelmezni a szocializmus ügyét és így a magyar proletárdiktatúra, annak munkás-paraszt állama a Magyar Népköztársaságé !... A munkáshatalom erős ... Az ellenforradalom füzében újjászületett a magyar nép vezető ereje, a munkásosztály élcsapata, a Magyar Szocialista Munkáspárt...” Ugyanebben a beszédében már azt is kijelenthette: „ ... nagy eredményünk a népgazdaság elemi rendjének és rendes vérkeringésének helyreállítása. Az ipari és bányászati termelés, úgyszintén a mezőgazda- sági termelés, a közlekedés és a kereskedelem munkája alapjaiban a rendes kerékvágásba került". Az élet, hogy viszonylag rövid idő alatt rendes kerékvágásba került hazánkban —, mint az Kádár János akkori szavaiból is megállapítható — sok összetevője volt. Olyan történelmi tanulságokat hordoznak ezek a tapasztalatok, amelyeket napjaink politikai munkájában is érvényesítenünk kell. A most megjelent gyűjteményes kötetre támaszkodva hadd időzzünk a párt gazdaságszervező munkájánál. Régen feltárt igazság, hogy a társadalom fejlődését döntően két tényező határozza meg: a politikai hatalom és a gazdasági alap. Ebből következően, amikor a munkásosztálynak és szövetségeseinek politikai hatalma újra szilárd lett 1957-ben, a további társadalmi kérdések megoldása, az élet- színvonal emelése, a kultúra fejlesztése is a gazdasági munka eredményeitől függött. Ez az összefüggés adta és adja a párt gazdaságpolitikájának alapvető elemét. A gazdaságpolitika az általános politika része, amely meghatározza a gazdasági fejlődés célját, irányát és ütemét, valamint a célok megvalósítását szolgáló eszközöket és módszereket. A gazdaságpolitika kialakítása a párt központi vezető szerveinek feladata. A főbb gazdaságpolitikai elveket és célokat a párt központi szerveinek határozatai rögzítik. A politikai döntések alapján állami, kormányzati intézkedések születnek, amelyek a végrehajtás folyamatát szabályozzák és szervezik. De, hogy a gazdasági feladatok megoldása sikeres legyen, az egész társadalom céltudatos erőfeszítésére van szükség. Enpek szervezésében, az erők mozgósításában igen nagy feladatot vállalnak magukra a szak- szervezetek. Hogyan is mondta Kádár János 1963 májusában, a szakszervezetek XX. kongresszusán? „Az asztályharc fő frontja a jelen szakaszban — a szocialista világ biztonságáról való gondoskodás mellett — döntően a termelés, mert ha a termelés, a munka termelékenysége nem emelkedik, akkor elosztani sem lehet többet.” Munkásosztályunknak, pártunknak az elmúlt negyed század alatt sok olyan segítője volt, amelynek köszönhette a jobb munkát. Például a szakszervezetek vezette szocialista munkaverseny- és brigádmozgalom. E verseny állandóan ható és jelentős tényezője volt és ma is az gazdasági építőmunkánknak, a szocialista viszonyok fejlesztésének. Mozgósító erővel hatott az ötéves tervek teljesítésére, a legfontosabb gazdaságpolitikai célok megvalósításának széles körű társadalmi bázisát jelentette. Számos területen érzékelhető eredményeket hozott a minőség és a hatékonyság jelentőségének felismerése, a versenyszervező munka színvonalának az emelésével számottevő anyag- és energiamegtakaritást lehetett elérni. A munkaverseny-mozgalom — mindenekelőtt a szociaüstabrigád-moz- galom — kedvezően befolyásolja a szocialista tudat és magatartás erősödését, a köz- életiséget, a munkásműveltség színvonalának emelését. A szocialistabrigád-mozgalom napjainkban a társadalmi, gazdasági fejlődés meghatározó tényezőjévé vált, és amint azt Kádár János 1977. áprilisában, a szocialistabrigád-mozgalom V. országos tanácskozásán kijelentette: „E mozgalom már nem csupán tömegeket fog át, hanem — ki merem jelenteni! — valóságos népmozgalommá vált. ... a dolgozóknak mintegy fele ma már szocialista brigádtag. Jelenleg szinte minden állami és szövetkezeti munkaterületen dolgoznak szocialista brigádok... Nagyszerű, nagyon jó, hogy így van. Nőjön ez az arány minél tovább! Nem kell félni attól, hogy túl sokan leszünk.” A szocialista munkaversenynek, a szocia- listabrigád-mozgalomnak, az egész tevékenységünknek erőt ad az a tudat, hogy fejlődésünk 26 esztendeje töretlen, népünk a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével történelmi jelentőségű vívmányokat hozott létre. Olyan pártunk van, amely „ ... saját magára kötelezőnek tartotta és tartja, hogy elméleti és gyakorlati munkájában mindenkor és egyidejűleg vegye figyelembe a marxizmus—leninizmus általános érvényű törvényszerűségeit, saját munkásosztályunk és népünk történelmi tapasztalatait, országunk adottságait, a nemzeti sajátosságokat. Igyekszünk tanulni a testvérpártoktól. különösen nagy -jelentőségűnek tartjuk a Lenin alapította Szovjetunió Kommunista Pártjának tapasztalatait” — mondotta Kádár János a KMP megalakulásának 60. évfordulóján rendezett ünnepi ülésen. ártunk országépítő munkájában nincs egyedül. Harcostársként pártunk mellett áll hazánk 4,5 millió szervezett dolgozója, akik a különböző szakszervezetekben képviselik és segítik megvalósítani a párt elképzeléseit. Úgy, ahogyan pártunk vezetője 1980 decemberében a szakszervezetek XXIV. kongresszusán elhangzott felszólalásában hangsúlyozta: „Magyarországon a szakszervezetek hagyományosan erős szervezetek. Alapjaikat még a monarchia idején rakták le, s a régi társadalmi viszonyok között is igazi harcostársai voltak a munkásosztály forradalmi pártjának. Mi, kommunisták, mindig támaszkodtunk a szakszervezetekre mind a munkásosztály történelmi céljaiért folyó harcban, mind a szocialista forradalom győzelméért vívott küzdelemben. Ma is építünk rájuk az új, a szocialista viszonyok fejlesztésében. A szakszervezetek szocialista társadalmi rendünk keretei között is nagyon fontos, nélkülözhetetlen funkciókat töltenek be.” Kádár János beszédeinek és cikkeinek új gyűjteménye átfogó képet ad ezeknek a funkcióknak a gyakorlati érvényesüléséről, a párt és a szakszervezetek közötti egészséges együttműködés, politikai munkamegosztás fejlődéséről, a párt eszmei irányításával munkálkodó, de önállóan cselekvő szakszervezetek társadalmi súlyának, közéleti szerepének növekedéséről. A kötet történelmi hitelű krónikája az MSZMP harcainak, népünk negyedszázados szocialista építő munkájának, alkotó küzdelmeinek. Fodor László