Kelet-Magyarország, 1983. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-30 / 25. szám
2 Kelet-Magyarország 1983. január 30. Ki mondja meg a nagymamának? Lakodalomba- vésziekkel „A vészieket csak veszély esetén szabad meghúzni. Aki indokolatlanul meghúzza, megbüntetik." Ismerős a szöveg, a vasúti kocsikban olvasható. A MÁV nyíregyházi körzeti üzem- iőnokségen beszélgettünk. — Sajnos a vészféket gyakran indokolatlanul húzzák meg — mondja Pálinkás Lászlóné jegyvizsgáló. — A múltkor a Hajdú expresszel egy jó hangulatú család esküvőre utazott. Nein tudták, hogy a vonat nem áll meg Kábán, pedig ott feltétlenül le akartak szállni, s hogy néz ki, ha elkésik a násznagy? Miután a jegyüket kezel- t«n, kérték, hogy húzzam meg a vészféket. Megtagadtam. Meghúzták ők. Kifizették a 400 forint büntetést, s leszálltak. — Akkor még „sportszerűek” voltak — kapcsolódik a beszélgetésbe Zomborl József vonatvezető. — Főként pénteken és szombaton számtalanszor megtörténik: meghúzzák a vészféket, leugrálnak a vonatról, s elszaladnak. Például nemrégen Pestről jöttünk hazafelé. Tudták, hogy a gyorsvonat nem áll meg Ojfehértón, ennek ellenére rajta utaztak, akik ott akartak leszállni. A mások kárán segítettek magukon. A vésztőkkel megállították a vonatot, majd elszeleltek — Előfordul: az utasok elalusznak. vagy egyszerűen elfelejtenek az úticéljuknál leszállni — meséli Zom bori József. — Sokan ekkor sem restek a vészfékhez kapni. A fonyódi expresszen történt: egy idős ember a nyakába vette unokáját, s lovacskáztak — beszéli pálinkás Lászlóné. — Egy óvatlan pillanatban a gyerek belekapaszkodott a vészfékbe, s a vonat megállt. A nagypapa nem haragudott a gyerekre, de szomorúan, félelemmel telve biztatta: „Otthon te mondd meg nagymamádnak, hogy ez a lovacskázás 400 forintba került.” A vonat vészfékkel történő megállítása balesetveszélyes. A hirtelen bekövetkező sebességcsökkenés miatt a csomagtartóról leesett (helytelenül felrakott) bőröndök már nem egyszer okoztak balesetet. Aztán, volt akinek a kezét súlyosan megsértette a becsapódó ajtó, de volt, aki elesett, kezét, lábát törte. — Nagyon ritkán, de lehet indokolt a vészfék meghúzása — folytatja Pálinkás Lászlóné. — A múltkor a Szabolcs expresz- szen egy bácsi rosszul lett. Végigszaladtam a kocsikon, van-e a vonaton orvos? Szerencsére utazott egy orvosnő, aki a bácsit azonnal megvizsgálta, s mivel nem volt nála gyógyszer, azt mondta: azonnal kórházba kell juttatni. Szolnokon vészfékkel megállítottuk a vonatot, mentőt hivattunk, (cselényi) Modern harangláb a kisteinptom mellett, Seregben. (E. E. felvétele) GAZDAG A VÁLASZTÉK Hajnal a piaccsarnokban Hajnali fél hat: az utcai lámpák fényében alig-alig látni egy-két járókelőt Nyíregyházán. A piaccsarnok körül már éJénkebb a forga- galom. Árusok pakolják a zöldség-gyümölcsféléket, frissen sült lángos és hurka illata érzik, nyitnak a butikosok is. Ébresztő kettőkor — Unalmas volt az éjszaka — szól Pest István, aki mint portás, karbantartó és telefonközpontos pénteken este 6-tól szombat reggel 6- ig van szolgálatban. Éjszaka három telefonhívás volt. ötkor nyitottam a hátsó kaput, fél hatkor pedig a főbejáratot. Mint mindig, most is Misák Miklósné, a lángossütő volt a legfrissebb. — Kettő körül keltem, mert be kellett dagasztani a tésztát. A lángos már kész — csak éppen vevő nincs — panaszolja. TÉVEDÉS CSAK SAJÁT ZSEBRE Sor áll a becsüs előtt. Számok röpködnek, pillanatokig tart az alku, s létrejön a megegyezés. S már a pult előtt áll a következő eladó, egy jól szituált hölgy, aki füstszínű ólomkristály pohárkészletet hozott. Mond egy összeget, a becsüs a másikat, s a „bdzi” tulajdonába kerül, elhelyezik a polcra a poharakat. Odébb van a pénztár, azonnal fizetik a megvásárolt ruhák, műszaki cikkek, bútorok, szőnyegek árát. Egy fiatalember japán „Hoznak frakkot, szélmalomkereket.. ÓVODA — ÖTVEN ÉVE... Kukoricahegedű Vannak jubileumok, melyekre egy ország figyel, ünnepel Ám vannak olyan évfordulók is, amelyek csendesek, legfeljebb a nagyon közeli ismerősök tartják számon. Ilyen esemény özvegy Szitha Miklósné jubileuma is... ... Nagyon fiatal voltam még akkor, éppen most januárban félévszázada. Korai árvaságom miatt testvéreim neveitek, taníttattak és így a hódmezővásárhelyi óvónőképző elvégzése után kerültem Nyírpazonyba óvónőnek. Ritka volt akkoriban, hogy óvoda legyen a faluban. A pazonyit egy tehetősebb birtokos építette. Egy nagy teremből és óvónői lakásból állt. A közös előszoba nyitott volt, amin éktelenül befújt a januári szél és a kis szobámba hordta a havat. A kiskály- hában alig tudtam tüzelni, de mégis csak megvoltam, akkor nem lehetett fiimyás- kodni. Jól hegedültem, sok szép népdalt énekeltünk és a helyi hagyományokból vettük át a különböző kör játékokat Egy 400 öles kert tartozott az óvónői lakáshoz, ahol én sárgadinnye volt, nem tudtam mit csináljak vele, mire az egyik kis szegénylány, T. Piri így szólt „Megesszük mi magáinak, óvó néni .. ... Olajos padló, nagy hosszú barna padok és asztalok, ez volt a berendezés. Akkor még híre-hamva sem volt az óvodai étkeztetésnek. Télen a messzebb lakó gyermekek kis lábaskában hoztak valami ebédrevalót, a kályhán megmelegítettük és megették. Akkor még ismeretlen fogalom volt az „óvodai költség- vetés”. Én a 90 pengő havi fizetésemből vettem a szappant, a Mikulás-csomagot. Aztán magam készítettem a díszeket a karácsonyfára, majd valósággal koldultam a tehetősebbeknél ajándék- csomagokra. így tudtunk venni szaloncukrot s Stühmer boltjában, szentjánoskenyeret a Kiss Károly féle boltból, míg diót, mogyorót. Aztán csináltam fűzfasípot a kanálisparton (tördelt ágakból, kis hegedűt kukoricaszárból, cin- cogtatták is szorgalmasan. Virágból fontunk koszorút, fűszálból gyűrűt, karperecét. Nehéz próbatétel volt, de én ott voltam fiatal és boldog. Ott mentem férjhez, ott egy kis „mintagazdaságot” születtek a gyermekeim. Most, csináltam: négy részre osztottam, az egyik sárgadinnyés, a másik földiepres és málnás, a harmadik zöldséges, az utolsó pedig gyümölcsfás rész volt, és milliónyi virág. A termést a gyermekekkel együtt szedtük és együtt ettük meg. Egy ízben temérdek hogy immár nyugdíjban vagyok 1968 óta — akkor már Nyíregyházán voltam vezető óvónő —, boldog embernek érzem magamat, a három gyermekemmel, a hét unokámmal. A pazonyi emlékek azért örökre megmaradnak. (a.) gyártmányú asztali számológépet kínál. Szilágyi József- né vámoédulát kér. Miután előkerül, folyik tovább az alku. Egy éltesebb nő irhabundával érkezik. Törökországi „szerzemény”. Ezt is csak vámhivatali okmánnyal vehetik meg. Szusszanásnyi szünet. Érdeklődön, hogyan lett Szilágyiiné a nyíregyházi bizományi áruház becsüse. Serdülő koromban rádió- műszerésznek készültem — mondja. — Aztán változtak a tervek, szülési szabadságon voltam, s a férjem vetette fel: nem lenne-e kedvem a bizományi áruházban dolgozni, mert ott van egy kedvező állás. Jelentkeztem — igaz adminisztrátornak. Jegyíró pénztárosnak ültették be a fiatalasszonyt. Számos más beosztásban is helytállt, felfigyeltek rá. S — Szeme, keze biztos. Tapintásra észreveszi a különbséget a gépi és a kézi perzsa, a legfinomabb műbőr és a valódi között, és a bundák elbírálásában is „otthon” van. — Itt csak saját zsebre tévedhetek. Ha a vásárolt értéken alul adunk el valamit, nekem kell kifizetni, de ilyen még nem történt Hoznak a bizományiba sok furcsaságot, frakkot, szélmalomkereket, mindent. Felajánlottak már fejőgépet, kocsikereket, vásároltam már mángorlót, rézmozsarat, tőröket, festményeket. Havonta legalább 2—3 millióért vásárolnak, de ennyi be is jön.... Szilágyiné nyolc esztendeje becsüs, bírósági szakértőiként is dolgozik, most is oda indul. — Biztos válóperes ügyben hívnak — mondja. — Válóperhez becsüst? egyszer főnöknője megkér- ha nem , hT h». tudnak megegyezni dezte tőle: mit szólna, ha becsüs lehetne? — Kedvem volt hozzá, elvállaltam. Bár akkor már két gyermekem volt, tízhónapos bentlakásos iskolában Budapesten tanultam meg a becsüsi szakmát — említi Szilágyiné. — Sokoldalú képzést kaptunk. A bútorok ismeretét például a fa kiterme- az üzletigazgatónak is. lésével kezdtük. Tanultunk _ És ha vásárol’ “ Az még körülményesebb, öTtokeket^hoßvan l^hlt me^ mert esélyt kell kémem erteKOKet nogyan lenet meg vállalat központjától, különböztetni a hamistól, az ^ J újtól. (farkas) az ingóságok értékeiben, nekem kell „áraznom”. Délelőtt a vám- és pénzügyőrségen voltam, két bundát értékeltem, amit elkoboztak. — Ha a becsüs akar eladni valamit, hová viszi? — Ide, de egy másik becsüshöz, és jelen kell lennie — Hiába, a szabad szombat érezteti hatását a piac forgalmán. Űjabban kényelmesebbek a vevők: ki- lenc-tíz óra körül kezdődik a bevásárlási csúcs. Áru bőségesen van, s egyes zöldség- gyümölcsféléknél — ha pár fillérrel is — de olcsóbbak az árak, mint tavaly. Drága a primőr — Burgonyából a legnagyobb a felhozatal — nézi az összesítést Liebe Jánosné statisztikus. — Januárban 13 700 kilogrammnyit hoztak belőle eladásra a kistermelők, meg a Zöldért: jóval többet, mint tavaly ilyenkor. Bőségesen van fejes káposzta, zöldség, alma. Amii kevesebb: a tej és a tejtermék. A kofák eddig egy kosár túróval is bejöttek a környékbeli falvakból, de egyre kevésbé éri meg utazgatni. Ilyenkor januárban kevés a primőr is. — Még várni kell a primőr szezonra — magyarázza Hogyinszki József, a vízügyi technikusból lett kiskereskedő. Márciustól a diny- nyeszezonig hetente 3—4-szer megyek Pestre, meg Csong- rádba. Békésbe. Ilyenkor télen csak egyszer utazom. Primőr kevés van és drága is. Tavaly ilyenkor nyolcvan forint volt egy kiló uborka, most százhúsz. Csakhogy messziről hozzuk, s nem olcsó a szállítás. Különlegesség azért most is kapható a kiskereskedő standján: vecsési savanyúság — például almapaprika, dinnye, csalamádé — a a Dunántúlról hozott friss tojás. Bírság — dohányzásért Lakatos István piaci ellenőr már második kőrútjára indul a csarnokban. Kevesen tudják, hogy a szabálysértésekért bírságolhat is: — Gondot okoznak a dohányzók, mivel az épületben nem szabad rágyújtani. Általában ötven—száz forintra bírságolok. . Egyszer büntettem kétszáz forintra egy asszonyt, aki saját készítésű szoknyákat árult engedély nélkül. Lassan megérkeznek az első reggelizők, s a koránkelő háziasszonyok a piacra. Orosz Istvánná kistermelő — aki vagy harminc éve jár ide árulni — már elfoglalta szokásos helyét. Épp csak egy szatyor zöldséget hoz-' taik a férjével. Nekik így is megéri, hiszen a pár forintos bevétel jól jön a nyugdíjhoz. Oroszné lelkesen kínálja portékáját: — Zeller, foghagyma, bimbóskel, póréhagyma, sárgarépa! Olcsón adom, válasszon kedves... Házi Zsuzsa Gyógynövények reneszánsza Reneszánszukat élik napjainkban a különböző természetes alapanyagokból készülő gyógy- és szépítőszerek. Tizenöt-húsz éve sincs még talán, hogy a tudomány megmosolyogta nagyanyáinknak a gyógyító füvekben vetet hiét, most pedig alig-alig van már olyan növény, melyről ki ne derítették volna, hogy ilyen meg olyan betegségre kiváló orvosság. Itt van például & vérrehulló fecskefű, melyből a vesebetegeknek készül gyógyszer, a bodzavirág, mely izzasztóteaként ismert, vagy például a borsmenta, mely toroköblítő teaként a náthás embert gyógyítja, de az Roham a nátha ellen édesipar egyik nélkülözhetetlen alapanyagaként is emlegetik. E növény különösen megyénkben örvend igen nagy népszerűségnek, itt is elsősorban a Rétközben, Nagyhalász és Tiszarád kertjeiben termesztik. Nagyhalásznak például, ha címere volna, minden bizonnyal megtalálnánk rajta a borsmentát is, mely jó negyven éve jelent meg tömegesen a halászi kertekben, tisztes jövedelmet hozva a gazdáknak, hiszen már akkor is nagy keletje volt a patikákban a mentaleveleknek. Az ötvenes években aztán lanyhulni kezdett a termesztők kedve, a feltételek sem voltak éppen a legkedvezőbbek, ám az utóbbi esztendőkben újra elterjedt a gyógynövény kutusza. A helyi áfész által patronált szakcsoportnak például több mint száz tagja van, akik tizenkét hektáron termesztik a mentát. Segít a tagoknak a szövetkezet, de a Herbária is, a szaporítóanyaghoz' például ingyen juthatnak a termelők, míg a földmunkára az áfész vállalkozik kedvezményes áron. Az eredmény: csaknem 20 tonna gyógyalapanyag, s kevesebb náthás, torkát fájlaló ember. (bg) Heti bosszúságunk Rekord Lehet, hogy a héten megint rekordot döntöttünk: nemigen volt még ilyen melegünk január 28-án és 29-én az utóbbi években, mint most pénteken és szombaton, de az autókra váróknak is melege lett kedden, amikor megtudták, bogy a várva várt Ladájuk ezután 125 ezerért, Dáciájuk 128 ezerért jön. Péntek estig többször eszembe jutott, vajon melyik plusz hozott nagyobb meglepetést, a fok vagy a százalék, de a magamnak feltett bonyolult kérdésre még most sem találom a választ. Mert ugye a fokot, meg a százalékot nem olyan könnyű egybevetni, azt meg igazán nem találhattam ki: kinek-kinek melyik változás miatt volt többször szüksége nyugtatöra. Bevallom, engem az időváltozás viselt meg jobban, mert beláttam, hogy ezt a drága benzint mégse tölthetjük olcsó kocsiba. Amikor eddig jutottam az írással, egy kollégám beleolvasott és megkérdezte: ugyan mondjam már meg, hogy lehet összekeverni az autóárat az időjárással? Elbizonytalanodtam, s valami olyasmit mondtam, hogy a meleg Idő a korábban kibUvó növényeket, a horábban hazatérő madarakat tréfálja meg, a drága autó pedig az Állami Biztosítót, mert ha összetörjük, nekik kell érte többet fizetni. Őszintén szólva ez a válasz kollégámat nem elégítette ki, s mig tovább törtem a fejem, a TKANSVILL egyik vezetője jutott eszembe, aki a csütörtök este tv-híradóban örömmel jelentette be, bogy az egyik arab országgal 11 millió dolláros szerződést kötöttek. Erre meg — ki tudja miért — az „ugrott be”, hogy a Ben-Hur című filmért — amit több mint 20 évvel elkészítése után vettünk meg — 12 miUió dollárt fizettünk. Igaz, a 11 milliót a TRANS- VILL kapja, a 12 miUiót a MOKEp fizeti, így a kettőnek nyilván semmi köze sincs egymáshoz. Mint az időjárásnak és az autó árának. B. J. Mellesleg Homályos volt eddig előttem, hogy ugyan ml játszik közre leginkább az infarktus bekövetkezésében. Ez a rejtély azonban a napokban valamelyest kitisztult, mivel — mint többen olvashattuk — svéd és amerikai vizsgálódások kiderítették: hajlamosabb az infarktusra az, akinek kevesebb módja van döntéseket hozni, mint aki olyan állásban dolgozik, melyben gyakran kell döntenie. Amíg eddig eljutottak, azt is megállapították, hogy az egyhangúság, a monoton munkavégzés, vagy éppen a munkátlanság is előidézheti a tragédiát legalább annyira, mint a dohányzás, vagy a szertelen táplálkozás okozta koleszterinszint-emel- kedés. Nekem erről az utóbbiról az a kényelmes fiatalember jut az eszembe, akit az apja naponta többször no- szogtatott: „Mozdulj már meg, dolgozz valamit fiam, mert megöl az unalom.” Mire a fiU: „Inkább az unalom, mint a munka, édesapám.” De félre a viccel, hiszen itt komoly dologról van szó. Vizsgáljuk meg közelebbről a döntésmechanizmus hatását. £n azt hiszen, ebben messzemenően igazuk van a vizsgálatokat végző tudósoknak. Például: futballmérkőzésekre járó szurkolók a megmondhatóik, hogy a bíró egy-egy döntése nyomán még sohasem a füttyös embert szállította a mentő az intenzív osztályra, hanem a B-közép egyik-másik tagját, aki elszenvedte a bíró sportás jogtalan tizenegyesét. Rémlik nekem valami, hogy máskor, másfajta tudósok már kimutatták azt is, hogy a sikerélmény és az infarktus között közvetlen a kapcsolat. Már ezt úgy értem, hogy a sikerélmény hiánya inkább elvezet az infarktushoz, mintha valaki állandóan csak az ő fizetésemelése, a rendkívüli jutalma és a kitüntetése okozta izgalmakat viseli el. Mellesleg ez a mostani felfedezés a legjobban arra világít rá, hogy miért találni több szívinfarktusos megbetegedést a férfiak, mint a nők körében. Mert ha igaz az a szólásmondás, hogy a házasságon belül a kis dolgokban mindig a feleség, a nagy dolgokban mindig a férj dönt, s hogy ilyen nagy dolog a legritkább esetben fordul elő, akkor máris kész a képlet: dönt a feleség, viszi a mentő apukát. Igaz, hogy ez az esemény nem éppen unaloműző dolog, de némi köze azért csak van a mostani nagy tudományos felfedezéshez. (angyal)
