Kelet-Magyarország, 1983. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-29 / 24. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1983. január 29. Tisztelt Asszonyom! Engedje meg, hogy lapunk olvasóinak nagy nyilvánossága előtt próbáljam folytatni azt a gondolatsort, amit iskolájuk pedagógus kollektívája körében az ön kérdése indított el. Több is volt kérdésnél, inkább megállapítás, amit azon a találkozáson szóvá tett: miért nem becsülik nálunk Magyarországon az értelmiségit, a tudást, a jó munkát? Az olvasó kedvéért megpróbálom ösz- szefoglalni ottani véleménycserénket. Abban egyetértésre jutottunk, hogy témánkat nem lehet kizárólag anyagi oldalról megközelíteni. Hogy bérezési politikánk számos mai hiányossága, torzulása egyáltalán nem jelent egy-egy réteg, különösképpen azon belül egy egyén munkájáról alkotott állami véleményt, értékítéletet Az? értelmiséginek hazánkban becsülete van. Ezt nem csupán arra alapozhatjuk, hogy a párt utóbbi kongresszusain, a különböző tanácskozásokon mind pontosabban és konkrétabban fogalmazzák meg. Erre is, leginkább azonban arra, hogy az elmúlt 25 év alatt számos olyan intézkedés látott napvilágot nálunk, amely az értelmiség helyzetének javítását célozta. Még bérben is észrevehető módon jutottak ebben - előbbre. Senki nem állítja, hogy most már itt van a kánaán, hogy a nyolcvanas évek elején a diploma megszerzése után azonnal és pénzben észrevehető módon kiderül minden munkába lépő 'számára: érdemes volt 16—17 évet az oktatási intézmények padjaiban tölteni. Mert ha ez így lenne, ma szóba se kerülhetett volna, amit beszélgetésünkkor ön és kollégái erőteljesen hangsúlyoztak. Kezd megfordulni a korábbi tendencia, sok tehetséges gyerek egyszerűen nem akar továbbtanulni, mert jobban jár, ha már az általános iskola, de legkésőbb az érettségi után pénzes szakmát választ. Nyilvánvalóan igaz ez Önöknél, ahol a munkásember, a tsz- ben fizikai dolgozó eddig sem tulajdonított túlzott jelentőséget az íróasztalnak. Másrészt az egyszerű ember ma is praktikusan gondolgozik gyereke további sorsát illetően. És ebben sok a jó is. Örülnünk kell neki, ha általában nincs már az egykorihoz hasonló „becsülete” önmagában az íróasztalnak. Viszont jogosan aggódunk, ha tehetséges munkás- és parasztgyerekek maradnak csak azért a „kaptafánál”, mert apjuk is annál volt, mert azt gyorsan elsajátítják, és e pillanatban jobban meg is fizetik, mint a szellemi pályákon kezdőket. Ez ellen tennünk kell. A szülőnek is, Önöknek pedagógusoknak is és mindenkinek, aki tehet valamit. Hazánkban ugyanis nemcsak szólam a nagyobb, a teljesítményképesebb, a konvertálható tudás iránti igény is. Véres valóság, hogy egy jottányit sem mehetünk előbbre a jól felkészült pedagógus, mérnök, közgazdász, jogász és más szakember nélkül. A huszadik században vagyunk, az űrtechnika, a kibernetika századában, amikor — és itt nagyon is egyetértek önnel — a régi módon már nem lehet semmit sem csinálni, a felkészültséget, a magasfokú képzettséget se jelszavakkal, se frázisokkal nem lehet pótolni. Életünk minden területére érvényes, amit ön feszeget. Becsülni kell a tudást, a jó munkát. Különbséget kell tenni ezek megléte, illetve hiánya között, de teljesítmény és teljesítmény szerint is. Csakhogy ez soha nem volt egyszerű, napjainkban pedig különösen nehéz dolog. A szocialista Magyarországnak voltak jobb és kevésbé jó időszakai az anyagiakat illetően. A mai helyzetünk olyan, amit ön is ismer. Lehetőségeink mind a bérezés, mind a differenciálás szempontjából erősen korlátozottak. És pontosan akkor, amikor a legnagyobb szükségünk lenne az értékesebb tevékenység elismerésére! Mit lehet tenni ebben a helyzetben? Mindent, ami helyileg megoldható — és ez sem kevés. Másrészt azoknak akiket illet, tudniuk kell, hogy nemcsak százvagy kétszázforintos béremelés jelentheti az értelmiségi megbecsülését. E rovat szűk terjedelme nem engedi, hogy felsoroljam, mi még. De azt hiszem szükségtelen is, hiszen ön és együtt gondolkodó társai jól értik, hogyan lehet mindenütt olyan hangulatot teremteni, amelyben már érdemes jól dolgozni addig is, amíg azt magasabb bérrel is elismerik. i HÉTVÉGI INTERJÚ Péter Imre nyugalmazott igazgatóval A A szakmunkástanuló-képzést az ipar, a w kereskedelem és a mezőgazdaság szükségletei határozzág meg. Milyen volt a megye ipara száz évvel ezelőtt? — Geduly Herik 1896-ban írt „Nyíregyháza az ezredik évben” című könyvéből tudjuk, hogy a város 760 mestert foglalkoztatott. A „nagyipart” egy olajütő malom, egy gőzmalom és egy vasöntő gyár képezte. A szabolcsi és szatmári helyzetkép sem volt különb. Az iparra és a kereskedelemre még a múlt század végén is rányomta bélyegét az előző évszázadok céhrendszere. G Hogyan képezték az iparosokat? — A céhrendszer igényeinek megfelelően. Mária Terézia idejében a népoktatás állami szervezésével egyidőben indult meg az iparosképzés az akkor létrehozott királyi rajziskolában. II. József 1783-as rendelete kimondta a vasárnapi rajziskolák kötelező látogatását, két, év múlva meghatározták azoknak a mesterségeknek a jegyzékét is, amelyekben az alkalmazott inasoknak kötelező a rajziskolába járás. A Mit tudunk az első szabolcsi iskola w megalapításáról? — 1882-ben — a vallás- és közoktatási miniszter leirata alapján — a főispán intézkedett az „iparosok elméleti és gyakorlati ismereteinek fejlesztésére” szolgáló iskola szervezéséről. 1883-ban elhatározták a nyíregyházi iparostanonc-iskola felállítását. 0 Melyik a következő állomás? — Az 1884. évi ipartörvény. Kimondta a tanonciskolák szervezésének kötelezettségét a városokra és a községekre, s egyidejűleg gondoskodott az iskolák fenntartási költségeinek előteremtéséről is. Szabolcsban is egymás után alakultak a községi ipariskolák. A századfordulóra befejeződött az iskolák szervezése. A ma is működő iskolák közül akkor már megvolt a nyíregyházi, a kisvárdai, a vásá- rosnaményi, a kereskedő iskola, megalakult a ma már nem működő nagykállói, baktaló- rántházi ipariskola és a nőipariskola is. Szabolcsban és Szatmárban számszerint *>1 működött. Hány szakmunkásképző a megyében? működik ma I képzés igazodott az igényekhez, lél felkészült, más területre isköny- iiyen mozgatható szakembereket képeznek iskoláink. Új szakmák oktatása is igény lett. Például az optikus, a kötö-hurkelé konfokciés, az iivegcsiszelé szakmák. Rz iskolák egy részénél a hasonló szakmák képzését koncentrálták... nuló törvény megjelenése után szerezte szakmunkás-bizonyítványát. Intézeteink képezték őket az eltelt 30 év alatt, természetesen a vállalatokkal közösen. Térjünk vissza az iskolai hálózat fejlődéséhez. Szabolcs-Szatmár városaiban és községeiben a felszabadulás előtt működő kisipari jellegű tanonciskolák és tanfolyamok megszűntek ... — 1951-től — néhány éven át — a megye területén csak két iskola működött: a nyíregyházi és a kisvárdai. Az 1953—54-es tanévtől a megyei tanács vb szervezésében egymás után alakultak a helyi ipari jellegű iskolák. Az irányítást átvette az MTH. Az 1956-ban alapított MTH 113. számú iskolában pedig létrehozták a megyei igazgatóságot. — Tizenkettő. Hét ipari, egy kereskedő és négy mezőgazdasági szakmunkásképző intézet. 1969-ben újabb szakmunkástörvény jelent meg. Az 1900-as évek első két évtizede nem hozott újat a tanoncképzésben. A Tanácsköztársaság idején viszont reformtervek születtek. Milyenek? — Rendeletileg szabályozták a munkaidőt, a tanítási órák számát. A nyolcosztályos népiskolára alapozták a négyéves ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági szakmunkásképzést. Alapvető gondolat volt a műhelyiskola létesítése. A reformterveket azonban nem tudták megvalósítani, hiszen pár hónap állt rendelkezésre, Szabolcsban pedig négy hét. — Az 1969. évi törvény biztosította a szakmunkásképzés egységét. Kimondta, hogy a szakmunkásképző iskola középfokú oktatási intézmény. Aki a szakmunkásképző iskolai tanulmányait befejezte, tanulmányi idő beszámítással tanulhat tovább. Az addig oktatott 285 szakma 188-ra csökkent. Az addigi túlspecializáltságot az alapszakmai képzés oldja fel. Van: hagyományos képzés, emeltszintű képzés, középiskolát végzettek képzése és felnőttképzés. A felszabadulás hozott alapvető változást? — 1949-ben az új.szakmunkásképzési törvény alapvető rendelkezéseket hozott. Tanulónak csak azt lehet szerződtetni, aki a 14. életévét betöltötte, az általános iskola vagy a népiskola nyolc osztályát elvégezte. A tanulót csak a szakmájához tartozó, vagy azzal kapcsolatos munkával szabad foglalkoztatni. Megtiltja a testi fenyítést. Eltörli a beíratási díjat és a tandíjat. Az egységes közponi irányítás eredményeként az addig egymástól függetlenül működő iskolák, tanműhelyek és otthonok helyett olyan intézmények létesültek, amelyekben a műhely, az iskola és az otthon egymást kiegészítő szerves egésszé, „intézetté” forrt össze. Az intézmények fenntartását átvette az állam. Egységes tantervek bevezetésével, korszerű könyvek megjelentetésével új alapokra helyezték a szakmunkásképzést. A Szabolcs-Szatmárban lakó, és az ország más területén dolgozókkal együtt a megye munkássága ma már jóval meghaladja a 100 ezer főt. ök a felszabadulás után lettek szakmunkások? — Mai munkásságunk aktív szakmunkás- rétegének legtöbb tagja az 1949-es iparostaA Az 1972-es oktatáspolitikai határozat ki- ^ mondta, hogy a szakmunkásképzést kiemelten kell kezelni. Mi történt azóta? — 1970 és 1980 között kiemelt feladat volt megyénkben a szakmunkásképzés tárgyi feltételeinek a javítása, s ma is az. 1975-ben megépült a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző tizenkilenc tantermes iskolája és 100 fős kollégiuma. Az Élelmi- szeripari Szakmunkásképző Intézet 100 fős kollégiummal bővült. 1978-ban a kisvárdai intézet 108 személyes kollégiumot, 12 tantermet és hetvenöt munkahelyes jól felszerelt tanműhelyt kapott. A nyíregyházi 107-es intézet 200 fős kollégiummal és 105 munka; helyes tanműhellyel gyönyörű komplexummá alakult. 1981-ben nyolc tanteremmel bővült a mátészalkai intézet, a következő évben kétszáz fős kollégiuma is lett. A szakmunkásképző iskolák mellett a megyében ma már működnek a szakmunkások szakközép- iskolái és a szakmunkásképzési célú szakközépiskolák. Ezek már a szakmunkásképzés továbbfejlesztésének a távlatait jelzik. Az 1969-es törvénnyel megszűnt a szakmunkás- képzés zsákutca jellege. Minden szakmunkásnak lehetősége van időbeszámítással bármely középiskolába érettségit szerezni. Kimondottan ezt a célt valósítják meg 1975- től a szakmunkások szakközépiskolái: munka mellett, három év alatt érettségi bizonyítvány szerezhető. 0 Hol vannak ilyen iskolák a megyében? — Nyíregyházán, Mátészalkán, Fehérgyarmaton, Kisvárdán, Nagykállóban, Nyírbátorban és Tiszavasváriban. Az 1981—82-es tanévben 1674 szakmunkás szerzett érettségi bizonyítványt;. 1978-ban hat ipari, négy mezőgazdasági, 79-ben további egy ipari és egy mezőgazdasági szakma oktatása indult a megyében: a nyíregyházi Ipari Szakközépiskolában esztergályos, autószerelő, autóvillamossági szerelő, géplakatos, távközlési műszerész, a mezőgazdasági szakközépiskolában szőlő-gyümölcs kertész, a mátészalkai Gépészeti Szakközépiskolában esztergályos, géplakatos, Baktalórántházán mezőgazdasági gépszerelő és növénytermesztő gépész, Záhonyban anyagmozgató és gépszerelő. Az első növendékek a szakmunkásképzési célú szak- középiskolákban 1982-ben végeztek. A szakmunkásképzés egyik fontos színtere a gyakorlati oktatás. Milyen színvonalon? — A legkorszerűbb gyakorlati képzést nyújtják az iskolai tanműhelyek, ahol az első évesek alapképzése a legfontosabb feladat. Az intézetekben 840 munkahely áll a tanulók rendelkezésére. Tanműhellyel ma már a nyírbátori és a fehérgyarmati intézet kivételével minden iskola rendelkezik. A Milyen a helyzet a nagyüzemi képzés w terén? — A szabolcsi iparral együtt nőtt, fejlődött a nagyüzemi képzés. A vállalatok többsége jó partnerei az iskoláknak. Legtöbbjük igyekezett jól felszerelt tanműhelyt létrehozni. Üttörőmunkát végzett a MEZŐGÉP Vállalat, a SZÁÉV, a VAGÉP, a TITÁSZ, a Vulkán, az Alkaloida, a Szabolcs Cipőgyár. Az újabbakból kiemelést érdemel a Hajtóművek és Festőberendezések Gyára, a Csőszerelő Vállalat, a Papírgyár, a Vörös Október Ruhagyár, a Divatruházati Vállalat, a METRIPOND Mérleggyár, az Auróra Cipőgyár, a Magyar Optikai Művek. S a sort folytathatnánk még. A Az utóbbi években a megye jelentősen w változtatott a képzési profilokban. Mit emelne ki ezek közül? — A képzés igazodott az igényekhez, jól felkészült, más területre is könnyen mozgatható szakembereket képeznek iskoláink. Üj szakmák oktatása is igény lett (példáül az optikus, a kötő-hurkoló konfekciós, az üvegcsiszoló stb. szakmák.) Az iskolák egy részénél a hasonló szakmák képzését koncentrálták, például a 110. számú intézetbe az építőipart, a 107. intézetbe a könnyű- és szolgáltató ipart. A változások szükségességét indokolja az is, hogy egyes szakmákban (például autószerelő, rádió-televízió műszerész) a szakemberek iránti kereslet csökkent, más területeken (például építőipar, mezőgazdaság, kereskedelem) pedig növekedett. A profilok alakítását befolyásolta a szakközépiskolai szakmunkásképzés megjelenése is. A Az oktatáspolitikai határozat megjele- w nése óta miiyen változások történtek a képzés tartalmában? — 1975-ben új közismereti, 1980-ban új szakmai „dokumentumokat” vezettek be a szakmunkásképző intézetekben. Ezek egységesebben, konkrétabban határozzák meg a tanítandó anyagot, figyelembe veszik az iparszerkezetben végbement változásokat. Az új tantervek és tankönyvek bevezetése nem volt egyszerű, tanárnak, diáknak számtalan nehézséggel kellett és kell megbirkóznia. Ügy tudom, a szakmunkásképzőkben az első évfolyamokon nagyobb a bukások száma. Mi az oka? — A felsőbb évesek komolyabban dolgoznak. Ekkorra már beérik a nevelők felzárkóztató, szintrehozó tevékenysége is. Sajnos, a szakmunkásképzőkbe beiskolázott tanulók magas százaléka alacsony előképzettséggel rendelkezik. A A tanulók szakmai felkészültségét — w egyebek mellett — mutatják az országos tanulmányi versenyeken elért helyezések is... — Minden évben ott vagyunk az országos tanulmányi versenyek legjobbjai között. 1981-ben tíz dobogós helyezést értek el. A 110. számú intézet az intézetek közötti versenyben országos első volt. Az 1982-es évben is hasonló sikerekről számolhattunk be. Kiemelkedően szerepeltek a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Intézet tanulói. Országos szervek egyre több szakmában kérik a döntők megyénkben való megrendezését. A A szakmunkásképzés százéves megyei ^ történetéről könyv jelenik meg, melynek On az egyik szerkesztője. Mikor kerül a kiadvány az olvasók kezébe? — Ez év májusában. G Köszönöm a beszélgetést. Tóth László
