Kelet-Magyarország, 1983. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-29 / 24. szám

1983. január 29. Kelet-Magyarország 3 Érzékeny jelző Ű ELFORRÖSODOTT A LEVEGŐ a falugyűlé­sen, amikor az új kö­zös temető került szóba. A nyírbátori járás két szom­szédfaluja között ugyanis nemrég új temetőt nyitottak, pontosan félúton, hogy mind­két településről igazságos tá­volságra legyen. Látszólag minden a legszabályosabb keretek között történik: a közös tanács testületi dönté­se előzte meg az építkezést, ugyancsak ők határoztak úgy, hogy ezután csak az újban lehet temetkezni, a régit pe­dig lezárják. Az ész és a szükség is ezt a döntést indo­kolta, a falugyűlésen azon­ban csepp híján kitört a pá­nik. Egyik szenvedélyes fel­szólalót a másik követte, hogy tudnillik ők pedig nem hagyják az ősi fészket, fö­löttük ne törjenek pálcát a megkérdezésük nélkül... Most holtponton van az ügy, de minden jel arra mutat, hogy módosítják a korábbi elhamarkodott döntést... A példát csupán azért hoztam fel, hogy valame­lyest érzékeltessem mon­danivalómat: a demokratikus döntés nem csupán jogszabá­lyi aktus, hanem mindenek­előtt emberi tényezők függ­vénye. Azok a lakosok, akik felemelték szavukat, mitsem A két példa egy tanulságot ad. Azt, hogy ott kezdődik az igazi demokrácia, amikor megkérdezik a munkást, a beosztottat, a választót: ő mi­ként döntene? Méghozzá nem csupán formálisan kérdez meg, hanem azzal a szándék­kal , hogy véleményalkotás­ra késztessék, hogy bevonják a döntés előkészítésébe, a ha­tározat kialakításába. Mi­ért tagadnánk, hogy a külön­böző helyeken és szinteken kialakított döntésmechaniz­musunk nagyon sok formális vonást őriz. Nem ritka, hogy holmi „bizottság” égisze alatt csupán néhány ember elképzelése kerül a tervezet­be, ami aztán bejutva a ha­tározathozatal csatornájába, jórészt már érintetlenül ma­rad. VANNAK PERSZE ESE­TEK, amikor — ahogy mon­dani szokás — nincs helye népszavazásnak; amikor a leginkább hozzáértő szakem­berek szava a döntő. Bizo­nyos műszaki, energetikai, szorosan vett építészeti té­mákban szavazásnak való­ban nincs helye, hiszen pél­dául egy komoly építmény statikai kérdéseit nem dönt­A Tiszalöki Faipari Vállalat tiszavasvári üzemében IS millió forint értékű tanszert gyár­tanak ebben az évben. Lakatos Istvánné és férje a fejes vonalzókat készítik. (Elek Emil felvétele) NÉZZÜK Á KASSZÁT! Nehéz nyereség Zárszámadás előtt két tsz-ben törődtek vele, hogy a testü­leti döntés minden tekintet­ben szabályos volt s hogy a határozók között ott voltak az ő választott képviselőik is. Ök a legszemélyesebb ügyüket, a kegyelet érzését vélték megcsorbítottnak, sze­retteik emlékét féltették, amikor tiltakoztak. MONDJA ISMERŐSÖM. nemrég a szükség ébresztette rá, hogy mi is valójában a demokrácia ereje. Évközben munkahelyükön a vezetés kissé elszámolta magát, de­cemberben kiderült, hogy bár nagyon sokan megérde­melnék még az utolsó ju­talmat, de ha elaprózzák a pénzt, nevetséges öszeg jut egy-egy emberre. Úgy gon­dolta, megosztja ezt a prob~ lémát azokkal, akik az év so­rán nemcsak a közvetlen tel­jesítményért, hanem az álta­lános helytállásért többféle elismerést (főleg anyagit) kaptak. Vagyis: megkér­dezte a legjobban és többször jutalmazott embereket, mi lenne, ha most ők kimarad­nának a jutalmazásból. Félve mondta, mert maga is úgy érezte, ez így nem tel­jesen helyénvaló s ezek az emberek most is érdemelné­nek jutalmat. Csodák-csodá- ja a legtöbben megértették a vezető nehéz helyzetét s mondták, bár nem örülnek neki, de az*ö munkájuk csa~ pótmunka és nemcsak a gól­lövőket kell honorálni, ha­nem azokat is, akik bejátsz- szák a pályát, akik összesze­dik a labdát... heti el a leendő tulajdonos pillanatnyi hangulata. Ám amikor olyan ügyben születik döntés, mely köz­vetlenül és érzékenyen érin­ti az emberek sokaságát, ak­kor nagy hiba lebecsülni a köz véleményét és túlértékel­ni — eltúlozni — a szakem­ber szerepét. Emlékezhetünk még arra a heves aluljáró­vitára, mely a megyeszékhe­lyen zajlott nemrég. A dön­tés, mely komoly testület elő­relátó határozata volt, ön­magában tiszteletre méltó. Csakhogy nem hagyható fi­gyelmen kívül azok érvelése sem, akik jelenlegi nehéz anyagi helyzetünkben az aluljáróhoz szükséges pénz­nek ezer — szerintük — fon­tosabb helyet találnak. Bi­zonyára másként alakulnak a fejlemények, ha nem a már kész döntést igyekeztek vol­na elfogadtatni a városkörze­ti tanácskozásokon, hanem a majdani döntéshez előre gyűjtötték volna a vélemé­nyeket. □ MIKOR KEVÉSBÉ LE­HET DOBÁLÓZNI a milliókkal, miközben nem a nagy álmok korát él­jük, fokozottabban szükség van minden beváltható vé­leményre, javaslatra, bírálat­ra. Ilyen körülmények kö­zött érzékenyebb a szocialis­ta demokrácia jelzőrendsze­re s nyomban kileng a mu­tató, ha zavar vagy fázisel­tolódás keletkezik. Megelőzni mindezt nem teljesíthetetlen feladat. Aka­rat és előrelátás kérdése. Angyal Sándor Az elmúlt év értékmérője a szorgalom, a törekvés a jobb, az olcsóbb termelésre. Most következik a számvetés. Két termelőszövetkezetben jártam, hogy lássam, halljam, mi van, miként dolgozzák fel a közelmúlt termelési adata­it, hogyan határoznak az idei munkákat illetően. Mérleg és terv egy sínen halad ... Honnan a nyereség? Nagy cserkeszen, a Kossuth­ban éppen értekeznek. Sze­mélyi ügyeket tárgyalnak. Addig is egy kis kitenkintés. Tiszta az a placc, ahol tavaly novemberben is hatalmas ré­pahegyek álltak. Később, amikor már beszélgettünk, Lakatos József mondta: — Érdemes volt a cukorré­pával foglalkozni. 321 hektá­ron termeltük, 43 tonna ter­mett hektáronként, 14,2 szá­zalék volt a cukorfok. — Nem túlzottan édes ter­més? — Volt jobb is. Bár jó volt tavaly az időjárás, a répa cukrosodásához nem igen kedvezett. Ettől függetlenül nyereséges volt ez a növény. — Mégis mi hozta a leg­több nyereséget? — A gabona. Ez egyértel­mű. Búzából hektáronként 5,1,' árpából 4 tonnás átlag­termést értünk el. Ahogyan terveztük, sikerült a hoza­mokat növelni és jól jött az a prémium is, amit az „ál­lam bácsitól” kaptunk. Nagycserkeszen is dicsér­jük ezt a hó nélküli, energia- takarékos januárt, szóba ke­rül a nagyon régmúlt is, az­tán megint a jelen. Asztalos József főkönyvelő vastag irat­csomót szorongat, gondolva, ha már számadás a téma, jó ha kéznél van a számítások végtelen sora. De hagyjuk a számokat másra. Tömör a kérdés: — Lesz nyereség? — Lesz. De hogy meny­nyi ?... Az emberi tényező — Jó, ne kiabáljuk túl. In­kább arról, hogyan csinálják. Nagycserkeszen mi a sikeres munka titka? A két vezető egymásra néz. Biztos az járhat a fejükben: „nagy ég, hiszen annyi ága- boga van a gazdálkodásnak. Most melyiket a sok közül?” — Vegyük talán az embe­ri tényezőt — mondják ket­ten, de egybehangzóan. — Sok a jó szakember, több éves gyakorlattal. No és az önálló munka, a felelősség! A gabonát KITE-technológiá- val termesztjük, ez önmagá­ban elfogadható, de egyedi­leg a szakemberek tesznek legtöbbet azért, hogy a tech­nológiával az eredmény nö­vekedjék. A gazdálkodást meghatá­rozza az anyagi érdekeltség, a jó bérrendszer, az informá­cióáramlás és sok minden. Itt is így van. Nagycserkeszen nyereséggel zárnak és mint tették tavaly, úgy dolgoznak id én is ... Hitelből gépek Egy községgel arrébb, Ti- szavasváriban, a Zöld Mező Termelőszövetkezetben ugyancsak tanácskozás. A termelőszövetkezet elnöke, Csontos István, valamint Nagy Tamás párttitkár kész­séges a szóra. Jött Molnár Gyula főagronómus is és kö­zölte, _ vágják a fasorokat, folytatják a táblásítást, mert ugye a racionális földhaszná­lat ... így hát az _ idei tervvel kezdtük a véleménycserét. — Nálunk a gabonater­mesztés szintentartása nem elég. Nagyot vállaltunk ma­gunkra azzal, hogy konver­tálható hitelből gépeket vásá­roltunk a gábona intenzívebb termesztésére. Hogy ez mit jelent? Az elmúlt három év átlagához viszonyítva kilenc százalékkal kell a termést növelni. Mi volt tavaly? Mekkora gabonatermés ? — Jó termés volt. Búzából 725 hektár átlagában 5,7 ton­na volt a betakarított szem. Kukoricából 8 tonnás termést kombájnoltunk. — Jó itt a föld, jó volt az idő. Van más magyarázat is? — Már hogyne lenne. A je­lenlegi termelési szinthez a műszaki színvonal adott. Eh­hez kell a technológiai fegye­lem, általában a fegyelem. A fegyelemre nálunk a munka­bérszabályzatunk is ösztönöz. Ez a minőségre és többletter­mésre sarkall. Mindennek van normája, minden feladat­nak prémiumfeltétele. Tíz százalék plusz-mínusz. Tehát mindenki kaphat többet, de kevesebbet is. Prémium és feltétel — És maradt a kasszában pénz? — Milyen pénz? — Ki nem fizetett prémi­Fiáker w-i rdekes és gondolatébresztő fotók fíj láthatók néhány napja az MVMK második emeleti folyosóján. László Gyula századfordulós fényképe­ket és képes levelezőlapokat nagyított ki, melyek a régi Nyíregyháza egy-egy részletét ábrázolják és melléjük tette ma készült felvételeit, ugyanabból a néző­pontból exponálva. A régi, s már jócs­kán a feledés homályába merült utca­részletek, sok még ma is meglevő épü­let, házcsoport, s ezek ma ismert látvá­nyának meghökkentő hatása alól nem vonhatja ki magát, aki végigmegy ezen a folyosón, s ha elég fiatal, bizony sok csodálkoznivalója akad. — Mi ez a templom a városháza előtt? — Bizony, templom állt valamikor ott, ahol most a Kossuth-szobor van, s az őszi napsütésben Szpari-szurkolók vitat­koznak a vaskorláton, a bentmaradás esélyeiről. — Ilyen volt a Korona Szálló? Nem sokat változott, ám valami mégis külö­nös. Nem az, hogy kint ülnek a nyári vendégek a járdán, nagy fehér napellen­zők alatt (ez ma is elképzelhető), hanem az az egy autó. Egyetlen egy, ami ott áll a szálló bejárata előtt. Fölötte, a napok­ban készült fotón autófolyam robog (zöldre váltott talán éppen a lámpa), s szinte hallani, ahogy kihúzatják a mo­tort. A Zrínyi utcán, a régi korzón, a macs­kaköves út kellős közepén két fehér ru­hás lány beszélget, ráérősen. Egyik sző­ke, a másik barna — ahogy a nóta mondja. Tehetik. Egy kétkerekű kordé, s egy várakozó fiáker ácsorog a járda mellett, bóbiskoló lovakkal. Mire is jó az a nagy rohanás? — kérdezhetné az ember, s mert egy kis nosztalgiára mindnyájan hajlamosak vagyunk, szinte haljuk a századeleji Nyíregyháza akác­virág illatú nyári délutánjainak méh- döngéses csendjét. Ezután egy panoráma következik. A lutheránus templom toronyablakából fényképezhette a régi levelezőlap-készí­tő, ahova most László Gyula is felment. A már megkopott kép hátterében fák, erdő, rét, és az ég. A mostaniéban a vé­geláthatatlan Jósaváros. Azt hiszem, nem belemagyarázás, ha úgy érzem: a rácsodálkozás, az összehasonlítgatás iz­galmas játéka mellett, ennek az okos ki­állításnak a legjobb eszközökkel megfo­galmazott politikai tartalma van. A „szemmel látható” változás legnagyobb része, az utóbbi 35 évben ment végbe. Bár építészetileg vitatható megoldások is találhatók (a megyei tanács épületére mintegy „ráterpeszkedő” Mártírok terei irodaház például), ezek az utcák és te­rek, így együtt látva őket a régivel, min­den statisztikánál és kimutatásnál meggyőzőbben szólnak városunk fejlő­déséről. Mester Attila — Nem sok. Előfordult, hogy néhány feladatot nem úgy teljesítettek az érdekel­tek, amint azt a prémium- feltétel előírja. De nem ez volt a jellemző. — Ezek szerint jó évet zár­nak. — Igen, habár volt gon­dunk elég... Nem rendikívüLi esemény az, hogy a termelőszövetke­zetekben most zárszámadá­sokra, tervtárgyalásokra ké­szülnek. Már 1983-at írunk és egy évvel idősebbek, tapasz­taltabbak lettünk. Viszont minél jobban előrehaladunk az időben, annál nehezebb a sikereket megtartani, újakat elérni. Nagycserkeszen és Ti- szavasváriban, a két, évek óta jól gazdálkodó termelő­szövetkezetben a mérleg po­zitív. Ezután is így akarják. Seres Ernő Munkásszállítás új utakon KEMÉV-busz Volánenblémával Valószínűleg, csupán egy darabig hatnak majd fur­csán a szabolcs-szatmári utakon időről időre feltűnő Ikarusok. Oldalukon ugyan­is a KEMÉV-felirat mellett szorosan ott díszeleg a vo­lán szakma szimbóluma, a közlekedési vállalat emblé­mája is. Miről is van hát szó? Semmi rejtélyről. Csupán az történt, hogy az eleddig a Kelet-magyarországi Köz­mű- és Mélyépítő Vállalat közlekedtette munkásszállí­tó autóbuszok ezentúl már „Volán-lobogó” alatt teljesí­tik eredeti feladataikat. A közlekedésiek 17 Ikarus 255-öst és három Ikarus 553 típusú autóbuszt vettek át a KEMÉV-től. Korántsem já­ratlan az együttműködés efféle útja, hiszen korábban a Volán már vett át üze­meltetésre a Szatmár Bú­torgyártól, a BFK mátészal­kai gyárától, az Ibrányi Építőipari Szövetkezettől, valamint a VOR-tól is bu­szokat. Az is bizonyos, hogy mindkét partner jól jár a kezdeményezéssel. A KE- MÉV például azzal, hogy megszabadul egy sor olyan költségtől, amit ezideig kénytelen-kelletlen elvisel­ni. Ezután nem lesz szük­ség külön apparátust tarta­ni a buszjavításokra, a nyil­vántartások vezetésére, a menetrendek összeállításá­ra. Megteszi majd azt egy nálánál jóval nagyobb ru­tinnal rendelkező s e célra hivatott vállalat, a Volán. Arról nem is szólva, hogy így a KEMÉV mentesül az éppenséggel az idén január­ban életbelépett rendelke­zés hatálya alól. Miszerint a nem közlekedési vállalatok minden egyes áutóbúszuk után 60 ezer forintnyi' ösz- szeggel kötelesek hozzájá­rulni az államháztartáshoz. Csak ezzel több mint egy­milliót takaríthat meg tehát az építőipari vállalat. A Vo­lán is jól járt, hisz lényeges teljesítménynövekedést ér­hetnek el, jövőre pedig mindez már a többletered­ményben, vagyis a nyeresé­gességben- is megmutatko­zik. Ám ami a fő, a dolgo­zó, akiért tulajdonképp a KEMÉV buszvásárlásai ko­rábban történtek, nem ká­rosodott. Kényelmesen és időben ér ezentúl is min­dennapos munkájának hely­színére. (kz) A Balkányi Állami Gazdaság faipari üzemében Farkas Já­nos speciális géppel élezi a szalagfűrészeket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents