Kelet-Magyarország, 1983. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-23 / 19. szám

4 Kelet-Magyarország 1983. január 23. Befejeződött Rómában a Moro volt minisz­terelnök elrablása és meggyilkolása ügyében folyt tárgyalás. A különbíróság (képünkön) ítélete a jövő hétre várható. (Kelet-Magyar- telefotó) A HÉT — CÍMSZAVAKBAN: HÉTFŐ: Gromiko szovjet külügyminiszter bonni tárgyalásai — Meg­beszélések Iszlámábádban egy indiai—pakisztáni szerződésről KEDD: A japán kormányfő washingtoni látogatása — a KGST Vég­rehajtó Bizottságának ülése Moszkvában — Általános sztrájk Olaszországban SZERDA: Gromiko az NDK fővárosában tárgyal — Dél-Afrika is­mét közvetlenül kézbeveszi Namíbia igazgatását — Olasz— nyugat-német külügyminiszteri találkozó — Előkészületek a palesztin parlament ülésére CSÜTÖRTÖK: A magyar párt- és állami vezető szervek állásfog­lalása a prágai tanácskozásról — Varsóban együttes ülést tart a LEMP Központi Bizottsága és az Egyesült Parasztpárt Or­szágos Bizottsága PÉNTEK: A francia—nyugatnémet szerződés 20. évfordulója alkal­mából rendezett ünnepségek során Mitterrand Bonnban, Kohl Párizsban beszél — A Palme-bizottság ülése Nigériában — Az SPD választási kongresszusa. SZOMBAT: OPEC-konferencla a termelési kvótákról és olajárakról — Reagan fogadja a fegyverkorlátozási tárgyalásokon részt vevő amerikai küldöttségvezetőket — Kísérlet a Pershing—2 rakétával A hét három kérdése O Mi a jelentősége Gro­miko bonni és berlini tárgyalásainak? A csónak jelkép lett, ame­lyet a héten nem kevésszer emlegettek. A szovjet kül­ügyminiszter arról beszélt Bonnban, hogy Kelet és Nyu­gat — a különbségek és el­lentétek dacára — egy csó­nakban foglal helyet, amikor a béke fenntartásának szük­ségességéről, a nukleáris há­ború elkerüléséről van szó. Tegyük rögtön hozzá: ez a csónak ma zordabb vizeken halad, s ha nem teszünk el­lene, az év végére még viha­rosabb övezetbe kerülhet. A találó hasonlatot aligha kellett értelmezni vagy ma­gyarázni, mindenki azonnal megértette, hogy a „rakéták évéről”, az eurorakéták tele­pítése körüli küzdelemről van szó. Mindez az NSZK-ra különösképpen vonatkozik, hiszen területén nemcsak 96 robotrepülőgépet, hanem 108 Pershing-2 típusú rakétát helyeznének el. Érthető, ha a szovjet- nyugatnémet megbeszélése­ken elsősorban a fegyverzet­korlátozási problémák kaptak hangsúlyt. Gromiko megnyi­latkozásai ismét kifejezték a messzemenő tárgyalási kész­séget és rugalmasságot, de egyértelműen leszögezte, hogy a Szovjeturió nem já­rul hozzá az egyensúly meg­bontásához. A bonni eszme­csere hasznos volt, hiszen közvetlen lehetőséget adott az álláspontok jobb megis­meréséhez, ugyanakkor a merev nyugatnémet magatar­tás még nem módosult. A tárgyalások kényes idő­szakban zajlottak Bonnban, miután 40 nap múlva tartják meg az NSZK-ban a rend­kívüli választásokat. A dön­tés a nyugatnémet szavazó­polgárokra tartozik, de a gaz­dasági és más belső ügyek mellett a választási kam­pányban helyet kért a nem­zetközi politika is. Vogel, szociáldemokrata kancellár­jelölt ebben az ügyben uta­zott Washingtonba és Moszk­vába, s természetesen ilyen szempontból is figyelmet kaptak a Gromiko-látogatás eseményei. (Luns, NATO-fő- titkár a héten odáig ment el, hogy az NSZK-t az Atlanti Szövetség felbomlasztásával vádolta, ha nem telepítene rakétákat...) Szó volt a válaszúihoz ér­kezett Európa rakétafegyver­kezési kérdéseiről több más találkozón is, a francia—nyu­gatnémet szerződés évfor­dulóján tartott Mitterrand- és Kohl-beszédben, az olasz­nyugatnémet külügyminisz­teri eszmecserén, s a Fehér Házban, ahol Reagan szemé­lyes utasításokat adott a két genfi amerikai küldöttség­vezetőnek. A hírek szerint sok új nincs az elnöki állás- foglalásban, kitart a nulla­megoldás mellett, ugyanak­kor a „szovjet” szándékok ki- puhatolásával” próbálja né­mi tárgyalási készségnek leg­alább látszatát kelteni. Diplomáciai mozgás, érez­hető haladás nélkül — mond • hatnánk, de a helyzet ennél összetettebb. A merev nyuga­ti állásfoglalásoknak is tudo­másul kell venniök, hogy a nemzetközi politikában ott munkálnak azok a konstruk­tív javaslatok, amelyeket a Szovjetunió és a Varsói Szer­ződés Politikai Tanácskozó Testületének prágai ülése terjesztett elő. Ez a program reális békealternatívát állít Európa és a világ elé, s mind szélesebb támogatásban ré­szesül. A világpolitika nem ismer csodákat, az alapvető komp­romisszumos megállapodások rendszerint hosszú vajúdás után születnek. Ilyen folya­matnak vagyunk most is ta­núi, nagyon nehéz tárgyalá­sok állnak előttünk, de más út nehezen képzelhető ei. © Miért vette át Dél-Af- rika Namíbia közvet­len igazgatását? Dél-Afrika ismét átvette Namíbia közvetlen irányítá­sát és igazgatását. Gyakorla­tilag nem sok változott, hi­szen az egykori német, majd brit fennhatóság alatt állt Délnyugat-Afrika jóideje a dél-afrikai fajüldözők gyar­mati sőrban levő területe. Az ENSZ 17 éve megszüntette Pretoria gyámságát, vagyis Namíbiának meg kellett vol­na adni a függetlenséget, de a dél-afrikaiak szembeszáll­tak a világszervezet dönté­seivel. A nyugati hatalmakat kellemetlenül érintette Dél- Afrika elszigetelődése, és el akarták kerülni a választás kényszerét. Nyilván nem óhajtották feladni dél-afrikai pozícióikat, viszont nem kí­vántak szembekerülni Afrika egészével sem. 1978-ban így alakult meg egy ötös „kon­taktcsoport” (Egyesült Álla­mok, Nagy-Britannia, Fran­ciaország, NSZK és Kanada), s megpróbált valamiféle át­hidaló megoldást elérni. Az új dél-afrikai taktika abból állt, hogy formailag megszüntették a közvetlen dél-afrikai felügyeletet, vi­szont csaknem százezer fő­nyi dél-afrikai katonai erő állomásozott az egymilliós országban, s egy homályos önkormányzat élére Dél-Af­rikával együttműködő fehér és fekete törzsi politikusokat állították. A SWAPO-t, a nemzetközileg elismert fel­szabadító mozgalmat meg­fosztották minden politikai lehetőségtől, a választások egyszerű csaláson alapultak. Ez az ellentmondás azon­ban egyre inkább nyilván­valóvá lett: Dél-Afrika na­míbiai emberei alól kicsú­szott a talaj, robbanásveszé­lyessé vált a helyzet. Ilyen körülmények között Dél-Af­rika ismét közvetlenül kezé­be vette az irányítást, s ez­zel átmenetileg megszilárdít­hatta állásait, de hosszú tá­von még nagyobb lesz a bel­ső és a nemzetközi tiltako­zás. A „közvetlen irányítás” kevésbé diplomatikusan ugyanis a gyarmati helyzet visszaállítását jelenti, ami­nek manapság, szerencsére már végkép nincs helye Af­rikában. O Mi várható a Közel- Keleten? A libanoni—izraeli tárgya­lásokon négy albizottság ala­kult, s Habib folytatja köz­vetítő útjait. Közben azon­ban az izraeli hadsereg meg­kapta téli felszerelését Liba­nonban, így a visszavonulás nem látszik közelinek. Az amerikaiak mindenképpen szeretnének legalább részle­ges eredményt elérni, hogy annak lendületével kezdhes­sék meg a még sokkal bonyo­lultabbnak ígérkező Reagan- terv realizálását, a palesztin problémák saját érdekeik szerinti, jordániai keretek között történő rendezését. Ebből a szempontból a kö­vetkező hetek igen lényeges­nek ígérkeznek. Februárban várják Washingtonba Begint, s előreláthatólag ugyanebben a hónapban érkezik oda Husszein jordániai király is. Beginnek arra kell válaszol­nia, hogy vállalja-e bizonyos megszállt területek kiüríté­sét (a telepítéspolitika nem erre vall), Husszeinnek pedig jeleznie kell, tudja és akarja- e a palesztinokat képviselni. Lényegesebb kérdés azonban, vajon a palesztinok hozzájá- rulnak-e ehhez a képviselet­hez: érthető, ha e körül sú­lyos belső viták vannak, amelyek a palesztin mozga­lom megoszlásával veszélyez­tetnek. A közeljövőben a PFSZ Végrehajtó Bizottsága, majd február közepén az Al­gírban összeülő parlament, a Palesztin Nemzeti Tanács vitatja meg a kérdést. Réti Ervin KHOMEINI: JELKÉP Tovább halad-e az iráni forradalom? A napokban két meglepő hírrel szolgáltak a távirati irodák Iránról. Az egyik sze­rint az iráni haderő a kur- dok lakta területen, nem messze a török határtól, új frontot tervez nyitni Irakkal szemben. A másik, száraz gazdasági hír: az iráni kő­olajtermelés január közepén elérte a napi 3,2 millió hor­dót. Az óév végén a napi termelés még csak 2,4 millió hordó volt. Elhúzódó háború — gazda­sági stabilizálódás? Bármily valószerűtlennek tetszik az ellentétpár, nagyjából így alakul Irán valósága. Életéi át- és átjárják a szélsőséges ellentmondások. Noha a há­ború hatalmas anyagi és em­beri energiát köt le, emészt el, az ország pénzügyi hely­zete ma kedvezőbb, mint kél éve. Teheráni jelentés sze­rint a lakosság helyzete ja­vult, az évi csaknem 16 szá­zalékos infláció ellenére is. A beruházás 57 százalékkal nőtt 1979-thez képest. Megbukott főslatok Mindent egybevetve a jós­latok, amelyek az Irakkal ví­vott háborúra és a belpoliti­kai összecsapásokra célozva, az iráni gazdaság összeomlá­sát vetítették előre, nem vál­tak valóra. Khomeini aja- tollah rendszere szilárdnak látszik. A jelek szerint sike­rült felelnie az elmúlt évek viharos kihívásaira. Ennek a sajátos, nagyhatá­sú iráni forradalomnak nem a múltja, nem is a jelene, ha­nem a jövője képezi vita tár­gyát — országon belül és kí­vül egyaránt. Tagadhatatlan, hogy a sah önmagát túlélt rendszerét népi forradalom döntötte meg. A folyamat a népi erők taposta úton ha­ladt jó ideig, jóllehet a veze­tés a mohamedán papság ke­zében volt. Érdemes emlé­keztetni rá, hogy a — gya­korta — véres belpolitikai küzdelem nyomán előbb (a forradalom győzelmében fon­tos szerepet játszó) fedajinok és mudzsairidok szorultak ki a hatalomból, s váltak a rendszer ellenségeivé, majd őket a liberális burzsoázia, a kispolgári erők, a pártok kö­vették. Rendkívül bonyolult a Tudeh párt, a kommunisták helyzete, ök ugyan osztatla­nul támogatják a forradalom anti'imperialisía, szociális megújulását hirdető eredeti programját, mégis a fél-lega­litás és a betiltás határán mozognak — az utóbbihoz közelebb. Restaurációé tervek? Iránban ma a törvényhozó és a végrehajtó hatalmat a mohamedán egyház monopo­lizálja, s a jövővel kapcsola­tos bizonytalanságérzet for­rása az, hogy a papi vezetés nem egységes. A forradalom — ellentmondásaival együtt is — történelmileg haladó fő­áramlatát Khomeini ajatol- lah testesíti meg. Akadnak a hierarchiában olyanok, akik tőle balra állnak és szaporo­Szavazás a szakértői gyűlés tagjaira. Khomeini — tekintélye vál­tozatlan. dó számban olyanok, akik jobbra, vagy szélsőjobbra. Nos, ennek a muzulmán szélsőjobboldalnak tudják be megfigyelők, hogy a politi­ka i la g -t ársadalm i lag oly fon­tos földreformból, a külke­reskedelem államosításából mindeddig édeskevés való­sult meg. A szovjet külpoli­tikai hetilap, a Novoje Vremja tudósítója iráni be­nyomásait összegezve, így írt: „Csalódott a munkásosztály, mindenekelőtt az olajmunká­sok, a haladó diákság, az ér­telmiség, amely már a szociá­lis haladás felé induló társa­dalom építéséről álmodott és végül csalódtak azok a mul- lahok, akik közel állnak a néphez, a nép körében élnek, és érzékelik érdekeiket... Mindez nem hagy kétséget afelől, hogy restaurációs elő­készületek folynak.” Az iráni forradalom hol­napjához fűződő széles körű aggodalmat táplálja az a puszta tény, hogy a muzul­mán szélsőjobboldal rendkí­vül erős pozícióval rendelke­zik a parlamentben (a medzs- liszben), a kormányban, s a gyakorlati jelentőségét te­kintve mindkettőt felülmúló, úgynevezett Alkotmányőrző Tanácsban. Az utódlás kérdése A különböző, érdekeikben egymásnak ellentmondó fel­megyénkben (Folytatás az 1. oldalról) A nyíregyházi járás mun­kásőreinek egységgyűlésén ki­hirdették, hogy az egység el­látó raja a múlt évben nyúj­tott kimagasló teljesítményé­vel elnyerte a megye legjobb ellátó alegysége címet. Az egységparancsnok beszámo­lójában köszönetét mondott az üzemek, intézmények kol­lektíváinak, valamint a csa­ládtagoknak, hogy a múlt év­ben is eredményesen hozzá­járultak a munkásőri felada­tok teljesítéséhez. Az ibrányi munkásőrök különösen sok társadalmi munkát végeztek községükben. A tiszavasvári alegységben tovább erősödött a kollektív szellem, a tisza- 'vasváriak is jelentős társa­dalmi munkával járultak hoz­zá a nagyközség fejlesztésé­hez. Az egységgyűlés a fiatal előképzés münkásőrök ünne­pélyes eskütételével ért vé­get. sőpapi csoportokat Khomeini személye mindeddig integrál­ta. Az ő tekintélye változat­lanul megfellebbezhetetlen. Némi leegyszerűsítéssel azt mondhatjuk, az iráni válto­zások jellegét, sorsát alapve­tően befolyásolja: miként, mennyire harmonikusan sike­rül Khomeini utódlását biz­tosítani — szellemében és gyakorlatában egyaránt. A belső küzdelem középpontjá­ban most épp az utódlás problémája áll. December közepén, szavazással, 83 tagú szakértői gyűlést hoztak lét­re, amelynek feladata a fő­pap utódjának kijelölése. Ha e testületnek nem sike­rül egyetértésre jutnia — s ez nem kizárt az éles érdek- ellentétek miatt — három-öt főből álló tanácsot alakíta­nak, amely kollektív vezető­testületként lép majdan Kho­meini helyébe. Nem titok, hogy ő maga nem rokon­szenvezik a szakértői gyűlés gondolatával. Feltehetően azért nem, mert ő maga sem látja biztosítottnak, hogy a vajúdásból az általa fémjel­zett forradalmat folytatni kí­vánók kerülnek majd ki győztesen. Folytathatnánk az ellentét­párokat. Mikközben az iszla- mizálás hullámai újból ma­gasra csapnak, nagy erővel zajlik az ellenforradalminak minősített bandák felszámo­lása. Közben újra megnyíl­nak az egyetemek, a főisko­lák. Megfigyelők szerint az iráni rendszer egyfajta vá­laszúihoz érkezett. Jövője nem kis mértékben attól függ, sikerül-e a szélsőséges muzulmán erőktől megszaba­dulnia, s a forradalom ere­deti eszméit képviselő és vé­delmező, ma még Khomeini mögött felsorakozható töme­geket, vezetőket összefognia, mozgósítania. Győri Sándor Szűrös Mátyás Hollandiában A Holland Munkáspárt meg­hívására Szűrös Mátyás, az MSZMP KB tagja, a külügyi osztály vezetője január 18— 22. között látogatást tett Hol­landiában. Találkozott és megbeszélést folytatott Max Van Den Berg-gel, a párt el­nökével, Joop Den Uyl par­lamenti frakcióvezetővel és Maarten Van Traa külügyi titkárral. A megbeszéléseken • a hagyományosan kialakult konzultációs kapcsolatoknak megfelelően időszerű nemzet­közi kérdésekkel és a két párt közötti kapcsolatokkal foglalkoztak. Szűrös Mátyás ugyancsak találkozott a mun­káspárt, a kereszténydemok­rata tömörülés (CDA) és a Liberális Szabadság és De­mokrácia Néppártja (VVD) parlamenti frakciójának ve­zető képviselőivel, valamint Jacobovits De Szeged-del, a külügyminisztérium politikai főigazgatójával.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents