Kelet-Magyarország, 1983. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-22 / 18. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1983. január 22. 0 Iskola és társadalom* nrurTMF"*1 1 '««■— központi Bizottság ' i )1982 áprilisi állásfoglalása a közoktatás továbbfejlesztésének fő irányát a tartalmi korszerűsítésben jelöli meg. Ez vonatkozik az oktató-nevelő munkára, az iskola belső életére, a mozgalmi tevékenységre egyaránt. A tanévnyitó — és a nemrég lezajlott tantestületi értekezleteken a pedagógusok túlnyomó többsége megértéssel fogadta az iskola stabilitására, az oktató-nevelő munka korszerűsítésére és a középfokú oktatás közelítésére vonatkozó célkitűzéseket. Az általános 'iskola lehetőségeit valóban még korántsem használtuk ki. Az új tantervek és dokumentumok bevezetésének 2—3 éves tapasztalatai kedvezőek. Sok jogos észrevétel hangzik el azonban az egyes tankönyvekkel, segédletekkel kapcsolatban és itt természetesnek kell tartani, hogy éppen az oktatási-nevelési gyakorlat alapján további javítások, korrekciók szükségesek. A pedagógusok megnyugvással vették tudomásul, hogy a mostani tantervi követelményekkel hosszabb távon számolhatnak. Egyetértésre találnak az iskola alapfunkcióit megerősítő irányelvek. Iskoláink alapfunkcióikat ma különböző szinten teljesítik. Vannak iskolák, amelyek a kedvezőtlenebb feltételek ellenére is színvonalasan dolgoznak és vannak olyanok, ahol a jobb feltételek mellett is gyengébb a teljesítmény. Bizonyos természetes különbségekkel a jövőben is számolnunk kell. Ma azonban a különbségek, elmaradások sokszor az elviselhe- tőnél nagyobbak. Szükséges, hogy iskoláink a jövőben az oktató-nevelő munka hatékonyabb alkotóműhelyei legyenek. Figyelembe kell venniük a szűkebb társadalmi környezetet; a tanulóifjúság összetételét. Az iskolák vezetőinek és a tantestületeknek nagyobb felelősséget kell vállalniuk a rájuk bízott gyermekek tanulmányi előmeneteléért, magatartásáért. Ez új kapcsolatot tételez fel az iskolavezetés és a pedagógusok, valamint az ifjúsági mozgalmi szervezetek, a pedagógusok és az ifjúság között. Olyan kapcsolatot, amelyben a közös munka, az egymás iránt érzett felelősség az eddigieknél jobban érvényesül. A családtól, a szülőktől is. többet követel ma az élet. Nagyobb felelősség terhel mindnyájunkat az ifjúság felkészítéséért, a szocialista munka és állampolgári fegyelem kialakításáért. A szülők valószínűleg a következőkben is keveset tudnak tenni gyermekeik szakmai tanulmányai segítésében. Viszont egyértelműbben kell kiállniuk az iskolai követelmények, a helytállás, a rendszeres munka, a feladatok tisztességes elvégzése mellett. Át kell gondolni az iskolák és a szülők kapcsolatait és együttműködését. Jó pedagógiai elgondolásokkal, módszerekkel nemcsak az iskola rendelkezhet. •A napokban kapják kézhez a párt-, a tömeg- és a társadalmi szervezetek, valamint az iskolák a megyei pártbizottságnak a közoktatás fejlesztésével kapcsolatos értékelését és határozatát. Ebből az alkalomból közöljük a megyei pártbizottság titkárának írását. Feltétlenül előbbre szükséges lépnünk minden iskolai szinten az anyanyelvi kultúra, a történelmi és társadalmi ismeretek megalapozásában. Ezek nemcsak a társadalomtudományi tantárgyak keretei között realizálhatók, hanem az oktatás egészének kell igényesebbnek lennie. Ugyanaz a követelmény az állam- polgári ismeretek és a világnézeti nevelés területén. Életünk azt követeli, hogy a tanulóifjúság kérdéseire választ kapjon. Ezek a kérdések lényegében hasonlóak a felnőtt társadalom kérdéseihez. Politizálóbb iskolai közösségekre van szükség. Alapvető követelmény, hogy szocialista társadalmunk értékei a tanuló- ifjúságnál tudatosodjanak és a fiatalok képesek legyenek megérteni, elfogadni, de tovább is vinni azokat. Megyénk műszaki, agrár- és orvosértelmiségének utánpótlása jórészt attól függ, hogy a természettudományokat és technikai ismereteket kellő időben már az általános iskolában meg tudjuk-e alapozni. Ma még nem állnak rendelkezésünkre olyan tankönyvek, amelyek a humán és természettudományos ismereteket integrált egységben tartalmaznák. Az egységes szemlélet azonban szükséges és megteremthető a tanulóifjúság ’ életre való jobb felkészítése érdekében. Az irányelvek szellemében kell pedagógusainknak a tehetség, a képesség kérdését kezelni. A technikai, műszaki ismeretek, a gyakorlati készség és jártasság, öz intellektuális felkészültség merev válaszfalait le kell bontani. Ugyancsak javítani szükséges az idegen nyelvek oktatását, főleg középfokon kell a lehetőségeket jobban kihasználni. Iskoláink nemcsak befogadói a társadalmi értékeknek,- hanem formálói, alakítói is. Fiataljaink körében reális önismeretre és társadalmi szemléletre van szükség. Olyanra, amely ismeri és vállalja nemzeti múltunk, a szocialista építés tapasztalatait, érti helyünket és szerepünket a világban. Iskoláink nem lehetnek elzárt szigetek, vállalniuk kell társadalmi konfliktusaink, ellentmondásaink jobb megismertetését, annak tudatosítását, hogy meghirdetett céljaink, a közösségi célok, a társadalmi igazságosság, egyenlőség érvényesek és megvalósíthatók. Nem könnyű feladat ma pedagógusainknak eszmékről, célokról, ideálokról szólni, hiszen a felgyorsult változások átrendezik értékeinket. Egyszerre kell bátorítani az egyéni kezdeményezést, értékelni, becsülni az egyéni teljesítményt és erősíteni a közösséghez tartozást, a társadalmi szolidaritást. Egyszerre kell illúziókat oszlatni, hitet és bizalmat erősíteni, perspektívát felmutatni. Olyan politikai és világnézeti orientációt kell adni, amely szilárddá teszi a szocialista rendszerünk melletti kiállást, amely elítéli a legfőbb veszélyt, a cinikus, közömbös, közös- \ ségellenes magatartást. Megyénk társadalma értékeli és becsüli a pedagógusok munkáját, erőfeszítéseit. Tapasztalható, hogy munkájuk sok vonatkozásban nehezebbé vált. Pluszterheket jelentett az ötnapos munkahétre való áttérés, a magasabb létszámú osztályok, a társadalmi és a pedagógiai hatások összehangolása is nehezebb. Munkájuk több irányúvá vált. Differenciáltan kell foglalkozniuk a tanulói közösségekkel. Társadalmi követelményként jelentkezik a tehetséggondozás, a tisztes munkát végző középhad segítése, a lemaradók megkülönböztetett gondozása. Meg kell tudni birkózni olyan hatásokkal is, amelyek nem egyedül az iskola sajátosságai, mint például a feladatok minimális teljesítése, a munka- és a tanulmányi fegyelem lazulása, esetenként a közösség elleni magatartás különböző megnyilvánulásai. Az elmúlt években mind nagyabb számban kaptak elismerést, kitüntetést. Jutalomban, egy-egy év során, majdnem minden pedagógus részesül. Meggondolás tárgyává kell tenni a jutalmazás jelenlegi rendszerét és inkább a bér fejlesztésére kellene koncentrálni. Ahhoz, hogy a pedagógusaink a magasabb követelményeknek megfeleljenek, tovább kell folytatni az iskola belső életének demokratizálását. Segíteni kell, hogy alapvető munkájukra, a színvonalas oktató-nevelő tevékenységre tudjanak koncentrálni. Meg kell tanulni a saját munkájuk során jelentkező konfliktusok kezelését és feloldását is. A pedagógus párt- szervezeteknek ehhez és az eszmei, politikai tisztánlátáshoz több segítséget kell atiniok. Tovább kell javítanunk iskoláink nyitottságát. Ez elsősorban abban jelentkezik, hogy a tantestületek mennyire nyitottak társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális • viszonyaink megértése, céljaink elfogadása iránt. El kell érnünk, hogy a pedagógusok közgazdasági, gazdasági ismeretei gyarapodjanak, hogy tisztán lássák a népgazdaság előtt álló mai feladatokat. Jobban kell ismerni a szocialista építés évtizedeinek történelmi útját, politikai és ideológiai tapasztalatait. Mindebben úgy kell segítenünk a tantestületeket, hogy a pedagógusok terhelése ne növekedjék. A pártszervezeteknek, a tömeg- és a társadalmi szervezeteknek, a szülői háznak segíteni szükséges a pedagógust abban, hogy az iskolai követelmények megértésre találjanak. A szocialista humánum szellemében szükséges előrelépni az iskolai rend és fegyelem fenntartásában, a munka- szeretet. az iskolai és lakóhelyi környezet rendjének megvédésében. Pedagógusainknak az ifjúság nevelésében jobban kell támaszkodniuk az iskolai életben jelenlévő, munkájukat korszerűsítő pártszervezetekre és ifjúsági mozgalmi szervezetekre. E célokat akkor tudjuk elérni, ha iskoláink nemcsak felülről, hanem valóban belülről vezérelt közösségek is lesznek, azaz, ha az iskolákban nemcsak utasítások végrehajtása, a tanórák leadása, a számonkérés, hanem a pedagógusokkal, a fiatalokkal végzett közös munka folyik. Sok szó esik napjainkban a pedagógusok anyagi helyzetéről, életkörülményeiről, közérzetükről. Van egy felfokozott várakozás a pedagógusok fizetésének javítására. A megyében élő mintegy 9 ezer pedagógus anyagi helyzete és életkörülménye nem azonos, számos eltérő vonást is mutat. Legnagyobb gondnak a pályakezdő fiatalok anyagi és életkörülményeit látjuk, amelynek javításával céltudatosan kell foglalkozni. De gondot okoz és nem indokolt a megyei 150—160 forint átlagbér-lemaradás is. Az irányításnak és az iskolavezetésnek terjedjen ki a figyelme arra is, hogy a tantestületek dolgozói eltérő életkörülmények és anyagi viszonyok között élnek. A fizetést természetesen még inkább a végzett munkához, a munka minőségéhez kell igazítani. Az életfeltételek, életkörülményekben a lakás, egyéb juttatások felhasználásában viszont a korábbiaknál nagyobb differenciáltsággal kell dolgozni, A pedagógusok közérzete is összetett, amelyben eltérő, egymásnak is ellentmondó tendenciák is vannak. Űj jelenség, hogy a korábbiaknál jobban terjednek az életszínvonalunkat, életkörülményeinket, további lehetőségeinket megkérdőjelező vélemények és hangulatok, sokszor azok körében is, akiknek erre nem lenne okuk. §1 nfjilágossá kell tennünk, ■ fijhogy nincs kötelezően i ""'"“előírt rossz közérzet, I amit egyes cikkek, tanul- J mányok szinte állandóan S sulykolnak. A pártszerveze- 1 tek jobban törődjenek az- j zal, hogy azok hangja f is hallható legyen, akik a gondok ellenére a munkára koncentrálnak, örülnek tanulóik sikereinek, társadalmi eredményeinknek. Számtalan közérzetet javító lehetőség viszont a mi kezünkben van. Ahol törődnek az iskolákkal, szót váltanak a pedagógusokkal, ahol a helyi szervek beavatják gondjaikba a pedagógus közösségeket, ott nemcsak a közérzet javul, hanem jelentős szellemi forrásokkal, cselekvő készséggel gazdagodik a közösség. Minderre számos jó példát tudunk felsorolni megyénk városaiból, községeiből. Az iskolák és üzemek kapcsolatában is egyre inkább előtérbe kerül a tartalmi együttműködés, ami elősegíti a fiatalok életismereteit és javítja a pályaválasztást. A közoktatási reform továbbfolytatása jelentős mértékben azon múlik, hogy az iskolavezetés, a pártszervezetek mennyiben teszik magukévá, „saját” iskolájuk ügyévé az irányelvek célkitűzéseit. A mostani általános egyetértést szemléleti egységgé és gyakorlati iskolai programokká kell formálni. Nem kell mindent elölről kezdeni, de a korszerűsítést, az oktatás megújulását bátrabban, dinamikusabban kell folytatni. Meggyőződésünk, hogy erre megyénk pedagógusai képesek és a szükséges segítséget meg is kapják megyénk társadalmától. Ekler György Koncz Zoltán : Kádár János Illyés Gyula Szent-Györgyi Albert
