Kelet-Magyarország, 1983. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-22 / 18. szám

1983. január 22. Kelet-Magyarország 3 Januárban ezt is láttuk: az alma még mindig a fán ... A megyei tanács szakfel­ügyeleti csoportjánál, a me­gyei főkertész most úgy fo­galmaz; 1982 értékesítési gondjai a gazdaságtalan ül­tetvények felszámolását meg­gyorsítják. Más szóval nem 1500 hektáros területről, ha­nem jóval nagyobbról nyü- vik ki a fákat. Ez nem túl­zottan nagy baj, csak elgon­dolkodtató. Mindenekelőtt le­pereg az emlékezetnek egy olyan filmje, amely almakul- tuszunk majd négy évtizedes története. Hogyan is történt? Megtanultak kertészkedni Miután 1945-ben 50 ezer nincstelen paraszt kapott földet, meghirdették az 50 ezer hold gyümölcsös telepí­tésének programját. Ez a cél szerencsénkre, és nagy hasz­nunkra teljesült. A kertek gyarapodtak, a fák termőre fordultak. Ezrek és ezrek tanulták meg, hogyan kell metszeni, permetezni, egy­szóval kertészkédni. A hatvanas években a jo­natánt már úgy emlegették, mint Szabolcs aranyát. Ám megfogalmazódott egy kérdő­jeles mondat is; „Áldás lesz-e vagy átok az alma”? Ha az elmúlt éveket nézzük, a téli alma termesztése áldás volt a megyének és megmarad továbbra is annak. De ... Két évvel ezelőtt először jelentkezett kirívó mérték­ben az almaértékesítés gond­ja. Szabolcs-Szatmárban ak­kor 620 ezer tonna alma ter­mett. Nem ez volt a baj, ha­nem az, hogy országosan a téli alma termése megha­ladta az 1 millió 200 ezer tonnát. Ennek a mennyisége nek 1982-beri sem volt piaca. Sőt, tavaly még az 1981- es mennyiségnél is több al­ost, hogy a rendről annyi szó esik, s a „racionalizálásról”, M. doktor bácsi íróasztala bukkan föl gyerekkor mélyiről, mert minden dol­gok összefüggenék. Ezen az asztalon minden volt. #fönyvek. teleírt pa- pírkötegek, mikroszkóp, i félrebillenve két mérőhen­I ger és egy kitömött karvaly között, sztetoszkóp, beöntő gumipumpa, borszeszlám- pa a fertőtlenítéshez, s a legkisebb fiú teniszlabdá­ja, — bűnjelként természe­tesen, — mert ezzel törte be az imént a rendelő tej- üveg ablakát. S most befúj a szél, lapozgatja a recep­teket, és billegtet egy csöpp újságszéldarabkát, melyen olvasható, szép dőlt betűk­kel ez áll: „két kiló krump­lit hozni a piacról”. Mondták is mifelénk ut- caszerte: ha M. doktor bá­csi sört tölt munka közben, s két kortyintás között a habja megülepszik, nem meri meginni a maradékot, mert nem tudja melyik po­hárban van a sör, és me­lyikben az elemzésre váró vizeletminta. „A gyümölcsészet... költészet...“ Egy gyékényen — az almáért Mégis csak kivágják iaz almafákat (!?) — írtuk egy évvel ezelőtt; az almafairtás nem hirtelen ha­ragból, elkeseredésből történik, hanem tervszerűen, a rekonstrukciós programnak megfelelően. Ez a hosszú távra meghatározott terv ésszerűen ítéli ha­lálra a kiöregedett, a korszerűtlen gyümölcsösöket, tartalmazza ugyanakkor az ,új telepítésre vonatkozó feladatokat is. A rekonstrukció 1983-ra 1500 hektár­nyi téli alma kivágását irányozta elő. ma termett és tovább növe­kedtek a gondjaink. Megyei szinten ez úgy kristályoso­dott, hogy volt láda és cso­magolóanyag-hiány, szűké­ben voltunk munkaerőnek, tárolótérnek. A legnagyobb baj mégis az volt, hogy az export nem valósult meg az üzemi elképzelések szerint. Mennyit tehet eladni ? Szabolcs-Szatmárban, ahol a földek gyenge termőképes- ségűek, s a gazdálkodáshoz sok kedvezőtlen körülmény is járul, a téli almának dön­tő szerepe volt, — van és lesz. Az üzemek rentabili­tását nem egy helyütt, és nem egyszer az almatermesz­tés jelentette. A jó almater­més ellensúlyozta a növény- termesztés, avagy az állat- tenyésztés veszteségét. Az al­ma nyeresége fejlesztési alapot biztosított más ágaza­tok beruházásaihoz. Érthető hát, hogy gazdaságaink ra­gaszkodtak, és ezek után is ragaszkodnak a téli alma ter­mesztéséhez. A rekonstrukciós tervet, amelynek lényege a korsze­rűsítés, ezért is nem a leg­pontosabban hajtották vég­re. Ha ki is vágták a fákat, területileg ugyanannyit, vagy többet telepítettek, de elő­fordult az is, hogy a már fel­számolásra ítélt kertet mégis meghagyták. Hiszen bár­mennyi alma termett, nem fizettek rá, sőt hasznot haj­tott. Az elmúlt év és a korábbi esztendők tapasztalatai alap­ján most nem kell újraérté­kelni, de ismételten át kell gondolni az almatermesztés jelenét, jövőjét. Az alma­gond nem kizárólagosan üze­mi kategória. Nemcsak az üzemeknek van ebben fel­adata, hanem a központi, a megyei szerveknek és az üzemeknek egyaránt. Tavaly ... de a legtöbb helyen már készülnek az idei termésre. az országos almatermesztési tanácskozáson Nyíregyházán t úgy fogalmazták meg: inden szervnek „egy gyé­kényen” kell árulni. Választék­bővítés Ki-ki tegye meg azt, ami tőle elvárható, amiben ille­tékes. Mindenekelőtt jó len­ne országosan behatárolni, mennyi az az almamennyi­ség, amit fajtában és minő­ségben el lehet adni. Ebben a döntő szó a kereskedele­mé. Ami az üzemek köteles­sége — jól felfogott érdekük is ezt diktálja —, gondolják át alaposan: mit, mennyit akarnak termelni, és ha szükséges a kivágás, (fino­mabban fogalmazva: terme­lőalap-szabályozás) ne haboz­zanak. A termelőszövetkezetek, ál­lami gazdaságok most mér­leget vonnak, terveket ké­szítenek. Minden bizonnyal a legtöbb kétség a terv va­lódiságát illetően az alma körül van. A helyi elképze­lések sokfélék. Akad olyan gazdaság, ahol azt mondják: külön választjuk azokat a kerteket, ahol exportot ter­melnek, és külön azokat, ahol a fákon belföldi, illetve ipa­ri alma lesz. így költséget csökkentének, javítják .az almatermesztés gazdaságosságát. Nagy ebben a kockázat! Mi lesz, ha azo­kat a kerteket veri el a jég, ahol drága szerekkel perme­teznek, ahová a legtöbb mun­kát fordítják? Van más ál­láspont is. Kevesebb Rubi- gánnal és több olcsó szerrel permetezni. Kétségtelen, a költségek egy része így meg­takarítható, de vajon célra­vezető-e? A télialma-termesztéssel .kapcsolatos gondok levezeté­sére ma már klasszikus­nak számító javaslatok van­nak. Ilyenek a választék- bővítés (kevesebb jona­tán, több stacking) továb­bá a szedés, szállítás jobb megszervezése, tárolás, tá­rolókapacitás bővítése. Jó lenne például, ha a termés hasznosítására nemcsak há­rom vertikális üzem működ­ne, hanem több.. Vaján, Má­tészalkán, vagy Nyírgelsén á közvetlen exporttal egy idő­ben történik a betárolás, a légyártás is. Több ilyen üzemhez, sok pénz kellene. Elgondolások, elképzelések tehát vannak, de ehhez idő­re és pénzre lenne szükség. Sok minden marad hát a ré­giben. Művelni a kerteket Mégis tenni kell valamit. Egyelőre döntő az üzemek magatartása. Ott metszeni kell, el kell végezniük a ker­tek téli munkáit, készülni az idei termésre. Igaz, pár száz hektáron kivágták a fákat, szükséges volt. Felesleges ir­tásra azonban nem került sor, s nem is kerülhet. Saj­náljuk a fákat, de ma is vall­hatjuk azt, amit Bereczki Máté még a múlt században megfogalmazott: „A gyümöl­csészet egy olyan költészet, amely egyik karjára a szé­pet, a másikra a hasznosat öleli fel.” Jó volna, ha így lenne to­vábbra is. Seres Ernő Mert M. doktor bácsi mindent maga csinált, nem küldözgette pácienseit szakvizsgálatra, kit hova. Volt otthon röntgengépe is, igaz, nem olyan korszerű, sárkánynyakú gégecsövek­kel, kígyótestű fekpte ká­belekkel körülfont félel­metes masina, mint ma­napság az SZTK-ban van, de a kisgyerek tüdejét megmutatta, még azt a „kis oldalast, ami épo elég lenne egy fél tányér bab­levesbe”. ő mondta így. s mi gyerekek örültünk a viccnek. Emlékszem, egyszer sú­lyos gyomormérgezésre tpv- ta . át anyám. Görcsök, s ijesztő lázálmok között is meghallottam sietős lép­teit, ahogy végigfutotta a hosszú verandát. Mit ettél össze már megint, ebadta? — kérdezte, s láttam gomb­jgvesztett, kivénhedt pizsa­máját, melyen csak úgy panyókára vetve lógott egy hirtelen felkanyarított ka­bát. Néhány nap múlva új­ra jött. Vernét olvastam éppen, gz Észak a Dél el­lent. Jól van — szólt, — látom élsz. Kívánsz-e egy kis töltött­káposztát, füstölt szalonná­val jól megágyazva, s tej­föllel nyakonöntve? Azt mondtam: legfőbb vágyam a sok vízbe főtt krumpli, s rántott leves után. Akkor már épp vagy. Jól dolgoz­tunk mi kettén. Te mert él­ni akartál, én meg mert hagytalak. Hanem ezt a könyvet kölcsönadhatnád. Tudod, én ilyen kisgyerek koromban minden Verne- könyvet elolvastam, de ez az egy valahogy nem ke­rült a kezembe. Fiai galambászkodtak, s ennélfogva idejük jórészét a házgerincen töltötték. Szól­tak is többen: miért enge­di? Nem rendes fiúgyerek az, aki kezét-lábát el nem töri, amikor annak az ide­je van — mondta, s fölné­zett a két szőke kisebbik­re, kik úgy ültek ott a ké­mény mellett maguk is, mint a galambok. Hű, micsoda felháborodás tört ki az utcárikbeli asszo­nyok között. ,,M. doktor bácsi meggondolatlan. Fe­lelőtlen. És rendetlen is. Meg kell nézni az asztalát. Magáért beszél. Ki milyen rendet tart maga körül, olyan a felfogása is.” Ekkor már híre járt, hogy bombázni fognak. Kertszomszédunk, a szót- lan, tirpák Pampuch bácsi kirakta üres hordóit a ku- koricagóré mellé, hogy le­gyen hely a pincében. Fe­lesége, a volt cirkuszi pe­rec- és limonádéárus, akit nagyanyám csak úgy hívott hogy Cifrajuli, kiállt a ház elé és felnézett az égre. Hadd bombázzanak, — mondta. Elkapom, és visz- szahajítom nekik. M. dok­tor bácsi hallotta és meg­mosolyogta. — Nem tudlak M. doktor bácsi IROGEPEK beregbol Az Irodagépipari Vállalat vásárosnaményi gyárában sváj­ci licenc alapján az idén húszezer írógépet gyártanak. Ezen kívül a hagyományos írógép egy továbbfejlesztett változa­tából közel 30 ezer készül. Képünk: Fekete Katalin a ha­gyományos típusú írógépeket minősíti. (Elek Emil felvétele) Üvegtechnika Pakisztánba Üzemet exportálnak Több ezer kilométerre Magyarországtól, Pakisztán­ban is ismerősen cseng Nyír­egyháza neve. Pontosabban: fogalom lett a BÉÁG Uriiver- jsil Gyára a keleti országban. Ennek pedig kézenfekvő oka van: a nyíregyházi gyár már régóta készít laboratóriumi üvegfelszereléseket, s hosszú évek óta azonos a tőkés ex­portjuk, nem tudják növelni a kivitelt. Ezért gondoltak ar­ra, megpróbálkoznak teljes kisüzemek eladásával. Először egy nigériai üzlet körvonalát bontakoznak ki, ám a külföldi fél pénzhiánya miatt ez abbamaradt. Majd Afrika után egy másik föld­rész országa, Pakisztán je­lentkezett. Hajlandók megvá­sárolni egy komplex labora­tóriumi üvegtermékeket gyár­tó kisüzemet. A nyíregyházi­ak az üzletet Karachitól, a én téged összerakni, te Ju­li, ha az a bomba az öledbe esik. — Csak mi gyerekek hittük, hogy össze tudná. Azon az asztalon, a tenisz­labda, meg a kitömött kar­valy között biztos van egy olyan tű, amellyel életre varrna minket, darabjaink­ból is. r Aztán bombáztak, s az­tán az is elmúlt. Elmúltak a gyerekkori gyomorrontá­sok, a görcsök, a 40 fokos lázak, amire M. doktor bá­csi futva jött, papucsa máig itt csattog emlékem hosz- szú folyosóján, belép, le­dobja hirtelen felkanyari- tott kabátját, s megkérde­zi: mit ettél össze már megint, ebadta? S én eb­ben a racionálissá merevü­lő világban csak fekszem hanyatt, szigorú rendbe ra­kott, lelketlen tárgyak, ri­asztó gépek, szörnyű kábe­lek s gégecsövek között, s nem tudok mit mondani, mert nincs kinek, csak a műszerek villognak, tíz... kilenc ... nyolc, amíg a ZÉ­RÓ be nem kattan, s rob­bantó áramot nem indít gyúlékony szerveim felé, valami túlvilági jelfogó. Mester Attila fővárostól ötven kilométer­nyire fekvő Pák jstan Steel acélművel '• ‘kötőttéK )*ég.: Az Universil vállalta, h.ogy_szál­lítja az üvegtermékek ' készí­téséhez szükséges eszközöket, berendezéseket, különféle szerszámokat és ezeket a helyszínen felszerelik, vala­mint betanítják az ottani munkásokat. Á kisüzemben öt—hat ember dolgozik majd. Indulásra készen állnak a csiszoló- és vágógépek, ösz- szesen négy darab és a kézi- szerszámok. A betanításhoz szükséges alapanyagot is az Universil adja, s a későbbi­ekben más-más importanya­got használnak. A szállítás megindítása előtt egy nyír­egyházi mérnök utazik a helyszínre, ahol megtekinti a gépek elhelyezésére és a, gyártásra szolgáló épületet, s ha szükséges, még Nyíregy­házán elvégzik a felszerelé­sen az esetleges korrekciókat. Az Universil vezetői úgy szá­molnak, hogy február végén elindítják a szállítmányt és Pakisztánba utazik két hó­napra két magyar munkás is — a szerelés, illetve a beta­nítás tennivalóit végzik. Terv Szerint a fél év végére már termel a kisüzem. A vállal­kozás összege 180 ezer dollár. A Pakistan Steelen kívül más vállalatok és intézmé­nyek is érdeklődnek hasonló űzetnek szállítása felől. Ka- rachiban például egy kórház vásárolna kulcsátadással üvegtechnikai kisüzemet. Ezenkívül Nigériából már konkrét kérelem érkezett, amely egymillió dollár nagy­ságrendű. Ez önálló üzem­ként létesülne, és 50—60 em­bert foglalkoztatnának. A le­hetőség szinte korlátlan, ’ sok helyről érdeklődnek a kis­üzem iránt. Ennek megfelelő komolysággal foglalkozik az üvegtechnikai részlegével az Universil, nagy súlyt fektet­nek a szakmunkásképzésre. A gyár például anyagi se­gítséget ad az ilyenkor elen- gedhetetlen nyelvtanuláshoz, valamint elősegíti a szakmai képzést is. (sípos)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents