Kelet-Magyarország, 1983. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-21 / 17. szám

4 Kelet-Magyarország 1983. január 21. Európa békéjéről, biztonságáról Gromiko és Honecker megbeszélése Csütörtök délelőtt az NSZEP Központi Bizottságának épü­letében megkezdődtek Andrej Gromiko, az SZKP KB Poli­tikai Bizottságának tagja, szovjet külügyminiszter hivatalos megbeszélései Erich Honeckerrel, az NSZEP KB főtitkárá­val, az NDK Államtanácsának elnökével. Délben — a hivatalos megbeszéléseket követően — Erich Honecker ebédet adott Andrej Gromiko tiszteletére. Az ebé­den jelen volt az NDK számos vezető személyisége és a szov­jet külügyminiszter kísérete. A fogadáson Erich Honecker és Andrej Gromiko pohárköszöntőt mondott. Kétoldalú és nemzetközi kérdésekről volt szó Andrej Gromiko és Erich Honecker csütörtök délelőtti hivatalos megbeszélésén. A reggel kilenc órakor megnyílt tanácskozáson — amelyet a barátság és a test­vériesség légköre jellemzett — a szovjet külügyminiszter tolmácsolta Jurij Andropov- nak, az SZKP KB főtitkárá­nak szívélyes üdvözletét és részletes áttekintést adott a közelmúltban Bonnban lezaj­lott szovjet—nyugatnémet tárgyalásokról. A felek méltatták az NDK és a Szovjetunió, valamint a két párt kapcsolatait, min­denoldalú együttműködését, és kiemelték az 1975. október 7-én megkötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés je­lentőségét. Erich Honecker elismerően szólt a Szovjetunió követke­zetes békepolitikájáról és megerősítette: az NDK mesz- szemenően egyetért a javas­latokkal, amelyeket Jurij Andropov terjesztett elő a szovjet állam megalakulásá­nak hatvanadik évfordulója amely a szocializmus ki­egyensúlyozott és aktív béke­politikáját tükrözi. Különösen nagy a nemzet­közi hordereje annak a ja­vaslatnak — mutattak rá —, hogy a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai kössenek szerződést: kölcsönösen nem alkalmaznak katonai erősza­kot egymással szemben és bé­kés kapcsolatokat tartanak fenn. Egy ilyen szerződés so­kat tenne a nemzetközi hely­Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter az NDK-ban tár­gyal. A képen Erich Honecker köszönti. (Kelet-Magyaror- szág telefotó) alkalmából mondott beszéde­ben a stratégiai fegyverrend­szerek jelentős csökkentésé­re. Gromiko válaszában nagy­ra értékelte az NDK aktív békepolitikáját, azt a törek­vését, hogy megakadályozza újabb háború kiindulását né­met földről. A megbeszéléseken teljes egyetértés mutatkozott ab­ban, hogy új amerikai nukle­áris fegyverek nyugat-né­metországi telepítése ellenté­tes a törekvéssel, hogy a Szovjetunió és az NDK ren- . dezett kapcsolatokat tartson fenn az NSZK-val, és súlyos­bítja az európai és nemzet­közi helyzetet. A nemzetközi helyzetet át­tekintve a felek megállapí­tották: nincs ma fontosabb feladat annál, mint hogy zet javításáért, a nemzetközi bizalom erősítéséért. A prá­gai tanácskozás politikai nyi­latkozata, és a benne foglalt javaslatok a béke üzenetét vitték el a világ államaihoz és népeihez és — mint a megakadályozzák az Egyesült nemzetközi fogadtatás is ta- Államok és más NATO-or- núsítja — ilyen üzenetet lá­szágok legagresszívabb körei részéről megnyilvánuló ka­landor törekvéseket, elhárít­sák a nukleáris háború ve­szélyét és biztosítsák a tartós békét. Ezt tanúsítja a Varsói Szerződés Politikai Tanácsko­zó Testületének legutóbbi prágai állásfoglalása is, tott benne minden békeszere­tő és haladó erő. Á Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió — húzták alá a berlini megbeszélésen — a többi szocialista országgal együtt minden erejével mun­kálkodik e reális javaslatok megvalósulásán. Pintér István dskumenlumriportja: A veréb is akció MÉG MINDIG „CLASSIFIED" 17. Való igaz. Duke 1968 nya­rán úgy emlékezett a Ges- taponál elébe tárt Ujszászy- féle jegyzőkönyvre, hogy ab­ban ugyan minden benne volt, de az „a Veréb-misszió hivatását csak annyiban szé­pítette, hogy küldőjének nem az OSS-t jelölte meg, ha­nem az amerikai vezérkart. Menteni akarta bőrét: nem kémkedni jöttek az amerikai tisztek, katonai megbízatá­suk volt”. Az már tulajdonképpen mellékes, hogy Kádár Gyula nem ismeri el, miszerint az amerikai fogadtatását nem megfelelően készítették elő. Azt sem, hogy az amerikai­akat őrizetbe vevő tisztek és katonák a náluk lévő nylon- harisnyákat, töltőtollakat, karórákat, konzervkülönle- gességeket elkapkodták. Amint Kádár Gyula nem értett egyet a Kovács Mihály által papírra vetett változat­tal, úgy meglehetősen éles hangon válaszolt Kovács is, a kifogásokra. A még mindig szigorúan bizalmasnak szá­mító, és valahol az Egyesült Államokban őrzött dokumen­tumok nélkül természetesen nagyon nehéz állást foglalni. Az azonban valóban nehezen elképzelhető, hogy a Veréb­akció résztvevői olyan meg­állapodás alapján lettek vol­na hajlandók útnak indíta­ni, hogy őket a VKF/2 for­málisan letartóztatja, átadja a német biztonsági szolgálat­nak, és csak amikor az ille­tékes német szervek kihall­gatták és visszaadták őket, akkor kezdődhetett volna el az érdemleges tárgyalás. Ha egyszer Duke ezredes Roose­velt elnök, az amerikai ve­zérkar és Külügyminisztéri­um tudtával, beleegyezésével és támogatásával érkezett Magyarországra, tehát az Egyesült Államok teljhatal­mú megbízottjaként, nem­igen képzelhető el, hogy az Egyesült Államok vezetői ki­tették volna hazájuk képvi­selőjét ennek a képtelen ka­landnak. Az bizonyos, hogy Duke ezredes azzal a megbízatás­sal és abban a hiszemben érkezett, hogy Horthy kor­mányzóval és Kállay Miklós miniszterelnökkel folytathat megbeszéléseket Magyaror­szág háborúból való kiválá­sának reális feltételeiről, módozatairól. Vagyis: össze­kötőként működik a két kor­mány között. Az akkor már több mint egyéves előtörté­nettel rendelkező berni titkos tárgyalások visszatérő kér­dése éppen egy katonai misz- szió magyarországi telepítése volt, hogy végre az amerikai­ak biztosak lehessenek a dolgukban. S hogy miként fogadták őket, e tekintetben Duke ezredes emlékezete le­het a megbízhatóbb. Hiszen ő át- és túlélte az eseménye­ket, Kádár Gyulának pedig valamit jelentettek. És ő ak­kor nem találkozott az ame­rikaiakkal. Duke ezredessel is csak 24 esztendővel ké­sőbb, egy Gellértben elköl­tött ebédnél. Végül joggal illethették tétovázással, határozatlan­sággal mindazokat, akik Bér­nél keresztül tárgyaltak az amerikaiakkal és akiknek ténykedése végül is a Veréb­akcióhoz, Duke ezredes és társainak kiküldetéséhez ve­zetett. Hiszen végeredmény­ben Hátszegi-Hatz Ottó út­ján már régen megkapták a magyar szervek azt az adó­vevő készüléket, amellyel a magyar titkosszolgálat tart­hatta volna a kapcsolatot az amerikai partnerekkel. Ezt azonban nem használták. Ál­lítólag azért, mert Kállay Miklós miniszterelnök nem egyezett bele, sőt dühös volt. GYERMEKKÖRUS­FESZTIVÁL Kedden a Caracas i Polied- ro Sportpalotában megkezdő­dött az a nagyszabású nem­zetközi gyermekkórus-fesz­tivál, amelyet Simon Bolivar születésének 200. évfordulója alkalmából szerveztek. A rendezvényen 15 külföldi és 6 hazai gyermekkórus mu­tatkozik be a venezuelai fő­városban és több vidéki vá­rosban is. Magyarországot a tavalyi debreceni nemzetkö­zi kórusverseny első helye­zettje, a Nyíregyházi 4. sz. Általános Iskola énekkara képviseli Szabó Dénes kar­nagy vezetésével. SZÉLVIHAROK LENGYELORSZÁGBAN Súlyos károkat okozott a Lengyelországban szerdára virradóra tombolt szélvihar. A viharos szél elektromos és telefonvezetékeket rongált meg, 176 helységgel megsza­kadt a telefon-összeköttetés. A vihar következtében fák dőltek az utakra és a rend­kívüli időjárás a légiforga­lomban is nehézségeket oko­zott. A kikötőkben szerdán szünetelt a munka. A tenger­mellék nyugati részein vala­mennyi folyó vízszintje emel­kedett. SZÍNÉSZ-SZTRÁJK PÁRIZSBAN Párizsban csütörtökön zár­va tart a legtöbb színház, mert a színészek egynapos figyelmeztető sztrájkot ren­deznek. Sztrájkjukkal a mun­kanélküli segélyek folyósítá­sával életbe léptetett új ren­delkezések ellen tiltakoznak és fel akarják hívni a közön­ség figyelmét arra, hogy e rendelkezések nem veszik fi­gyelembe a színészek külön­leges munkaviszonyát. A szí­nész-szakszervezet azt sürge­ti, hogy induljanak minél előbb tárgyalások a probléma rendezésére. mert szerinte „a katonák megint beleütötték orrukat a politikusok és diplomaták dolgaiba”. Viszont — és ezt Kádár Gyula is elismeri — miközben ez az adó haszná­latlanul hevert, a magyar hírszerzés főnöke, Hátszegi- Hatz-cal együtt szépen el­mondta Canaris tengernagy­nak, a hitleri kémszolgálat főnökének, hogy milyen ki­tűnő amerikai kapcsolataik vannak. Ez is jól jellemzi a kormányzói környezet 1943— 1944-es tevékenységét. Mindenesetre: volt egy Ve­réb-akció is. Lefolyása, ha a részletek estleg nem is tel­jesen pontosan, de mindezek után ismert a magyar köz­vélemény előtt. Azt azonban jó lenne tudni, hogy valóban küldött-e Roosevelt elnök üzenetet Horthy Miklósnak. És ha igen: mi volt benne? Egyszer talán Washingtonban a kutatók előtt megnyitják azt a levéltárat is, ahol Clas­sified, „szigorúan bizalmas” jelzés alatt őrzik a Duke-fé- le küldetéssel kapcsolatos aktákat. És akkor magyar történészek hozzáláthatnak az alapos kutatáshoz. Munkájuk eredménye nem lenne érdektelen. Hiszen bármilyen jelentéktelen epi­zódja is volt a Veréb-akció a II. világháború történetének, azért sok jellemzőt árul el a korról és az akkor hivatal­ban lévő felelősségérzetéről. — Vége — Illést tartott az SZKP Politikai Bizottsága Külpolitikai és gazdasági kérdéseket tekintett át csü­törtökön Moszkvában meg­tartott ülésén az SZKP KB Politikai Bizottsága. Megvitatták a Jasszer Ara­fat vezette PFSZ-küldöttség múlt heti moszkvai látoga­tásának tapasztalatait. Hang­súlyozták, hogy a moszkvai megbeszélések fontos szere­pet játszanak a Szovjetunió és a PFSZ tevékenységének további egyeztetésében. A politikai bizottság tájé­koztatót hallgatott meg a madridi találkozóról, amely a jövő hónapban újítja fel munkáját. Dmitrij Usztyinov, '• az SZKP KB PB tagja, a Szov­jetunió honvédelmi minisz­tere tájékoztatta a politikai bizottságot a Varsói Szerző­dés honvédelmi miniszterei bizottságának prágai ülésé­ről. A testület áttekintette az ENSZ tengerjogi konferen­ciájának eredményeit' és azokat az intézkedéseket, amelyek a világóceán hasz­nosítását szabályozó új ten­gerjogi szerződésből fakad­nak. A politikai bizottság meg­vitatta a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának az idei ta­vaszi szántóföldi munkák előkészítését szolgáló intéz­kedésekre tett javaslatait. Utasította az érintetteket, hogy mindent tegyenek meg e munkák megfelelő időben és minőségben történő el­végzéséért. A politikai bizottság más népgazdasági kérdéseket is megvitatott. Mauno Koivisto fogadta Havasi Ferencet Mauno Koivisto, a Finn Köztársaság elnöke csütörtök délelőtt fogadta Havasi Fe­rencet, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a KB titkárát, aki a Finn Szociál­demokrata Párt vendégeként tartózkodik Helsinkiben. Havasi Ferenc vélemény- cserét folytatott gazdaságpo­litikai kérdésekről Jermu La- inéval, az FSZDP gazdaság- politikai bizottságának veze­tőjével, második pénzügymi­niszterrel, valamint más ve­zető szociáldemokrata gazda­ságpolitikusokkal és szakér­tőkkel. Megbeszélést folytatott He- ikki Koskival, a Finn—Ma­gyar Társaság elnökével, lá­togatást tett a helsinki Ma­gyar Kulturális és Tudomá­nyos Központban, s a Finn Iparszövetségben tájékozta­tót tartott a finn gazdasági élet vezető képviselőinek a magyar gazdaság helyzetéről. Ágyban párnák között... Az alvilág pénzügyi zsenije A múlt hét végén ágyban, párnák között meghalt Me­yer Lansky, az amerikai szer­vezett bűnözés hírhedt pénz­ügyi zsenije. Kevés táfsáról mondható el, hogy nem gép­pisztolygolyó, hanem betegség ölte meg. Életének 82 esztendeje alatt nagy, egyes becslések szerint 100, mások szerint 400 millió dolláros vagyont halmozott fel különböző sötét, de a tör­vény számára megfoghatatlan ügyletekkel. „Nagyobbak va­gyunk, mint a U. S. Steel” — hencegett egykor, az Egyesült Államok egyik mammutvál- lalatához mérve a szervezett bűnözés erejét. 1977-ben már jóval szerényebb volt: akkor azt is tagadta, hogy a maffia egyáltalán létezik. Lansky 1901. július 4-én a cári Oroszországban született Maier Szuhovljanszkij néven. Üj hazájában az Egyesült Ál­lamokban, ahová 1911-ben vándorolt ki szüleivel, gyak­ran büszkélkedett születés­napjával, minthogy ott ekkor ünnepük a függetlenség nap­ját... Családja a New York-i East Side-on telepedett le, ahol az ifjú Szuhovljanszkij hamar kitűnt — a bűnözés­ben. 1918-ban bekövetkezett első letartóztatásakor már Meyer Lansky néven jegyzik fel a kartotékokra. 1932-ig nyolcszor tartóztatják le, gyil­kossággal is gyanúsítják, de börtönbe csak 1953-ban kerül — hazárdjátékért — rövid időre. Már a húszas évek elején, igen fiatalon megkezdi fel- emelkedését az alvilági rang­létrán. Az alkoholtilalom ide­jén csatlakozik egy bandá­hoz, melynek tagjai a szesz- csempészeknek nyújtanak jó pénzért védelmet. Ekkor ba­rátkozik össze az alvilág le­gendás nagyságaival: „Lucky” Lucianóval, a New York-i al­világ későbbi királyával, „Bugsy” Siegellel és Frankie Cos telióval. 1934 és 1940 között Lansky és Siegel megalapítják a Flamingó kaszinót, a világ szerencsejátékosainak fővá­rosában, Las Vegasban. Sie­gelt 1947-ben Kaliforniában merénylők teszik el láb alól, Lansky viszont kaszinót szer­vez Havannában, ahol közeli barátságba kerül Batistával, a diktátorral. 1959-ben, a rendszer bukásakor Lansky útilaput köthet a talpára. A Bahama-szigetekre megy, majd onnan Miamiba teszi át tevékenysége központját. Ek­kor már a törvénytelen te­vékenységgel szerzett „pisz­kos pénz” tisztára mozsdatása mesterének számít. Az adóügyi hatóságok em­berei a maffia piszkos pénze­inek kiáramlását követve Me­xikóba, Kanadába, a Baha­ma-szigetekre és Nagy-Bri- tanniába jutottak és kiderí­tették, hogy onnan már új tőkeként, tiszta pénz jutvisz- sza az Egyesült Államokba. Tom Hamison, a nyomozást végző csoport vezetője elké­pedve számolt be a maffia pénzügyi machinációinak mé­reteiről és bonyolultságáról. „A szervezettség szempontjá­ból majdhogynem tiszteletet érdemel a fejlettségnek az a foka, amit elértek” — mon­dotta. Az FBI Lanskynak tulajdo­nítja e műveletek megszerve­zését, de azt is, hogy a nem­zetközi pénzáramlásoknak kö­szönhetően a szervezett bűnö­zés nemzetközi síkra is ki­terjedt. Az amerikai igazságügy­minisztérium éveken át fá­radozott azon, hogy Lanskyt rács mögé juttassa, de 1972- ben és 1973-ban két próbál­kozása is kudarcot vallott. Lansky — aki zsidó szár­mazású — ekkor akart Izra­elben letelepedni és ekkor vá­sárolt magának sírhelyet Je­ruzsálemben a bibliai olajfák hegyén. Az izraeli kormány azonban „közbiztonságot ve­szélyeztető személy”-nek nyil­vánította és gyorsan kiutasí­totta. „Ha élve nem jöhetek ide vissza, legalább a testem fog” — mondotta elérzéke- nyülten az agg gengszter.

Next

/
Thumbnails
Contents