Kelet-Magyarország, 1983. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-21 / 17. szám
1983. január 21. Kelet-Magyarorszag 3 FONODA A TSZ-BEN. A kisvárdai Rákóczi Termelőszövetkezet a múlt év végén hozta létre a Pamutfon«: Ipari Vállalat pestlőrinci gyárával a fonodái melléküzemet- A korszerű gépekkel felszereli üzemben a rövid betanulási idő után. ebben az évben 260 tonna fonalai készítenek. (Elek Emil felvétele) IRÁNY A CSÚCS _ . ____ _ ] Nem kötelességből — a társaság kedvéért R égi megfigyelés, hogy a stílus, a beszéd, a viselkedés sok mindent elárul az emberről. Amilyen a beszéd — olyan « magatartás — mondják a személyiség és viselkedés ! lélektanával foglalkozó szak- | emberek. A nyelv: ..kömye- ] /.etszennyezés” sok olyan j emberre is rátapad, akik I eredendően nem igény tele- | nek, nem hívei a hányaveti : modornak, de őket is „ha- j talmába” keríti a terjedő j „kór”, nem akarnak kilógni j a sorból. Az aggasztó tünetek hívták életre jó egy évvel ezelőtt a Hazafias Népfront Országa, Tanácsa mellett a beszéd- és magatartáskultúra fejlesztését segítő társadalmi munkacsoportot. Nemrég pedig megyénkben is megalakult a népfront e társadalmi bizottsága. Nem azzal a naiv hittel, hogy rövid időn belül gátat lehet szabni a nyelvi torzulásoknak. De nem is a belenyugvás, a siránkozás, a nyelvi torzulás ellenszere. A beszéd és a magatartás kapcsolatából ered. hogy a gyökereknél kell kezdeni a „gyógyítást”. A torz emberi magatartást kell nyesegetni a legkülönbözőbb eszközökkel, hogy a nyelvi magatartás is változzék. Nemcsak a pongyola, magyartalan, trágár beszédmodor visszaszorítása a cél, hanem a közéleti beszéd javítása is. N Hogyan lehetne ezen segíteni? Ezen törik a fejüket a beszéd- és magatartáskultúrával foglalkozó megyei társadalmi bizottság tagjai. Bizonyára nem vállalkozhatnak arra, hogy valamennyi előterjesztést átírjanak, zsűrizzenek. Ez képtelenség. De vizsgálni, elemezni szeretnék folyamatosan a közéleti, a tanári beszédet, a diáknyelvet. F elvilágosító szóval, előadással, rendezvényekkel, esetleg nyelvi táborral megalapozni a felnövekvő nemzedék beszédkultúráját. A legtöbb munka ez ügyben .is az iskolákra vár ... Reméljük, a nyelvművelők bírják majd türelemmel, mert a nyelvi torzulások hosszas és kollektív erőfeszítéssel és példaadással gyomlálhatok sikerrel. Mindenkinek kertésznek kell lenni, hogy a gyom ne nyomhassa el az értékes vetést... P. G. — Beszélgettem már egy kicsit Eta nénivel. Ügy örülök neki, hogy jól érzi magát. Csillog a szeme Tóth Ka- rolinnak, ahogy mondja. A két véglet: a nyugdíjas, aki jött a hívó szóra, s a patronált kislány, aki talán a családját találta meg a brigádban. — Gyertek csak lányok, segítsetek — elég egy szó, máris öten ugranak. Persze a „munka” ezúttal könnyű. A szépen terített asztalhoz tálakban hordják a töltöttkáposztát. Ha több a mosoly — Ügy higgye, este 11-kor még javában csinálták — magyarázza az egy szem férfi, Kovács József. Az örömteli készülődés után kora reggel biztosan nehéz volt a felkelés. De reggel hatra már mindenki a szalag mellé állt, s a Szabolcs Cipőgyár ABC-tűződé- jében a Jókai Mór Szocialista Brigád tagjai a megszokott színvonalon dolgoztak. Ám egy-egy mosolyt, jó szót biztosan nem nyomtak el ezen a délelőttön. Gondoltak a délutáni, évenként szokásos összejövetelre. Hivatalosan brigádgyűlést tartottak, ahol értékelték az éves munkát, megtették az idei felajánlást. Kovács Jó- zsefnénak, a brigád vezetőjének volt mit felolvasnia: „Elsődleges feladatunk a munka, a termelés. E téren igyekeztünk becsülettel helytállni, a lehetőségekhez képest a legjobbra és legtöbbre törekedni. Több ízben akadtak problémák, elsősorban a nehéz modellek gyártása és a kis létszám miatt. Ezért 12 fővel 950 túlórát dolgoztunk. Minőségünk 99 százalékos volt. Társadalmi munkában 407 órát teljesítettünk, kommunista műszakon 376 órát dolgoztunk.” A beszámoló folyik tovább, de a külső hallgató megáll egy percre. Némi fejszámolásra késztetik az előbbi számok. Könnyen ellenőrizhető, hogy a 18 tagú brigádból egy-egy ember 40—50 órát dolgozott önzetlenül. S rögtön jön a kérdés: hogy bírják, hiszen többnyire családanyák, ezernyi gonddal, bajjal. — De milyen társaságunk van! — replikázik bárki, akinek szegezzük a kérdést. Együtt a színházba Elég volna csak a beszámolót tovább hallgatni, máris tudja az ember; nem szólam, hogy olyan a brigád, mint egy nagy család. Együtt indulnak kirándulni, állandó látogatói a színháznak, egy-egy jó filmet is közösen néznek meg, valamennyien tagjai a könyvtárnak. S nem csak magukra gondolnak, amikor együtt vannak. Az csak természetes, hogy a nyugdíjas brigádtagot meglátogatják. Ugyancsak nyilvánvaló számukra, hogy patronálják a rászorultakat. A tiszavasvári szociális otthon idős betegeit rendszeresen látogatják, a négy közül az egyik kommunista műszak bérét, az ő segítségükre ajánlják fel. De nem feledkeznek meg a jövő nemzedékéről sem. A nyírteleki általános iskola ötödik osztályos gyerekei is várják a cipőgyári brigádot, élmény a gyermeknapi megemlékezés, a közös kirándulás. — Szinte irigykedünk rájuk, csodáljuk az erejüket — erősíti meg Huszka Józsefné, a gyógyszertári brigád vezetője. Persze nem a „vigyázzban álló” szép szavak jellemzik a brigádot elsősorban Szól a lemezjátszó, megforgatják egymást, s délután öt óra felé már többen az ajtót lesik. Jönnek a férjek is az összejövetelre, régi ismerősként üdvözliik egymást. Egy kis csend támad, amikor az asztal mellől a vállalat igazgatója áll fel. Keresetlen, meleg szavakkal ecseteli, mit köszönhet a nagyobb kollektíva a brigádnak, mit jelent az, hogy elsőként elnyerték a Vállalat Kiváló Brigádja címet. S még azt is megkockáztatja, hogy a csúcs odébb van, ezzel a szellemmel, ilyen munkával az iparág legjobbjainak címére is pályázhatnak. Csak a mama... Estére persze kevesebb szó esik a munkáról. A hangulat vidám, a zene friss, s a jókedv, a családias hangulat mutatja, hogy együtt van a brigád. Van, aki már a következő, külföldi kirándulásra gondolvmás lassan sze- delőzködik, mert a gyereket otthon csakis a mama fektetheti le. Vidáman búcsúznak, hogy a következő héten a szalag mellett túlkiabálva a gépek zúgását újból felelevenítsék az összejövetelt. L. B. Estézés lékén E gy estét, vagy inkább fél estét töltöttünk a Kisvánda és Tornyospálca között fekvő kis faluban, Jéfcén. Az ilyen faluira mondják; olyan kicsi, hagy szinte át lehet ölelni: alig hétszáz-hétszázötven emberéi itt két nagyobb „bolygó” vonzásában. Kétszáz férfi és nő dolgozik a kisvárdai üzemekben — az öntödében, a HUNNIACOOP-nál, a ruházati szövetkezetnél. Naponta tizenhat pár busz köti össze a falut a szomszédokkal, vagyis nem isten háta mögötti hely Jéke, beletartoznak a vérkeringésbe. Mégis... „A tsz a székhelyközségben, Tomyospálcán van. Iskolába is idejárnak a felsőtagozatos gyerekek. Az áfész Kisvárdán ...” sorolják a helybeliek, míg a falugyűlésre érkezőket várjuk. A kis társközségek -tipikus „tüneteit” idézik, melyek nagyon is ismerősök. Középület alig van, azok is lebontásra várnak. Az iskola felsőtagozatának megszűnésével felére csappant az itt élő és dolgozó tanítók, tanárok száma. Három pedagógus él a faluban, akik itt tanítanak és két- három mezőgazdasági foglalkozású értelmiségi, akik viszont csak iitt laknak, de másutt dolgoznak. Jéke mégis élni és fejlődni akar, népessége nem csökkent különösebben, igaz nem is nagyon növekedett. Több száz ezer forintos költséggel igyekeztek megfékezni az utóbbi három évben a sok bajt okozó belvizet, de ez még nem megoldott. Tavaly 200 ezer forintért rendibehozatták az óvodát. De ki tudja, medd i-r bírja, az egyik mestergerendan ilyen évszám áll: 1760. Az orvosi rendelőnek is kerítettek egy ideiglenes helyiséget De a művelődési ház épületét életveszélyessége -miatt le kellett bontani. Sorra „adják be a kulcsot” a régről örökölt urasági épületek.. Ezek már a falugyűlésen elhangzott gondok, bajok, -melyek megoldásában nincs egyedül a kás falu lakossága. A lélekszámban háromszor nagyobb székhélyközség, Tor- nyospáka nem akar mindent magának. Nem is tehetné, hiszen számot kell adni a jékei állampolgároknak is; mennyit, mire és miért költötték ak elmúlt évben. Be- reznay Géza tanácselnök tőmondatokban, dicséretes egyszerűséggel megfogalmazott beszámolója az arcokat nézve és a felszólalásokat hallgatva, úgy tűnt, megértésre talált. Természetesen mindent nem fogadták el az emberek, vitába szálltak a tanácsi vezetővel, itt-ott megkérdőjelezték, nem lehetett volna-e többet tenni a 82-es évben Jéke ügyében. „Térdig járunk a sárban az Ady Endre és a Szőlőskert utcában” — mondta az egyik felszólaló. „Miért kell Vár- dába. Pálcára járn nyirat- kozná, nincs egy fodrász a faluban” — így a másik. „Nem kellene megengedni, hogy szeméttel, hulladékkal árasszák el egyes felelőtlen emberék a szőlőt” — fogalmazott a következő felszólaló. „Még mindig hiányosak, nem mindenütt égnek az utcai lámpák. Gyakori az áramingadozás, amikor elhalványul a tévé képernyője, hívjuk a szerelőt, de a baj nem a készülékben van.” „Meddig tátong még kotyogó a buszmegállóban, amiért a busz arrébb tud csak megállni.” „Nem kellene engedni, hogy az italboltban pénzre kártyázzanak.. A kérdések némelyike válaszolt is a gondra, rnelyék közül nem egy pénz, beruházás nélkül, jórészt akarattal és összefogással helyileg megoldható. A tanács ebben az évben az Ad}' Endre utcában tervez járdaépítést míg a másik utcában inkább törmelék anyagokkal akarja a mélyebb útszakaszokat feltölÁtszervezés után Állattenyésztés színvonalasabban Megváltozott az év eleje óta az állattenyésztés Irányítása. Korábban hatósági jogkörrel a Megyei Állattenyésztési és Takarmányozási Felügyelőség feladata volt ez a munka, de mint arról már hírt adtunk, tevékenységének egy részét átvette az állat- egészségügy, és ezentúl csak a tenyésztési munkával foglalkozik. Szervezete sem a régi, mert megalakult a Debreceni Állattenyésztő Vállalat, amelynek három megyében vannak állomásai, Szikszón, Debrecenben és megyeszékhelyünkön. A nyíregyházi állomás vezetőjétől, Újlaki Gábortól érdeklődtünk a „profiltisztítás” felől. — Min'den tevékenységünk szolgáltató jellegű, tulajdonképpen. azok maradtak meg, amelyek, a magasabb szakmát képviselik, és üzemi szintű megvalósításuk észszerűden lenne — mondta a bevezetőben. — Legfontosabb a tenyésztő munkában történő szaktanácsadás. Továbbra is elvégezzük a gazdaságoknál törzskönyvezést. Technikai eszközeink még ugyanazok, amilyenekkel eddig dolgoztunk, de már az év közepétől olyan műszerekéi állítunk munkába, amelyekkel pontosabban ítélhető meg az állat tenyészértéke, sőt számítógéppel megindítjuk a korrekciós párosítást. Ha például egy állománynak a tőgyformáját kívánjuk az utódaiban megjavítani, a komputer keres olyan bikát, amely ilyen tulajdonságokat jól örökít. — Volt profilbővülés is, csatlakozott a vállalathoz a mesterséges megtermékenyítő állomás. Hogyan illesztették az új szervezetbe? — önálló szaporodásbiológiai egységként, az inszemi- nátori és állatorvosi hálózattal együtt. Egyébként eddig is innen látták el például mesterséges megtermékenyítéshez szükséges anyaggá! három északkeleti megye sertéstartó gazdaságainak nyolcvan százalékát. Továbbra is végzünk vemhességmegálla- pito vizsgalatokat, emelve ezzel munkánk natékonyságát — Csak nagyüzemekkel állnak majd kapcsolat- ban?_ — Tenyészállat-forgalmazási egységünk minden szektorral köt szerződést, tulajdonképpen kereskedik. Az úgynevezett interveciós telepek feltöltéséhez, vagyis a borjú vásárláshoz ez elengedhetetlen, az innen történő üszőkihelyezés méginkább. A háztáji állomány színvonalának szemmeltartásához, emeléséhez így a kezünkben van egy eszköz. — Mi volt a célja az átszervezésnek? — Állattenyésztésünkben, sokáig a mennyiségi növekedés volt a domináló, de a mostani gazdálkodási körülmények között a minőségi fejlődést kell előtérbe helyezni. Ezért váltunk meg a hatósági feladatainktól, így a tenyésztési munkára koncentrálhatunk. Hatalmas tartalékok rejlenek az állatálloipá- nyunk örökletes alapjában, ami lehetővé teszi, hogy azonos létszám mellett több és jobb minőségű tej, hús, és más állati termék kerüljön az asztalunkra. Ennek érdekében a vállalat az alapvető tevékenységével kapcsolatos kutatási és fejlesztési feladatokat is ellát, részben központi. részben a mezőgazda- sági nagyüzemek megbízásából. — A vállalat debreceni székhelyű. Adódhat-e . érdekellentét az állomás és a központ között? — Az igaz, hogy nyereségre törekvő, önmagát eltartó gazdálkodási egység vagyunk, de elsősorban a népgazdaság érdeke lebeg a szemünk előtt, így a három megye egyikét sem rövidítjük meg. A kalkulált haszon is elég szerény, mindössze hat—nyolc százalék. Egy kivételével minden gazdasággal megkötöttük már a szerződést az idei évre a régi partnerkörrel.. Araink változatlanok és • jövőben is csak minimálisan emelkednek. tetni A tsz segítségévei A I legjobb hír talán az volt e falugyűlésén, hogy ebben az évben Hozzálátnak egy alig nevén nevezhető épület alapozásának, amelyben szolgáltató iparosok kapjanak helyet és a könyvtár, a klub, az orvosi rendelő is. De a tanácselnök nem titkolta, az 1,2 millió forintból, úgy lesz igazában megfelelő és gyorsan elkészülő ház, ha az itt i élők is segítik, erejükkel, ; ügyességükkel, társadalmi munkáival. Mi tagadás, rég szükség lett volna már egy tisztességes „faluhózra”, vagy nevezzük bárminek. A falugyűlés színhelye, a korábbi iskolai tanterem, — jelenleg mozi és minden —, kies látványt nyújtott. Ettől sivárabb helyiséget aligha választhattak volna a falugyűlésnek, bár van egy nem túl rég épült kéttantermes Iskola is Jókén, ahol osszehasonlíthatatlanu 1 otthonosabb, emberibb kör- ! nyezetber. válthattak volna szót. Ki tudja, miért nem ott rendezték? Páll Géza — Manapság létszám- csökkentéssel járnak az átszervezések. az pedig néhány embernek pályamódosulással. — Nem ment ez másként nálunk sem. A tevékenységi körünkben régebben is dolgozók közül tíz nem a vállalatnál kezdte meg ebben az évben a munkát. Hatan kimentek mezőgazdasági nagyüzembe, ezzel is emelve az ottani munka színvonalát, négyen pedig nyugdíjasok lettek. Esik Sándor A kémiától a biotechnikáig, valamint a felsőoktatás fejlesztésének aktuális kérdései címmel rendez előadásit január 21-én, pénteken Nyíregyházám a Kossuth Lajos Gimnázium Baráti Köre. Az előadás az iskola dísztermében délután 14 órakor kezdődik.
