Kelet-Magyarország, 1983. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-04 / 2. szám

1983. január 4. Kelet-Magyarország 7 TUDOMÁNY TECHNIKA KÖZGAZDASÁG A könnyűipar és a piac Beszélgetés dr. Életszínvonalunk hátteré­ben jelentős szerepet tölt be a könnyűipar. A megpróbál­tatásokkal teli új gazdasági helyzetben a kiegyensúlyo­zott belföldi ellátás, a fo­gyasztód igények 'kielégítése mellett azonban exportfel- adatait is meg kell valósíta­nia az ágazatnak, a mind jobban beszűkülő értékesíté­si lehetőségek ellenére. Dr. Szabó Imre ipari miniszter- helyettessel a könnyűipar al- kalmazkodókészségéiről, a következő évek reális prog­ramjáról beszélgettünk. — Az új világgazdasági helyzet külföldön és itt­hon is arra készteti a könnyűipart, hogy szem­benézzen a piaci kihívá- sokkal. Az 1983. évi prog­nózis stagnálást, egészen mérsékelt keresletet jelez. Ennek ellenére, hogyan tud helytállni az ágazat az export- és a belkereske­delmi értékesítésben? — A világgazdasági hely­zet a könnyűipar számára is kedvezőtlenül változott. Ex­portunk olyan országokba irányul, ahol csökken a ke­reslet, erősödik az eladók versenye. A feltételek nehe­zebbé váltak. Ez a tendencia már két éve tart, és 1983. év­re sem számíthatunk számot­tevő javulásra. — Gyártmányfejlesztésünk­ben, terméktervezésünkben az egyes külpiacok, vevők igényeihez az eddiginél job­ban és főleg gyorsabban, ru­galmasabban kell alkalmaz­kodnunk. Közelebb kívánunk kerülni a vevőkhöz, ebben vállalataink kereskedelmi munkájuk javítására már ed­dig is számos intézkedést tet­tek. Több vállalat önálló kül­kereskedelmi jogot kért és kapott, mások a külkereske­delmi vállalatokkal szoro­sabb, közös érdekeltségen alapuló együttműködési for­mákat alakítottak ki. Válla­lataink sokat tehetnek és tesz­nek versenyképességük nö­veléséért a költségek csök­kentésével is. Folyamatban van a vállalatok belső irá­nyítási és érdekeltségi rend­szerének továbbfejlesztése, amely növelni fogja rugal­masságukat., alkalmazkodó­képességüket. — Hasonló piaci .kihívás­sal” találkozunk 'belföldön is. A magyar könnyűipar adja a hazai ellátás mintegy 85 szá­zalékát, ami azt is jelenti, hogy a lakosság nem, kor, jövedelem összetételét, di­vatérzékenységét figyelembe vevő választékot és méret- rendszert kell biztosítania. Ez nem könnyű feladat. Tö­rekvésünk, hogy itt is köze­lebb kerüljünk a fogyasztó­hoz: a közvetlen kiskereske­delmi értékesítés részaránya jelenleg 27 százalék, amelyet még növelhetőnek tartok. Vállalataink bővítik saját üz­lethálózatukat. A ruházati iparban a méretrendszer kor­szerűsítésével szeretnénk el­érni, hogy minél többen tud­ják a gyárak, vállalatok ter­mékeit vásárolni. Bútoripa- írunk az elemes és kisbútorok választékának bővítését ter­vezi. — A korlátozott import­lehetőségek idején a devi­zaigényes alapanyagok he­lyett a könnyűipar milyen változtatásokat tervez az anyagfelhasználásban, a termékszerkezet-módosí­tásban? — A könnyűipar az import- igényes szakmákhoz tartozik, ezért kiemelt jelentőségűnek tartjuk azokat az intézkedé­seket, amelyek az import- nyersanyag felhasználását csökkenthetik. Ezek több irá­nyúak. Célunk az itthon elő­állított nyersanyagok — a len, a kender, a gyapjú, a Szabó Imre ipari miniszterhelyettessel A Kisvárdai Ruházati Szövetkezetben 30 ezer darab fiú­öltönyt készítettek szovjet megrendelésre. Bakos Istvánná a divatos Kamil-modelleket készíti szállításhoz. (Császár Csa­ba felvétele) nyersbőr, a vegyi szálak — nagyobb mértékű felhaszná­lása, e feltételek megterem­tése. Az anyaggazdálkodá­si akcióprogram keretében konkrét feladatsorozatot dol­goztunk ki az érintett válla­latokkal együtt a fajlagos anyagfelhasználás csökken­tésére, az anyagkihozatal ja­vítására, a másodlagos nyers­anyag és hulladék hasznosí­tására. A paroutipar — a szükséges fejlesztések meg­valósítása után — jelentős eredményt ért el az alacsony minőségű pamutok és a ke­letkező saját hulladék fono­dái felhasználásában. A kö- tőíparban a korszerűbb sza­básza ti eljárások bevezetése jelentősen csökkenteni fogja a hulladékot. A vállalatok közötti szorosabb együttmű­ködéssel kívánjuk hasznosí­tani a maradékfonalat. Pa­mut- és gyapjúfonalakból a hazai kapacitások jobb ki­használásával, a termelés nö­velésével tudunk importot kiváltani. Felülvizsgáljuk a jelenleg érvényben lévő szab­ványainkat, abból a szem­pontból, hogy összhangban vannak-e a készáru minőségi követelményeivel, nem tar­talmaznak-e indokolatlan, túlzott előírásokat, amelyek pazarló anyagfelhasználást okoznak. A papír- és nyom­daipar összehangolt együttes munkája, a papír súlyának csökkentése kedvezően ha­tott az importköltségek ala­kulására. Itt még további megtakarítási lehetőségek rejlenek. — Évről évre csökken az ágazat munkaerő-állo­mánya. Bár az utóbbi idő­ben javult a szervezettség, a jobb szervezéssel pótolni tudják-e a hiányzó mun­káskezeket? — Az ágazat létszáma évenként 2,5—3 százalékkal, mintegy 10 ezer dolgozóval csökken. A létszámfogyás nem egyformán érinti a szak­ágazatokat, vállalatokat, munkaköröket. Évről évre kevesebb a közvetlen terme­lő, gépeket kiszolgáló mun­káskéz, s ezt csak szervezés­sel tudjuk ellensúlyozni. E felismerés volt az indítéka a több éve megkezdett üzem- és munkaszervezésnek, a korszerű szervezési módsze­rek bevezetésének. A fono­dákban, a szövödékiben — a szervezés eredményeként — 13—60 százalékkal növeke­dett a gépek mellett dolgozók munkatermelékenysége, ja­vult a minőség, jobb, gazda­ságosabb lett az anyagfel­használás, az anyagkihozatal. A textiláru ipar húsz válla­latából tizennégy vállalat harminchárom gyárában megvalósult, illetve folyamat­ban van a nagyobb jelentő­ségű üzem- és munkaszer­vezés. Kiemelkedő eredményt értek el a pamutipari válla­latok, néhány gyapjúipari vál­lalat (a Richards* a Magyar Posztógyár, a Finomposztó Vállalat), továbbá a Lenfonó és Szövőipari Vállalat. A tex­tilruházati ipar évek óta élenjár a szervezési munká­ban, a felügyeleti vállalatok szinte mindegyike sikeres üzem- és munkaszervezést hajtott végre, s ezzel főleg a varrodai tartalékok feltárásá­ban, hasznosításában hozott eredményt. — Jövőre is a gyártás-elő­készítő és -befejező tevé­kenység szervezését tartjuk feladatunknak, amely a ter­melékenység növelése mel­lett anyagmegtakarítást is eredményez. Fontosnak tar­tom a már bevált szervezési módszerek szervezett átvéte­lét, adaptációját, az e mun­kában nagy gyakorlatot szer­zett szakemberek, mérnökök tapasztalatainak igény,bevé­telével Átütőbb eredményt akarunk elérni több szakága­zatunkban is. — Milyen beruházási le­hetőségei vannak az ága­zatnak 1985-ig? — Az ágazatban a IV. és V. ötéves tervidőszakban — minden korábbi fejlesztést jelentősen meghaladó — re­konstrukció valósult meg. A jelenlegi helyzetben szerin­tem elsősorban nem a továb­bi fejlesztésben, beruházás­ban kell keresnünk a meg­oldásit, hanem abban, hogy a meglévő, korszerűsítésből fakadó kapacitásaink jobban hasznosuljanak termelési és gyártmánystruktúránk ala­kításában. Beruházási lehető­ségeink némileg csökkennek, de még mindig jelentős az a pénzösszeg, amit egy-egy év­ben beruházásra költhetünk. A következő évekre nem a nagy fejlesztések, hanem az export-versenyképességet ja­vító, anyag- és energiameg­takarító, a másodlagos és a hulladékhasznosítást előse­gítő kisehb fejlesztésekre nyílik lehetőség. — Csak jól megalapozott, a népgazdasági célokat szol­gáló és eredményt ígérő fej­lesztéssel lehet a versenyben részt venni. Ez lehetővé te­szi a nemzetközi piacokon kedvezően értékesíthető ter­mékek gazdaságos előállítá­sát Úgy vélem, az elmondot­tak érzékeltetik a könnyű­ipar teendőit az elkövetkező években. H. A. SZ VT-beszámolók és tervek Vezetők klubja, szervezők nyári akadémiája A közelmúltban kezdték el az SZVT szervezeteinek tiszt­újító közgyűléseit. Jó alkalom ez arra is, hogy számvetést készítsenek a korábbi évek munkájáról, s meghatároz­zák a legfontosabb feladato­kat Az alábbiakban a nyír­egyházi városi szervezet és a záhonyi nyílt üzemi csoport munkájáról számolunk be. Nyíregyházán öt éve ala­kult az SZVT városi szerve­zete. Az éves programok so­rán a műszaki-gazdasági in­formációk eljuttatását, a megvalósult szervezési mód­szerek elterjesztését tűzte cé­lul. Ennek jegyében különbö­ző klubok és munkabizottsá­gok alakultak, amelyek a legfontosabb kérdésekről szer­veztek megbeszéléseket. így az 1978-ban alakult vállalat- vezetők klubjában többek kö­zött üzemi demokrácia érvé­nyesülésének tapasztalatairól, az ellenőrzési rendszer to­vábbfejlesztéséről, a számító­gép szerepéről a vállalati irá­nyításban, a döntés-előkészí­tés módszereiről hallhattak előadást, országos vezetők tol­mácsolásában. A 3M szerve­zési módszer gyakorlati ta­pasztalatait a VOR nyír­egyházi gyárában tanul­mányozhatták. Az SZVT munkabizottságai több, a város gazdasági ve­zetőinek hasznos felmérést és elemzést készítettek. Ennek jegyében például vizsgálták a munkahelyi vezetők döntési lehetőségeit, személyi össze­tételét és szakképzettségét. Elemezték a tervezési mód­szereket, a tervek megalapo­zottságát. Szó esett az ener­giagazdálkodásról, az ügyvi­teli folyamatok gépesítettsé­géről, a készletgazdálkodás helyzetéről. A társaság — a megyei szervezettel közösen — nagy munkát végzett az immár hagyományos nyír­egyházi szervezési nyári aka­démiák megrendezésében, a szervezési filmnapok lebo­nyolításában. A megyei szer­vezet külföldi útjai során Lengyelországban, Cseh­szlovákiában és Bulgáriában ismerkedtek az ottani tapasz­talatokkal. Az idei feladatok arra irá­nyulnak, hogy a szervezet a sajátos eszközeivel segítse a vállalati gazdasági vezetőket az aktuális feladatok megol­dásában. Ennek jegyében az anyagi érdekeltségről beszél­nek a vezetők klubjában. Új­donság, hogy a művezetők­nek is klubot indítanak, ahol a tapasztalatok kicserélése, a jó módszerek elterjesztése a feladat a kerekasztal-beszél- getések során. A jobb munka érdekében szorgalmazzák az üzemi tagcsoportok alakítá­sát, s az együttműködést más városi szervezetekkel. Az SZVT nyíregyházi városi szervezetének elnökéül ismét Szemján Tibort, a városi pártbizottság titkárát, titká­rául Bay Ernőt, a Nyíregyhá­zi Konzervgyár gazdasági igazgatóhelyettesét válasz­tották. Záhonyban, a három évvel ezelőtti szervezéskor az üze­mi csoport legfontosabb fel­adatául a vezetési-szervezési kultúra emelését, a tudomá­nyos eredmények gyakorlati alkalmazását tűzte célul. Si­keresnek bizonyult az utóbbi két évben a helyi vezetőkép­zés megszervezése. A veze­téssel és szervezéssel kapcso­latos szakirodalom rendsze­res tanulmányozására bőví­tették a műszaki könyvtár ilyen művekből álló kínála­tát. Az üzemigazgatósági szer­vezet létrehozása több szer­vezési intézkedés bevezetését kívánta meg, amiben az SZVT üzemi csoportja is részt vett. Így az átrakási ön­költségszámítás módszerét dolgozták ki, javaslatot tet­tek az érdekeltségi rendszer fejlesztésére, a kocsijavító kapacitás bővítésére. A szer­vezet a maga eszközeivel tá­mogatást ad tartalékok ki­használására, a gazdálkodás hatékonyságának növelésére szolgáló elemzésekhez. Az idei tervekben a veze­tők kiválasztásának új mód­szereiről, a belső érdekeltsé­gi rendszer továbbfejleszté­séről szerveznek vitákat. Ta­nulmányozzák a megye más üzemeiben az önelszámoló egységek működését, a cseh­szlovákiai Ágcsemyő határ- állomáson pedig az ottani át­rakás szervezési, vezetési módszereivel ismerkednek. Az SZVT záhonyi nyílt üze­mi szervezetének elnökéül Rigó Zoltán üzemigazgatót, titkárául Kassai István szer­vezési csoportvezetőt válasz* tották. Válogatás egymillió gumóból A „felfedezett” nyersfoszfát gazdasági előnye Egy-egy eredménye évek múltával kamatozik. A képen: napi vizsgálat. A Vetőmag Vállalat Kuta­tó Központjában Nyíregyhá­zán 37 kutató, összesen 11 növény nemesítésével és ter­mesztéstechnológiájával fog­lalkozik. Dr. Klenczner Imre igazgató elmondta, elsősor­ban a burgonya, a naprafor­gó, a hüvelyes takarmány- növények, a borsó és a bab képezik a fő kutatásterüle­tet. Vajon most mi foglalkoz­tatja a kutatókat? Hol tarta­nak kísérleteikkel? Dr. Tatár Lászlóné dr. Makay Piroska kutató a kö­vetkezőket mondta: — A talaj növénytápanyag- vizsgálatával foglalkozom, pontosabban a növény fosz­forforgalmával. Az érdekel bennünket, hogy a nyers foszfátok mennyire alkal­mazhatók közvetlen trágyá­zásra. Ugyanis kimutattuk, hogy a savanyú homoktala­jokon a nyersfoszfátok ered­ményesen használhatók fosz­fortrágyaként. Ezt kísérleti parcellákon és nagyüzemi körülmények között is bizo­nyítottuk. — Sikerült kísérleti ered­ményekkel bizonyítani annak helyességét, hogy a talaj tér ■ mékenységét elsősorban táp- anyagfeltöltéssel lehet nö­velni és tartóssá tenni. Fosz­for műtrágya esetén erre az olcsó nyersfoszfátok gazdasá­gosabban alkalmazhatók, s ma ez nagyon lényeges szem­pont a kutatómunkában is, mivel az azonos súlyú nyers­foszfát ára 30 százaléka a szuperfoszfáténak. Az üzemi kísérletekben a balmazújvá­rosi Vörös Csillag Tsz-ben mindezt bizonyítottuk a ku­korica termesztésével. — Ez azért sem mellékes, mert hazánkban jelentős te­rületen termelünk búzát és kukoricát, és a nyersfoszfát lényegesen olcsóbb, így a termesztés önköltsége sokkal alacsonyabb. Nem mindegy, mennyiből állítunk elő egy tonna búzát vagy kukoricát. Eredményeink igazolják, hogy 10 százalékkal jobb a nyersfoszfát gazdasági haté­konysága. Ez országos mére­tekben nagyon jelentős le­het. Iszályné dr. Tóth Judit a növényélettani és kórtani osztály vezetője. — Tizennégy éve a bur­gonya gombás és baktériu­mos betegségeivel foglalko­zom. A hazai burgonyane­mesítés részére rezisztencia­vizsgálati módszert dolgoz­tam ki. Az a célunk, hogy a betegségeknek ellenálló bur- gonyafajtát nemesítsünk. Ez nagyon összetett munka, mely részben a laboratóri­umban, részben szántóföldön történik és sok kitartást, tü­relmet igényel. Tavaly kuta­tási eredményként jelentet­tünk be egy új gumórezisz- tencia-vizsgálati módszert, amely az új burgonyafajták jobb tárolhatóságát segíti. Ez azért is jelentős, mert bur­gonyáink egy része részben a gombabetegségek, részben a szakszerűtlen tárolás kö­vetkeztében leromlanak. — Eléggé sziszifuszi mun­ka a miénk, hiszen évente mintegy 500 ezer—1 millió magoncból kell kiválogat­nunk a betegségeknek ellen­álló, bő termő és jó étkezési értékű burgonyaegyedeket, míg eredményre jutunk. <fk)

Next

/
Thumbnails
Contents