Kelet-Magyarország, 1983. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-18 / 14. szám

1983. január 18. K elet-Magyarország 3 Átszervezés után Három intézményt vontak össze Nyíregyházán január elsején a mezőgazdaság és élelmezésügyi tárca szerve­zetének korszerűsítése, egy­szerűsítése érdekében. Az új intézmény: Megyei Állat­egészségügyi és Élelmiszerel­lenőrző Állomás, amely a volt állategészségügyi állo­másból áll, valamint ebbe ol­vadt bele a megyei élelmi­szerellenőrző és vegyvizsgáló állomás, és az élelmiszer hi­giéniai ellenőrzőszolgálat me­gyei kirendeltségei, s felada­tokat vett át a megyei állat- tenyésztési felügyelőségtől. Mi a helyzet a változások után? — ezt kérdeztük dr. Hajdú Bertalantól, a jog­utód-intézmény igazgatójá­tól. — Éppenséggel utána nem vagyunk még, sőt a kel­lős közepén — hangzott a válasz. — Az átszervezés előtt is egy minisztériumi fő­osztályhoz tartozott mind a három intézet, ezért ér­telmetlen lett volna fenntar­tani az önállóságot. Annál is inkább, mert sok volt a fel­adatokban az átfedés, leg­több az élelmiszervizsgálóval. Hasonló vizsgálatokat vé­geztünk a minősítésben és a higiéniában. Az állattenyész­tési felügyelőségtől is profi­lunkba vágó tevékenységet vettünk át. Ezek: a háztáji szarvasmarhatartás állami támogatásának ügyintézése, az apaállat-gazdálkodás ha­tósági ellenőrzése, a barom­fikeltetők és a flóratanyai Megújul az állategészségügy méh anyanevelő telep ellen­őrzése. — A párhuzamos munkák felszámolásával nyilván munkahelyek is megszűn­tek. —Negyvenegy dolgozónktól kellett valamilyen módon megválnunk, ami az összlét- szám húsz százaléka. Ma már könnyű mondani, hogy meg­valósítottuk ezt a feladatot. Közülük huszonnégy a két­éves létszámstopp alatt nyug­díjba ment, vagy más mó­don távozott hét állatorvo­sunk nagyüzembe került, át­helyezéssel. Akik már dol­goztak kint, hamar beillesz­kednek, de van közöttük olyan, aki több évtizedes ál­lami szolgálat után váltott pályát, öt ember esetében elkerülhetetlen volt a fel­mondás, de nékik is segítet­tünk elhelyezkedni. — Milyen az új szerve­zeti keret? — Az élelmiszer-ellenőrző alig három éve kapott új épületet, korszerű laborató­riumaik léte indokolja, hogy valamennyi labormunkát oda csoportosítsuk át, az állomá­son csak parazitológiai, és a szerológiai munkákat végez­zük a jövőben. A higiéniai vizsgálatok nagy részét is ott végezzük majd. Ez ter­mészetesen bizonyos átalakí­tásokat kíván meg a labo­rokban, de rövidesen vég­zünk a munkákkal. Egy ki­csit eltúlozva a dolgot: ré­gebben három hatóság is megállapította, hogy fényes, tiszta a húsüzemben a fel­Kipa Kállósemjénnek Szombat este benépesült a kállósemjéni tanácsháza elő­tere. A tanyáról, a távoli ut­cákról, kerékpárral, motorke­rékpárral érkeztek. Többnyi­re fiatalok. Az MHSZ terü­leti honvédelmi klubja most tartotta közgyűlését. A ta­nácsterem teljesen megtelt nagy volt az érdeklődés. Eredményes évről számol­hatott be Pólóm Miklós klub­titkár. Az összetett honvédel­mi verseny járási döntőjén tavaly első lett a kállósemjé­ni csapat. Ez főleg annak kö­szönhető, hogy a versenyzők nagyszerű támogatást kap­tak a lakosságtól, különösen a pedagógusoktól és az út­törőktől. Az első helyezett­nek járó kupát még nem mindenki látta, ezért a klub­titkár a közgyűlésen is be­mutatta. Aztán azzal folytat­ta beszámolóját, hogy külön­böző lövészversenyeken is jól szerepeltek a kállósemjéni fi­atalok. A klub modellezőszakköre a múlt évben is sok fiatalt vonzott. Az általános iskola gépjárműbarát szakköre több szempontból is hasznos, pél­dául fejleszti a gyerekek technikai érzékét. A klub és a helyi KISZ-szervezet ko­molyan veszi az Edzett ifjú­ságért mozgalmat, így egyre többen töltik szabad idejük egy részét a sportpályán. A honvédelmi nevelő munka eredménye, hogy az utóbbi néhány évben több kállósem­jéni fiatalembert avattak tisztté a Magyar Néphadse­regben. A klubtitkár köszö­nő szavak kíséretében hozzá­teszi: a klub a múlt évben is csak úgy lehetett igazán ered­ményes, hogy a helyi tanács­tól, a téesztől és az áfésztől anyagi támogatást is kapott. A hozzászólók közt Illés Ferenc azt javasolta, hogy alakítsanak ki még szoro­sabb kapcsolatot a nyíregy­házi Vasvári Pál szakközép- iskolával, ahol katonai pályá­ra is előkészítik a fiatalokat. Elek László, a községi párt­vezetőség titkára hozzászólá­sában méltatta a klubot. Fi­gyelemre méltó — mondta —, hogy járási versenyeken évek óta jól szerepelnek a klubta­gok. Lipcsei Erzsébet arról beszélt, hogy rendszeresebb foglalkozás kellene a verse­nyek előtt, akkor távolabbra is eljuthatnának az itteni ver­senyzők. Somlyai Pál, az MHSZ nyírbátori városi-já­rási titkára is jónak minősí­tette a klubot. A taglétszám aránya Kállósemjénben meg­haladja a járási átlagot. A gyűlés után kezdődött a „Nekem, szülőhazám” című vetélkedő. Az izgalmas ver­senyt Veres Józsefné nyerte, férje, aki mellette verseny­zett, nem sok ponttal ma­radt le mögötte. A jutalom így közös ... <n. 1.) dolgozó hely, ezentúl egy fogja ugyanezt tenni. Nem jelentheti mindez az éberség csökkenését, és nemcsak a vásárlók érdekében, hanem azért is, nehogy exportpia­cokat veszítsünk el. Rajtunk kívül ugyanis a külföldi im- portőrölk is ellenőrnek szúró­próbaszerűen és a bizalmat elég egyszer elveszíteni, visz szaszerezni nagyon fáradtsá gos. — Az év első napján megszűnt egy száz éve fenn­álló intézmény, nincs töb bé járási főállatorvos. — A’ régi közigazgatásban nagyon jól szolgálták felada­tukat, de lassan a járások is összeolvadtak, így idejétmúlt lett a körzeti és a megyei szervezet között még egy lép­cső. Hatósági jogkörében el­méletileg függetlenül dönt­hetett nélkülünk, de például egy fertőző betegség esetén zárlat elrendeléséhez már jó ideje olyan laboreredmények szükségesek, amit itt, az ál­lomáson megkaphattak. Még egy veszettségre gyanús ku­tya leöletése is csak labora­tóriumi vizsgálat eredménye alapján történhet meg. így aztán mi hamarabb jutot­tunk az információhoz mint ők. — Ok is vehették a ka­lapjukat? — Nem, erről szó sincs, hiszen sok feladatuk meg­maradt. Amiről körzeti szin­ten dönteni lehet, például egy legelőszemle, vagy egy háztáji udvar fertőzésmen­tessé nyilvánítása, azt ezen­túl ott döntik el. A megyei állomás jogkörébe kerültek ~"a nagyobb horderejű ügyek. Hogy mást ne mondjak: ál­latforgalmi korlátozások el­rendelése, kártalanítás mel­lett állatok leölése. A kerü­leti főállatorvos — ez az új nevük — a szakmai felügye­letet látja el a hozzárendelt kollégáik fölött, és szervezi munkájukat, egyúttal össze­kötő a megyével kapcsolatos dolgokban. Ezzel egyébkérit feloldunk egy ellentmondást is. Amíg a vásárosnaményi járásban tizenhárom körzet volt, a nyíregyháziban negy­ven. A körzetek ezentúl nem követelik a járás határát — eddig se mindig tették —, ki­terjedésüket az egyenletes ellátás határozza meg. — Az átszervezés közvet­len haszna nyilvánvaló. Ke­vesebb emberrel, kisebb költséggel dolgoznak a jö­vőben, de minden bizony­nyal többet várnak. — Hatékonyabbá válik ez­zel a megyei irányítás, így javul a munka színvonala. Az így elért haszon nem ná­lunk jelentkezik majd, ha­nem a termelésben és jóval több számjegyű lesz, mint a megtakarításunk. Esik Sándor Büretta A Budapesti Elektro­akusztikai Gyár nyír­egyházi Universil üveg­technikai üzemében pa­kisztáni exportra készí­tenek laboratóriumi fel­szereléseket Képünkön: Berényi Béláné üveg- műves automata mikro- bürettát formáz. (Gaál Béla felvétele) Mitől otthon ? Ki ne élte volna át azt a fajta honvágyat, amikor az ember nem külföldön, hanem itthon más környezetbe ke­rül, elszakad a családi háztól. Ezt az érzést jól ismerik a diákotthonok lakói. Eleinte szenvednek is tőle, aztán az idő segít. Mindinkább kezdik második otthonuknak tekinteni az űj helyet, ami már a nevében is — diákotthon — ígérete annak: a család melegét hivatott pótolni. De eleinte nem ilyen egy­szerű. Milyennek látják ma­gukat az érdekeltek? Mit ta­nulhatnak meg talán életre- szólóan a holnap munkásai a diákotthonban? 'Kérdésein­ket a nyíregyházi 107-es szá­mú Mező Imre Szakmunkás- képző Intézet diákotthoná­ban tettük fel. Az első honvágy Takács Mária másodikos szövetkészítő szakmunkás- tanuló, a diákotthoni diák­tanács titkára sem röstelli bevallani, eleinte neki is volt honvágya. — Az első hónap bizony elég nehéz volt az új helyen — magyarázta. — Hiányoz­tak a szülők, a család. Alig ismertük egymást a diákott­honban. Meg kellett szokni azt is, az egyik héten tanu­lunk, a másik héten dolgo­zunk. Ráadásul én Deme- cserbe járok minden máso­dik héten üzemi gyakorlat­ra, mert az én szakmám el­sajátítására nincs lehetőség a tanműhelyben. Mostmár — ha hazamegyek — hiá­nyoznak a megszokott tár­sak, a benti élet. Persze jó hazamenni is. A diáktanács úgy foglalt állást az ötnapos tanítási hét bevezetése után, hogy egy hónapban három­szor menjünk haza. A diák­önkormányzatot is tanuljuk itt, főként a házirend kiala­kításánál igyekszünk véle­ményt mondani. * Matyi Borbála harmadikos nőiruha-készítő szakmunkás- tanuló azzal egészíti ki a diáktanács titkárát, vélemé­nye szerint az itt töltött évek egyik nagy haszna, hogy hoz­zászoktatják a fiatalokat az önállósághoz. A diákotthon­ból kikerülő pályakezdő fia­talok, bizonyéira kezdemé­nyezőbbek lesznek majd, jobban megtalálják a helyü­ket az életben. Megszokják talán azt is, hogy a szakmán túl az általános műveltség­gel is törődjenek, hiszen a diákotthonban ez természe­tes. Farkasné Gönczi Mária diákotthon-vezető kalauzolt végig birodalmukon. A szo­bák négyszemélyesek, van­nak tanulószobák, szociális helyiségek, s klub is műkö­dik. A diákotthonban 276 lány lakik, általában egy- egy emeleten azonos, vagy hasonló szakmák művelői. Kistanárok" ír — Már az év elején meg­szervezzük a tanulópárokat. Alkalmazzuk az úgynevezett kistanár módszert is. Az idő­sebb, jobban tanuló gyere­kek megbeszélik a másnapi anyagot a fiatalabb, gyen­gébben tanulókkal — mond­□ | mikor a hangos beszélő bezengte, hogy a vonatunk hetven percet késik, egyből kiürültek a sínközök és megtelt a váróterem. Legtöbben egy magas, tulikopasz férfit vettek körül és azt kérdezték: — Na, mi van Hupinéval? — Nevezzétek csak nyugodtan lányne­vén, Rikács Olgának. Rettenetes, hogy mit szenvedtünk ettől a nőtől négy hó­napon át. — De már elintéztétek. Hallottuk. — El ám. De addig! Képzeljétek, azt csinálta velünk, amit akart. Először is mindennap félórás késéssel állított be a műhelybe. Mert ő anya. Óvodába vitte a gyereket. Aztán leült. Mert ő fáradt. Aztán ülve maradt, mert ő nő. Aztán fogadta a műhelyírnok udvarlását. Mert ő csinos. Aztán kirúzsozta magát. Mert így még tetszetősebb. Aztán reggelizett, mert ő háziasszony és otthon nem ér rá. Aztán tízóraizott, mert ő'éhes. Aztán elment ebédelni. Mert ő Hupiné. — Szóval ez annak a nagyszájú hét- markosnak a felesége. — Az volt. A nagyszájúé. Mindenütt ismerik és tartanak tőle. Ha ez egyszer felemeli az öklét... — Be lehet vele takarózni. Tudjuk. Mindenki félt a HupitóL Nem kellett, hogy az asszony valami vitában ki­mondja: „szólok az uramnak.” Elég volt, ha a szemében megjelent az a „szőlős” tekintet. Mindenki behúzta az összes behúznivalóit. Épp ezért érdekes, hogy intéztétek el végül is. A göndör műve­zető arcán megjelenik egy kunkori mo­soly: — Leváltottuk. Kiracionalizáltuk. Lét­számot csökkentettük. Leépítettük, me­nesztettük. Szerepcsere — Nagyon helyes. Az ilyet kell is. Na de, kaptatok helyette jobbat? — Hogyne. Csöbörné kitűnően megáll­ja a helyét. Egy ilyen segédmunkásnő­nek, mint amilyen a Hupiné volt, kü­lönben sincsen minálunk nehéz dolga. El kell mennie, egyszer-kétszer ide meg oda. Felsepemi egy kicsit. Épp az volt a felháborító, hogy ezt sem csinálta meg. Csöbörné csinálta meg helyette ed­dig is. — Csöbörné mi volt. — Műhelyírnok. Nagyon rendesen el­végezte a dolgát, és ezenkívül a Hupi- néét is. Sepert, védőitalt osztott és fut­kosott szegény. Az igazat megvallva, Hupiné dolgát Csöbörné végezte el eddig is. Szinte nem is történt más, minthogy valóban megbíztuk ezzel a munkával. Mindnyájan jól jártunk vele. — Csöbörné is? — Hát, ha őszinték akarunk lenni, az ő fizetése egy kicsit kevesebb lett De hát ő olyan szerény, hogy nem szól semmit. Nincsenek költséges szenvedé­lyei sem, mint Hupinénak. Nem do­hányzik, nem rúzsoz. — Szóval, nem változott semmi a se­gédmunkási munkakörben. Csal? betöl­tő ttétek azzal, aki úgyis végezte ezt ed­dig is. Szegény Csöbörné pedig megsza­badult egyik fárasztó kötelességétől, a műhelyírnoki teendőktől. — Hát, sajnos nem egészen így áll. Az új műhelyírnoknővel ugyanis ren­geteg bajunk van. Becsavarja magát reggel egy pokrócba, leül és olvas. Vagy horgol. Kenyérért és gyümölcsért fut­tatja szegény Csöbörnét. Mert ő fáradt, gyenge nő és gyereke van. Sőt, a mű­helyírnoki teendőket is Csöbömével in­tézheti. „Hagyja csak azt a seprést, maga jobban ért hozzá, ezt csinálja, töltse ki ezt a marhaságot adatokkal...” — Hát ezzel jól bevásároltatok. Hon­nan szedtétek? — Mielőtt mondom, védekezésül csak annyit, hogy valakit ide is kellett talál­ni, nagy hangon ajánlották, és az elv úgyis az volt, hogy lehetőleg a műhe­lyen belül. — Csak nem a... — Azonkívül mindenki fél a... — Szóval! Mondd meg már, ki az új műhelyímoknő! — Sejtitek már. Hát igen. Hupiné... Gesztelyi Nagy Zoltán ja a diákotthon vezetője. — A nehezebben tanulható tár­gyakból rendszeresek a cso­portos korrepetálások, egyé­ni foglalkozások. Hihetetlen előny, hogy mindig „kéznél vannak” a szaktanárok, ami a nem diákotthonban lakók­nál nem egészen ilyen egy­szerű ... A többségükben hátrányos szociális, családi környezet­ből jövő tanulók átlagosz­tályzatai az iskolai és diák­otthoni nevelés együttes eredményeként jobbak, mint a városban élő, vagy vidék­ről bejáró tanulóké. Keve­sebb a bukás is. Pedig nem lehet egyszerű a 19 szakmá­ban, 57 osztályban tanuló gyerekek diákotthoni tanu­lását összehangolni, segíte­ni. Mindezek mellett ne gon­doljuk, hogy a diákotthon egy „tanultató-gépezet”. Jut idő a kikapcsolódásra, a művelő­désre, az egyéni érdeklődés kielégítésére is. A diákotthon vezetője sorolja, „hány lány tagja az énekkarnak, az iro­dalmi színpadnak, a tánc­körnek. Nem megőrző — A gyerekek jól érzik itt magukat, számíthatunk rá­juk mindenben. Nem mon­dom, egy kicsit lehetnének kezdeményezőbbek is, de amit ajánlunk, mindent lel­kesen megcsinálnak. A há­rom év a diákotthonban — bízunk benne —, nem múlik el nyomtalanul... Jó érzéssel beszél a diák­otthonról az iskola igazgató­ja, Bartha Dénes is: — Jó volt látni, mennyire a sajátjuknak érezték a lá­nyaink a diákotthont. Ami­kor beköltöztek három év­vel ezelőtt, mindenki hozta a cserép virágot, a szülők a cipőjüket is levették — mondja. — A környezet fe­gyelmező erejét említi, ami a személyiség fejlődésében fontos tényező. Az iskolának 1750 tanulója van, az össz- létszám 11 százaléka él a di­ákotthonban, még mindig kevesebb a megyei átlagnál. Mégis nagy a fejlődés. — A diákotthon nem meg­őrző intézmény csupán —, erősíti az igazgató — éppúgy megvannak a nevelési fel­adatai, mint az iskolának, csak mások az eszközei, le­hetőségei. Nekünk a családot is helyettesíteni kell, meg­hitt kapcsolatra van szükség, a nevelőtanárok és a diákok között. A családtól először elszakadó 14 éves gyermek­nek mi vagyunk a legköze­lebbi támaszai. Az a törek­vésünk, hogy ne csak jól képzett szakmunkásokat ne­veljünk, hanem az általános műveltségben is útravalót kapjanak a fiataljaink. Amit majd — ha dolgoznak —, tovább gyarapíthatnak. Ezt azzal is szeretnénk segíteni, hogy a diákotthoni életet tovább tökéletesítjük, sze­retnénk elnyerni a magasabb fokozatot jelentő kollégiumi címet... Páll Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents