Kelet-Magyarország, 1983. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-15 / 12. szám

„jfl HÉTVÉGI MELLÉKLET ' 1983. január 15..

Az Astoria-szólló halijában már készülődik a rádió stábja szokásos déli programjának lebonyolítására. A „Ki nyer ma?” műsor vezetője ezúttal Czigány György. A műsor előtt kerítettünk sort erre a beszélgetésre.

— Azzal, hogy 'a televízióban adminisztratív vezető lettem, egyáltalán nem változott meg a zenei ismeretterjesztéshez fűződő kapcsolatom, továbbra is munkatársa maradtam a rádiónak — mondja beszélgetésünk kezdetén Czigány György, a televízió zenei és kulturális osztályának vezetője. — Szívemhez ma is közel áll a Ki nyer ma? népszerű műsora, és ezért rendszeresen vezetem is.

— A zene megszerettetéséhez véleménye szerint melyik műfaj alkalmasabb?

— Ebben a fontos munkában egyik műfaj sem nélkülözhető. Jómagam alkatomnál fogva inkább a rádiózást szeretem, a hangszóró előtt jobban érzem magam, minta tv-kamerák társaságában. Ennék ellenére tisztában vagyak a televíziózás kínálta ismeret- terjesztési lehetőségekkel. Természetesen kellőképpen kell tudnunk differenciálni, s megfelelően alkalmas időben adni a különböző rétegmű-’ sorokat. Mondjuk, az olyan zenei programoknak, mint a Karmesterverseny vagy a Röpülj páva is volt, feltétlenül csúcsidőben kell elhangozniuk.

— A rétegműsor eleve azt jelenti, hogy csak kevesekhez szól?

— Nem is olyan nagyon kevesekhez! Bár kifejezetten rétegműsomak tekintünk például egy beszélgetést a magyar gregorián zene kutatásáról, de mégis legalább olyan fontos műsor lehet, mint mondjuk a Karmesterverseny. A felmérések szerint ennek a beszélgetésnek mindössze háromszázalékos volt a hallgatósága, de így is nagyon sok embert, népstadionnyi tömegeket érintett. A rétegműsorok közönsége különben sem véletlen verbuválta nézők vagy hallgatók, minidig is tudatos vállalkozásban vesznek részt.

— Tapasztalata szerint hátrány vagy előny, ha a zenei ismeretterjesztő vezetői pozíciót tölt be?

— Vezetőként is úgy látom a teendőket, mint egy alkotóműhely tagjaként. Úgy gondolom, nem rossz, ha egy művészeti információkkal foglalkozó intézmény vezetői maguk is alkotó emberek, mert így nagyobb áttekintésük van az irányításhoz. Személyesen tapasztalhatják a buktatókat, és demokrata- kusabban gondolkodhatnak, cselekedhetnek. A morális bátorságuk is nagyobb lesz a kockázatok vállalására, s nem tartják magukat biztosítottnak az esetleges kudarcokkal szemben, amelyeket nekik is vállalniuk kell.

— Mi lehet a kiindulási elv a zenei ismeretterjesztésnél?

— Az alapvető feladatunk a művészi élményadás és a nevelés. Akkor lesz igazi a didaktikus szándék, ha megfeledkezünk e szándékról az élmény átadásának hevében.

— Mit lehet mindezért tenni?

— A rádió megifjodott gárdája igazán mindent elkövetett ennek érdekében, és rengeteg ötlettel jelentkezett.

Beszélgetés Czigány Györggyel

Ilyen például a Dupla vagy semmi vagy akár a Ki nyer ma? is, amelyet nemcsak a zeneértő és kedvelő értelmiségiek követnek figyelemmel, de a zeneileg képzetlenek is végighallgatnak. Valamennyi műsorunknál arra törekszünk, hogy fokozzuk a hallgatóság aktivitását.

— Tehát mindenkihez el lehet juttatni a muzsikát?

— Úgy vélem, igen. Am rendkívül fontos annak a nimbusznak a szétoszlatása, hogy a zene az egyszerű ember számára „más világ”. A zenéihez bárkinek köze lehet. Hadd idézzem Kodály Zoltán szavait: „A zene mindenkié!”

szerettetéséért, befogadtatá- sáért. Más országokhoz viszonyítva jól állunk. Sokfelé járva azt tapasztaltam, hogy szót érthetünk a hazai közönséggel. Én soha nem éreztem el'kedvetlenítőnek ezt az ismeretterjesztő munkát. Talán hiba volt. Kétségtelen, hogy vannak olyan rétegek, amelyek nehéz feladat elé állítanak minket. Ha csak arra az esetre gondolok vissza, amikor egyszer a frissiben bevonult újoncok között, egy szörnyen ételszagú ebédlőben kellett olyan műsort, játékokat kitalálnunk — majdnem óvodás szinten —, hogy némi eredményt érhessünk el... No persze nem tudom átfoTóth Sándor: Kodály Zoltán.

— Természetesen differenciáltan kell adnunk a zenét.

— Van rétegződés, ez magától értetődő. Az egyik réteg számára csupán felvillantjuk a zenét, míg egy másik rétegnek már a zene szerkezetét, indulatait is átadjuk. Ezért szerkesztünk bonyolultabb műsorokat is. Én hiszek abban, hogy az egyszerűbb emberék számára is elérhetők a zene élvezetének magasabb fokozatai is. Évek során barátommá lett egy esztergályos, aki valamikor magyamóta-rajongó volt, de a zenével való ismerkedése révén kinyílt előtte a világ, és felébredt benne a szellemi érdeklődés, a minőség iránti vágy. Azóta is beszámol nekem a zenével való találkozásairól.

— Vannak akadályai a zenei ismeretterjesztésnek?

— Mindenesetre jó lenne, ha mindenki eljuthatna egy bizonyos alapfokú zenei készség kifejlesztéséhez, de a nehézségek már az iskolai oktatás során elkezdődnek. Ráadásul ez az egyénektől is függ, hiszen vannak olyanok, akiknek a fogékonyságát rendkívül nehéz előbbre mozdítani. Az ilyen esetekben be kell csempésznünk .a jobb minőséget. Ám mindezt továbbra is úgy, hogy elsősorban zened élményben részesüljenek, és ne kizárólagos zenei ismereteket szerezzenek! Az érzelmeket kell megmozgatnunk az emberekben. A televízió és a rádió ezért rendkívül sokat tehet. Általános értékű receptek persze nincsenek a zene befogadta tására. Minden kornak meg kell találnia a saját módszereit. A szolfézs vagy éppen a népdaléneklés sem old meg mindent. A zenét mindenkinek egyénileg kell átélnie.

— Mennyire lehetünk optimisták az eredményeket illetően?

— Én optimista vagyok! Nálunk, a hajdani elmaradottsághoz képest, az elmúlt évtizedekben nagyon sok minden történt a zene meggóan értékelni eredményeinket, de erre a feladatra pazaroltam erőm jó részét. Nekem üdítő vállalkozás volt. S hajlandó vagyok hinni a szociológusoknak, tömegkommunikációs kutatóközpontoknak az eredményeket illetően. A rádió és a televízió nagy lehetőséget kínál ehhez a munkához, és ezt ki is használjuk.

Számaim Béla

Kristóf Nagy István összeállításában különleges könyvet vehet kézbe az olvasó: „A természet nem szegi meg törvényét!” (Leonardo da Vinci), „...mi‘közük a Pan- záknak a Quijotékhoz?” (Cervantes), „Aki beszél, nem tesz: légy benne biztos, Kezünkkel, s nem nyelvünkkel dolgozunk” (Shakespeare), „A nemesember azt hiszi, a vadászat komoly, királyi szórakozás; de a vadászszolga más véleményen van” (Pascal), „A háború ... több rossz embert csinál, mint amennyit elpusztít” (Kant), „... Nagy úr a törvény, ám a muszáj nagyobb” (Goethe), „A Szép: igaz, s az Igaz: szép! — sose állítsatok mást, nincs főbb bölcsesség!” (Keats), „Elszántság, újra elszántság, és mindig csak elszántság!” (Danton), aforizmák, szállóigék találhatók a kötetben, 680 oldalon.

Az aforizma A magyar nyelv értelmező szótára szerint életbölcsességet, igazsáFILMJEGYZET

Panelkapcsolat

A Családi tűzfészek és a Szabadgyalog után Tarr Béla, a legfiatalabb magyar filmrendező megint ugyanazt a témát dolgozta fel: a

megkeseredett közérzet, az emberi egyensúlyvesztés hátterét vizsgálja. Az első alkotásban szinte kizárólag a sötét színek domináltak, a folytatásban viszont sok szó esett a személyiség kibontakozásának lehetőségeiről. Ha a három — minden kétséget kizáróan szervesen összetartozó — filmet trilógiának tekintjük (nem hisszük, hogy ez erőszakolt belemagyarázás lenne), a Panelkapcsolat-ban tovább bővült, új elemekkel gazdagodott a hangulati háttér. A végső következtetések most sem szívderítőek (alább részletesen kifejtjük, miért), de sokkal több a derűs színfolt, az oldottabb esemény, mint amennyi a Családi tűzfészek és a Szabadgyalog komor tablóin elfért. Rózsaszínűre cserélte volna Tarr a fekete szemüvegét? Korántsem, hiszen ismételjük: a

Panelkapcsolat köznapi diszharmóniáinkat veszi számiba, csak éppen tartalmasabb — árnyaltabb — hangszerelésben.

Más vonatkozásban is megfigyelhető, hogy az ifjú szertó igyekezett hasznosítani előző alkotásai kritikáit (a nézőpont bizonyos megváltoztatását mindenképpen ilyen gesztusnak tekintjük). Szikárabb, tömörebb a film szerkezete, az elbeszélést nem terhelik fölösleg® mellékszálak vagy hatásos dokumentumértékük ellenére öncélú beállítások. S még egy sajátosság: Tarr a hagyományos mozi elemeiről sem feledkezett meg. Az atmoszféra többnyire azért élő, mert a vásznon — anélkül, hogy ez csökkentené vagy semlegesítené a gondolati tartalmat — a látványnak is fontos a szerepe.

A címbeli szóösszetételben a „panel” előtag természetesen negatív minőséget jelöl. A panelház lehet szép (legalábbis elvben), a panelkapcsolat azonban feltétlenül rideg egyhangúságra, sztereotip örömtelenségre utal Akik ebben a monoton taposómalomban pergetik éltük napjait, első fiatalságukon már túljutott, de még mindig a középkoron inneni házastársak. Az a sztorijuk, hogy — nincs sztorijuk. A térj üzemben dolgozik, az asszony meg a gyerekeket neveli és a háztartási teendőket látja el. Teszik, amit sok százezren ebben az országban. Pénzt keresnek és elköltik. Napi — sőt heti, vagy még inkább havi és évi — „menetrendjük” nem valami változatos. A koreográfia folyton ismétlődik. Az egymáshoz intézett szavak kísértetiesen egyformák. Minden mozdulat, minden kommunikációs kísérlet előre kiszámítható — mint ahogy sejtjük, tudjuk a várható folytatást is.

A panelkapcsolat kötelékeiben vergődő férfi és nő tulajdonképpen elégedettek lehetnének a sorsukkal. Egyrészt azért, mert két szép gyermekük van (az ilyesmi általában összetartó erő és a családi boldogság folytonos „újratermelésének” forrása). Aztán az sem mellék® körülmény, hogy kétszobás lakás van a fejük felett. Anyagi i helyzetük káprázatosnak nem nevezhető, de filléres gondjaik nincsenek.

Mi hát a probléma? Hol romlott el a frigy, miért állandóak a v®zekedések, megszüntethető-e a „se vele, se nélküle” mindennapos stresszállapota?

Tarr Béla objektív tárgyilagossággal szemléli és ábrázolja hőseit. Mindenkinek kijut a kritikából. Ahhoz, hogy ennyire megdermedje- jek az érzelmek a familiáris égbolt alatt, a családfő és az asszony egyaránt hozzájárult. A feleség eleve hátrányosabb helyzetű, mivel a négy fal közé zárva kell gondoskodnia övéiről, ez a státus pedig — mint közismert — meglehetősen gépi® feladatok elvégzését jelenti. Szegény nyitná panaszra a száját, ez azonban párját módfelett idegesíti, s máris bezárul a kör. Hol kér® „vigasztalást” ilyenkor a teremtés koronája? Még jó, ha nem szoknyák után futkos, hanem a szórakozás szolid formáit választja. A Panelkapcsolat hőse egyébként hosszú külföldi kiküldetéssel szeretne egy csapással két legyet ütni, megszabadulni a feleségtől és friss energiákkal feltödtődni. Ahogy mondani szokás, nem jön össze a dolog. A v®zekedéseknek se vége, se hossza. Újra és újra felmerül a különköltözés lehetősége : állandó mozzanat az egyhangúságban. De valami mindig visszatartja a férjet. Mikor elbú®úzunk a családtól, fölsejlik a harmónia reménye. Mosógépet vásárolnak, hogy ezzel ünnepeljék meg a „tékozló fiú” szokásos visszatérését. S mit hoz a holnap? Gyökér® változást aligha. A körhinta tovább forog, hol a magasba, hol a mélybe röpítve utasait.

A konklúziók tehát egyértelműek (és eléggé lehangolóak). Más muzsika kellene. A szürke napok ®ak akkor telítődhetnek meg fény®- séggel, ha a közeledés és fel- tárulkozás igénye kötesönös. Ehhez önfeláldozásra, önfegyelemre, a másik maximális tiszteletére, ideális környezetre, okos szövetség®ek- re van szükség. Panelekből csupán az éntelem és az érzelem kártyavárai építhetők föl.

Tarr Béla filmje a felelősségre apellál. Kár, hogy helyenként az elb®zélés nyelve hozzászürkül a megjelenített házassághoz; a monotóniát változatosabb'eszközökkel lehetett volna bemutatni. Fenntartás nélkül tetszett viszont Koltai Róbert és Pogány Judit sallangment® játéka, valamint a Pap Ferenc —Mihók Barna operatőrduó színvonalas fényképezése.

Veress József

Bölcsességek könyve

got, elmésséget kifejező tömör, szellemes mondás. A népszerű bölcsmondások, idézetek mindig egy-egy konkrét társadalmi formációhoz kötődnek, s általában az uralkodó osztály nézeteit fogalmazzák meg, igazságtartalmuk korlátozott. Mégis nem egy közülük maradandónak, időtállónak bizonyul, haladó és előremutató, az „örök” humánumról is tájékoztat bennünket. A letűnt korok nyelvén fejezi ki állandó jelleggel az életet, a fejlődést szolgáló eszméket.

A gyűjtemény bemutatja az emberi gondolkodás fejlődését. A válogatás érdek®, építő, gondolkodtató olvasmány, ki-ki saját életének vezérgondolatait megtalálhatja benne. Kronológiai rendben filozófusok, művészek, tudósok, államférfiak eszméi, megjegyzései olvashatók. A válogatást a frap- pánsság, a szellemesség, az aforizmaforma és a bölcseleti tartalom együttesen minősíti. A könyv a francia aforizmáikat összegyűjtő Gábor Gyöngy Gondolatok könyvének inspirációját követi, annak szándékait már egész kultúránkra kiterjeszti.

A szerző szerint az antológia összeállításának gondolata harminchat évvel ezelőtt

fogant. Németh László, a nagy író, Vásárhelyt töltötte tanítóéveit, eredeti művek alapján tanított irodalmat, filozófiát, történelmet, rengeteg alapművet olvasott újra, s közben ceruzajeleket tett a fontosabb mondatok mellé. Kristóf Nagy István is ceruzával a kézben olvasta a figyelemre méltónak ítélt műveket, a fontosnak érzett mondandókat jelöléssel kiemelte. A két szerző „ceruzás tevékenységének” következménye a most megjelent kötet, a Németh Lászlóra támaszkodó, Németh László emlékének ajánlással készült gyűjtemény, Kristóf Nagy István alkotása, nemzetközi mércével is minősíthető nagy vállalkozás.

A pontosság jellemző a gyűjteményre. A szertó szem előtt tartja a követelményt: nemcsak egy-egy aforizma érdekes önmagában, hanem font® a szövegkörnyezet is. Abból derül fény a történelmi-társadalmi háttérre, az író szándékára. A kötet — helyesen — nemcsak eleve aforizmaként megfogalmazott szövegeket tartalmaz, hanem, aforisztikus idézeteket, szállóigéket, olykor maximákat, epigrammákat, xéniákat, s egyéb közmondásokat, korszakos filozófiai gondolatokat, szépirodalmi részleteket. Meghatározó az aforizma jelleg, a gondolatoknak tömören meSfogalmazott, önállóan megái® kerek és egyértelmű módon történő rögzítése, a bölcseíetiség.

Kristóf Nagy István a gyűjteményben előforduló szerzők neve után következő idézeteket megszámozza. A kötet végén az összes szerző neve időrendben szerepel, s az egy® idézetek sorszáma szerint követik egymást u jegyzetek: az idézett mű címe, az idézet lelőhelye, a magyar forrás, a fordítás megjelölése, a fordító neve. A névmutató biztosítja szerzők szerinti visszatekintést, a tárgymutató pedig tematika, tartalom szerint csoportosítja az anyagot. A kiadvány tehát könnyen kezelhető, az olvasó számára bölcsességek könyveként szolgálhat.-A kötet a XIX. század előtt született szerzők anyaga, s örömünkre szolgál a bevezetőben található előrejelzés: hamarosan követi ezt a kötetet a modern gondolkodást” felölelő második kötet is. (Bölcsességek Könyve, összeállította, szerkesztette és a jegyzeteket írta Kristóf Nagy István. Gondolat, Bp. 1982.)

Tóth László