Kelet-Magyarország, 1982. december (42. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-29 / 304. szám
1982. december 29. Kelet-Magyarország 3 Szakszervezet és termelés Kezdeményezőbb alapszervezetek A szakszervezetek megyei tanácsának múlt heti Qlésén meghatározták a szakszervezetek termelést segítő munkájának jövő évi feladatait. FESZÜLTSÉGEKET, PROBLÉMÁKAT is hordozó, de a körülményekhez képest eredményes évet zárt megyénk; a következő év gazdaságpolitikai céljait hasonlóan nehéz körülmények között kell megvalósítani — fogalmazta meg a szakszervezetek megyei tanácsa. — Országos, megyei szinten már ismertek a feladatok, s ezekben a hetekben az egyes munkahelyeken is kialakulnak a gazdasági tervek. Még néhány nap, s megkezdődik az 1983- as esztendő feladatainak megvalósítása. > Sokrétű, összehangolt munkára van szükség, amelyben sajátos feladatai vannak a szakszervezeti mozgalomnak is. Természetes, hogy az egyes munkahelyeken az ott működő szakszervezeti testületek, csoportok tehetnek legtöbbet e célok megvalósításáért. Szükséges, hogy a munkahelyi demőkratikus fórumokat már most használják fel a vállalatok, szövetkezetek tervcéljainak ismertetésére, s a bizalmiak, szaK- szervezeti aktivisták mozgósítanak a végrehajtásra. A termelést, gazdálkodást segítő szakszervezeti munka során továbbra is nagy figyelmet szükséges fordítani a szocialista munkaverseny eredményes szervezésére — fogalmazták meg az SZMT ülésén. Ahhoz, hogy a munkaversenyben rejlő lehetőségek érvényesüljenek, megújhodásra van szükség, amely egyszerű módon, látványos megmozdulások nélkül is megtörténhet. Mindenekelőtt lehetővé kell tenni a vállalati feladatok jó megismerését, az ehhez kapcsolódó vállalások megtételét, a teljesítésben való érdekeltség megteremtését. A MUNKAVERSENY- CÉLOK között is kiemelt feladat a gazdaságos export bővítése, az anyagtakarékosság, a technológiák kor- szerűsitése, az ésszerűbb energiafelhasználás. Jó lehetőségeket kínál a jobb szervezésre, az újításra egy jubileum: jövőre lesz 25 éves a szocialista brigád- mozgalom. A terveket tárgyaló bizalmi testületi tanácskozásokon évről évre különösen nagy érdeklődést váltanak ki a bérfejlesztések. Ezzel kapcsolatban az SZMT hangsúlyozta: az 1983-as bér- és keresetszabályozási rendszerben kifejezésre jutó követelmények eltérnek a korábbiaktól. A béremelési lehetőségek ugyanis nem a nyereségnek az előző évhez képest bekövetkező növekedésétől, hanem a mindenkori jövedelmezőség színvonalától függnek. A bérszabályozásban is kifejezésre jutó népgazdasági követelmények teljesítéséhez elengedhetetlen a vállalati bérgazdálkodás, bérpolitika hatékonyságának fokozása, amelyhez a szak- szervezetnek segítséget kell nyújtani. Ezzel kapcsolatban az SZMT megfogalmazta: ahhoz, hogy az érdekvédelmi funkciókat a szakszervezet megfelelően gyakorolja, a bérek és keresetek mértékét tárgyaló testületi üléseken részt vevőknek pontosan ismerni szükséges saját gazdálkodó egységük helyzetét, lehetőségeit, belső tartalékait. Csak ezek ismeretében lehet a bérfejlesztések mértékét véleményezni, a végrehajtás időpontját kialakítani. Fontos, hogy a keresetek növelése a biztonságosan megítélhető vállalati eredmények figyelembevételével történjék. A MAI GAZDASÁGI HELYZETBEN sem lehet eltekinteni a vállalati szociálpolitika fejlesztésétől. Ez azonban a korábbinál is gondosabb mérlegelést igényel, mivel a fejlesztésre rendelkezésre álló összegek mérsékeltebbek. Fontos, hogy a már elért szociálpolitikai eredményeket mindenütt megőrizzék, az új lehetőségeknél pedig a kollektíva véleményének ismeretében kell meghatározni a fontossági sorrendet. A szakszervezet terület- politikai munkája (elsősorban a szakmaközi bizottságok útján) új lendületet kapott az elmúlt évben. Fontos, hogy a szakszervezetek által véleményezett tanácsi tervekben jóváhagyott fejlesztések megvalósítását mindenütt támogassák. A megyei összképből ugyanis kitűnik: a mérsékelt pénzügyi lehetőségek mellett (a helyi erőforrások bevonásával) a lakásépítési, iskolai, egészségügyi, sportfejlesztési célok teljesíthetők — s ezek megvalósítására mozgósítani szükséges a szakszervezeti tagságot. Marik Sándor VÁLTOZTATNI SZÜKSÉGES Az alkalmazkodás építőkockái Novemberben „Építők — mélyponton’' címmel a megyében dolgozó vállalatok körül észlelhető gondokról írtunk, néhány általános tapasztalatot, feltételezést említve. Azonban egy vállalat egészét nézve sokkal helyesebb annak utánanézni, hogy mennyire ismeri a kollektíva a gondokat, mit tesznek egy, a korábbitól rosszabb állapot megváltoztatásáért. Ezért kerestük meg a SZÁÉV vezetőit. A vállalat egyik feladata, hogy eleget tegyen a megyén belül jelentkező megrendeléseknek. S a mai helyzetben nem válogathat a munkákban, kevesebb a tanácsi megrendelés. Tegyük még hozzá, hogy ezeknek a maximált ára önmagában is olyan termelésszervezést kíván meg, ami a legjobb esetben is mindössze minimális nyereséggel jár. Ezért nem elcsépelt frázis, hanem szorító valóság, hogy egy vállalat nem lehet jótékonysági intézmény. Megítélése a gazdasági eredményeken keresztül történik, ettől függ fejlődése, a bérek emelése. Kettős szorításban — A külső feltételek olyan mértékben változtak, ami önmagában 20—25 millió forintos eredményromlást idézett elő az 1982-es tervünkhöz képest — mondta el az igazgató a megyei építőipari aktíván. Mindez azonban nem lehet mentség, s ezt tudták a vállalat vezetői is. Ezért lehetett megnyugvással venni az önkritikus hangnemet, hogy körülbelül hasonló mértékben múlik a vállalaton az eredmény változása. Ennek jegyében már az év közepén meghatározták azokat a főbb intézkedéseket, amelyekkel javulást érhetnek el. A gazdasági kapcsolatokban a piaci viszonyok kezdenek kialakulni. Ezért kettős szorításban él a vállalat. Egyrészt egyes területeken — mint Mátészalka, Nyírbátor — erősen lecsökkent az építési igény, ezért gond az ottani dolgozók megfelelő foglalkoztatása. Másrészt nem egyenletes a leterhelés. Ez különösen a lakásépítésben mutatkozik meg, hiszen az 1982-ben átadásra kerülő 949 lakás befejezése szinte teljes egészében az év végére maradt. Ebben persze a külső előkészítés is ludas. Nem véletlen tehát, hogy a bizalmi testület előtt az 1983. évi tervjavaslatban így fogalmaztak: „A termelékenység — hatékony munkavégzés — érdekében jelentősen növelni kell a munka szervezettségének színvonalát, ehhez szükséges, hogy megfelelő programozással elérjük a folyamatos leterhelést és ezen keresztül javuljon a termelő- eszközök kihasználása.” Nehéz vállalás Ax Elekterfém Szövetkezet nyíregyházi szerszámkészítő Özemében Imre László marós, lakatos és műanyagipari vállalatok, illetve üzemek megrendelésére készít speciális szerszámokat. Ebben az üzemrészben készítik el a szövetkezetben folyó munkákhoz szükséges eszközöket is. (Császár Csaba felvételei Nehéz vállalás, mert különösen nagy megrendelésre 1983-ban sem számíthatnak, annál több viszont a kisebb munka. Így már 1982-ben is sort kerítettek néhány tantermes iskolabővítésre Vaján lés Nyírlugoson, s nem zárkózhatnak el ez elől az új évben sem. A felújítási munkákból is egyre nagyobb részt vállalnak, hiszen az 1981-ben végzett másfél millió után 1982-ben már közel 40 milliót ér az ilyen irányú munka, míg az új évben túl vannak a 70 milliós vállaláson. Ám ezek nemcsak műszaki gondokat jelentenek, hanem vállalni kell a nem mindig kedvező gazdasági kihatásukat is. Megújul a nyíregyházi belváros a SZAÉV építkezései nyomán. A Kossuth utca elején több technológia felhasználásával készülnek a házak. (Császár Csaba felv.) Az építőipar egészével szemben a SZÁÉV 1983-ban is a termelés növekedésére számít. Az egymilliárd 233 milliós termelés mintegy 4,7 százalékos emelkedést mutat. Mindez a kapacitás lekötését, a gépek jobb kihasználását jelenti. Ennek alapján dolgoznak tovább Líbiában,, az NSZK-ban, az ungvári lakásépítés mellett vállalják egy szálloda építését egy másik szovjet városban, Csernovici- ben. Csakhogy a gazdaságosságra ható tényezők még mindig éreztetik kedvezőtlen hatásukat, s bizony igen minimális az év végére tervezett nyereség összege. Ennek alapján a bérek emelése is csak a központi szabályozás keretében lehet a megengedett másfél százalékkal. Talán túlzás azt állítani, hogy az új év programja a túlélést jelenti a SZÁÉV-nél. Nem véletlen tehát, hogy a szakszervezeti bizottság állásfoglalása az 1983-as tervről hangsúlyozza: „A műszaki megvalósítással párhuzamosan a gazdaságosság váljék meghatározóvá. A gazdálkodási és a gazdaságossági törekvés kell, hogy a vállalat kollektívájára jellemző legyen.” A kibontakozás útja A megyében az építőipari termelés harmadát adja a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat. Nélküle a legfontosabb lakásépítési, oktatási, egészségügyi fejlesztési céljaink nem valósulnának meg. Éppen ezért nem közömbös, mennyire alkalmazkodik a vállalat a szigorúbb körülményekhez. Az év utolsó negyedében ugyanis 25 millió jorintos eredményjavulásról adhattak számot. Ennek okai nyilván kereshetők az építőipari számlázási rendszerben is, de fontosabb ettől, hogy már érezhetők a kibontakozás útjai. így a bevezetőben hivatkozott cikkben nem véletlenül emlegettük azokat a tartalékokat, amelyek a rugalmasabb munkában, a megrendelőhöz való alkalmazkodásban, a belső szervezettség javításában megvannak. Csakis ezek érvényesítésével lehet elérni, hogy a következő években ne túlélésről, hanem nyereségesebb, kiegyensúlyozott gazdálkodásról beszéljünk. Lányi Botond Virágházak a Kraszna mentén A kocsordi Űj Élet Tsz-ben a virágtermesztés jó ötletnek bizonyult, ami az évről évre emelkedő jövedelmezőségből is látható. Erről tájékoztatott Nagy Miklós tsz-elnök és Gergelyné Bodnár Erzsébet dísznövénytermesztő üzemmérnök. Jelenleg 10 ezer négyzetméter alapterületű fóliaház áll rendelkezésre dísznövénytermesztés céljaira. Ennek legnagyobb részét a szegfű foglalja el, de van gerbera is. A kezdeti 1,5 millió forintos termelési értéket 3 év alatt sikerült 8 millió forintra növelni, a tiszta jövedelemben pedig 1 millió forintra. Üzleti kapcsolatban állnak a sasadi tsz-szel, illetve az óbudai Iparszerű Dísznövénytermesztési Rendszerrel, ők segítenek a vágott zöld virágok értékesítésében és a szükséges technológiai szaktanácsok átadásában. A fóliaházakat eddig olajkályhával fűtötték, ami tavaly télen 1,5 millió forint kiadást jelentett. Vizsgálják a lehetőségét annak, hogy milyen más módon — szénvagy vegyestüzelésű kazán alkalmazásával, esetleg termálvíz bevezetésével — lehetne ezt az összeget csökkenteni és ezzel a jövedelmezőséget is növelni. A kocsordi tsz-ben a szegfű területét közel kétszeresére, 120 ezerről 200 ezer tőre szeretnék növelni. Választékibővítés érdekében tervezik még rózsa, kála, krizantém termesztését is. Gondoskodniuk kell természetesen az üzlethálózat bővítéséről. A nemrégen megnyitott nyírbátori bolt mellett a közeljövőben Mátészalkán is szeretnének még egy új virágboltot nyitni. Szerződéses és üzleti kapcsolataik alapján minden boltban igyekszenek teljes választékot adni. Vágott virágból: szegfű, gerbera, krizantém, cserepes virágokból: ciklámen, flamingó, orchideák és pálmák állnak a vevőik rendelkezésére. B. P M ély barázdákat képes húzni a tenyerekbe az idő. Gégény Sándor kezén is az eliramlott hat évtized el nem múló nyomokat hagyott. Míg beszélgettünk nyugdíjas búcsúztatásán, szemem sokszor megakadt csontos ujja- in, melyekkel az évek alatt megszámlálhatatlan téglát mozgatott, belőlük falakat húzott. Édesapja bognár volt a péterhalmi tanyán, ő mégis kőműves tanulónak ment. Kállósemjénben laktak már akkor, gyakran napszámos- kodott mesterek mellett. 1941—43 között tanuló évei alatt a Balkány környéki uradalmakban többször megfordult. Istállókat, cse- lédlakásokat építettek vályogból, téglát csak elvétve használtak. A nyolc- és ti- zenkétszobás, közös pitvarú nyomorúságos épületek megrendelőd, a földbirtokosok nem kívántak palotákat emeltetni a kiszolgáltatott elszegődő nincsteleneknek. — Kálióban segédvizsgáztam — emlékezett Gégény Sándor. — Előttem van ma is a vizsgabiztos alakja, aki a rakott kémény- pillérben, oszloppillérben, sarokkötésekben, ha akart volna se találhatott kivetnivalót. — A kereset bizony A mester pihenője segédként is kevés volt. Havonta 18 pengő járt, de az sem volt meg mindig. A háború a fiatal kőművessegéd életét is kifordította megszokott menetéből. 1943 őszén Kassára vonult be közérdekű munkaszolgálatosként. Vasútépítésen dolgozott, majd a győri vagongyárba hadimunkára került. Rövid időre leszerelt, azután ismét Győr. Akkor civilként honvédelmi munkajeggyel hívták be. Amikor lebombázták a gyárat, kiköltöztették a munkásokat a környező falvakba, ott termeltek tovább, amíg el nem érte őket a front. Kőműves tudására a fogságban is szüksége volt. Jaltában a cári palotán dolgozott, abban az épületben, amelyik a krími találkozó történelmi színhelye volt. A hatalmas olasz belső udvart apró mozaikkal rakta ki Gégény Sándor többedma- gával. Végül 1948 nyarán ért véget a hadifogság. Hazatért és folytatta, ahol előtte abbahagyta. Kállósemjénben segéd eskedett korábbi mesterénél, Kmetty Jánosnál. Megtudta, hogy a nyíregyházi dohányfermentáló építéséhez munkásokat keresnek. Jelentkezett, felvették a Budapesti Magasépítő Nemzeti Vállalathoz, a 21. számú Állami Építőipari Vállalat elődjéhez. Sok helyen megfordult az országban. 1953- ban megnősült. Egyre terhesebbnek találta a sok távollétet, az eljárást. Két év múlva kiváltotta az ipart, és húsz éven át Kállósem- jénben épített. — A falun kívül nem dolgoztam, akadt elég munkám. Tanulókat is fogadtam. Voltak köztük tehetségesek, az egyik jókezűből például a SZÁÉV-nél művezető lett, de akadt olyan, akit elzavartam. N égy lánya van Gégény Sándornak: három már férjhez ment, a legkisebb még iskolás. Most, hogy elérte a nyugdíjat, se akar pihenni. A tétlenséget nem neki találták ki. A Sóstói Múzeumfaluban, ahol az utóbbi hét évben a régi épületek mentésén munkálkodott, visz- szavárják. Dolgos kezeinek csak a télen ad egy kis pihenőt. Reméli, a tavasz ismét a múzeumfaluban munkában találja. Reszler Gábor
