Kelet-Magyarország, 1982. december (42. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-24 / 302. szám

16 K elet-Magy arország 1982 december 24. Követeink A z idén negyvenhárom sza- bolcs-szatmári sportoló •versenyzett a válogatott címeres mezében, ök, szépen fej­lődő sportéletünk követel, Jó hírnökei voltak megyénk minő­ségi sportjának. Különösen az atléták tettek ki magukért, akik — az NYVSSC-sek — nemzetközi szinten a legeredményesebben •képviselték a magyar atlétikát! A rangos nemzetközi versenye­ken 286 pontot értek el eredmé­nyeikkel, kilencvenhéttel szerez­tek többet az őket követő, má­sodik helyezett Vasasnál. A mi­lánói fedettpályás Európa-baj- nokságon hármasugrásban Bako- si Béla győzött 1 Az athéni, sza­badtéri EB-n pedig bronzérmes lett. A görög fővárosban ott volt egy másik NYVSSC-s ugró, Pá- lóczi Gyula is, aki — bár nem Jutott a döntőbe — becsülettel helytállt. Az Ifjúsági Barátság Verseny­re három nyíregyházi atléta •utazhatott. S mindhárman pont­szerzők voltak! Kerekes László diszkoszvetésben ezüstérmes lett, Ficsor József pedig negyedik he­lyezést ért el. A 400 méteres gát­futásban Orosz Attila a hetedik helyen végzett. A felnőtt válogatottban — a nemzetek közötti versenyeken — hét, az utánpótlás- és az ifjúsági válogatottban pedig kilenc nyír­egyházi atléta szerepelt. A fel­nőttek közül Bak ősi Béla, Páló- czi Gyula, Vasvári Sándor és Má- ier József válogatott viadalon Érték- él életük eddigi legjobb eredményét." 'A'tnásik két kor­osztályban az IBV-helyezettek — Kerekes, Ficsor, Orosz — mellett Stefán László nyújtott dicséretes teljesítményt, gerelyhajításban. Az NYVSSC A-kategóriás atlé­tikai szakosztályának szakembe­rei Jövőre még eredményesebb esztendőt várnak — a nemzetkö­zi porondon. Terveik szerint a sportág három nagy világverse­nyére hét nyíregyházi tehetség utazik majd. A helsinki, I. vi­lágbajnokságra Bakosi Béla, Pá- lóczl Gyula és Vasvári Sándor a jelölt. A hármasugró Bakositól a földkerekség legjobbjai ellen a 3—6. hely valamelyikének meg­szerzését várják. A távolugró Pálóczi és a 400 méteres futó Vasvári célja: az eredményes részvétel. Az ifjúsági Európa-bajnoksá- gon a diszkoszvető Kerekes László indulását tervezik. Tőle a 3—6. hely valamelyikét remélik. Az elképzelések szerint az iBV-n diszkoszvetésben Ficsor József, súlylökésben Barcsai Miklós, 400 méteres gátfutásban pedig orosz Attila képviselné a nyíregyházi színeket. Mindhárom fiút az el­ső nyolc közé várják, Ficsor akár a dobogóra is felállhat. Persze, rajtuk kívül mások is r, „befuthatnak”. Az NYVSSC A- kategóriás szakosztályában — amely a Vasas mögött, a tava­lyitól 120 ponttal többet szerez­ve, második lett a magyar baj­noki pontversenyben — ugyanis egy sereg tehetség található. Bi­zonyítja ezt: az idén jelentősen nőtt a minősítést elérők száma. Az elmúlt évi harminceggyel szemben ma már 41 a felnőtt és junior korú I. osztályúak, vala­mint az ifjúsági aranyjelvénye­sek létszáma. Valamennyiüknek megvan az esélyük arra. hogy akár már jövőre a szabolcsi sportélet követei legvenek — a . nemzetközi versenyeken. BD. A VB-ezüstérmes Los Angeles-re készül A december elején Budapesten meg­rendezett vm. női kézilabda-világbaj­nokságon ezüstérmet nyert válogatot­tunkban ott volt az a Rácz Mariann, aki Nyíregyházáról indult, itt kezdte sport- pályafutását. így aztán esténként a szo­kásosnál nagyobb izgalommal ültek le a nyírségiek a tévé képernyője elé, s szo­rítottak a szabolcsi lányért. VÁLOGATOTTSÁG SZÜLETÉSNAPON Mariann a nyíregyházi 3-as iskolában — testnevelő tanára Marlnkás Kálmán — majd a Krúdy Gimnáziumban — testne­velő tanára Kovács Györgyné volt — folytatta szülei, édesanyja és édesapja sportmesterségét, a kapusságot. — Igazolt kézilabdázó 1974-ben lettem — emlékezik a világbajnoki ezüstérmes ka­pus. — A Nyíregyházi Spartacus-Petőfi- ben kezdtem, Szilágyiné Novák Erzsébet volt az edzőm. Onnan igazolt át a Volán- Dózsa, ahol Szabolcsi György volt a kö­vetkező szakvezetőm. 1976. február 22-én igazoltam a fővárosba, a Csepel SC-hez, majd onnan 81 januárjában a sokszoros magyar bajnok Vasashoz, jelenlegi klub­csapatomhoz. — A magyar válogatottban 1979. decem­ber 17-én, 20. születésnapomon védtem először a kaput. 1981-től pedig állandó tagja vagyok a meggypiros mezes gárdá­nak. Az eddigi legnagyobb sikerem a mostani világbajnoki ezüstérem. A klu­bommal, a Vasassal pedig BEK-győzelem és két magyar bajnoki cím. — A decemberi VB-t már úgy vártam, hogy biztos tagja leszek a válogatottnak. Talán magabiztosan hangzik, de mivel ál­landó csapattag lettem, edzeni pedig min­dig is szerettem, csak sérülés akadályoz­hatta volna meg, hogy ne védjek. Igye­keztem mindig elvégezni a kiadott fel­adatokat, sőt sokszor pluszmunkát is vál­laltam. Az 1982-es évet a VB-felkészülés- nek szenteltem én is, játékostársaim is. — Edzőtáboroztunk Mátraházán, Tatán, Budapesten, rengeteg fizikai képesség- fejlesztő gyakorlattal. Július 19-től csak a szombat-vasárnap volt szabad, szeptem­ber 26-től pedig mindennap két edzés, délutánonként edzőmérkőzés volt — fiúk ellen. Közben túrákon, nemzetek közötti meccseken vettünk részt és videofelvé­teleken . néztük, elemeztük az ellenfelek játékát. Persze nekem tanulnom is kel­lett, úgy hogy időmet percre pontosan be kellett programoznom. — Az elvégzett munka és a nemzetközi ismeretek, valamint a hazai pálya birto­kában vártam én is a VB-győzelmet! De az aranyérem egy gyönyörű álom ma­radt, mert kikaptunk a jugoszlávoktól... A nagy tét valósággal megbénított ben­nünket. (Az eredmény 17:16 volt a plá- vik javára. A szerk.) Szerencsére a már világbajnok szovjetek ellen még adott volt egy lehetőség, az ezüstérem. Erre a sorsdöntő összecsapásra egyébként nyu­godtan mentünk, ezen a napon nem volt szabad veszítenünk. Az eredményhirde­tés felejthetetlen élmény számomra. Es a kijáratnál a szurkolók. A buszunkat örömükben futva kísérték azok a gyere­kek, akik a jugoszlávok ellen elvesztett mérkőzés után velünk együtt sírtak . . . HOGY "LÁTTA A CSALÁD? Rácz Mariann igazi sportcsaládból szár­mazik. Nyíregyházán élő szülei közül édesanyja. Szegvári Vera — aki most BM- dolgozó — Ujfehértő, aztán a volt Nyír­egyházi NYKISE, a Dózsa és a Munkás kézilabdakapusa volt, tíz éven át. Az NB II-ben védett, egy évet pedig nagypályán az NB I B-ben. Édesapja, Rácz József — jelenleg az iparcikk-kiskereskedelmi vál­lalat osztályvezetője — labdarúgókapus volt. Tokaj és Tárcái után 1957-ben iga­zolta át az akkor NB m-ban szereplő Dózsa. Majd védett az NB n-es Munkás­ban is, végül 1967-ben hagyta abba az aktív játékot. Mariann húga, Rácz Ildikó is sportol, ő a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola OB n-es gárdájának aranyjel­vényes tornásza. — Mariann kisgyerekként kijárt velünk a pályára — mondta édesapja. — Ott volt az edzéseinken, a mérkőzéseinken. Akkor szerette meg a labdát, persze, mint mi, ő is a kaput választotta. Rácz József és felesége egyébként ott volt a kézilabda VB budapesti mérkőzé­sein. Szabadságot vettek ki és a sport­csarnok lelátóján szurkoltak Mariannért, a csapatért. — Minden pesti mérkőzést végignéztünk — újságolta Rácz Józsefné. — A VB cso­dálatos volt. A mieink jugoszlávok elleni veresége pedig több, mint idegesítő! Leg­alább öt kilót fogytam azon a meccsen. Egész éjjel nem tudtunk aludni a férjem­mel, annyira bántott bennünket a dolog. Hát akkor a lányokat hogyne bántotta volna? — Azt a mérkőzést még a kezdés előtt elveszítettük — mondta el véleményét Rácz József. — Úgy készítették fel a lá­nyokat, hogy ez a legnehezebb meccs, az ellenfél nagyon jó és hogy milyen ne­héz lesz. Mikor az öltözőből kijöttek a lányok, falfehérek voltak. Már akkor megéreztem, hogy itt nagy baj lesz. — Szerintem az NDK válogatottja volt a legjobb csapat ezen a VB-n — jelen­tette ki Ráczné. — Egy ilyen világverse­nyen azonban a pillanatnyi idegállapot dönt, s ebben a szovjetek, a magyarok és a jugoszlávok jobbak voltak tőlük. MAGÁNEMBERKÉNT PSZICHOLÓGUS A magyar női kézilabda-válogatott VB- ezíistérmével kiharcolta az 1984-es Los Angeles-i olimpiai részvételt is. Mit vár az ötkarikás játékoktól? — kérdeztük Mariannt. — Dobogós helyezést várok! Ez ugyan nagyon nehéz lesz, mert a válogatottunk­ból sokan abbahagyják. így Sterinszky, Gödömé, Krámemé, Csikné és Nyíri. A fiatalításban pedig az NDK, Jugoszlávia és a Szovjetunió előttünk jár. Remélem azonban, hogy edzésmunkával ezt az előnyt ki tudjuk majd egyenlíteni. Természete­sen szeretnék ott lenni a Los Angeles-i olimpián, bár most egy kényszerű- műtét — külső porc — előtt állok, de ez nem lehet akadálya. Egyébként ezzel a sérülés­sel játszottam végig a VB-t. — Ami pedig a magánéletemet illeti: az Eötvös Loránd Tudományegyetem böl­csészettudományi karának IV. éves, nap­pali tagozatos pszichológus hallgatója va­gyok. Szeretnék a szakmában is mélyebb ismereteket szerezni. Éppen azért a tanu­lást nagyon komolyan veszem. Szakmai gyakorlatomat a sportkórházban töltöt­tem, sportpszichológusi ambícióim van­nak, de egyre jobban érdekel a pszicho­analízis területe is. — Most vizsgaidőszak van az egyete­men. Karácsonykor — mint minden év­ben — otthon leszek Nyíregyházán. Az idén bővebben megbeszéljük anyuval és apuval, milyen voltam ott a kapuban? — A hazai kézilabdát figyelemmel kí­sérem. Tudom az eredményeket és szív­ből gratulálok volt csapatomnak, a Nyír­egyházi Volán-Dózsának az NB I B-be Jutáshoz. Ha végiggondolom, mennyi jő játékos került már el innen, akár stabil NB I-es gárda is lehetne szülővárosom­ban, Nyíregyházán. Mariann egyébként hétéves pesti élet után is megmaradt nyíregyházinak! Bagoly Dániel Fiatalon a csúcson A 30 éves mester Kevés 30 éves edző mondhatja magáról: NB I-be vezette csa­patát és ott, a legmagasabb osz­tályban is sikert sikerre halmoz együttesével. Aki ezzel büszkél­kedhet: Balázs István, az NYVSSC NB I-es röplabdacsa­patának mestere. — Mint röplabdáző, Jegyez­tem el magam a sportággal — mondta magáról Balázs István. — Itt Nyíregyházán röplabdáz- tam, 1971. és 1975. között. Egy évet — 1972-ben — az NB I-ben is játszottam, az NYVSSC előd­jének. a Nyíregyházi Spartacus SC-nek voltam kezdő játékosa. Visszavonulásom után sem let­tem hűtlen a röplabdához, hi­szen közben elvégeztem a segéd­edzői tanfolyamot, majd 1978- ban az edzői, 1981-ben pedig a szakedzői oklevelet vehettem át. Egyébként testnevelő tanár va­gyok, 1978 szeptemberétől a Nyíregyházi Vasvári Gimnázi­umban. A Bessenyei György Ta­nárképző Főiskola testnevelés- orosz szakán végeztem. A kiváló sportember 1974 au­gusztusától edzősködlk. A Spar­tacus ificsapatánál kezdte, majd 1976. január 1-én vette át a fel­nőttgárdát. S attól kezdve évről évre Jobb eredményeket értek el a nyíregyházi férfi röpladá- zók. Érdemes felsorolni az ered­ményeiket: 1976-ban hatodik, 1977-ben negyedik, 1978-ban pe­dig harmadik hely az NB II-ben. Aztán két ezüstérem és két aranyérem! A második bajnoki cím után sikerült az osztályozó is, és tíz év után — szeptem­bertől újra NB I-es röplabda­csapata van Szabolcs-Szatmár- nak. — Hétéves edzői pályafutásom legsíkeresbb esztendeje volt az idei — készített mérleget 1982­ről a 30 éves mester. — A csa­pat megnyerte az NB Il-t, majd sikerrel vette az NB I-be jutá­sért kiírt osztályozót is. Közben, mint II. osztályú gárda, a leg­jobb nyolc közé Jutott az MNK- ban. Aztán következett az NB I. A bemutatkozás felülmúlta a legmerészebb álmainkat is, hi­szen elsők lettünk a B-csoport- ban. Majd a minősítő osztályo- zón megszereztük a második helyet, ami azt Jelenti, hogy ta­vasszal a legjobb nyolc között folytathatjuk. — Hogy ebből a sikersorozat­ból mennyi az én érdemem? Sokéves közös munka gyümölcse ért be 1982-ben. Ez a gárda 1976—77-től együtt készült — az NB I-re! A Játékosok tennlaka- rása szerencsére találkozott egy olyan szakosztályvezetés tenni- vágyásával, amely nagyszerű menedzseléssel segítette a cél elérését. Pók István, szakosz­tályelnök, Dorogi László szak­osztályvezető, Nagy Lajos tech­nikai vezető és Varga István utánpótlás technikai vezető min dent, de mindent megtett azért, hogy NB I-be jusson a csapat. A bázisszervektől, a KISZÖV-től, az ipari szövetkezetektől, a vas­úttól, sőt a HAFE-tői, a gumi­gyártól, valamint az egyesület­től, a város és a megye vezetői­től rengeteg támogatást kap­tunk, amely nélkül aligha lett volna magasabb osztály! A ka­pott lehetőségekkel jól éltek i játékosok — Parti József, Nagy Attila, Takács János, Dorogi László, Prékopa Tamás, Batai János, Sipos János, Nánásl László, Szikszai Géza, Kánya Gábor, Vinnai Gyula, Varga László, Pál László és Drotár György — szorgalmasak voltak az edzéseken, fegyelmezetten, határtalan lelkesedéssel küz­döttek a mérkőzéseken. A pél­danélküliként emlegetett siker- sorozat ennek a közös, össz- mukának köszönhető! Szavazás Az év legjobbjai Az idén is szavaztak a ma­gyar sportújságírók az év spor­tolóira. A szavazólapok össze­sítése után a következő lett az eredmény: Az év női sportolója: Balogh Pálma (sportlövő), 2. Fórián Éva (sportlövő), 3. Sterk Katalin (atléta). Az év férfi sportolója: Pap Je­nő (vívó), 2. Csányi Béla (teké- ző), 3. Sarusi K. János (kenus). Az év csapata: magyar kard- vivó-válogatott, 2. női kézilabda­válogatott, 3. öttusa-válogatott. . A Magyar Televízió sportosz­tálya kihirdette az év ifjúsági sportolója címért folyó verseny végeredményét. Az év Ifjúsági sportolója a lányoknál: Temes­vári Andrea (teniszező), 2. Orosz Andrea (úszó), 3. Zsilinszki Tün­de (tornász). Az év ifjúsági sportolója a fiúknál: Darnyi Tamás (úszó), 2. Mizsér Attila (öttusázó), 3. Szilágyi Zoltán (úszó). Kiss Miklós, s hóm! gólkirály Szabolcs Kupa A megyei röplabdaszövetség első ízben rendezte meg a ser­dülő korúak Szabolcs Kupa tor­náját. Eredmények, lányok: 1. NYVSSC I. (Balogh Zsuzsa, Mo ravszki Valéria, Nemes Erika, Virányi Andrea, Banczik Ágnes, Tóth Hajnalka, Sándor Csilla, Árokszállási Ándrea. Edző; Bra- nyiczky Mária), 2. Nyh. 9-es is­kola, 3. NYVSSC II., 4. Rozsály. Fiúk: 1. Nyh. 15-ös iskola (Új­vári Zoltán, Rácz Tibor. Szabó Béla, Ángyoláti Zoltán, Orosz­várt István, Molnár Péter, Fe­kete Zsolt, Fekete Csaba, Márton Csaba, Papp Levente, Kollár Sza­bolcs. Edző: Újvári József), 2. Nyh. 5-ös iskola. 3. Rozsály. y Kelet­magyararszáo Az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja Főszerkesztő: Kopka János Szerkesztőség: Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3—5. 4401 Telefon: 11-277, U-425, 11-525, 11-846 Telexszám: megyében 344, megyén kívül 73 344. Postacím: Nyíregyháza, Pf.: 47, 4401 Kiadja a Szabolcs megyei Lapkiadó Vállalat Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3—5. 4401 Telefon hirdetésügyben: 10-150. Igazgató, főkönyvelő: 10-003, Pf.: 25 Felelős kiadó: Midi Lajos Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesltő postahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési díj egy hóra 34,— forint, negyedévre 102,— forint, félévre 204,— forint, egy évre 400,— forint Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza NYÍRSÉGI NYOMDA Felelős vezető: Jáger Zoltán INDEXSZÁM: 25 059 HU ISSN 9133—2058 Az idei őszön új kapitánnyal kezdte a szezont az NYVSSC NB I-es labdarúgócsapata. A bajnoki rajtot megelőző auszt­riai túrán Kiss Miklóst válasz­tották meg játékostársai csa­patkapitánynak. A 29 éves lab­darúgó 1978. március 6-án a Tiszavasvári Lombiktól került Nyíregyházára. Azóta 64 NB I- es mérkőzést játszott és 12 gól fűződik a nevéhez. A nemrég befejeződött őszi idényben ő szerezte a legtöbb gólt a pi­ros-kékek közül. — Melyik volt a legemléke­zetesebb? — kérdeztük a nép­szerű csatárt. — Az első NB I-es gólom! — vágta rá azonnal. — 1980 őszén a DMVSC ellen szereztem a számomra legemlékezetesebb gólt, mellyel l:0-ra nyertünk a nagy riválissal szemben. Ko­vács Laci hozzám tolt egy sza­badrúgást, én léptem vele né­hányat, és mintegy 18 méter­ről a bal felső sarokba lőt­tem. Persze emlékezetes az ősszel szerzett négy gólom is, főleg a ZTE, az FTC és a Va­sas elleni, hiszen azok pontot jelentettek. — Apropó, ősz. Mint kapi­tány, miben látja az NYVSSC gyenge szereplését? — Nem lehet csak egy do­logra fogni. Mindenkiben hi­ba van, vezetőkben, edzőben, játékosokban egyaránt! Az okok között említeném még a szerencsét, pontosabban a sze­rencsétlenséget, hiszen, ha For­tuna egy kicsit is kegyeibe fo­gad bennünket, most négy-öt ponttal több lenne. És persze nagyon hiányoztak a sérültek, Czeczeli, Cséke, Kléninger, no és a katonáskodó Fecsku. — Az erőviszonyokat tekint­ve reálisnak tartja a 16. he­lyet? — Nem. Három-négy olyan csapat is van a mezőnyben, amelyiknek a játékosállomá­nya gyengébb a miénktől. — Mit vár a tavaszi sze­zontól? — Bennmaradást. Bízom a csapatban, a társakban. Mi, Játékosok úgy érezzük, hogy most már jobban törődnek ve­lünk, jobban figyelnek ránk, több segítséget kapunk a ve­zetőktől, s ez érezhető a haj­rá jó eredményein is. — Miben kellene a csapatnak javulnia? — Csapatjátékban. A véde­lemnek is biztonságosabbá kell válnia, hiába tartozik még mindig a legjobbak közé. A középpályásoknak jobban kell Kiss Miklós vezeti a labdát. segíteni elöl, oda kell érniük a befejezésekhez. És nekünk, csa­tároknak a helyzetkihasználást kell javítanunk. Az erőnléttel nincs baj, mindenki láthatja, jobban bírjuk a második fél­időt, mint az ellenfelek. — Hol kellene megerősíteni a csapatot? Átigazolásra gondo­lunk ... — Igen fontos lenne egy irá­nyító középpályás, Czeczeli Karcsi bizony nagyon hiány­zik. És kellene még a leszerelő Fecskun kívül is egy jó befe­jező csatár. — Az NB I-ben maradáshoz hány pontra lenne még szük­ség? — A mostani tizenegyhez 15— 16 .kell még tavasszal. — Mi a véleménye az NYVSSC sorsolásáról? — Ez a sorsolás jó is, meg rossz is. Jó, mert, ha a rajt­nál a Honvéd és a Dózsa ellen pontokat szerzünk, akkor az nagyon sokat jelentene az ön­bizalmunknak. Persze lehet fordítva is, akkor viszont.. . de erről ne beszéljünk. Nem gondolok ilyenre sem én, sem a játékostársak. — Melyik két csapat esik ki az NB I-ből? — Jelenleg nyolc gárda van bajban, de a Videotonnak és a Tatabányának szerintem alig­ha lesznek gondjai. A többiek közül véleményem szerint a ZTE és a DVTK kerül majd vészhelyzetbe. — És melyik csapat nyeri a bajnokságot? — A Honvéd. Szerintem a kispesti gárda a legegysége­sebb. B. D. A

Next

/
Thumbnails
Contents