Kelet-Magyarország, 1982. december (42. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-24 / 302. szám

■Megmozgatni, a jó érdekében. Egyik személyes ismerősünk tyakorta bejár szerkesztősé­fünkbe. ha egy másik ember sorsa aggasztja. Általában sif;t halaszthatatlan dolga van mert á szomszédjában élő idős házas­párnak immár évek óta gondját viseli. Tudunk olyanról is. akt megy telefonál, intézkedik, de nem a maga ügyében, hanem másért mert szeme, füle, szive van hoz­zá hogy meglássa meghallja, kinek van segítségre szüksége. Sok-sok egyén és kis közösség é' a környezetünkben akikre nem hull soha reflektorfény, nem írunk róluk, mégis tesznek ti törődést, együttérzést igénylő emberekért. Olykor ml is csak a gyámolításra, segítségre szoru­lók köszönőleveleikből értesü­lünk jótéteményeikről. Az év le­veleiből néhányat ezekből most közreadunk. „Az Öntödei Vállalat kisvardai Várának Rajk László és Szink­ron szocialista brigádjai a kézi- . lajtasú tolókocsimat motoros meghajtásává alakították át.” „A tiszadobl gyermekvárosból tíz tanuló kerékpár-kirándulásra ment. A program szerint megte­kintettek egy kézilabda-rnérkó- zést is, ahoi Huoer Lajps amulo egy pénztárcára! jelentkezett a nevelőjénél, hogy a pad alatt ta­lálta. A tárcában háromezer fo­rint volt, a havi fizetésem, me­lyet a becsületes diák Jóvoltából irataimmal együtt visszakap­tam .” „Gyermeken cukorbeteg. Cuk­rászsüteményt nemigen ehet. A minap csomagot hozott a postás, benne diabetikus tortalap volt, melye a sütőipari vállalat jósa város- C' miénél; dolgozói küld­tek gyermekemnek öröme, sr" rezv< . .> . Mozgássérül- vagyok csal; rokkantkocsivá- tudok a négy fal közül kimozdulni. Sajnos s kereke-' tönkrementek, sehol nem kapuim!.: liezzé megfelelőt. Míg nem a társadalombiztosítási igazgatóság egyik dolgozója ke­zébe nem vette e dolgot, s ad­dig járta Z7. üzleteket, míg meg- kerítette” „Rokkant cmbt-i vagyok, egye­dül élek de : környezetemben élő segítő kzaudekú házaspár na­ponta feledteti, -elem az egye­düllét nyomasztó voltát. Bevá­sárolnak, ügyes-bajos dolgaimat intézik, mindezt önzetlenül te szik , , ” „A mándoki egészségügyi gyer­mekotthon akóit a megyei és városi művelődési központ szer­vezésében a Dongó együttes Vfr dám, zenés műsorral szórakozna ta. A gyerekek szeme az öröm tői, a vidámságtól csillogott.. .’ „A Gávavencsellői Cipőipari Szövetkezet Béke szocialista bri­gádja rendszeresen patronálja a Csomagot hozott a postás... Jók-e az emberek? balsai öregek napközi otthoná­nak tagjait. Legutóbb ajándé­kokkal kedveskedtek nekik.” ..Majd nyolcvanéves vagyok, egyedül élek. Bizony nem köny- ziyü az életem. Szerencsére azon­ban vannak segítőkész emberek, fiatalok. Legutóbb a szabolcsbá- kai általános iskola kisdiákjai jöttek el, s tették rendbe udva­romat, lakásomat.. .” „Lakásom tetőszerkezete le­égett, odaégett a rokkantkocsim is. A gávavencsellői SZAVICSAV kirendeltség dolgozóinak felhívá­sára az emberek segítő niakarása szinte nem ismert határokat. Pénzzel támogattak, segítettek az anyagbeszerzésben, ki mivel tu­dott.” Ezúttal csak néhányat tudtunk felsorolni a szép levelekből, me­lyek egyúttai szomorú emberi sorsokat is felvillantottak. Mert vannak ilyenek, s a legtökélete­sebb társadalomban is lesznek akik rajtuk kívülálló okaik miaf a közösség óvására szorulnak magányosak, öregek, rokkantak önálló életvitelre képtelenek - agy lelkileg sérültek. Az ő in tezményes gondozásuk csat részben valósult meg, bár sokat tesz ezért társadalmunk, de eb­ben számít ránk Is. Két dolof határozza meg létünk fontossá­gát: egyrész,. hogy mennyire -an ránk szüksége másoknak, és mennyire van nekünk szüksé günk mások: Soltész Ágnes Két idős hölgy beszélgeté­sére figyeltem fel a 12-es autóbuszon. Él meg anyu­kád? Hogy érzi magát? Ne mondd drágám?! — Aki ér­deklődött, lehetett hetven­éves. Aki válaszolt — mint később megtudtam, özvegy Vass Sandorné 74 esztendős. Eltoprengtem. Vajon mennyi idős lehet az édes­anyja? Kutatni kezdtem utana. így bukkantam Nyíregyhá­zán, a sorompók világán túl a Gyöngyvirág utcán egy zöld zsalugáteres házban Eszter nénire, hazana talán legidősebb matrónájára. — Kit tetszenek keresni? — tarta szét a zöld ablak- szárnyakat Borbála iem. a matróna lánya. Pillanatok múlva már Eszter nénit kö­szönthettük, fotós kollegám­mal. Rendezett konyna, duru­zsoló spór. Előtte összekul­csolt, bütykös kezekkel ül Eszter néni. Évszázados te­kintettel néz ránk. Üdvözöl, és amikor megtudja, vendé­gel érkeztek, s még fényké­pet is szeretnének készíteni róla, felvillanyozódik. Izga­lommal telnek meg mozdu­latai. Kattan a fenykepezógep, Borbála néni, az édesről gon­doskodó idős hölgy kér ben­nünket, várjunk. Mondjuk, jó az a rékli, ruha, amit Esz­ter néni visel. Szó sem lehet róla! — Miféle kendőt kötöttéi a fejemre Borbála? Ez nekem nem kell. Hajadonfőit aka­rom, hogy fényképezzenek. Nem akarok én még olyan öregnek látszani. Borbála né­ni hangosan kacag.. — Öreg én vagyok édes­anyám! Maga már vén! Ér­ti?! — kiáltja a füleoe és si­etve előhoz egy világosabb mintás nylon fejkendőt. Le­veszi Eszter néni fejéről a fekete t. — Tessék rieznj. Meg a ha­ja sem ősz — mutatja édes­anyja haját. Fésüli, majd be­köti a fejét a nylonkendő­vel. Eszter néni „élvezi” a kö­rülötte támadt nyüzsgést. — Szép legyék az a fény­kép, ha száznégy éves va­gyok is ., Jézus Máriám, hiszen ez a kendő meg virá­gos, Borbála. El sem hiszik, hogy a száznegyedikbe for­dultam új esztendőkor Észtéi néni szellemi ereje birtokában van. Asztal mel­lé ülünk. Beszélgetünk. Há­rom téma körül forognák gondolatai. Egyik a fiatalkori szerelme, a férje, a másik a munka és a megtartóztató életmód. Makacs volt lány­nak, szigorú életrendű ma­radt idős korában is. Egy esztendőre inkább kiszökött Amerikába, mintsem más asszonya legyen, mint a sze­relméé, a pályamester Né­meth Károlyé Gáván. Tárnák Eszter ittmaradt élő emlékKént nekünk. Ga- ván 1879. augusztus 15-én született. — Ha megérem, a követ­kező augusztus 15-én töltöm be a 104. évet — mondja Eszter néni. Emlékei között kutat. — Lányicoromban nagyon szerettem 'táncolni. A tánc volt az életem. Talán azért fájnak most a lábaim. Olyan táncos voltam, hogy egyik la­kodalomban alig fejeztem be a kontyolót, jöttek értem, vittek a másikba. Eszter néni és lánya évti­zedek óta élnek együtt lei­kük csendességében, itt a vá­ros peremén, a dombtetőre épült zsalugáteres, kertes kétszobás lakásban. Borbála néni még a széltől is óvja édesanyját. Heten­ként egyszer tetőtől talpig megfürdeti, s ha lehet, min­den kívánságát teljesíti. Eszter nénit életmódjáról, étkezéséről faggatom. — Legfontosabb az önmeg­tartóztatás és a mozgás. Reg­gel fél nyolc, nyolckor kelek. Mikor hogy. Egyedül mosak szom, de Borbála már ott áll a kendővel, mert nem jól lá­tok már, s megtorülközöm. Egyik reggel íéáC a Aásikon tejeskávét reggelizünk- Na­gyon szeretem a kenőmájast is. Nehéz ételeket soha nem ettem. Édességet egyáltalán nem. Főleg a tortát nem! Cukrot, csokoládét soha. Reg­geli után sétálok, ha jó idő van a kertben, ha nem, itt a tornácon, a szobában, a konyhában. Ebédre mii eszem? Mindent, amit főz­nek, sorban. Hál’ istennek, étvágyam az van. Vacsorára egy kis tea, vagy kávé pirí­tással. A sült krumplit na­gyon’szeretem. Száznégy esztendő terhét cipeli Eszter néni. Olykor még most sem tűnik nyűg­nek, tehernek. Kérem, fogal­mazza meg, mi a hosszú élet titka? — Én ezt a hosszú életet annak köszönhetem, hogy úgy érzem, az isten nagyon szeret. Mindig tudtam ma gamra vigyázni, nem faltam tele magam soha. Erre ügyel­ni kell. Könnyű ételeket fo­gyasztani. És volt egy olyan áldott jó uram, mint Károly. Harmincöt esztendőt éltünk egymással szóváltás nélkül. Ügy vigyázott rám, mint a terített búzára. Fontos a megértés is! Utolsó szava is az volt a halálos ágyán a gyerekekhez: nagyon vigyáz­zatok anyátokra. Vigyáztak is. Búcsúzunk. Farkas Kálmán Amikor egy bajba jutott, segít- mondjak, hogy csak egy újság- séget váró emberről Írunk, agyó- cikk kell, és minden pártfogásra ben szót emelünk, szinte mindig szoruló sorsa rendbejön. Kétség­sikerül az emberek együttérzé- télén azonban, hogy a nyilvá- sét működtető „szelepeket” ki- nosság valami különös varázs­nyitnunk. Persze ezzel nem azt lattal néha tömegeket képes Acs Láazlőné: Csereaznyevirág. > iohály Mária: Báthori Madonna című munkája. _______________________________________________________________> Válagatáa a zománcképek kősó. Krtránik József: Ternsésxetbea. I Makrai Zsuzsa: Madárka II. ákok Nyírbátoron kívül Debrecenből, Nyíregyházá­ról, Mérkről járnak a heti közös foglalkozásokra, ahol Jósa János és Bodó Károly művészek segítségével ta­nulják a rekesztechnikát, a domborítás; az égetést. Az eltelt rövid idő alatt .szép képek születtek a stú-. dióban. Közös kiállításon először november 7-én a helyi művelődési házban mutatkoztak be. Ezekben a napokban a legszebb tűzzo­máncképek Budapesten, az Üj tükör Klubban rendezett kiállításon láthatók. (Elek Emil felvételei) Két lelkes debreceni fes­tőművész közreműködésé­vel egy éve működik a nyírbátori művelődési köz­pont zománcstúdiója. Tag­jai tanárok, munkások, di­1982. december 24. O Recept o hosszú élethoz Száznégy évvel Gyöngyvirág utcában Tűzzománc gH KARÁCSONYI MELLÉKLET

Next

/
Thumbnails
Contents