Kelet-Magyarország, 1982. december (42. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-24 / 302. szám

Szent-Györgyl Albert professzor (USA) legutóbbi magyaror­szági látogatása alkalmából a szegedi egyetemen. Még a XIX. század végén útra kelt szatmári és beregi emberek csoportja, hogy sze­rencsét próbáljon az Újvi­lágban. Először Amerika egyik északkeleti államában ütöttek tanyát, s csak egy vállalkozó hívására kereked­tek fel, hogy délre, Louisia- nába költözzenek erdőt irta­ni. Megtették, majd földjü­kön epret termeltek, meg is szedték magukat, s egy Al­bany nevű falut vettek bir­tokba. Itt éltek, sokasodtak. Semmi kapcsolatuk nem volt az Óhazával. Csak 1956. után fedezte fel egy New Orleans- ba szakadt tanítónő a minia­tűr szigetként élő magyar kö­zösséget. Beszélték anyanyel­vűket, mégpedig pontosan úgy, mint eleik a XIX. szá­zadban. Kapcsolatba kerül­tek Magyarországgal, kihar­colták, hogy a federális kor­mány fedezze a magyar nyel­vű oktatás költségeit. Ma Al- banyban magyarul tanul a kis néger nebuló is, hazánk­ból évente két tanár megy hozzájuk, hogy a gyermeke­ket s leendő tanítóikat ok­tassa. A mai, harmadik, ne­gyedik nemzedék ugyan már amerikai, de közel egy év­század után is őrzi magyar­ságtudatát. A csodálatosnak mondható történetet Szabó László, a Magyarok Világszövetségé­nek sajtófőnöke mondta el. Tekinthetjük egyféle beveze­tőnek is ahhoz, amiből meg­sejthetjük: miként is alakul a kapcsolat hazánk és azok között, akiket a történelem legkülönbözőbb viharai, bé­kéi és forgószelei sodortak külhonba. A Magyarok Világszövet­sége létrehozásának gondola­ta a húszas évek végén röp­pent fel, valósággá 1938-ban lett. A kitántorogni és kiván­dorolni kényszerülők visz- sza-visszanéztek, honvágy- gyal telve a hazára. A máso­dik világháború alatt szüne­telt a munka, s az utána kö­vetkező idők sem kedveztek a kapcsolatteremtésnek. A negyvenötösök, a negyvenhe- tesék, majd a kétszázezer 56-os ugyancsak megnövelte a határainkon kívül élők szá­mát. Bőven meghaladta a milliót az óamerikások, a kanadások, az emigránsok száma. — Az igazság az, hogy er­re az időre, a hatvanas évek elejére, érdekesen alakult át a kinti magyarság helyzete: Voltak bal- és jobboldaliak, ott volt az 56-iban kimentek olyan serege, melynek ez is, az is idegen volt Ezek az utóbbiak túljutottak az első sokkon, s bár ötvenezren ha­zatértek, a többi beilleszke­dett. Nagyon sokan magas képzettséget nyertek — vilá­gosít fel Szabó László —, családot alapítottak. Amikor 1963-ban megjelent az am­nesztiarendelet, aggodalmaik oldódtak, s mind jobban ki­fejezték, hogy valamilyen kapcsolatra vágynak Ma­gyarországgal. Erre az időre esett — s milyen szerencsés egybeesés! —, az a hazai tö­rekvés, hogy telítődjék több tartalommal a világszövetség munkája is, formálódjanak ki azok a módszerek, melyek a haza és a határokon túl élők kapcsolatát erősíthetik. Ebben az időben kezdődtek meg a hazalátogatások. Mos­tanra állandósult a számuk, évente 120—150 ezer ember jön a világ minden részéről Magyarországra. Jelenleg 1,2 millióra tehető azok száma, akik magyarként külföldön élnek. Az USA-ban 450 ezer, Kanadában és a latin-ameri­kai országokban 100—100 ezer körül, Ausztráliában 50 ezer, Európában 225 ezer, Iz­raelben 130 ezer. — A szórványmagyarság helyzete és összetétele alap­vetően változott — tudom meg a Magyarok Világszö­vetségénél —, túlsúlyban vannak a második világhá­ború után kikerültek. A má­sodik és harmadik generáci­ónál még fellelhető a ma­gyarságtudat, de bizony gond van az óhaza ismeretével, a nyelvtudással. Elfogytak az egészen jobb- és teljesen bal­oldali csoportok, a fősúlyt ma a lojális semlegesek al­kotják. Mindebből világosan következik, mi is a legfonto­sabb feladata ma a Magya­rok Világszövetségének, amely hivatalos álláspontun­kat fejezi ki, ezt váltja való­sággá. — Kétségtelen, bogy a leg­nagyobb igényt az anyanyel­vi oktatás iránt tapasztal­tuk. A régen kivándoroltak utódai is érdeklődtek, a kö­zelmúlt emigránsaiban pe­dig elevenen élt, hogy gyer­mekeinek meg kell tanulmi- ok magyarul is. Így alakult ki az anyanyelvi konferenci­ák és oktatási formák rend­szere — magyarázza Szabó László. Évente 250—300 gyer­meket üdültetünk, oktatással egybekötött programokkal a Balaton mellett. Sárospata­kon a középiskolás kordák­nak rendezünk nyelvi, ma­gyar történelmi, kultúrtörté­neti kurzusokat. Debrecen­ben pedig tanítjuk azokat, akik kint tanítják a nyelvet. Négy kötetből álló, teljesen komplett tankönyvet adtunk ki, kimondottan külföldön élőknek. És bármilyen fur­csa, de talán a legsikeresebb az az oktatás, ahol a népi tánc elemeit tanítják, ahol a fiatalok számára megszűnik a nyelvi nehézség. Már hat­vanezer példányban juttat­juk el a világba a Magyar Hírek című, kéthetenként megjelenő lapunkat, tervez­zük ennek angol nyelvű mel­lékletét. És itt kell elmonda­ni — tájékoztat a sajtófő­nök —, hogy mejelentetünk egy magyarságismereti köny­vet. Sürgető iránta az igény. A külföldön élő magyar, ezek leszármazottai tudni akar­nak mindent, az országról, büszkék akarnak lenni arra, hogy magyarok. Ez nem mel­lékes motívum, főleg a má­sodik, harmadik generáció­sok nem ismerik szüleik egy­kori hazáját, keresik gyöke­reiket. Figyeljünk bele azokba a nyilatkozatokba, melyeket az anyanyelvi konferencián mondtak el külföldön élő magyarok, tanárok, értelmi­ségiek. fme, Szabó Éva Ang­liából: „Sok példát említhet­nék arra, hogy amikor a má­sodik generációs angliai ma­gyar fiatalok tudomást sze­reztek egy magyar tánccso­port létezéséről, kimondha­tatlan erővel ébredt fel ben­nük a nemzeti eredetük iránti érdeklődés. Csodáltam ezeket a fiatalokat, hiszen annak ellenére, hogy csak szüleiktől hallottak Magyar- országról, tehát az ország kultúráját, népszokásait alig ismerik, lelkesedésük mégis magasra hágott." Persson Mária Svédor­szágból: „Heti 30 órában ta­nítom magyar nyelvre a Svédországban élő magyar gyermekeket az általános is­kolában és a gimnáziumban. A kivándorolt családok igye­keznek az otthonról hozott szokásokat, nyelvet megtar­tani. A magyar családokban leginkább magyarul beszél­nek, ha mindkét szülő ma­gyar, még akkor is, ha elég jól megtanulják a svéd nyel­vet. A leghelyesebb is, ha ezt a nyelvet beszélik, mert az édesanyák szeretetüket legjobban az anyanyelven tudják közölni gyermekeik­kel.” Vargha Sándorné, Svájc: „Az én tapasztalataim is olyanok, mint amiket az egyik előző hozzászóló is el­mondott, hogy itthon a ro­konság, a nagyszülő részéről erősen befolyásolni kell a kint élő családokat, tartani a kapcsolatot velük, mert ha a szülőkben megvan a magyar­ságtudat és a magyarsághoz való tartozásnak az akarata és ereje, akkor lesz további magyartanulás.” Hosszan sorolhatnék még az örömökről, gondokról, el­lentmondásokról szóló nyi­latkozatokat, felszólalásokat. Mindben tetten érhető két dolog: a kint élőnek szoros kapcsolatra, a kint született­nek megbízható múltra, gyö­kérre van szüksége. Ezt mu­tatja az is, hogy szerte a vi­lágon egyesületekbe tömörül­nek magyarjaink. A világ- szövetség 150-nel tart kap­csolatot. Míg korábban a jobboldali szervezeteknek volt befolyásuk, mára ez is tűnőben van. Az egyesületek szinte kivétel nélkül a kap­csolattartás legjobb fórumai. Meg is kapják az anyaország Louisiana! pedagógusnő (USA) a debreceni nyelvi to­vábbképző tanfolyamon. segítségét. Művészcsoportok járják a világot. Ez év első felében 11 európai országban 55 városiban, 57 előadáson léptek fel. Igényes, művészi programjaik, a zene és próza általában kapcsolódik vala­milyen kulturális esemény­hez, évfordulóhoz. Bartók, Kodály, Arany János emlé­két idézték mostanában. Os­toba arisztokratizmus lenne, ha nem küldenének hozzájuk vidám, könnyed, népizenés, magyarnótás műsorokat. Itt ­hon se szórakozik a többség máson. Külföldön ugyanak­kor ezeknek az esteknek a legnagyobb a sikerük. De el­jutnak filmjeink is az egye­sületekhez, írók, történészek, tudósokpolitikusok talál­koznak baráti eszmecseréken kinti honfitársainkkal. Í982. december 24. A haza kinyújtja kezét Megtartó gyökerek i > Amerikai magyar származású üzletemberek a Parlamentben. (Novotta Ferenc felvételei) — Az idén tizenhét egye­sületi vezető járt Magyaror­szágon a világszövetség ven­dégeként. Kiderült: igénylik az ilyen találkozást, a tapasz­talatok cseréjét, örülnek a könyveknek, folyóiratoknak, melyek itthonról érkeznek. Kiderül, hogy sokan nagyon is jól tájékozottak a mai ma­gyar helyzetről, de még több kapcsolatra vágynak, főleg a kint születettek magyarság­hoz való kapcsolatának meg­tartása miatt. Nagyon szépen fogalmazta ezt meg Tar Mi­hály, aki Szabolcs megyéből került Kanadába, s ma To­rontó főkertésze — mondja Szabó László. Talán ritkán beszélünk ar­ról, hogy a kapcsolatoknak kettős haszna van. A kint élők számára látható, mit je­lent, ha az anyaország gon­dos figyelemmel segíti tö­rekvéseiket, erősíti magyar­ságtudatukat. De haszon származik ebből az ország­nak is. A Magyarok Világ- szövetsége nem egy esetben kezdeményezte kint élő értel­miségiek és gazdasági szak­emberek hazalátogatását, így jött Magyarországra 78 amerikai üzletember, akiket a Kereskedelmi Kamara ka­lauzolt. A Magyar Tudomá­nyos Akadémiával karöltve negyven közgazdász járt itt­hon, köztük lord Balog és lord Káldor Londonból. De­cemberben nyílt Budapesten 283 külföldön élő művész Tisztelet a szülőföldnek című képzőművészeti tárlata. A jövő esztendőben orvosok, kutatók érkeznek hazai szim- pozionra. Talán nem kell ecsetelni, milyen 'haszon származhat a kapcsolatok­ból, a kint élők, s milyen sokszor fontos emberek!, Ma­gyarországról alkotott véle­ményéből. Köztudott, hogy a Korona hazajuttatásában is fontos szerepet játszott egy amerikai törvényhozó, törté­netesen gávai születésű poli­tikus fellépése. Alig ismerős tény idehaza, hogy 1980-tól, a világ legkülönbözőbb or­szágaiban működő könyvtá­rakban az ott dolgozó ma­gyarok — többek között a washingtoni kongresszusi könyvtárban is — speciáli­san alakítják ki és kezelik a magyar irodalmi műveket, könyveket. — Hiba lenne, ha nem szólnánk arról, hogy milyen kapcsolataink vannak azok­kal az egyházi közösségek­kel, melyek a nagyvilágban működnek. Hosszú ideig szin­te egyedül ők gondoskodtak a kint élők nyelvi művelésé­ről, a vasárnapi iskolák ré­vén ők tanították a kint élő­ket. Szerepük — éppen az emigrációban végbement át- rétegződés miatt — csökkent, de nem elhanyagolható. Há­rom éve a Magyar Püspöki Karral együtt meghívtuk a katolikus, majd 1981-ben a protestáns lelkészek egy cso­portját. Náluk is, éppúgy mint az egyesületeknél, alapvető kívánság volt a mai magyar valóság jó megisme­rése, amit kinti munkájuk alapjának tekintenek — tá­jékoztat a Magyarok Világ- szövetségének sajtófőnöke, Szabó László. Korántsem lenne teljes a kép, ha nem szólnánk c kül­földi magyar irodalomról. Bécsben, Párizsiban. London­ban és Belgiumban van ezek fő központja. Aki valóban irodalmár, az nem publikált sosem a szélsőjobboldali ter­mékekben, bár irányzataik így is eléggé szórtak. Egyre jobban érződik: az itthoni publikálás számukra létkér­dés! Rendkívüli örömmel fo­gadták, amikor Magyaror­szágon megjelent a-Vándor­ének című kötet, mely az emigráns írók lírai versei­nek válogatása. A közeljövő­ben prózai kötet is készül. — Nálunk is engedett a ko­rábbi merevség és gyanak­vás — tudom meg a világ- szövetségben —, s mostaná­ban először a vidéki folyóira­tokban, de egyre inkább másutt is megjelennek kint élők művei. Nemrég jelent meg Cs. Szabó László köny­ve is. Dedinszky Erika Hol­landiában élő költő és mű­fordító már többször adott önálló estet Budapesten. Fon­tos, hogy sok külföldön élő magyar éppen műfordításai­val terjeszti a magyar iro­dalmat. Rónay Pál Brazíliá­ban portugálra fordította az Ember tragédiáját, Berki- Halász Torontóban Illyés-vá- logatást adott közre. Az emigrációs irodalom része a magyar irodalomnak, eszköze a kötődésnek, segít abban, hogy a nyelv megtartó ereje fennmaradjon. ★ Ma, szerte a világon, el­hangzik valahol: Boldog ka­rácsonyt! Trópusi melegben, esős évszakban, ismerős európai közegben, idegen körben, ahol más talán nem is érti. Mondják szép ma­gyarsággal, törve, nehezen betanulva, még tiszta ejtés­sel. Amit leírtunk: szára:, realitások. Ami mögötte van: több millió magyar az ittho­ni legszegényebbétől is vala­miben szegényebb élete. ■' Bürget Lajos KH KARÁCSONYI MELLÉKLET

Next

/
Thumbnails
Contents