Kelet-Magyarország, 1982. december (42. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-24 / 302. szám
2 Kelet-Magyarország 1982. december 24. Az eset nem kitalált, s talán jellemzője lehet a régen kátyúba került, s onnan csak igen apró léptekkel kimozduló vendéglátásunknak. Baj, hogy a szakemberek az utóbbi időben tapasztalható forgalomcsökkenés okát csak az áremelésben látják, s nem abban, hogy a szórakozóhelyek elvesztették vonzerejüket. Hogy mivel? Talán elsősorban a jellegtelenségük- kel. EGYSZERŰ, DE KÜLÖNLEGES... Éttermek étlapjait hason- Iítgattam össze és már-már belefáradtam mire egyiken- másikon olyan étel nevét találtam, ami a többin nem fordult elő. Merne-e valaki például olyan elképzelésekkel elindulni ebédelni, hogy babgulyást és túrós csuszát eszik? Pedig igazán nem valamiféle különleges kívánság egy megyeszékhely vendéglátásától, hogy egy-egy étteremben legyen olyan étel, ami mindig kapható, netán úgy beosztani a hetet — mint például Tiszavasvári- ban láttam — hogy mindennap valamilyen, épp egyszerűsége miatt különleges étel kapható. Néhány napja régi vendéglátósokkal beszélgettem, s nyilván nem volt véletlen, hogy most is nosztalgiával emlegetik Vesszős, vagy Bácsik nevét, a vörös és kék szalont, vagy a Gorkij mozi helyén volt egykori Garai cukrászdát, a mai Drink bár helyén az Olasz, a kiskörút helyén a Magyar cukrászdát, ahol legalább húszféle fagylalt között lehetett válogatni. A Japán cukrászda neve épp úgy elhangzott, mint az Abbázia kávéházé, az irodaház, helyén, egykor volt Racs- kó- és Gyurecskó-féle vendéglő, a Szabolcs és a Békési kifőzde, a Bablevescsárda, a Makkhetes, a Hétpettyes, a Kékmacska, a Zöldág vendéglő, a Színház étterem, a Vadászcsárda, a Betekincs. A VÁROSFEJLESZTÉS „ÁLDOZATA”? A megye kereskedelmének egyik irányítójától kérdeztem: milyennek ítéli ma a megyeszékhely vendéglátását? Elmondta, hogy javulónak, mert nemcsak a forgalom növekedett ebben az évben, javultak a tárgyi feltételek is, és belépett a piacon a Csarnok étterem. Sokat tett a vendéglátó vállalat a közétkeztetés javításáért. Aztán azt is megkérdeztem: hová vinné el egy este szórakozni családi vendégeit? Erre majdnem megállt a tudomány. Vele is felemlegettük a múltat. Kétségtelen, hogy az egykori kocsmák és italboltok egy része a városfejlesztés áldozatává vált, hiszen az építkezések miatt többségüket le kellett bontani, az viszont már annál inkább elgondolkodtató: miért szüntették meg, alakították át a megmaradt kocsmákat és italboltokat is valamiféle rossz koncepció alapján presszókká és bisztrókká, amikor ezek többségében ma sem lehet enni, csak inni. HOTELSZOBA HELYETT IRODA... A ma vendéglátása az új körülmények között keresi a helyét a világban. Próbálják megtalálni a forgalomcsökkenés ellenszerét, de az ötletek nem elegendőek. Hiába próbálják arra ösztönözni az éttermeket, hogy a nem enni, hanem szórakozni beülő vendég asztalán legyen például friss pogácsa, vagy hiába sugallták, hogy legalább ősszel legyen ott minden asztalon az alma. Ha volt is ilyen hely, darabonként két forint ötven fillért kértek érte... Nem rózsás a helyzet a szállodai fronton sem. Az újnak számító Szabolcs folyosóin nyilván beázás következtében omladozik a vakolat, a Béke is épp csak megfelel a besorolása szerinti követelménynek, s ha hinni lehet a híreknek, a felújított Korona-szálló tizenvalahány szobáját újból irodának akarják berendezni, pedig minden bizonnyal az lesz a megyeszékhely legjobb szállodája. ELSŐ OSZTÁLYÚ ÁR. ALUMÍNIUM KANÁL Ebben az esztendőben felmérést végeztek arról, vajon hogyan felelnek meg a vendéglátóhelyek az osztályba sorolás feltételeinek. Kiderült, hogy a legtöbb helyen nem a tárgyi feltételek hiányoztak, hiszen kicsem- pézték a W. C.-t, átfestették a falakat, az étkészletek többsége is megfelelt az előírásoknak. Az éttermek tisztasága, a mellékhelyiségek állapota már sok helyen visz- szaminősítéshez vezetett, de vajon elfogadható dolog-e, hogy az I. osztályú Szabolcsban alumínium kanalakkal szolgálják fel a kávét? Erre szokták a vendéglátóiparban dolgozók azt mondani, hogy vigyázni kell értékeikre, mert az alpakka kanalat elviszi a vendég, s a mosdókagylót sem a felszolgálók törik össze, nem ők szerelik le a csapokat, s nem ők szórják a csikket sem a parkettára. Nemrég a Pékinasban vacsoráztunk ismerőseimmel. Elegánsan terített asztalok, udvarias pincér várt bennünket, s amikor jól benne voltunk már az estében, egy részeg férfi botorkált be az ajtón. Rövid tétovázás után magában motyogva távozott. Senki nem küldte ki, helyet is talált volna még, de még ilyen állapotban is, felismerte: ez a környezet nem neki való. A kislétai Gencsi-kastély békét és nyugalmat áraszt. Télen a meleg szobák, nyáron az árnyas fák nyújtanak jó lehetőséget a 220 szellemi és testi fogyatékos gyermek gondozásához és neveléséhez, az ápoló- és gondozónők pedig megnyugvást jelentenek azoknak a szülőknek, akik képtelenek voltak szerencsétlen sorsú gyermekük állandó felügyeletéről és ápolásáról gondoskodni. A békesség talán v«<ost megnyugtató, ám Kisléta hosszú évekig az intézetben dolgozók viszályának helyszíne volt. A történet 1979-ben kezdődött, amikor Lánczi Istvánná gondozónő megunta, hogy az intézet vezetője, Kiss Gáspárné ajándékokat — tyúkot, kacsát — fogad el néhány dolgozótól, s aki ad, munkahelyén előnyöket is élvez. Megkérte hát egyik munkatársát: írja ő is alá azt a levelet, amelyben a felettes hatóságokat tájékoztatja az intézet vezetőjének vezetőhöz nem méltó magatartásáról. Nagyjából ugyanebben az' időben unta meg Kiss Gáspárné viselkedését Szabó Arpádné vezető gondozónő is, aki mellesleg az intézet munkaügyi döntőbizottságának elnöke volt, s szóban mondta el a mária- pócsi tanácselnöknek — aki azóta más bűncselekmény miatt börtönben van —, hogy Kissné élelmiszereket hord haza az intézetből, elviszi a helyben hizlalt sertések legszebb darabjait, amelynek szállítására felhasználja a gyermekotthon gépkocsiját is. Azt is elmondta. hogy a gyermekotthon vezetőinek gyengesége, megalkuvása miatt a munkahelyi légkör évek óta rossz, nem érvényesül a munkahelyi demokrácia. Minthogy a bejelentések az intézet vezetője ellen szóltak, természetesen ő nem vizsgálhatta meg azok valódiságát, így a megyei tanács vb egészségügyi osztálya tartott Kislé- tán ellenőrzést. Hogy hány dolgozót hallgattak meg. azt talán most ne feszegessük, tény, hogy a vizsgálat végén Lánczi Istvánná — akit közben szak- szervezeti titkárrá választottak — szigorú megrovást kapott, Szabó Arpádné vezető gondozónőt pedig alapbércsökkentéssel A magtalált Igaxaág alacsonyabb beosztásba helyez--, te. Idézzünk néhány mondatot a fegyelmik indokolásából. A Lánczinéé rövidítve így hangzott: „A munkahelyi légkör megromlott, napirenden voltak az intézet vezetői és dolgozói ellen különböző bejelentések, amelyekben visszaélésekkel rágalmazták az intézet vezetőit és egyes dolgozóit. A vádaskodások, bejelentések tisztázására vizsgálatot rendeltem el. Számos dolgozót meghallgattam, s olyan következtetésekre jutottam, hogy az intézetben klik- kek alakultak 'ki, s Láncziné is részt vett az ellenségeskedések szításában. Több ízben kísérletet tett arra, hogy az intézeti dolgozókat az intézet vezetői ellen irányuló valótlan és rágalmazó tartalmú bejelentések aláírására rávegye. Ameny- nyiben ez a törekvése nem járt eredménnyel, nem riadt vissza a megfélemlítéstől sem.” Szabó Arpádné fegyelmijének indokolása rövidítve így szór „A nagyközségi tanács elnöke írásban tájékoztatta az osztályt. (A megyei tanács egészségügyi osztályáról van szó.) Megállapítottam, hogy Szabó Arpádné bejelentése nem felel meg a valóságnak. Az intézet gazdálkodásában, a társadalmi tulajdon védelmében hibát vagy kifogást nem találtunk. Az intézet vezetője egyetlen esetben sem fogadott el ajándékot. Korrupt összefonódásra, személyeskedésre utaló tényt nem találtunk.” A két megbüntetett asszony a munkaügyi döntőbizottsághoz fordult, amelynek természetesen ekkor már nem Szabó Arpádné volt a vezetője. A döntőbizottság elutasította a két asszony fellebbezését, s így jártak akkor is, amikor a munkaügyi bírósághoz fordultak. Már-már megnyugodhattak az Épül a regionális vízmű A Tisza vize Nyíregyházán Áprilisban próbaüzem Akinek hideg-meleg víz folyik lakásának csapjaiból, legfeljebb akkor tudja meg milyen bosszúság ha nincs víz, mikor néhanapján akadozik a vízszolgáltatás. Nyíregyháza környékén nincs megfelelő vízadó réteg. A város ellátására Kótajnál és Nyírteleknél épült ki egy- egy vízbázis, melyek jelenleg 40 ezer köbméter vizet adnak. Mivel tartalékuk nincs, ettől nagyobb teljesítményre nem képesek. Ennek főleg nyáron, csúcsidőben érezzük átkait, mikor a fokozott vízfogyasztás miatt korlátozásokat rendelnek el. A kótaji és a nyírteleki vízbázis teljesítménye — ahogy terjeszkedik <-a város — nem elég. Ezért a megye- székhely a Tisza mentén épülő regionális vízműből kapja majd a vizet. Az itt létesült kutak a Nyírség felől áramló talajvizekből és a Tisza vizéből táplálkoznak. A vízműépítés első ütemének első szakaszában már elkészült Paszabtól északkeletre, Jásztelep térségében 18 nagy átmérőjű kút. A jásztelepi vízbázisról egy nyersvízvezetéken át jut el a víz a paszabi víztisztító műbe. A kutakat és a nyersvízvezetéket a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság építette 93 millió forintért. A paszabi vízműtelep építését 75 millió forint költséggel a KE- VIÉP végezte. Paszabról a víz a nyírteleki részcsatlakozásig vezetéken át folytatja útját, mely a KEVIÉP kivitelezésében készült el 90 millió forintért. Innen pedig a nyírteleki vízzel együtt jut majd a déli fogadóállomáson keresztül a város vízellátásába. Mindehhez a KE- MÉV bővítette a déli fogadóállomást, melyre 25 milliót költöttünk. A technológiai szerelést a Vízgépészeti Vállalat és számos alvállalkozó ez évben kezdte el. Az első szakasz építése tehát befejeződött, s ennek eredményeként 10 ezer köbméter vízhez jut majd a város. A második szakaszban 20 ezer köbméterre növelik a rendszer teljesítményét. Az építkezés második ütemében pedig — amely távlatokban az ezredforduló tájékán készül el — újabb 20 ezer köbméterrel bővítik majd a vízműrendszer teljesítményét kutakkal, vagy felszíni vízkivétellel a Tiszából. Nemcsak Nyíregyháza, hanem idővel Tiszabercel, Pa- szab, Ibrány, Nagyhalász és Búj is a regionális vízműből kapja majd a vizet. Mi, nyíregyháziak várhatóan már jövőre megízlelhetjük a Tisza menti kutak friss, hűvös vizét. A próbaüzemelést áprilisra tervezik, s ha sikeres lesz, akkor már nyáron rákapcsolják a megyeszékhely vízhálózatára a jásztelepi kutak vizét. (h> Egy szép részlet a megújuló Korona-szálló homlokzatán. (Elek Emil (elv.) Balogh József : : , A HÉTPETTYESTŐL A PÉKINASIG Mi csábítja a T. vendéget? Három vendég lépett be kora délután az üres első osztályú nyíregyházi étterembe. Akkurátusán kényelembe helyezték magukat, megvitatták, mit is rendelnek majd, ha jön a pincér, aztán harminc perc alatt kiértékelték a bel-, meg a külpolitikai helyzetet, de a felszolgáló még mindig nem érkezett. Kislétai »t|$||zók“ LAPCSÁNKA — LECKE 1982-ben sok olyan törekvést fedezhettünk fel Sza- bolcs-Szatmár vendéglátásában, amellyel be akarják csalni, s meg akürják fogni a vendéget. NéhányMelyen.rátermett, jó szemű és udvarias hogy speciális, s jnindig kapható ételeket főznek, de sok még a bátortalanság, hiányzik a kockáztatni is képes vállalkozói kedv. És hiányzik a rugalmasság is. Befejezésül erre hadd mondok el egy példát. Ismerősömnek fővárosi vendégei érkeztek. Hivatalos útjuk végén egyik vidéki étteremben megvacspráztak, s amikor hazaérkeztek Nyíregyházára, elkísérte a vendégeit a .szállodába, hogy búcsúzóul megigyanak egy üveg bort az étteremben. Vacsorázni nem akartak, ám azt szerették volna, hogy a bor jobban csússzon, odahívták hát a pincért és megkérték: rendeljen nekik négy adag lapcsánkát. A pincér rájuknézett, s azt mondta, hogy nincs lapcsánka, mert nem szerepel az étlapon. Ismerősöm ránézett az étlapra, és azt mondta: akkor kérek száz adag palacsintát. A pincér elfehéredve nézett rá. Ezért ismerősöm megismételte: jól hallotta, száz adag palacsintát! A pincér bement a konyhába, fél perc múlva visszajött, és bejelentette: uram, van lapcsánka. Intézet vjfBÉtői, amikor egy be- jelentés -$ífi|pján tudomást szerzett -a ügyről a megyei fő^)jp&zség. Ekkor — ez már ez év januárjában volt — új vizslat kezdődött, s a megyei főügyészség az intézet 28 dolgotfeját hallgatta meg. Az eredmény egyesek számára meglepő, -mások számára természetes volt, hiszen egyértelműen kiderült, hogy a két bejelentőnek mindenben igaza volt. Egyre jobban elterjeat az úgynevezett „táskázás”, az, hogy a könyhai dolgozók egy része kihordta az élelmet az intézetből, az ott hizlalt sertések egy részét saját maguknak nevelték, magáncélokra használták az intézet gépkocsiját, sőt olyan is előfordult, hogy az intézeti gyerekek egy részét saját hasznukra dolgoztatták. Több intézeti dolgozó gyereke étkezett térítés nélkül és arra is volt: példa, hogy Kissnének az intézet dolgozói munkaidőben Mátészalkán lugast készítettek. Ezek után igazán nem csoda, ha egyértelművé vált a következtetés: Kislétán rossz a munkahelyi légkör — s mint ez a fegyelmi ügyből kiderült — nem érvényesült a munkahelyi demokrácia sem. A megyei főügyészség vizsgálata nyomán perújrafelvételre kérült sor és két év meghurcoltatás után a Nyíregyházi Munkaügyi Bíróság dr. Gyulai Gábor tanácsa igazságot szolgáltatott a két asszonynak. Hatálytalanította a fegyelmi büntetést, s Szabó Arpádnénak megtérítette az alacsonyabb beosztásba helyezés miatti kereset- csökkenést is. Ma már Kislétán nem Kiss Gáborné az intézetvezető, s úgy tűnik, hogy az igazság kiderítése óta lényegesen megváltozott a helyzet. De vajon miért kellett erre két évet várni? B. J.
