Kelet-Magyarország, 1982. december (42. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-19 / 298. szám

1982. december 19. Kelet-Magyarország 3 MINDIG KÉSIK... Hajnalban érkezik a postavonat Rakodják a postazsákokat. (G. B.) RANG A HÁZTÁJI RANGJÄT Jármiban az adja, hogy eddig ágazatként kezelték, jövőre már főágazat lesz. Jakab Károly, a termelő- szövetkezet főmezőgazdá­sza a változtatás indoklá­sára egy számot említ: 40 millió forint értékű árut termelnek majd a kétkezi­ek. Ilyen termelési érték már valóban indokolttá teszi a „főágazati” címet, ha emögött, a rangnak ki­járó erők is sorakoznak. Lesz erősítés. Mindenek­előtt a háztáji élére jól képzett, önálló szakembert tesznek. Növelik a szolgál­tatások körét, több gép áll majd a tagok rendelkezé­sé és ígérik a szerződéses áru felvásárlását, megfele­lő értékesítését. De miből is lehet homo­kon, gyenge termőhelyi adottságok mellett össze­hozni 40 milliót? Lesz 50 hektár paradicsom, 2—3 hektár úgynevezett ceruza bab, 10—15 hektár ubor­ka, 20—25 hektár dohány, lesz káposzta-, dinnye- és szamócatermesztés. A ter­mékekre már a felhaszná­ló, felvásárló partnerek is megvannak. Ott van a sor­ban a Nyíregyházi Kon­zervgyár, a miskolci hűtő­ház, a tsz-ker, a bajai hű­tőipar, és más üzemek, kereskedelmi szervek. A szerződések jó részét meg­kötötték, tehát biztosra mennek, jó jövedelemre számítanak. ÉS MOST EGY ÜJABB KÉRDÉS. Miért nem a termelőszövetkezet ter­meli a biztos jövedelmű, nyereséget adó növényfé­leségeket? A válasz: mert sok a kézi munkaerő- igény és különben csak kis területekről és széles termékskáláról van szó. A tsz szakosodott, másrészt ami nyereséges a háztáji­ban, nem biztos, hogy a nagyüzemi körülmények között is az. Egyébként a háztájiban a családok dol­goznak, a szamóca, a bab és paradicsom szedésében az iskolás gyerekek, az idősebb emberek keze munkája is hasznosul. A háztáji — mondják és írják — szerves része a nagyüzemi gazdálkodás­nak, de csak ott, ahol ko­molyan gondolják. Jármi­ban a háztáji gazdálkodást súlyának és rangjának megfelelően kezelik. S. E. Szombat, hajnali fél öt. A közlekedési lámpák fényein kívül alig-alig látni világos­ságot Nyíregyháza utcáin. A kettes postahivatalban végé­hez közeledik az éjszakai mű­szak. A kilenc „jegyzékelő járat” — vagy közkeletűbb nevén: postabusz — katonás rendben várakozik az állomás udvarán. Már pakolják a ko­csikba a friss megyei külde­ményeket, újságokat. Nem járnak a sínek között — Megint késik a postavo­nat — csóválja a fejét Helyes András peronügyeletes, mi­kor begördül az első vágány­ra a Tisza expressz. — A tizenöt-húsz perces várakozás szinte mindenna­pos — veszi át a szót Szíjár­tó István mozgóposta-kezelő, aki pénteken éjszaka bent, a hivatalban teljesített szolgá­latot. — A múltkor két órát késett a vonat, pedig még nincs hóakadály ... Az az idő már elmúlt, mi­kor a postások bejártak a sí­nek közé átvenni a megyén kívüli küldeményeket, s vo­natra pakolták a megyében föladott küldeményeket. Ma már meg kell várni míg a hi­vatal előtti vágányra irányít­ják a mozgópostát, s ez — a pályaudvar zsúfoltsága miatt — rendszerint nem sikerül pontos időre. Iratcsere a vagonajtóban Nincs hideg, de a szél csontig hatol. Fázunk. Sze­rencsére nem kell többet vár­ni a szokásos húsz percnél. A vagonajtó kinyílik, s a peron­ügyeletes iratokat cserél a járat személyzetével. Csak ezt követően kezdődhet a rako­dás. — Hiába ismerjük évek óta egymást, az előírásokat meg kell tartani — magyarázza Helyes András. A peronügyeletes körül — aki ellenőrzi, irányítja a ki- és bepakolást — fölpezsdül az élet. Gyors kezű férfiak adogatják lefelé a súlyos zsá­kokat, csomagokat — köztük Pristyák István mozgóposta­kezelő is. Arcán nyoma sincs az éjszakai szolgálat fáradsá­gának. A szombat könnyebb — Délután 4-kor kezdtem. Felmentem Pestre, beraktam a Szabolcsba címzett csomago­kat a nyíregyházi mellékko­csiba — egyből a kilenc jegy­zékelő járat útvonala szerint csoportosítva. Este 11-re fe­jeztem be a munkát. Utána beszálltam a debreceni kollé­gák vagonjába, segítettem szortírozni a leveleket. Ezzel foglalkoztam hazáig. — Mióta nálunk i§ bevezet­ték az ötnapos munkahetet, a szombat sokkal könnyebb — folytatja Szijártó István. — Kevesebb újság jelenik meg. Könnyít az is a munkán, hogy szombaton csak az ex- presszküldeményeket kézbe­sítjük, no meg azokat, ame­lyekben gyógyszer, film, vagy romlandó élelmiszer van. Beszélgetésre nincs sok idő. Ilyenkor hajnalban minden munkáskézre szükség van, hogy sikerüljön ledolgozni a késést. Hiszen mindenki sze­retné idejében megkapni az újságokat, s a postai külde­ményeket. Házi Zsuzsa Lech Niekrasz: A kapcsolat a átterjedt ismeretségeim M révén sikerült kapcso- ^ latba kerülnöm egy bizonyos fontos személyiség­gel, akinek döntése befolyá­solhatta ügyem elintézését. A megadott időpontban megjelentem a fontos ember titkárságán és igyekeztem úgy viselkedni, mintha va­lóban bizalmas kapcsolat­ban lennék különböző fon­tos emberekkel, pedig való­jában a legnagyobb ember, akivel eddig dolgom volt, a tanács lakásügyi osztályá­nak előadója volt. Most pe­dig egyszerre csak itt va­gyok és a saját szememmel láthatom a nyitott ajtóban a fontos személyiséget. — Tessék fáradjon be — szólalt meg, és én csodál­koztam, mert egészen olyan hangja volt, mint a normá­lis hétköznapi embereknek. — Sokat beszéltek nekem önről... Az íróasztaláig vezetett és hellyel kínált. — Hallgatom, de figyel­meztetem, hogy csak öt per­cem van a maga számára. Remélem, ennyi elég lesz... — Persze — mondtam örömmel és már hozzá is fogtam, hogy ügyemet elő­adjam, amikor megszólalt a telefon. — Na látja, ez az élet! — mosolyodon el a fontos sze­mélyiség, és felemelte a te­lefonkagylót. Idegesen néztem az órá­mat. A beszélgetés két per­cig tartott. Alighogy elmondtam két mondatot, ismét megcsör­rent a telefon. — Bocsásson meg — sza­badkozott a fontos személyi­ség. Ismét eltelt másfél perc. A fontos személyiség letette a telefonkagylót. — Na most már nyugod­tan beszélgethetünk — szólt hozzám mosolyogva. Ám még annyi időm sem volt, hogy a számat kinyit­hassam, amikor a telefon harmadszor is csengett. Tíz perc múlva a fontos ember letette a telefonkagylót és barátságosan nézett reám. — Na látja, csak öt per­cem volt a maga szamára, és mégis egy egesz negyed­órát beszélgettünk! örülök, hogy megismerhettem, kö­szönöm a látogatást. — Inkább én köszönöm önnek, hogy fogadott — mondtam, elfogódottan és teljesen feleslegesen. A lépcsőházban jöttem ra, hogy tulajdonképpen semmit nem intéztem el. Nem jutottam hozza, hogy elmondhassam, miről van szó. Hirtelen nagyon meg­dühödtem magamra, a fon­tos személyiségre, sőt még a telefonra is. Másnap azonban kedvező döntésről értesítettek abból a hivatalból, ahol eddig nem voltak hajlandók ügye­met elintézni. Természetesen felhívtam a fontos személyiséget, hogy köszönetét mondjak neki a közbenjárásért. A fontos személyiség biz­tosított róla, hogy bár egy­általán nem ismeri ügyemet, a maga részéről messzeme­nően támogatja. (Fordította: Lipcsey Júlia) Kétszázezer bírság, negyvenöt fegyelmi Nincs garantált garancia? Kétszázezer forint bír­ság, negyvenöt fegyelmi eljárás kezdeményezése és huszonöt írásbeli fi­gyelmeztetés. Ez a mér­lege a megyei tanács vb kereskedelmi osztálya kereskedelmi felügyelő­ségének tizenegy hónap alatt. A kereskedelmi ellenőrök év közben több átfogó és meglepetésszerű ellenőrzést tartottak, valamennyi vizsgá­latuk, ellenőrzésük elsősor­ban a fogyasztók, a vásárlók érdekében történt, öt téma- vizsgálatot az év hátralevő heteiben tartanak az ellenő­rök. Nem „filléres aB II U9Y Az idei, még nem egészen teljes mérleg is azt mutatja, hogy a kereskedelemben, a vendéglátásban kisebb-na- gyobb mértékben gyakran megkárosítják a vásárlókat. Éppen ezért és persze nem­csak ezért az elmúlt hónapok­ban párt- és tanácsi fórumo­kon többször is foglalkoztak a fagyasztói érdekvédelem­mel. A megyei pártbizottság például tavasszal állásfogla­lást hozott, amely az ellenőr­zés javítását, szigorítását is érinti. Nos, ezt követően mér­hetően javult az ellenőrzések hatékonysága, néhány hóna­pig kevesebb szabálytalansá­got tapasztaltak az ellenőrök. Az utóbbi hetekben azonban ismét „sötétebb” lett a kép. íme a fentieket bizonyító sta­tisztika : tavaly a vizsgálatok, ellenőrzések 23 százaléka bír­ságolást vont maga után. A tavaszi, nyári hetekben az arány 18 százalékra csökkent. Mostanában a vizsgálatok 20 százalékánál szükséges bírsá­golni. Megéri? Az átlagbírság kétezer fo-- rint. Korábban még kevesebb volt. Ezek után nem alaptalan a gyanúsítás, miszerint a ke­reskedőknek, vendéglátósok­nak nem jelent ráfizetést a vásárlók megkárosítása. Ma­gyarán megéri nekik ... Igen ám, de nem árt emlékeztetni a szabálytalankodó kereske­dőket, vendéglátókat: van egy rendelet, melynek értel­mében az a dolgozó, akit két éven belül háromszor megbír­ságoltak, már nem dolgozhat olyan beosztásban, amely visszaélésekre adhat lehető­ségeket. A kereskedelmi ellenőrök munkájuk során a bírságolá­sok, fegyelmi kezdeményezé­sek mellett nevelő hatást is el akarnak érni. Számos vizs­gálathoz meghívják a közvet­len, olykor a magasabb be­osztású vezetőket és a kiérté­kelésnél egy tágabb kollektí­va előtt mondják el a levon­ható tanulságokat. Az a kez­deményezés is hasznos lehet, miszerint az igen tanulságos eseteket körlevélben teszik közzé — okulás végett. Éjszaka vastagabb ceruza? A tanulságos esetek több­sége egyben visszatérő eset is. A szapora bírságolások elle­nére az éjszakai szórakozó helyeken gyakran megkáro­sítják a vendégeket. A nagy- kállói presszóban például nem rég három dolgozót is meg kellett evégett bírságol­ni. A fagylalt minősége igen sok vendéglátó helyen évről évre rossz minőségű. Az Ig- rice falu kempingjének büfé­se sorozatos visszaéléseket követett el. Igen sok boltban árulják a lejárt szavatosságú árukat. Nincs minden rendben a ga­rancia körül. Ha az árut 30 napon belül nem tudják kija­vítani, csereárut kellene he­lyette biztosítani. A Gelka a néha hosszúra nyúlt javítási idővel nem mindig hosszab­bítja meg a garanciális időt... Mi vásárlók ezek után le­hetünk-e bizakodóak? Talán. Hiszen a kereskedelmi ellen­őrök az utóbbi időben szoro­sabban együttműködnek a KÖJÁL-lal, a minőségellen­őrökkel és a szakszervezet társadalmi ellenőreivel... N. L. ÜTRA KEL A FENYŐ. Emberek szorgoskodnak a deres határban. Csattog a fejsze, brummog a motorosfűrész, másutt kötöznek, pakol- nak. A szokatlan tél eleji nyüzsgés magyarázata: nyakunkon a ka­rácsony, s az ünnep fenyőfáit készítik elő szállításra itt a tarpai ha­tárban. Az idén mintegy húszezer hat-hét éves karácsonyfát ad el a helyi termelőszövetkezet; a fák nagy része megyénkben talál gazdá­ra, de jut belőle a szomszédos hajdú-bihari embereknek is. (Jávor László felvétele) TANULMÁNYÚTRA FINNORSZÁGBA Rénszarvas szánon az orvoshoz A közelmúltban az anya- és csecsemővédelem gyakor­latát tanulmányozhatta dr. Szombathy Gábor, a megyei kórház gyermekosztályának vezető főorvosa Helsinkiben. A kéthetes tanulmányutat az Egészségügyi Minisztérium tette lehetővé. Azt kérdeztük dr. Szombathy Gábortól, mit lehetne és mit érdemes ná­lunk is megvalósítani az ott látottakból? — Elsődlegesen arról érde­mes elgondolkozni, mi lehet az oka. hogy a koraszüléseK aránya egész Finnországban elhanyagolható, ugyanakkor hazánkban és a megyében is tekintélyes ez a szám A ter­heseket fokozatosan ellenőr­zik, esetenként nem is orvos, hanem szülésznő — a mi munkamegosztásunkban ez a védőnőnek felel meg —, vizs­gálja a terhest, és rögzíti a kapott eredményt. A gondo­záson kivétel nélkül megjele­nik minden kismama, pedig az eldugott vidékekről, eset­leg csak rénszarvas szánon közelíthetik meg az orvost. Helsinkiben és környékén a házigazdák megmutatták az egészségügyi központokat, a gyermekkórházakat Első pil­lantásra is nagyon közvetlen­nek, barátságosnak, feltűnő­en otthonosnak látszott vala­mennyi. S ami meglepte a magyar vendégeket, sehol sem volt látogatás. Vagyis a szülők bármikor bemehetnek a gyerekekhez. Néhány kórteremhez már tartozott egy játszószoba, ahol fotelekben, a tévé előtt elbeszélgethettek a látogatók­kal a kis betegek. A tisztasá­got is meg lehet védeni, noha nálunk ezzel érvelnek a szo- gorú látogatási rend védel­mezői. Orvosok, pszichológu­sok egyértelműen bizonyítot­ták, a gyermek megőrzi biz­tonságérzetét, ha bármikor találkozhat a szüleivel, nem szakad el egyetlen napra sem a családjától. Hiszen a. testi betegségek mellett a gyerme­ki lélekkel is foglalkozni kell: egyik kezelés nem pótolja a másikat. Így megteremtik az orvos, szülő, gyermek közti legjobb együttműködést. Gyermekegészségügyi szer­vezetünk rendszere alapvető eltéréseket mutat. Míg nálunk az intézmények révén —. böl­csődékben, óvodákban, isko­lákban — valósítják meg a gyermekek kötelező általános vizsgálatát, a szűréseket, az oltásokat is így adják be, ad­dig északi rokonainknál az úgynevezett egészségügyi központokba hordják be a szülők a gyermekeket. Itt ugyanígy orvos vizsgálja meg az egészségest, is, mint a be­teget. Előfordulhat valószínű­ségi alapon az is, hogy egy orvos mindig csak egészséges gyermeket vizsgál. Az intéz­mény kötelezettségét a szülők vállalják magukra azzal, hogy a meghatározott időpontok­ban beviszik gyerekeiket a szükséges vizsgálatokra. — Magasfokú egészségügyi, higiénés kulturáltságot láttam Finnországban. Azt nem tud­ták megérteni, hogy fordul­hat elő nálunk, hogy a terhe­sek közül nem jár mindenki gondozásra, nem tartja be az orvos utasításait. Hiszen ez az ő, és a leendő gyermekük ér­dekében történik — érveltek. S nálunk szülész-nőgyógyász szaktekintélyek az igen ma­gas koraszülési arányt a gon­dozáson való rendszertelen megjelenéssel hozzák össze­függésbe. Az tény, hogy a ko­raszülött-ellátás magas szint­je ellenére is az lenne a fon­tos, hogy minden kisbaba időben, és egészségesen jöjjön a világra. S ehhez minden le­hetőséget, mások tapasztala­tait is fel kellene használni —, fejezte be dr. Szombathy Gábor. T. K.

Next

/
Thumbnails
Contents