Kelet-Magyarország, 1982. december (42. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-16 / 295. szám
1982. december 16. Kelet-Magyarország Ki-ki érdemei szerint A jánkmajtisi iskolára igazán ráillik a „körzeti” jelző. Hiszen a székhely község mellett Kisnamény, Csegöld, Darnó és Császló felsősei is az új iskolában tanulnak. A fehérgyarmati járás legnagyobb iskolájában igazán nagy szükség van az ifjúsági mozgalom segítségére, minden területen. Az úttörőtanács szeptember végétől állandó ügyeletet tart, s minősítik a tanulók munkáját. Beszélgető partnereim két hatodikos kislány: Kávássy Katalin és Angyal Erzsébet; valamint a végzősök: Konczos Zoltán és Végh Miklós a 8. a-ból, Szomju Zsolt és Rézműves Miklós a 8. b-ből. Kéthetente 7,45-kor az egész iskola megjelenik az értékelésen. A közbeeső időszakban az úttörőtanács megbízottai, a napos őrs tagjai éber szemmel ténykednek az iskolában és a szabadidős program közben. Az ablakon kiugró; a buszmegállóban szemetelő; a moziban rendetlenkedő; a más felszerelését eltulajdonító; a kultúrházban gyufát gyújtogató gyerek ilyenkor ugyanígy társai „elé” kerül, mint az almaszedésben önzetlenül segítők; az akadályversenyen vagy a kiskörzeti sportvetélkedőn győzők, a szemetet összegyűjtők, a takarékosságban élen járók. Almási Szilvia úttörőtanácstitkár és társaik nyíltan dicsérnek, jutalmaznak, marasztalnak el. S úgy tűnik eredménnyel, mert zavartalanabb a munka, kevesebb a rendbontás. ADD ÖSSZE! A körökben található számokat írjátok be az afáő ábra üres négyzeteibe úgy, hogy a számjegyek ösz- szege mind a három oszlopban 30—30 legyen! oe oe oe £ z i 01 Zl n L\ 91 Sí :sa)f9jS3i4! lombjaik eltakarták a napot. A fény nem hatolhatott át sűrű lombjaikon. Tavasszal Fa« koronák a szelek nem tudták a virágbarkákból kirázni és szállítani a termővirágokra a virágport. Az Erdő népe hiába várta a tavasz meleg napsugarait: az összefonódó lomboktól soha nem érte el őket. Egyedül a gomba és a moha tudott alkalmazkodni a sanyarú helyzethez. Ök ketten alázatosan meghúzódtak a fák tövénél és csak lopva mertek felnézni a fák koronáira. Az erdei virágok, a fű és a bokrok mind elszáradtak, elhervadtak. A madarak többé nem énekeltek. Az Erdő népe — aki csak tehette — lassacskán mind elköltözött más vidékekre. Egyszer aztán egy reggelen a hatalmas fák arra ébredtek, hogy magukban maradtak. Hiába pöf- feszkedtek, hiába szerettek volna ezután is „nagynak” látszani, már nem volt értelme, hiszen alattvalók nélkül a király sem uralkodhat. Császár Csaba „Legyen a zene mindenkié../1 A Kodály-módszer, s a zenei általános iskolák közel két évtizede terjesztik a zenei kultúrát megyénkben is. Fehérgyarmaton Seres Gézá- né és Szabó Mariann tanárnők irányításával, már az óvodások adnak számot ritmusérzékükről, dalos kedvükről. A város 6 óvodájában tájékozódtak a gyerekekről, s most az 1. sz. énekzene tagozatos általános iskolában előkészítőt tartanak a kicsinyek részvételével. A szülők ez alatt a zeneiskola tanárainak jóvoltából a zeneirodalom gyöngyszemeivel ismerkedhetnek. <M. K.) Huszárgyerek A város szélén állt. egy kaszárnya. Ebben a laktanyában huszárok laktak. Közülük a legfiatalabb volt a huszárgyerek. Ez a huszárgyerek nem szeretett lovat vakarni, abrakolni, se csizmát fényesíteni. így aztán a lova mindig borzas volt, a csizmája meg sáros. Egyszer híre ment a laktanyában, hogy másnap szemlét tart a kapitány. Lett erre nagy sürgés-forgás, mindenki lovat vakart, csizmát fényesített. Még este, vacsora után is ébren voltak a katonák, csak a huszárgyerek horkolt laposan a bundán, mintha minden a legnagyobb rendben volna. A csizmája ott hevert a sarokba vágva, a lova éhesen toporgott a hetes almon, egyik sem tudott elaludni. — Mi baj van, komám? — kezdte a beszélgetést a csizma. — Miért toporogsz olyan elégedetlenül? — Hogyne toporognék — mondta a ló —, amikor ilyen hanyag gazdám van. Nem vakarja a hátamat. és nem ad zabot. Hanem te mért nem alszol? — Nekem is ugyanez a bajom. Annyira szégyellem, hogy sárosán kell kiállnom holnap a szemlére, legszívesebben elbúj - dosnék. — Megyek én is veled — mondta a ló. — Hát akkor menjünk együtt — mondta a csizma. Eloldotta a ló kötőfékjét, és fölpattant a hátára. Amikor a ló már nagyon éhes volt és fáradt, a csizma pedig eltörődött a sok lovaglástól, egy rét közepén megálltak pihenni. A ló legelt egy keveset, a csizma pedig lefeküdt egy szénaboglya tövébe, hogy kinyújtóztassa magát. Ekkor lépett be a laktanya udvarára a kapitány. A bajsza olyan hegyes volt, mint a patkószög. A huszárok sorban álltak, csak egy hely volt üresen, a huszárgyereké, aki mezítláb cserkészte az udvart. A csizmáját és a lovát kereste, de nem találta őket sehol. Jobbnak látta, ha elbújdosik, mintsem csizma és ló nélkül álljon ki a szemlére. Egész úton azon fogadkozott. ha egyszer megtalálja a lovát és a csizmáját, minden másképp lesz, ezután a gondjukat viseli. Egyszercsak ráesteledett. Körülnézett. Éppen egy rét közepén találta magát. Milyen szerencsém van, gondolta, és behúzódott az egyik boglya tövébe, hogy ott töltse el az éjszakát. Másnap reggel hamar fölébredt, mert a harmat megcsípte a bokáját, nem volt rajta csizma. Ahogy kászálódik kifelé a szénából, látja, hogy a szomszéd szénaboglya is mozog. Nem akart hinni a szemének: a saját csizmáját látta elöbújni. A ló a boglya másik oldalán állt és prüszkölve szaglászta a harmatos füvet. Nagyon megörült a huszárgyerek. — Csakhogy megvagytok — mondta boldogan, de azok elhúz ták a szájukat. Szemmel láthatóan nem nagyon örültek. — Mi az hát ti nem is örültök? — Megmondom őszintén — szólalt meg a csizma —, nem nagyon. — Olyan gazdát indultunk keresni — toldotta meg a ló —, aki a gondunkat viseli. — De hiszen én éppen olyan vagyok! — Hisszük, ha látjuk — mondták erre mind a ketten, és hátat fordítottak. A huszárgyerek levette a válláról az abrakostarisznyát, amit még a laktanyában töltött meg, és a ló nyakába akasztotta. A másik tarisznyából csizmaápoló készségeket vett elő, és hozzálátott, hogy kifényesítse a csizmát. A ló is meg a csizma is nagyon csodálkoztak. Hihetetlen, hogy valaki annyira megváltozzék, ez talán nem is a mi gazdánk, gondolták, csak hasonlít rá. — Na, most már elfogadtok a gazdátoknak? — El — mondták szinte egyszerre. A huszárgyerek fölhúzta a lábára a csizmát, fölült a lovára, és elindult vissza a kaszárnyába. Ott a többi huszár nagy örömmel fogadta, mert azt hitték, már valami baja esett. Ettől kezdve az ő lovának volt a legfényesebb a szőre, az ő csizmája ragyogott a legjobban. Amikor aztán a kapitány nyugdíjba ment, s már a huszárgyereknek legalább két araszra nőtt a harcsabajsza, őt választották meg kapitánynak, mert addigra híre ment. hogy ö viseli legjob ban gondját a lovának meg a csizmájának, és mindannak, amit rábíznak. Oláh János Uttorolc rovata .<•3 Miénk a szó KÖRNYEZETVÉDELMI VETÉLKEDŐ BAKTAN A Hazafias Népfront baktalórántházi körzeti bizottsága december 2-án „környezetvédelmi vetélkedőt” szervezett. A vetélkedőn 10 iskola legjobbjai adtak számot Szabolcs-Szatmár megye környezetvédelméről és nevezetességeiről. Iskolánkat Laskay Edit, Batta Judit és Nagy István 8. osztályos pajtások képviselték és a versenyen első helyezést értek el. Nagy Agnes, Kék TALÁLKOZÁS a VETERÁNNÁL Nagy élményben volt része a Nyíregyházi 5-ös számú Általános Iskola 2. b osztálya Zelk Zoltán kisdobos rajának az elmúlt napokban, a Magyar Kommunista' Párt megalakulásának 64. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen. Az ünnepre meghívtuk Szarvas Ernő nyíregyházi veteránt, aki szívesen eljött hozzánk. Nagy figyelemmel hallgattuk meg Ernő bácsi élmény- beszámolóját, utána pedig elbeszélgettünk. Fényképét — a rajnaplóba tettük. Szolnoki Judit rajtitkár, Nyíregyháza KI MESÉL SZEBBEN? Űttörőcsapatunk minden évben megrendezi az alsó tagozatosoknak a mesemondó versenyt. November 24-én mérték össze tudásukat azok a tanulók, akik még mindig szeretik a meséket. A színvonalas versenyben életre kelt Piroska és a farkas, Hófehérke és a hét törpe és Hamupipőke. Fóti Andrea, Géberjén Kisdobosok az öregekért Király Anitát és kisdobos társait szinte mindenki ismeri a községben — fogadnak Szabolcsbákán, amikor az idős embereket segítő őrs tagjait keresem. L. Tóth András bácsi, Molnár Károly bácsi és a község több idős lakója nagy tisztelettel említi a harmadikos kisdobosokat: „Tordai Magdolna, Király Anita, Takács Katalin, Kelemen Beáta, Shorán Ildikó, Mártha Ildikó. Fodor Mónika és Baksa Anikó (a képen balról jobbra haladva) pajtásokat. A kisdobosokkal beszélgetve, magam is meggyőződtem arról, hogy milyen komolyan gondolják ők a segítést, támogatást. Szinte hihetetlen, hogy ezek a kislányok nemcsak szőnyeget poroltak, edényeket mosogattak, de ha kellett, újjávarázsolták az egész szobát. Ragyogtak kezük nyomán az ablakok, s rendszeresen felseperték az udvart is. Vállalták — teljesítik. Dicséret érte. VERBÖCZY ANTAL: Galaxis Felderengő ködfolt — spirális az ábra — csillag ragyog benne százmilliárd számra. Száguld a kozmoszban határhoz nem érve, feszítve a teret sokmilliárd éve. így forog az űrben számtalan galaxis és a Tejútrendszer, amelyikben laksz is. MADÁR JÁNOS: Mesés verssorok Tevepúp. Tevepúp. A fára én fel másznék, januártól szilveszterig onnan le se szálnék. Jézuska is ott keresne, hozna cukrot Télapó; sihegésnek, suhogásnak lennék csupa églakó. TÖRD A TEJED! Vízszintes: 1. Megfejtendő (második négyzetben ÉL), a függ. 6. folytatása. 6. Mely személy? 7. Ének. 8. P. As. 9. Zúdít, folyat. 11. E napi. 12. összevissza húzó. 14. Csípős fűszer. 16. Ilyen patak épült a Bodrog partjára. 18. Lötty. 20. Lakatféle. 21. Varróeszköz. 22. Elemér becézve. 24. Húz. 25. Igen sovány ló. 27. Ebből lesz a hernyó. 28. Vissza: nálunk is használt idegen női név. 29. Huzal. Függőleges: 1. ökör lesz belőle. 2. Római 499. 3. Kopasz. 4. Aluminium vegyje- le. 5. Indusztria. 6. Megfejtendő. 10. Rajztinta. 11. Folyadékban tisztít. 13. Építmény. 14. Szeszes ital. 15. Megfejtendő, a vízszintes 1. folytatása. 17. Korunk súlyos betegsége. 19. Lét. 21. Sportfogadás. 23. Ibolyka. 24. Üt. 26. Közeire mutató névmás. 27. PD. Megfejtendő: függ. 6., vízszintes 1., függ. 15. Múlt heti megfejtés: LÍBIA—IRAK— EGYIPTOM—ALGÉRIA. Könyvjutalomban részesültek: Augusz- tunyi Ilona, Bálint Zoltán, Török Andrea Nyíregyháza, Juhász Margit Nagykálló. Kozma Zsuzsa Dombrád, Vigh Gyula Vas- megyer, 3. sz. napközis cs. Opályi, Bodnár Ágnes Szabolcsveresmart, Bihari Ágnes Nyírbátor, Katona Erika Kocsord, Goller Mónika Záhony, Suhaji Tamás riszalök. Gere Ivett Fehérgyarmat, Fóri Erzsébet Milota, Bemáth Andrea Tiszanagyfalu és Sebők László Oros. R eges-régen, amikor er- deinkben az égig érő, vastag törzsű fák még csak aprócska facsemeték voltak, akkor történt, hogy a legfejlettebb és legerősebb így szólt a többiekhez: — Az erdőben mi leszünk a leghatalmasabbak, a legerősebbek, mert mi fák felnövünk az égig, és az egyszerű cserjétől, bokortól könnyűszerrel elvehetjük a napfényt. Erősek, szépek, tekintélyesek leszünk és uralkodni fogunk az Erdő népén. A nap sugara csak egyedül minket illet. így is történt: a fák koronái az ég aljáig nyúltak,
