Kelet-Magyarország, 1982. december (42. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-02 / 283. szám
1982. december 2. Kelet-Magyarorszüg JEGYZETEK Munkavédelmi érjárat November 25-én, csütörtökön nyolcvan kijelölt üzemben tartottak célellenőrzést a szakszervezeti munkavédelmi felügyelők. Elsősorban az érdekelte őket, milyen az egyéni védőeszközök minősége? Beszerzik-e az adott munkavégzéshez szükséges és minősített (!) védőfelszereléseket? S rendeltetésszerűen használják-e azokat a dolgozók? Kijelölt üzem a Taurus nyíregyházi gyára is, ahoi Haubert Gábor a SZOT munkavédelmi osztályának főfelügyelője, Benkei László, az SZMT munkavédelmi osztályának főfelügyelője és Fancsali Károly, az SZMT munkavédelmi felügyelője tart ellenőrzést. Útjukra elkísértük őket. Kalauzunk Nagy Péterné, a biztonsági osztály vezetője, munkavédelmi vezető. A mezőgazdasági abroncsgyárrészleg üzemrészeit: a keverőüzemet, az előkészítőt, a felépítőt és a vulkam- zálót kerestük fel. A tmk- ban fejeztük be az ellenőrzést. Kézben a munkavédelmi szabályzat, amelyben elő van írva, hol, milyen védőeszközt szükséges használni. Keverőüzem. Finom koromfelhő. Belopakodik a ruhák, a bőr redőibe. Jókai László üzemvezető magyarázza, mit kapnak védőeszközként az itt dolgozók. Itt szó szerint tetőtől talpig védőruhába öltöztetik az embereket. Körömkefétől fogkeféig, arcbalzsamtól a különleges alsónadrágig mindent megkapnak. Ahol a fekete ipari kormot, a ként és a szükséges anyagokat mérik, adagolják, keverik, légzésvédőt használnak a nők. Angol import! Gumikesztyű alatt cérnakesztyű is van. Svéd füldugó vatta. Valutát fizetünk ezekért a drága védőeszközökért. De első a munkás védelme. Haubert Gábor alapos. Kíváncsi, megfelelő-e az előkészítő üzemben a kézi- raktár ellátása? Ez azért fontos, hogy ha szükség van valamire, ne kelljen szaladgálni, mindenkor kéznél és kivehető legyen a szükséges védőeszköz. Úgy ítélik meg, megfelelő a kéziraktár felszereltsége. Észreveszik, található itt nem minősített (!) védőkesztyű is. Haladunk tovább. Feltűnik egy csinos hölgy, mü- szálas utcai ruhában. Benkei László azonnal figyelmezteti a veszélyre. „Ilyen ruha okozott már áramütést, égési sérülést” magyarázza a fiatalasszonynak. És Sz. K.-né meóst elküldik: öltözzön át! Sokan saját ruhájukban dolgoznak az üzemekben. Elvárható lenne, hogy egy ilyen világszínvonalon dolgozó gyárban egységes munka- és védőruhája lenne minden dolgozónak, termelésirányítónak. Következik a tmk. Itt a védőszemüvegeket, védőkesztyűket, s a hegesztők védőfelszereléseit ellenőrzik. Kifogásolják a felügyelők, hogy nem az előírásoknak megfelelő védőkesztyűket használnak. (A kéziraktár felszereltsége — a védőkesztyűk kivételével — megfelelő.) Hírnök jő, 3 szól: megérkeztek a megfelelő minősített (!) védőkesztyűk. Hol voltak eddig? Vizsgálják a munka-, védőruha- és tisztálkodóeszközraktárt. Sajnos itt sem találnak hegesztőkesztyűt. Feltűnik egy csomó bakancs. Legalább kétszáz pár. Haubert főfelügyelő egyet leemel. „Utcai viseletre” — van a lábbelire írva. Védőcipőként használják. Szabálytalan, tilos. Rendelkeznek: megtiltják hasonló beszerzését. A munka- és védőruhák méretarányosságaival meg mindig sok baj van. Minden üzemrészben ki van függesztve a mérettáblázat. Eszerint rendelnek. Hiába. A ruhák összemennek. Hasznos volt a munkavédelmi őrjárat. A tapasztalatokat az igazgató és a gyár érintett vezetői jelenlétében értékelték a szakszervezeti munkavédelmi felügyelők. Farkas Kálmán Szakaszgyűlés Az ibrányi tsz tanácskozó termében egy év* mérlegét készítik el. De nem a gazdálkodás, hanem a munkásőri szolgálat mérlegét. Az itt ülők egy része nem is tsz-tag, hanem valamelyik helyi, vagy környékbeli üzemben dolgozik. Igaz, itt ül a tsz-elnök is, de nem ebben a minőségben, hanem mint beosztott munkásőr. Az ibrányi alegység gyűlésére kíváncsiak a helyi vezetők is. Munkaértekezlet ez, de egyben családias és baráti is. Családias attól, hogy részt vesz a munkában Fekete Sándorné, a tsz pártvezetőségi titkára, itt van a férje is — munkásőrként. A nyíregyházi gumigyár ibrányi üzemének pártálapszer- vezeti titkára, Kovács Istvánná is eljött és éppen a munkásőr férje mellett foglalt helyet. Egymással szemben ül Trencsényi Imre és Trencsényi Ferenc. Apa és fia oszolopos tagja az alegységnek. Nagy János alegységparancsnok jónak értékeli az éves munkát. Mint mondja, a siker részben annak is köszönhető, hogy a munkásőrök 93 százaléka párttag. De a többiek is pártmegbízatásként látják el szolgálatukat és munkahelyükön is példamutatóan dolgoznak. A parancsnok a feladatok közt említi, hogy a következő évben is ösztönözni kell a munkahelyi helytállásra. Márkus József, a helyi építőipari szövetkezet gépkocsivezetője tetszést arat, amikor hozzászólásában egyebek közt ezt mondja: „Rajunk most harmadik helyen végzett a versenyben, de jövőre mindenképp elsők akarunk lenni”. A tartalékállományba készülő Trencsényi Imre történelmet is idéz, amikor így szól: „Régen máié kenyérből is alig jutott mindenkinek, mostanában gyakran látom, hogy a gyerekek kiflivel, csokoládéval dobálják egymást. Van tehát mit megvédeni.” Csongrádi Zoltán munkásőr megemlíti, hogy az elmúlt években a tsz és az ipari szövetkezet gyengébben gazdálkodott, de az idei eredmények már biztatóak. És ez a munkásőrök helytállásának is köszönhető. Az alegységgyűlés végén „fehér asztal” mellett beszélgettünk Trencsényi Ferenccel, a helyi áfész kőművesével. Egy példát mond az alegység tagjainak pluszmunkájára. A szövetkezet új konyhájának építésénél a munkásőrök személyenként tíz napnak megfelelő társadalmi munkát végeztek, vagyis bőven áldoztak szabad idejükből, hogy az épület olcsón és hamar kész legyen. A fiatalembertől még megtudjuk: Nagy János alegységpar'ancsnok pedagógus és valaha őt is tanította. így aztán két oka is van arra, hogy tisztelje parancsnokát. Hozzátehetjük, hogy a kölcsönös tisztelet, a jó légkör vezette sikerre a nyíregyházi járási egységnek ezt az ütőképes alegységét. N. L, Az ófehértói Búzakalász Tsz határában Kormány János traktoros az őszi mélyszántáson dolgozik. (G. B.) KÖZHŰVELÉS A TÉESZEKBEN „Népműveliink“ egymás ellen ? Az elmúlt héten 30 sza- bolcs-szatmári tsz képviselőjének részvételével közművelődési tanfolyamot tartottak Nyíregyházán. Pár héttel ezelőtt minden járásban tanácskozásokat rendeztek; egyeztetni, egységesíteni a tsz oktatási és művelődési bizottságok feladatait. A tsz- ek közművelődési tevékenységében változás kezdődött, de egyelőre tapogatózva, tapasztalatok híján és sokszor . megfelelő szakmai irányítás nélkül. Mit tettek eddig a tsz-ek a közművelődési párt- határozat és törvény végrehajtásáért, s melyek a legfontosabb feladatok? — ezeket a kérdéseket foglaltuk össze Vida Jánossal, a megyei tanács művelődésügyi osztályának főmunkatársa segítségével. Aki kéznél van A pozitívumok között első helyen említhetjük, hogy minden tsz-ben megalakultak megyénkben is az oktatási és művelődési bizottságok, s mert azt rendelet írta elő, magukon viselik azokat a jegyeket, melyek a kötelező dolgokat átlalában kísérik. Jelenleg nyolc tsz-ben alkalmaznak főfoglalkozású népművelőt, akinek csak az oktatási és kulturális programok szervezése a feladata, a többi helyen közművelődési felelősök látják el a munkát egyéb tevékenységük mellett. Hogy kiket bíznak meg ezzel, az nagyon változatos képet mutat — sajnos sok esetben nem rátermettet, hanem valakit, aki kéznél van s ez meg is látszik az eredményen. Jellemző az alapállásra, hogy a tsz-ek több mint 60 százaléka kulturális társulás tagja, vagy együttműködési megállapodást kötött egy-egy iskolával, vagy művelődési házzal — ez általában azt jelenti: a tsz adja a pénzt, az intézmények szakemberei pedig cserében szervezik a kulturális programokat. Általános tapasztalat: pénz van, egyelőre még a kultúrára is jut, de gyakran marad a tsz- nél az-, ami a falu művelődési házának kasszájában sokkal többet profitálhatna. Most, hogy életünk egyre inkább drágul, mégis úgy látszik, a közművelődés nem pénzkérdés alapvetően, sokkal inkább együttműködés dolga, s ebben az ügyben mostanában megtorpanás tapasztalható. Mindenki magának ten a programokat és a közönséget, a könyvtáros szintén, a pedagógus is, akkor jön a tsz, s ilyenkor a tapasztalatlan közművelődési felelős már hiába is kísérletezik. Nyugtalanító ez a helyzet. Ezért is került sor mostanában jó néhány tanfolyamra, továbbképzésre, elsősorban az erők koncentrálása, az egységes közművelődési szemlélet kialakítása érdekében. Mert nem az a fontos, hol művelődik valaki, a tsz vagy a könyvtár esetleg az iskola által szervezi-e az ismeretterjesztő előadást, hanem azt, hogy legyenek ilyen programok. A jövő útja az együttműködésé és a kultúra több- csatornás finanszírozásáé. Néhány sikeres kezdeményezést a kulturális ágazat megyei irányítói megerősítettek és szorgalmaznak a jövőben is. Ilyen például „A mezőgazdaság szocialista brigádja” elnevezésű vetélkedősorozat, melyben legutóbb a 127 tsz-ből 83 nevezett be, összesen 400 brigáddal. Hatalmas számok ezek, különösen akkor, ha nem a forma, hanem a tartalom a fontos: a műveltség gyarapítása, s amellett alkalom a demokratizmus, a közéletiség fejlesztésére is. A szocialista bri- gádyezetők jól működő klubjai, a szakmai filmbemutatók, a kertbarátkörök stb. is jó keretet adnak ugyanehhez. Hogy vihetik előre az ügyet a közművelődési felelősök, hogyan dolgozhatnak a legeredményesebben ? Keveset esik szó a művelődési intézményekben és a gazdaságokban a kelleténél arról, hogy például 10 év múlva kikkel, milyen felkészültségű szakemberekkel hajtják majd végre a tsz terveit? Márpedig, ha a népművelő ezt nem tudja, nehezen készíthet jó oktatási programot. Megérne persze egy külön fejtegetést: vajon van-e, aki erről a népművelőt tájékoztatni tudja, egyátlalán a tsz vezetője tudja-e, kivel akar 10—20 év múlva termelni? Óriási a tsz népművelőjének felelőssége az agrárértelmiséggel kapcsolatban, s izgalmas a kérdés: az oktatási és művelődési bizottság mit tud tenni azért, hogy az agrárértelmiség felelősséget érezzen a nagyobb közösség, a falu szellemi életének formálásáért, vagy például az ifjúság neveléséért? Ne legyen szélmalomharc Miről is van szó, ha a tsz oktatási és művelődési bizottságok feladatát vizsgáljuk? Nem arról, hogy almabetakarításkor, vagy aratáskor színházba, táncbemutatóra, ismeretterjesztő előadásra invitáljuk a tsz-tagokat. De arról is, a megfelelő időben. S arról sem, hogy a politikai-világnézeti nevelés, az általános és szakmai műveltséget bővítő, vagy a szórakoztató és kikapcsoló programok szervezése kizárólag a tsz közművelődési felelősének munkája lenne. Az övé is, de nemcsak az övé. Partnerek nélkül ez ma már nem megy. Ehhez első számú segítőtárs éppen a tsz- elnök lehet, aki vagy felismeri a dolgozók permanens művelődésének szükségességét, vagy nem, de azt mindenképpen kötelezővé teszi számára a párt- és állami dokumentumokon kívül a gazdasági kényszer, az életmód- és életforma-változás, a közösségi művelődési formák. Jó lenne ezekre a fiatal bizottságokra az elején odafigyelni, hogy ne szaporítsuk a szei- malomharcot vívó népművelők számát. Baraksó Erzsébet 3ó év Jó eredményeket mondhat magáénak a fehérgyarmati Győzhetetlen Brigád Mezőgazdasági Termelőszövetkezet. Változott a termelési szerkezet, nőtt a gabona vetésterülete, s jobbak lettek a termésátlagok is. A kukorica termelése például a korábbi 5,3 tonnáról hat tonnára növekedett hektáronként. Az emelkedésben a jó munka mellett hathatós szerepet játszott a megyei növényvédelmi és agrokémiai állomás közreműködése is. Az állomás munkatársai ugyanis fehérgyarmati kutatásaik alapján kísérleteztek ki olyan módszereket, melyek a növekedést elősegítették. Nagy súlyt helyeznek a háztáji gazdaságok segítésére, szálas takarmányból például nyolcszáz tonna feleslegük van, s az Egyszerű Takarmánybetakarító Társaság gesztorgazdaságaként másoknak is segítenek: 430 hektárról takarítottak be első osztályú intenzív gyepszénát, s ebből jut más gazdaságoknak is. Három szakcsoportja van a szövetkezetnek. Hatezer darab nyúl, 1300 sertés növekszik a szakcsoportokban, s harmincöt vagon almát küldtek exportra. A szövetkezet termelési értéke a múlt évihez képest tízmillió forinttal növekedett úgy, hogy jégverés miatt kétmilliót vesztettek. Jelentősen gazdagodott gépparkjuk, s gazdagodni fog 1983-ban is. Sikerült megoldani a nők további foglalkoztatását, mivel saját fájuk feldolgozásával hetvenezer darab Szabolcs ládát készítettek — , nem csupán saját szükségleteikre. Terveik szerint 1983-ban tovább növelik a búza vetésterületét, a már elvetett 506 hektár búza és 74 hektár őszi árpa, biztató képet nyújt. Dárda társadalmi munkában A Nyírségi Patyolat Vállalat dolgozói a Simái úton a városi tanács felkérésére társadalmi munkában betonjárdát építettek a fSkosság részére. öt napon át végeztek ezt a munkát, és közel 60 köbméter földet mozgattak meg, betont építettek be a 170 méteres járdába. December elsején át is adták a járdát. Kialakult ugyanis valamiféle két, vagy több szomszédvár gyakorlat: „népmű- vel” mindenki magának, sokszor egymás ellen. A községi művelődési ház szakembere szervezi magának elszigetel4 z úgy történt, hogy a múlt század közepén megérkezett Petneházára Cigány Sándor. Mondták Balognak is, de hát ezt a nevét nem viselte. Vele jött a felesége, Cigány Sári. Az elöljáróság a földhordó helyet jelölte ki nekik, ott épült fel a putri. Négy lányuk volt, ezek férjhez mentek, hozták az embert, s szép lassan húsz családban kétszázan éltek a petne- házi cigányok. Ragyogó szemmel hallgatják a történetet az iskolában az összegyűlt cigányok. Hetvenen jöttek el, hogy a Vöröskereszt szervezte megbeszélésen részt vegyenek. Hiába csalogatta őket a céllövöldés, a vásári bódés, ők az iskolába mentek. Hallgatták a régi történeteket, melyeket a falu orvosa, Já- vorszky Béla mondott el. Mert amiről szó esett, az Megváltás valóban história már, messze-messze jutottak Cigány Sári kora óta. Aztán a gyerekek műsort adtak. Dalok csendültek fel/ magasra hágott a hangulat. S ezután jött a komoly része a dolognak. Terítékre került a sorsuk. Ilyen fogalmakról beszéltek: egészségnevelés, fel- emelkedés, tisztaság, építés a faluban, mit ígér az új lakásépítési lehetőség, okosabb életmód. Mondták a sorsukat, őszintén, néha szidva magukat, hogy még bizony sokan isznak, hogy a hónap elején felélik az egész jövedelmet. mmol vagyunk már a Ww múlt századtól, de Hm hol vannak a múlt évtizedek is! Kemény emberi elszánások, jobbratö- rő akarások fogalmazódnak. Sikerek, kudarcok, esendő emberi dolgok, a külső körről befelé igyek- vések. Sötét este ért véget a beszélgetés. A világot nem váltották meg. De talán tettek valamit, hogy megváltsák magukat. (bürget) _3_
