Kelet-Magyarország, 1982. november (42. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-12 / 266. szám
1982. november 12. Kelet-Magyarország 3 Kollégiumi „polgárok“ A KÖZHIEDELEM MA IS TÁPLÁL olyan tévhitet, hogy a bentlakásos diákiintézmények tulajdonképpen alvó-, megőrzőhelyek, diákszállók csupán, holott a valóságban nevelőintézmények. Természtesen sajátosságaikból eredően nem azonos eszközökkel, módszerekkel nevelnek, mint az iskolák. Mit nyújt manapság a kollégium az ott élő diáknak a hagyományos ceremóniával „polgárrá” avatottnak? Milyen lehetőségeket kínál az egyéni adottságok kibontakoztatására? Egyáltalán, milyen nevelési „hatásfokkal” foglalkoznak a diákokkal a szülői, családi háttért is pótló bentlakásos intézmények? A megyében 34 bentlakásos középfokú intézmény van, melyek közül nyolc a diákotthon, a töbhi pedig kollégium. A lényeg, a rendeltetés azonos és a hivatalos megnevezés diákotthon, ám a belső tartalmi nevelőmunka, a meghatározott követelmények teljesítése egy magasabb minősítést is lehetővé tesz. Ez pedig a kollégiumi szint elérése. Ezért beszélünk diákotthonról és kollégiumról, ahol összességében a megyében évente ötezer gimnáziumi, szakközépiskolai és szakmunkásképző intézeti fiatal él több mint 160 főhivatású kollégiumi nevelő irányításával. Igen eltérő tárgyi és személyi feltételek között dolgoznak a kollégiumok, vannak közöttük néhány éve épült, modem, kényelmes intézmények — mint a mátészalkai, a nyírbátori, a nyíregyházi 110-es, az élelmiszer- ipari szakmunkás, vagy az ipari szakközép kollégiuma, de vannak olyan zsúfolt, régi intézmények, mint a vásá- rosnaményi. a kisvárdai Császy, a nyíregyházi Benczúr és Bessenyei, ahol ötvenhatvan ágyas hálók is vannak. Szentpéteri Zoltán, a megyei tanács középiskolai csoportvezetője az általános helyzetképről még megemlíti: a gimnáziumi és szakközépiskolai diákság 32 százaléka él és tanul kollégiumokban, míg a szakmunkásképzőbeli fiatalok mindössze a 18 százalékának jut hely az ilyen intézményekben. Ez sürgető tennivalókat, akár a jelenlegi kollégiumi hálózat rugalmas „átprofilirozását” is előrevetíti, ami természetesen gondos, sokoldalú' mérlegeléssel valósítható meg. MILYEN TUDÁSBELI PLUSZT KAPNAK a kollégisták? Hogyan segítik a kollégiumi nevelők a gyengébbek felzárkóztatását, a tehetségek külön tanulmányi gondozását? Mennyiben ad a kollégium útravalót az önképzéshez, a szabad idő eltöltéséhez, a pályaválasztáshoz, az életkezdéshez? Ezekről gyakorló szakembereket is megkérdeztünk: Nagylucskay- né Rózsavölgyi Judit kollégiumi szakfelügyelőt, Szikszai Gyulánét, a nyíregyházi kereskedelmi szakmunkásképző kollégiumának vezetőjét és Dajka Antalt, a nyíregyházi Münnich Ferenc Kollégium nevelőjét. Valamennyien megerősítették, hogy a kollégiumokban élő fiatalok tanulásának, személyiségük fejlődésének gazdag színtere e második otthon. A kollégisták különösen az első évben szorulnak rá az idősebbek és a nevelők baráti, segítő útbaigazítására, hisz’ szembetalálják magukat a számukra szokatlan középiskolai élettel és az Új környezettel, a családi otthont helyettesítő kollégiummal. A kereskedelmi szakmunkásképző kollégiuma éppen ezért az alapozásra nagy gondot fordít. A gyengébb felkészültségű diákokat felmentik az őszi mezőgazdasági munkák alól és helyette felzárkóztató foglalkozásokat szerveznek számukra a kollégiumban. A Münnichben szociológiai felmérésekkel is tájékozódnak az újdonsült kollégisták felkészültségéről, érdeklődési körükről, családi helyzetéről. Már ekkor igyekeznek megalapozni a tehetséggondozást is, hogy később -az iskolai nevelőkkel megbeszélve a tapasztalaitokat, egyetlen fiatal se kallódjék el. KÖZBEN AZT IS MEGTUDJUK a középiskolai csoportvezetőtől és a szakfelügyelőtől, hogy a tanulmányi munka azért is elsőrendűen fontos —, mert az eltérő kollégiumi tárgyi és személyi feltételek, s a gyermekek eltérő általános iskolai felkészültsége miatt — az utóbbi években romlott a kollégista fiatalok bukási aránya. Az 1978/79-es tanévben ez 5,4, tavaly pedig 7,3 százalék volt, melyek zöme szakmunkásképzős fiatal. S ami adalék az előbbiekhez; a bukott tanulók 52 százaléka első osztályos volt. Kollégiumi szakköri és csoportfoglalkozások, kollégiumi és iskolai külön korrepetálások, tanulmányi vetélkedők, tanulópári formák, versengések — és még sokféle lehetőség segíti az itt élő fiatalok tanulását. Nagy előny, hogy a kollégiumi nevelő mindig „kéznél” van — akár este is megkérhetik, segítsen egy-egy nehéz feladatban való eligazodásban. De a kollégiumi élet az önállóságot is fejleszti a fiatalokban, sok dologban maguk dönthetnek, részesei lehetnek a házirendek, belső szabályok, szokások megalkotásának, kezdeményezői a közös értékek megóvásának, a belső fegyelem erősítésének. Közösségeket alkotva készülnek fel az iskola utáni életre. ötezer kollégiumi „polgár” életének, tanulásának egyen- getése — nem akármilyen nevelői feladat. Ezért is kívánatos, hogy kapjon nagyobb rangot, elismerést a pedagógus pályán belül — és a közvéleménynél is — a kollégiumi nevelés, amely nagyon sokat átvállal a családtól, a szülői háztól. Persze azt pótolni nem tudja. Ezért is igen fontosak a kollégiumi nevelők és a szülők találkozásai, ahol — mint a kereskedelmi szakmunkás- képző kollégiumának nevelői teszik, amikor lehet, ők kezdeményeznek; családlátogatásaik jól szolgálják az összhang megteremtését, amelyre az ötnapos tanítási hét óta a korábbiaknál is nagyobb szükség van. KÁR LENNE ugyanis, ha az otthon töltött hétvégék szétdarabolnák azt az egészet, amit a hét kollégiumi iskolai napjain a nevelők együttesen megépítenek. Ezért bármennyire is népszerűtlen a kollégistáknak, a kollégiumi vezetők ellenzik, hogy minden hét végén hazautazzanak. A diákok érdekében... Pill Géza SZERKESZTŐSÉGI KERÉKASZTAL A mezőgazdaság gépesítéséről A beszélgetés résztvevői balról jobbra: Bódán János, Róka Imre, Csóka Miklós, Lipták József, Esik Sándor szorulók, de az idén is hamar kimerült ez a lehetőség. A segítséget az összefogás jelentheti. Szövetségünk szorgalmazza a termelési kiskör- zetek kialakítását, mert így a gépek, tárolók, szárítók jobban kihasználhatók, és a magasabb színvonalon gazdálkodók példáját is közelebbről érezhetik a gyengébbek. Lipták József: a KITE-ről tudva levő dolog, hogy a tudomány és technika legmodernebb vívmányait ültette át a gyakorlatba, de ez a sza- bolcs-szatmári gazdaságok legtöbbjében nem használható. Vannak öt tonna fölötti hektáronkénti búzát, nyolc tonna fölött kukoricát termelő nagyüzemek, de egy részük a szintentartást alig tudja megvalósítani, nemhogy a fejlesztést. Ezért tehetősebb gazdaságaink pénzéből külön alapot képeztünk, és az ebből vásárolt gépeket bérbe vehetik, akiknek beruházásra nem telik, a bérleti díjat pedig költségként és nem beruházásként számolhatják el. Ezen gazdaságaink részére az ajánlott technológiát átdolgoztuk, szerényebb körülményeiket alapul véve. Róka Imre: ha meg is vannak a szükséges gépek, mint például a mi termelőszövetkezetünkben, égető gond, hogy lassan tízévesek a traktoraink. A John Deere például tízezer órára készült, nálunk némelyik már tizenhétezer órát dolgozott. Csóka Miklós: nem esett eddig szó róla, de hasonlóan gondoR vannak az állattartás gépesítésével is. A drága Hesston szecskázók megvásárlására nincs más út, mint a társulás. Erre kitűnő példa a fehérgyarmati, a rakamazi térség mikrokörzete, de másutt is alakulóban van hasonló. A bálázókat, rendkezelőket már itthon is gyártják, így itt is javulás várható. Az állattartás belső gépesítése sok helyen még húsz évvel ezelőtti állapotban van, egyedüli előrelépés, hogy a BOSCOOP ráált a fejőgépek és a tejházak karbantartására. Újságíró: a gépesítés fejlesztésének gondjai nem az idén keletkeztek, és nem is tavaly, valahogy mindig köztük élnek a gazdaságok. Az biztos, hogy ennyire talán soha nem szorítottak, de bármennyire vitatéma a pénzszűke, keresik a kiutat. És mivel mindenki előtt ismert, hogy gépet vásárolni, gazdaságosan felújítani, karbantartani a legjövedelmezőbb beruházás, meg is fogják találni. A legfontosabb felismerés az, hogy együtt többre mennek, mintha külön utakat járnának. Egyedül ma már a legerősebb sem boldogul. Esik Sándor Segít a takarékszövetkezet Hitel telepítésre, lakásépítésre KŐTÉLTÁNC Az őszi munkacsúcs teszi leginkább próbára a mező- gazdasági nagyüzemek gépparkját, vizsgázik ilyenkor ember és traktor. Most kerül felszínre a legtöbb hiányosság, kiderülnek a szervezéssel, javítással és alkatrész-ellátással kapcsolatos gondok. Hogyan hidalják át ezt a gazdaságok, miként segítenek a termelési rendszerek? Erről beszélgettünk szerkesztőségünkben Csóka Miklóssal, a TESZÖV munkatársával, Lipták Józseffel, a Kukorica- és Ipari növény Termesztési Együttműködés (KITE) megyei alközpontvezetőjével, Bódán János szervizmérnökkel és Róka Imrével, a gávaven- csellői Szabadság Termelőszövetkezet főgépészével. Újságíró: a közvéleményben az él, hogy a mezőgazdaságunk korszerű, drága gépek ármádiájával rendelkezik, amellyel gyerekjáték egy ilyen őszi hajrá. Róka Imre: valóban látványos volt az elmúlt évtized gépesítése, és tényleg drága is. A képhez azonban hozzátartozik, hogy ezt nem lehetett tovább halasztani, ahhoz, hogy a termelés a mai színvonalra emelkedjék. Lipták József: megyénkben a gépesítés az ország színvonalától jelentősen elmarad. Könnyű (?) a vencsellőieknek a jó földjeiken, de gondoljunk a terület nagy részén a kis táblaméretekre, a nehéz talajokra, a kedvezőtlen adottságú tsz-ek pénzszűkére. Csóka Miklós: a megye termelőszövetkezeteinek alig több mint egyharmadában tekinthető elfogadhatónak a gépesítés színvonala. Másutt vannak ugyan nagy gépek, de hiányzik a kapcsolódó megfelelő munkaeszköz, nem teljes a technológiai lánc. Nagyon sok a már nullára leírt, de még mindig dolgozó traktor. Bódán János: és tovább nehezíti a dolgot, hogy aki nem tartozik valamelyik termelési rendszerhez, nem tud kihez fordulni a fődarabok nagyjavításával. Maga kénytelen szinte kézműves módon megfelelő célszerszámok hiányában „barkácsolni”. Olyan is a javítás. Újságíró: ha már itt tartunk! Örökzöld marad ez a kérdés? Róka Imre: az ellátóvállalatok nehézkessége is hozzájárul a pótlás akadozásához, mert nincs kellő áttekintésük a szükségletről, azonkívül nincs abszolút ellátási kötelezettségük. Ha valaki az AGROKER-nél nem kap meg egy csapágyat, az eladó felhúzza a vállát, a vevő pedig elkulloghat üres kézzel. Bódán János: a rendszer ezt nem teheti meg! Ezért aztán ki is kerültünk minden közbeeső lépcsőt és a jövőben a gyártól szerzünk be mindent. Ez bizony nyílt kon- kurrencia, de hadd mondjam el, hogy maga a gyár is javasolta ezt az utat. Lipták József: javulást várunk attól is, hogy nagyon sok nyugati gép licencét vásárolta meg a magyar mezőgépipar — géppel fizet érte —, így forintért és gyorsabban juthatunk hozzá az alkatrészekhez. Újságíró: ha csak az alkatrészek hiányától kellene szenvedniük a gazdaságoknak! Sokkal inkább szorít a gépvásárlásra fordítható pénz hiánya... Csóka Miklós: a jövő évi áremelkedések, illetve a támogatások megszűnése még nehezebb helyzetbe hozza a termelőszövetkezeteket, gazdálkodni azonban továbbra is kell. A TESZÖV kölcsönös támogatási alapjából jövőre is kaphatnak segítséget a ráMegyénk takarékszövetkezetei fiókjaival behálózzák szinte az egész Szabolcs-Szat- márt. A tizenkilenc szabolcsi takarékszövetkezet 450 ezer ember pénzügyi szolgáltatását látja el, azaz Nyíregyháza kivételével gyakorlatilag kapcsolatban van a megye egész lakosságával. A legutóbbi adatok szerint 1 milliárd 353 millió forint a szövetkezetek betétállománya mely 68 ezer betétkönyvben van elhelyezve. Egyre nagyobb sikernek örvendenek azok az új betétformák, szolgáltatások, amelyek alig néhány hónapos múltra tekintenek vissza, igaz, a szövetkezetek is nagyobb figyelmet fordítanak a korábban végzett tevékenységük mellett a lakosság egyéb pénzügyeinek intézésére. Élénk az érdeklődés a takarékszövetkezetek nyújtotta kölcsönök iránt. Az év eddig eltelt szakában mintegy 300 millió forintot vettek fel a szabolcsiak a szövetkezeti pénztáraknál, melynek jelentős részét megtérülő „kisbe- ruházásokra”, vagyis a háztáji gazdaságok fejlesztésére fordították, fordítják. A mezőgazdasági kölcsönökön belül — melynek nagysága mintegy negyvenmillió forint — elsősorban a gyümölcstelepítésre, a gépesítésre, a te- nyésztelepekre és a fóliakertekre jut a legtöbb pénz. ötvenhétmillió jutott az áruvásárlási kölcsönökre, mellyel elsősorban az ifjú házasok éltek, akik jelentős kedvezményekkel vehetik igénybe a szövetkezetek ezen szolgáltatását, s vásárolhatnak különféle háztartási gépeket. Az épületek korszerűsítésére, állagmegóvására fordítják főleg megyénk dolgozói az úgynevezett építési kölcsönöket. Eddig hatvanegymillió forintot kaptak erre a célra, de ebben foglaltatik természetesen az új lakások építésére felvett összeg is. Utoljára hagytuk — de a széles közvéleményt talán ez érinti a legjobban — az úgynevezett kisiparosi, kiskereskedői kölcsönöket, amiket azok vehetnek igénybe, akik ezt a lakossági szolgáltatások fejlesztésére fordítják. A kis pénzű, de vállalkozó szellemű emberek élnek e kölcsönfor- mával, akik a takarékszövetkezetektől felvett tízezrekből teremtik meg az új szolgáltatás indításához szükséges tőkét. (bg) M egremegett a keze. Ezen az estén nem először. Ennél a trükknél újra érezte, hogy leleplezték. Sőt, több volt ez egyszerű megérzésnél. Tudta, hogy elrontotta az eltüntetést, és a kezéből látszólag semmivé foszló kendő sarka igencsak kilógott az ujjai közül. Reménykedett, hogy nem vették észre, de aztán belátta, hogy ez lehetetlen. „Feltűnő volt” — állapította meg magában, és gombóc költözött a gyomrába. Mosolya is inkább csak egy erőltetett fintorrá vicsoro- dott, és alig merte elkezdeni a következő trükköt. Ügy érezte magát, mint aki mezítelen. Izzadt. A nézők ezt persze tulajdoníthatták a nagy csokornyakkendő ful- lasztó fojtogatásának, meg a frakk — mindent elrejtő, tehát nélkülözhetetlen — felöltnipnplr ic A kártyák eléggé határozatlanul nyíltak szét, a terítés sem lett valami egyenletes, Már a keze is nyirkos volt. „Na, még egyszer ...” Görcsösen markolászta a kártyacsomagot, és arra gondolt, hogy vajon mi az oka ennek a szörnyű bizonytalanságnak, kínzó határozatlanságnak. „Magasságos ég, hiszen semmivel sem gyakoriok kevesebbet, mint máskor...” Második nekifutásra már szebb lett a terítés, aztán az egykezes keverés is viszonylag flottul sikerült... Megnyugodva szusszant, és még a mosolya is őszintébbnek tűnt. De a nyugtalansága csak nem akart szűnni. Bár hitte, hinni akarta, hogy átlendült a holtponton, de semmi garancia nem volt arra, hogy több gik- szer nem csúszik be. Márpedig tudta, hogy egy bűvésznek csak egyszer kell eljátszania a „becstelenségét” és vége. Mindennek lőttek. Oda a művészi rang, kárbavész a sokéves gyakorlás, többé nem lesz hitele. A kártyadobásokat hibátlanul mutatta be, ez mintha kezdte volna visszaadni az önbizalmát, de valahol a gyomrában még mindig ott motoszkált az iménti rémes két-három perc. A „chicagói golyók” gyönyörűen sokasodtak, majd tűntek el szétnyitott ujjai között, és mégis ... „Kötéltánc” — gondolta. — „Sőt, rosszabb, mint a kötéltánc, mert a kötéltáncos mutatványának állítja a sikerét a néző, de a bűvész produkciójánál mindenki a hibára vár...” Sietve meglazította az ingét. Bámulta magát a tükörben. Vékony, fekete bajusza állt utat az arcáról csörgő verejtéknek. Közel hajolt a képmásához és fürkész tekintettel vizslatta saját arcát. — Művész úr, a taxi... — nyitott az öltözőbe a portás. Hátrafordult, és fáradt- meggyötört tekintettel nézte a portást. — Küldje el — mondta nagysokára —, ma este inkább gyalog megyek haza, Szükségem van a levegőre. Köszönöm... Homlokát ráncolva ballagott át a parkon. Az első fellépése járt az eszében. A diáktársak csodálták magabiztosságát, varázslónak becézték. Aztán a tükör előtt töltött délelőttök, az unalomig ismételt ujjgyakorlatok ..., az estéről estére felcsattanó taps ..., a szájtáti nézők, az elismerő tekintetek ... A hídon fújt a szél. Megállt. Jólesett a hűs levegő. Csend volt, a némaságot a koffer csobbanása törte meg. A korlátra könyökölt, és nézte a vízen úszó fekete koffert, amely a placcsanás után kinyílt, és a sodrás sebesen söpörte ki belőle a kártyákat, színes kendőket, golyókat, bűvészbotokat, művirágokat ... Nagyot szusszant. Arcát a szélbe tartotta, és úgy érezte, gyomrából végképp eltűnt az a pici gonosz, fojtogató gombóc. Trencsényi Zoltán- -I
