Kelet-Magyarország, 1982. november (42. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-11 / 265. szám

1982. november 11. Kelfit-Magyarország 3 A szervezés haszna J elentős eredménye­ket hoz az ü zero­es munkaszervezés, amelyről az ipari miniszter a Minisztertanács tegnapi ülésén számolt be. Hiszen az elmúlt fél évtized során 9,8 százalékkal csökkent az iparban foglalkoztatottak száma, miközben a termelés 17,4 százalékkal növekedett. Ez tehát — ha a gépek, berendezések és épületek értékének növekedését is figyelembe vesszük — 30 százalékos élőmunkaterme- lékenység-növekedést je­lent. Ez pedig ha a ver­senyképességünk javítá­sának szorító kényszerére gondolunk, nem csekélység. S ebben első helyen a vál­lalati szervezés szerepét kell kiemelni. A népgazdaság egyensúlyi helyzetének ja­vítása ugyanis csak úgy le­hetséges, ha a vállalatok termékeiket a világpiacon versenyképessé teszik és lépést tartanak a követel­ményekkel. A belső tarta­lékok feltárása és haszno­sítása, a vállalati gazdál­kodás eredményességének növelése, a versenyképes­ség fokozása a leghatéko­nyabb módon a szervezett­ség javításával érhető el. A munka- és üzemszer­vezés további tervszerű fej­lesztésével az ipar jelentős pótlólagos erőforrásokhoz juthat. A szervezés kiterjed a termelési folyamatokra, a kiszolgáló és melléktevé­kenységekre, az új létesít­mények építésére, a régiek rekonstrukciójára, sőt a vállalati belső irányítási rendszerre is. Olyan kor­szerű szervezési módszerek válnak mind ismertebbé és széles körben alkalma­zottá, mint az értékelemzés, a „3 M” módszer (amely nevét a mozdulatelemzéses munka tan ulmány oz ás és a munkaalakítás elnevezés­től kapta). Mind nagyobb szerephez jut az ergonómia, mint az ember-gép-kömye- zet harmóniájának megte­remtésére irányuló tudatos törekvés. Fejlődnek a vállalatok közötti kapcsolatok — egy­re több területi elv alapján működő termelékenységi társulás jön létre. Az el­múlt évben négy ilyen tár­sulás alakult. amelyek munkájában 112 tagválla­lat és szakmai-társadalmi intézmény vesz részt. Mielőtt még azt az illú­ziót keltenénk, hogy min­den a legtökéletesebb rend­bén van, sietve le kell szö­gezni, hogy gondok is akad­nak bőven. L assú a fejlődés az anyagmozgatás és -szállítás szervezé­sében, a készletgazdálko­dásban, az automatizálás és a számítógépes folyamat- irányítás elterjesztésében. Sok még a tennivaló a vál­lalati szervezetek korszerű­sítése terén, a belső érde­keltségi rendszerek korsze­rűsítésében, a veszteségfel­táró módszerek meghonosí­tásában éppúgy, mint az anyaggazdálkodásban, vagy az új létesítmények szer­vezése terén. És ha az előbb hosszan lehetett a pozitív példákat sorolni, most legalább olyan terje­delmes listát lehetne a ten­nivalókról is összeállítani. A szervezés és a számí­tástechnika alkalmazása alapvető célja a vállalati hatékonyság javítása. Ez a tevékenység napjainkban egyre inkább a vállalat egyik lehetséges belső erő­forrásainak minősíthető. Ezért a vállalati vezetők­nek az eddigieknél is hatá­rozottabban kell intézkedni a szervezés fejlesztésére, az elért eredmények hasznosí­tására, a korszerű módsze­rek és eszközök fogadására. A. T. Megjelent a Pártáiét novemberi száma A Pártélet, az MSZMP KB folyóirata most megjelent no­vemberi számában a gazdaságpolitikával foglalkozó írások adják a lap gerincét Andrikó Miklós belkereskedelmi mi­nisztériumi államtitkár az áruellátás színvonaláról ír, s többek között azt fejtegeti, miként tarthatjuk meg a jelen­legi, általában jó, választékos árukínálatot. Németh Miklós, a KB gazdaságpolitikai osztályának alosztályvezetője a gaz­dasági fejlődésünket meghatározó tényezőkről ír. Egyebek között megállapítja: valamennyi erőforrás között a legna­gyobb tartalék az emberi munka javításában, az alkotó kez­deményezés kibontakoztatásában rejlik. A vállalati terve­zésről, gazdálkodásról kerekasztal-megbeszélést szervezett a folyóirat szerkesztősége vezető politikai, gazdasági szakem­berekkel. A téma sokoldalú megvilágítására ad lehetőséget az írás elolvasása. Három írásban foglalkozik a Pártélet a takarékossággal: a munkaerő hatékonyabb foglalkoztatásá­val, az anyag- és energiatakarékossággal a vállalatoknál, illetve az energiafelhasználás csökkentésének lehetőségeivel az állami gazdaságokban. A MOM mátészalkai gyárában áj munkamódszert vezettek be az készülő légrugós szelepgyártó üzemben. (Elek Emil felvétele) NSZK megrendelésére Vizsga munka­védelemül Ez év végéig minden vál­lalati, üzemi igazgatónak, az intézmények vezetőinek vizs­gát kell tenniök munkavéde­lemből, tűzvédelmi ismere­tekből és az ide vonatkozó jogszabályi ismeretekből is. Ezekben a hetekben meg­kezdték a beszámolást az említett tantárgyakból a me­gye üzemeinek, intézményei­nek igazgatói, főmérnökei, munkavédelmi vezetői, Év végéig mintegy 500 első szá­mú vállalati vezető vizsgázik munkavédelmi ismeretekből a bizottságok előtt. FŰRÉSZÁRU A SZOVJETUNIÓBÓL Géppel könnyebb rakodni Az idén sokat változtak a munkakörülmények az ÉR­DÉRT 21. számú, vásárosna- ményi telepén. A több, mint száz embert foglalkoztató te­lepen a gépesítés adta a leg­nagyobb könnyebbséget. Az idén kaptak egy autódarut, amely a Szovjetunióból érke­ző áru le- és felrakását se­gíti, villástargoncával köny- nyítik meg a telepen belül a fűrészáru mozgatását. Viszonylag kis mennyiség­gel, évente 45—50 ezer ton­na fűrészáru mozgatásával, válogatásával, kezelésével foglalkozik a vásárosnaményi telep. A közelmúltban kohó­salakkal burkolták le a rako­dóterületet, hogy a gépek biz­tonságosabban mozogjanak, a munka minősége javuljon. A Záhonyból érkeuett deszká­kat emeli le az autódaru. (Császár Csaba felvétele) —- ­................- ' ' ......................................... ......... — TISZTSÉGE: BIZALMI ............... ■■■■■■■...... ..............................______________—............-....... ............................­Válasz minden Kételyre Gondolatok ogy pályamunkáról HlR: a szakszervezeti csoportok életének bemu­tatására a SZOT országos pályázatot hirdetett bizal­miak számára. Jeligés pályamunkájával Mikula Já- nosné üzemgazdász, a Nyíregyházi Konzervgyár fő­zeléküzemének szakszervezeti bizalmija negyedik he­lyezést szerzett. Olvasom a pályamunkát, hat sűrűn gépelt oldal csu­pán, közben arra gondolok, hogy aki írta, nagyon szeret­heti a munkahelyét, s kedv­vel, lelkesedéssel végezheti szakszervezeti munkáját. Bojárt minden lépcsőfokot Még az is eszembe jutott, hogy Mikuláné modern, mai munkáskarriert futott be (bár, ahogy Mikula Jánosnét személyesen ismerem, bizo­nyára tiltakozna a „karrier” szó ellen). De hogyan is le­hetne másként kifejezni azt az életet, amely a gyárban 1964-ben azzal kezdődött, hogy belépett segédmunkás­nak, most pedig a gyár leg­magasabb irányító szakszer­vezeti fórumán, a bizalmi testület ülésén, ahol a nagy- vállalatot érintő legfontosabb kérdésekben döntenek, Miku­la Jánosné bizalmi elnököl. Persze közben jócskán ta­nult ; közgazdasági szakkö­zépiskolában érettségizett, el­□ ki csendes bolyongásra indul Nyíregyházán, az új lakótelepek mellett hamar rátalál az utcákra, amelyek még a falusias kis­várost idézik fasoraikkal, a világ szeme elől az udvart elzáró palánkokkal, a házak apró ablakszemeivel. Van, aki szándékosan keresi eze­ket az utcákat, mert szeret­né, ha a lebontásra ítélt há­zak, házsorok fotón történő megörökítésével átmentené a ma még tetten érhető hangu­latot a következő nemzedék számára. Somogyi Jolán, a megyei könyvtár nyugdíjas könyvtárosa ezek közé tarto­zik. Kutat, keres, közvetít, felhívja a figyelmét minden „illetékesnek”, mi legyen a következő lépés. Így jutott el a megyei és városi művelődési központba, hogy közölje: a Holló utca 46. szám alatt egy olyan épület­re bukkant, amely páratlan a környéken: nincs ablaka. Ki élhet ott, mi a ház törté­nete? Sipos Mihályné éppen a temetőről jött, a férje sírját tisztogatta, örült a látogatás­nak, s az aprócska szobában, az asztalfiókból hamar előke­rültek a megsárgult családi fotók, s lassan csörgedezett a történet, amiben csupán any- nyi a különös, hogy az övé. Nagyapját nem ismerte, de azt tudja, hogy ő volt a vá­kat készített, s a kereskedők rendelte feliratokat szedte papírra. A jónevű Jóba Elek­nél tanult, aki a helyi lapo­kat készítette. Munkatársa a fia volt, s ha úgy adódott, a többi gyerek is kéz alá ado­gatta a papírt. ros első táncmestere. Nem ze­nére tanítottak akkor, hanem a Kossuth utca egyik házának udvarán akácfától eperfáig gyakorolták a lépéseket a maguk dalolására. Sípos Mi­hályné édesapja 1920-ban alapította a nyomdáját a Kossuth utca 68-as számú házában. Aztán a Bercsényi utca sarkán, a mostani Bi­zományi Áruház udvarán dolgozott, majd a Jókai utcá­ban. Két kis gépén nyomtatvá­nyokat, meghívókat, naptára­A keresetből nem futotta gazdagságra, de annyi min­dig volt, hogy a három gyer­mek nevelésére elég legyen. Sipos néni nőipari iskolába járt, ahol megtanították ké­zimunkázni, s néhány olyan fortélyra, amire az asszony­sorba kerülő lánynak szüksé­ge lehet. Sose gondolt komo­lyabb iskolára, nem is volt szándéka mást tenni, mint a háztartást ellátni és — ké­sőbb — a két gyermeket ne­velni. Bádogos férje sokszor vitt haza apróbb munkát, amit lassan maga is megtanult. Még ma is megforrasztja a szomszédok kilukadt lábasait, a letört bádogfület. 1948-ban kétezer-ötszáz forintért vet­ték a Holló utcai szoba-kony- hás kis házat. Akkor úgy gondolták, bővíteni, szépíte­ni fogják, hogy kényelmessé teszik az évek során. Nem így történt. A ma garzonla­kás méretűhöz hasonlítható házacskából került el a lánya és a fia önálló életet kezdeni, családot alapítani. Sipos néni nem él egyedül. Vele lakik a huszonnégy éves unokája, aki gyermek- gondozó, a gyerekei pedig rendszeresen látogatják és kiegészítik kevéske nyugdí­ját, amiből nem futná a dia­betikus ételekre. Hamarosan új lakásba köl­töznek, mert ezt a házat le­bontják. Ott már lesznek nagy, világos ablakok, amik ezen a kis házon csak prak­tikus okok miatt nincsenek: annyiszor betörték az utca gyerekei, hogy Sípos néni be- falaztatta. Jávor Agnes végezte a konzervgyártó szak­munkásképzőt, a munkaügyi tanfolyamot. Saját üzemré­szében bejárt szinte minden lépcsőfokot Sokszor felvetődik az egyes munkahelyeken, hogyan vá­lasszák ki a bizalmit. Miku­láné pályamunkájából az de­rül ki, nincs arra recept, de lehet merészen is. Saját pél­dáját irta le. Egyetlen ember, a korábbi bizalmi, Ambrus néni, a régen iparban dolgo­zó munkásasszony javasolta akkor, jószerével a részleg legfiataljabbját. Mivel a régi bizalmit elismerték, szeret­ték, bíztak benne, elfogadták bizalminak az alig három éve ott dolgozó fiatalasszonyt. „Hosszú idő telt el azóta és én jelenleg is bizalmiként dolgozom, de már megváltoz­tak a körülményeim, szemlé­letem a munkáról és a köz­életi munkáról” — írja pálya­munkájában Mikuláné. Mi nehéz a bizalmi mun­kájában? Például az, hogy az a csoport, amelynek munká­jával a pályázatból megis­merkedhetünk, nagyon válto­zó összetételű. Van osztály­vezető-helyettes, üzemvezető, művezető, adminisztrátor, szakmunkás egyaránt. Nyil­ván nem minden esetben egyezik meg a vezető véle­ménye a munkáséval, érde­keltségük sem mindig azonos, mindezek ellenére közös ne­vezőre kell jutni a csopor­tot érintő kérdésekben. A vita egy ilyen aránylag kicsi, 16 fős kollektívában el­kerülhetetlen. Fölösleges ud- variaskodni — a munkaidő minden részében úgyis együtt vagyunk —, annál fontosabb célratörően megbeszélni a dolgokat, érveljen mindenki tudásának, meggyőződésének megfelelően. Ha nagyobb vol­na a csoport, talán elnézné­nek afölött, hogy valaki hall­gat, vagy nem egyezne a vé­leménye. Itt azonban min­denki szavára szükség van. Vita kíséri Hogyan is áramlik az infor­máció egy nagy gyáron belül — próbálom e köré gyűjteni a pályamunka mondatait. Mikuláné például megszer­vezi, hogy a szakszervezeti csoport ülésén elhangozzanak a fontos, majdan vállalati szinten is megvitatásra kerü­lő témák. Ehhez alaposan fel kell készülni. Van, amikor bonyolultabb kérdésekben szakemberek segítségét is igénybe veszi a kiadott anyag megértéséhez. Ha több meg­oldási lehetőség között kell választani, mindig az az el­ső kérdés: melyik kedvezőbb á dolgozóknak? Sok ötlet, javaslat kerül ilyenkor Mikuláné jegyzetfü­zetébe, s ezek adják az ala­pot a testületi ülésre készülő felszólalásához. A döntés után a legfontosabb, hogy lehető­leg mindenki kapjon választ kételyére, korábban felvetett kérdésére. Nehéz az is, amikor a vál­lalati szintű tanácskozáson másként döntenek, mint azt a bizalmi csoport elképzelte. „Kedvező, ha meg tudom ér­teni, miért helyes az elfoga­dott álláspont. Ha ez nem si­kerül — szerencsére ilyen rit­kán adódik —, olyankor na­pokig is előkerül a téma és vita kíséri.” Ez sem rossz, hiszen sok részkérdésre hív­hatja fel a figyelmet, felhasz­nálhatók a végrehajtás során. Ki segít a bizalminak? — ez lehet egy következő kér­déskör, az önkényes váloga­tás során. — A pályamunká­ból ez is kitűnik. Mindenek­előtt segít az a nyolc párttag, aki a szakszervezeti csoport­nak is tagja. És segít a szak- szervezeti oktatás is. Erről így ir Mikuláné a pályamun­kában: „Egyik nagy sikernek tartom, hogy a szakszerveze­ti csoport tagjai közül a ve­zető beosztásban levők rend­szeresen és aktívan vesznek részt a bizalmioktatásokon. Érezni lehet az üzem légkö­rén, hogy az ott szerzett is­merteket hasznosítják az üzem irányításában." „...nem azon kell keseregni..." Nem csak direkt módon le­het tehát politizálni — ez is kitűnik a pályamunka sorai­ból, amelyek zömmel sikerek­ről tudósítanak, bár azt is ol­vasom : „ ... vannak kudarca­ink is, de úgy érezzük, nem azokon kell keseregni, hanem új és új megoldásokat kell javasolni.” Ahogy elolvastam a pálya­munkát, az a kép alakult ki bennem, hogy Mikuláné ereje (bizalmiként és üzemgazdász­ként is) tudásán kívül őszin­teségében rejlik. Emberi alap­állást jelez ez a mondat: „Mindannyiunknak van jó és rossz napja, jó és rossz csele­kedete, de őszinték vagyunk egymáshoz, és ki tudjuk javí­tani az elkövetett hibákat." Ezért is örültem, hogy díj­nyertes lett ez a pályamunka. M. S. Ablak nélkül

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents