Kelet-Magyarország, 1982. november (42. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-10 / 264. szám
4 Kelet-Magyarorezág 1982. november 10. Megkezdődött az európai EHSZ- társaságok regionális konferenciája-Kedden Budapesten megkezdődött az európai ENSZ- társaságok nyolcadik regionális konferenciája. A négynapos tanácskozáson 24 ország 90 delegátusa vesz -részt, s vitatja meg az ENSZ- társaságok feladatait az enyhülési folyamat kibontakoztatásában. összegzik továbbá az 1975-ben Helsinkiben aláírt biztonsági és együttműködési záróokmány megvaló- . sulásának tapasztalatait. A jelenlévőket Sidney Willner, az ENSZ-társaságok Világ- szövetsége (WFUNA) elnöke üdvözölte, majd méltatta a konferencia jelentőségét. A Magyar EJNSZ-taársaság nevében Simái Mihály elnök köszöntötte a résztvevőket. Szolt hazánknak a felszabadulás óta megtett útjáról, arról, hogy az elmúlt évtizedekben a szocialista építő- . munka eredményeivel párhuzamosan hazánk nemzetközi helyzete megerősödött, tekintélye megnőtt, egyenrangú partnerré vált a tárgyalóasztaloknál. Az 1950-es évek második felében bekapcsolódott az ENSZ munkájába, s tevékenyen közreműködik a nemzetközi szervezet céljainak megvalósításában. Simái Mihály ezután a jelenlegi nemzetközi problémákra utalva kijelentette: a hazai békemozgalom társa- .dalműnk minden rétegét felsorakoztatta a béke megőrzésének, a nukleáris háború elhárításának ügye mögé. Péter János, az országgyűlés alelnöke, a Magyar Politikatudományi Társaság elnöke előadásában rámutatott: hazánk továbbra is élő kapcsolatokat tart fenn a világ számos országával. Rendszeresek a kétoldalú eszmecserék, a közelmúltban például Brazíliában és Mexikóban tartottak értekezletet a politológiával foglalkozó szakemberek. Megbeszéléseiket a nyugodt, tárgyszerű légkör jellemezte, nem törekedtek az ellentétek kiélezésére, a feszültség fokozására. — Megelőzhétő-e a nukleáris háború? S ha igen, hogyan? — tette fel a kérdést Péter János, majd azt a választ adta: igen, elkerülhető a háború, ha a bizalom helyreáll, s a kormányok tárgyalások útján kívánják rendezni nézeteltéréseiket. A Helsinkihez vezető útra visz- szatekintve emlékeztetett arra: hat év kellett, mire a budapesti felhívásból valóság lett, s összeültek az európai államok, valamint az USA és Kanada vezetői a finn fővárosban. A mérföldkőként értékelhető konferencia azért jöhetett létre, mert a felek nem vádaskodtak, hanem a megegyezés lehetőségét keresték. Oly módon is, hogy rangsorolták a feladatokat: eldöntötték, mi oldható meg azonnal, s mi az, amit későbbre kell halasztani. Erre van szükség ma is; most, amikor a szovjet—amerikai viszony javítása az elsődleges tennivaló — szögezte le. Ezután Antony Curnow, az ENSZ genfi információs központjának igazgatója tolmácsolta Perez de Cuellar-nak, az ENSZ főtitkárának üdvözletét a konferencia résztvevőinek. Üzenetet intézett a regionális értekezlethez Púja Frigyes külügyminiszter is. Ebben a többi között méltatja a WFUNA tevékenységét, azokat az erőfeszítéseit, amelyeket az enyhülés megőrzéséért, a folyamat további kibontakoztatásáért tesz. Marek Hagmajer, a WFUNA főtitkára elmondta, hogy a mostani konferencián olyan alapvető kérdésekre igyekeznek választ találni: melyek a fegyverkezés fokozódásának okai, hogyan lefolytatás az 1. oldalról) leményekkel próbálják indokolni a madridi találkozó egy helyben topogását, sőt felhasználják Lengyelország problémáit enyhülésellenes irányvonaluk erősítéséhez. A lengyel küldöttség vezetője egyebek között rámutatott: az Egyesült Államok kifejezetten hasznot akar húzni Lengyelország belső problémáiból, hogy növelje a nemzetközi feszültséget. „Az USA kormányának politikáját az jellemzi — emelte ki —, hogy figyelmen kívül hagyja a több, valamint a kétoldalú egyezményeket, és beavatkozik más államok belügyeibe.” Hangsúlyozta, hogy a lengyel kormány változatlan álláspontja szerint a lengyel problémákat maguknak a lengyeleknek kell megoldaniuk. „Senki sem diktálhatja Lengyelországnak — szögezte le —, hogy kivel és miről folyjanak megbeszélések az országban, s azt sem, hogy mi legyen a lengyel parlament által elfogadott törvények tartalma.” A magyar küldöttség vezetője, Varga István nagykövet a keddi plenáris ülés utolsó, kilencedik szónoka volt. Hangsúlyozta, hogy a magyar küldöttség e találkozót olyan politikai fórumnak tekinti, amelynek fontos szerepe van az európai béke és biztonság megőrzésében, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének gyakorlatában, az egyenjogú, konstruktív nemzetközi együttműködés fejlesztésében. Ezért a Magyar Népköztársaság abban érdekelt, hogy az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó madridi találkozó munkája tartalmas és kiegyensúlyozott záródokumentum elfogadásával fejeződjék be. A magyar nagykövet a továbbiakban azt emelte ki, hetne elejét venni a nukleáris világégésnek, miképp lehetne meghátrálásra bírni a fegyverkezési hajszában érdekelt erőket. A főtitkár utalt rá: az utóbbi években a nemzetközi politika szóhasználatából szinte kiveszett az enyhülés kifejezés. Holott nem nélkülözhető, mindentel kell követni, hogy visszaállíttassák korábbi jogaiba. Csodák persze nincsenek, tette hozzá, az óhaj kevés ehhez. Időre, tetemes energiára és közös tettekre van szükség ahhoz, hogy folytatódjék az 1970-es években örvendetesen felgyorsult, majd megtorpant folyamat kibontakozása. A regionális konferencia szerdán folytatja, s várhatóan csütörtökön fejezi be munkáját. hogy a nemzetközi légkör az elmúlt időszakban nem javult, hanem romlott. A nemzetközi kapcsolatokat súlyos konfliktusok, gazdasági válságjelenségek, politikai feszültségek terhelik, ezért a párbeszédnek, a tárgyalásoknak mind nagyobb jelentőségük van. „Küldöttségünk úgy véli — folytatta —, hogy sürgetően szükséges a kelet—nyugati kapcsolatok légkörének javítása, a Helsinkiben elkezdett folyamatok . továbbvitele. Meggyőződésünk, hogy a párbeszédre, a megegyezéshez szükséges politikai akaratra, a közös érdekek felismerésére ma nagyobb szükség van, mint néhány évvel ezelőtt volt” Varga István leszögezte, hogy a Magyar Népköztársaság következetesen az enyhülés megőrzése és a mindenki számára egyaránt előnyös együttműködés érdekében tevékenykedik. „Ezért továbbra is kiegyensúlyozott, békés nemzetközi viszonyokra törekszünk, a jó szellemű érdemi tárgyalások hívei vagyunk. Arra törekszünk, hogy a madridi záródokumentum erősítse meg az összeurópai értekezlet résztvevőinek szilárd elkötelezettségét a helsinki záróokmány valamennyi elvének és ajánlásának szigorú betartására, végrehajtására” — mondotta. Magyar megítélés szerint a semleges és el nem kötelezett országok záródokumentum-tervezete kedvező lehetőséget kínál a találkozó eredményes befejezésére. A magyar delegáció kész 'konstruktiv szellemben foglalkozni azokkal a kérdésekkel, amelyekben még nem jött létre megegyezés. Befejezésül hangoztatta, hogy a magyar delegáció mindent megtesz a madridi találkozó sikeres befejezéséért. A négy utódjelölt (balról jobbra): Nakaszone, Komoto, Abe és Nakagava. sük Szuzuki külpolitikai problémáit sem: a tavalyi atombotrányt, s az idei, diplomáciai csatározásokat szülő történelemkönyv-ügyet. Sok vitát váltott ki Szuzuki állítólagos túlzott igazodása is az USA-hoz. Küzdelem a háttérben Szuzuki örökösének kiválasztásét az LDP-n belüli hagyományos frakcióharcok teszik szinte követhetetlenül bonyolulttá. Hozzáértő megfigyelők a hatalomért vívott küzdelem hátterét — persze leegyszerűsítve —, úgy vázolják fel, hogy három korábbi kormányfő Szuzuki személyén keresztül voltaképp támogatójával, a legnagyobb befolyással rendelkező frakcióvezérrel, a Lock- heed-botrány miaitt lemondott Tanakával fordult közvetve szembe. Tanaka fő pártfagöltja az utódlásért csatasorba állt négy jelölt közül a jelek szerint a 64 éves Nakaszone Jaszuhiro, a közigazgatási hivatal vezérigazgatója, maga is a jobboldal felé orientálódó politika híve. A várakozás szerint — Szuzuki támogatását is élvezve — a leköszönt kormányfő gazdasági és politikai vonalát vinné tovább. Fő vetélytársa, a frakcióktól kissé távolabb álló Komoto Tosio, a gazdaság- tervezési hivatal vezérigazgatója elsősorban az üzleti körök kedvence, aki az államilag is serkentett gazdaság- fejlesztés híve Abe Sintaro külkereskedelmi és ipari miniszter (58 évesen már kora miatt is kevéssé esélyes) szinten a gazdaság talpraállítá- sát szorgalmazza, ö a Fuku- da-frakció fő jelöltje, s egyben Kisi exkormányíő veje. A negyedik jelöltet, Nafcaga- va Icsirót, a tudományos és technológiai hivatal vezér- igazgatóját tekintik a legr jobboldalibbnak, aki nyíltan a fegyverkezés gyorsításáért, s ezzel párhuzamosan az alkotmány előírásainak felülvizsgálatáért küzd. A gazdasági gondok még a tőkés világ második hatalmát sem kerülik el. Képünkön: közalkalmazottak tüntetnek a bérbefagyasztás ellen. (Foto: Newsweek—KS) SCHMIDT ATTILA: A tettes őrizetben, a nyomozás folyik Három kis test hever a virágágyásban. A hároméves Anna arcán még így, halálba merevedve is látszik a rémület. A hatesztendős Istvánnak csak a lába látszik a virágok között, a hétéves Attila lehunyt szempillái még valamiféle kis életet jelezve vil- lódznak. — Vadállat... — Ledobálja a gyerekeit! — Gyilkos ... Még visszhangozzák a miskolci lakótelep falai annak a néhány embernek a kiáltásait, akik tehetetlen szemtanúivá váltak a három kistestvér meggyilkolásának. — Kiültette a gyerekeket a tető szélére ... — Sorra ledobálta őket... Zajos méhkassá válik a lakótelep. De csak hangfoszlányok röpködnek, mozdulni ekkor még alig tudnak. Sokuk számára érthetetlen a hangzavar. Közben a tízemeletes ház kapujában, mint aki esti sétára indul, megjelenik az alacsony, széles vállú, barna férfi: A gyilkos... Egykedvűen a virágok közé szórt gyerekekhez lép: zsebkendővel betakarja Anna merevfehér arcát, s miután látja, hogy Attilának még habzik a szája, megjegyzi: — Hozzanak vizet... Szirénázva érkezik a közelben portyázó urh-s rendőrautó, talán az utolsó pillanatban, mert közben megindultak a férfi felé a magukhoz tért emberek. Erkélyekről, ablakokból kiáltják: — Ott a gyilkos ... — Fogják meg! A rendőrkocsiból kiugró Horváth őrmester előtt már nem kétséges, mi történhetett. A fiatal őrmester az alacsony férfihoz lép: — Maga tette? Az megvonja a vállát, s még egyszer a három apróság felé pillantva feleli: — Én ... Megtehettem. Én vagyok az apjuk... Kattan a bilincs. A járőrtárs, Kovács tizedes máris jelentkezik urh-s telefonon. — Itt a hármas, itt a hármas ... Sürgős üzenet a központnak. — Itt a központ. Jelentsen. — Elfogtuk a harmincéves Kohányi Ferencet, aki három kisgyermekét a ház tetejéről ledobta... Varga doktor tíz éve mentőorvos, sok mindent átélt... De ez a látvány még őt is bénítja. Szinte szögletesek a mozdulatai, ahogy vizsgálja a kis testeket. Kutatja legalább azt a vékonyka szálat, ami valamelyik kis áldozatot az életbe visszavezetheti. Az orvos Attilára mutat. Amíg az élettel viaskodó fiúcska testét beteszik a mentőautóba, szinte bocsánatkérő mozdulattal mutatja, hogy a másik kettőt már nem viheti el a mentőautó. Amikorra a fehér autó szirénázva, óriási sebességgel a kórházhoz érkezik, az orvos halkan mondja: — Nem az ambulanciára ... a prosecturára megyünk. ★ Az időpont: 1981. július 11.-e, este 7 óra 28 perc. A vizsgálattal dr. Gábor Ferenc rendőr alezredest bízzák meg. A nagy tapasztalatokkal rendelkező vizsgálótiszttől az osztályvezetője csupán ennyit kérdez: — Miben lehetünk a segítségedre? A magas, széles vállú, őszülő hajú, de igencsak fiatalos mozgású rendőrtiszt egy-két pillanatig töpreng. — Hát, akkor ha kérhetek, élek a lehetőséggel. Adj mellém egy fiatal, munkaszerető kollégát. — Ez a legkevesebb, amit megtehetek. De kérlek, válaszd ki te a munkatársadat. Kit választasz? — Nem lesz abból sértődés, ha magam jelölöm ki? No, meg nem szeretnék egyetlen fiatalt se akarata ellenére túlzottan leterhelni. Ugyanis azt hiszem, ebben az ügyben bőven lesz mit csinálnunk. — Gondolod? — érdeklődik az osztályvezető. — Igen. Bár egyszerűnek tűnik az ügy. Itt a tettes ... De ez önmagában még kevés. (Folytatjuk) Képviselők dilemmája A klikkek, csoportok bel - harca érthetően megnehezíti az utódlás -kimenetelének megjósolását. Amennyiben -a döntés csak a képviselőkön múlna, kétségkívül érvényesülne a Tanaka-frakció túlsúlya. Az LDP szabályzatát kihasználva azonban az ellenfrakciók Nakaszone három vetélytársának felsorakoztatásával bonyolultabbá tették a helyzetet. Alapszinten, a tagság közt ugyanis — a megfontolt, előrelátó toborzási politikának köszönhetően — Komoto hívei képviselik körülbelül 40 százalékkal a legnagyobb súlyt Márpedig ha a szavazás első menete valóban ezt az .arányt tükrözi, akkor a képviselők szorult helyzetibe kerülnek. Hiszen ha az előválasztás eredményét figyelmen kívül hagyják, s frakciójuk igénye szerint Nakaszonét hozzák ki győztesnek, ez az LDP tagságára, s szavazótá- iborára rossz hatást gyakorolna. Ha azonban a postai szavazás- szorosabb eredményt hoz, akkor nincs megkötve a kezük. Tág tere nyílik tehát a személyi kombinációknak Megoldást bizonyára csak a frakciók közti kiegyezés hozhat — emlékezetes, hogy Szuzuki maga is ilyen kompromisszumos figuraként került az elnöki székbe. Ám akárki is jusson a helyére, gyökeres változás sem Japán kül-, sem belpolitikájában nem várható. Az utódot ugyanazok a gondok várják; amelybe már Szuzuki bicskája is beletört... Szegő Gábor m Utódlás - frakcióharcokkal A japán posta átlagos forgalma november 23-án körülbelül egymillió levélle megnövekszik: a több mire három évtizede kormányz: Liberális Demokrata Pár (LDP) tagjai ugyanis ekkoi küldik el voksukat váratlanul lemondott elnökük, Szuzuki Zenko kormányfő utódjának megválasztására. Art örökös a pártelnöki poszttal ígyütt szinte automatikusan megszerzi a miniszterelnöki bársonyszéket is. A tagság négy jelöltre adhatja le szavazatát, a győztest azonban a párt 421 képviselője választja ki a legtöbb voksot szerzettek közül Kormányfővé nyilvánításához a parlament rendkívüli ülésszakának összehívásán: is szükség lesz ugyan, de ez — figyelembe véve az LDF biztos többségét — jórészt formális aktusnak ígérkezik. Gazdasági gondok Szuzuki a gazdasági rendcsinálás ígéretével foglalt* el posztját 1980-ban, ígéreteit azonban nem sikerüli beváltania. Japán költségvetési hiánya rekordnagyságú ra, 23 milliárd dollárra nőtt liamyhuLt a belső kereslet, s súlyos problémákat szült £ japán exportoffenzíva. Évtizedek óta először csökkeni a külkereskedelmi forgalom (Az igazság kedvéért tegyük hozzá: a gondok természetesen japán mércével értendők A háromszázalékos gazdasági növekedést, a két-hárorr százalékos munkanélküliséget, a négy százalék körül inflációt számos nyugati országban inkább irigyelnék.) Szuzukit azonban ilyer összehasonlítások nem vigasztalták: neki a belső elvárások diktáltak. Nem segített, sőt óriási vihart kavart a „pénzügyi szükségállapot’ őszi kihirdetése, a közalkalmazottak bérérek befagyasztása is. Gazdaságélénkítő lépéseket, adócsökkentést viszont nem tervezhetett, hé fenn akarta tartani -a fegyverkezés növelésének beígéri gyors tempóját S ne felejt-
