Kelet-Magyarország, 1982. november (42. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-09 / 263. szám
4 Kelei-Magyarország 1982. november 9. FDP A Német Szabaddemokrata Párt hét végi kongresszusa után a párt neve azonos, a párt jellege már fiem. Az FDP-t „hozzáigazították” ahhoz a keresztény-liberális koalícióhoz, amelyben — a tervek szerint — hosszú távon kell részt vennie. Ez a „hozzáigazítás” határozott jobbratolódást jelent. Hans-Dietrich Genscher, ha keservesen is, de győzelmet aratott. A párt legfelső szerveiből kibuktatták a baloldali veztőket, a mintegy tízezer fős szélső balszárny november végén valószínűleg elhagyja az FDP-t, a baloldal haladóbb kül- és gazdaságpolitikai követeléseit elvetették. A konzervatív nyugatnémet lapok szerint az FDP és a Kohl—Genscher-kormány túléléséhez elkerülhetetlen volt ez az „amputáció”. Az FDP a jövőben kevésbé lesz megosztott, konzervatívabb célkitűzéseivel pedig kiszámítható és megbízható partner lesz a CDU—CSU számára. Ha lesz. Mert az operációval az FDP baloldali választók százezreit veszíti el véglegesen országosan is, úgy ahogy az már a hesseríi és bajor választáson megtörtént. Őket csak egyetlen helyről lehet pótolni: a CDU jobboldali választóinak köréből. Ezt a CDU önként is elősegítheti az 1983. március 6-i, országos választáson, ha felszólítja szavazóinak egy részét, hogy az FDP-t támogassák. Kérdés, hogy a CDU hajlandó-e erre és a választók követnek-e majd egy ilyen felszólítást. Az elmúlt időben már kirajzolódott az a taktika, amelynek segítségével Gen- scherék saját maguk „felértékelésével” akarnak vonzerőt gyakorolni bizonyos középrétegekre. Egyrészt az FDP részt vesz a zöldek elleni országos méretű, konzervatív kampányban. A zöldeket ő is a „kor- mányozhatatlanság szimbólumának” állítja be és azt sugallja a választóknak: az ország érdeke, hogy a kiszámíthatatlan zöldek helyett a megbízható FDP töltse be a mérleg nyelvének szerepét a két nagy párt között. Másrészt az FDP jobbra is elhatárolódik. A bonni „fordulatot” végrehajtó Hans-Dietrich Genscher hosszú menetelése még nem ért véget. Hátravan még a legnehezebb szakasz: az országos választás, ahol véglegesen megméretik politikája. Illés Sándor: 23. Mária ott ült, ahol' először találta: a kertben. Tamás meg letelepedett a fa- rönkne, amelyen olyan kényelmes ülés esett. — Eljöttünk — mondta vidáman. — Nem haragszik? — Egyáltalán. Sőt, mondhatnám azt is, hogy örülök — válaszolta a leány, aki láthatólag örült is a látogatásnak. Régen járt már náluk a tanár. — Annak külön örülök, hogy a ku- tyust is magával hozta. — Legalább nem féltem az úton — mosolygott a tanár, majd mély lélegzetet vett, hogy elmondja, miért jött. Aztán nem szólt. Lesz még erre idő. Nem illik ezzel kezdeni a látogatást. Majd ha távozni készül. Meddig maradjon? Várja meg, míg Jancsi hazajön? (Folytatás az X. oldalról) Szovjetunió himnuszának hangjai, tüzérségi ütegek díszsortüze dördült. A moszkvai katonai zeneiskola dobosai és harsonásai mögött a hagyományoknak megfelelően a Frunze Katonai Akadémia tisztjei, a szovjet hadsereg jövendő magas rangú parancsnokai nyitották meg az egységek felvonulását. Különleges erőt, fegyelmezettséget sugárzott a gépesített alakulatok díszfelvonulása. A tüzérség és a légvédelem alakulatai után a felvonulást a harcászati rendeltetésű erők föld-föld rakétái zárták. A moszkvai dolgozók képviselőinek sorában az üzemek, intézmények küldöttei elhozták magukkal munkájuk eredményének jelképeit. Tábláikon beszámoltak sikereikről, hitet tettek amellett, hogy méltó módon teljesítik az SZKP XXVI. kongresszusának határozatait. Díszszemlét rendeztek november 7-én minden szövetséges köztársaság fővárosában és számos más városban is. A délutáni órákban országszerte népünnepélyeket, koncerteket, ünnepi műsorokat, este tűzijátékot rendeztek. A Szovjetunió kormánya a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 65. évfordulója tiszteletére vasárnap Moszkvában fogadást adott a Kreml Kongresszusi Palotájában. A vendégeket Leonyid Brezs- nyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke köszöntötte. Beszédében hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió hagyományaihoz híven a kommunista építésben elért új éred- ményekkel köszönti a Nagy Október évfordulóját. Szakadatlanul fejlődik az ország gazdasága, tudománya, állandóan emelkedik a nép kulturális és iskolázottsági szintje, növekedik a társadalmi jólét. Leonyid Brezsnyev emlékeztetett rá, hogy a világ jelenleg bonyolult időszakot él át. Az imperialisták által a szocializmus és a nemzetifelszabadító mozgalmak ellen minden fronton kibonta- koztatótt támadás bonyolultabbá tette a nemzetközi helyzetet. Az SZKP, a szovjet nép hagyományaitól azonban idegen, hogy meghátráljon a nehézségek előtt. Minden szükséges lépést megteszünk annak érdekében — mutatott rá Leonyid Brezsnyev —, hogy a háborús kalandok kedvelői sohase taVagy a szülőket is megvárja? Egyszer már illene velük is találkoznia. De most, hogy búcsúzik, nincs már semmi értelme. Jobb, ha röviden mindent elmond Máriának, aztán rábízza a kiskutyát, ő pedig visszamegy, feladja otthon a levelet, majd összecsomagol és elutazik. De hová? Győrben még lakása sincs. Sárszegre Kerepesiékhez? Nem, ahhoz semmi kedve. Semmit sem érez már Emmike iránt. Üj életet akar kezdeni, mindent elfeledni, ami elmúlt, csak előre nézni, soha visz- szatekinteni, mert akkor úgy jár, mint Lótné. — Hogyan jutottunk eszébe? — kérdezte a lány. — Azt hittem, hogy már elfelejtett bennünket. — Én sosem felejtem el a barátaimat- — válaszolta csendesen. — Ebbe a házba mindig szívesen és örömmel jöttem. — Nagyon ünnepélyes. Történt valami? — Semmi. — Megkínálhatom valamivel? — Semmivel. Nem maradok soká. — Azért egy pohár bort megihat. Vagy sört hozzak inkább? Délre nem főztem. Ha éhes, hozhatok szalonnát. Paradicsomot. Vagy a paprikát jobban szereti? Szedhetünk a kertben friss zöldpaprikát. lálják készületlenül a Szovjetuniót, s hogy a potenciális agresszor tudja: elkerülhetetlen, megsemmisítő csapás vár rá. Erőnk és éberségünk minden bizonnyal megfontoltságra késztet majd néhány túlságosan is forrófejű imperialista politikust. A Szovjetunió továbbra is kitartó harcot vív az enyhülésért, a leszerelésért. Még nagyobb erőfeszítéseket teszünk annak érdekében, hogy elhárítsuk a nukleáris háború veszélyét. Pontosan ezt a célt szolgálják a Szovjetunió és a testvéri szocialista országok külpolitikai kezdeményezései is A világ valamennyi országának népei saját tapasztalataik alapján győződhetnek meg árról, hogy a szocializmus és a béke elválaszthatatlan egymástól.. Éppen ezért politikánk az emberek millióinak együttérzését és támogatását vívja ki. Beszéde végén Leonyid Brezsnyev a moszkvai külföldi diplomáciai képviseletek vezetőihez fordulva hangoztatta, hogy a Szovjetunió politikájának lényege a békeszeretet, az az őszinte törekvés, hogy az egyenlő jogokon alapuló, gyümölcsöző együttműködést alakítson ki mindenkivel, aki kész az együttműködésre. A Szovjetunió meggyőződéssel vallja, hogy az emberiség ily módon teremtheti meg a békét a jelenlegi és a felnövekvő nemzedékek számára. A fogadást ünnepi, szívélyes légkör jellemezte. Közép-európai idő szerint hétfőn hajnali 5 óra S3 perckor a Dél-Dakota állambeli Rapid Cityből Föld körüli útra indult a „Jules Verne’* elnevezésű, hélium- töltésű ballon. A francia íróról elkeresztelt légi jármű elindítása a tervezettnél három órával későbbre sikeredett, mert zavarok támautak a két részből álló ballon héliummal való megtöltésekor. A parancsnok ugyanaz a Maxie Anderson, aki tagja volt az Észak-Amerikát, illetve az Atlanti-óceánt elsőként átrepülő ballonexpedícióknak. A 48 éves Anderson, aki egy albuquerque-i bányavállalat vezető tisztviselője, Donald Idával, egy kolorádői faiskola tulajdonosával osztja meg a gondolát. A tervek szerint a déldakotai Fekete-hegyek egyik szélvédett völgyéből kiindulva északkeleti irányba repülnek Kanadáig, onnan pedig ki az Atlanti-óceán fölé. Ott a ballon feltehetőleg délkeleti irányban folytatja útját és az Azori-szi- getektől valamivel északra halad el, majd átszáll a La Manche csatorna felett és berepül Európa fölé. * — Nem, nem. Nagyon szépen köszönöm, de nem vagyok éhes. — Akkor igyon legalább. Miért olyan csökönyös? — tekintett rá a leány, és felállt, hogy hozzon valamit. A botja azonban nem volt a keze ügyében, s megingott. Talán elesett volna, ha Tamás el nem kapja. Odaugrott, fél kézzel átölelte a vállát, s magához szorította. Közel volt nagyon a lány, érezte testének üde illatát, megborzongott arcába csapódó hajától. Szinte megrészegedett. Erős vágy rohanta meg, s a másik karjával is átölelte Máriát. Magához szorította, megcsókolta. A lány viszonozta. Sokáig maradtak így, egymást átölelve, végül Mária kibontakozott a karjaiból. Szemében vágyakozás volt, gyorsan pihegett, mint a távolról hazaérkező galamb, — Ne haragudjon — mondta Tamás csendesen, szinte csak suttogva. — Nem haragszom — rázta hátra a haját a lány, és visszaült az asztal mellé. — Én tulajdonképpen már réges-régen szeretem magát — folytatta Tamás. — Amióta először láttam. Csak magam sem voltam ezzel tisztában. A családi helyzetem is ... De ma már ... — Azért jött, hogy ezt megmondja nekem? MADRID: A nagy fordulat Hét esztendővel Franco halála és öt évvel a diktatúra utáni első parlamenti választás Után Spanyolország új történelmi korszakba lépett. A Felipe González által vezetett Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) nagyszabású győzelmet aratott a választásokon. A 350 tagú képviselőházban 201 mandátumot kapott. Megszerezte ezzel a bőséges abszolút többséget. Semmilyen formában nem szorul koalícióra más politikai erőkkel és — legalábbis elméletben — módja van arra, hogy programjának célkitűzéseit megvalósítsa. A választások ily módon — bármi történik is az elkövetkező hónapokban — történelmi mérföldkövet jelentenek. Spanyolország történelmében csak a polgárháború alatt volt két ízben szocialista miniszterelnök. A szocialista párt azonban abszolút többséget még a köztársaság időszakában sem kapott, és sohasem volt módja arra sem, hogy békés körülmények között kormányozzon. A választások második, alapvetően fontos eredménye az, hogy a politikai színkép jobboldalán egy rendkívül erős, kemény jobboldali párt emelkedett ki. Ennek a vezetője Manuel Fraga Iribar- ne, aki Franco kormányában a' 60-as évek derekán tájékoztatásügyi miniszter, majd a diktátor bukása utáni első kormányban belügyminiszter volt. Pártja a Népi Akció (Acción Popular, AP), amely a legutóbbi választásokon — Azért — kapott a szón Tamás. — Azért jöttem ide, hogy ezt megmondjam. Mert vágyom a szeretetre. Valakire, aki igazán szeret. Családra, egy meleg otthonra. Ami eddig hiányzott az életemből. Elhallgatott. Ebben a pillanatban megérezte, hogy soha nem adja fel a zsebében lapuló ajánlott levelet. És nem megy vissza Győrbe, nem megy innen sehová. Vállalja a népfronttitkárságot, megszervezi Tóváron a társadalmi munkát a vízvezeték építésére, s lehet, hogy kiverekszik egy új tornatermet is az iskolának. — Nézze! — mutatott a lány az egyik közeli kis fára, amely most is friss fuvallatban hajladozott és villogtatta leveleit. — Lát rajta valamit? Tamás nézte egy ideig, majd közelebb ment a fához. — Látok! — kiáltott fel örömmel. — Egy rigófészek! Akkor ez azt jelenti, hogy erdő vesz bennünket körül? — Igen, most már erdő vesz bennünket körül. Igazi erdő... Tamás visszaült a rönkre. Behunyta a szemét, érezte a mezők illatát, s beleszédült. Most először érezte, hogy az élet szép, hogy élni nagyon jó. VÉGE csak 9 mandátumot kapott, most 106 képviselővel vonul be a parlamentbe és Fraga a szocialisták jobboldali ellenzékének vitathatatlan vezére. Erre a változásra azért kerülhetett sor, mert a Franco, halála után hevenyészve összeácsolt Demokratikus Centrum Unió (UCD), amely két választási periódus (1977 és 1979) után kormányozta Spanyolországot, politikailag elhasználódott és összeomlott. A belőle kivált csoportok kisebbik része a szocialistákhoz, nagyobbik része Fraga jobboldali pártjához csapódott. így ez utóbbi a legszélesebb értelemben vett konzervatív erők gyűjtőme- dencéjévá vált. Egyaránt képviseli a bankok embereit, a kis-, közép- és nagypolgárság konzervatív rétegeit, vagy éppen a neofasisztákat. Gyökeresen más társadalmi alapon, de lényegében Ugyanez a folyamat zajlott le a balszárnyon, ahol a legutóbbi választásokon 23 képviselőt szerzett kommunista párt ezúttal csak öt mandátumhoz jutott. A mostani választásokkal Spanyolországban véget ért az az átmeneti korszak, amelyben egy centrum kormányozta az országot. A politikai erők polarizálódtak és gyakorlatilag kialakult a két- pártrendszer. Ennek a kétpártrendszer- nek az érvényesülése azonban Spanyolországban aligha lesz olyan automatikus és zavartalan, mint a mélyebb parlamentáris hagyományokkal rendelkező más nyugateurópai országokban (NSZK, Anglia, Franciaország). A probléma nem a spanyol tömegeket elsősorban érdeklő gazdasági kérdések megoldása körül éleződik majd ki. A több mint kétmillió munkanélküli és a 15 százalékos infláció Spanyolországában a választásokon győztes szocialisták kerülni akarják az összeütközést a banktőke és a konszernek szövetségével. Ennek megfelelően rendkívül óvatos, az államosításokat kerülő gazdaságpolitikai programot dolgoztak ki és elképzelhető, hogy ennek végrehajtását a tőkés érdekeltségek tartózkodóan, nyílt szabotázs nélkül fogják figyelni. A legélesebb probléma a hadsereg és a NATO egymástól el nem választható, heves szenvedélyeket kavaró ügye. Ha Felipe González szocialista pártja hatásosan akar kormányozni és gyakorolni akarja a tényleges hatalmat, akkor valamilyen formában meg kell szüntetnie vagy legalábbis enyhítenie a hadsereg tisztikarának szembenállását a rendszerrel. Meg kell valósítania a hadsereg szervezeteinek fokozatos alárendelését a civil hatalomnak. El kell ismerni, hogy a szocialisták programja ebben a kérdésben néhány igen merész és — siker esetén — hatásos lépést irányoz elő. így például meg akarják szüntetni azt a helyzetet, hogy a katonai körzetek parancsnokai valóságos alkirá- lyi funkciót töltenek be a hatáskörükbe tartozó területen. Egységesíteni akarják a kétfelé tagolt rendőrséget és irányítását a szocialista belügyminiszterre bízzák. S ami talán a legfontosabb: meg akarják szakítani az eddigi három puccskísérlet során oly veszélyes szerepet játszó csendőrség tisztikarának kapcsolatát a hadsereggel — s az egész testületet civil hatalom — a belügyminisztérium hatáskörébe utalnák. Ezeknek a kockázatos és veszélyes lépéseknek a megtételéhez alighanem szükség van arra, hogy az új kormányra ne nehezedjék különösebben erős nyomás a jelenleg nemzetközileg igen agresszív amerikai politika részéről. Nyilván ezzel magyarázható, hogy a NATO- tagság ügyében a szocialisták óvatos magatartást tanúsítanak. A NATO katonai szervezetébe történő integrálódásról folyó tárgyalásokat minden jel szerint befagyasztják. Az előző kormány által végrehajtott NATO- csatlakozást felülvizsgáló és eredetileg megígért népszavazást azonban minden jel szerint egy időben meg nem határozott, második szakaszra tolják el. Az óvatosság érthető. Spanyolországban lezárult a Franco utáni átmenet korszaka és az ország történelmében először került kormányra az a szocialista párt, amelynek hívei a polgárháború idején a barikád másik oldalán harcoltak. Reménységgel, de egyben súlyos kockázatokkal teli esztendők következnek. — i, — e. Ujjongó tömeg Madrid utcáin. González üdvözli híveit. „Jüies Verne” útnak indul!'
