Kelet-Magyarország, 1982. november (42. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-07 / 262. szám
XXXIX. évfolyam, 262. szám ÁRA: 1,40 FORINT 1982. november 7., vasárnap Kirszaknvitó évforduló Benke Valéria beszéde M a este korszaknyitó történelmi fordulóról, emlékezünk meg: 1917 októberének Lenin vezette nagy forradalmáról. Vele, általa kezdődött el a szocialista eszme valósággá válásának hosszú folyamata. Azóta a Szovjetunió — történelmileg villanásnyi idő alatt — az elmaradott cári Oroszország helyén hatalmas ipart, nagyüzemi mezőgazdaságot teremtett, világra szóló tudományos eredményeket produkált, százmilliókat emelt fel a mélyből emberi életre, seregnyi vezetőt, magasan képzett szakember- és tudósgárdát nevelt fel a dolgozók soraiból. A történelemben egyedülálló módon oldotta meg a szocialista állam azt a feladatot, hogy szélsőségesen különböző társadalmi-gazdasági fejlettségi fokon álló népek, nemzetek és népcsoportok számára nemcsak jogegyenlőséget biztosított, hanem tényleges esélyt és konkrét feltételeket teremtett a példátlan méretű egyenlőtlenségek felszámolására. Nincs még egy olyan ország a világon, ahol akkora utat tettek volna meg népcsoportok a nemzetté válás útján, nemzetek a kiegyenlítődés felé, mint a most hatvan esztendeje megalakult Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségében. Súlyos áldozatok árán tette országát a szovjet nép nemcsak saját hazájává, hanem a világ forradalmi erőinek támaszává, a mindenféle elnyomás ellen küzdők reménységévé is. Gondoljunk a sok szenvedésre, az intervenció és a polgárháború okozta pusztulásra és véráldozatra; a húszas és a harmincas évek viszonylag békés időszakára, amikor ezernyi lemondással, sokszor éhezve és nyomorúságot vállalva, egyszerre kellett építeni és fegyverben állni. Gondoljunk a második világháború húszmillió szovjet halottjára. A romhalmazzá változtatott európai szovjet földre. És emlékezzünk a hidegháború éveire, amikor a fasizmus felett aratott győzelme után volt szövetségesei ellene fordultak, és politikai, gazdasági nyomással akadályozták, újabb háborús fenyegetéssel nehezítették az ezer sebből vérző Szovjetunió talpra- állását. Veszélyes feszültségekkel teli a mai világ, nyugtalanság tölti el az embereket, terjed a félelem a jövőtől. Ami a legtöbb aggodalmat okozza: az Egyesült Államok kormányában azok az erők jutottak döntő szóhoz, amelyek megkísérlik a világ fejlődését megállítani, sőt visszafordítani. Elsősorban a Szovjetunió és a szocialista országok ellen támadnak, mert nekik tulajdonítják a népek politikai és gazdasági önrendelkezésre irányuló törekvéseit. Támadásba lendültek az enyhülés ellen; felújították, ismét alkalmazni próbálják a 30—35 évvel ezelőtti hidegháborús módszereket, a gazdasági megtorlás és megszorítások eszközeit, a pénzügyi és kereskedelmi korlátozásokat, a politikai és a kulturális kapcsolatok szűkítését. Emlékezzünk csak: ez a próbálkozás egyszer már kudarcot vallott, noha a Szovjetunió gazdasági és katonai ereje akkor lényegesen kisebb volt, a béke és haladás erőinek helyzete nehezebb. Most sem várhat e kísérletre más, mint kudarc. A mai Szovjetunió sokszorosan nagyobb gazdasági erőt képvisel, katonai tekintetben erőegyensúlyt ért el. A szocialista országok szerepe és súlya a nemzetközi politikai életben — minden belső problémájuk ellenére — lényegesen nagyobb, mint harminc éve volt. Az enyhülés pozitív tapasztalatai megnövelték azok számát a tőkés országokban is, akik hívei a normális nemzetközi kapcsolatoknak. A társadalmi haladás erői ma a korábbiaknál sokrétűbbek, ennélfogva nézeteik és gyakran cselekvésük sem egységes. Reméljük azonban, hogy terjed körükben az a felismerés: nem a köztük és felfogásukban fennálló különbségek a meghatározóak, hanem az az ellentét, amely a fegyverkezés és a háborús fenyegetés erőit állítja szembe a lét- biztonságot követelő és békére vágyó emberek, dolgozó osztályok érdekeivel. Ma minden a béke megőrzésén múlik. Ettől függ a társadalmi haladás, a szocializmus ügye, az emberiség világproblémáinak megoldása, az éhínség és energiahiány mega rádióban és a tv-ben szüntetése, a földi környezet megvédése — az élet megóvása. A Szovjetunió ismételten komoly javaslatokat tesz a fegyverzet csökkentésére, sőt kezdeményező lépéseket is — amilyen például az atomütőerő elsőkénti használatáról való lemondás —, de egy dologban nem hagy kétséget: nem engedi az erőegyensúlyt megbontani. Viszont azt kívánja — saját gazdasági érdekei, a nép szükségleteinek jobb kielégítése végett —, hogy az egyensúly a fegyverzet minél alacsonyabb szintjén valósuljon meg. Az segíti a békés viszonyok jövőjét, aki a politikai kapcsolatok fenntartása mellett van, a hátrányos gazdasági megkülönböztetések megszüntetését és az egyenjogúságon alapuló együttműködést mozdítja elő. Erre törekszik a szocialista országok sorában a Magyar Népköztársaság is. Az amerikai vezetők fellépései a kialakult politikai kapcsolatok lerombolására irányulnak: az erőfölény megszerzését kormány- programmá tették, a háborús fenyegetést párosítják más országok belügyeibe való beavatkozással. Mindezek elfogadtatására kenetteljes szólamokat ismételgetnek szabadságról, demokráciáról, ősi nemzeti és családi erények védelméről. Ismét a nemzetek bírájának pózában mondanak ítéletet a szocialista országok belső viszonyairól. Pártfogoltjaik tettei, Salvador vagy Beirut rémségei azonban mást igazolnak. Jól működő propagandaapparátus gondoskodik arról, hogy ezt az erkölcsi kétarcúságot és a népek érdekeivel szemben álló politikát elfogadtassa. Sajnálatos dolog, de világszerte sokan vannak — talán éppen a modern tudatipar hatására —, akik áldozatul esnek ezeknek a szép, de megtévesztő szólamoknak. A szocialista országokban is akadnak emberek — köztük jóhiszeműek is —, akiket fel lehet használni a frontok összekeverésére. Saját belső problémáinkat magunk akarjuk megoldani, mert — ahogyan minden más nép is — csak mi tudjuk megoldani azokat, szocialista társadalmi elveinknek megfelelően. Csodadoktorkodással, légvárak építésével nem lehet egycsapásra hatályon kívül helyezni az előrehaladásunkat nehezítő körülményeket. Csak a realitások számbavételével, összefogott alkotó munkával érhetjük el, hogy — az eddigieknél többet teljesítve — álljuk a következő évek próbáját. Politikánk megfelel ezeknek a követelményeknek. Van programunk a nehézségek leküzdésére és a továbbhaladásra is. A párt iránt bizalom, az emberekben cselekvési készség van. Lehetőséget kell adni arra, hogy ez a köz javát és saját boldogulásukat szolgáló tettekben érvényesüljön. Úgy akarjuk alakítani a munkaviszonyokat, közéletünk intézményeit, a társadalmi légkört és közfelfogást, hogy a dolgozók a sajátjukban érezzék magukat a munkahelyükön, a családok otthon legyenek a lakóhelyükön, a hasznos tettekre kész emberek pedig érezhessék: fontos tényezők a közéletben. Hadd szóljak végül arról, ami elválaszthatatlanul hozzátartozik ennek az ünnepnek a tartalmához, egész életünk, munkánk, nemzetünknek a világban elfoglalt helye szempontjából: a szovjet—magyar kapcsolatokról. Nemcsak a forradalmi múlt és az igaz, őszinte érzelmek szálai fűznek össze minket: barátságunk el,vi alapokon nyugszik. Tartóssá, szilárddá az eszmék, a célok és az érdekek azonossága teszi sokoldalú kapcsolatainkat. A Szovjetunió, a szocialista országok összefogott ereje, annak két intézménye, a KGST és a Varsói Szerződés jelenti ma is biztonságos és független szocialista fejlődésünk legfőbb támaszát. A z ünnep alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, a magyar kommunisták, szocializmust építő dolgozó népünk nevében' tisztelettel köszöntőm a baráti Szovjetunió Kommunista Pártját, Legfelsőbb Tanácsát és kormányát, meleg üdvözlettel a testvéri szovjet népet. Szívből kívánjuk, hogy továbbhaladva október útján, érjenek el újabb kimagasló eredményeket a szocializmus és a béke javára. Ünnepi koszorúzás Budapesten A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 65. évfordulója tiszteletére szombaton a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa koszorúzási ünnepséget rendezett Budapesten a felvonulási téren a Lenin- szobornál. A szovjet és a magyar himnusz elhangzása után a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében Kádár János, a Központi Bizottság első titkára és Németh Károly, a KB titkára, a Politikai Bizottság tagjai helyeztek koszorút a szobor talapzatára. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának koszorúját Losonczi Pál és Traut- mann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke; a Minisztertanács koszorúját Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Sarlós István, a Minisztertanács elnökhelyettese, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai helyezték el. Koszorúzott a Szovjetunió magyarországi nagykövetsége, a budapesti diplomáciai testületek, a társadalmi és tömegszervezetek képviselői. A koszorúzási ünnepség az Internacionálé hangjaival és a katonai díszszázad elvonulásával ért véget. Szabolcsi küldöttség Szovjetunióban A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 65. évfordulója alkalmából Ukrajna Kommunista Pártja Kárpá- tontúli területi Bizottságának meghívására szombaton Szabolcs-Szatmár megyei küldöttség utazott a Szovjetunióba. A delegáció — amelynek vezetője Tar Imre, a megyei pártbizottság első titkára, tagjai Tisza László, a megyei tanács elnöke és Lend- vainé Juhász Gabriella, a KISZ megyei Bizottságának titkára — részt vesz az Ung- váron rendezendő november 7-i ünnepségeken, ipari, mezőgazdasági üzemek és intézmények életével, munkájával ismerkedik. Veterán-delegáció Szombaton elutazott megyénkből az a Leonyid Va- sziljevics Ruszin veterán tanácselnökhelyettes által vezetett háromtagú szovjet delegáció, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 65. és Nyíregyháza felszabadulásának 38. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségekre érkezett Nyíregyházára. Az itt töltött egy hét alatt a vendégek ismerkedtek Nyíregyházával, találkoztak a Szovjetunióban végzett ösztöndíjasokkal és nyíregyházi veteránokkal, jártak ipari és mezőgazdasági üzemekben, oktatási és művelődési intézményekben, s fogadták őket a megyei pártbizottság és a megyei tanács vezetői.
