Kelet-Magyarország, 1982. november (42. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-05 / 260. szám
4 Ketei-Magyarország 1982. november 5. Kommentár FDPfejfájásak B ölcs partnerváltás vagy politikai harakiri ? Erre a kérdésre keresik a választ a nyugatnémet szabaddemokraták, amióta a Genscher-féle pártvezetés há- tot fordított a Schmidt-kor- mánynak, s a szociáldemokraták helyett a kereszténydemokratákat választotta koalíciós társul. Szeptemberben a liberális párt csúcsain született meg a stratégiai fontosságú döntés, s most, a ma kezdődő pártkongresszuson hivatott a pálfordulás szentesítésére. A tét nem akármilyen, ezért követik feszült figyelemmel az NSZK-ban a nyugat-berlini tanácskozást. Megfigyelők valószínűnek tartják Genscher újjáválasz- tását, de könnyen lehet, hogy ezért túl nagy árat kell majd fizetni. Az FDP baloldala, amely kezdettől élesen bírálta a Schmidt vezette kor- mánykolíció felrobbantását, arra készül, hogy önállósítsa magát. Ha a meglévő kereteken és szervezeti formákon belül képtelen elképzeléseinek érvényre juttatására, akkor nem riad vissza a pártszakítástól sem. Más kérdés, hogy egy kettétört szabaddemokrata pártnak gyakorlatilag semmi esélye sincs arra, hogy az 5 százalékos szavazati határt átlépve, bekerüljön a parlamentbe a jövőre tervezett rendkívüli választásokon. Borúlátó jóslatok szerint azonban a liberálisokra még akkor is sötét politikai jövő vár, ha sikerül megőrizniük pártjuk egységét. Hacsak el nem érik, hogy mégsem tartanak jövőre általános választásokat az NSZK-ban ... A dolgok pikantériá ja, hogy a szavazás kiírása jelenleg éppen a politikai színskála két szélén helyet foglaló erőknek, a hatalomból kibuktatott szociáldemokratáknak, illetve a kormánytagságra áhítozó Strauss bajor keresztényszocialistáinak áll az érdekében. Kohl kereszténydemokratái legszívesebben ad acta tennék a választások ügyét, alig tagadván, hogy a kancellárt legfeljebb adott szava, ígérete kötelezi — saját, jól felfogott érdekei viszont a legkevésbé sem. Biztosítékot ugyanis senkitől nem kaphat arra, hogy a nyugatnémet polgárok márciusban voksaikkal jóváhagyják a Bundestagban végrehajtott hatalomváltást, amelyet sokan még a polgári demokrácia normáinak szempontjából is kifogásolhatónak ítéltek. A szociáldemokraták kancellár jelölt je, Hans-Jochen Vogel, aki Schmidt nemrég bejelentett elhatározását követően állt sorompóba, mindenesetre máris körvonalazta elképzeléseit. Ezek között egyaránt szerepel a munka- nélküliség mérséklése, az NSZK belső nyugalmának fenntartása, a környezetvédelem hatékonyabbá tétele és a fegyverkezési verseny korlátozásáért folytatott harc — vagyis a legkülönbözőbb választói rétegeket célba vevő jelszavak. Az idő, a jelek szerint, az SPD-nek dolgozik, hiszen — mint az új kormány pénzügyminisztere, Gerhard Stoltenberg nemrég közölte — a Kohl-kabinet a következő hónapokban a munkanélküliség növekedésére és súlyosbodó költségvetési gondokra számít. A z egykori koalíciós partnerek közül tehát az egyik — a szociáldemokrata párt — a föltámadásra készül, a másik — az FDP — a túlélésért harcol. A szabaddemokraták sorsa már a mostani pártkongresszuson eldőlhet... K. G. Nyugat-Berlinben pénteken kezdődik az FDP kongresszusa. A képen a párt elnökségének tagjai (balról jobbra) Genscher, Lambsdorff és Ronneburger. i Újabb merénylet Spanyolországban Újra Madridban A terrorizmus újabb áldozatot követelt Spanyolországban. Csütörtökön délelőtt — eddig ismeretlen tettesek — Madridban megölték Victor Lago Roman altábornagyot, a Madrid mellett állomásozó páncélos hadosztály parancsnokát. Az altábornagy egységéhez indult, amikor a királyi palotától néhány száz méterre, egy száguldó motorkerékpárról géppisztolysoSzerdán Szöulban egyetemisták tüntettek a dél-koreai diktatúra ellen. A tüntető diákok Csőn Tu Hvan elnök távozását és a demokratikus szabadságjogok helyrozatot adtak le gépkocsijára. Victor Lago Roman, aki korábban a madridi helyőrség parancsnoka volt, négy lövéstől találva nyomban meghalt. A gépkocsi vezetője, valamint egy, az autóban ülő alezredes megsebesült. Mire a hadsereg és a csendőrség különleges alakulatai lazárták a környéket, a támadók egérutat nyertek. Kézrekerítésükre hatalmas arányú akció indult. reállítását követelték. A rendőrség könnygáz gránátokkal és gumibotokkal támadt az egyetemistákra, akik közül százat letartóztattak. TELEX WEINBERGER Ausztráliában Távol-keleti útjának újabb állomására, Canberrába érkezett szerda este Casper Weinberger amerikai hadügyminiszter. Kétnapos ausztráliai látogatása során megbeszéléseket folytat Douglas Anthony miniszterelnök-helyettessel és lan Sinclair hadügyminiszterrel. Weinberger előtt 1956-ban járt legutóbb amerikai hadügyminiszter a kontinensnyi országban. SPADOLINI REMÉNYE Giovanni Spadolini olasz kormányfő arra számít, hogy az amerikai kormány „néhány napon belül” felfüggeszti a Szovjetunió és Nyu- gat-Európa közötti gázvezeték építését akadályozó szankcióit. Mindezt washingtoni sajtóértekezletén közölte, miután tárgyalásokat tartott amerikai vezetőkkel, így Ronald Reagan elnökkel. BARCIKOWSKI SZCZECINBEN A Lengyel Egyesült Munkáspárton kívül nincs olyan politikai erő Lengyelországban, amely a válságból való kiút programját ajánlaná a társadalomnak. A sztrájkokra és utcai kalandokra szólító felhívásokat, amelyekben egyre újabb időpontok szerepelnek, nem lehet programnak tekinteni — ezt hangsúlyozta Kazimierz Bar- cikowski, a LEMP KB Politikai Bizottságának a tagja, a központi bizottság titkára a szczecini Warski-hajógyár pártszervezetének gyűlésén. LEZUHANT A KÉTSZAZADIK STARFIGHTER A nyugatnémet légierő egyik Starfighter típusú harci gépe baleset következtében a Balti-tengerbe zuhant. A szerencsétlenségről kiadott hivatalos jelentés közölte, hogy a gép pilótájának sikerült katapultálnia. A nyugatnémet légierőnek már töhb mint 200 ilyen típusú repülőgépe zuhant le. A SIKERTELENSÉG OKAI Több megszakítással tanácskozott e két esztendőn át 33 európai ország, valamint az Egyesült Állomok és Kanada küldöttsége. Feladatuk az volt, hogy fölmérjék, mi történt eddig a helsinki záróokmány végrehajtásáért, s főképpen mit tehetnek a jövőben. Más szóval, a Helsinkiben megkezdettek folytatásáról volt szó, a 35 aláírónak azt kellett — illetve kellet volna — kutatnia, mit tehetnek az 1975-ös csúcstalálkozó szellemében az európai államok politikai, gazdasági, kulturális, emberi kapcsolatainak továbbfejlesztéséért Első hallásra szinte érthetetlen, miért húzódott el az eszmecsere, amikor ilyen kézenfekvő, hasznos feladata van. Ha röviden összefoglaljuk a történteket, világossá válik a sikertelenség oka. Nyilvánvaló volt e két év során, hogy az európai enyhülés kulcsa a fegyverkezési hajsza megállítása. Számos résztvevő javasolta, hogy hívjanak össze egy külön értekezletet, amely a földész katonai, enyhülési problémáival foglalkozik. Ezenkívül számos más jellegű javaslat is felmerült, a gazdasági csere élénkítésétől az emberi kapcsolatok elmélyítéséig. Csakhogy a nyugatiak A madridi tanácskozáson 35 ország képviselői tárgyalnak az európai biztonságról és együttműködésről. (ugyanúgy, mint más tárgyalásokon) azt követelték, hogy a Szovjetunió eleve fogadja el az egyenlőtlenség elvét. A tervbevett katonai enyhülési konferencia elsősorban a bizalomerősítő intézkedések szélesítésével, így a nagyobb hadgyakorlatok előrejelzésével foglalkozna. Nos, Madridban a nyugatiak azt követelték a Szovjetuniótól, hogy nyugati határaitól messzebb tartandó hadgyakorlatait is jelentse be, míg az atlantiak nem növelnék azt a sávot, amelyre ez a kötelezettség vonatkozik. Másrészt olyan témákat is elővettek a spanyol fővárosban zajló tanácskozáson, amelyek egyes országok belügyeibe ütköznek, például a lengyel helyzetet. E két probléma nyomta rá ezzel a múlt két esztendő madridi tanácskozásaira bélyegét, akadályozva a megállapodást, rontva a légkört. REMÉNYEK ÉS KÉRDŐJELEK Az új szakasz biztató, de rossz előjelek is jellemzik. A küldöttek kezében van — a tavaszi ülésszakról — a semlegesek és el nem kötelezettek (Ausztria, Finnország, Svájc, Jugoszlávia és mások) csoportjának javaslattervezete, amely elfogadható, tehát mind a bizalomerősítés, mind az egyéb kapcsolatok tekintetében a helsinki szellem folyamatosságát szolgálná. Ugyanakkor a nemzetközi helyzet nem enyhült, s ez Madridban is érezhető lesz; Lengyelország belső helyzete — változatlanul és indokolatlanul — ott szerepel a nyugati államok témalistáján. Az atlanti világban hangadó Egyesült Államok magatartásában sincs egyelőre változás. Madridban a Magyar Népköztársaság küldöttsége — a baráti szocialista országok delegátusaival együtt — azzal a szándékkal tevékenykedik, hogy hozzájáruljanak ésszerű, kölcsönös engedmények alapján az európai enyhülést, az egész földrész érdekeit szolgáló megállapodás kidolgozásához. Elsősorban a katonai enyhülési konferencia tekintetében kellene egyezményt kötni, de a gazdasági és az egyéb kapcsolatok fellendítése is fontos Európának. Diplomatáink azon fáradoznak, hogy a Helsinkivel fémjelzett folyamat Madridban se szakadjon meg. T. I. Illés Sándor: — Azt mondják, hogy visz- szavonják a tanár úr büntetését. A rendőrség elküldte a megyéhez az iratokat és a jegyzőkönyvmásolatot. És hogy az állás még nincs betöltve Győrött... — Ne is mondd tovább — szakította félbe a fiút. — Más újságról nem tudsz? Kerepesi asztalos felé nem jártál? — Nem pirult el Kalmár Imre, s ebből tudta Tamás, hogy a fiúnak mindenről tudomása van. Talán azért is szánta rá magát a vallomásra. Beszélnek róla és Emmi- kéről a faluban. Lehet, hogy Emmike is meghallja majd, hogy mi az igazság az aggteleki ügyben, és visszajön hozzá. Mintha mi sem történt volna, beállít egy nap nagy csomaggal: „Jó színiben vagy, drágám! Nem volt unalmas nélkülem? Hej, de sokat gondoltam rád! Hallottad már, hogy Győrbe megyünk? Annyira örülök...” De Emmi nem jött, az öreg Kerepesi sem érkezett meg a bútorokért. Kalmár Imre jó híre felvillanyozta a tanárt. — Rád van írva, hogy valami szokatlan öröm ért! — mondta neki az igazgató, aki Emmike távozása óta ismét gyakrabban invitálta vacsorára. — Az asszony írt talán? Visszajön ugye? Gondoltam én azt. — Nem tőle jött hír. Tisztázódott az aggteleki eset. Nem vádolhatnak többé mulasztással, és emiatt nagy kő esett le a szívemről. Ügy hírlik hogy rehabilitálnak. Nem érkezett még az iskolához semmi hivatalos irat? — Barátom, ha te azt. várod, akkor hónapokig kell várnod. Lassú az adminisztráció. Hanem, ha érdekel, akkor vágj neki magad, járd végig a fórumokat, most már verekedd ki magadnak az igazságot. — Ehhez nincs kedvem — legyintett Tamás. — Kár a fáradságért. És nem is olyan nagyon érdekel már az igazság, elég ha én tudom, minek arról hivatalos papír? — Mert manapság csak a hivatalos, pecsétes papírnak hisznek. Olyan világot élünk ... Régebben elég volt a szó is ... — Engem nem érdekel a papír. Ha küldenek, küldenek, ha nem, hát majd megleszek valahogy anélkül. Egyéb gondom is van. Átkozottul balszerencsés fló- tás vagyok. Az igazgató igyekezett bele lelket verni, a felsége, Ágnes asszony is vigasztalta: — Egy év múlva már azt is elfelejti, hol van Tóvár! A nevünk se jut eszébe. Fel a fejjel, fiatal barátom! Irigylem magát! És szedjen még abból a paprikásból. Savanyút nem kér hozzá?... (Folytatjuk) Spanyolországban merénylet áldozata lett Victor Lago Roman altábornagy. A képen: az altábornagy gépkocsija, ahol a halálát okozó golyók érték. Dél-koreai tüntetés Éppen két esztendővel ezelőtt nyílt meg az európai biztonsággal és együttműködéssel foglalkozó madridi tanácskozás — de ez az évforduló, sőt a megbeszélések november 9-i újrakezdése sem ad okot túl sok örömre. Mindeddig ugyanis nem értek el eredményt a résztvevők. Kalmár Imre Sárszegről. Nem emlékszik rám? — Kalmár Imre? — csodálkozott a tanár, és kinyitotta a kaput. — Kerülj beljebb. Hogyne emlékeznék rád. Mi szél hozott erre, ahol a madár se jár? Imre izgatott volt, látszott az arcán, hogy valami nagyon fontosat akar mondani. A tanár bevezette, vacsorával kínálta, de a fiú nem fogadott el semmit. Azit mondta, hogy nem éhes, és hogy ideje sincs, Szegedre utazik, de eljött a tanár úrhoz, mert fontos vallomást szeretne tenni. — Miről van szó? — kérdezte kedvetlenül Tamás, mert azt hitte, hogy Emmi- kétől hozott valamilyen kellemetlen üzenetet a fiú. — Az aggteleki kirándulásról, tanár úr. — Nem akarok róla hallani. — De van valami, am a tanár úr nem tud. Azt szeretném elmondani. Akkor, amikor az az eset történt Mdhók Jancsival, mi voltunk a bűnösök. Leitattuk Jancsit, mert meg akartuk tréfálni. És a tanár úrnak később nem mertünk szólni. De most elmondtam édesapámnak és ő küldött. A rendőrségen is jártam, jegyzőkönyvet vettek fel. Csak azért jötem ... Nem haragszik a tanár úr? ... — Nem — mondta csendesen Kiss Tamás. — Tudod, úgy vagyok vele, már olyan régen volt, hogy el is felejtettem. Vagy mondjam azt, hogy nem érdekel? aui,yu vdKtuuium. lamás öntött neki tejet, majd kiment vele a kertbe, ahol temérdek munka várta. Egész nap fárasztotta magát, hogy ne kelljen gondolkoznia. A házassága alighanem végérvényesen zátonyra futott. Emmi, ha visz- sza is jön, csak azért jön, hogy elvigye a holmiját. Lehet, hogy a bútort is elviszi? Biztosan az apja jön majd érte, az öreg Kerepesi. * * * Az öreg Kerepesi azonban nem jelentkezett, Emmitől sem jött levél, üzenet. Egy este azonban bátortalan kopogás riasztotta Tamást. Ki lehet az ilyen későn? Ment kaput nyitni. — Ki az? — kérdezte az udvaron, mielőtt elfordítot- • ta volna a kulcsot. — Én vagyok, tanár úr, a
