Kelet-Magyarország, 1982. november (42. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-26 / 278. szám

\ 4 Kelet-Magyarország 1982. november 26. Bécsi haderő-csökkentési tárgyalás Magyar felszólalás A köáép-európai haderők és fegyverzetek csökkentésé­ről folyó bécsi tárgyalások csütörtöki — sorrendben a 323. — teljes ülésén beszédet mondott Lőrinc Tamás nagy­követ, a magyar küldöttség vezetője. Felszólalásában a kilence­dik éve folyó tárgyalássoro­zat mérlegét megvonva egye­bek között hangsúlyozta, hogy a nyugati országok ré­széről ez év július 8-án be­terjesztett első egyezmény- tervezet lényegét tekintve az 1973-ban közösen kialakított mandátum módosítását — pontosabban annak szándé­kát — jelenti, mivel abban nem esik szó a fegyverzet csökkentéséről és a légierők személyi állományának kor­látozásáról. Rámutatott, hogy e törekvések rendkívüli mér­tékben veszélyeztetik a tár­gyalások sikerét, és — mint arra Lubomir Sopov bolgár nagykövet is felhívta a fi­gyelmet október 14-i beszé­dében — elfogadhatatlanok a tárgyalásokon különleges stá­tussal részt vevő szocialista országok számára. Mint is­meretes, Magyarország is ilyen minőségben vesz részt a bécsi leszerelési fórum munkájában. A nyugati egyezményter­vezet — folytatta felszólalá­sában a magyar delegátus — a „kísérő intézkedések” ro­vatában olyan kibővített ja­vaslatokat tartalmaz, melyek elfogadása túlnyomórészt a különleges státusú szocialis­ta országokra róna érdekeik­kel ellentétes kötelezettsége­ket. A magyar kormánynak ezzel szemben az az állás­pontja, hogy a bécsi tárgya-' lások eredeti céljának — és vele együtt a közép-európai enyhülés szempontjának is — sokkal inkább megfelelne, ha a NATO-tagországok hoz­zájárulnának a fegyverzet csökkentéséhez és a légierők személyi állományú felső szintjének rögzítéséhez. Hasonló módon ezen or­szágcsoport biztonsági érde­keit szolgálná, ha eltekinte­nének az amerikai közép­hatótávolságú nukleáris ra­kétafegyverek tervezett euró­pai állomásoztatásától. Mind­ez nem jelenti azt — mon­dotta befejezésül Lőrinc Ta­más nagykövet —, hogy a szocialista országok nem tu­lajdonítanak jelentőséget a kísérő intézkedéseknek, azok­nak azonban meg kell felel­niük az 1973-as záróközle­ményben lefektetett elvek­nek. A csütörtöki ülésen beszé­det mondott Murray Simons brit nagykövet is, aki — négy és fél hónapos késéssel — ismertette a NATO-tagorszá­gok július 8-i egyezményter­vezetének 3. számú mellékle­tét. A kiegészítés javaslato­kat tartalmaz csapategysé­gek mozgatására, átcsopor­tosítására vagy kicserélésére vonatkozóan, amelyek had­gyakorlatok idején — átme­netileg — a rögzített legfel­ső szint módosítását, illetve túllépését eredményezhetik. A következő plenáris ülést a jövő héten, csütörtökön tartják. Hazánkba érkezik a NSZK külügy­minisztere Púja Frigyes külügymi­niszter meghívására ma, no­vember 26-án hivatalos láto­gatásra hazánkba érkezik Hans-Dietrich Genscher, a Német Szövetségi Köztársa­ság külügyminisztere. Hatékonyabb munka Nagyhalászban (Folytatás az 1. oldalról) készült beruházás sikeréhez jelentős mértékben járultak a nagyhalásziak, akik min­den feltételt biztosítottak a gyors munkához. — Az eredeti határidő de­cember 31-e lett volna, ám a gépek jó része már szeptem­berben dolgozott, de most tartjuk a végleges kontrollt. A tizenhat itt dolgozott sze­relőnk egyébként igen gazdag nemzetközi tapasztalattal rendelkezik, hiszen majd mindegyikük dolgozott már külföldön ezt megelőzően is, többek között Franciaország­ban, az NDK-ban, Lengyel- országban, Spanyolországban, az USA-ban. De mi tette szükségessé a beruházást? A nagyhalászi gyár Közép-Európa egyik leg­jelentősebb ilyen jellegű üze­me, ám a régi berendezései­vel egyre nehezebben tudott eleget tenni a növekvő hazai és külföldi igényeknek. Rá­adásul a korábbi gépek zaj­szintje már-már elviselhe­tetlen volt, s a termelékeny­ségük is egyre több kívánni­valót hagyott maga után. Ezért döntött úgy a vállalat, hogy az Európa-szerte is­mert libereci textilgépgyár berendezéseivel szereli fel a nagyhalászi üzemet. így ke­rült sor a hetven szövőgép, valamint a működésükhöz szükséges kompresszorok, és a lánchengertároló üzembe helyezésére. — A hetven gép évente mintegy 16 millió méter szö­vet előállítására képes, rá­adásul feleannyi helyet igé­nyel, mint a korábbi — mondja a gyár főmérnöke, Török Gizella. — Nem be­szélve arról, hogy működte­tésükkel hatvan szakembe­rünk szabadul fel, így őket más, jelentős hasznot hozó munkával bízhatjuk meg ezentúl. De az sem mellékes, hogy letelepítésükkel -nagy -teret nyerünk, ahová továb­bi tizenkét speciális osztrák gépet helyezhetünk el. A csehszlovák gépek fő­próbáján ott voltak a gyártó cég és az üzemeltető vállalat vezetői is, mindannyian elé­gedetten nyugtázták az alig több mint fél esztendő ese­ményeit. (bg)-----------77— S SCHMIDT ATTILA: A tettes őrizetben, a nyomozás folyik __________ A gyászszertartás percei­ben egyesek valósággal szí­tották a tüzet az asszony el­len. — Ez anya ...? — Még ő sír ...? — Az asszonyt is a földbe kellene rakni... A rosszindulatú, s Boros Annát már-már közvetlenül is fenyegető csoportok lát­tán dr. Gábor elkeseredett dühhel gondolt arra, hogy milyen felelőtlenné képesek válni egyesek. Mennyire hi­ányzik belőlük a mérlegelés képessége . .. Felületes is­mereteiket saját szájaízük szerint alakítják és azt kép­zelik, hogy ők az igazság baj­nokai. A temetésre kivezényelt rendőrök gondoskodnak Bo­ros Anna védelméről... — Az emberek egy része rendkívül elítéli az asszonyt, amiért elhagyta a családját — mondja töprengve a had­nagy. — És neked mi a vélemé­nyed? — kérdi az alezredes. 9. ________________________? — Természetesen eltúlzott­nak tartom ezt a magatar­tást ... De ... — Mi az a de? Ki vele, mondd el nyugodtan, mire gondolsz — kérdezi Gábor. :— Nagyon sokat gondol­kodtam a dolgon ... — És mire jutottál? — Nem vagyok abban biz­tos, hogy Boros Anna a ré­szeges, garázda férjétől való megszabadulásnak a legoko­sabb módját választotta. Amíg Hollai hadnagy ke­resi a gondolatokat, ame­lyekkel alátámaszthatná két­ségeit, .az alezredes kitölti a csendet: — Te is tudod, hogy a tör­vény a gépkocsivezető szá­mára is kötelezővé teszi, hogy a mások által előidézett veszélyhelyzetet a tőle el­várható módon meg kell aka­dályoznia ... Számomra min­dig igen szimpatikus volt a törvénynek ez a meghatáro­zása, hogy a „tőle elvárható módon ...” kell az illetőnek cselekednie. Ez egyebek kö­zött azt is jelenti, hogy ha például éjszaka vezetsz az or­szágúton, közben veled szembe érkezik egy másik gépkocsi, te is kénytelen vagy a reflektorodat tompí- tottra kapcsolni és ezzel egy időben csökkenteni a sebes­séget. A te sávodban az út­testen fekszik mondjuk egy sötét ruhás részeg férfi, ami­re nyilvánvalóan nem szá­míthatsz. Teljesen természet- ellenes ez az akadály ... To­vább fékezel és közben meg­kísérted a kikerülését. Nem sikerül... Minden tőled el­várhatót megtettél a baleset megakadályozására, mégis megtörtént a baj. Ha még lassabban hajtasz, nem gá­zolod el... — Értem a példabeszédet, de azért ebben a Kohányi- ügyben az asszonytól esetleg több is elvárható lett volna — vitázik a hadnagy. — Mondd, te az életben minden problémádat a leg­jobban oldottad meg? — Nem ... Azt hiszem, nincs is olyan ember ... — Pedig mindig helyesen akartál dönteni. Igaz? — Igen. — Véleményem szerint minden ^embernek a teljesít­ményét, döntését a saját ké­pességéhez viszonyítva kell mérni, olyan ez, mint a ka­rate. Ebben a sportban min­den teljesítményt a küzdő egyéni ügyességéhez, teher­bíró képességéhez viszonyí­tanak. Ezért nincs a karaté­ban korhatár. (Folytatjuk) A Minisztertanács megtárgyalta A vállalati irányítás és szervezeti rendszer továbbfejlesztése A Minisztertanács csütörtö­ki ülésén határozatot hozott az állami vállalati irányítási és szervezeti rendszer fej­lesztésére, amelynek célja, hogy növekedjék a vállalatok rugalmassága, belső egységei­nek önállósága, érdekeltsége, s szélesedjék az irányításban és a vezetésben a kollektivi­tás, a demokratizmus. Ezt a törekvést segíti a vállalati fel­ügyelő bizottságok tevékeny­ségének fejlesztése, a vállala­ti igazgató tanácsok jogköré­nek bővítése, a vállalati ma­gasabb vezető állású dolgo­zók kiválasztási és kinevezési gyakorlatának, továbbá a vál­lalati belső mechanizmus kor­szerűsítése. Felügyelő bizottságok egyes vállalatoknál eddig is tevé­kenykedtek. Feladatuk azon­ban a gazdálkodás utólagos elemzésére és értékelésére szorítkozott. Az új szabályo­zás szerint a jövőben a fel­ügyelő bizottságok végzik a minisztériumok, illetve más alapító szervek helyett az átfogó felügyeleti ellenőrzést, ők értékelik a vállalat gaz­dálkodását, a vezetők tevé­kenységét. Véleményükkel elősegítik a felügyeleti szer­vek irányító munkáját, a munkáltatói jogok gyakorlá­sát. ők véleményezik a válla­lat középtávú tervkoncepció­ját, a tevékenységi körrel, a lényegesebb szervezeti változ­tatásokkal kapcsolatos elgon­dolásokat, a vállalaton belüli irányítási, érdekeltségi rend­szer fejlesztésének irányel­veit. Az új feladatkörrel felru­házott felügyelő bizottságokat a felügyeleti szervek szerve­zik, részben a már «nűködők- ből, részben újak létrehozásá­val. A korábban létesített és nem átszervezett felügyelő bizottságok megbízásuk visz- szavonásáig vagy lejáratáig folytatják tevékenységüket. Igazgató tanácsokat eddig csak a trösztöknél szerveztek. Igazgató tanács megnevezés­sel vállalatoknál is létrehoz­tak esetenként testületet az igazgató mellett, ezek a szer­vek azonban az igazgató ta­nácsadó testületéként mű­ködtek. Ezentúl a felügyeleti szerv jelöli ki azokat a trösz­töket és vállalatokat, ahol döntési jogú igazgató tanácso­kat kell szervezni. Meghatá­rozzák összetételüket, továb­bá azokat a kérdéseket, amelyben a döntés joga az igazgató tanácsot illeti meg. Ilyenek lehetnek például a vállalat hosszú és középtávú terve, a gazdasági és műszaki fejlesztés irányai, jelentősebb fejlesztések, a vállalaton be­lüli irányítási, érdekeltségi rendszer meghatározása és működtetése. Vagyis az új szabályozás — az eddigi ta­pasztalatokra támaszkodva — oly módon szélesíti az igaz­gató tanácsok jogkörét, hogy a vállalati, úgynevezett straté­giai kérdések eldöntését rájuk bízza. Ily módon a vállalat hosz- szabb távú fejlődését megha­tározó kérdésekben a döntés intézményesen kollektív ala­pokra helyeződik. Ez biztosít­ja a sokoldalú mérlegelést és a vezetés egységét a végrehaj­tásban. A vállalat vezetésé­ért természetesen továbbra is az igazgató felelős. A vállalati vezetők kivá­lasztásában a bevált káder­politikai elvek érvényesítése mellett az eddigieknél kor­szerűbb módszereket alkal­maznak majd. Mind széle­sebb körben kell a vállalati vezetőket pályázat útján ki­választani és a kinevezések is mindinkább határozott időre kell, hogy szóljanak. A veze­tő állású dolgozók részére a kinevezéskor konkrét követel­ményeket kell előírni, figye­lemmel a vállalat helyzetére és feladataira. Az igazgató- helyettesek felett a munkál­tatói jogokat a jövőben nem a minisztérium, hanem a vállalat igazgatója gyakorol­ja. A vezetők kiválasztásakor s kinevezésekor érvényesülnie kell a munkaheyli demokrati­kus fórumok véleményének is. A Minisztertanács a yálla- latok vezetőinek feladatként szabja meg, hogy fejlesszék a trösztökön, vállalatokon be­lüli szervezeti, irányítási és érdekeltségi rendszert. Ezzel el kell érni azt, hogy az el­különült szervezeti egységek érzékeljék a piaci hatásokat, érdekeltek legyenek a gaz­dálkodás eredményességében és megfelelő hatáskörökkel rendelkezzenek. Ehhez az irányító szervektől is megfe­lelő segítséget kell kapniok. A munkahelyi demokrácia továbbfejlesztése A munkahelyi demokrati­kus fórumoknak fontos sze­repük van a különböző érde­kek feltárásában, a csoport- érdekek rhegjelenítésében, ütköztetésében, egyeztetésé­ben, a nézetek megvitatásá­ban, és összehangolásában, a munkahelyi és a társadalmi célok kialakításában és érvé­nyesítésében — állapítja meg a Minisztertanács és a SZOT elnökségének együttes hatá­rozata, amely a munkahelyi demokrácia továbbfejleszté­séről intézkedik. Az új jogszabály — amely két korábbi MT—SZOT ha­tározat helyébe lép — keret­jelleggel határozza meg a munkahelyi demokratikus fórumok intézményrendsze­rét, s módot ad arra, hogy jobban igazodjék a helyi kö­rülményekhez. Az együttes határozat figyelembe veszi, hogy az utóbbi években több lényeges változás történt a vállalatok, hivatalok, intéz­mények működési gyakorla­tában, s módosult a szak- szervezetek szervezeti fel­építése is. Ma már a szak- szervezeti bizalmiak testüle­té tölti be a kulcsszerepet. A korábbi jogszabályok to­vábbfejlesztését szorgalmaz­ták szakszervezeti tanácsko­zásokon, ennek szükségessé­gére mutatott rá a KNEB or­szágos vizsgálata és a Mi­nisztertanács ezt követő ál- lásfogalalása. Megállapították, hogy na­gyobb gondot kell fordítani a dolgozók tájékoztatására, a közösségek véleményére, ja­vaslataira. Pontosabban kell meghatározni a vezetők be­számolási kötelezettségét. S biztosítani kell a dolgozók érdemibb beleszólását a ve­zetők kinevezésébe, munká­juk véleményezésébe és el­lenőrzésébe. Az új együttes határozat egyik lényeges vonása éppen az, hogy kiterjeszti a dolgo­zóknak azt a jogát, hogy a vezetők tevékenységét véle­ményezzék. A véleményezés most már a vezérigazgatótól a bizalmival partner közvetlen munkahelyi vezetőig (például osztályvezető, művezető, épí­tésvezető stb.) valamennyi vezetőre kiterjed. Vagyis a dolgozók, illetve képviselőik véleményt mondhatnak ve­zetőjük éves, több éves te­vékenységéről, alkalmazá­sukról, megbízásukról, fel­mentésükről, minősítésükről, kitüntetésükről. Ezt a jogot csupán azokkal a vezetőkkel szemben nem lehet alkal­mazni, akiknek munkaviszo­nya választás útján jött lét­re, akiket az Elnöki Tanács vagy a Minisztertanács ne­vezett ki, s további kivéte­lek a tanácsok vb-titkárai, a fegyveres erők, a fegyveres testületek és rendészeti szer­ve«. Az együttes határozathoz a SZOT elnöksége útmutatót adott ki, amely körvonalazza, hogy hogyan célszerű kiala­kítani a vezetők véleménye­zésének gyakorlatát. Esze­rint a vállalati, hivatali, in­tézményi magasabb vezető állású dolgozók (vezérigazga­tók, igazgatók) és helyette­seik tevékenységét, alkalma­zását, megbízását, felmenté­sét az összevont szakszerve­zeti taggyűlés, illetve a szak- szervezeti bizalmiak testüle­té, minősítését, kitüntetését a szakszervezeti bizottság vé­leményezze. A gyár, gyáregység, leány- vállalat, telephely, kirendelt­ség stb. vezető állású dolgo­zóinak tevékenységét, alkal­mazását, megbízását, felmen­tését az azonos szinten mű­ködő összevont szakszerve­zet; taggyűlés, illetve bizal­miak testületé vagy a főbi­zalmi, a bizalmiak által ösz- szegezett vélemények alap­ján, az adott vezetők jelen­létében; minősítésüket és ki­tüntetésüket a helyi szak­szervezeti bizottság vagy a főbizalmi, a bizalmiak által összegezett vélemények alap­ján véleményezze. Az üzem, műhely, osztály és egyéb gazdasági-hivatali egy­ség vezetőinek alkalmazásá­ról, megbízásáról, felmenté­séről a munkahelyi bizalmi­ak testületé vagy a főbizalmi (illetve bizalmi) a dolgozók véleménye alapján, jelenlé­tükben, minősítésükről, kitün­tetésükről a főbizalmi, illetve bizalmi a dolgozók álláspontja alapján mondjon véleményt. Az együttes határozat ki­mondja, hogy a vezetők mun­kájának értékelésénél, minő­sítésénél, erkölcsi és anyagi elismerésénél figyelembe kell venni a munkahelyi demok­rácia fórumain róluk alkotott véleményt. Egyben kötelező­vé teszi a gazdasági és hiva­tali vezetők számára a mun­kahelyi demokrácia elmélyí­tését. Kötelesek gondoskodni például a dolgozók rendsze­res tájékoztatóidról a tervek­kel, a termeléssel, gazdálko­dással, az elosztási és ösztön­zési rendszerrel kapcsolatos kérdésekben. A demokratikus fórumo­kon egyértelmű és közérthe­tő megfogalmazásban kell ismertetniük a tervek lehet­séges változatait, biztosítva, hogy a tanácskozások részt­vevőinek legalább nyolc nap álljon rendelkezésükre a kérdések tanulmányozására, javaslatok kialakítására, il­letve összegzésére. A különböző észrevételek, javaslatok közül azok sem maradhatnak válasz nélkül, amelyeknek megvalósítására az adott időszakban nincs reális lehetőség. A tanácsko­zásokon elhangzottakról jegy­zőkönyvet kell felvenni. A külön vizsgálatot igénylő ész­revételekre, javaslatokra 15 napon belül írásban kell vá­laszolni.

Next

/
Thumbnails
Contents