Kelet-Magyarország, 1982. november (42. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-25 / 277. szám
1982. november 25. Kelet-Magyarország 3 A Mezőgép Vállalat fehérgyarmati gyáregységének forgácsolóműhelyében Gerzsényi István mezőgazdasági gépek fékdobjait esztergálja. (Császár Csaba felvétele) Az exportmunka tapasztalatai Kisvárdán Külföldre készülnek az öltönyök. (Császár Csaba felv.) kínálkozó alkalman, sikerült megszerezniük egy négymillió forintos exportfejlesztő hitelt is, hozzákezdtek hát az üzlethez szükséges beruházáshoz. A felvett négymilliót saját erőből további tízmillióval toldották meg, s rekordidő alatt fejeződött be a fejlesztés. Bedobta a „törülközőt" Ment minden mint a karikacsapás, a megrendelő teljes ■megelégedésére el is készítettek tizenhatezer férfipantallót, mikor beütött a baj: az amerikai partner bedobta a törülközőt, felmondott minden üzletet. A hírek szerint a cég vezetői valamin hajba- kaptak, s feloszlatták a részvénytársaságot. A nagy lehetőség tehát odalett. — Képzelje el, ott voltunk a vízben, s fogalmunk sem volt, honnan kerítünk mentőövet — idézi fel az akkori időket Kántor Béla. — Szaladgáltunk fűhöz-fához, mentünk egyik tárgyalásról a másikra, mikor végül a HUN- GAROCOOP segített. Ma már állandó vevőink vannak, de természetesen nyitva tartjuk a szemünket, ahol valami lehetőség ígérkezik, mi jelentkezünk. Ezért is küldjük szét rendszeresen mintadarabjainkat a világban, hiszen ha ölbe tett kézzel várnánk a megrendelőkre, már régen vízbe fúltunk volna. Legfontosabb partnerük kétségkívül a Szovjetunió. Megrendelésükre az idén is nyolcvanezer fiúöltönyt gyártanak, mely teljes exportjuknak mintegy kétharmadát adja. őket követik sorban az NSZK-beli cégek, megrendelésük alapján például csak az idén negyvenezer darab női pantallót, úgynevezett répanadrágot gyártanak, míg egy másik nyugatnémet cég férfidzsekiket kért tőlük, szintén negyvenezres tételben, melynek előállításához a következő hónapban kezdenek. Igaz, ez a következő év árbevételét gyarapítja majd, de a kuvaiti export idei feladat volt, így készült el többek között arab megrendelésre 3200 férfizakó, 3500 zakó mellénnyel és 1500 darab háromrészes öltöny. Megfelelő technológiát! — Maximálisan szeretnénk kihasználni a beruházás adta lehetőségeket, ezért is kértük meg a Könnyűipari Szervező Intézetet, hogy dolgozzon ki nekünk egy olyan technológiát, mely a profilunknak legjobban megfelel, s tisztes hasznot hoz — kapcsolódik a beszélgetésbe Tóth Gyula üzemvezető. — A szervezők már hozzáláttak a munkához, s javaslataik alapján mi is végrehajtunk néhány változtatást. Ne gondolják, hogy sokba kerül ez, hiszen az alapgépek már megvannak, dolgoznak, néhány módosító újításra van csupán szükség. Az átszervezés a tervek szerint néhány hónapon belül befejeződik, s kezdődhet a sorozatgyártás. A szövetkezet vezetői azonban már most keresik a partnereket, a legmegfelelőbb ajánlatokat. Nem akarnak úgy járni, mint két évvel ezelőtt. Balogh Géza E z az év a kis öreg éve. Idén kijár neki a szeretet, a megbecsülés, a hogyvagyunk, hogyvagyunk megszólítás és a nagyelőadás az érelmeszesedés aggkori hatásairól. A kis öreg naplót vezet. Szálkás betűivel csak rója a lapokat, feljegyez minden eseményt. Tavaly nem sok dolga akadt. Mindössze három jelentős — számára jelentős — eseményt rögzített a franciakockás kemény fedelű füzetbe. íme: „Most mgr talán jó lesz a kaja. Uj a 'szakácsnő. Jegyezte Márton”. Második beírás: „Tatarozzák a kocsmát, a fene essen bele. Jegyezte Márton.” És végül: „Volt egy százasom, vagy elhagytam, vagy ellopták. Jegyezte Márton.” Most veri Márton a füzet fedelét: Ha elmondom mi van ebben, akkor az elvtárs azt nem hiszi el. Még januárban jöttek az úttörők és köszöntöttek, virágot hoztak és nem pipadohányt, de fő az, hogy figyelmeztettek. Ez az év az én évem. örültem is, mert nem tudtam azt, hogy mi vár rám. Márton felüti a füzetet és olvasom : Augusztus 7. Ibolya napja. A nővérke szólt, ffissen öregek, jön a tévé és riport készül. Reggel hat óra és én nem találom a snájdig bakancsomat. Kilenckor tényleg jött a televízió. Magyarázták csak üljek, ne szóljak semmit, én leszek a képernyőn a boldog, és békés öregkor. Pirospozsgás arc, fehér bajusz. Kicsattanó egészség. Ültem hát békésen, déJegyezte Márton lig. Akkor jöttek a nőtanács- tól. Bonbon meg puszi, meg virág. A leves meg kihűlt. Melegen is rossz, hát még hidegen. Igazán kedves a vállalattól, hogy ingyen, a mi szórakoztatásunkra vetítik a Meg- rét. Micsoda ember! Az biztos megtalálná azt a bakancsot. Vetítés után ankét, mondta a nővérke, szóljanak hozzá. Én mondtam is, hogy többször kellene takarítani, de leintettek. Márton bácsi, kérték, arról beszéljen, hogy mennyire igényli a kultúrát. Egyik felem se, mondtam, de mit vacakolnak annyit a tatarozással ... A patronáló brigád este Tarpán volt az első... Falusi bankok J ubilál a megye takarékszövetkezet-mozgalma: huszonöt évvel ezelőtt alakult meg Szabolcs- Szatmár első „falusi bankja” Tarpán. Az alakulási jegyzőkönyv tanúsága szerint 187 taggal indult annak idején a nyolc községet átfogó takarékszövetkezet, s az első évben ötvenezer forint kölcsönt folyósított a beregi embereknek, de a betétállománya sem haladta meg sokkal az imént említett összeget. Ám nem ís annyire az ösz- szeg nagysága volt akkor a fontos, sokkal inkább az időpont, azaz 1957 eleje, amikor új folyamat kezdődött a magyar társadalom életében. S a jelentkezők nagy száma azt mutatta, bíztak az új körülményekben, másképp nemigen helyezték volna el pénzüket a frissen alakuló takarékszövetkezetekben. Mert a tarpai példát követve ebben az évben már sorra jöttek létre a megyében a szövetkezetek, melyek az eltelt negyedszázad alatt hatalmas utat tettek meg. Hol van már az az idő, mikor a szövetkezetek munkája annyiból állt csupán, hogy kölcsönt adtak, s betétet gyűjtöttek! Még felsorolni is sok mindazon tevékenységet, amit most egy- egy ,falusi bank” végez. Megőrizte természetesen az imént említett két alapvető funkciógát, 'ám egy sereg szolgáltatással egészítette ki az elmúlt évek során. Hogy csak néhányat említsünk ezek közül: felvehet a rászoruló ma már mező- gazdasági és építési kölcsönt, áruvásárlási és személyi kölcsönt, de tekintélyes összeghez juthat az a kisiparos, vagy magánvállalkozó is, aki tevékenységét a köz szolgálatába kívánja állítani. A kölcsönök mellett szólnunk érdemes azokról az új betét- formákról is, melyek ugyan még csak néhány hónapos múltra tekintenek vissza, ám egyre többen élnek velük. Különösen az ifjúsági betétek gyűjtésében értek el szép eredményeket a szövetkezetek, jelenleg is 1800 fiatallal állnak kapcsolatban, mely a legtöbb a többi megyéhez képest. B evezetőnkben szóltunk arról, hogy mindössze 187 taggal indult negyedszázada a megye takarékszövetkezeti mozgalma. Nos, ma 133 ezer tag bizalmát bírják, s fiókjaikkal behálózzák szinte az egész megyét. Joggal lehetnek büszkék az eltelt huszonöt esztendőire. (b. g.) M§|tanullak „ászai“ Nem tudom, hogy a francia divatdiktátor, Chanel milyen ruhakölteményeket tervez, vagy terveztet, de azt tudom, hogy a kuvaiti arabok roppant elegáns öltönyökben járnak. S mindezt kisvárdai tapasztalataim alapján mondom. Mi köze Kuva- itnak a szabolcsi városhoz? A válasz egyszerű: a Kisvárdai Ruházati Szövetkezetben készülnek az imént említett galambszürke meg tojássárga öltönyök. A szövetkezet raktára zsúfolásig megtelt zakókkal, dzsekikkel, pantallókkal, de az ember keresve sem talál két egyforma ruhát. Mintadarab ez mind, a múlt és a jövő divatformáló költeményei. Van, amelyiket Kanadában vagy az NSZK-ban tervezték, a többin meg az itteni szakemberek törték a fejüket. Szétküldtélc a világba — Az idén is már majdnem száz mintadarabot készítettünk, s küldtünk szét a világba a HUNGAROCOOP közreműködésével — említi a szövetkezet főkönyvelője, Kántor Béla. — Ez ugyan néha fölöslegesnek tűnik, de rá vagyunk kényszerítve, ha tartani akarjuk helyünket a piacon. Irigylésre méltó helyzetben lévőnek aztán végképp nem lehet nevezni e kisvárdai üzemet, de hát a mostani körülmények között melyik exportra termelő gyár, vállalat mondhatja el magáról az ellenkezőjét? Ám a szövetkezet becsületére legyen mondva, keresik, kutatják azokat a lehetőségeket, melyek biztosítják a talponmaradást. Hatvanhatmillió forintos idei termelésüknek túlnyomó részét, mintegy kilencven százalékát külföldi megrendelők kötik le. Van ezek között nyolcvanezres, de ezerötszázas tétel is. Ez utóbbi szám bizonyítja, megfognak minden üzletet. A főkönyvelő már másodszor mondja, hogy rá vannak kényszerítve, s következik az indoklás is. Jó három éve úgy tűnt, hatalmas fogást csinált a szövetkezet, hiszen jelentkezett egy amerikai cég, mely férfiöltönyöket akart készíttetni nagy tételben valamelyik magyar üzemmel. A kisvárdaiak kapva-kaptak a Szellemi felzárkózás M ilyen képet alkot magának az érdeklődő, ha megnézi a megyében épült legújabb iskolákat, kollégiumokat, tanműhelyeket? Az lehet az érzése, hogy ilyen helyeken minden adva van a színvonalas oktatónevelő munkához. S milyen benyomásokat szerez a régi, elavult épületben lévőkről? Talán az első pillanatban ítéletet mond: itt aligha lehet tisztességgel tanítani, nevelni. Valójában nemegyszer bizonyosodik be, hogy a szerény, már-már mostoha körülmények között is lehet kiváló oktató-nevelő munkát végezni, míg az ideális tárgyi, technikai feltételek, az új iskola önmagában nem elegendő az eredményes és tartalmában is korszerű iskolai munkához. E kettősséget juttatják eszünkbe azok az iskolai ellátottságot sürítő — és összehasonlító — adatok, melyek a közelmúltban egy megyei összegezésben elhangzottak. S tegyük hozzá, ha igaz e kettősség — az ellátottságban, felszereltségben, személyi és egyéb feltételekben — a jobb tartalmi, pedagógiai munka alapjához mégis hozzátartoznak a javuló, korszerűsödő körülmények. A fejlesztés így nem intézhető el azzal, a mostoha ellátottság is elegendő alapot ad a jó iskolai légkörhöz, az eredményes nevelőmunkához. Ezért is ragaszkodnak a megyei párt- és tanácsi, oktatási szervek a több éve kidolgozott iskolahálózat-fejlesztési program fokozatos megvalósításához. Mit mondanak a tények? A megye egy sor oktatási mutatóban felzárkózott, vagy megközelítette az országos átlagot. Még nyolc-tíz évvel ezelőtt a megyék között az utolsó, vagy utolsó előtti helyen jegyezték Szabolcsot. Egy tanulócsoportra például 27,9 tanuló jutott, most 25,6 ez a szám. Egy osztályteremben átlagosan 42 gyermek volt, most 25 az átlag. Csökkent a zsúfoltság, miközben az utóbbi három-négy évben a népesedési hullám jóvoltából — minden ősszel több kis elsős kopog az iskolák kapuján. Jelenleg 81 997 általános iskolás van a megyében, akiknek 2531 tanterem áll a rendelkezésére. Tíz évvel kojött. Na azok már hoztak egy kis dohányt, de az már nincs ínyemre, hogy megkérdezték, mit szólok az eseményekhez. Megmondtam őszintén, azt sem tudtam, hogy van ilyesmi. Megértem két világháborút, egy gazdasági válságot. Azt is megértem, hogy három tsz-elnököt leváltottak, amíg fogatoltam, dehogy esemény is lett volna? Arról nem tudok ... Most éjfél van. Meghallgattuk az előadást, arról szólt, hogy az öregkort miként tehetjük széppé, kellemessé. Én tudom. Úgy, ha hagynak bennünket pihenni, saját kedvünkre élni. Jegyezte Márton ... Becsukom a kockás füzetet és visszaadom. Szép, jegyzem meg. Ez aztán eseménydús öregek napja volt. — Nem nap elvtárs. Év. Ez megy egész évben. Tavaly senki sem törődött velünk, most meg agyon szeretnek bennünket. Ránkhervad a rengeteg virág, szorulásunk van a sok csokoládétól. Eddig 119 előadás, negyven filmvetítés, 90 csokor virág. Alig várom; hogy beírhassam a füzetbe: „1983. új év.” Bár ki tudja, talán az sem lesz jó. Akkor meg a kutya sem néz ránk? Seres Ernő rábban 2059 tanterem volt a megyében. Miközben újak épültek, meg kellett szabadulni több tucat régi iskolai teremtől, mert azok megértek a lebontásra. S még így -is erőteljes a felzárkózás az országos átlaghoz, s külön örvendetes, hogy szinte megduplázódott azoknak az iskoláknak a száma, amelyeknek tornatermük is van. Jó érzés lapozgatni a sokszor száraznak nevezett statisztikai mellékleteket, mert a számok egy gondos, nagy erőfeszítést, helyi segítséget is igénylő fejlesztő munka eredményeit öszegezik. A gondjaink léteznek, két járásunkban, a mátészalkaiban és a nyírbátoriban tartósan nagy a nevelőhiány, kevés az összkomfortos szolgálati lakás, nem könnyű a fiatal nevelők letelepítése. Mindez igaz, nem akarja letagadni senki, vagy megszépíteni. De az is tény, hogy tíz évvel ezelőtt még napi gond volt a képesítésnélküliek magas aránya. Az akkori 4313 pedagógusból 8,7 százalék oklevél nélkül tanított, akik közül sokan azóta elvégezték a főiskolát, egyetemet, míg mások kiestek a szűrőn, más pályára mentek. Jelenleg az 5191 szabolcsi általános iskolai nevelőnek alig 1,8 százaléka képesítésnélküli, de mindegyikük tanul. Belátható időn belül megállapítható lesz, hogy az iskolákban véget ér egy korszak, magasabb osztályba lép a szabolcsi iskoláztatás. Vannak persze makacs gondok, amelyeknél egy-két tizedes javulás is örvendetes eredménynek számít. A tanévet vesztett tanulók aránya az 1970/71-es tanévben 6,1 százalék volt, jelenleg 4,1 százalék. Az évtizednyi idő alatt 2 százalékos javulás nem éppen nagy rekord, de figyelemre méltó. Más kérdés, hogy kutatni kell az okát, miért stagnál a javulás az utóbbi öt évben. Ügyszintén apróbb lépések jelzik a nyolc általánost eredményesen befejezők adatai is. De jelzik és fejlődésről tanúskodnak. 72,8 százalékról 80,7 százalékra javult ez az arány. Igaz, az országos átlag ettől jobb, de az egy tanulóra jutó mulasztott napok számát tekintve viszont a szobolcsi átlag jobb az országosnál. Érnek és mindinkább érzékelhetőek is a sokéves fáradozások. Az oktatáspolitikai határozat megvalósulása megyénkben sajátos körülmények között, de mindinkább átrajzolja a szabolcsi szellemi életet is. Jól tudjuk, nem minden a bizonyítvány, de a lakosság iskolázottságának mutatói mégis arra utalnak; Szabolcs-Szatmár a jó középmezőnyben foglal helyet az érettségizettek és főiskolát, egyetemet végzettek számarányát tekintve. Ebben nagy része van a szakmunkásképző intézetek és középiskolák hozzáértő és rugalmas fejlesztésének, a tárgyi és személyi feltételek folyamatos javításának. M egyénkben ezekben a napokban tartják az iskolákban a nevelő- testületi megbeszéléseket az utóbbi tíz év tapasztalatainak összegzésére, a KB oktatás- politikai állásfoglalása szellemében. Bizonyára sok helyen állapítják meg jó érzéssel a lényegesen megjavult tárgyi és személyi feltételeket. S hozzáteszik önkritikusan: most már a minőségi, a tartalmi követelmények mind jobb teljesítésén a sor. P. G.
