Kelet-Magyarország, 1982. november (42. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-19 / 272. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. november 19. Negyven éve Ellentámadás Sztálingrádnál M a negyven éve annak, hogy a szovjet csapatok megkezdték az ellentámadást Sztálingrádnál és ezzel kezdetét vette a második világháborúban fordula- ■ tot hozó sztálingrádi ütközet második szakasza. A sztálingrádi csata után a kezdeményezés teljes mértékben a szovjet hadvezetés kezébe ment át, ami azután további súlyos harcok után a Szovjetunió, majd a megszállt országok felszabadításához, a fasiszta csapatok megsemmisítő vereségéhez vezetett. Az évforduló előestéjén Moszkvában közös tájékoztatót rendezett a Szovjet Hadtudományi Intézet j és a Szovjet Háborús Ve- ' teránok Bizottsága. A , ! hadtudományi intézet ; 1 igazgatója előadásában ; * hangsúlyozta: a sztálin- j : grádi győzelem a szovjet j ' nép óriási hőstette, az i ' alig huszonöt éves szov- | í jet állam erejének bizo- j | nyítéka volt. A fasiszta { erők Sztálingrádnál óriá- | si anyagi és emberveszte- jj i séget szenvedtek, s jelen- * ; tős mértékben megcsap- ; pant harci szellemük. A s ' szovjet csapatok győzel- } me meghiúsította a fa- i fasiszta katonai tömb ál- j latnainak viiláguralmi tő- j i fekvését, s ösztönzést adott más népeknek is a > ! német megszállók elleni ; | küzdelemhez. Negyven év telt el a • sztálingrádi csata fordu- ' j lója óta és napjainkban j ! nyugaton arra tesznek ki- j sérleteket, hogy kisebbít- j I sék a Szovjetuniónak a j fasizmus feletti győzel- j mében játszott szerepét. | A szovjet emberek azt J akarják, hogy mindenki | — főleg a fiatalok — is- I merjék meg jól, milyen i i ára volt a győzelemnek és i ne engedjék meg egy még j pusztítóbb háború kitö- j : rését. Különösen fontos I ez napjainkban, amikor a ! béke megóvása és a nuk- i leáris háború veszélyé- ! nek elhárítása érdekében ; tovább kell fokozni erőfeszítéseinket — mondotta a hadtudományi intézet igazgatója. Újabb mlniszputnyik Üjabb kisméretű, a rádióamatőrök munkáját segítő mesterséges holdat indított útnak a Szaljut—7—Szojuz T—5 űrkomplexumról csütörtökön Anatolij Berezovoj és Valentyin Lebegyev. Az Iszkra—3 jelzésű szput- nyik a moszkvai repülésügyi főiskola diáktervezőinek munkája. Valamennyi berendezését a főiskola hallgatói tervezték és készítették, ök maguk végzik a mesterséges hold irányítását és a róla beérkező információk feldolgozását is Moszkvában, illetve a fővároshoz közeli Kalugában levő irányító központjukban. Elődjéhez, az első, űrállomásról útnak indított Iszkra—2- höz hasonlóan az Iszkra—3-t is a Szaljut—7 légzsilipjén keresztül juttatták Berezovo- jék a világűrbe. Az Iszkra—2 idén május 18-án, a Komszo- mol-kongresszus idején kezdte meg működését. Tervezői és készítői szintén az Ord- zsonokidzéről elnevezett moszkvai repülésügyi főiskola hallgatói voltak. Az Iszkra—3 az űrállomástól fokozatosan elmaradva, attól valamelyest eltérő pályán kering a Föld körül. A szputnyik fedélzetén a rádióamatőr-adásokat továbbító berendezést és memória- egységet helyeztek el. ■ ■■ ■ ■■ ■■ ■ kölcsönösen hasznos Tyihonov a szovjet—amerikai gazdasági kapcsolatokról A Szovjetunió normális és baráti kapcsolatokat akar az Egyesült Államokkal, a kapcsolatok megjavítása a Szovjetunió őszinte szándékában áll — jelentette ki Nyikolaj Tyihonov szovjet kormányfő csütörtököm Moszkvában azon a vacsoráin, amelyet a szovjet—amerikai kereskedelmi-gazdasági tanács résztvevőinek tiszteletére adtak a Kremlben. — A szovjet—amerikai kapcsolatok szempontjából nem a legjobb időpontban találkozunk — mondotta Tyihonov. — Az Egyesült Államoknak a Szovjetunióval kapcsolatban elfoglalt álláspontja természetesen kihat az országaink közötti kereskedelemre is. Ilyen körülmények között aligha várható el, hogy a kereskedelem lényegesen növekedjék — bármilyen árucikkről is legyem szó, hangoztatta a szovjet kormányfő. A Szovjetuniónak a nemzetközi kereskedelemmel kapcsolatos álláspontját kifejtve Tyihonov aláhúzta: a szovjet állam minden országgal, így az Egyesült Államokkal is fejleszteni kívánja kereskedelmi és gazdasági kapcsolatait. Ez azonban csak az egyenlőség és a kölcsönös előnyök alapján lehetséges, más alapot elképzelni sem lehet. Ha valaki egy másik féllel egyenjogú kereskedelmet folytat, akkor természetesen a kapcsolat iránt kölcsönös érdeklődés nyilvánul meg. A szovjet—amerikai kapcsolatoknak pedig nem kis mértékben politikai jelentőségük is van, hiszen az egészséges kereskedelem megerősíti a békés, jószomszédi viszonyt, amelynek rendkívül nagy a jelentősége az egész nemzetközi helyzet szempontjából. Nyikolaj Tyihonov elmondta: a szovjet—amerikai kereskedelmi-gazdasági tanács ülésszaka sikeres volt. Mint mondotta, ez arról tanúskodik, hogy a tanács olyan üzletembereket egyesít, akik távlatban szemlélik a szovjet—amerikai viszony alakulását. Ronald Reagan, az Egyesült Államok elnöke nemrég kijelentette: az Egyesült államok olyan irányiban akar haladni, hogy megjavuljanak kapcsolatai a Szovjetunióval, hogy szélesítsék azokat a területeket, ahol országaink kölcsönös haszonnal együttműködhetnek egymásai. Ez — hangoztatta Nyikolaj Tyihonov — teljes mértékben megfelel a Szovjetunió óhajának és szándékainak. A Szovjetunió mindig amellett volt, hogy normális, sőt ami ennél jobb, baráti viszonyt létesítsen az Egyesült Államokkal. Ez megfelelne országaink érdekeinek, s az egyetemes béke érdekének is. Meggyőződésem, hogy népeink pontosan ezt akarják, tartós békét, kölcsönösen előnyös együttműködést akarnak — mondotta befejezésül a szovjet kormányfő. A portugál hadügyminiszter Bonnba érkezett. A képen vendéglátójával, Manfred Wörnerrel látható Freitas do Amaral (jobbra). (Kelet-Magyarország telefotó) SCHMIDT ATTILA: A tettes frizetben, a nyomozás folyik — Igaza van a férjemnek. Olyan gyakran ébredtünk arra, hogy visít az asszony, jaj- veszékelnek a gyerekek... — Mondtam is, ez a részeges Kohányi még a gyerekeire sincs tekintettel — mondta a férfi. — Igen — folytatja az asszony —, ilyenkor alig tudtunk elaludni. Gyakran párnát tettem a fejemre, hogy ne halljam a ricsajt. — Értem... — töpreng az alezredes. — Szóval, sokat ivott Kohányi? — Sokat... ? Mindennap — feleli határozottan Gá- losné. Dr. Gábor körülnéz, s mintha csak úgy mellékesen érdekelné, mondja: — Szép a lakásuk, bizonyára nyugodt körülmények között élnek, magukat nem zavarta Kohányi brutális viselkedése? — Zavarni zavart... De hát az ő dolguk — feleli tétován az autószerelő. — Aztán az asszony el is szökött a szemben lévő házba egy másik férfihoz — folytatja Gálosné. — Csodálkozik? — De hát a gyermekeket itt hagyni? Azt nem kellett volna... — feleli a férj. — Pedig olyan helyes kis gyerekek voltak... — szipog közben a fiatalasszony. — Az anyjuk rendben tartotta őket? — Szegényesen öltöztek, TELEX ATHÉNI TÜNTETÉS Fiatalok százezrei tüntettek szerdán Görögországban az Egyesült Államok és a NATO ellen, követelve a hazájuk területén lévő amerikai támaszpontok felszámolását. Athénban rendőrségi becslések szerint mintegy két-há- romszázezren tüntettek. A megmozdulást diákok szervezték, „Az ezredesek diktatúrája” elleni 1973-as tüntetés évfordulójára emlékezve. CHEYSSON A FRANCIA—AMERIKAI VITÁRÓL Claude Cheysson francia külügyminiszter a nemzet- gyűlésben kijelentette, hogy túlzás „válságról” beszélni a francia—amerikai kapcsolatokban, csak „családi perpatvarról” van szó, amely rendeződni fog. A külügyminiszter a külügyi tárca költségvetésének vitájában szólalt fel a parlamentben, s megismételte: az Egyesült Államok és szövetségesei között — Reagan amerikai elnök szombati bejelentésével ellentétben — nem jött létre megállapodás a kelet—nyugati kereskedelem kérdéséről. MAGYAR VEGYIPARI SZAKEMBEREK Líbiában Magyar szakemberek is dolgozni fognak Afrika legnagyobb pvc-gyárában, Líbiában. Az erről szóló szerződést a napokban írta alá a Chemokomplex Külkereskedelmi Vállalat és a Borsodi Vegyi Kombinát észak-afrikai partnerével. A líbiai vegyipari komplexumban évente 60 ezer tonna pvc-t állítanak elő, elsősorban a helyi igények kielégítésére. A MÁGIKUS PILLANATOK MÜNCHENBEN Hazaérkezett Münchenből az európai filmfőiskolák második vetélkedőjén résztvett magyar küldötség. A 19 ország filmművészeti felsőoktatását képviselő számos film közül tízet díjaztak. Ezek közöt két magyar film volt. A legjobb játékfilm címét nyerte el a Mágikus pillanatok, amelyet diplomamunkájaként forgatott a székes- fehérvári Bory-várban a film rendezője és operatőre, a most végző Novák Emil. A bajor televízió különdíját kapta a Róbert és Róbert című rövidfilm Janisch Attila rendező és Dér András operatőr másodéves vizsgafilmje. A különdíját a felajánló bajor tv a film adásjogát is megvásárolta. A francia gyarmatosítással szembeni ellenállás le- gendás hírű központjaként vonult be Algéria történetébe a Kasba, a felderíthetetlen búvóhelyeket, előnyös harci feltételeket nyújtó, jellegzetes arab óváros. Ma, 20 évvel az események után ismét sok szó esik a fővárosnak, Algírnak erről a részéről, mert minden jel arra utal, hogy megfelelő intézkedések híján végső pusztulásra van ítélve az ország történelmének e méltán nevezetes emléke. Az óváros megmentése egy „második” algíri csatával ér majd fel — mondják az illetékesek. Az algíri Kasba (a szó arabul várat jelent) 1716- ban, 20 000 ember életét követelő földrengés után nyerte el mai külsejét. Az akkori uralkodó rendeletére úgy építették újjá, hogy minél nagyobb esélye legyen egy újabb katasztrófa túlélésére. A meredek, 15 százalékos lejtőjű sziklaoldalba épült házak egymást támogatják, lentről úgy tűnik, hogy lapos tetejű, fehér falú kis épületek egymás vállán igyekeznek az ég felé. Ez az előrelátás akkoriban még nem ártott a lakások belső kényelmének, a tetejükön kiképzett teraszokról pedig csodálatos kilátás nyílt a tengerre. Az óváros sokáig kellemes életkörülményeket biztosított az ott élők számára, hiszen építésébe egy nép színe-jaya adta bele legjobb tudását. Mai szakértők csodájára járnak a falak hő- és hangszigetelő képességének, s páratlan építészeti emlékeket képviselnek itt a hajdani uralkodók rezidenciái. A régi időkben pezsgő gazdasági és kereskedelmi élet folyt a Kasbában. Később aztán, a francia megszállás idején a főváros délkelet felé terjeszkedett, s így az óváros súlya a gazdasági életben egyre csökkent, virágzó kézműipara is visszafejlődött. Ma néhány kiskereskedő üzletétől eltekintve jobbára kereskedelmi le- rakatoknak nyújt helyet. 45 hektárnyi területen mintegy hetvenezren élnek ma a Kasbában. A városrész valósággal fuldoklik: lakóinak hatalmas tömege New York és Hong Kong népsűrűségét idézi. A vészcsengő már évekkel ezelőtt megszólalt, amikor sorra érkeztek a bejelentések életveszélyessé vált házakról. Beavatkozás híján 1975 és 1979 között elpusztult a Kasba 1700 épületének több mint egytizede. Értékes építészeti emlékek mentek itt veszendőbe, hiszen jelentős részük még az 1500-as években a török hódoltság idején épült. A riasztó jelek ellenére sokáig semmi sem történt. Míg a főváros többi részén gombamód szaporodtak az elegáns villák és a hatalmas lakótömbök, az óváros felett megállt az idő. A fiatal állam, minden energiáját az ország anyagi-technikai bázisának kialakítására fordította. 1978-ban aztán végre itt is megmozdult valami, az öreg városrészben ugrásra kész építkezési vállalatok ütöttek tanyát. Tevékenységük nyomán elszaporodtak az aládúcolt házak, a „mankókat" kapott falak, de átfogó terv, pénz- és szakemberhiány következtében a helyzet nem sokat változott. Aztán nagy lendületet adott az ügynek egy három évvel ezelőtt érkezett nemzetközi segítség, amikor az UNESCO 400 ezer dollárt és szakértőket ajánlott fel Algériának műemlékvédelmi célokra. S mivel a javítga- tási munkák időközben teljesen felemésztették ezt az összeget, az algériai kormány ez év nyarán döntő lépésre határozta el magát: 80 millió dináros ráfordítással megkezdi a Kasba teljes renoválását. Ghazali építésügyi miniszter szerint a kormány végső célja az, hogy különböző új szociális és oktatási létesítményekkel beolvasszák az óvárost Nagy-Algírba és újra bevonják annak élénk gazdasági életébe is. Elkezdődött tehát a „második” algíri csata. Algír, 1982. november. JHikuJkcL JflÓJÜXL < ________________________________________________; de különben tiszták voltak. — Köszönjük, sokat segítettek — mondja búcsúképpen az alezredes és már indulnak is tovább. ★ A következő szomszéd Norbert Iván, mérnök. — Ismeri Kohányiékat, tnérnük úr? — Csak úgy felületesen. Az asszony vékony, magas, a férje alacsony, zömök és sok a gyerek, no meg gyakori a kiabálás. — Miből adódhatott a veszekedés? — Különösebben nem figyeltem, de azt hiszem, az a bizonyos Kohányi, ha jól mondom a nevét, sokat ivott. — Látta ittasan? — Kérem, őszintén szólva ritkán láttam, de akkor mindig dülöngélt. — Nem zavarták magát és a családját ezek az örökös perpatvarok? — De igen ... Mit tehettem volna ... ? ★ Gáti Péterné tisztviselőnő: — Nagyon furcsállottam, hogy itt hagyta a gyermekeket a fiatalasszony... — Nem tudja véletlenül, hogy miért? — tetteti a naivat az alezredes. — A férje sokat ivott... Igen... Gyakran verte is... Kínos volt ez valamennyiünknek. — Nem szándékoztak tenni valamit, mondjuk a • családját verő, részeges férfi ellen? — Úgy gondoltuk, az nem a mi feladatunk... Izzóan süt a júliusi nap, amikor a két rendőrtiszt kilép a háztömb kapuján. Az alezredes mintegy kegyelet jeléül, megáll az össze-visz- sza hajló virágok előtt: — Ide zuhantak le. Az ő kis testüktől töredeztek meg a virágszálak, de azok még magukhoz térhetnek. Ha gondozzák. Ha erre járok, mindig itt fogom látni őket, a virágok között. Aztán szó nélkül elindulnak az új élettárs, Bátor György szemben lévő lakása felé. A csengetésre ijedt képű, töpörödött asszony nyit ajtót. — Rendőrség! Dr. Gábor alezredes vagyok, a munkatársam Hollai hadnagy. — Kit tetszenek keresni? — Bátor Györgyöt... — A fiam nincs idehaza... Bevonult a börtönbe ... — Bejöhetünk? — Tessenek csak — mondja az izgalmaktól megtört idős aszony és bevezeti a nyomozókat az egyik gyengén bútorozott, de tiszta szobába. — Tehát itt lakik egy ideje Kohányiné? — kezdte a beszélgetést az alezredes. — Igen, kérem... A fiammal összeállt. — A néni fia nőtlen? — Nem, özvegy. A felesége szegény öngyilkos lett, leugrott az emeletről. Maradt utána öt gyerek... — Mit szólt ahhoz, hogy Annának szintén volt négy gyermeke? — Semmit, hát a fiam hozta. Különben is csak a kislánnyal jött, de az sem maradt itt sokáig, mert Kohányi erőszakkal elcipelte a csöppséget. Én meg nagyon sajnáltam az asszonykát, sokat panaszkodott, hogy mennyire ütötte-verte őt a férje. — Látott tegnap este abból a bizonyos tragédiából valamit? (Folytatjuk) ALGÍRI levelűnk
