Kelet-Magyarország, 1982. november (42. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-17 / 270. szám

1982. november 17. Kelet-Magyarország 3 Nyíregyházán tavaly nyá­ron került sor a korábbi me­gyei, illetve a városi műve­lődési központ integrációjára. Ettől kezdve a megyeszék­hely lakóterületi művelődési házainak munkáját az össze­vont intézmény irányítja. Most hol működnek ilyen há­zak, s mi a szerepük? — Első­ként erről kérdeztük Bradács Mária népművelőt, a Megyei és Városi Művelődési Központ osztályvezetőjét. — Elég sok változást ho­zott az integráció. Például Sóstóhegyen nem volt értel­me tovább erőltetni a ház működését, lemondtunk ró­la, mert raktárnál többnek- nem való. Azóta nem dolgo­zik főállású népművelő a Ságvári-telepen és a Kun , Béla utcán, viszont nagy lét­számú nyugdíjasklubok ala­kultak ott. Felsősimán most tiszteletdíjas népművelő dol­gozik, Orosra viszont meg­kaptuk az engedélyt főfog­lalkozású szakember alkal­mazására. Jelenleg kilenc la­kóterületi házunk működik, öt helyen főállásúak látják el a munkát, a töbt^ a tisztelet- díjasok buzgalmán múlik. — Feladatunk a kulturális alapellátás, amibe beletarto­zik, hogy például Borbányá­ról ne kelljen egy könyv köl­csönzéséért a városközpontba bejönni. Szorgalmazzuk az is­meretterjesztő előadások korszerű formáinak szerve­zését, a hozzávaló szolgálta­tásokkal együtt — például új lakótelepen lakberendezé­si tanácsadással. Javasol­juk gyermek- és ifjúsági klu­bok működtetését, illetve olyan programokat, melyet ott, a helyszínen igényelnek, s nem fedik át a nagyobb in­tézményekét. Ismerjük ezeknek a há­zaknak az állapotát — több­ségük nem méltó a célhoz. Ilyen feltételek mellett mi­lyen feladatot képesek be­tölteni? — Valóban elkeserítő né­melyik házunk állapota, pél­dául a nyírszőlősi gyakorla­tilag használhatatlan, de a jósavárosival se nagyon di­csekedhetünk. És mégis szükség van rájuk. Több he­lyen a jól felszerelt iskolák­ba teszik át egy-egy klub működésének színhelyét. Ta­lán nem is látszik, mennyit dolgoznak a népművelők, de nekünk nem is ez a fontos. Néhány példát hadd mond­jak: nem tudom, jó divat-e a tiniklub, mindenesetre a lakótelepeken csellengő gye­rekeket, kamaszokat össze­gyűjti. A nyugdíjasok a la­kásukhoz közeli klubban ta­lálkozhatnak, a kismamáknak szabó-varró tanfolyamokat szerveznek stb. De szép ered­mény az is, amikor a nép­művelő munkája nyomán 80—80 személlyel jönnek be a tanyákról a színházi külön- buszok. Akkor tehát elégedettek lehetünk ezeknek a házak­nak a tevékenységével? — Dehogyis! Mi magunk is sokkal többet várnánk tő­lük ! Személy szerint a tiszte­letdíjasok egy részének mun­kájával vagyok elégedett, például a vajdabokori, vagy a butykai népművelők eredmé­nyeivel. ök a programok szervezésénél a legkülönbö­zőbb igényeket veszik figye­lembe, gondolnak a gyere­kekre, az ifjúsági korosz­tályra, a felnőttekre, vagy a tsz-szel közösen rendeznek előadásokat. A szakemberek egy része szerint lakótelepeink csu­pán alvó városok, mivel az ott „élők” tevékenységüket a munkahely közelében végzik pl. bevásárlás, mű­velődés stb. Ök azt mond­ják, nem kell a lakóterü­leti művelődéssel foglalkoz­ni, mert aki akarja, megke­resi magának a lehetősége­ket. — Ha van is benne valami igazság, nem hiszek az alvó városokban. A péljláír ugyanis az ellenkezőjéről győznek meg. Barkácsklubo- kat igényelnének a lakótele­pekre, aztán olyan közösségi helyiségeket, ahol az azonos érdeklődésűek, mondjuk a gyűjtők találkozhatnának. Vagy: nem minden szülő tud­ja kisgyermekét kísérgetni, milyen jó ilyenkor, ha közel van a játszóház. Nem hittük például, hqgy a Jósa város­ban, ahová szinte tényleg csak aludni járnak haza az emberek, ötezren lesznek kí­váncsiak néhány napos kul­turális rendezvényünkre. — A Honvéd utcán is kí­sérleteztünk a nyáron. Meg­jegyzem: ebbe a körzetbe tartozik egyik legújabb lakó­telepünk, a Kert-közi. Sza­badtéri filmvetítést szervez­tünk, s az előkészületeknél mi magunk sem bíztunk, azt hittük, befullad. Nos, nagyon jól sikerült, a sarki zöldséges hozott zsíros kenyeret zöld­hagymával, telt ház volt, s most azt kérik, legyen állan­dó mozijuk! Néhány szót előre is: mit tervez az MVMK a lakóte­lepeken a közeli jövőben? — Továbbra is ösztönöz­zük a bevált alaptevékeny­ségek folytatását, s kiemelt helyen törődünk a gyerekek­kel és a nyugdíjasokkal. Több ismeretterjesztő elő­adást tervezünk, s lehetőleg érdekesebbeket. Folytatjuk a bokortanyákon bevált soroza­tot, a tanyanapokat. Lakóte­rületi házainkban a folyama­tos munka mellett havonta egy-egy jelentősebb rendez­vénynek látom értelmét. Baraksó Erzsébet Orvosi injekciós fecskendőket újítanak fel a tarpai Esze Tamás Tsz melléküzemében. (Elek E. felv.) A barátság küldöttei Ú jraéledő hagyomány évről évre, hogy november­ben több figyelmet szentelünk a szovjet kultúra jeles értékeinek, legújabb alkotásainak. A szovjet könyv, film, hanglemez ünnepe az idén is hozzájárul egymás jobb megismeréséhez, a barátság küldötteiként kapcsolataink mélyítéséhez. Megajándé­koznak bennünket a kulturális forradalom legújabb ér­tékeivel. A hat és fél évtized során a volt uralkodó osz­tály kulturális monopóliuma visszahozhatatlanul meg­szűnt, végleg a múlté lett az írástudatlanság, megszüle­tetett, kemény harcokban edződött a munkás-, paraszt- származású értelmiség. Az emberiség több évszázados kultúrája közkdncs lett. A szovjet állam hat évtizede alatt az elkötelezett pro­letárművészet legkiválóbbjai halhatatlan műveket al­kottak. Arra vállalkoztak, hogy mélyen emberien nép­szerűsítsék a kommunista ideológiát, tollal, vésővel, ecsettel, fdlmszalaggal szolgálják a haladás és a béke ügyét. A Kárpátontúli terület képzőművészeinek nyír­egyházi tárlata, ‘a szabolcsi települések mozijaiban a szovjet filmek heteken át tartó fesztiválja minden to­vábbi fejtegetésnél jobban igazolja ezt. Az alkotások témavilága változatos. Közérthetően be­szélnek a világot megrengető októberi napokról, a mun­káshatalom megszilárdításának nehéz éveiről, a Nagy Honvédő Háború iszonyú próbatételéről. A múlt mel­lett szaporodnak a híradások a szovjet emberek mai életéről, a jelen hősei és konfliktusai feltűnnek film­vásznon, könyvlapon, színpadon egyaránt. Igaz ember­ség, helytállás, hazaszeretet mindig más-más megvilá­gításban. Az emberi erények gazdag tárháza magával ragad nézőt, olvasót. Közhellyé kopott: korszerű műveltség nélkül nincs gyors haladás. Novemberben a barátság e sajátos kül­döttei minden bizonnyal nemcsak újabb híveket sze­reznek a világ első szocialista állama kultúrájának, ha­nem a szovjet könyv és film idei ünnepe is maradandó élményeivel hozzájárul mindannyiunk szellemi, emberi gyarapodásához. R. G. Nyírpazony, 1983 Kilátások szép ész után — Tizennégy esztendeje dolgozom Nyírpazonyban, de ilyen kellemes őszi időjárást még nem értem meg, mint amilyen az idei. öt helyett három Gál Istvánnak, a nyírpazo- nyi Zöld Mező Termelőszö­vetkezet főmezőgazdászának szavai ezek. Ami azt illeti, nem is panaszkodhatnak a gazdászok, nem foghatják a rossz időre, ha valami nem sikerült. Sőt, még túl jó is volt az idő, hiszen szeptem­berben, almaszüretkor min­denütt valósággal melegben, ingujjra vetkőzve szedhet­ték a gyümölcsöt. Aztán no­vember első napjaiban meg­villantotta fogafehérjét a tél, hajnalonként dermesztő hi­deggé hűlt a levegő, jócskán fagypont alá süllyedt a hő­mérséklet. Viszont szeptem­ber és november között ugyancsak maradt idő a be­takarításra. — Nem is késlekedtünk a kukoricával — így a főme­zőgazdász. — Amikor a szem nedvességtartalma elérte az aratnivalóét, megkezdtük a kombájnolást, nem a naptárt néztük. Négy tonnán felüli átlagot értünk el. A korán betakarított kukorica helyére őszi kalászost vetettünk, a későbbiek helyére tavaszi ke­rül majd. Nyírpazonyban a növény- termesztést öt növény jelen­tette eddig: a kukorica, a napraforgó, a búza, a rozs és a dohány. Jövőre hárommá redukálódik ez. Elhagyják a kukoricát és a dohányt. Több oka van ennek. Minőség...!? — Területünk eléggé hete­rogén, a szikestől a homokta­lajig megtalálható erre min­denféle — mondja Gál Ist­ván. — Aztán itt van a táb­lanagyság. ötvennégy hek­táros a legnagyobb, a többi hat, tíz, tizenöt, húsz hektár nagyságú. Az utóbbi növényt, a dohányt pedig kényszerű­ségből hagyjuk el. Alig száz­hatvan dolgozó tagunk van, a dohány ellenben köztudot­tan munkaigényes növény. Az idein nem is sikerült vala­mi fényesen, ami leginkább fajtára vezethető vissza. A termesztését természetesen nem hagyjuk véglegesen ab­ba, a háztájiban tovább vég­zik majd a tagjaink. Ugyan­is ott bevonják a munkába a családtagokat is, a szövetke­zet vállalta a gépi munkát és az értékesítést. A kukorica helyett rozsot vetünk. Nyírségi téesz, tehát alma is van a gazdaságban, öt­venkét hektáron ezer tonna felett termett az idén, s nem is a mennyiséggel, inkább a minőséggel volt probléma. A kvalitást rontotta a jég, a vízállásos terület miatt a szo­kottnál is jobban fertőzött a fuzikládium. Még a huszon­két permetezés sem tudta megóvni. Volt jobb, ahogyan a sportnyelvben mondják. Okulva az idei éven, jövőre jobban vigyáznak az almára, elsősorban a területen kell javítani, hogy egy-egy na­gyobb eső után ne álljon Háziasszony 1. Én pénte­ken még dolgoztam, szom­baton elég ha utolérem ma­gam. Nincs programom. Bevásárlás, takarítás ... Háziasszony II. — A jövő hét végén Er­zsébet. Volt hatszáz négy­szögöl paradicsomunk, van almánk. Nyár közepe óta ez lesz az első vasárnap, hogy együtt a család. Majd elküldöm őket valahová és nekikezdek a takarításnak. Háziasszony III. Nincs programunk. A gyerekek pénteken nem mentek iskolába, valami­lyen továbbképzés miatt, így most velük se lesz dol­gom. Legszívesebben le­feküdnék és aludnék egy óriási, de addig még bizto­san közbejön valami. A közelmúltban Máté­szalkán két olyan kiállítás is volt, ami a háziasszo­nyokat nagyon érdekelhette. Lakberendezési, lakásdí­szítési tanácsokot, ötlete­ket kaphattak ezeken a ki­állításokon. A tíz megkér­dezett dolgozó nő közül ket­ten látták ezekből valame­lyiket. A város a maga szokott módján kínál a szombatok­ra és vasárnapkra gyermek- és ifjúsági programokat. Filmet a mozi, játszóházat az ifjúsági ház, klubössze­kölyköket kiviszem vala­merre, de nem biztos, mert az igazság, hogy ők szíve­sebben vannak egymás kö­zött. Férj 111. — Az asszony takarít, el­menekülök valamerre... Ujjé, a vasárnap! jövetelt a gyermekklub... Ha valahol a gyerek el is megy ezekre, a szülő kima­rad a programokból. Férj 1. — Negyedik hónapja ez az első vasárnapom. Mindig volt valami, vagy a kertben, vagy a ház körül. Hajnal óta a kocsit bütykölöm. Ha beindul, kiszaladok édes­anyámhoz Tunyogmatolcs- ra. Délután talán elmegyek a meccsre. Férj II. — A kocsit teszem rend­be délután. Lehet, hogy a November második va­sárnapja a legtöbb ember­nek valóban a pihenést hoz­hatta. Tíz férj közül hár-. man dolgoztak. Festett a szobafestő, költöztetett a gépkocsivezető, rokonnak segített építkezésen a hiva­talnok. A válaszokból úgy tűnt, mintha a nyárvégtől tartott alma-, és gyümölcs­szezon, a mindig sürgős va­sárnapok után ez a nap az adósságok megadásának napja lett volna Lehetett volna fürdőbe menni, lovagolni, játszott a filmszínház, nyitva volt a múzeum, és szép közönsége volt a délutáni meccsnek. A programhiány nem a kí­nálat, hanem a vállalkozó kedv hibája. Egészen pon­tosan: hiába várt vendéget a színes televízió elé a mű­velődési ház, hiába lenne egy családnak nagyszerű program egy múzeumi séta, a legtöbben valahogy úgy vagyunk ezekkel, hogy prog­ramokat csak idegenben tervezünk. Nem írtam, de majdnem mindenki megemlítette, hogy megnézi a délutáni fil­met. A családi együttlétek ezzel kimerültek. Gyerek I. — Mit szeretnél csinálni vasárnap? — Hát... Gyermek II. — Mit csináltok vasár­nap? — Nézzük a tévét... ■’termek III. ",-t csináltok vasár­nap. — Semmit. Bartha Gábor meg a víz. A permetezések számát fokozni már nem igen érdemes, mert csak a költsé­get növelné, viszont a minő­ségen feltétlenül érdemes, sőt kell javítani. Csak azzal válhat ismét nyereségessé az ágazat. A * ■■ rr r • jovo évi alapozás A szövetkezet állattenyész­tésében is mozgás tapasztal­ható, elsősorban a sertéste­nyésztésnél. — Jövőre megötszörözzük a kocaállományt, százötvenre fejlesztjük — folytatja a fő­mezőgazdász. — Kevés kocá­val nem lehet eredményt el­érni, hiszen az általános költség így is, úgy is meg­van. Nemrég vásároltunk száz előhasi kocát, s ezeket hagyományos szerfás istál­lókban tartjuk. De nem is ebben, hanem a most beve­zetendő ösztönző bérezésben látjuk a nagyobb jövedelem forrását. Ugyanis dolgozóink­tól csak egy kicsivel több, de az eddigiektől figyelmesebb, lelkiismeretesebb munkát követelünk. Ezt természetesen az elért és elvégzett munka arányában honoráljuk. Se­gítjük a háztájiban is a ser­téstartást, az idén már 120 állatot vettünk át értékesítés­re tagjainktól, amelyek fő­ként exportra kerültek. Saj­nos a juhászaiban nem tud­juk elérni a kívánt ered­ményt de nem adjuk fel. Még a viszonylag kedvezőtlenebb értékesítés ellenére is jó jö­vedelmet produkálna ez az ágazat, s ezért keressük a járható utat. Év vége előtt vagyunk, óhatatlanuliadódik a kérdés: hogyan értékelhető az idei esztendő? — Számszerű adatok még ’nem állnak rendelkezésünk­re, azonban már most lát­ható, melléküzemágunk négymilliós nyeresége kisegí­ti a dohány- és almatermesz­tést. Hogy mennyi lesz a nyereségünk, azt nehéz még megmondani. Mindenesetre a jövő évet jól kezdhetjük. Időben elvetettünk, a tava­sziak alá készítjük a talajt, s az állattenyésztésünk is fel­felé ível. Ügy érzem, kellően megalapoztuk 1983-at — fe­jezi be Gál István. Sípos Béla Beszélgetés a lakótelepi művelődésről ff Alvó város11?

Next

/
Thumbnails
Contents