Kelet-Magyarország, 1982. november (42. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-03 / 258. szám

4 Kelet-Magyarország 1982. november 3. A keddi amerikai időközi választásokon számos államban és városban a nukleáris fegyverek telepítésének befagyasztásá­ról is népszavazást tartottak. Képünkön: Edwin Drummond amerikai sziklamászó ez alkalommal szavazási agitációval kötötte össze tudományának bemutatását — egy San Fran­ciscoi épület falán, 14 emelet magasságban az atomfegy­verek befagyasztását követelő népszavazás 12 pontját nép­szerűsíti. Kádár János fogadta Grisa Filipovot Kommentár Voksok a befagyasz­tásért Közeledik a madridi tár­gyalások újrakezdésének nap­ja. Az e fórumon javasolt katonai bizalomerősítő in­tézkedések szelleme napról napra mind szélesebb kör­ben érvényesül földrészün­kön. Az atommentes öveze­tek létrehozására különösen Észak-Európában szélesedett ki a mozgalom. Az itteni szo­ciáldemokrata és munkás­pártok, társadalmi szerveze­tek képviselői „Az atommen­tes északért” cimmel kiált­ványt nyújtottak át Finnor­szág elnökének, mintegy két és fél millió ember aláírásá­val. Az angol munkáspárt tagjai programot fogadtak el, amely pontos útmutatást tar­talmaz az ország kijutásához a „nukleáris örvényből”. Ha­sonló kezdeményezések szü­lettek Belgiumban, Hollan­diában, Olaszországban is. Az atommentes övezetek kialakítása egyike lenne azoknak a tényezőknek, ame­lyek elősegítenék a feszült­ség enyhülését Európában. Kétségtelen, hogy elsősorban a regionális biztonságot nö­velné, azonban az ilyen lépés a fegyverkezési hajsza meg­fékezése és a nemzetközi biztonság megerősítése szem­pontjából is nagy hatású len­ne. Ezért hazánk — a Szov­jetunióhoz hasonlóan — min­dig síkraszállt az ehhez ha­sonló indítványokért, nem­csak földrészünkön, hanem más kontinenseken is. Az Észak-atlanti katonai Szövetség mind ez idáig azonban elzárkózott az atom­mentes övezetek létrehozásá­nak konstruktív megtárgya­lásától. Sőt, az USA és a NATO más tagországai új fegyverrendszerek létreho­zásával, a közép-hatótávolsá­gú amerikai rakéták nyugat­európai telepítésének tervé­vel, a „korlátozott atomhá­ború” elvének hangoztatásá­val igyekeznek megbontani az Európában kialakult erő- egyensúlyt. Washington min­den lehető módon igyekszik megzavarni a háborúellenes mozgalmat Nyugat-Európá- ban. (Folytatás az 1. oldalról) Veress Péter külkereskedel­mi miniszter bolgár kollégá­jával, Hriszto Hrisztovval tárgyalt; Roska István Marii Ivanovval folytatott eszme­cserét. Gábor András ipari miniszterhelyettes Jordan Te­non gépipari és elektronikai miniszterhelyettessel talál­kozott; s megbeszéléseik eredményeként a Technoim- pex, a Transelektro, vala­mint a magyar forgalmazók vezetői 1985-ig szóló gyártás­szakosítási egyezményt írtak alá a bolgár Balkancarimpex Külkereskedelmi Vállalat képviselőivel elektromos és motoros targoncák gyártásá­ról. Ezeket a korszerű anyag- mozgató gépeket a KGST sza­kosodási ajánlásoknak meg­felelően immár második év­tizede, zömében a bolgár ipartól szerzik be az itthoni felhasználók, csupán ebben az évben 40 millió rubelért érkeznek hazánkba ilyen be­rendezések. Grisa Filipov, a bolgár mi­nisztertanács elnöke és kísé­rete keddi programja során Győr városába látogatott. A vendégeket vidéki útjukra elkísérte Veress Péter külke­reskedelmi miniszter, Roska István külügyminiszter-he­lyettes és Sebestyén Jenő, ha­zánk szófiai nagykövete. A bolgár vendégek látogatást tettek a Rába Vagon- és Gép­gyárban, ahol Háry Béla, az MSZMP Győr-Sopron megyei Bizottságának első titkára, Lombos Ferenc, a Győr-Sop­ron megyei Tanács elnöke, Gábor András ipari minisz­terhelyettes és Horváth Ede, a Rába-gyár vezérigazgatója fogadta őket. A gyárlátogatás alkalmával Horváth Ede tájékoztatta Grisa Filipovot és kíséretét a magyar ipar egyik legkor­szerűbb üzemének tevékeny­ségéről. Grisa Filipov nagy elisme­réssel szólt Rába-gyári ta­pasztalatairól és kifejtette, hogy a kapcsolatok elmélyíté­se érdekében olyan termék­típusok kialakítására volna szükség, amelyek lehetővé teszik a szélesebb körű kooperációt. Hangsúlyozta, hogy a kétoldalú gazdasági kapcsolatok továbbfejleszté­sében fontos szerepe lehet a győri gyáróriásnak. A bolgár vendégek a tájé­koztatót követően megtekin­tették a Rába Vagon- és Gép­gyár futómű gyáregységét. Győri programja végeztével Grisa Filipov és kísérete az esti órákban visszatért Buda­pestre. Illés Sándor: 19. Tamás odament, felemelte, simogatta, amíg meg nem nyugodott. Aztán kivitte a fészer alá, és itt eszkahált neki össze lécdarabokból egy fészket, ahol megvac- kolhat majd magának. A harc azonban tovább folyta­tódott Emmike és a kiskutya között, és nem volt kétséges, hogy melyikük győz. Tamás már azon tűnődött, kinek ad­hatná Picit, amikor a kérdés váratlanul és szerencsésen megoldódott. Egyik este, amikor hazafe­lé tartott, megállította az öreg Józsa Miska bácsi, a szomszédja. — Ne haragudjon már, ta­nár úr, hogy megszólítom. A kiskutya miatt. Ha megenge­di, nálam jó helyen lesz. Amíg haza nem mehet a kis száműzött. — Vállalná, Miska bácsi? — Már vállaltam is. Dél­előtt kint dolgoztam a kert­ben, és láttam, hogy megint a rörvidebbet húzta a kis ál­lat. Megverte a felesége. Szű­kült, sírt, erre áthoztam. Meg­lesz nálunk egy ideig ... Ha látni akarja, csak átnéz a kerítés felett. Szó nélkül a kezét nyúj­totta Otthon nem szólt róla, egyébként is egyre feszülteb­bé vált köztük a viszony. Em­mike tüntetőleg a másik re- kamiéra ágyazott magának. Meleg ételről nem gondos­kodott, ő maga csak csipege­tett, teán és párizsin élt. A vacsorát Tamás maga szerez­te be mindkettőjüknek. Ti­tokban vitt néhány falatot a szomszédba is, Miska bá­csi házába, a Picinek. Emmike haragot tartott, de nem tudta Tamás, hogy miért. Ö egy szóval sem bán­totta meg a feleségét. Akkor miért ez a durcásság? Közben befejeződött a ta­nítás, forró nyár köszöntött be, a termelőszövetkezet kombájnjai a búzamezőkön dolgoztak már, az óvoda épí­tése is a végéhez közeledett. Az igazgató kétszer is meg­hívta őket vacsorára, egy­szer ők is viszonozták a meghívást. Ilyenkor mindig ott volt az ősz hajú orvos is, aiki nagyon megszerette Ta­mást. Jancsi is jelentkezett egy ízben, de amikor meglátta Emmit, zavarba jött. — Miért keresed a tanár urat? — kérdezte tőle az asszony összehúzott szem­mel. — Hiszen most nyári szünet van. — A kiskutya miatt — mondta Jancsi. — Szerettem volna látni a Picit. — Nincs már itt a kisku­tya. Világgá ment! — mond­ta mérgesen, és becsapta az ajtót. Jancsi elsomf ordáit. Amikor Tamás hazajött, be­számolt neki a látogatásról. — Valamilyen gyerek járt itt a szomszéd faluból. A kis­kutyát akarta látni. Elker­gettem. Tamás hallgatott, de forrt benne az indulat. Tudta, hogy Jancsi járt náluk, és na­gyon sajnálta, hogy nem ta­lálkozott vele. Át is mehet­ne egy nap hozzájuk, vágya­kozott már társaságukba, szívesen beszélgetett volna Máriával a kis kerti asztal­nál ülve, a növendékerdő zú­gását hallgatva. Ügy zúgnak a fák, mintha orgonák szól­nának nagyon messzi. Tamás elfoglalta magát a kertben, vagy szervezte az óvoda építésének társadalmi munkáját, pontosain vezetve, ki mennyit dolgozott, mennyi sóder kell még, s mennyi pénzt tudnának meg­takarítani. — Te hülye vagy teljesen! — próbálta kihozni a béke- tűrésből a felesége. — Mert aki ingyen dolgozik, az hülye. Nem? Nagy szavak a falu­ért?! Mi közöd neked ehhez a faluhoz? És egyáltalán? Itt akarsz megrohadni? Beleful­ladni a porba? Ilyen embe­rek között? Ezért tanultál? — Nem vagyok kiváncsi a véleményedre! — torkolta le Tamás türelmét vesztve egy este. — Értetted? Ne szólj a munkámba. Ha akarsz, akkor csomagolj össze, és menj vissza Szegedre, Ágota néni­hez. Vagy utazz el haza, a szüléidhez, én nem bánom, JUGOSZLÁVIA Gazdaságszilárdító lépések Déli szomszédunknál, a szocialista Jugoszláviában a közelmúltban újabb progra­mot fogadtak el a gazdasági helyzet romlásának feltar­tóztatására, problémáinak enyhítésére, megoldására. A komolyabb gondok nem újke- letűek: egy huzamos, igen gyors ütemű fejlődést követő­en már ezelőtt legalább öt esztendővel jelentkeztek. A JKSZ 1978 júniusában meg­tartott XI. kongresszusa nagy nyomatékkai felhívta rájuk a figyelmet, s határozatában vi­lágosan rögzítette a teendő­ket, amelyek azóta is a napi­renden maradtak és megol­dásra várnak. A hetvenes évek második felére a közepesen fejlett ipa­ri-mezőgazdasági országok so­rába lépett Jugoszláviát erő­sen sújtják a világgazdaság kedvezőtlen folyamatai, gaz­dasági teljesítőképessége azonban a felszabadulás óta sokszorosára (összes ipari termelése például közel húsz­szorosára) növekedett, s ezért párt- és állami vezetői, köz­gazdászai joggal hangoztat­ják, hogy a nehézségekkel alapvetően belső, objektív és szubjektív okai vannak — ezeket kell felszámolni. A gondokon, a JKSZ XI. kongresszusa állásfoglalásá­nak megfelelően, nem tiltó rendelkezésekkel (például nem az import korlátozásá­val, hanem az export fokozá­sával, nem a bérek visszafo­gásával, hanem a termelés mennyiségi és minőségi nö­velésével) akartak úrrá lenni. Számos, jónak ítélt határozat, rendelet született — gyakor­lati megvalósításuk azonban részben vagy teljesen elma­radt. így a bajok sokasodtak: a vállalatok gyenge gazdál­kodásukra az áremelésben látták a legegyszerűbb megol­dást, felgyorsult az infláció a keresetek, a termelésnél gyorsabb ütemben növeked­tek, a külföldi államadóssá­gok elérték a 20 milliárd dol­lárt (az idén a kölcsönök után fizetendő kamatösszeg körülbelül kétmilliárd dol­lárra rúg), a belső piacon számos áruból átmenetileg vagy tartósan hiánnyal küz­denek. A helyzet ismeretében a párt- és állami vezetés már korábban kénytelen volt in­tézkedéseket hozni, amelyek főként az import korlá­tozására, az ésszerűbb de­vizagazdálkodásra, a túl­méretezett beruházások visszafogására, a nemzeti valuta, a dinár értékrcök­Akik nem látják a helyzet komolyságát. (A Magyar Szó ka­rikatúrái) Emmike azonban nem ment visza Ágota nénihez Szeged­re, akivel összeveszett. A társaságot kedvelő vidám öz­vegy igaz, hogy könnyelmű volt, de becsületes és egyenes jellem. Amikor megtudta, hogy a vendége az ügyvéd le­génylakásán járt, felháboro­dott. Megpróbált a lelkére be­szélni, kiábrándítani, de amikor ez nem sikerült, ak­kor mindennek elmondta Emmit, és rákiabált, hogy csomagoljon, és távozzék az ő tisztességes házából. — Ilyen asszonyoknak én nem adok otthont! Nem szé­gyened magad? Tudod, mi vagy te? Egy falusi szajha. Legszívesebben felpofozná­lak! — Arra nem lesz alkalma! — szájait vissza. — Elme­gyek, máris csomagolok. De ha jól emlékszem, maga mutatta be nekem azt az ügyvédet. Maga boronáit ösz- sze bennünket. Most meg­ijedt? Ne féljen, Tamás nem vonja magát felelősségre. Meg se tudja. Emmike szeretett volna még egyszer találkozni az ügyvéddel, de hiába hívta telefonon többször is, senki sem vette fel a kagylót. Mi­előtt kiment a buszpályaud­varra, taxiba ült, és a férfi lakására vitette magát. Nyomta hosszan a csengőt, kenésének lassítására össz­pontosultak. A 'dinár több­szöri devalválását azonban így sem lehetett elkerülni. A JKSZ négy hónappal ez­előtt megtartott XII. kong­resszusa az ország gazdasági stabilizációs politikája követ­kezetes valóraváltását, a kommunisták és az egész tár­sadalom felelősségének foko­zását, a jobb munkát, szigo­rú takarékosságot állította a figyelem középpontjába — határozataiban ezeknek adott különös nyomatékot. A JKSZ KB elnökség legutóbbi hatá­rozatában a többi között le­szögezte : „A Kommunista Szövetség és a szervezett szo­cialista erők nem elég tevé­kenyek ahhoz, hogy változtas­sanak a társadalmi-gazdasági helyzeten és a gazdálkodás minőségén. A jelenlegi ked­vezőtlen helyzetből történő kijutás érdekében tett erőfe­szítések nem mindenütt jut­nak egyformán kifejezésre és a stabilizáció terhét nem vi­seli mindenki arányosan. Társadalmunk egy része ké­nyelmes és nemtörődöm ma­gatartást tanúsít... ami azt tanúsítja, hogy még mindig nem fogtuk fel kellőképpen országunk gazdasági helyze­tét.” Ez az elemzés adta meg a napokban folyamatosan élet­beléptetett gazdaságpolitikai rendeletek és intézkedések alapját. Ezért döntött úgy a parlament egyetértésével a szövetségi kormány, hogy a magán-személygépkocsik tu­lajdonosai október 20-tól, jegyre, havi 40 liter benzint kapnak; korlátozzák a közvi­lágítást, fényreklámokat. A háztartásoknak biztosított villanyáramot időnként ki­kapcsolással öt százalékkal csökkentik. A tv-program legfeljebb este 10 óráig tart­hat. Ä pékek ezentúl nem árusíthatnak 80 dekásnál ne­hezebb kenyeret. Az iskolák, hivatalok, intézmények, táv­fűtéses lakások hőmérséklete nem haladhatja meg a 19 fo­kot. Az olajkályhák vásárlá­sát megszigorították. A nem­zeti valuta védelmében a külföldre utazók évi első út­juk alkalmával 5000, majd esetenként 2000 dinárral na­gyobb összeget kötelesek egy évre letétbe helyezni. A ren­delkezések másik csoportja erőteljesen ösztönzi az áru­exportot, serkenti a szénbá­nyászat fejlesztését, a szén- tüzelésű és vízierőművek épí­tését, fontossági sorrendet ál­lapít meg az importcikkeknél, növeli a mezőgazdasági felvá­sárlási árakat. A párt- és állami vezetés törekvése a jugoszláv népgaz­daságot érő kedvezőtlen hatá­sok minimálisra történő szo­rítására, a takarékos gazdál­kodás szorgalmazására, a leg­égetőbb feladatok megoldásá­ra irányul és a társadalom józanságára apellál, mert hi­szen az intézkedések egy ré­sze kedvezőtlenül hat — ha csak átmenetileg is — a la­kosságra, a fogyasztókra. M. Gy. Visszafogják a beruházásokat. csak hagyj már nyugton en­gem. A kiskutyát is elűzted a háztól... ★ le senki sem nyitott ajtót. Az ablakon levoltak engédve a > paletták. Sebtében levelet írt, hogy mi történt, s bedobta a le­vélszekrénybe. Éppen hogy csak elérte a taxi az induló autóbuszt. így érkezett haza váratlanul Emmike, s azóta is várja, hogy Lackó majd jelentkezik. A postás azonban nem hoz levelet, s üzenet sem érkezik, emiatt egyre türelmetlenebb. Lackó megfeledkezett vol­na róla? Üres ígérgetés volt minden szava? Hogy fogad- kozott, esküdözött, amíg meg nem kapta, s után nyomban szedte a sátorfáját, és még arra sem méltatta, hogy üzenjen neki. Nem, ez le­hetetlen! Ilyesmi nem for­dulhat elő. Pedig hát ez történt. Az ügyvédnek esze ágában sem volt beváltani gyenge pilla­natában tett ígéreteit, s bo­nyodalmakba keveredni Em­mike miatt. Tetszett ugyan neki az asszony, de hát nem volt szerelmes belé. Csak könnyű kalandnak tartotta. Amikor megkapta, igyeke­zett minél távolabb kerülni tőle, hogy meneküljön a fe­lelősségtől. Már előzőleg ki­vette a szabadságát, s más­nap korán Budapestre uta­zott, onnan pedig a jugoszlá­viai Krk szigetre repült ti­zennégy napos üdülésre. így aztán Emmike kusza sorait csak három hét múltán vet­te kézhez, amikor fáradtan, napbarnítottan hazaérkezett. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents