Kelet-Magyarország, 1982. november (42. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-14 / 268. szám
2 Kelet-Magyarország 1982. november 14. Testvérfőiskolák hallgatói — önmagukról Próba a zsebszinházban Orosz, szlovák, lengyel, eseti szótól volt hangos a hét közepén a nyíregyházi tanárképző. NDK-foeli, cseh és lengyel testvérfőiskolák küldték el a tudományos munkában kimagasló eredményeket felmutató hallgatóikat arra a háromnapos tudományos diákköri konferenciára, amelyet már hagyományosnak mondhat a Bessenyei György Tanárképző Főiskola. Kétévente, most negyedszer olvashatták fel dolgozataikat az elméleti munka iránt érdeklődő hallgatók, öt főiskola öt hallgatóját kérdeztük: néhány mondatban hozza közelebb hozzánk a várost, ahol élnek, s a főiskolát, ahol tanulnak. Fesztivál Presovban Christiane Lösche, Zwickau: — Ötödéves vagyok, lényegében már végeztem. Mint aspiráns, a disszertációmat írom, orosz szövegelemzés a témája. Nekem annyira kedves a mintegy ezer hallgatót befogadó főiskola, hogy az aspirantúra után is szeretnék itt dolgozni. Az NDK- ban mindenki sportol, sajnos, nekem most kevesebb erre az időm. Kórusunk a város határain túl is ismert, sok meghívásnak tesz eleget. Vratiszlava Kunova Csehszlovákia végéről, Usti-nad- Labemből érkezett: — Festői kisváros a mienk, közel az NDK-határhoz. Mint szerte Európában, a fiatalok nálunk is a diszkóért lelkesednek, nálunk úgy mondják, diszkotéka. Az ezerötszáz hallgató túlnyomó többsége filharmóniai vagy színház- bérletet váltott. Komoly hagyománya 'van az esztrád- együttesek szereplésének. Ötödévfolyamos vagyok, oroszt és rajzot szeretnék tanítani valamelyik általános iskolában. De hogy hol? Egyelőre még nem tudom. Csehszlovákia általunk jobban ismert feléről, Presovból érkezett Maria Zámbo- ryová. — Kassai vagyok, így kollégiumban lakom Presovban. Ha ki sem lépnénk a főiskola kapuján, akkor is mindenki lelne kedvére való szórakozást. Néphagyományőrző csoportunk rendszeresen jár fesztiválokra, a hallgatók is jól ismerik számaikat. A hallgatók zsebszínházban tehetik próbára színészi, rendezői képességeiket, de legalább ilyen népszerű a mozi, a klub. Én magam a kórusban énekelek és zongorázok, barátságiesteket, zenei esteket szoktunk tartani. Síelés, röplabda Barbara Omeljanska Rze- szówból érkezett. — A határ közelében lévő Rzeszów második otthonom, én 70 kilométerrel távolabb lakom. Két kollégiumunk'van, őszszel és tavasszal mindkét kali színes, gazdag programot állít össze. Erre a rendezvényre meghívjuk a többi főiskolát is. Nagyon szeretjük a természetet, ha a tanulás úgy engedi, a lengyel fiatalok síelnek, kirándulnak. Negyedéves vagyok, orosz nyelvet fogok valamelyik általános iskolában tanítani. Anette Rjabokon a másik NDK-beli testvérfőiskolát, Auerbachot képviseli: — A matematikán * és a német nyelven kívül sport és zene közül választhattunk. Én a sportot akartam alaposabban művelni, már nyolc éve röp- labdázom. A 30 főiskola közül az NDK-ban mi a második helyen állunk. Mindösz- sze 350 hallgató jár az intézményibe, így elérhetjük, hogy egy jó filmre vagy színvonalas színházi bemutatóra minden hallgatónk eljut. Harmadévfolyamos vagyok, és a diplomaosztás után én is tanítani készülök. T. K. Parancsolt az étvágyának Perben a kilókkal Új ruhatárra van szüksége a győztesnek Mióta világ a világ, a nő soha nem tagadja meg önmagát, megjelenésére, külsejére mindig különös gondot fordít. Van, aki természettől fogva csinosnak mondhatja magát, de szép számmal akadnak olyan hölgyek is, akik soha nem adhatják át magukat az asztal örömeinek. Vagy ha mégis engednek a csábításnak, fölös kilókat kell cipelniük. Hogy ez nemcsak esztétikai kérdés, bizonyítja a megyei kórház egészségnevelési csoportjának felhívása, miszerint tavasszal hirdettek versenyt a fogyni szándékozóknak. Júniusban álltak mérlegre, akik megkísérelték próbára tenni önuralmukat. Zajlott a harc a kilókkal, mígnem októberben következett az izgalmas pillanat, eldőlt, ki állt újból a legtöbb mínusszal a mérlegre. A győztes Drenyószki Józsefné lett, akinek a napokban adták át az egészségnevelési napon a Kelet Áruház kü- löndíját, egy 300 forintos vásárlási utalványt. — ötödik gyerek voltam és a szüleim soha nem tagadtak meg tőlem semmi jó falatot. Mondanom sem kell, éltem az alkalommal. Nem is volt baj egy ideig, de úgy középiskolás koromtól kezdve nagyon zavartak a kilóim. Gondoltam egy merészet és mérlegre álltam ... Drenyószkiné nemcsak az étvágyának parancsolt. Mint a megyei kórház diétásnővére, jól tudta, mennyire fontos még fiatalon megálljt parancsolni az elhízásnak. Gondosan kiszámította, naponta mindössze 800 kalória értékű táplálékot fogyaszthat. S hogy ez milyen minimális, álljon Itt egy átlagos napi menüje. Reggelire két deci tejet, 5 deka sonkaszalámit, tízóraira egy almát evett. A levest kihagyta, sovány sertéssült és rántott karfiol volt az ebédje, az uzsonnát egy joghurt, a vacsorát 10 deka parizer és zöldpaprika jelentette. Fél éven át nem is látott kenyeret, kiflit csak a boltban... Most már kellemes gondja akad, a ruhatárát teljesen át kell alakítania. Hiába, sokba kerül a fogyás. De így legalább megéri... — Nem lehet megfizetni azt az érzést, hogy már nem néznek meg valahol, ha megjelenek. S nem utolsó szempont, hogy könnyebb lépcsőt mászni, mozogni, gyorsabban bevásárolok. Társaságban oldottabb, vidámabb vagyok. A vásárlási utalvány teflon palacsintasütővé válik. Kevesebb olajjal, ízletesebb fogásokat készíthet benne a fiatalasszony. T. K. Megjelent Mezéi György könyve A politikai könyvnapok alkalmából az üzletekbe került Aczél Györgynek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának „Beszélgetések Magyarországról, szocializmusról” című könyve. A párizsi Editions Sociales Kiadó gondozásában a közelmúltban interjúkötet jelent meg, amely Francis Cohen francia kommunista publicistának, szociológusnak Aczél Györggyel 1981. októberében folytatott beszélgetéseit tartalmazza. A nyolc beszélgetés a szocializmus magyarországi építésével, az MSZMP politikájával kapcsolatos témák széles körét öleli fel. Foglalkozik a történelmi előzményekkel, az új társadalom megteremtésének gazdasági és politikai problémáival, a szocialista demokrácia kérdéseivel. Tárgyalja a személyiség kibontakozásának lehetőségeit a szocializmusban; szól a nemzetközi munkásmozgalom, a szocialista közösség és Magyarország viszonyának alakulásáról, aktuális vonatkozásairól. A Kossuth és a Magvető Kiadó közös gondozásában most megjelent könyv a francia kiadvány fordítása. Aczél György és Francis Cohen nyolc beszélgetése kötetlen társalgás volt, gyorsírásos feljegyzés rögzítette az élénk eszmecserét. A szerkesztők a szövegen semmit nem csiszoltak, nehogy az élőszó frissesége kárt szenvedjen. Á régi bútor szerelmese Madách írószekrényét javította A nyírbogát i kastély bútorzatához tartozott a második világháború előtt Madách Imre írÓ6zekrénye, amely ma a nyírbátori Bá- thori István Múzeum egyik értékes darabja. Hogy ott látható, az nagymértékben köszönhető Kovacsics Gyulának, aki több mint öt évtizeddel ezelőtt javítgatta a tragédia írójának bútorát, és felhívta rá Szalontad Barnabás figyelmét. A Nyíregyházán élő idős műbútorasztalos, a munkás- mozgalom közismert szabolcsi veteránja a Tanácsköztársaság leverése után évekig nem kapott munkát. Végül az egyik gazdag nyíregy-^ ihézi birtokos szép intarzia- berakásos szekrényéhez keresett mestert. Napi öt koronát és teljes ellátást kapott Kovacsics Gyula a bútor helyreállításáért. Az első megbízást követte a többi. 1931- ben ajánlották be Bogáty József földbirtokosnál. A feleség, Madách Gabriella akarta megjavíttatni a Madách Imrétől örökölt írószekrényt. A hiányzó réz- és csontberakásokat kellett pótolni. — Három hónapig dolgoztam a szekrényen — mondta Kovacsics Gyula. — Trombitarézből készítettem el a hiányos díszítést, meg szarvas- marha csontjából. A birtokos felesége gyakran megnézte, hol tartok a munkával. Szívesen mesélt Madách Imre sok gonddal teli magánéletéről. Amikor megtudta, hogy magam is olvastam Az ember tragédiáját, a fizetségen és a napi ellátáson kívül Madách Imre írószekrénye a nyírbátori múzeumban. (E. E. felv.) megengedte, hogy munka után beüljek a kastély könyvtárszobájába, és hallgassam a rádiót is. A felszabadulás után a régi bútorokat kiszórták, ter- ménynaktár, majd iskola lett a kastélyban. Kovacsics Gyula lerajzolta, milyen volt a Madách-írószekrény. A rajz segítségével a nyírbátori mú- zeumigazgató kocsiszínből, fészerből szedte össze darabonként az írószekrényt. A nyíregyházi asztalosmester útmutatásai szerint állították ismét helyre a múlt századi bútordarabot, melyen állítólag a tragédia alkotásakor is dolgozott a magyar irodalom kiemelkedő alakja. (rg) Elkerülhető-e a gyermekbaleset? Madártojásért — gerinctörés — Betört a gyerek feje, rohanjunk az orvoshoz! Hányszor rémül meg így a szülő, amíg az erejét, ügyességét, no és bátorságát próbára tevő kisgyerekből körültekintő, fegyelmezett iskolás lesz. — Számtalan veszély leselkedik a legkisebbekre — hangsúlyozta a napokban tartott előadásában dr. Noviczki Miklós, a megyei kórház baleseti sebészetének szakorvosa. — Nem is az a baj, hogy a gyerek leesik a mászókáról, vagy lehorzsolja a karját fára mászás közben, hanem az, hogy a szülők nem tanítják meg a gyerekeket arra, hogyan viselkedjenek a rendkívüli vagy váratlan helyzetekben. Á kritikus kerékpárküllő Pedig érdemes a statisztika száraz adatait is segítségül hívni a tények magyarázatához. Évente a megyei kórház baleseti sebészetére 100—150 gyereket kerékpár okozta sérülés miatt hoznak be a szülők. Tipikus eset: a szülő hátra felülteti a néhány éves apróságot, aki nem tudja huzamosabb ideig a kerékpár- küllőtől távol tartani a lábát, s néhány perc múlva belegabalyodik a jármű kerekeibe. De az sem ritka, hogy a nagyobb testvér biciklizteti a kicsit és így történik a baj. — Ezek rendszerint 21 napon túl gyógyuló sérülések — hangoztatta a fiatal szakorvos. Lényegében elkerülhető baleset. Végignéztem a járműboltokat, de a védő plexilap, amit fel lehetne szerelni a hátsó kerékre, hiány- <fiíkk. A felnőtteknek kell valamilyen megoldással a veszélyt kiküszöbölniük. Akár úgy, hogy lábtartót szerelnek fel, amit esetenként szintén tart a kereskedelem. Elrettentő példa: van, aki rögzíti a gyerek lábát. Any- nyi a kockázat: csak felborulni nem szabad . . . Közlekedési kockázatok Az összkomfortos lakótelepek térhódításával egyre több tipikus baleset szenvedő alanyai a kisgyerekek. Gyakori, hogy a kicsi magára rántja a forró teát, a levest, a tűzhelyen melegedő vizet. Az égési sérülések nemcsak komoly fájdalmat okoznak, hanem a fejlődésben is legalább egy évvel visszavetik a gyereket. A panelházakban Igen alacsonyan helyezik el a konnektorokat, nem egyszer áramütés forrásaivá válnak. — Megszámlálhatatlan kisebb és nagyobb balesetet jelentenek a törések. S az a bosszantó — hangsúlyozta Noviczki doktor a kórházi egészségnevelési napon —, hogy a legtöbb súlyosságát csökkenteni lehetne. Nem arról van szó. hogy a gyerek úgy lesz felnőtt, soha nem üti meg magát. De meg kell tanítani a gyereket leesni! Az első mászókai próbálkozásoknál feltétlenül jó, ha a szülő ott van. Akkor nem következne be az olyan tragikus baleset, mint a 8 méter magas póznára felmászó, madártojást kereső kisfiúé, aki súlyos gerinctörése nyomait egy életen keresztül viselni fogja . .. A közlekedés ma még mindig az egyik legnagyobb veszély az óvatlan kisgyerekre. Jó kezdeményezés a jósavárosi úttörőktől, hogy az Oszőlő és a Garibaldi utca kereszteződésénél reggelenként, amikor jó néhány iskolás odaér a sarokhoz, egyenruhás úttörő rendőrök irányítják a forgalmat. Leállítják az autókat, s akkor legalább biztonságosan haladhatnak át a gyerekek. Gyakorolni a veszélyt Sorscsapás-e a gyermekbaleset vagy elkerülhető? Mindenképpen tragédia, de az kevés, ha a szülő azzal engedi útnak reggel a gyerekét, hogy vigyázz magadra. Meg keU tanítani a kicsiket a veszélyre, s arra is, mit kell tenniük, ha már bajba kerültek. A legtöbb balesetet higgadtsággal könnyebben átvészelheti a gyerek. — Készítünk a közeljövőben egy pár perces színes dia oktatófilmet a kerékpárküllő okozta gyermekbalesetekről. Szeretnénk az iskolai, óvodai szülői értekezleteken levetíteni. Jó lenne, ha minden felnőtt világosan látná, nemcsak óvni kell a gyereket, hanem megtanítani kipróbálni az életet, a gyerek ügyességét, bátorságát próbára tenni. T. K. A tárgyalóteremből Rabollak Jónásék Régen találkozott február 22. előtt Nyíri László tiszadobi lakos Jónás Gyula 23 éves tisza- vasvári lakossal, azon a napon azonban összefutottak. Nyírinél volt pénz, és több szórakozóhelyen is fizetett az egyébként szokásos alkoholista Jónásnak szeszes italt, majd együtt elmentek a Jónás lakására. Ott Nyíri egy gyereknek adott egy százast, hogy hozzon érte pálinkát. A lakásban többen beszélgettek és Nyíri nem vette észre, hogy Jónás halkan mondja ifj. Balogh Károly 22 éves tiszavas- vári lakosnak: Nyírinél sok pénz van, s azt el kellene venni. Egy félóra elmúltával Nyíri távozott, mert indult a busza, Jónás pedig elkísérte. Alig haladtak a lakásból 15—20 lépést, mikor egy sötét helyen Balogh leütötte Nyírit. Ezután Jónással együtt rugdosták, ütlegelték, s ennek a végén Nyíri elveszítette az eszméletét. Jónásék átkutatták az iménti vendégük zsebeit, elvettek tőle 1600 forintot, egy piros mellényt és cigarettát, majd otthagyták. Mikor Nyíri föleszmélt. egy ismerős gépkocsival orvoshoz sietett, onnan pedig kórházba került. A feljelentését másnap tette meg. Jónáséknál megtalálták a mellényt és a cigarettát, továbbá a pálinkára adott százast is. Az ügyben a Nyíregyházi Megyei Bíróság mondott Ítéletet. A bíróság az elkövetett rablás miatt Jónást és Baloghot egyaránt két év és nyolc hónap börtönre büntette, s három—három évre eltiltotta őket a körügyektől, továbbá kötelezte őket az okozott kár megtérítésére. A bíróság kötelezte Jónást, hogy alkoholizmusa miatt kényszergyógyításnak vesse alá magát. Az ítélet jogerős. (—n) Heti bosszúságunk Agy Állandóan jókedvű ismerősöm lógó orral rótta a nyíregyházi utcákat. Mi baja lehet most, hiszen egy hete dicsekedett büszkén és örömmel, hogy unokája született? Illetlen dolognak tartottam komorsága okát megkérdezni tőle, inkább nyomába szegődtem. Külön megtett, immár közössé vált utunk egy bútorboltba vezetett. Láttam, amint az eladó sajnálkozva tárta szét a karját, s válaszából annyit sikerült meghallanom, hogy ne is strapálja magát, Ilyen gyermekágyat csak előjegyzésre kaphat, ha szerencséje van. Ha most megrendeli, befizeti az előleget, a Jövő év első felében valószínű, leszállítják, bár az idén Is csak tizet kaptak a kért húsz helyett. Másik, harmadik bolt következett, aztán a nagy bútorraktár, ám a válasz mindenütt az volt: csak megrendelésre szállítanak. Magyarázhatta szegény, hogy ez az első unoka a családban, honnan tudhatták volna ezt a szokást a fiatalok, amikor pedig ő volt fiatal házas, akkor még kereskedett és nemcsak közvetített a kereskedelem —. az eladók szive nem esett meg rajta. Bánatában elindult, hogy ágy htján legalább néhány holmit vásárol a picinek. Előbb hálózsákot kért, aztán kocsikabáttal próbálkozott, de csak tipegőt és pelerlnt kínáltak neki, s hiába indult el üres táskával haza, útközben egyre jobb kedvre derült. Amikor mellécsapódtam, már örömmel újságolta: míg a boltokban kapta az elutasító szavakat, eszébe jutottak az ö nagyszülei, s megtalálta a megoldást is. A nagytakarításig jó lesz a kiságy helyett a mosóteknö, mert az hálózsák helyett felnőttpaplannal is kibélelhető, aztán meg ösz- szetolnak két fotelt, hadd érezze magát felnőttnek az a gyerek. Hogy bosszúságát hamarabb felejtse, én is a kereskedelem pártjára álltam, s halkan tudomására hoztam: a boltok tele vannak kamaszcuccok- kal, mit tehet arról az a néhány boltvezető, hogy az 5 unokája ilyen lassan nő. Amikor elváltunk, azért az is eszembe jutott, még jó, hogy a pici nem tudja megkérdezni: mi lenne, ha any- nyi gyerek születne, amennyi nálunk a családideál? B. J. Mellesleg Bér dolgában általában senki sem viccel. Ha valami zsebbevágó, akkor bizony ezt leginkább a borítékról lehet elmondani, amit havonta egyszer vagy kétszer kapunk kézhez. Bár elvétve hallani arról, hogy egyesek a fizetésüket csak amolyan cigaret- étapénznek tekintik, mégis az az általános, hogy a legtöbb ember ezt igyekszik beosztani, ahogy tudja. (Van, aki nem tudja, ezért neki minden hónap nagyon hosszúnak tűnik.) Mellesleg, a héten olvastam egy érdekes cikket, amelyből kiderül, hogy januártól új bérszabályozás lép életbe nálunk. Sok egyéb részletkérdés után az volt a cikk kicsengése, hogy bizony a jövőben a bérek jobban kötődnek a teljesítményekhez. Máris sajnálni kezdtem ismerősömet, aki eddig nagy sikert aratott társaságban a következő pro dukciójával: „Elmentem az új helyre és megkérdeztem, mennyit fizetnek? Erre azt válaszolták, annyit, ameny- nyit megérdemlek. Nyomban rávágtam: kérem, annyiért én nem vállalom.” Sajnálom ezt az ismerőst, mert aligha sütheti el sztoriját ezután baráti körében, mivel a tervezett bérszabályozás nem az ö malmára hajtja a vizet. Bár meglehet, hogy már most keresgéli a kiskapukat, miként lehet majd lavírozni a létszám- csökkentés által nyert előnyős úton, nekem van egy gyanúm, hogy nem sok siker koronázza igyekezetét. Sőt! Egyenesen kilátásta tannak érzem a helyzetét, mivel a tervezett szabályozás célja, hogy megszűnjék a káros egyenlősdi, a jól és rosszul dolgozó vállalatok, a szorgalmas és a munkát csak mimelő dolgozók között. Magyarán: közeleg az Idő, amikor barátunk is any nyit kap, amennyit megérdemel. Mármost ha nem hajt rá, akkor bizony csak ol esőbb cigarettára telik majd — a dohányából, (angyal)
