Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-12 / 239. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. október 12. Bajor tartományi választások Az NSZK-beli Baj oroszágban vasárnap megtartott tartományi választáson a szabaddemokrata párt újabb, rendkívül súlyos vereséget szenvedett, a keresztényszociális unió fölényes győzelmet aratott, a szociáldemokrata párt megőrizte eddigi befolyását, a zöldek, azaz a környezetvédők pedig jelentős szavazatnyereségük éllenére nem jutottak be a bajor parlamentbe. A szavazáson, amelyen a választásra jogosult mintegy nyolcmillió állampolgár 78,3 százaléka vett részt, a következő eredmény született: Pártok 1982 1978 Változás 1978-hoz képest CSU 58,3 59,1 —0,8 százalék SPD 31,9 31,4 0,5 százalék FDP 3,5 6,2 —2,7 százalék Zöldek 4,6 1,8 2,8 százalék A választás eredményeképpen a 204 fős bajor tartományi parlamentben a jövőben csupán két párt — a CSU és az SPD — lesz képviselve: a CSU 133, az SPD 71 mandátummal. Robotok az NDK-ban Robottechnika a karikatúra szerint. A téma olyan régi, mint a „gondolkodó gépről való álom”. A sakk-komputer közben valósággá vált. Az azonban, hogy az ipari robot a munkaszünetben alkalmas partnerré válhat egy kis játékra, ahogyan az Eulenspiegel rajzolója, Louis Rauwolf látja, valószínűleg örök utópia marad. B ajorországban újra lesújtott Genscherékre a most már szüntelenül felettük lebegő Damoklész- kard: a szabaddemokrata párt a Német Szövetségi Köztársaság tíz tartománya közül immár a negyedikből bukik ki látványosan. Az újabb vereséggel nagyjából egy időben folyt az FDP Baden-Württemberg tartományi szervezetének helyi kongresszusa, és immár senkit sem lepett meg, hogy az elnöki beszámoló a párt országos vezetését „árulással” vádolta. A bonni koalíciórobbantásban főszerepet játszott FDP- vezérkarral kapcsolatban a verrat (árulás) szó most már véglegesen polgárjogot nyert a nyugatnémet sajtóban és közvéleményben. Ez a közvélemény — és ez feltétlenül jelent valamit a március elejére ígért országos választásokat illetően is — nehezen emészti meg, hogy Hans- Dietrich Genscher pártelnök és munkatársai a bonni hatalomváltás során pontosan az ellenkezőjét cseleked- ték annak, amire 1980-ban a választóktól felhatalmazást kaptak. így és ezért érthető az NSZK egyes sajtóhírei által használt kifejezés, amely szerint a szabaddemokrata párt szavazótáborának villámgyors olvadása, sőt elolvadása „az árulás ára”, amit Gen- scheréknek most (és valószínűleg a márciusi országos voksoláson is) meg kell fizetniük. Az adatait, sőt prognózisait illetően világszerte megbízhatónak tekintett hamburgi Spiegel hétfőn, október 11- én reprezentatív felmérést tett közzé, amelyből egyértelműen kitűnik: ha most tartanának választásokat, az FDP nemhogy a részvételhez szükséges öt, de még a három százalékot sem érné el és kibukna az országos parlamentből, a Bundestagból is. A sajtó, és ez ebben a helyzetben érthető, a bajor tartományi választásokat is országos szeizmográfként várta. Mit mutat a szeizmográf? Az önmagában nem szen(Folytatás az 1. oldalról) jezésére, az Afrika déli részén élő népek apartheidellenes küzdelmének támogatására. A jelenlegi feszültségekkel terhes helyzetben, különösen fontos, hogy valamennyien közös erővel lépjünk fel a fegyverkezési verseny fokozása, a világ békéjét veszélyeztető lépések ellen. A Magyar Népköztársaság népe ós kormánya határozottan elítéli az enyhülés elleni támadásokat és fellép a nemzetközi légkör megrontására irányuló próbálkozások és a termonukleáris katasztrófa veszélyét magában rejtő új nukleáris fegyverzetek rendszerbe állítása ellen. Az önök országainak és a mi népünknek a sorsa is szorosan összefügg a világ békéjének sorsával. Csak az emberiség feje felett lebegő nukleáris veszély elhárításával bontakozhat ki igazán a fejlődő országok népeinek küzdelme gazdasági és politikai szuverenitásuk tartós biztosításáért, teljesedhet ki gazdasági, társadalmi, politizáció, hogy Strauss CSU-ja Bajorországban megszerez- té-az abszolút többséget. Az azonban már figyelemre méltó, hogy Straussék valamivel kevesebbet (59,1 helyett 58,3 százalékot) szereztek, mint négy éve. Ugyanennek az éremnek a másik oldala, hogy a legkonzervatívabb tartományban is elmaradt a szociáldemokraták látványosnak várt hanyatlása, sőt, ha csak fél százalékkal is, de növelték szavazataik- számát (31,4-ről 31,9 százalék). Ez már éppúgy országos jelenségként értékelhető, mint az FDP kibukása vagy éppen a „zöldek” előretörése. (A szabaddemokraták a legutóbbi választás 6,2 százalékával szemben most csupán 3,5 százalékot értek el, a környezetvédők pedig az 1978-as 1,8 helyett most 4,6 százalékot kaptak, tehát mindössze négy tized százalék választotta el őket attól, hogy — Hamburg és Hessen után — újabb tartományi parlamentbe kerüljenek be.) A bajor szeizmográf tehát sok mindent megmutatott. Nem utolsósorban — méghozzá számszerűen — az „árulás árát”. kai és kulturális fejlődésük, és valósulhat meg a mi fő törekvésünk is, hogy a fejlett szocialista társadalmat építve tovább erősítsük nép- azdaságunkat, javítsuk népünk életkörülményeit. Biztosíthatom önöket, hogy a Magyar Népköztársaság, a szocializmust építő magyar, nép a jövőben is teljes szolidaritást vállal a fejlődő országok népeinek, a nemzeti felszabadítási mozgalmak igazságos ügyével. Kívánjuk, hogy szervezetük tevékenységével erősítse tovább a haladó imperialista erők nemzetközi összefogását a békéért, a társadalmi haladásért. Az AAPSO jubileumi elnökségi ülése minden résztvevőjének felelősségteljes munkájához sok sikert kívánunk — fejeződik be az Elnöki Tanács elnökének távirata. * A tanácskozáson dr. Sütő Gyula titkár vezetésével részt vesz a Magyar Szolidaritási Bizottság küldöttsége is. VARSÓI SZERZŐDÉS KÜLÜGYMINISZTEREI A korábbi megállapodásnak megfelelően október második felében Moszkvában kerül sor a Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszteri bizottságának ülésére. ŰJ ELNÖK BOLÍVIÁBAN Hernan Siles Zuazo vasárnap délután letette a hivatali esküt és ezzel Bolívia új alkotmányos elnökévé vált. Vasárnap vette át tisztségét Jaime Paz Zamora új alel- nök is. Az ünnepségen a világ negyven országának 150 képviselője vett részt, köztük Peru, Ecuador és Kolumbia elnöke és Rafael Carlos Rodriguez kubai alelnök. .......................« Kolbe szentté avatása A Vatikánban a Szent Pé-; tér téren vasárnap délelőtt $ szentté avatták Maximilian | » Kolbe lengyel ferencesrendi | | szerzetest. II. János Pál pá- y * pa méltatta a mártírhalált § lj halt pap tevékenységét a 1501 j ezer fős tömeg előtt. A szentté f I avató szertartáson tíz püspök | i és bíboros működött közre, $ § köztük Franciszek Macharski 5 ‘ krakkói bíborosérsek. A második világháború Len- f * gyelországban érte a hazafias $ jj gondolkozású szerzetest. Ko- £ J lostorában náciellenes lapot % I adtak ki, ezért őt és négy szerzetestársát a Gestapo le- f tartóztatta. Megkínozzák, j * majd az auschwitzi haláltá- I ‘ borba hurcolták. Kolbe 1941 •' J augusztusában a koncentrá- ; I ciós táborban önként vállalta a \ a mártírhalált egy halálra i , ítélt lengyel fogolytársa, egy \ 1 sokgyermekes családapa he- jjj íj lyet. A náci pokolból Kolbe | § által megmentett lengyel fér- fc fi, a most 81 éves Franciszek £ \ Gajowniczek ott volt a szenttér ? ? avatási szertartáson. Kolbét : ! 1971-ben avatta boldoggá a ^ í katolikus egyház. MUNKÁBAN A RUSSELL-BIRÓSAG Megkezdte munkáját a nemzetközi Russell-bíróság bizottsága a nyugat-bejrutá palesztin menekülttáborokban elkövetett tömegmészárlás felelőseinek felkutatására. A Német Szocialista Egységpárt X. kongresszusának dokumentumai, és a következő öt esztendő tervei világosan utalnak az ipari robotok gyártására. Arról van szó, hogy az egészségre ártalmas, monoton és nehéz fizikai munkát a gépeknek kell elvégezniük, és az embernek a termelésben az őt megillető helyet kell elfoglalnia. Az NDK iparában 1985- ben már 45 .ezer robotot kell alkalmazni. Rangos feladat ez, hiszen Japánban a több éves fejlesztési időszak után 1982-ben még mindig csupán 14 ezer robot működik. A robotkutatás sajátos célokat tűz maga elé. Olyan technikai rendszerekre törekszik, amelyek megengedik, hogy az ember csak a munka mellett álljon, ügyeljen, irányítson, karbantartson és robotja „gépi intelligenciáját” növelje. Ennek során a robotnak jeleket, mintákat, jelzéseket kell felismernie és feldolgoznia.' Elvárják tőle, hogy összehasonlításokat végezzen vagy valamit feljegyezzen (tároljon). Ügy számítják, hogy körülbelül 1983—1986. között a robot memóriájának a tárolóképessége az emberi agyét is meghaladja. Sokan ismerik a magyar Rubik Ernő profeszor által feltalált hatszínű, bűvös kockát 54 mezejével és a több mint 43 trillió lehetséges kombinációjával. Egy mai mikrokomputer optikai szenzorokkal elméletileg 12 milli- másodperc, gyakorlatilag egy „szempillantás” alatt elvégzi a megoldáshoz szükséges 17—50 forgatást. A megoldás közlése egy másodpercet vesz igénybe, a forgatás gyorsasága ezután már csupán mechanikai probléma. ,Az NDK ipari üzemeiben beállították a robotok 3. nemzedékének első példányait. A munka termelékenységét 470 —700 százalékra növelték. Arra törekszenek, hogy a több gépes üzemelési rendszerben ezer százalékkal emeljék a robot munkájának a termelékenységét. A mai robot tömegének 1 százalékát alkotja a mikro- elektronikus „agy”. Egy ilyen robot tíz ember rutinmunkáját végzi el. Ennyi embert szabadít fel érdekesebb, több értelmet kívánó munkára. A jövő robotjának „megszületését” 1984-re várják. Munkájának termelékenysége 10 000 százalékra emelkedik, és egyedül 30 klasszikus, vagyis korábbi típusú robotot helyettesít. Az NDK és a Szovjetunió együttműködése révén már készülnek a prototípusok. Losonczi Pál távirata Grand Hotel Hungária (9.) Bombamerénylet a Dohány utcában A fővárosban és az országban történt bűncselekményeknél ebben az időben sokkalta nagyobb bűntettek történtek a nagyvilágban egy Hitler Adolf nevű személy jóvoltából. És ezek nyomán egyre sűrűbb viharfellegek tornyosultak Magyarország felett. Az ország gazdasági helyzete katasztrofális volt. Az uralkodó osztály, a gyár- tulajdonosok és bankárok továbbra is jól éltek, továbbá még egy réteg, az úgynevezett strohmanok, akik „ős- keresztények”-ként „vették át” a zsidó vállalkozásokat. Mögöttük néha pénzükkel és szakértelmükkel továbbra is a volt tulajdonosok álltak, akik a háttérben, mint csendestársak szerepeltek. Egyszóval akinek pénze volt, még akkor is jól keresett. Nem így a munkásosztály és nem így az értelmiség nagy része. Példa erre az a riport, ami 1939-ben a Magyar Nemzet szilveszteri számában jelent meg. Alkalmi hómunkásokról szólt, akik nyolcórai munkájukért 3 pengőt kaptak, és még így is boldog lehetett, akit felvettek. Volt köztük egy sereg munka nélküli szakmunkás, de akadt szigorló orvos vagy fiatal mérnök is. A mindennapi kenyérre kellett a néhány pengő. SEBESÜLTEK A ZSINAGÓGA ELŐTT Aznap, amikor a Parlament többsége a második zsidótörvényt elfogadta — pontosan 1939. február 3-án — megdöbbentő bűncselekmény történt a fővárosban: a Dohány utcai bombamerénylet. Délután a rendőri sajtóirodában tartózkodtunk, amikor megkaptuk a hírt, hogy a Dohány utcai zsinagóga előtt bombák robbantak. A helyszínre rohantunk. A templom előtt megdöbbentő kép tárult elénk, a járdán jajgató, véres sebesülteket ápoltak a mentők. Csak annyit tudtunk meg, hogy a templomból távozók közé ismeretlen tettesek két kézigránátot dobtak. Másnap a lapoknak néhány soros hivatalos jelentést adtak ki: „Folyó hó 3-án, 18 órakor a Dohány utcai izraelita templomból távozó közönség közé ismeretlen tettesek két kézigránátot dobtak. Tizenhárom sebesülés történt. Ezek közül négy súlyosabb, a többi könnyebb természetű. A nyomozás folyamatban van, három egyént őrizetbe vettek.” Az aljas merénylet a társadalom legszélesebb rétegeiben felháborodást keltett. Az ügy előzményeiről a következőket tudtuk és írtuk meg: aznap délután a szokásos istentisztelet volt a zsi-* nagógában, amely hat óra előtt néhány perccel ért véget. A hívők nagy része ekkor elhagyta a templomot. Hirtelen detonációk rázkód- tatták meg a levegőt, a templom színes üvegablakai közül több betört. A templom előtt tartózkodók közül sokan sérülten a földre estek, az emberek között, akik még a templomban tartózkodtak, pánik tört ki. A rendőrséggel együtt tüzérségi szakértő is érkezett a helyszínre. Reflektorok fénye mellett készítették el a felvételeket. Már a nyomozás kezdetén feltételezték, hogy merénylet történt, amelynek tettesei előzőleg terepszemlét tartottak. ,A NYOMOK A TETŐRE VEZETTEK... A templommal szemben lévő Dohány utca 1/b számú hatemeletes ház egyik háztartási alkalmazottja elmondta a detektíveknek, hogy rövid idővel a merénylet előtt a VI. emeleten a liftkamra ajtaja nyitva volt és azon egy hágcsón valaki a ház lapos tetejére igyekezett. Egyik lakó arról szólt, hogy találkozott is azza} a férfival, és ~ megkérdezte tőle, mit csinált a háztetőn. Ekkor már megtörtént a merénylet. Az illető azt állította, hogy a lift gépházában javított valamit. S ezután lerohant a lépcsőházból és eltűnt. A kátránnyal leöntött és kavicsréteggel fedett lapos háztetőn férfi lábnyomokat találtak. Ezek egészen a háztető széléig, a Dohány utcai homlokzatig vezettek, amely éppen szemben van a zsinagógával. Egy nappal később a rendőrség az ismeretlen férfiről személyleírást is adott a lapoknak, három nap múlva pedig újabb részletek kerültek nyilvánosságra. Megállapították ugyanis, hogy nem két, hanem három bombát dobtak a templom elé, és a tettes nem egyedül követte el a merényletet, bűntársai is voltak. Ezek közül az egyik a Dohány utca. 1/b számú házban figyelt, majd maga is felment a tetőre, és segített a bombák ledobásánál. De az utcán is több társa lehetett a merénylőknek, akik vigyáztak, hogy a leleplezés esetén figyelmeztethessék társaikat. A háztetőn megtalálták a bombák gyúitószerkezetét, amelyből kiderült, hogy a tettesek kézigránátokat hajítottak a templom elé. Nem is kettőt, hanem hármat, de a harmadik szerencsére nem robbant fel. KIK VOLTAK A TETTESEK? A széles körű nyomozás során rengeteg házkutatást tartottak. A ház építésénél korábban négyszáz munkás vett részt, így — az akkori időkre jellemző módon — ezek között keresték az esetleges tetteseket. Holott tanúvallomások hangzottak el egy több tagú társaságról, akik Pesten, majd Budán egy vendéglőben, italozás közben a zsidó templomról beszélgettek; és valami riasztó akciót is emlegettek. Hogy-hogynem, mégsem azon a nyomon folyt a nyomozás, amely a legkézenfekvőbb volt. Nevezetesen nem a szélsőjobboldal és a rendőrség által is ismert személyek körében igyekeztek megtalálni a tetteseket, akiknek a második zsidótörvény után érdekükben állt, hogy pánikot, riadalmat okozzanak. A nyomozás nem is vezetett eredményre, noha Heté- nyi Imre, a politikai osztály vezetője, felszólította a sajtóiroda tagjait, napról napra írjanak, amit* akarnak, csakhogy ébren tartsák az ügyet. Meg is írtuk többek közt — persze hasból —, hogy a merénylők egy fekete autóval menekültek el a helyszínről. Csak később derült ki, hogy így is történt. De az is kiderült, hogy a Dohány utcai bombamerényletet KoVarez Emil, a Szálasi-kormány későbbi hírhedt véres kezű minisztere és bandája követte el annak idején... Bállá Ödön — Vége — Eddig a regényrészlet. Joggal kérdezheti az olvasó, hogy ebben úgyszólván alig esik szó a Grand Hotel Hungáriáról. A szerző tehát magyarázattal tartozik. Harminckét éve, hogy tűzben, robbanások zajában egy nagyváros ostromának porfelhőjében, 1944 decemberében utolsó heteit élte a szálloda. Helyén most a Hotel Intercontinental áll. A mai nemzedék semmit sem tud arról, hogy tűnt a semmibe az épület elődje. A Hungária, a dzsentrik egykori világa a nyilas országiás heteiben kalandorok, kártyások, bujkálók, üldözők és üldözöttek, az embermentés lehetőségeiből is pénzt csináló figurák menedéke lett, akik a sülijedő hajón az utolsó felvonást várták. A regényben erről is szó esik majd ...
