Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-12 / 239. szám

4 Kelet-Magyarország 1982. október 12. Bajor tartományi választások Az NSZK-beli Baj oroszágban vasárnap megtartott tar­tományi választáson a szabaddemokrata párt újabb, rend­kívül súlyos vereséget szenvedett, a keresztényszociális unió fölényes győzelmet aratott, a szociáldemokrata párt megőrizte eddigi befolyását, a zöldek, azaz a környezetvé­dők pedig jelentős szavazatnyereségük éllenére nem jutot­tak be a bajor parlamentbe. A szavazáson, amelyen a választásra jogosult mintegy nyolcmillió állampolgár 78,3 százaléka vett részt, a követ­kező eredmény született: Pártok 1982 1978 Változás 1978-hoz képest CSU 58,3 59,1 —0,8 százalék SPD 31,9 31,4 0,5 százalék FDP 3,5 6,2 —2,7 százalék Zöldek 4,6 1,8 2,8 százalék A választás eredményeképpen a 204 fős bajor tarto­mányi parlamentben a jövőben csupán két párt — a CSU és az SPD — lesz képviselve: a CSU 133, az SPD 71 man­dátummal. Robotok az NDK-ban Robottechnika a karikatúra szerint. A téma olyan régi, mint a „gondolkodó gépről való álom”. A sakk-komputer közben valóság­gá vált. Az azonban, hogy az ipari robot a munkaszünetben al­kalmas partnerré válhat egy kis játékra, ahogyan az Eulenspiegel rajzolója, Louis Rauwolf látja, valószínűleg örök utópia marad. B ajorországban újra le­sújtott Genscherékre a most már szüntelenül felettük lebegő Damoklész- kard: a szabaddemokrata párt a Német Szövetségi Köztársaság tíz tartománya közül immár a negyedikből bukik ki látványosan. Az újabb vereséggel nagyjából egy időben folyt az FDP Ba­den-Württemberg tartományi szervezetének helyi kong­resszusa, és immár senkit sem lepett meg, hogy az el­nöki beszámoló a párt orszá­gos vezetését „árulással” vá­dolta. A bonni koalíciórobbantás­ban főszerepet játszott FDP- vezérkarral kapcsolatban a verrat (árulás) szó most már véglegesen polgárjogot nyert a nyugatnémet sajtóban és közvéleményben. Ez a közvé­lemény — és ez feltétlenül jelent valamit a március ele­jére ígért országos választá­sokat illetően is — nehezen emészti meg, hogy Hans- Dietrich Genscher pártel­nök és munkatársai a bonni hatalomváltás során ponto­san az ellenkezőjét cseleked- ték annak, amire 1980-ban a választóktól felhatalmazást kaptak. így és ezért érthető az NSZK egyes sajtóhírei által használt kifejezés, amely sze­rint a szabaddemokrata párt szavazótáborának villám­gyors olvadása, sőt elolvadása „az árulás ára”, amit Gen- scheréknek most (és valószí­nűleg a márciusi országos voksoláson is) meg kell fi­zetniük. Az adatait, sőt prognózisait illetően világszerte megbíz­hatónak tekintett hamburgi Spiegel hétfőn, október 11- én reprezentatív felmérést tett közzé, amelyből egyér­telműen kitűnik: ha most tartanának választásokat, az FDP nemhogy a részvételhez szükséges öt, de még a há­rom százalékot sem érné el és kibukna az országos par­lamentből, a Bundestagból is. A sajtó, és ez ebben a helyzetben érthető, a bajor tartományi választásokat is országos szeizmográfként vár­ta. Mit mutat a szeizmográf? Az önmagában nem szen­(Folytatás az 1. oldalról) jezésére, az Afrika déli ré­szén élő népek apartheidel­lenes küzdelmének támoga­tására. A jelenlegi feszültségekkel terhes helyzetben, különö­sen fontos, hogy valamennyi­en közös erővel lépjünk fel a fegyverkezési verseny fo­kozása, a világ békéjét ve­szélyeztető lépések ellen. A Magyar Népköztársaság népe ós kormánya határo­zottan elítéli az enyhülés el­leni támadásokat és fellép a nemzetközi légkör megrontá­sára irányuló próbálkozások és a termonukleáris kataszt­rófa veszélyét magában rejtő új nukleáris fegyverzetek rendszerbe állítása ellen. Az önök országainak és a mi népünknek a sorsa is szorosan összefügg a világ békéjének sorsával. Csak az emberiség feje felett lebegő nukleáris veszély elhárításá­val bontakozhat ki igazán a fejlődő országok népeinek küzdelme gazdasági és poli­tikai szuverenitásuk tartós biztosításáért, teljesedhet ki gazdasági, társadalmi, politi­záció, hogy Strauss CSU-ja Bajorországban megszerez- té-az abszolút többséget. Az azonban már figyelemre mél­tó, hogy Straussék valamivel kevesebbet (59,1 helyett 58,3 százalékot) szereztek, mint négy éve. Ugyanennek az éremnek a másik oldala, hogy a legkonzervatívabb tartományban is elmaradt a szociáldemokraták látvá­nyosnak várt hanyatlása, sőt, ha csak fél százalékkal is, de növelték szavazataik- számát (31,4-ről 31,9 százalék). Ez már éppúgy országos jelenségként értékelhető, mint az FDP kibukása vagy éppen a „zöldek” előretörése. (A szabaddemokraták a leg­utóbbi választás 6,2 százalé­kával szemben most csupán 3,5 százalékot értek el, a kör­nyezetvédők pedig az 1978-as 1,8 helyett most 4,6 százalé­kot kaptak, tehát mindössze négy tized százalék választot­ta el őket attól, hogy — Ham­burg és Hessen után — újabb tartományi parlamentbe ke­rüljenek be.) A bajor szeizmográf tehát sok mindent megmutatott. Nem utolsósorban — még­hozzá számszerűen — az „árulás árát”. kai és kulturális fejlődésük, és valósulhat meg a mi fő törekvésünk is, hogy a fej­lett szocialista társadalmat építve tovább erősítsük nép- azdaságunkat, javítsuk né­pünk életkörülményeit. Biztosíthatom önöket, hogy a Magyar Népköztársaság, a szocializmust építő magyar, nép a jövőben is teljes szoli­daritást vállal a fejlődő or­szágok népeinek, a nemzeti felszabadítási mozgalmak igazságos ügyével. Kívánjuk, hogy szervezetük tevékeny­ségével erősítse tovább a haladó imperialista erők nemzetközi összefogását a békéért, a társadalmi hala­dásért. Az AAPSO jubileumi elnökségi ülése minden részt­vevőjének felelősségteljes munkájához sok sikert kívá­nunk — fejeződik be az El­nöki Tanács elnökének táv­irata. * A tanácskozáson dr. Sütő Gyula titkár vezetésével részt vesz a Magyar Szolida­ritási Bizottság küldöttsége is. VARSÓI SZERZŐDÉS KÜLÜGYMINISZTEREI A korábbi megállapodás­nak megfelelően október má­sodik felében Moszkvában kerül sor a Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszteri bizottságának ülésére. ŰJ ELNÖK BOLÍVIÁBAN Hernan Siles Zuazo vasár­nap délután letette a hivata­li esküt és ezzel Bolívia új alkotmányos elnökévé vált. Vasárnap vette át tisztségét Jaime Paz Zamora új alel- nök is. Az ünnepségen a vi­lág negyven országának 150 képviselője vett részt, köztük Peru, Ecuador és Kolumbia elnöke és Rafael Carlos Rod­riguez kubai alelnök. .......................« Kolbe szentté avatása A Vatikánban a Szent Pé-; tér téren vasárnap délelőtt $ szentté avatták Maximilian | » Kolbe lengyel ferencesrendi | | szerzetest. II. János Pál pá- y * pa méltatta a mártírhalált § lj halt pap tevékenységét a 1501 j ezer fős tömeg előtt. A szentté f I avató szertartáson tíz püspök | i és bíboros működött közre, $ § köztük Franciszek Macharski 5 ‘ krakkói bíborosérsek. A második világháború Len- f * gyelországban érte a hazafias $ jj gondolkozású szerzetest. Ko- £ J lostorában náciellenes lapot % I adtak ki, ezért őt és négy szerzetestársát a Gestapo le- f tartóztatta. Megkínozzák, j * majd az auschwitzi haláltá- I ‘ borba hurcolták. Kolbe 1941 •' J augusztusában a koncentrá- ; I ciós táborban önként vállalta a \ a mártírhalált egy halálra i , ítélt lengyel fogolytársa, egy \ 1 sokgyermekes családapa he- jjj íj lyet. A náci pokolból Kolbe | § által megmentett lengyel fér- fc fi, a most 81 éves Franciszek £ \ Gajowniczek ott volt a szenttér ? ? avatási szertartáson. Kolbét : ! 1971-ben avatta boldoggá a ^ í katolikus egyház. MUNKÁBAN A RUSSELL-BIRÓSAG Megkezdte munkáját a nemzetközi Russell-bíróság bizottsága a nyugat-bejrutá palesztin menekülttáborok­ban elkövetett tömegmészár­lás felelőseinek felkutatásá­ra. A Német Szocialista Egy­ségpárt X. kongresszusának dokumentumai, és a követ­kező öt esztendő tervei vilá­gosan utalnak az ipari robo­tok gyártására. Arról van szó, hogy az egészségre ártal­mas, monoton és nehéz fizi­kai munkát a gépeknek kell elvégezniük, és az embernek a termelésben az őt megillető helyet kell elfoglalnia. Az NDK iparában 1985- ben már 45 .ezer robotot kell alkalmazni. Rangos feladat ez, hiszen Japánban a több éves fejlesztési időszak után 1982-ben még mindig csupán 14 ezer robot működik. A robotkutatás sajátos cé­lokat tűz maga elé. Olyan technikai rendszerekre tö­rekszik, amelyek megenge­dik, hogy az ember csak a munka mellett álljon, ügyel­jen, irányítson, karbantart­son és robotja „gépi intelli­genciáját” növelje. Ennek so­rán a robotnak jeleket, min­tákat, jelzéseket kell felis­mernie és feldolgoznia.' El­várják tőle, hogy összeha­sonlításokat végezzen vagy valamit feljegyezzen (tárol­jon). Ügy számítják, hogy körülbelül 1983—1986. között a robot memóriájának a tá­rolóképessége az emberi agyét is meghaladja. Sokan ismerik a magyar Rubik Ernő profeszor által feltalált hatszínű, bűvös koc­kát 54 mezejével és a több mint 43 trillió lehetséges kombinációjával. Egy mai mikrokomputer optikai szen­zorokkal elméletileg 12 milli- másodperc, gyakorlatilag egy „szempillantás” alatt elvég­zi a megoldáshoz szükséges 17—50 forgatást. A megoldás közlése egy másodpercet vesz igénybe, a forgatás gyorsa­sága ezután már csupán mechanikai probléma. ,Az NDK ipari üzemeiben beállították a robotok 3. nem­zedékének első példányait. A munka termelékenységét 470 —700 százalékra növelték. Arra törekszenek, hogy a több gépes üzemelési rend­szerben ezer százalékkal emeljék a robot munkájának a termelékenységét. A mai robot tömegének 1 százalékát alkotja a mikro- elektronikus „agy”. Egy ilyen robot tíz ember rutin­munkáját végzi el. Ennyi embert szabadít fel érdeke­sebb, több értelmet kívánó munkára. A jövő robotjának „megszületését” 1984-re vár­ják. Munkájának termelé­kenysége 10 000 százalékra emelkedik, és egyedül 30 klasszikus, vagyis korábbi típusú robotot helyettesít. Az NDK és a Szovjetunió együtt­működése révén már készül­nek a prototípusok. Losonczi Pál távirata Grand Hotel Hungária (9.) Bombamerénylet a Dohány utcában A fővárosban és az ország­ban történt bűncselekmé­nyeknél ebben az időben sokkalta nagyobb bűntettek történtek a nagyvilágban egy Hitler Adolf nevű személy jóvoltából. És ezek nyomán egyre sűrűbb viharfellegek tornyosultak Magyarország felett. Az ország gazdasági helyzete katasztrofális volt. Az uralkodó osztály, a gyár- tulajdonosok és bankárok to­vábbra is jól éltek, továbbá még egy réteg, az úgyneve­zett strohmanok, akik „ős- keresztények”-ként „vették át” a zsidó vállalkozásokat. Mögöttük néha pénzükkel és szakértelmükkel továbbra is a volt tulajdonosok álltak, akik a háttérben, mint csen­destársak szerepeltek. Egy­szóval akinek pénze volt, még akkor is jól keresett. Nem így a munkásosztály és nem így az értelmiség nagy része. Példa erre az a riport, ami 1939-ben a Ma­gyar Nemzet szilveszteri szá­mában jelent meg. Alkalmi hómunkásokról szólt, akik nyolcórai munkájukért 3 pengőt kaptak, és még így is boldog lehetett, akit felvet­tek. Volt köztük egy sereg munka nélküli szakmunkás, de akadt szigorló orvos vagy fiatal mérnök is. A minden­napi kenyérre kellett a né­hány pengő. SEBESÜLTEK A ZSINAGÓGA ELŐTT Aznap, amikor a Parla­ment többsége a második zsi­dótörvényt elfogadta — pon­tosan 1939. február 3-án — megdöbbentő bűncselekmény történt a fővárosban: a Do­hány utcai bombamerénylet. Délután a rendőri sajtóirodá­ban tartózkodtunk, amikor megkaptuk a hírt, hogy a Dohány utcai zsinagóga előtt bombák robbantak. A hely­színre rohantunk. A templom előtt megdöbbentő kép tárult elénk, a járdán jajgató, vé­res sebesülteket ápoltak a mentők. Csak annyit tudtunk meg, hogy a templomból távozók közé ismeretlen tettesek két kézigránátot dobtak. Másnap a lapoknak néhány soros hi­vatalos jelentést adtak ki: „Folyó hó 3-án, 18 órakor a Dohány utcai izraelita temp­lomból távozó közönség közé ismeretlen tettesek két kézi­gránátot dobtak. Tizenhárom sebesülés történt. Ezek közül négy súlyosabb, a többi könnyebb természetű. A nyo­mozás folyamatban van, há­rom egyént őrizetbe vettek.” Az aljas merénylet a tár­sadalom legszélesebb réte­geiben felháborodást keltett. Az ügy előzményeiről a kö­vetkezőket tudtuk és írtuk meg: aznap délután a szoká­sos istentisztelet volt a zsi-* nagógában, amely hat óra előtt néhány perccel ért vé­get. A hívők nagy része ek­kor elhagyta a templomot. Hirtelen detonációk rázkód- tatták meg a levegőt, a temp­lom színes üvegablakai közül több betört. A templom előtt tartózko­dók közül sokan sérülten a földre estek, az emberek kö­zött, akik még a templom­ban tartózkodtak, pánik tört ki. A rendőrséggel együtt tü­zérségi szakértő is érkezett a helyszínre. Reflektorok fé­nye mellett készítették el a felvételeket. Már a nyomo­zás kezdetén feltételezték, hogy merénylet történt, amelynek tettesei előzőleg te­repszemlét tartottak. ,A NYOMOK A TETŐRE VEZETTEK... A templommal szemben lévő Dohány utca 1/b számú hatemeletes ház egyik ház­tartási alkalmazottja elmond­ta a detektíveknek, hogy rö­vid idővel a merénylet előtt a VI. emeleten a liftkamra ajtaja nyitva volt és azon egy hágcsón valaki a ház lapos tetejére igyekezett. Egyik la­kó arról szólt, hogy találko­zott is azza} a férfival, és ~ megkérdezte tőle, mit csinált a háztetőn. Ekkor már meg­történt a merénylet. Az ille­tő azt állította, hogy a lift gépházában javított valamit. S ezután lerohant a lépcső­házból és eltűnt. A kátránnyal leöntött és kavicsréteggel fedett lapos háztetőn férfi lábnyomokat találtak. Ezek egészen a ház­tető széléig, a Dohány utcai homlokzatig vezettek, amely éppen szemben van a zsina­gógával. Egy nappal később a rendőrség az ismeretlen férfiről személyleírást is adott a lapoknak, három nap múlva pedig újabb részletek kerültek nyilvánosságra. Megállapították ugyanis, hogy nem két, hanem három bombát dobtak a templom elé, és a tettes nem egyedül követte el a merényletet, bűntársai is voltak. Ezek közül az egyik a Do­hány utca. 1/b számú házban figyelt, majd maga is fel­ment a tetőre, és segített a bombák ledobásánál. De az utcán is több társa lehetett a merénylőknek, akik vigyáz­tak, hogy a leleplezés esetén figyelmeztethessék társaikat. A háztetőn megtalálták a bombák gyúitószerkezetét, amelyből kiderült, hogy a tettesek kézigránátokat hají­tottak a templom elé. Nem is kettőt, hanem hármat, de a harmadik szerencsére nem robbant fel. KIK VOLTAK A TETTESEK? A széles körű nyomozás so­rán rengeteg házkutatást tar­tottak. A ház építésénél ko­rábban négyszáz munkás vett részt, így — az akkori időkre jellemző módon — ezek kö­zött keresték az esetleges tetteseket. Holott tanúvallo­mások hangzottak el egy több tagú társaságról, akik Pesten, majd Budán egy ven­déglőben, italozás közben a zsidó templomról beszélget­tek; és valami riasztó akciót is emlegettek. Hogy-hogynem, mégsem azon a nyomon folyt a nyomozás, amely a legké­zenfekvőbb volt. Nevezete­sen nem a szélsőjobboldal és a rendőrség által is ismert személyek körében igyekez­tek megtalálni a tetteseket, akiknek a második zsidótör­vény után érdekükben állt, hogy pánikot, riadalmat okoz­zanak. A nyomozás nem is veze­tett eredményre, noha Heté- nyi Imre, a politikai osztály vezetője, felszólította a sajtó­iroda tagjait, napról napra írjanak, amit* akarnak, csak­hogy ébren tartsák az ügyet. Meg is írtuk többek közt — persze hasból —, hogy a me­rénylők egy fekete autóval menekültek el a helyszínről. Csak később derült ki, hogy így is történt. De az is kide­rült, hogy a Dohány utcai bombamerényletet KoVarez Emil, a Szálasi-kormány ké­sőbbi hírhedt véres kezű mi­nisztere és bandája követte el annak idején... Bállá Ödön — Vége — Eddig a regényrészlet. Joggal kérdezheti az olvasó, hogy eb­ben úgyszólván alig esik szó a Grand Hotel Hungáriáról. A szerző tehát magyarázattal tar­tozik. Harminckét éve, hogy tűzben, robbanások zajában egy nagyváros ostromának por­felhőjében, 1944 decemberében utolsó heteit élte a szálloda. Helyén most a Hotel Intercon­tinental áll. A mai nemzedék semmit sem tud arról, hogy tűnt a semmibe az épület előd­je. A Hungária, a dzsentrik egykori világa a nyilas ország­iás heteiben kalandorok, kár­tyások, bujkálók, üldözők és üldözöttek, az embermentés le­hetőségeiből is pénzt csináló fi­gurák menedéke lett, akik a sülijedő hajón az utolsó fel­vonást várták. A regényben erről is szó esik majd ...

Next

/
Thumbnails
Contents